OSZD MEG VELÜNK!
#41
Közzétéve 2007 október 28. - 9:29
azért minket,lovasokat a szeretet tart össze,mert szeretjük ÕKET
#42 Guest_Regina_*
Közzétéve 2007 október 28. - 10:04
#43
Közzétéve 2007 október 30. - 14:10
#44
Közzétéve 2007 október 30. - 14:13
Edited by Ernest, 2007 október 30. - 14:14.
#45
Közzétéve 2007 október 30. - 21:28
#46
Közzétéve 2007 október 31. - 10:26
#47
Közzétéve 2007 október 31. - 11:13
Ne menj elõttem, nem biztos hogy tudlak követni!
Ne gyere mögöttem, nem bizos, hogy tudlak vezetni!
Gyere mellettem és légy a Barátom!
#48
Közzétéve 2007 október 31. - 20:16
#49
Közzétéve 2007 október 31. - 20:36
#50
Közzétéve 2007 október 31. - 20:44
#51
Közzétéve 2007 október 31. - 21:58
#52
Közzétéve 2007 október 31. - 22:06
#53
Közzétéve 2007 október 31. - 22:29
#54
Közzétéve 2007 november 1. - 13:28
#55
Közzétéve 2007 november 5. - 12:34
#56
Közzétéve 2007 november 5. - 17:43
A bor metafizikája
SZÁJVILÁG
Anyánk méhében köldökünkkel vagyunk a világhoz nõve. Amikor megszületünk, szájunkkal. A szem érzékszerveink között az absztrakt; azzal a tárggyal, amelyet lát, sohasem lép közvetlen kapcsolatba, és nem tud vele összenõni. A fül a dolgokat valamivel közelebb ereszti. A kéz meg is fogja. Az orr már a dolgok páráját is beszívja. A száj, amit megkíván, magába veszi. És csak akkor tudom meg valamirõl, hogy micsoda, ha megízleltem. A száj a közvetlen tapasztalat forrása. A kisgyerek ezt még tudja. Mikor valamivel meg akar ismerkedni, azt szájába dugja. Az ember késõbb elfelejti. Pedig csak akkor tudom meg, ki ez az ember, ha szájamból való szóval szóltam hozzá; nõrõl csak akkor szereztem tapasztalatot, ha megcsókoltam; csak akkor tettem valamit magamévá, ha megettem. A szemvilágnál, a fülvilágnál, sõt még a kézvilágnál is a szájvilág sokkalta közvetlenebb, éppen ezért vallásosabb, mert közelebb van a valósághoz. Ezért van mély rokonság az evés és a tanulás között, mint Novalis mondja. Ezért mindnyájunk anyja a föld, aki bennünket szánkon keresztül táplál, és összenövünk azzal, amit nekünk nyújt. A szájnak három tevékenysége van: beszél, csókol és táplálkozik. A beszédrõl most, sajnos, hallgatnom kell; a csókról is, bár nem szívesen. Csak annyit, hogy a számmal vagyok közvetlenül a világhoz nõve, és ebben a hozzánövésben három tevékenységem lehetséges: vagy adok, vagy veszek, vagy adok is, veszek is. A szóval adok; a táplálékkal veszek; a csókkal adok is, veszek is. A szó iránya kifelé, a táplálék iránya befelé, a csók iránya kifelé és befelé, vagyis a kör. Az egyik tevékenység persze a másik kettõt nem zárja ki, sõt alátámasztja, mert amikor a föld engem táplál, akkor hozzám beszél, illetve tanít, de meg is csókol, amikor a szép nõt megcsókolom, eszem belõle és õ belõlem, és mind a ketten táplálkozunk egymásból, és tanítjuk egymást és szólunk egymáshoz, legtöbbször olyasmit, aminek mélységéhez a szó kevés.
