Lovasterápia
#1
Közzétéve 2002 október 19. - 14:30
#2
Közzétéve 2002 október 19. - 15:47
#3
Közzétéve 2002 október 19. - 17:10
#4
Közzétéve 2002 október 19. - 20:14
#5
Közzétéve 2002 október 19. - 21:57
#6
Közzétéve 2002 október 20. - 15:24
#7
Közzétéve 2002 október 20. - 19:05
#8
Közzétéve 2002 október 20. - 21:34
#9
Közzétéve 2002 október 21. - 7:31
#10
Közzétéve 2002 október 21. - 15:43
#11
Közzétéve 2002 október 21. - 17:15
#12
Közzétéve 2002 október 21. - 19:05
#13
Közzétéve 2002 október 21. - 19:58
#14
Közzétéve 2002 október 21. - 20:05
#15
Közzétéve 2002 október 28. - 13:26
#16
Közzétéve 2002 október 28. - 16:30
#17
Közzétéve 2002 október 29. - 10:23
#18
Közzétéve 2002 október 29. - 15:03
#19
Közzétéve 2002 október 30. - 8:00
#20
Közzétéve 2002 október 30. - 8:42
#21
Közzétéve 2002 október 30. - 14:43
#22
Közzétéve 2002 október 31. - 7:18
#23
Közzétéve 2002 november 8. - 14:59
#24
Közzétéve 2004 november 11. - 20:59
#25
Közzétéve 2004 november 12. - 21:00
idézet:
- Mi ennek a gyógymódnak a lényege? - A lovas terápia a ló mozgásának az ember testéhez továbbított üzenetén és annak válaszreakcióján alapul. Mivel a lovas önállóan képtelen lépéseket tenni, a ló minden lépése, minden egyes csípõbillentése a járáshoz hasonló érzetet kelt a mozgássérült gyerekben, ugyanazok az ingerek futnak végig az idegrendszerén, illetve az idegpályákon, mintha õ maga menne. A lovaglás a mozgás élményét nyújtja, s közben persze valóságos haladás is történik. A lovaglás az egészséges embereknek is rendkívül elõnyös tartást és mozgást biztosít, hát még egy sérült embernek, akinek a lehetõségei korlátozottak! Javítja a légzést, lazítja az ízületeket és az izmokat, vagyis pótolja a funkcionális sérüléseket. A lovas terápiát lényegében extrém módon hatásos, lovon végzett gyógytornának kell elképzelni, melynek során a karám középen álló „terapeuta” különféle testmozgásokat, nyújtó- és hajlítógyakorlatokat „diktál”. Bizonyos esetekben a lovaglás közben elért relaxív állapotban lehet ezeket legeredményesebben elvégezni. - A mozgáskoordináció javításán túl képes-e a lovas terápia egyéb segítséget nyújtani a sérült emberek számára?- Ép érzékszervekkel meglehetõsen nehéz elképzelni, hogy mondjuk, egy siket és vak gyermek élete mennyire szegény ingerekben, mennyire korlátozottak tevékenységének lehetõségei. Hiába foglalkoznak velük jól felkészült, elhivatott pedagógusok, a módszerekben nem áll rendelkezésükre nagy választék. A lovas terápia azért is többletet nyújt a sérült emberek számára, mert alkalmat teremt a kimozdulásra, hogy elinduljanak valahová, s közben „rengeteg” dolog történik velük. Amikor megérkeznek a célhoz, ugyancsak izgalmas, eseménydús program vár rájuk. Ha a lovas terápia nem gyógyítana, nem fejlesztené a képességeket, maga a lovaglás mint pusztán mozgás, szórakozás és kötõdés is felbecsülhetetlen értékû lenne. Erre alapszinten szükség van, ráadásul a lovaglás szerintem általános „gyógyszer”. - Konkrétan miben mutatkozik meg gyógyítóereje? - Amikor elkezdjük a lovas terápiát, szinte azonnal látszik annak hiánypótló és fejlesztõ hatása. A gyerekek nagy kedvvel érkeznek ide, nagyon hamar alkalmazkodnak négylábú társukhoz, egy csapásra összebarátkoznak vele, szívesen simogatják, pucolják és etetik. Könnyen megtanulják, milyen érzés az, ha