125 válasz a témához

[favory]

Ezz jó cím, mitnemondjak... Szerintem alapesetben nem érdemes elzárkózni a kutyák testi fenyítésétõl, elég hülye szó, de más nem jut eszembe. Nagyon sok kiképzési módszerrel volt már dolgom, én, ha elkezdek egy ebbel dolgozni, elsõsorban azt veszem figyelembe, hogy a lóval ellentétben nem zsákmány, hanem ragadozóállat, a természetes, primer reakciója nem a menekülés, hanem a támadás, ezt ki is lehet használni. Akitól nagyon sokat tanultam errõl, az Lehoczki Laci, aki Mancsból is ilyet kutyát faragott, néha a szó legszorítóbb értelmében. Õ nem bánt éppen kesztyûs kézzel a kutyákkal (ebben az esetben mondjuk elég komoly tétje volt a legapróbb tévedésnek is..), amikor a németjuhászkám nem akart apportírozni, kiragadta a kezembõl az apportfát, és addig 'döngölte' a kutyám mellkasát, ( :eek: ) amíg méregbõl el nem vette. Csak álltam lemeredve, de bevált, a legnagyobb meglepetésemre, azóta sem behúzott nyakkal apportíroz. Még sorolhatnám a módszereit, de beválik, a kutya, bronttudjamér, még lelkes is. Ja, és jutalomfalatot soha nem kapott.

Edited by favory, 2008 január 9. - 20:41.

[Mézesmálna]

Én utálom verni a kutyámat

[Bokorugró]

És ki szereti? De néha muszáj. Én tegnap kénytelen voltam helybenhagyni. Nem érzékeli, hogy mekkorát haraphat játék közben... Már tiszta kék-zöld folt vagyok. Kicsi pofont meg se érez. :nem: Jól meg kellett tépnem a grabancát, aztán besértõdtem és nem szóltam hozzá egész este. Úgy tûnik valami leesett neki, mert ma már nagyon óvatosan rágcsált.

Edited by Bokorugró, 2009 december 31. - 15:15.

[Unicorn]

rumli akkor kapott egy otromba nagy fülest, amikor az asztal tetején találtam. a kutyás topicban ott vannak a képek, egy ekkora kutyának egy normál asztalra felmászni nem kis meló, örült is, amikor beléptünk, egyrészt magasabbról köszönthetett, másrészt meg hogy mutassa, milyen ügyes volt. még egy ilyen volt, azóta nem mászott fel, ilyen egyszerû. a lóra se hagyom rá a hülyeséget, ha imádom, ha nem. a kutyával meg egy lakásban is kell élnünk.

[Gisari]

Kutyából is sokféle van. Érdemes ezzel kapcsolatban elolvasni Lorenz Ember és kutya címû könyvét. Az én kutyám az a fajta, akire ha csúnyán nézek, már lelapul a füle és maga alatt van. (a lovam meg pont az ellenkezõje. ) Utoljára akkor kapott, amikor a kiskori mindenkit-megharapdálok korszaka volt. A szomszéd bácsik szoktak is rajtam szörnyülködni, nemrég visszahallottam, hogy megbeszélték, hogy így nem lehet kutyát nevelni, ahogy én csinálom: (Zsófi, nagyon rossz kutya vagy, fujj rossz kutya, csúnya, fujjj! ) Az nem baj, hogy a kutya engedelmes... még sokkal engedelmesebb lenne, ha lánccal verném. Bezzeg õk megmutatnák! Meg különben is, mi az, hogy egy kutya szabadon van! (Hát, ha még tudnák, hogy a lakásba is bemehet.) A régebbi kutyánknak viszont legfeljebb az számított fenyítésnek, ha felemeltük a nyakánál fogva és földhözvágtuk. Ez is csak pár percre hatotta meg.

[LLotti]

Múltkor a szomszédék kutyáját etettük, meg sétálni is elvittük. Az egyik egy német vizsla, iszonyú neveletlen. Meg erõs. Mikor unokatesóm sétáltatta végig próbálkozott mindenkinél, kiélni a férfiúi ösztöneit Na akkor szúrta el, amikor nálam is megtette. Adtam neki egy aprócskát, de azért megérezte, az után úgy sétált mellettem, mint a nagykönyvben meg van írva. A sajátom meg régen kapott. Rájöttem ha elszökik, és végre ha hívom visszajön, egy kis kergetés után, akkor már nem érdemes adni neki. Más rosszat meg nem csinál