416 válasz a témához

[ancsapancsa]

Ez a Detroit az ügetõló?

[Jolly Beauty]

Igen. Kólika.

[Pipsy]

A kislányod hogy van? Olvastam a történeteteket, és ez most nagyon mellbevágott... Részvétem... :(

[Brigitte]

Olvasgattam a topicot és nekem is ihletem lett. Kb. 11 éves lehettem, mikor állandó lovardát találtam 2 barátnõmmel együtt és nem csak ilyen "egyalkalmas" helyre jártam lovagolni. A lovardás csapatba könnyen beilleszkedtünk, szigorúan 3x jártunk idõpontra lovagolni egy héten, a vasárnapokat reggel 7-tõl kint töltöttük este 7-8-ig. Évek alatt eljutottunk arra a szintre, hogy már nem csak osztályban ügetgettünk, és sétaterepekre járunk, elkezdtünk komolyabban idomítózni. Minden alkalommal csak mi voltunk fent a pályán, az éppen kapott lovakkal. Sokszor volt állandó "lovam", akiket aztán nekem kellett lovagolnom addig, amíg nem léptem túl rajta tudással, aztán jött a következõ. Ekkor voltam 13-nál kicsit több, gyerek voltam, akinek semmi mása nem volt azon a két barátnõjén és a lovakon kívûl. Az edzõm ismeretség miatt talán Kaposvárról kapott az egyik ismerõsétõl egy telefont, hogy van egy öreg lova, iskolalónak még jó lesz. Ekkor épp az edzõm lovát lovagoltam, ugrálni próbálkoztunk éppen, de a kanca nem nagyon akarta, így meggyûlt vele a bajom. Aztán októberben egyik hétvégén mentünk ki, és egy új lovat láttunk a karámban. Magas, 190 cm lehetett, soványka, csapzott, hosszú nyakú, lényegében pont egy zsiráfhoz hasonlított. A sörénye összevissza állt, nyeszlett, vékony volt, a farkával együtt. De sütött róla, hogy egy halálnyugodt, kis nyugdíjas paci, akinek egy rossz húzása nincs. Izgatottan kérdeztünk körbe mindenkit, hátha valakitõl megtudunk pár új információt, majd ezt kaptuk válaszként: 50.000 Ft-ért vették vágó elõl, valami nagy díjugró paci volt, combon sütött holsteini, de már 1,5 éve állhatott, és megváltak tõle. Mikor osztották ki a lovakat, Rangert kaptam. A szívem rögtön úgy vert, hogy majd kiszakadt a helyérõl, hisz elsõnek felülni egy új lóra sosem könnyû dolog, senki sem tudja mi sülhet ki belõle. Kihoztam a karámból, lepucoltam, felnyergeltem. Semmit nem csinált, álldogált nyugodtan, néha böködött az orrával. Aztán jött az óra. Felültem és mintha tényleg egy zsiráfon ültem, sose volt vége, olyan hosszú volt. Az óra eltelt, bár a vágtával megvolt a bajom, hisz akkorák voltak a vágtaugrásai, hogy még egy zsiráf se tud ekkorát és egy álom volt rajta, már akkor tudtam, hogy ez lesz az "igazi szerelem elsõ látásra". Ezután 2 évig én lovagoltam, mindenen együtt mentünk keresztül, õ tanított meg voltaképpen lovagolni, ugrani. Idõközben olyan közel kerültünk egymáshoz, mintha már 10 éve az enyém lenne. Minden alkalommal idõre mentem érte, a kapuban várt, horkantott, majd jött szépen utánam. Nyergelésnél is megvolt a sajátos procedúra, a böködés, amit annyira azért nem szerettem, mert olyan jó érzéke volt a gyomorszájamhoz Vele voltam életem elsõ pár versenyén, amit sorra nyertünk. Minden lehetséges idõmet vele töltöttem. Csúnya bukásunk is volt, pont születésnapomon, de engem még ez sem tántorított vissza tõle, hisz csak õ volt. A szüleim váltak, barátokkal akkor még nem nagyon büszkélkedhettem a lovardás társaságon kívül, szóval tényleg csak õ volt nekem. Igazából mindig mindent megosztottam vele. Aztán eljött a nap, ott kellett hagynom a lovardát. Ez ma már 3 éve. ha lovas mûsort látok a tv-ben, ha lovat/lovast látok terepen, vagy akárhol feljön a "ló-téma", könnyes lesz a szemem és rögtön õ jut eszembe. Visszamennék, de nem látnak ott szívesen, így nincs miért. És lehet már õ sincs ott. Borzasztóan hiányzik, azóta, mióta otthagytam, egy lóra sem ültem fel, persze ennek sajnos más oka is van, de úgy gondolom sosem fogok még egy olyan lovat találni, mint az én "kis" 190 cm-es Rangikám volt.

