88 válasz a témához

[tötõ Zsó]

tök jó lenne megtudni néha hogy mit gondol rólad a lovad, vagy éppen mit érez. de õk állatok, mi emberek vagyunk. Szerintem épp ezért is olyan csodás egy kapcsolat két olyan lény között, amik habár nem tudnak beszélni egymással, nem tudják gondolataikat hosszú mondatokban megfogalmazni, mégis mozdulatokból, vagy hangokból megértik egymást. Nekem sokszor volt olyan hogy szinte éreztem hogy a ló ha most beszélni tudna azt mondaná "jólvanna ne haragudj nem akartam!" és tényleg csak ránézel vagy csak ahogy odabújik vagy viselkedik veled, abból tudod azonnal h miyen kedve van, vagy éppen mit szeretne "közölni" veled. na mindegy nem akarok kisregényt írni, kíváncsi vagyok, ha történt már veletek olyan hogy a lovatok úgy tûnt mintha hülyének nézett volna titeket vagy ilyesmi akkor írjátok!!!!

[tötõ Zsó]

sztem egy csomó tök jó kis történet lenne ezekkel kapcsolatban. veletek még nem volt hogy úgy érezted hülyének néz a lovad? vagy hogy bûntudata van és szokásától eltérõen odabújik hozzád, netán bûnbánó arcot is vág mellé?akkor lehet hogy csak én vagyok ilyen kommunikatív lovakkal körülvéve? ...

[andika1]

Szerintem ilyen szinte mindenkinek volt már:)

[konee]

Velem egyszer olyan történt, hogy fésültem a lovam farkát, és véletlenül rálépett a lábamra.Utána én felültem a kishintóra,mert a lovam oda volt kikötve, és akkor bûnbánóan odabujt.Tudta hogy rosszat csinált, de nem akarattal. És ezt akarta bebizonyitani. Olyan ari volt.

[tötõ Zsó]

igen nekem is lépett a lábamra ló. eltört 3 lábujjam tongue.gif az hagyján de ráadásul utána a bûnbánó arc helyett még hátranézett és majdnem röhögött is. tudod, az a gúnyos "neszeneked kis hülyeszmájli"

[tötõ Zsó]

ja andika gondoltam h mindenkinek volt már ilyen története csak nem írt senki és ezért írtam azt amit

[Fíli]

Én egyszer versenyen estem a saját bénaságom miatt. Egy ideig ment tovább a ló, aztán hátranézett és rájött, hogy valami nem stimmel. Szegénykém, amikor odamentem hozzá, még õ volt megijedve, hogy verést kap, pedig nem õ volt a hibás. Utána meg meg volt sértõdve, mintha érezte volna, hogy miattam nem fog szalagot kapni. (És lehet, hogy így is gondolta) :confused: [ Június 10, 2004, 22:11: Az üzenetet átszerkesztette: Fíli ]

[A jó]

Mostanában lovagolok egy Szellõ nevû kancát.Igazi csodakanca.Mindent meg tud velem értetni.Ha nem tetszik neki a szitu akko felhúzza az orrát és neki áll velem g'cizni

[Jucuus]

Nekem sok hasonló történetem van. Lehettem vagy 4 éves, jártunk Bakonybélbe vadászni. Egyik ottan iismerõsünknek volt lovuk Sárinak hívták, muraközi volt. Egyszer kértem apukámat, hogy had én vigyem be az istálóba. Imádtuk egymást. Ahol ki lett fogva, domb tetõn volt, és csodálatosan meredek helyen volt az istáló. Apukám rettegett, de Sári vigyázott rám. Állítólag X - be rakta lábait, és úgy mentünk le. Vigyázott rámm. Amikor búcsúztunk, majdnem sírt is.Ismertem egy Lenke nevû sárga lovat. A ló félt egyedül, én kivittem legelni. A futószár össze volt csomósodva, az ujjam beleakadva. Vihar is készülõdött, Lenke hazaszaladt. Én sírva rohantam utána, hogy megfogjam, de nem tudtam. Otthon az istálóban kiabáltam vele, sírtam és mutogattam neki az akkorra már megdagadt újamat. Bûnbánó szemekkel nézett rám, és dugta oda az orrát. Volt egy Kati nevü ló is, akirõl a barátnõm esett, mert szegény ló megbotlott. Kati kétségbe esett arccal nézett rá és ment oda hozzá, hogy nincs - e semmi baja.

