Közzétéve 2001 szeptember 24. - 7:17
A Kis szinesek topic már eléggé betelt, itt folytatom híhedt beszámolóimat. A topic nyitott, a cím ne riasszon el egyetlen tatterost sem élménybeszámolójának közreadásától.Nyárbúcsúztató Silverado módraFantasztikus nap volt ez szombati, gyönyörû idõben, pergõ - idõnként már-már ijesztõen izgalmas - események közepette került sor nyárbúcsúztató lovastúránkra, melyen Silverado népe szinte teljes létszámban résztvett. A túrát jó szokásunkhoz híven rendkívül részletesen megterveztük, azaz Angol megemlítette, hogy jó lenne egy fõzéssel egyvekötött nyárvégi túrát szervezni szombatra. Szóltunk a többieknek is, ha tudnak jöjjenek! Angolt rádumáltam, hogy vegye meg a kajához az alapanyagot, melyet Sancho majd bográcsban megfõz. Az úticélt még gondosabban megterveztük: majd megyünk valamerre, aztán ahol megtetszik a hely, ott fogunk megállni. Péntek este körtelefonokkal egyeztettük, hogy reggel 8 után találkozunk Silveradon, mivel ismerve a társaságot, úgy gondoltam ebbõl talán kijön egy 10 órás indulás. Persze nem jött ki!Szombaton reggel elmentem Suttogóért és Hamiskártyásért, s Véres Pengével együtt úgy fél kilenc tájban kivittem õket Silveradora. Fekete Haj már ott volt, de más senki. Egyszer csak telefonált Ken Tacky, hogy jönne Õ is, de nincs otthon a kocsijuk. Megígértem, hogy szerzek fuvart neki. Idegen és Vörös Haj vállalták is, hogy kihozzák, de sajnos nincs meg a telefonszámuk, ami ráadásul titkos, így nem tudtam visszahívni, s mire Idegenék odaértek, õ már elporzott a Csinos farmra lovazni, mert úgy gondolta, hogy Silverado seriffje cserbenhagyta. Nagyot hibázott, valljuk be!Lassan gyülekeztünk. Sõt, nagyon lassan! Idegen még a Tiszántúlról felhívott, hogy Aladdin kisebb sérülése miatt Karimmal gog jönni, de elõtte futószárazzuk le Karimot, mert nem akar úgy járni, mint Vörös Haj. (Leesett a múltkor és el van törve a karja.) Kivittem a lovat, s 30 percen át csodáltam a fantasztikus mozgású, csupa energia arab heréltet. Úgy száguldott a futószáron feltartott farokkal és felszegett fejjel, mintha az életéért küzdene, pedig isten bizony csak fékeztem és nyugtatgattam egyfolytában. Kezd a törpöm telelenni már azzal egyébként, hogy én vagyok a gyengék és rászorulók gyámolítója. Nem elég, hogy a három gyerek lovát is nekem kell nyergelni, Véres Penge lovát futószárazni (Szellem három hónapot pihent!), még Idegen is az én segítségemre szorul. Ráadásul Totem is mindig azzal kezd, hogy amint rajta a nyereg és el akarom indítani, éktelen rodeózásba kezd. Ezért aztán õt is futószárral kell jobb belátásra bírni. Hát csoda, hogy 11 elõtt kicsivel tudtunk elindulni?A készülõdés során két emlékezetes esemény esemény történt. A lányokat kiküldtem a lovaikat sétáltatni, hogy ne legyenek láb alatt. Hamar elunták a sétálgatás, s elkezdtek a tanya elõtt vágtázni. Abu és Szellem különversenyt kezdtek vívni a "Hogyan szabaduljunk meg lovasunktól bakolás útján?" nevû versenyszámban. Elhûlve és tehetetlenül néztem a lányokat a vadul ugráló lovaikon. Véres Penge egy kis sikoltozással megúszta, de Suttogó egy idõ múlva már közvetlenül a ló fülei mögött ült, s végül oldalra lecsúszott. A lovak szerencsére eddigre megnyugodtak, senkinek nem lett semmi baja. A másik esemény az volt, hogy a lefutószárazott és nyergelésre váró Karim elszabadult. Carl Lewist mindkét számában (100 gyors és távolugrás) simán megverve a kapunál termettem, s még az utolsó pillanatban becsuktam Karim elõtt. Ez a ló azonban okosabb nálunk, tudja, hogy minden nagykapuhoz tartozik kiskapu is, s azonnal az oldasó kiskapu felé