[Csikasz]

Hát érdekes kis történet, én a helyedben csak visszamennék, ha annyira Õ volt a nagy Õ!

[ancsapancsa]

Igen.

Kólika.

Sajnálom. :(

[Jolly Beauty]

A kislányod hogy van? Olvastam a történeteteket, és ez most nagyon mellbevágott...
Részvétem... :(

Köszönjük....sajnos nem jól,de egy ilyen ló elvesztése még nekünk felnõtteknek is nehéz.
Számára még él,tesz neki enni,inni,beszélget az üres boxához,mintha még élne...belebetegedett,de nem találnak nála semmit,pszihés eredetû.Nagyon szoros kötelék volt kettejük között,õ volt a barátja,a társa,mivel elég zárkózott kislány,csak ennek a lónak nyílt meg,segítették egymást.Sokat köszönhetek ennek a remek ménnek.
Eltemettük,kopjafát állítottunk neki,mást már nem tehetünk...de emlékét míg élünk szívünkben hordozzuk.
Nehéz az élet...azt ígértem neki,õt sosem engedem el mellõle....erre a kezeim közt múlt ki....

[Almelita]

Köszönjük....sajnos nem jól,de egy ilyen ló elvesztése még nekünk felnõtteknek is nehéz.
Számára még él,tesz neki enni,inni,beszélget az üres boxához,mintha még élne...belebetegedett,de nem találnak nála semmit,pszihés eredetû.Nagyon szoros kötelék volt kettejük között,õ volt a barátja,a társa,mivel elég zárkózott kislány,csak ennek a lónak nyílt meg,segítették egymást.Sokat köszönhetek ennek a remek ménnek.
Eltemettük,kopjafát állítottunk neki,mást már nem tehetünk...de emlékét míg élünk szívünkben hordozzuk.
Nehéz az élet...azt ígértem neki,õt sosem engedem el mellõle....erre a kezeim közt múlt ki....

Nagyon sajnálom, fantasztikus ló volt. Az élet sokszor tesz számunkra érthetetlen, értelmetlen dolgokat. De ezek talán késõbb értelmet nyernek. Kitartást Nektek!

Csak egy gondolat...e hónap 13.-án altattam el egy éve az elsõ lovam, egy angol telivér kancát. 20 évet töltöttünk együtt jóban rosszban.... Azt hiszem, ezzel mindent elmondtam.

[Jolly Beauty]