[cappaa]

Évekkel ezelõtt megnéztem Pesterzsébeten egy lovardát. Nagyon rossz kedvem volt aznap, szomorú voltam meg ilyenek, és még lovagolni sem volt kedvem, mert mindenki ott nézelõdött a karámnál, így oda sem mentem. Benéztem az istállóba, megálltam egy hatalmas kanca elõtt, megsimogattam az orrát, erre õ, mintha megérezte volna, milyen rossza passzban vagyok, odadugta a fejét egész az én fejemhez. Olyan kedves volt, mintha jó kedvre akart volna deríteni...

[tötõ Zsó]

Fíli! ez eszméletlen édes!Tök aranyos lehetett velem történt egyszer olyan, hogy lementem a legelõre hogy felhozzam az egyik lovat, amelyikre mindig ültem, és amikor meglátta a kezemben a kötõféket hátralépett 5 lépést, és elbújt egy másik mögé. esküszöm olyat nevettem mint a fene. oan ééédes volt!

[Aniko]

Ajánlom a figyelmetekbe a [url="http://"http://www.paci.hu/cgi-bin/lovas/paciforum/ultimatebb.cgi?ubb=get_topic;f=1;t=000568#000001"]ló viselkedés biológia[/url] topicot is, érdekes lehet.

[tötõ Zsó]

Jucuus! mondjuk énis egy csomószor vettem már észre hogy egy nagy batár lóhoz bemegy egy felnõtt akkor sunyít, elfordul mittomén. aztán egy 10 percre rá bement hozzá egy kislány, és TELJESEN más lett a ló. vele kedves volt, nem sunnyogott. Ja, és nem ismerte a kiscsajt a ló.Néha a lovak Teljesen máshogy viselkednek a gyerekekkel mint a felnõttekkel.

[Jucuus]

tötõ Zsó! Én már annyira nem vagyok gyerek. Egyszerûen félt a férfiaktól, a hangjuktól, mert mindíg verték. Az egyik oldalát még tõlem is féltette. jÁNOSBÁCSI Mindíg azt mondta, hogy a lovam, mert én lovagoltam állandóan. Meg kell hagyni jó kis ló, remélem jó helye van.Anikó! Meg fogom nézni.

[tötõ Zsó]

nem úgy gondoltam h gyerek vagy . csak hogy nálunk a lovardában vagy egykét ló, aki érzi h egy gyerekkel sokkal szelídebben kell bánni mint egy felnõttel. Na persze ez nem azt jelenti hogy egy felnõttet felrúgnak.csak a gyerekeket sokszor jobban csípik

[konee]

csípik mi?

[tötõ Zsó]

juuuj konee ez gonosz volt De jóóó

[Xiren]

Én is lovagoltam egy lovat, Dariust, az még egy makacs, önfejû csõdör. Állandóan rángatja a fejét. Lovagolok rajta, másfele akart menni, mint én, meg ilyenek. Ügetésbe teszem a gépet, gondoltam hátha megy gondolatátvitellel a kommunikáció, máskor már sikerült egy-két lónál. Erõsen arra gondoltam, hogy mondom neki, hogy szépen kezdjen el ügetni, ahogy utasítást adok rá, megy vagy 5 lépést, erre megáll. Hátranézett, és esküszöm röhögött. mondom poén. Délután jön értem a családom, felült rá 6 éves húgom, olyan kezesbárány lett, egyedül mehetett vele. Aztán meg a 4 éve shúgom is. Mondom szép vagy Darius. Még régebben, egy másik helyen meg volt Korona, a kedvencem. Senkit nem engedett magához, csak engem. De azt is kemény munka árán. Vhogy úgy, mint ahogy a kisherceg meg a róka mindennap egyre közelebb ültek egymáshoz, vhogy úgy mi is megszelídítettük egymást. Bent volt az istállóban, és mellette Holló volt, aki nem tom miért, nem bírt engem. Bent voltam Korona mellett, épp játszottunk, meg beszélgettünk, amikor egyszer csak érzem, h vmi közeledik felém a másik oldalról, Holló volt az nagyra tátott szájjal, h õ most bekap engem. Teljesen leblokkoltam, h most mit is kéne tenni, csak egy nagy lökést éreztem oldalról. Korona a fejével arréb lökött engem, és rendesen beleharapott Hollóba. Ne tudjátok meg hogy meg voltam hatódva, amikor realizáltam, h mi is történt. [ Június 12, 2004, 22:23: Az üzenetet átszerkesztette: Xiren ]