A táplálkozás háromféle. Az ember eszik és iszik és lélegzik. A hagyomány nagy tudományába beavatottak tudják, hogy az étel szoros kapcsolatban áll a testtel; az italról tudják, hogy ennek értelmi megfelelése a lélek világa; a lélegzés pedig spirituális táplálkozás. A nõk, hogy lényük spiritualitását intenzívebbé tegyék, illatszereket használnak, a férfiak pedig dohányoznak.
Eddig a száj hármas tevékenységérõl, aztán a táplálkozás háromféle fajtájáról volt szó. Most a harmadik hármas felosztáshoz érkeztem, éspedig, mivel a bor filozófiájáról beszélünk, a három õsfolyadékhoz. A három õsfolyadék a hideg, a meleg és a közép. A hideg és a meleg nem a nedv hõfokára, hanem a folyadék jellegére vonatkozik.
Meleg folyadék három van: a víz, az olaj és a bor. Hideg folyadék szintén három: a tea (kávé), a sör és a tej. A középen csak az alapnedv van: a vér.
/Hamvas Béla: A bor filozófiája/
Az egész könyv nagyon jó.
#57 Guest_Zebu_*
Közzétéve 2007 november 7. - 18:15
#58
Közzétéve 2007 november 7. - 20:05
Gyorsan levettem a polcról, hogy majd most jól eldicsekszem, nekünk megvan a "Rejtõ-összes". Aztán látom, hogy ez csak egy sorozat 3. része; "Rejtõ Jenõ összegyûjtött mûvei (3) - A három testõr Afrikában (és egyéb történetek). Ezek után fogalmam sincs, hány könyve van a sorozatnak.Szerintem rettenetesen jók a Rejtõ regények.
Úúúúúú...!... a megrökönyödés, a harag, az ellenállás után megkezdõdik a lassú alkudozás önmagunkkal, a saját testünkkel, ezt az alkudozást így lehetne kifejezni: függetlenül attól, hogy fizikailag milyen folyamatosan és észrevétlenül öregszünk, gondolkodásunk sohasem lesz képes alkalmazkodni ehhez a folyamatossághoz...
"Most rólad van szó!
Csakis rólad, akiben az "én vagyok" élmény él.
Az emberek jönnek-mennek, de te maradsz.
Önmagad állandó társa vagy.
Álmodban is kísér. Ott is énként bolyongsz, s rájössz majd, hogy a halálod után is megmarad.
És most jön a lényeg.
Ha ez így van, lehetetlen, hogy önmagaddal ne légy jóban!
Lehetetlen, hogy annyira kifelé élj, hogy önmagadra ne jusson figyelmed! Lehetetlen, hogy az odatartozást, a jóságot, a gondoskodást, a harmóniát csakis másokban kersd - és önmagadat ne szeresd.
Lehetetlen, hogy pont azzal az emberrel, akivel a legtöbbet vagy együtt, akit a születéseddel hoztál, s a haláloddal viszel majd tovább, hogy éppen azzal az egyetlen emberrel, aki az "Én vagyok" élményét még álmában is éli benned, rossz viszonyba kerülj.
A többiek jönnek-mennek.
De te maradsz!
Jóban-rosszban maradsz." (Müller Péter: Szeretetkönyv)
#59
Közzétéve 2007 november 8. - 10:39
Ha magamat szeretem, másokat is szerethetek.
Ugyanez fordítva is igaz:
Ha magamhoz nem vagyok hû, senkihez sem lehetek az.
Ha magamnak nem vagyok barátja, másoknak sem lehetek barátja - mert barátságképtelen vagyok.
Ha magammal nem vagyok harmóniában, másokkal sem lehetek, mert kívül csak az jöhet létre, ami bent van: egy lehangolt hegedû összezavahat egy egész zenekart.
Ha magamban nem bízok, senkiben sem fogok megbízni.
És ha magamat nem szeretem - soha senkit sem szerethetek igazán!
Törekedhetek rá, áldozatot is hozhatok érte, néha erõmön felüli áldozatot, de nem fog menni, mert mindenki csak azt adhatja, amije van.