Igen,õ minden téren egy fantasztikus mén volt...versenykarrierje magáért beszél,fajtájában igen csak jó küllemmel rendelkezett,ivadékai teljesítménye ugyan még várat magára,de tovább viszem ezt a vonalat,szerencsére van utána kanca csikóm,illetve vemhes kancám...
Ez a mén mindent megtett amit csak lehetett,imádtam a büszke tartását,ahogy repesztett a pusztában,az élénkségét,de amint a kislány a közelébe került,átváltozott méla birkává,teljesen átadta magát a gyermeknek,sosem voltak szem elõtt,tudtam mindennél jobban vigyáz rá.Ha kancák voltak a közelben,akkor sem durrant el,õ fedeztetett vele(míg engem ágaskodóval is megtréfált,de nagyon szerettem,felnéztem rá,mély tiszteletet tanúsítottunk felé).
Sok szép dolgot átélhettünk általa,vele igazán boldognak láttam a gyermekem,.....együtt tanultak,minden napja vele kezdõdött és fejezõdött be,zsebpénzét rá költötte,ha uzsonnára almát kapott haza hozta neki,ha beteg volt nála éjszakázott,segített a gyógyításában,teljes mértékig õ látta el...mivel ebéd után hazajárós,így mondhatom minden szabad percét ez a mén töltötte ki,nyaralni sem ment,csak vele szeretett lenni.
Olvasta neki a meséket,"megbeszélte vele" mi történt aznap a suliban,a ló tudta az idõt,mikor jön haza,olyankor vontatóval sem tudtam elhozni a kapu elöl,várt és várt,ha megjött,szaladt elé,idegenektõl védelmezte,anyakancákat megszégyenítõen gondoskodott az árván maradt csikóról,illetve a ménesi csikók felett is apáskodott,hívásra beterelte a ménest,a kislány sok mindenre megtanította(fektetés,lábemelés,kötõfékkel lovagolta),egy vak kislány is lovagolt rajta és sorolhatnám ezen emlékeket...annyi van.
Hiányzik mindenkinek.Sajnos minden olyan váratlanul és gyorsan zajlott,hogy idõ sem volt Üllõre szállítani,de bármit megtettünk volna érte...csak velünk maradt volna.... és a kislány sem ezt érdemelte a sorstól.
Ezt nyáron készítettük a kislánynak...itt még minden úszott a boldogságban:

[ancsapancsa]

Ennek a lónak szép élete volt,boldog volt a kis gazdájával. Jó lenne,ha a versenypályafutás végén minden lónak ilyen élet jutna.

[Kaiser]

Köszönjük....sajnos nem jól,de egy ilyen ló elvesztése még nekünk felnõtteknek is nehéz.
Számára még él,tesz neki enni,inni,beszélget az üres boxához,mintha még élne...belebetegedett,de nem találnak nála semmit,pszihés eredetû.Nagyon szoros kötelék volt kettejük között,õ volt a barátja,a társa,mivel elég zárkózott kislány,csak ennek a lónak nyílt meg,segítették egymást.Sokat köszönhetek ennek a remek ménnek.
Eltemettük,kopjafát állítottunk neki,mást már nem tehetünk...de emlékét míg élünk szívünkben hordozzuk.
Nehéz az élet...azt ígértem neki,õt sosem engedem el mellõle....erre a kezeim közt múlt ki....

Nagyon megértelek, én is végig Kaiserrel voltam. Már egy éve elmúlt, hogy elment. De még mindig át élem azt az éjszakát. Õ is kólikázott 2 napig szenvedett. Végig reménykedtem, de a tudat alatt éreztem nincs vissza út. Már kiterül, hörgött, lógott a nyelve és õ még fel húzta magát. Rám nézett az okos szemeivel, elköszönt. Majd itt hagyott a 20 szép év emlékeivel. Volt olyan álmom, hogy elengedtem, menjen elpusztulni. Visszajött a hátsó kerítéshez és ott nyerített nekem. És én oda mentem hozzá. Megkérdeztem tõle, hogy vissza akarsz jönni? Mert olyan érzésem volt, hogy nem akart itt hagyni.
De olyat is álmodtam, hogy másik ló volt az istállóba. Felém rúgott, erre én kivezettem, és elkezdtem Kaiserem szerszámját rá adni. Mind nagy volt rá. Egyszer csak drága lovam megjelent kikötve az udvaron lévõ lovaskocsihoz. Én oda mentem, õ pedig oda akart nyomni a kocsi oldalához. Féltékeny volt! Mert abban az idõben, kezdtem gondolkodni, hogy lányomnak lovat veszek.
Én is felnõtt fejjel beszélek hozzá az istállóba, amikor a virágot helyezem a vázába, amit a helyére tettem. Még mindig érzem az illatát. Pedig az istálló ki lett meszelve. És úgy érzem ott van. Bár távolodik.
Azt a tanácsot kaptam, hogy hagyjam elmenni. Nagyon nehéz, de megfogadom. Õ egy emberes ló volt. A kislányomat nem fogadta el. Pedig lányom próbált közeledni hozzá. Én 16 éves voltam mikor kaptam a szüleimtõl, most a lányom majdnem annyi idõs. Eddig õ volt boldogtalan, mert vágyott a ló közelségére, de õ nem fogadta el. Most neki veszek egy tündéri fjord lovat. Boldog, engem pedig az õ boldogsága tesz boldoggá.