[tötõ Zsó]

dejoooo.. ez tök jó. az elsõ íráso meg 10 percig röhögtem

[tötõ Zsó]

pont ma történt velem, hogy itt ahová kijárok lovazni született lassan 3 hete egy picike csikó. nagyo szép. a lényeg hogy kinyitottam a boxajtójukat, és legugoltam, és ott néztem õket úgy 10 perce mikor a csikó megkerülte az anyját hátulról. (elõzöleg nem vette észre h ott vok, mert az anyja másik oldalán volt) én ilyen meglepõdött lóarcot még nem láttam. valami ilyesmit gondolhatott hogy: "úristen mami valami izé beszorult az ajtó meg a fal közé, és most itt vigyorog" aztán lépett még kettõt, persze oldalazott hogy rajtam tartsa a szemét, aztán elvonult enni a fincsi vacsiját nem kell mondjam milyen aranyos volt [ Június 12, 2004, 22:55: Az üzenetet átszerkesztette: tötõ Zsó ]

[tötõ Zsó]

hétvégén állok a karám mellett, nézegetem a paccokat, erre a karám másik sarkából odajön egy szép sárga, rámnéz, megfordul, odatolja a seggét, és rámpukizik. .... állt még ott 2 percig, utána visszament a helyére.... EZ HALÁL KOMOLY!sztetek ezt vehetem bóknak?

[konee]

Elég komoly bók az biztos! És nem ájultál el?

[tötõ Zsó]

nem, de közel voltam hozzá

[jm-horseman]

Az én kedvencem meg amikor ledob, utána rendszeresen "bocsánatot kér". Én meg nem tudok neki ellenállni, adok neki almát, vagy vmit, mint minden lovaglás után. De ha éppen "bûneit bánja" , akkor még az almát se fogadja el. A végén meg nekem lesz bûntudatom. [ Június 16, 2004, 19:17: Az üzenetet átszerkesztette: jm-horseman ]

[Paris]

Egyszzer nagyon rossz napja volt Lordnak, akin gyakran lovazok. Minden baja volt egész edzés alatt, kezdve az bakolásoktól a vágtából stoppokig, tehát enyhén idegbeteg volt a lelkem, rácsaptam pálcával egy átlóváltás közben, (tudni illik nem akarta megcsinálni) erre õ olyat ágaskodott, hogy majd lefejelt, csak azt éreztem, hogy minden emelkedik velem, de azért próbáltam követni az edzõ utasításait, mint "Hajtani elõre! Hajtani elõtre!".Nagy nehezen újra elindult, de azért nõttem valamicskét a szemében, hogy rajta maradtam. A következõ körben megint rácsaptam, erre felvette a szokásos "mindjár ágaskosok ha ezt nem hagyod azonnal abba picinyem" pózt, és ekkor olyan világosan értettem, hogy mit gondol, hogy az nem igaz! Esküszöm, ezt üzente:"ADJ RÁ OKOT ÉS ÖRÖMMEL MEGTESZEM..."Mármint az ágaskodást. Nagyjából ennyi.

[tötõ Zsó]

paris! nem volt necces az ágaskodás?velem még nem ágaskodott ló, ...de néha úgy érzem szivesen kipróbánlék egy "kisebbet". érted, amitõl még nem szállok el róla.