vette az irányt, ahol sikerült is kiszöknie. Rövid üldözés után sikerült azonban megfogni.A túra résztvevõi: Angol Ajaxon, Hamiskártyás Fantával, Idegen Karimmal, Suttogó Abuval, Véres penge Szellemmel, Seriff Totemmel és Csibésszel, Fekete Haj, Vörös Haj, Erika (Angol felesége) és Sancho a Gyémánt által húzott ekhós szekéren.Csibészt el kellett vinni Zsófiékhoz, mert vevõ jelentkezett rá egy osztrák hölgy személyében. Elõször a kocsi után kötöttük, de ez nem vált be. Csibész tiszta erõbõl húzta a kocsit visszafelé. Gyémánt, a kis hucul mén nagyszerûségét mutatja, hogy ennek ellenére elhúzta volna a kocsit Csibészestül együtt a világ végére is, de a hám elszakadt, s Erika is nehezen birkózott a halálfélelemmel, melyet a kocsi két irányba történõ szétszakításának egyre inkább sikerrel kecsgtetõ kísérlete keltett benne. Miután Totemmel megvívtam a szokásos nyeregbeszállási csatámat, s ezúttal is én kerültem ki gyõztesen a dologból, vezetékre vettem Csibészt, s elindultunk.Csibész nagyon fickós volt, állandóan beelõzte a lovamat, s keresztbefordult a csõdör elõtt. Tudvalévõ, hogy a csõdörök erre általában ráugrási kísérlettel reagálnak. Sajnos a lovaskocsiról eloldozott Csibészen nem volt kantár és zabla, így nem igazán lehetett rá hatni a kötõfékkel. Mit mondjak? - átizzadtam az ingemet hamar, noha a kellemes langymeleg idõjárás ezt nem indokolta.Már közeledtünk Zsófiékhoz, amikor egyszer csak felbukott a lovam a sima földúton. Hirtelen arra lettem figyelmes, hogy Totem szabályos tigrisbukfencet mutat be. Iszonyatosat estem, de Csibészt nem engedtem el. Feltápászkodva azt látom, hogy a többiek kõvé dermedve állnak, Totem pedig vergõdve igyekszik felállni. Állatira megijedtem, hogy a lónak valami baja lett. Szerencsére azonban félelmem alaptalannak bizonyult, s a végre feltápászkodó Totemet is sikerült idejében elkapnom, még mielõtt rájöhetett volna, hogy szabad a pálya a kancák irányába.Dieter elénk jött lóháton, mert olyan soká érkeztünk, hogy már azt hitték: valami bajunk esett. Még ilyet! Méghogy nekünk bajunk? Hát hova gondolnak ezek? Zsóféáknál felnyergeltük Csibészt, Ulli (az osztrák nõ) ráült, s Dieterrel próbaútra indult. Kisvártatva mi is utánuk eredtünk. Rövid együtt lovaglás után elfoglaltságuk miatt õk visszafordultak, mi pedig a Szappan-szék nevû tónál találkoztunk az ekhós szekerünkkel, s tábort vertünk. A lovakat kikötöttük, rõzsét gyûjtöttünk, s elkezdtük fõzni a gulyást. Mármint Sancho fõzött, mi meg iszogattuk a magunkkal hozott folyadékokat. A lányok elmentek szõrén lovagolni. Rájuk parancsoltam, hogy csak addig mehetnek, amíg szemmel tudom õket tartani. Mivel a tó partján táboroztunk, õk belegázoltak a tóba. Ez a tó azonban csak olyan kvázi tó, jobbára ki van száradva. Most azonban az elmúlt napok esõzései miatt volt benne víz, ha nem is sok. Amikor már kezdtünk ellazulni a borozástól, sörözéstõl, a szállongó illatoktól és a gyönyörû idõtõl, hirtelen elszabadult Ajax, s pillanatok alatt eliramodott a tó közepén sétálgató három kislány irányába. Kettejük kancán ült, Ajax meg egyre vérmesebb csõdör, így érthetõ, hogy az adrenalin szintem hirtelen megint az egekbe szökött. Egy km távolságból ordítva leparancsoltam a lányokat a lovukról, hogy a csõdör támadása ne lóháton érje õket. Elõször nem nagyon akartak leszállni a lóról, s Ajax sem ment végül feléjük, hanem elkanyaradott hazafelé. Vonakodásuk miatt iszonyú dühösen üvöltöttem rájuk, s a kilométeres távolságból is látható, toporzékoló dühöm végül is jobb belátásra bírta õket, s leszálltak. Amint megindultak felénk, hirtelen világossá vált