"Szeresd felebarátodat, mint önmagadat!" Így a Biblia.
De mi van, ha nem szeretem magamat?
A szó valódi értelmében senkit sem szerethetek akkor.
Az önmagával rossz viszonyban levõ emberrõl egy külön könyvet lehete írni, mivel így élünk valamennyien. CsaK egy-egy suhanó órára mondhatjuk, hogy a harmonikus jó viszony önmagunkkal helyreállt.
Íme, néhány tünet a kórképbõl:
A depresszió, a szorongás, mások kerülése nyilvánvaló jelei ennek a megromlott viszonynak. Ha csak futó pillantást vetsz az utcán a járókelõk arcára, láthatod az árulkodó jeleket: a rosszkedv, a mosolytalanság vagy a csakis másoknak szóló álmosoly, amely merõ önvédelem; a feszültség, nemcsak az arcon és a szemekben, de a sZáj sarkában és gyakran az egész test görcsös izomtónusában... Látod, hogy boldogtalanok - sehol sem jó nekik igazán.
Nézz egyszer körül, ha magadban nem látod. A bántó irónia, a túl harsány jókedv, mely nem nevet, hanem röhög, s nem vidáman dalol, hanem önmagáról megfeledkezve üvölt. Egyáltalán az a szándék, hogy valaki itallal, droggall, ezer decibeles dübörgéssel akarjon megszabadulni az elviselhetetlen lelkiállapotától, jelzi, hogy nem bírja ki önmagát."
(Müller P.: Szeretetkönyv)
#61
Közzétéve 2007 november 8. - 11:22
Belédlátok, Gumi. Tudom (sejtem), hogy a "Köszöntgetõs"-topikról is megvolt a magad véleménye, (folyós-ájtatos stb.).
Talán írtam annó magánban neked, milyen restanciás-bûntudatom volt mindig is az ilyen "ünneplésekkel" kapcsolatban (elfelejtem, nem érzem át igazán a "jelentõségét", stb..) Ezért aztán - pótcselekvésként - nyitottam egy topikot, mert "... sokan annak, akik elitézetlen bensõ viszonyukat kívül akarják rendezni" .
Jó példa erre:
"Lélegzet-visszafojtva hallgattak, amikor a születésnapi ünneplésrõl, tortákról, köszöntõkrõl, a betöltött évekkel azonos számú gyertyákról és ajándékokról meséltem. - Miért van erre szükség? - kérdezték. - Mi akkor ünneplünk, ha valami rendkívüli történik. Az öregedésben nincs semmi különös. Nem kell hozzá erõfeszítés. Megy az magától is!
- Ha nem ünneplitek meg azt, hogy valaki idõsebb lesz egy ével - érdeklõdtem -, akkor mit ünnepeltek?
- Azt, ha valaki fejlõdik, ha jobb lesz - hangzott a álasz. - Akkor ünneplünk, ha valaki érettebb, bölcsebb emberré lesz, mint amilyen az elõzõ esztendõben volt."
(Marlo Morgan - Vidd hírét az Igazaknak)
A Szeretetkönyv éppen-hogy nem csurgós-nyálas-ájtatos. Néhol szinte "durva", a mi konvenciókkal, tévhitekkel teli lelkünknek... Pontosan arról szól, hogy mennyi hazugság, képmutatás lakozik bennünk, anélkül, hogy tudnánk errõl.
Ezt most kifejezetten neked kerestem ki:
"'Aki adakozik: bûnt követ el" -mondja Jézus Tamás Evangéliumában.
Miért?
Mert pótcselekvés. A 'tetszik látni, hogy szeretek én?"' mögött mindig is a szeretetlenség húzódott meg, az önmagunkkal való barátságtalanság. Ezért tudott átcsapni az ájtatos mosolyból, az ég felé fordított tekintetbõl könyörtelen inkvizícióba, véres vallásháborúba. Nincs veszélyesebb dolog, mint ha egy önmagát nem szeretõ ember a szeretetrõl kezd el beszélni, és fõleg 'jót' cselekedni.