egy másik lénynek szavakban nem kifejezhetõ elvárásai vannak. A gyerekek egy része ösztönösen, szavak nélkül, pontosan tudja közölni saját elvárásait a lóval, miközben nagyon jól veszi a ló „adásait”. Mások nagyon gyorsan tökéletes tartással megtanulnak lovagolni. A lovas terápiának azonban létezik egyéb értéke is. Szinte hihetetlen, hogy mennyire szûk a sérült gyermekek világa, mennyire be vannak zárva az ingerektõl megfosztott burokba. Nem vagyok meghatódós típus, de amikor az elsõ siket-vak gyerek elõször felült a lóra, akkor bennem is megcsendült a kisharang. Kihúzta magát, behajlította a lábát, körbetapogatott mindent, majd izgett-mozgott a lovon, kitágult számára a világ. Mélyen szíven ütött például, amikor kiderült, hogy nekem is van egy „jelem” az iskolájukban! Mivel õk kézzel-lábbal mutogatnak, mindent letapogatnak, ezért a „bajuszomon”, vagyis a saját orruk alatt végighúzott ujjukkal jelzik örömmel, ha indulnak „Béla bácsihoz” lovagolni. - A terápiás lovak külön kiképzést kapnak?- Erre a munkára természetesen egy picit át kell õket nevelni, idomítani, hiszen teljes nyugalommal végig kell állniuk azt az idõt, amíg egy sérült ember valamilyen úton-módon felkerül a hátukra. Türelmesen el kell viselniük a nagy „nyüzsgést”, hiszen a rámpánál, a tolókocsinál két ember segédkezik, kettõ pedig lent mellette, egészen addig, amíg befordulhat a körbe, és kézen vezetve lassan elindulhat kecses léptekkel. Ide laza, emberszeretõ, jó gondolkodású (hozzáállású), jószívû és jó szándékú lovacska kell, amelyik eltûri maga körül a felnõtteket és a gyerekeket, képes kivárni a több perces nyeregbe „pattanást”. Nincs fajtához kötve, hogy melyik lehet terápiás ló, de van olyan, amelyikkel nem szabad kísérletezni. A telivérek, a csõdörök, a nem stabil idegrendszerû, túltenyésztett díszlovak alkalmatlanok erre a felelõsségteljes feladatra. Van egy regényes életû lovunk, Lubica, akit a vágóhídról mentettek meg a Rex Alapítvány állatvédõi, amikor már mindenki lemondott róla. A jövõben is szívesen örökbe fogadunk, örökbe fogadnánk olyan lovakat, akik szeretik az embereket, rendezett, szép mozgással szívesen elsétálgatnak körbe-körbe. Ezáltal nemcsak az életét hosszabbíthatjuk meg, hanem ezzel a terápiás szolgálat során a bennük rejlõ szeretetet kamatoztatják, és érezhetik, hogy rájuk még szükség van. [/QUOTE]
#26
Közzétéve 2004 november 14. - 14:28
#27
Közzétéve 2004 november 14. - 20:15
#28
Közzétéve 2004 november 14. - 20:20
#29
Közzétéve 2004 november 14. - 21:14
#30
Közzétéve 2004 november 14. - 22:03
#31
Közzétéve 2004 november 14. - 22:14
#32
Közzétéve 2004 november 14. - 22:28
#33
Közzétéve 2004 november 14. - 23:09
#34
Közzétéve 2004 november 15. - 14:49
#35
Közzétéve 2004 november 15. - 16:13
#36
Közzétéve 2004 november 16. - 0:10
#37
Közzétéve 2004 november 16. - 8:05
#38
Közzétéve 2004 november 17. - 16:11
#39
Közzétéve 2005 február 8. - 21:53
idézet:
Eredeti szerzõ: smoft: Üdv mindenkinek!Szeretném feléleszteni ezt a témát, de most nem szakdolgozat-segítségként, hanem azok számára, akik megosztanák a tapasztalataikat másokkal. Én személy szerint lovas terapeuta szeretnék lenni, de még semmi gyakorlati tapasztalatom nincsen, se olyan lovastársakat nem ismerek, akik hasonló területen dolgoznak.Úgyhogy mindenkit várnék szeretettel, aki a terápiás gyógylovagoltatással akármilyen úton-módon kapcsolatba került, beszélgessünk és tanuljunk együtt!Üdv: Gigi [/QUOTE]Sziasztok! Örülök ennek a topiknak, mert már régóta szeretném megosztani másokkal egy tapasztalatomat. 7 éve lovagolok, és ugyan nem vagyok sem edzõ, sem pedig terapeuta, de volt már dolgom egy autista kislánnyal, akinek volt szerencsém foglalkozást tartani, és nagyon sokat beszlélgettem a szüleivel is, mivel érdekel az autizmus. Elég sokat munkálkodtam ezen a dolgozaton(amit egyébként etika órára kellet írnom ), és szeretettel ajánlom figyelmetekbe, ez is egy tapasztalat, én tanultam belõle! (ez csak egy részlete a dolgozatnak, mivel ez az autizmusról szól, csak a lovas-élményemre fûztem fel, tehát a 'tudományos' magyarázatokat ( ) nem mellékelem, de ha szeretnétek, és érdekel titeket, akkor szóljatok, és azt is csatolom) A legtöbb gyermekkori zavar az élet során elmúlik vagy más rendellenességgé alakul át, de az autizmus az egész életen át fennmarad. "...badarság, hogy az autistát meg lehet gyógyítani, tegnap még lehetségesnek tûnt számomra, ma megint olyan reménytelennek látszik, sajnálom..." /Birger Sellin könyvébõl/ Amikor elkezdtem összeállítani ezt a dolgozatot, akkor azt írtam, hogy az autizmus egy betegség. Tévedtem. Nehéz számomra kimondani, hogy Panni beteg. Az õ helyzete sokkal inkább egy, az egész életet befolyásoló állapot, és mivel állapot és nem kóros folyamat, nem gyógyítható, a fejlõdés, a beszéd orvosi módszerekkel nem befolyásolható. A kifejezés a görög 'autos' (önmaga) szóból ered, tehát az autizmus szót önmagára vonatkoztatásnak vagy önzésnek is fordíthatnánk.A szót 1943-ban egy amerikai pszichiáter, Leo Kanner azonosította. A szakemberek klinikai megfigyelései azt támasztották alá, hogy nem valamely felnõttkori mentális betegség elõfutára az autizmus, s nem is a rideg anyai magatartás következményeként kialakuló zavar, hanem olyan önálló pszichiátriai 'betegség', amelynek terápiás megközelítésében igen fontos szerepe van a viselkedésmódosításnak és a képességfejlesztésnek.KEZELÉSE:Hippoterápia: A lovasterápia során a ló mindhárom jármódját igénybe veszik. Fontos a lóval való közvetlen kapcsolat, testének melege, puhasága, járásának ringatása, melyek segítenek kikapcsolni a káros külsõ és belsõ ingereket. A gyermekek általában nem félnek a lótól, esetleg kezdetben a magasságától és a mozgásától de ez gyorsan oldódik és egyre magabiztosabbak, bátrabbak lesznek, határozottságuk, felelõsségérzetük nõ, csakúgy mint egészséges társaiknak. A lovaglónak javul a közérzete, az önbizalma (mekkora állat, és arra megy amerre õ akarja), nyitottabb lesz a külvilágra, közlékenyebb lesz, mivel az élményt meg kell osztani mással is, megismeri a kockázatvállalást, nõ a türelme, ráadásul megtanulja összpontosítani a figyelmét. Jogos lehet a kérdés, hogy miért pont ezt a témát választottam. Az elején említettem egy nevet: Panni. Õ egy valós személy, egy 6 éves kislány. Nyáron ismerkedtem meg vele és a szüleivel. Az elsõ találkozásunkkor éppen lovagolt. Akkor még nem tudtam, hogy õ 'más'. Szépen fokozatosan figyeltem fel a különös viselkedésére. A 45 perc alatt egyszer sem mondott ki egy egész mondatot, de még szavakat is csak alig-alig. Késõbb mondták a szülei, hogy most jó a kedve. Nos, ez a jókedv