Idõvel a kislányod is érezni fogja, hogy eltávolodik. Csak hát idõ!

Edited by Kaiser, 2011 november 4. - 20:26.

[don quihote]

Ezt nyáron készítettük a kislánynak...itt még minden úszott a boldogságban:

Aranyosak együtt! Részvétem!

[Saby]

Ismét itt hagyott minket egy legenda... R.I.P. Hickstead

[lilith]

Most olvastam én is :(

[Unicorn]

link, ahogy összeesik, kemény, úgy nyissa meg bárki

[lilith]

Sírtam picit :(

[Piskóta]

Nyugodjon békében...

[mercedes79]

Sírok :(

[don quihote]

:( Drámai.

[Szehmet]

Tudja vki mi történt? :(

[agrobe]

Maderon 6 éve...

[Saby]

Valószínûleg szívroham.

[tötõ Zsó]

Nem akarok köcsög lenni, de azt sem akarom mondani hogy nem errõl jutott most eszembe: ezeket a világ-elit szintû lovakat ugyanúgy kokszoltatják mint az élsportolókat? Én mondjuk gondolkozás nélkül rávágnám hogy igen, de kíváncsi vagyok hogy Ti mit/hogy tudtok.

[Unicorn]

nekem is ez jutott eszembe. kicsiben tizenéve láttam reggeli "vitamin" injekciót. röhögött mindenki, ahogy az egyik lovas azzal együtt jött be a versenyen a büfébe. mindenki tudta. nekem is eszembe jutott ennek kapcsán. az osztrákok amúgy aortarepedést emlegetnek ebben az ügyben. hiszem is meg nem is.

[Szehmet]

Úgysem fogják megmondani az igazat :mad: :(

[tötõ Zsó]

Hát valószínûleg tényleg nem, de ez szerencsétlen Hickstead-en már nem segít..

[ori]

Nekem ez jutott eszembe...

[don quihote]

Maderon 6 éve...

Pont ez jutott az eszembe! Mintha tegnap lett volna.

Nekem ez jutott eszembe...

Jaj...

[hubertus]

Nem akarok köcsög lenni, de azt sem akarom mondani hogy nem errõl jutott most eszembe: ezeket a világ-elit szintû lovakat ugyanúgy kokszoltatják mint az élsportolókat? Én mondjuk gondolkozás nélkül rávágnám hogy igen, de kíváncsi vagyok hogy Ti mit/hogy tudtok.

Az a szomorú, hogy itthon egyes "sztáredzôk" már ifi tanítványaik lovainál is alkalmazzák a "vitamininjekciót". Csak ugye itthon - nemzeti szinten - nincs doppingvizsgálat... :mad:

[mercedes79]

Nekem ez jutott eszembe...

gimis osztálytársam, jóbarátom volt :(

[Brigitte]

Kíváncsi voltam, hogy valaki felhozza-e a dopping-dolgokat. Én írtam már más helyen is, hogy nem gondoltam igazából annak, mert az FEI szabályai már súlyos büntetéseket vonnak maguk után(eltiltás, x nagyságú pénzösszeg-ami biztos nem kicsi), és nem hiszem, hogy Lamaze-nak azután, hogy olimpiai aranyérmes lett, "kellett volna" a doppingbotrány, fõleg, hogy ha jól tudom, már volt neki nem is egy...

[Unicorn]

egyrészt a lónak van egy tulaja is, aki tudtommal nem lamaze. õ is beleszólhat abba, mit adjanak a lónak, sõt. akár lamaze tudta nélkül is simán ugye. aztán meg a pénz nagy úr. én se tartom normálisnak, h egy 15 éves ló csak úgy aortarepedést kapjon. nekem is eszembe jutottak a focisták, ráadásul egy barátnõm lova is ugyanígy pusztult el tavasszal linzben, csak nem lépésbõl esett össze a ló és magához képest botrányosan rosszul ment. õ tuti nem doppingolt viszont, szerelmes volt abba a lóba és nem olyan élsportoló, mint sokan, hogy eszköznek tekinti a lovat, neki tényleg a barátai a saját lovai. ha nála megtörténhetett, lehetett itt is.