Sokan annak, akik elintézetlen bensõ viszonyukat kívül akarják rendezni. Abban a tévedésben vannak, hogy a másokhoz való jóság pótolhatja az önmagukhoz való jóságot. Sok örömtelen lélek gondolja azt, hogy a szeretet csupán az emberekhez fûzõdõ kapcsolatait jelenti, s ezért önmagához nem jó. Önmagát lebecsüli, ostorozza, örökösen bûntudatos, s csak a túllihegett külsõ pótcselekvések néhány pillanatában éli meg, hogy õ nem is olyan rossz ember.
A másikkal 'jót tenni' csak akkor lehet, ha észre sem vesszük.
A valódi 'jótett' nem is lehet más, mint hogy a másik embert önmagához visszavezetjük; saját erejére, sorsmegoldó hatalmára ráébresztjük - végsõ soron, hogy megtanítjuk önmagát szeretni. Márpedig ha ezt magunkkal nem tudtuk megtenni, másokkal sem fog sikerülni."
És hogy jobban be tudd fogadni: nincs mosolygós-angyalkás smyle!
Edited by Ágimam, 2007 november 8. - 11:36.
#62
Közzétéve 2007 november 8. - 12:05
... (ld. a topik alcímét: "Idézetek, kedvenc sorok, részletek...") ...
Nekem ez a kedvenc idézetem, kedvenc sorom! Tehát na ugye!
#64
Közzétéve 2007 november 9. - 15:17
#65
Közzétéve 2007 november 9. - 16:06
A kapcsolatok tudománya
#66
Közzétéve 2007 november 11. - 12:07
Dédánál még széles a völgy, de ha a bisztrai fûrészt elhagyod, s odaérsz, ahol a Galonya zöld vize a Marosba beleomlik: egyszerre köréd gyûlnek a hegyek. A folyó ott már alacsony és sebes. Kövek szûrik tisztára a vizét, a kövek közt pisztrángot láthatsz suhanni és lepényhalat. Az erdõk lába lelóg a rohanó vízig, s otromba szürke sziklák hasadékaiból egy-egy törékeny kis nyírfa kihajol, s fehér törzsét az illanó tükörben megcsodálja.
Ratosnyáig egyre szûkül a völgy, s tömöttödik két oldalon az erdõ. A Zsisa vize már fenyõk sorfala között zúdul a folyóba, s Ratosnyán túl a Lisztes csipkés gerince szinte fejed fölé tornyosul.
Itt már illata van a levegõnek. Tavasszal nyír-, nyáron fenyõ-, õsszel bükkfaillata. S ha szellõvel találkozol, megérzed benne az epret, málnát, áfonyát, ami az üvereket tölti meg odafönt. Ha a kóbor plájon az Andrenyásza tetejére fölkapaszkodsz: magad elõtt látod a mi szép hegyeinket mind, valamennyit. Keleten a Pietroszt, Cserbükköt, Kelement, délen az ilvai, bélbori, borszéki hegyeket, nyugat felé a görgényi gerincek szelíd láncait s északon a lapos tetejû Istenszékét.
S magad alatt, mélyen ott láthatod a Marost, ahogy a szûk szorosban ide-oda kanyarog, mint valami keskeny ezüstszalag. S éppen szemközt vele, a Szerecsen alatt, két éles hegy közé bezárva egy patak szalad belé a Marosba. Ez a Szalárd. Ott ered valahol messze fönt a görgényi gerinceken, és széles nagy területrõl harmincegynéhány patakocska vizét hozza magával. Körülötte, ameddig ellát a szemed, mindenütt erdõ. Csupa erdõ. És sehol tanyát, falut nem lát pillantásod, kétnapi járóföldre sem.
