1285 válasz a témához

[Dragoon]

[url="http://"http://www.wicca.hu"]www.wicca.hu[/url]

[Dragoon]

nagyeszûek! ezt a gyertyát nem árulják sehol pénzért, ezeket én csinálom magamnak! És szerintem a hajléktalanok nem ismerik a germán eredetû mágikus rúnákat, nem tudják hogy kell belevésni õket a viaszba, nem tudják hogy kell energiával feltölteni, és vaslzeg ha tudnák hogy kell, se lennének rá képesek, mert az ilyen embereknek az energiarendszere gyenge, nem tudják használni úgy ahogy kell, és nem hiszem hogy a csakráik túlzottan aktívak lennének... Üdv: Suttogó

[kiwi2]

Ah,ennyi naivitás egy emberben.Ha neked ez sikerül,akkor gratula Na mindegy,nem szeretnék összeveszni senkivel,de a véleményem megmarad. redface.gif

[Dragoon]

az a naív, aki nem képes elhinni semmit ami túlnyúlik a fizikai érzékelésen Üdv: Suttogó

[Devil_girl]

Suttogó!Arról szeretnék érdeklõdni,hogy nem tudsz véletlenül valamit a wodoo babákról?Valami könyv érdekelne a témával kapcsolatban,magyarul.Elkészítés.Elõre is köszi:Dev

[kiwi2]

Hidd el,én nagyon sok mindent elhiszek,részem is volt már ilyen dolgokban,de ez az esõt meg pénzt csinálok kicsit röhelyes!Ne értsd félre,nem a személyeddel van a baj,hanem ezzel.Amúgy a kártyavetés,szellemidézés,stb.tök ok,mondom,részem volt benne.A woodoo-s cucc tök jó lehet,de nekem soha nem sikerült.

[Devil_girl]

Kiwi!Én hiszek ezekben, a gonoszban, és az ilyenekben, míg Istenben nem hiszek.Illetve azt nem hiszem,hogy olyan amilyennek mondják.DE!Ettõl még lehetséges,hogy van,és tényleg megjelenik embereknek.Én ezt elfogadom,szerintem senki se több, vagy kevesebb,mert másban hisz. De azért mert különbözõ a véleményünk,még nem kéne lefikázni az egész témát.Ha nem tetszik,nem kell elolvasni!!

[kiwi2]

Nem tehetem,hogy nem olvasom el,mert ha nem olvasom el,nem tudom,hogy tetszik-e,az írás tartalma,vagy nem! tongue.gif És mivel enyém az utolsó szó,részemrõl a vita lezárva.

[Dragoon]

Naszóval jól eltûntem, mi? Tehát bocsi, az életem egypár komoly fordulatot vett mostanában, szóval sok gondom-bajom volt, meg dolgom is, költözés, nagyapám temetése, stb... Teháét csk közlöm hogy oly sok idõ után itt vagyok, élek és virulok. Üdv: Suttogó

[Devil_girl]

Szia Suttogó!Számodra se fenékig tejfel az élet... :( Viszont ha már itt vagy, igazán válaszolhatnál elõzõ kérdésemre!!Köszi!!!Dev

[Dragoon]

Nos semmilyen írott anyagot nem tudok. A Voodoo elég zárt dolog, nem olyyan amit csak úgy leirogatnak. Egyébként babákat máshol is használnak pl gyógyításhoz, stb., de a Voodoo változat sem úgy müxik mint a mesékben és sztereotipiákban. Maga a bábhasználat alapötlete elég egyszerû: Megformázod azt, akire hatást akarsz gyakorolni, esetleg ráírod a bábra a nevét, és kész. A babán keresztül bármilyen hatást kifejthetsz. De azt javaslom óvakodj attól hogy ezzel másoknak bármimódon árts, mert háromszorossan visszaüt - persze a jócselekedet is háromszoros jutalmat hoz. Üdv: Suttogó

[Xiren]