[Saby]

De azt meg a fene se tudja, hogy milyen esetleges hajlamosító tényezõi voltak a lónak, nem biztos, hogy élbõl doppingot kellene kiáltani.

[tötõ Zsó]

De azt meg a fene se tudja, hogy milyen esetleges hajlamosító tényezõi voltak a lónak, nem biztos, hogy élbõl doppingot kellene kiáltani.

Senki nem kiáltott doppingot.

Beszélgetünk róla.

[Unicorn]

épp azt írtam, h a bnõm lova ugyanígy pusztult el idén és õ tuti nem doppingolt. a mai napig nem heverte ki a barátja elvesztését, nem kockáztatta volna az egészségét. csak nem mellesleg ennyi pénznél és ilyen hirtelen halálnál eszébe jut az embernek. nekem a focistáknál is eszembe jutott.

[ori]

Mercedes, sajnálom, hogy elõhoztam, de nekem õ ugrik be elsõnek a témáról. Jó focista és szimpatikus srác volt. Sokat cikkeztek már a témáról, nem linkelnék, de szerintem nem feltétlen kell doppingra gyanakodni. Az élsporttal járó terhelést a szív próbálja lekövetni, de sajnos nem mindig sikerül. Bár azt nem értem, hogy ilyen szintû és értékû* sportolóknál miért nincs komolyabb szûrés. *Bocsánat a megfogalmazásért :o , de ugye a focistáknak is van ára, azt gondolná az ember, hogy ha másért nem, ezért odafigyel rájuk az õt birtokló klub.

[ppr]

Hát persze, de ha nem játszik az értéke egybõl csökken. Ergó az értékét a teljesítménye adja.

[ori]

Ezt most nem teljesen értem. :eek: De mindegy, mert úgyis csak offoltam.

[Lótuszvirág]

Minden így kezdõdött. Másfél évünk volt együtt, tele kalanddal és nevetéssel. Örök kíváncsi és mindig vidám ló volt és nekem a legszebb. Sokat tanultunk együtt, mi megtanultuk tõle, hogy az élet egy harc és ha nem nevetünk, akkor semmit sem ér, õ pedig megtanult mindent, amit meg kellet tanulnia és úgy tette a dolgát, ahogy csak a nagyon kivételesek tudják.
Senki sem hitte volna, hogy a csúnya kis békából egyszer csak királyfi lesz és hogy olyan tehetséget kapott a sorstól, amit csak nagyon kevesen.
Ahányszor csak tehette mindig meghúzgálta a ruhánkat, minden kilincset megpróbált mindig kinyitni, ha bármi ami izgalmas elérhetõ távolságban volt azonnal játékká vált, rendszeresen kirázta az ajtó elõtti lábtörlõt ha hozzáfért, aztán persze nem akarta letenni. Örök móka volt minden nap.
De sajnos beteg volt, lehet, hogy nem is ismertük sosem egészségesnek, lehet hogy mégis. Csoda volt, hogy ekkora erõs fiatal ló lett belõle.
Nagyon örültünk decemberben, mikor a gyomorfekélyén kívül semmit nem találtak. Sajnos kiderült, hogy az már csak szövõdmény volt és bár olyan egyszerû lenne minden, hogy csak gyógyszert kell rá szedni és megoldódik. Egyre többször volt rosszul és kiderült, hogy a lassan, majd késõbb egyáltalán nem ürülõ gyomra miatt látjuk betegnek.
Azt mondták az orvosok, hogy jól döntöttünk, mikor elengedtük. Teljesértékû lóéletet már nem élhetett volna soha és csak a mi kedvünkért nem volt szabad ragaszkodni hozzá, hogy maradjon még velünk.
Soha nem lesz teljesen fehér, soha nem lesz hat éves, soha többé nem böhög nekünk, de cserébe nem is fáj már semmi.
Köszönöm szépen mindenkinek, aki velem örült, mikor hozzánk került, aki szépnek látta velem együtt és aki szurkolt nekünk.
Remélem egyszer eljön majd az az idõ, mikor minden beteg ló meg tud gyógyulni
Ég veled Bela B Spezial!

Azt hiszem tegnap született valahol egy csodálatos kiscsikó

[Zuzu]

:(