Ma már, sajnos, vasút visz arra. Dübörgõ gyors, álmos tehervonat köpi a füstöt a hegyek között, korom piszkítja a Maros vizét, s a mozdonyfüttyöt iszonyodva visszhangozzák a sziklák. Bent, a Szalárd torkában fûrésztelep volt még nem is olyan régen. Ma már csak néhány ház romját találod ott és szemetet, piszkot, törmeléket, gazt. És sok-sok csalánt, ami az emberek után maradt.
Mert tudod, valahogy így van ez: az ember jár-kel a világban, mint valami nyugtalan vadállat, és valamit keres. De alighogy megtalálja, már hasznot akar belõle, és ezzel el is rontja a dolgokat. Mert a világ nem arra való, hogy hasznot hozzon valakinek. A világ arra való, hogy szép legyen, békés legyen, jó legyen. Hogy élni lehessen benne, fáradsággal, de haszon nélkül. Mert az élet értelme a szép. És a haszon a leghaszontalanabb szó, amit az ember valaha is kitalált. Pedig ma már annyira van vele, hogy ha valami szépet meglát, nyomban arra gondol: mi hasznom lehetne ebbõl? S ezért van az, hogy amit ilyen céllal fölépít, az hamarosan le is dõl. Legtöbbször egy másik ember dönti le, aki irigyli a hasznot, és a helyén nem marad más, csak egy folt csalán: az ember örök nyoma."
Wass Albert - A funtineli boszorkány
(Legszívesebben bemásolnám az egészet. )
Edited by Shába, 2007 november 11. - 12:08.
#67
Közzétéve 2007 november 11. - 14:21
Én meg legszivesebbe elolvasnám az egészet....egy folt csalán: az ember örök nyoma."[/i]
(Legszívesebben bemásolnám az egészet. )
#68
Közzétéve 2007 november 11. - 15:35
#69
Közzétéve 2007 november 11. - 17:51
#70
Közzétéve 2007 november 11. - 20:57
Vesztes Kutyák
A Vesztes Kutyák Hûségrendje a környéken meglehetõs befolyással bíró szervezetnek számított, még duhaj híre ellenére is. Ez volt a Friars Klub alaszkai megfelelõje, már amennyire el lehet képzelni egy Friars Klubot, melynek csupa elit halász, útonálló, tengerész, fuvaros, favágó, kereskedelmi hajós, hokirajongó, bulijáró, hitehagyott Jézusimádó és kiüldözött pokolangyala a tagja. Ez a tiszteletre méltó társaság egy teljes hétvégét felölelõ Dreadful Great-koncert alkalmával alakult meg a washingtoni egyetem focipályáján. A Kuinakból érkezett rajongók annyian voltak, hogy kibéreltek egy kompot, mellyel Seattle-be utaztak, az útra pedig bõven vittek magukkal sört és szárított halat. Meg hálózsákot, scootfõzõket és könnyû sátrakat is, hogy a fedélzeten aludhassanak. És persze a kutyáikat. Az alaszkaiak közül sokan még mindig nagy kutyabarátok voltak. A nagy kutyák barátai. Annyi nagy kutyát vittek magukkal, hogy egy külön, dróthálóval leválasztott részt kellett kialakítani nekik a tribünök alatt. Amikor Greerrel közölték, hogy Marleynak ebben a ketrecben kell elviselnie a koncertet, õ is bement vele. S amikor Ike Sallas és szettere, Penny is csatlakozott hozzájuk, az egész kuinaki csapat követte példájukat, hûtõládástul, sátrastul, a pedigrés és korcs ebekkel egyetemben. Az egész hétvégét a kerítés mögött töltötték.
Miután elcsitult valamennyi kutyapárbaj, és a fegyelmezetlen állatokat megkötötték, kiderült, hogy a kutyaketrecbõl kínálkozik a legjobb rálátás az eseményekre. A Jelenség azon a nyáron erõs volt, a hõmérséklet Seattle-ben meghaladta a 38 fokot is. Az Evans Field közepén még ennél is melegebb volt. De a tribünök alatt kellemes árnyék vert tanyát, poros, de legalább hûvös. Az Astroturfnél felemelkedõ tikkasztó hõség kellemes szellõt húzott maga után Puget Sound felõl, mely az elgyötört hangszórók fültépõ hangjait áldásosan tompította, és ha nem is láttad a színpadot, a fölötted sürgõ-forgó batikolt szoknyák látványa még mindig okozott némi élvezetet.