[bonny]

Sziasztok!Jó ötlet volt ez a topic, szerintem mindenképp érdemes foglalkozni a lovak "lelkivilágával". De azért vigyázni kell, hogy ne essünk túlzásokba. Nem lehet csak úgy emberi gondolatokat tulajdonítani a lovaknak. Természetesen õk is éreznek és gondolkodnak, de másképp, mint mi. Nem hiszem, hogy például egy ló megsértõdik vagy kinevet. Inkább arról lehet szó, hogy mondjuk fájdalmat okozunk neki, és ezért egy ideig tartózkodó velünk. Szóval, véleményem szerint óvatosabban kéne fogalmazni.Egy történetet én is elmesélek: Remény két másik lóval élt együtt, közösen legeltek, még a lovaglások alkalmával is együtt voltak. Nagyon békésen éldegéltek együtt, ragaszkodtak egymáshoz. Egy napon elvitték a két másik lovat. Remény látta, ahogy felteszik õket a lószállítóra, majd elmennek. Ijedten kereste a társait, majdnem egy órán keresztül rohangált össze-vissza, nyerített, nem hagyta magát megfogni. Azután napokig nem akart enni, és még hosszú ideig búskomor volt. Csak álldogált a mezõn, és semmit nem akart csinálni. Pár hónap is eltelt, mire újra a régi lett. Semmi kétség: szerette a társait, és fájt neki, hogy elveszítette õket.

[konee]

Sopronban ahol tanultam lovagolni volt két herélt,akik mindig együtt voltak. Egymás nélkül nem is mentek sehova. Az egyik neve Bandi a másik Matyi volt. Bandit a nõvérem meg akarta venni,mert õ volt a kedvence. Sok könyörgés után sikerült rávenni nagyapámat,hogy megvegye neki.De mire a tesóm leért a lovakhoz addigra Bandit már el is vitték. Matyi még egy pár hétig megvolt, szomorú volt szerintem mert semmihez nem volt kedve. Aztán elpusztult. Késõbb kiderült,hogy Bandit vágóhídra küldték. :(

[Paris]

tötõ Zsó!Bocs, hogy csak most válaszolok, és bocs hogy nem túl sokat. Hát...azért csak óvatosan azzal az ágaskodás-kívánsággal! Egyébként szerintem is muszály legalább egyszer megtapasztalni. Persze, a jóból ismegárt a sok.

[Paris]

(Szintén tötõ Zsónak)Amúgymeg igazán nem haragszom, hogy kisbetûvel írtad a nevem! ;) (Tudom hogy én is, de a tiedet így is kell írni nem?

[tötõ Zsó]

bonny!Sztem senki nem tudajdonít emberi gondolatokat a lovaknak, legalábbis aki egy kicsit is ért hozzá, és ha valaki azt mondja h "nevetett rajtam a lovam!?" akkor azt csak humorból mondjuk. Habár ha jól meggondolom,azért láttam már tényleg emberhez kísértetiesen hasonló mozdulatokat -> lovaktól.És ilyenkor sztem mindenki úgy belebújna a pacc bõrébe h mit gondol. Mégegyszer mondom a lovak nem emberek, (hm..nehéz volt rájönni ), nem így gondoltam. Tehát nem érezhetnek, és nem gondolkozhatnak úgy mint mi. Csak azért néha érdekes.

[tötõ Zsó]

paris! .. NEM, nem direkt írtam kisbetûvel a neved Az enyémet azér írom így, mert így a legegyszerûbb

[furioso]

Bonny! tötõ Zsó észrevétele ellenére én Neked adok igazat! Már vártam, hogy mikor szólal meg az oldalról valaki, aki az itt leírt dolgokat belemagyarázásnak, a lovak emberi tulajdonságokkal, gondolkodással való felruházásának tartja, ugyanúgy, mint én. Aki komolyan foglakozik, foglalkozott lovakkal, nem véletlenül nem szólalt meg ebben a topicban. Uff, beszéltem! [ Június 18, 2004, 19:43: Az üzenetet átszerkesztette: furioso ]

[esti]