Sziasztok! Csak most akadtam rá erre a topicra... Na mind1.Nekem van egy könyvem, nemtom ismeritek-e én kaptam egy boszi/látó ismerõsömtõl, máshol még nem igazán láttam. Kurt Seligmann: Mágia és okkultizmus az európai gondolkodásbanElõször 1948ban jelent meg és van benne pár gyöngyszem is. Minden korról, hagyományról ír vmit. A fõ fejezetek, ezeken belül még vannak alfejezetek, csak lusta vagyok begépelni! MezopotámiaPerzsiaA zsidókEgyiptomGörögországGnószticizmusRómai BirodalomAlkímiaKözépkorAz ördögBoszorkányságÖrdigi szertartásokArcképekKabbalaMágikus tudományokReformerekA XVIII. századMindeggyikben kifejti, akkor és ott miket használtak, ír legendákat, meg hasonlókat, tök jó! Beszéltetek Isten-ördög dolgokról. Nem akarok vitát indítani, én csak leírom a véleményemet. Szerintem van egy erõ, amit nevezhetsz bárminek, Isten, Univerzum, Allah, bárminek, ami fentebb áll mint mi, az egység. Nem egy test vagy valami, hanem az erõ, ami körölöttünk van, és mindenben benne van. Én ebben hiszek. Ördögben nem igazán. Szerintem az az emberi félelmek megtestesítõje. Ha valaki látta pl a Gömböt, tudja, mire gondolok.Na mára ennit. Xiren

[Xiren]

idézet:

---

Eredeti szerzõ: Devil_girl: Suttogó!Arról szeretnék érdeklõdni,hogy nem tudsz véletlenül valamit a wodoo babákról?Valami könyv érdekelne a témával kapcsolatban,magyarul.Elkészítés.Elõre is köszi:Dev [/QUOTE]Eddig egyetlenegy könyvet láttam róla, azt is csak egy helyen. De nagyon gáz, az egyik oszttársamat 'megwodoozták' és egyik percrõl a másikra kialakult egy égési seb a nyakán. Én pl ilyenekre tudom h soha nem lennék képes...

[Devil_girl]

idézet:

---

Eredeti szerzõ: Xiren: AlkímiaKözépkorAz ördögBoszorkányságÖrdigi szertartásokArcképekKabbalaMágikus tudományok[/QUOTE]Ezeket, ha nagyon szépen kérlek begépeled nekem, és elküldöd emailben? Na jó, ez túl nagy kérés. Figyu, inkább nem tudnád elküldeni az egész könyvet postán? Nagyon vigyázok rá, és hamar visszaküldöm! Légyszi!

idézet:

---

Én pl ilyenekre tudom h soha nem lennék képes... [/QUOTE]Egy idõben nagyon akartam használni. Most már nem vagyok benne biztos, hogy képes lennék erre. Illetve biztos vagyok benne, hogy nem. Egy ismerõsöm franciáról fordít nekem könyvet errõl. Mindig sürgettem, de még most se áll sehol. De ne is baj. Nem ér ennyit az egész. Megbeszélni sokkal könyebb a dolgokat (általában).

[Xiren]

Barátnõm sulijában volt egy angoltanár, fiatal kedves, stb. Két kisgyereke volt, épp visszament gyesrõl a suliba, amikor egy hülye qurva, csakmert mindenképp be akart kerülni a tanári karba, és amúgy nem vették volna fel, halálos átkot küldött a nõre. Pár napon belül meg is halt, a két kisgyerekét, férjét, szülõket, testvéreket, barátokat, stb gyászban hagyva... Makk egészséges volt, és egyszer csak leállt a szíve... Most mégis mi joga van egy embernek ilyet tennni? Nem vagyunk Istenek, hogy ítélkezzünk mások felett! Marhára nem bírom az ilyeneket, azért is van talán elõítéletem a 'feketemágia' híveivel.Dev! Persze elküldöm! Görögországnál van egy olyan sztori, azt mindenképp olvasd el!Bocsi ha kicsit indulatos vagyok vagy valami, de ezt amikor megtudtam... Erre senkinek sincs joga!

[Devil_girl]

Te, ez nagyon durva. Mindegy.Ment a magán. [ Február 04, 2004, 21:37: Az üzenetet átszerkesztette: Devil_girl ]

[Dragoon]

Hmmm...