A kuinaki rajongók annyira jól érezték magukat, hogy visszatértükkor megalakították a klubot, melynek a Vesztes Kutyák Hûségrendje nevet adták. Alkottak maguknak szabályzatot, rituálékat és jogilag védett jelvényt is: a klub teljes neve félkörben egy tûzoltókészülék vörös sziluettje fölött, melyen viszont a klub nevének kezdõbetûi látszottak.
Hangosak voltak és szabadok.
Ken Kesey: Hajósének
#71
Közzétéve 2007 november 12. - 22:52
#72
Közzétéve 2007 november 16. - 23:11
#73 Guest_Mistyk_*
Közzétéve 2007 november 17. - 9:56
#74
Közzétéve 2007 november 17. - 10:13
"Kevés férfi elégedett, amikor azt kapja, amit .... megérdemel."
Én meg kezdjek el szõkenõs vicceket beidézni?
Más:
„Van egy furcsa késztetés bennem: szeretnék másképp élni, mint egy emeltyûket nyomkodó patkány… szeretnék kilépni a kísérleti labirintusból, és megnézni, mi mûködteti. Kíváncsi vagyok, mit látnék. Talán egy emberfeletti szörnyet, aminek a puszta gondolata õrületbe kergetne? Talán bölcs emberek titkos társaságát? Vagy a magára hagyott gépezet õrjítõ egyszerûségét?”
(Jacques Vallée, csillagász)
#75
Közzétéve 2007 november 18. - 21:56
Hõsköltemény a fehér egerekrõl
(Ezt a verset theozofiai és élettani társaságok ülésein érzékeny hangú tenorista olvashatja csak fel.)
Kronológiailag pontosan öt perccel egy óra után volt délben -
Greenwichi idõszámítás szerint -, hogy e sorok írója, a fiatal költõ tétlen,
Egy állatkereskedõ kirakata elõtt - a 62-es villamosból szállt ki - megállott
S nézte, ahogy félpercenként egy vörösháryás valami megtisztelte a világot,
Egészen piros ittlétével, amennyiben megszületett. A fiatal anya, megyecske még
Szinte, kacér loknival rózsás fülei mögött, lábait görcsben vetette szét.
Merev állásban, gyöngy fogaival a ketrecrácsba harapott
S így rángatózva a fájdalomtól szült rakásra fehér egereket, számszerint hatot.
A téren téli nap sütött és csönd volt. A kirakatból az üvegen át is elég büdös
Levegõ ömlött s a fiatal költõnek módja volt most céltalan és bûnös
Életérõl gondolatokat csinálni, amik erre beállított agyával nem is estek nehezére
S így állt ott és bámulta, mint csorog a menyecske-egérnek a vére.
A fûrészpor piros volt már alatta. No igen, gondolta a költõ, nézd csak, ott a kirakatban
Kiszakadt most egy csomó új élet (ilyen intelligensen mondta, mert nagy ökonómiája volt a szavakban).
Ez nékik biztosan egészen fontos, a hat hártyás porontynak és az anyának,
Fontos, sõt valószínûleg esemény ez nekik, hogy megszülettek és látják egymást és fáznak
És tátognak és bõrük kocsonyásan reszket, anyjuk vérében forgatják magukat.
Biztosan éhesek is már szegények s a kirakatból bámulják a hósáros utat,
Amelyen konflisok támolyognak és költõk s rendõrök és nagy, szürke felhõk az égen.