abban nyilvánult meg, hogy a foglalkozás alatt végig dúdolgatott, néha mosolygott is és sokat nézelõdött. Talán nem is a foglalkozás a legjobb szó amit használni lehetne. Ez tulajdonképpen egy terápia ahol az "eszköz" a ló. Az állat ráhangolódik az emberi érzelmek változásaira. Az autisták az emberi érzelmeket nagyon rosszul 'olvassák', sõt sok esetben meg sem értik. Az emberi világ egy félelmetes és kiismerhetetlen világ. A ló nem olyan ijesztõen bonyolult. Nagyon egyszerûen mûködõ, odaadó és nyitott lény letisztult érzelmi világgal. Az ahogyan megpróbál ráhangolódni az ember érzelmeire, egy erõs motiváló tényezõ a gyermek felé. Az autista, aki fél az emberi kommunikációba belépni, a lóval szemben megnyílik. Különleges képessége az állatnak, hogy õ maga is megérzi, hogy milyen ember ül a hátán és tolerálja annak viselkedését. Panni egy évvel ezelõtt jött elõször hozzánk. Mivel korábban még nem foglalkoztunk autista gyerekkel, azt gondoltuk, hogy meg lesz illetõdve. De nem így történt. Csodálkozást váltott ki a szüleibõl az a pozitív reakció, amit a kislány mutatott a ló közelében. Ha jármódot váltott az állat, ahelyett, hogy meglepõdött volna inkább élvezte a helyzetet.Az autistáknál jól megfigyelhetõ a szemkontaktus hiánya. Egy éve ez még Panninál is jelen volt. Két hónappal ezelõtt én foglalkoztam vele és mivel tûzött a nap, egy sapka volt a fején. Egyszer csak gondolt egyet és levette. Én kértem, hogy tegye vissza a fejére. Nem reagált, csak nézelõdött tovább. Második figyelmeztetésem sem érdekelte túlzottan, de azt észrevettem, hogy huncutul elmosolyodott. Majd, mikor harmadjára megszólítottam, rámnézett, és visszatette a sapkáját a fejére. A szemkontaktus felvétele fontos lépés volt a fejlõdésében, amelyet egy év után sikerült elérni. Azonban nem csak ezt eredményezte a lovasterápia. Mára már sokkal szivesebben játszik a kutyájával is, szorosabb kapocs fûzi az állatokhoz, megbízik bennük. Az emberekkel is könnyebben felveszi a kapcsolatot. Lovardába érkezéskor illetve búcsúzáskor személyreszabottan köszön. Akit jobban kedvel annak integet is. Annyira erõs motiváció Panninak a lóval való érintkezés, hogy ezért cserébe könnyebben rávehetõ a kötelezõ, általa annyira nem kívánt dolgokra. (pl: fogatmosni, tv elõl felállni) Koncentrálóképessége is növekedett a terápia által. Tv-t nézni korábban csak a reklámok miatt szeretett, mert tömör, rövid és könnyen átlátható volt számára is. Mostmár egy rajzfilmet is képes végigfigyelni és késõbb annak bizonyos részleteit el tudja ismételni, akár hetek múltán is. Tulajdonképpen ez az élmény, és a szülõk visszajelzése - hogy a lovaglás a gyermek fejlõdésében milyen hatalmas elõrelépést eredményezett - késztetett arra, hogy az autizmusról írjak. Azt gondolom, hogy ez az állapot ugyan még nem gyógyítható, de sok-sok szeretettel és kitartással javíthatunk, könnyíthetünk ezeknek a különleges embereknek és közeli hozzátartozóiknak az életén.
#40
Közzétéve 2005 február 9. - 22:15
idézet:
Eredeti szerzõ: Liti: Sziasztok! Idegenforgalmi menedzsmentet tanulok,és a szakdogám témájául a gyógylovas-turizmust választottam.Aki bármit tud a témával kapcsolatban(hely,ahol ilyesmivel foglalkoznak,kiadvány,honlapstb),kérem írjátok meg nekem.Köszi a segítséget,üdv minden lovasnak/lókedvelõ- nek [/QUOTE]