[chimera]

SuttogÓ!A Wicca egyház nem egyetlen, több elõdje van, csak kevésbé hangzatos a nevük. Mellesleg nálunk wiccáról beszélni egyenesen bûn, mikor a magyar nyelvnek sok remek kifejezése van ezen dolgokra. Hallottál már a lidércek, lúdvércek, kincsörzõ lápi lények forgatagáról, ami a mi szép nyelvünk és mítoszunk gyermeke? Sámánok, táltosok, lófõ székelyek.... Mond ez valamit?Az a fõ baj, hogy más kultuszokban kereskedtek, azt hive, hogyha nyugati akkor az jó is. A wicca mellesleg nem is kelta, hanem angol és Eliphas Lévi nyomán rakta össze és indította újra egy angol uriember. A keltáknak mellesleg druidái voltak nem wiccái!!!!!!!!!!!

[mano83]

Elõször csak azt hittem, hogy viccelsz, de aztán rájöttem, hogy nem.. Remélem követted az utasitásaimat, hogy ne féljél! :)Amúgy ez pontban 1/2 2-kor volt, akkor hívtalak fel..

[smoft]

Elég ijesztõ... Mi van a barátnõddel, nem tudod?

[Bokorugró]

KT! Nekem is volt egyszer pontosan ugyanilyen élményem. A kutyám nagyon beteg volt, és már lehetett látni, hogy ebbõl nem biztos, hogy felépül. Csak feküdt az oldalán és nem tudott felállni. Az orvosnak halvány lila gõze sem volt, hogy mi baja van, de én még reménykedtem, hátha meggyógyul. Alkonyatkor kimentem hozzá és végigsimogattam az egész testét, hátha egy kicsit erõre kap tõle, aztán elmentem aludni.Hajnalban rémülten, zihálva ébredtem arra, hogy a kutyám meleg, nedves nyelvével nyalja a lábam. Olyan intenzív volt az élmény, hogy egy hatalmasat ugrottam az ágyon és magam alá kaptam a lábaimat. Nem mertem viszaaludni, de megmozdulni sem, hogy megnézzem, mi van vele. Tudtam, hogy ez egy "üzenet" volt. Egy "búcsúpuszi". Reggel megtaláltam a teraszon... :(

[Dé]

Én mindig attól rettegek, hogy egyszer átélek ilyesmit... Nem szeretem az ilyen üzeneteket, az ember olyan nehez dolgozza fel õket, olyan megfoghatatlanok, olyan vészjóslóak és olyan riasztóak.KT, lehet, hogy utána kéne járnod, mi van ezzel a lánnyal... Hívd fel, vagy valami, egy sms nem sokat ér.

Edited by Dé, 2005 július 1. - 13:57.

[Bokorugró]

Én azt hiszem, ezeket az üzeneteket azért kapjuk, hogy bizonyos dolgok ne érjenek "túl" váratlanul bennünket. Ha megtanuljuk elfogadni a saját megérzéseinket, akkor megtanulhatjuk használni is a "tájékozódásban". Ennél jobb ötletem nincs arra, hogy ezeket az élményeket miért éljük át adott esetben.

[Dé]

Persze De olykor nehéz elfogadni a tudatot, hogy valami jöhet... A megérzés nálam is szent dolog, és nagyrészt be is jön. ILyenem azonban még szerencsére nem volt, én is nagyn megrémülnék tõle...Ugyanakkor ott a kérdés, hogy vajon elfogadjuk-e, vagy ne. Mi van, ha adott esetben azért fog bekövetkezni valami, mert elhisszük, és beletörõdünk?.. Persze, ez nem minden esetben kérdés, pl az általad leírt kutyás történet esetében nyilván errõl szó sem volt, az egy búcsú volt... De vannak olyan dolgok, amik nem arra jók, hogy elõrejelezzenek, hanem inkább figyelmeztessenek, és változtatásra sarkalljanak.