Bizonyosan éhesek szegények és nem tudják, hog kabinetválság van Németországban éppen
S hogy Poincaré szablyáját köszörüli s Einstein felolvasást tart Japánban. -
A hat egér összebújt mûveletlenül s az anya most halálra váltan
Melléjük döglött, egészen kiadta magát, neki már nem kellett étel, sem szerelmi játék.
Õ megtette kötelességét e világon, megszülte a hatot és megszolgált a halálért
S Isten tartotta most kihült testét tenyérben s lágy ujjakkal vörös szemeit lezárta.
Finom kis lábai rángatóztak csak, mint a zenére, a görcs és a fájdalom taktusára,
Miközben a sarokban az apaegér, röstellem el is mondani, mert alig hinné az ember,
Nemtelen tendenciával egy öregebb nõstény egeret fûzött a gazember.
A fiókák lassan nekimentek az anyának és szopni kezdtek. A nap eleredt
A decemberi felhõkön át és furcsa aranyzengésû zene indult a felhõk megett
És minden csillogott és a költõ szívébe különös béke költözött,
Mert ott állhatott õ is a kirakat, az aszfalt, a felhõk, Isten és az egerek között
S énekelhetett: "Ecce, mus musculus - hat új élet, legyen nektek hozsánna,
Az ételek boldog íze s a napsütés s a kéj s a fûrészpor puha párna
E földön. S mint aki vak szemekkel fényességes nagy kincsre is talál,
Úgy legyen nektek tudattalan s könnyû a halál."
Szemeit lezárta egy pillanatra, mint aki nagy tûzbe lát és fél, hogy megvakul,
Mert fényesség ömlött a ronda ketrecbõl, a véres fûrészporból és a nyughatatlanul
Táplálkozó hat fiatal egérbõl s béke és erõ és bölcsesség és közöny.
A világ hat élettel gazdagabb lett s a költõ szemébõl kicsordult a könny,
Amit nagyon szégyellt, mert a boldogság könnye volt ez: hogy minden rendben van és semmi
Nem történhet velünk s rögtön el is határozta, hogy ma egész nap pihenni
Fog és semmit a világon nem csinál, ellenben kisétál az állatkertbe és leül egy padra
S rágyújt egy cigarettára és dicséri az Istent s meleg füstöt fog fújni a fagyott gallyakra.
#76
Közzétéve 2007 november 20. - 12:58
Edited by Szendepende, 2007 november 20. - 12:58.
#77
Közzétéve 2007 november 20. - 18:47
Igen az :yeah:Igen, ez így van leírva És tényleg nagyon-nagyon jó könyv!
És az Ötödik Sally? Én azt is imádom
Elküldöm neked, ha szentül megigéred, hogy viszzaküldöd, mert nagy-nagy kedvencem, és egy-két évente mindig el szoktam olvasni, így igencsak hiányoznaÉn meg legszivesebbe elolvasnám az egészet.
(én különben nem szeretem Wass Albert-et (egyéni vélemény, senkivel nem vitatkozom) de ez a könyve telitalálat )
Edited by lisawica, 2007 november 20. - 18:47.
#78
Közzétéve 2007 november 20. - 19:27
#79
Közzétéve 2007 november 22. - 21:40
#80
Közzétéve 2007 november 23. - 10:26
Rád bízok minden embert külön, kivétel nélkül mindenkit, segíts, adj enni, adj ruhát, mindenkire vigyázz úgy mint magadra, és ne hagyd a sötétségben elmerülni. Amit szerzel, amit elérsz, amit tudsz, amit átélsz, osszad meg. Az egész világ a tiéd. Szabad vagy a kövektõl az éterig. Ismerd meg, hódítsd meg, senki se tiltja, de jaj neked, ha magadnak tartod. Elbocsátlak téged is, mint mindenkit: felelõs vagy minden emberért aki veled él, s el kell számolnod minden fillérrel, amit magadra költesz, minden örömmel amit magadba zártál, és minden boldog pillanattal, amit magadnak tartottál meg. Most eredj és élj, mert a világ a tiéd."
Hamvas Béla