Osztom az "idõsebbek" véleményét. Értem, hogy ez játék, de talán nem kell ilyen sokat játszani ehhez hasonló gondolatokkal, mert esetleg annyira megszokod, hogy automatikusan ilyesmire gondolsz (megsértõdött, stb). Ennek pedig annyi veszélye lehet, hogy nem úgy cselekszel, ahogy az helyénvaló lenne. (Jm-horsemannal pl nem értek egyet. Ha rossz fát tett a tûzre és ugyanúgy jutalmazod az súlyos következetlenség.)bonny! Nem igazán derült ki a történetbõl, hogy Remény akkor TELJESEN egyedül maradt, vagy csak a közvetlen társait vitték el. Mert az elsõ esetben szegénynek az unalom is közrejátszhatott a komorságban (ami ugye elég rossz egy ló esetében). Remélem mára már nincs gond vele!

[tötõ Zsó]

Állj, állj. Nem szeretném ha ki lennének forgatva a szavaim. Senki nem mondta hogy a lovak ugyanúgy tudnak gondolkozni, vagy éppen ezeket a gondolatokak kifejezni mint mi. Bonny szólt elõször hogy "túlzásba estünk". (??) bocs bonny, de sztem félreértettél valamit. Aki egy kicsit is ért a lovakhoz az tudja hogy nagyon okosak, (tisztelet a kivételnek) de mint minden állat, nem képesek hosszú gondolatmeneteket végigcsinálni. Épp ezért mondtuk hogy különös ez a kapcsolat, mert lehetetlen hogy a lovad "hülyének nézzen" például. max. csak olyat lát, amit még nem csináltál, és csak vizsgálódik h vajon mi lehet az. Ennyi. redface.gif

[tötõ Zsó]

Ha ezt a kis "vitát" lezártuk, lenne egy kérdésem: Szerintetek függ a fajtától h mennyire embercentrikus egy ló? <<Persze nem a musztángokra gondolok >> Vagy teljesen nevelés kérdése? Kérdésem immár átfogalmazva : Mennyire vezérli az ösztön vagy a kíváncsiság a lovat, (a nyers lovat) hogy az emberhez közeldjen?

[liviakonrád]

Mikor nálun az istállóban elpusztult a barátom csõdöre, nagyon kikészített a dolog, és rettenettessen zokogtam. Elküldtek lovagolni, hogy ne lássam amikor elviszik a csõdör testétt. Ahogy sírva nyergeltem Konrádot, azt vettem észre, hogy folyamatossan figyel engem, majd amikor közelebb léptem a fejéhez becsattolni a martingált, hátrafordult, megbökött, és úgy terelgetett a fejével hogy elé kerüljek, és mikor ez sikerült rátette a fejét a vállamra és úgymaradt. Nagyon jól esett akkor ez a mozdulat, mert olyan volt mintha átölelt volna, és azt mondta hogy ne sirj! Aztán amikor elléptem mellölle ugyan úgy hátrafordult a kikötõtõl, és figyelte mit csinálok.

[tötõ Zsó]

szertintem egyszerû a magyarázat. Az állatok megérzik ha rossz kedved van,vagy ha sírsz. És kezdeni akart veled valamit. De nem hiszem hogy konkrétan az a vágy vezérelte volna h megvigasztaljon. Nekem is amikor rossz kedvem volt és mentem lovagolni, leültem az állásokat elválasztó fára, és a König odatette a fejét a vállamra,és bökdösött közben. oan aranyos volt. De azért mindig olyan jól esik amikor ezt csinálja nem lívia? Sztem te is egy kicsit megvigasztalódtál :(

[Xiren]

Amúgy ezt más állatoknál is megfigyelhetitek. Pl a kutyák is odabújnak hozzád, ha rossz kedved van vagy ilyesmi.

[liviakonrád]

Valóban jól esett, de ahogy ránéztem eszembe jutott a másik paci, meg az hogy akár õ is fekhetne a helyén, és kikészültem. Akkor abban a pillanatban ezért nem is tünt fel a dolog, és nem tulajdonítottam neki semmi különössebb dolgot. De aztán késöbb mikor eszembe jutott, és más alkalommal is mikor sírtam tünt fel hogy olyankor milyen intenzíven hízeleg, pedig amúgy elég tartozkodó ló.