számunkra, felnõttek számára, hogy miért vonakodtak leszállni, s Ajax miért nem támadt a kancákra. Térdig érõ vízben gázoltak felénk a tó közepén. Mire kiértek, ronggyá ázott a csizmájuk, zoknijuk, nadrágjuk. Közben Ajaxot is megfogtuk, s jót nevettünk a kényszerû fürdõzésen. A nagy ijedtségben nem vettük észre, hogy a zsombékok között szépen csillog a víz. De ha észrevesszük, akkor is leszállítom a lányokat, mert attól a kis víztõl egy csõdör még rátámadhatott volna a kancákra. Érdekes, hogy a lovak akkor szabadulnak el a túrán, amikor a többi mind le van nyergelve, s a lasszók is kikötözve a fákhoz. Ha Ajax nem fordul vissza a többi lóhoz, akkor valószínûleg nincs esélyünk, hogy megfogjuk. Mire felnyergelünk, leszereljük a lasszókat, már csak bottal üthettük volna a nyomát.Még mielõtt Zsófiék megérkeztek volna, megfõtt a gulyás, s vendégünk érkezett. Egyszercsak mintha a földbõl nõtt volna ki közöttünk termett a szappan-széki rém. Az illetõ egy 30 és 90 év közötti férfinak látszó lény. Korát a rajta lévõ vastag koszréteg miatt nem lehetett pontosabban meghatározni. Megállt a csoport közepén, s jókedbvûen bekapcsolódott a társalgásunkba. Nagyokat nevetett és szélesen gesztikulált. Hökkenten néztünk egymásra: Ki a fene ez az ember? Végül Idegen megkérdezte tõle, hogy: Miben segíthetünk? Azonnal látszott, hogy ilyen bonyolult és cseles kérdéseket nem tud felfogni. Gyakorlatilag csak minden tizedik szavát értettük, de azok között semmi összefüggés nem volt. Gyanítom azonban, hogy ha a hiányzó kilencet is értjük, akkor sem fedeztünk volna fel sok értelmet bennük. Egy szerencsétlen debil tanyasi ember keveredett közénk, s remekül érezte magát. Végül megbékéltünk sorsunkkal, s nem zavartuk el. Idegen még a közben megérkezõ Zsófiéknak is bemutatt õt, s a bemutatási ceremóniának úgy megadta a módját, mintha az angol királynõnek mutatná be Essex grófját. A Zsófiékkal érkezõ mémetek elõször igen megilletõdött képet vágtak a bemutatásnál, de Dieter hamar vette a lapot, s tolmácsolta a németeknek, hogy ne vegyék komolyan a dolgot. Egyszer szó nélkül otthagyott minket a Luiginak keresztelt (minden valószínûség szerint Lajosnak hívták) ember, de nem örülhettünk sokáig, mert pillanatok múlva újra ott termett egy hatalmas kosárral. Ennek a kosárnak késõbb szerepe lett, mert a kajára összedobott pénzt Sancho egy kosárba tette, hogy nehogy kiessen a zsebébõl. Szerintem Luigi azóta is áldja a jólelkû idegeneket, mert valószínûleg az õ kosarába került a pénz.A lányok Sanchoval elmentek lejárni az ebédet. Újra csak szõrén. Többször leestek közben, de rá se rántottak. Mikor visszaértek Abu újra csak bebakolt, s Suttogó a nap negyedik leesését is megélte. Összesen nem esett ennyit lóról, mint ezen az egyetlen napon.A táborozásról még egy kellemes emlékem marad. Két patracból hevenyészett fekhelyemen heverésztem, s Totem lovamat a vezetõszárnál fogva legeltettem. A ló a fülemtõl 3 centire majszolta a füvet, s idõnként összeszagolt velem úgy, hogy az orrunk egy centire volt egymástól. Én a földön feküdtem, a 450 kg-os ló meg a szinte a fejem felett szöszmötölt. Jó érzés volt.A gulyást megettük, a borokat megittuk, a lányok ruhái megszáradtak, hát hazaindultunk. Luigitól érzékeny búcsút vettünk. Õ nevetve és térdét csapkodva búcsúzott. Min járhatott az esze? Már amennyi volt szegénynek?Csibész végül is hazajött, az üzletet egyenlõre nem kötöttük meg, mert Ullinak - noha nagyon tetszett neki a nyugodt, megbízható ló - nincs elég pénze az ausztráliai útja elõtt erre a célra. Majd ha visszajön, s Csibész még meglesz, jelentkezik, ígérte.