[Bokorugró]

Nyilván. A figyelmeztetés is egy üzenet. Vannak pl. olyan visszatérõ álmok, amik figyelmeztetni akarnak valamire, amit nem tudsz, vagy nem akarsz elfogadni. Csak meg kell fejtened az üzenetet, hogy tudatossá válhasson a probléma. És attól kezdve már "csak" a megoldáson kell dolgozni egy keveset.

[Natos]

Vannak pl. olyan visszatérõ álmok, amik figyelmeztetni akarnak valamire, amit nem tudsz, vagy nem akarsz elfogadni. Csak meg kell fejtened az üzenetet,

Magyarán ha én folyton egy magas, kékszemû, intelligens és jóképû BKV ellenõrrõl álmodok, akkor az csak annyit jelent, hogy praktikus jegyet vennem, ha tömegközlekedek.

[Bokorugró]

Szerintem inkább azt akarja jelenteni, hogy képtelen vagy elfogadni, hogy ilyenek NINCSENEK!

[Natos]

Értem, Csalitosugrancs, akkor hát maradok a színes tintáknál.

[MadNed]

Sziaszok!En mostanaban azon gondolkozom, hogy elmegyek egy agykontrol tanfolyamra. Volt mar valaki ilyenen? Jo? Mukodik? Mit gondoltok, tudtok errol a dologrol?Udv MadNed

[smoft]

Nekem álommal volt valami hasonlóm. Azután egy kicsivel, hogy meghalt a Nagymamám, azt álmodtam, hogy ott van nálunk, és csodálkozva kérdezem anyuékat, hogy ugye, õk is látják? És akkor mondta a Mamám, hogy "Igen, itt vagyok. Visszajöttem." Egy kis ideig még ott volt, aztán eltûnt a semmibe. Lehet, hogy ez csak az idegsejtjeim játéka volt, de ettõl kezdve biztosabb vagyok abban, hogy velem van. Volt egy megérzésem, miután elment, hogy nekem kell a helyébe lépnem, nekem kell abba a családi szerepbe - azaz a béketeremtõ szerepébe - állnom, amelyet Õ töltött be. Csak sajnos az a baj, hogy én nem boldogulok vele olyan könnyen. :(

[tötõ Zsó]

A nagyapám utolsó 6 évét kórházban töltötte. Tavaly volt pár hónap amikor csak a mama járt hozzá (õ mindig), mert nekünk mindig bejött valami.Októberben aztán mondta a mama hogy jó lenne ha bemennénk hozzá, mindig engem emleget (.. már régóta nem sokszor volt tudatánál, nem ismert meg minket).Október 14-én, péntek délután a torkomban dobogó szívemmel léptem be a kórterembe. Papa ott feküdt, soványan, szinte mozdulatlanul, õszen.. megfogadtam hogy nem fogok sírni elõtte, mégsem bírtam ki. A nyitott ablakhoz fordultam, és a könnyeim mögül bámultam a fák egyre ritkuló levélgombolyagját. Visszafordultam, Papa ugyanúgy feküdt, a feje lefittyenve, mintha a saját mellkasát nézte volna. Hiába szólongatták, hiába beszéltek hozzá.Körülbelül egy órát lehettünk így.A szüleim és a bátyjám kimentek az orvoshoz, én maradtam. Letérteltem mellé, megfogtam a kezét, és elmeséltem neki hogy mi van velem, hogy hiányzik, és.. hogy szeretem. Addíg semmit nem reagált a külvilágra, de ebben a pillanatban mosolyt láttam a szája sarkában. Apa, aki az ajtóban állt, is alátámasztotta. Tényleg mosolygott. Sírva hagytam ott Õt, valami furcsát éreztem a szomorúság mellett.17-én, hétfõ reggel meghalt.Szerettem volna ha látja hogy felnövök, és megvalósítom az álmaimat. De a sors nem így hozta.Bûntudatot érzek amiért nem gondolok már rá annyit, de amikor eszembe jut, az a mosoly jut eszembe amit Tõle kaptam. Utoljára.Hiányzik.

[smoft]

Amikor elõször sírtam Mama betegsége alatt, akkor már csak félig volt tudatánál - legalábbis kívülrõl így látszott. Néztem beesett, színtelen arcát, kicsi kezét, soványka testét. Én sem akartam sírni, mégis, mikor odahajoltam fölé, patakokban folyt arcomon a forró könny. Nézett rám szemeivel, de úgy tûnt, mintha nem látna engem. Simogattam bársonyos haját, arcát, és mondtam neki, hogy szeretem. Nem erõsségem ez a szó, a családomban szinte soha nem tudom ki mondani.Tudta, hogy ott vagyunk, de már nem tudott beszélni. Riadt tekintettel nézett szét, de mikor megcsókoltam a homlokát, és azt mondtam: szeretlek, a szemembe nézett, és azt válaszolta: "Én is.". Tisztán láttam, értettem, és ekkor mégjobban megeredt a könnyem.Vannak olyan dolgok, amelyeket földhöz ragadt tudatunk képtelen felfogni. Nehéz megítélni, hol vannak a lét és nemlét határai, és azt, hogy amit nem látunk, nem hallunk és nem tapintunk, az tényleg nincs-e. Fáj, hogy nem tudom, mi történt akkor, de érzem, nem volt véletlen.

[tötõ Zsó]

Tudakozó -> Otthoni szám?

[Shába]

Lehet, hogy most az gondoljátok, hogy hitetlen vagyok, de én valahogy nem hiszek az ilyen álmokban... Pedig nekem is volt már néha, hogy furcsa dolgokat álmodtam, és teljesen olyan volt, mintha megtörtént volna velem. Múlt héten is volt egy ilyen élményem. Lefeküdtem este aludni. Nem tudom mennyit aludhattam, de egyszer csak egy lövést hallottam, mintha a fejem mellett pisztollyal lõttek volna. A szemem csukva maradt, de úgy éreztem, mintha a levegõben lebegnék az ágyam fölött, a végtagjaim lógnának. Próbáltam megmozdulni, de nem tudtam. Azután olyan volt, mintha kinyitottam volna a szemem, hisz láttam, hogy lebegek, lóg a karom, a lábam, de azután felriadtam és valóban kinyitottam a szemem. Nagyon rossz érzésem volt és felzaklatott a dolog, valamitõl nagyon megijedtem. Az egészben az volt a legrosszabb, hogy tényleg olyan volt, mintha megtörtént volna. Pl. mikor megpróbáltam megmozdulni, nagyon intenzíven éreztem, hogy próbálkozom, erõlködöm, szinte küzdök,de nem megy. Rossz élmény volt, ezek a legrosszabb álmok, mikor nagyon intenzíven érzel dolgokat és olyan mintha valóban megtörténne. Mégsem gondolom, hogy valamit jelentett és biztos, hogy semmi sem történt, csak álom volt az egész. Ken Tacky! Nem voltál véletlenül nagyon kimerült, azon az estén mikor ezt álmodtad? Én úgy vettem észre, hogy akkor álmodok ilyesmit, ha nagyon ki vagyok merülve. Ilyenkor az agyunk is nagyon el van fáradva, ezért vannak ezek a zavarok mikor alszunk, de én úgy gondolom, hogy ez csak az agyunk "játéka". A másik, amit megfigyeltem, hogy akkor is volt ilyen álmom, ha nagyon mélyen alszok és közben zavaró dolgok történnek körülöttem, nem tudok nyugodtan aludni. A testem nagyon fáradt, de az agyam nem tud nyugodni ezektõl a zavaró tényezõktõl. Meg akkor, ha valami nagyon foglalkoztatja az agyamat, pl. egy rossz élmény. Azt nem vitatom, hogy egyes dolgokat megérzünk tudat alatt, ilyenkor alvás közben ezek a dolgok nem hagynak nyugodni, az agyunk folyton jár és nem pihen. Ekkor az ember azzal a zavaró dologgal álmodik, hisz azon jár az agya és azt hiszi, hogy megálmodott valamit... Pedig nem, ezt nem álmodja meg, hanem megérzi, csak nem tudatosul benne. Tehát ebben hiszek, de abban, hogy pl. van egy távoli barátom, megálmodom a halálát és meghal, ilyesmikben nem...