Annyira jó volt ez a 3 nap, és annyi minden történt, hogy valószínüleg összekeverednek a történetek idõrendben, ezért elnézést
Képek jövõ héten várhatók, mert megint levittem az egyszerû kis YASHICA-mat, amivel két tekercsnyit ellõttem! Remlem, aput hamarosan le tudom imádkozni, hogy végre a digicammal is készüljenek fotók...
2004.04.08., csütörtök Ahhoz képest, hogy 9-re terveztük az indulást, 13:00 elõtt már lent is voltunk......Az idõ szép volt, minden ló a karámban. Cipriánt üdvözöltem, majd köszöntem Sanchoéknak is. Kis beszélgetés után kifogtam Cipit, hogy lovagoljak rajta. Szépen lepucoltam, kihoztam a nyerget, kantárat. És észrevettem, hogy biza a nyeregalátétet Bazs elvitte kimosni, és még nem hozta vissza, ráadásul az izzasztók helyéül szolgáló kis ház is be volt zárva, a kulcs meg Sanchoék tanyáján volt. Semmi gond, akkor ma csak egy rövidebb lovaglás lesz, szõrén. Nyereg vissza a helyére, kantár fel a lóra, futószár detto, és kiballagtunk a legelõre. Ott nagyon bolond volt, mert nem messze tõle ott pihent szíve választottja, Dévaj, és folyamatosan ocsmányságokat höhögött/böbögött feléje. Valamint mindenhol, ameddig a szem ellát, friss zöld fû volt, abból is minden lépésnél harapnia kellett ennek a szegény, halálra éheztetett csontsovány lónak
Hát itt jött el a pillanat, amikor bevittem a kis karámjába, ahol majdan a homokon már nem lesz kedve enni, és talán még normálisan is fog dolgozni. Persze hamar felébredtem ebbõl a szép álomból, mert a karámban úgy összevesztem vele, hogy ihaj. Nem akart körön menni, megint bepróbálkozott az ellenszegüléssel (azért megtámadni nem mert!), és minden lehetséges módon felbosszantott. Úgyhogy jól meghajtottam futószáron. Ha lassított, nem hagytam neki, ha oda akart jönni hozzám, azt se hagytam, nem babusgatós délutánt tartunk!Aztán amikor végre elkezdte nyalogatni a száját, akkor leálltam. Persze egybõl odajött hozzám, és onnantól kezdve kb. 10 percig követett. Egészen addig, amíg Ram meg nem érkezett a fényképezõgéppel újra. Akkor hirtelen más dolga akadt õ uraságának... Ezértaztán felültem rá, és kisétáltunk a legelõre. Nem vágtáztunk sokat, csak pár kisebb kört, mert éreztem, hogy ahogy jelt adok rá, képes lenne kifutni a világból is, ezt pedig nem akartam. Úgyhogy maradt az ügetés, lépés, legelés, fotózkodás. Aztán leszálltam róla, és megpróbáltam belevezetni a melsõ lábaival a lóúsztatóba. Nagyon türelmes voltam azt hiszem, de nem ment a dolog. Próbáltam szembõl belevezetni, próbáltam úgy is, hogy a parttal párhuzamosan vezetem, és a fordulóknál egyre közelebb viszem a vízhez, de nem segített. Ott hagytuk abba, ahol már csak centikre volt a víztõl (ugyan beleszagolni már nem mert...), hogy ne legyen rossz élménye.Lesétáltattam, visszaengedtem a karámba.Este megérkezett Bazs és Kabos, beszélgettünk jó sokáig a saloonban, meg sütöttünk bundáskenyeret a srácoknak, aztán megbeszéltük, hogy holnap ha felébrednek, akkor elindulnak a tanyára, és megyünk túrázni.
2004.04.09., péntek 9 körül ébredhettem fel, és miután felöltöztem, lesiettem a lovakhoz. Olyan nyugodt volt minden.Gyönyörû idõ volt, a szél meg sem rebbent. Az összes ló kint reggelizett, és hallottam, ahogy ropogtatnak, a halastóban csobogott a víz, mert a slaggal épp töltõdött fel, az istállóból pedig Kati néni seprûjének hangja hallatszott ki.Cipriánt, amíg evettm szépen letakarítottam gyökérkefével, majd magára hagytam. 10 körül már Ram is felébredt, és le is jött hozzánk. Idõérzékem a három nap alatt teljesen eltûnt, úgyhogy azt se tudom megmondani, hogy Bazsék mikor jöttek ki. Közben kiderült, hogy a két család, aki bejelentkezett hétvégére, azok nem jönnek, valamint azok sem, akiket Bazsnak ki kellett volna vinnie egy cirka 4 órás túrára. Nem sajnáltuk nagyon a dolgot, mert így mehettünk lovagolni. Miután ismét letakarítottam Cipit (ahogy végzett a kajával, meghempergett a homokban), elkezdtem befonni a sörényét, hogy belerakhassak pár madártollat. Ebbõl az lett, hogy olyan tündérien tartotta a fejét a hasamig, hogy kényelmesen befonhattam az egészet! Mit ne mondjak, gyönyörûen nézett ki!Aztán teljesen egyedül sikerült végre felnyergelnem (elsõ próbálkozásra!), amire csak Bazs annyit mondott, hogy tökéletes
Idõ közben kihozták Gyémántot, Vilit, Ciscot, és Dévajt, akit befotak a KundK által hajtott kocsiba. Mire a többiek elkészültek, én már rég kimentem egyet vágtázni a mezõre, majd amikor visszajöttünk, indulásképes lett a társaság, csak Ram meg Sancho tûntek el, mint késõbb megtudtam, szénabálát borítottak le. Mire el tudttunk indulni, Ciprián teljesen bepörgött. Ágaskodott, toporzékolt alattam.De végre mindenki elékszült, és mentünk.Bazs ment elöl Gyémánttal, utána Cipi meg én, Vili és Kabos, Ram pedig Ciscoval jött.Mentünk mindenfelé. A síneken átérve meg kellett állnunk, mert Cisco alól teljesen kicsúszott az izzasztó. Ugyanezen az úton pedig hihetetlen sebességgel besoroltam Viliék mögé, mert Gyémánt elkezdett balhézni. Vágta közben bestoppolt, lerúgta a csillagokat az égrõl, farolt, újra vágta, megint stopp. Kész csoda, hogy Bazs fennmaradt.Hazafelé meg bementünk a faluba kocsmázni, és mindenki megcsodált minket. Fél óra múlva már hazaindultunk, de én elmentem Cipivel az árokhoz. Semmi baj nem volt, vágtában vissza a többiekhez (ekkor a lovaskocsi már levált tõlünk). Aztán egy olyan menõs vágtát mentünk négyen, hogy csak úgy folyt a szemünkbõl a könny. Jó volt, de az erdõben már nagyon joggoltak a lovak.Megérkeztünk, lenyergeltünk, pihentünk, mi összepakoltunk Rammal, és elmentünk Bazsékhoz aludni. De elõtte még, ahogy az úri emberek szokták, beültünk a termálfürdõbe egy órácskára tongue.gif
2004.04.10., szombat Déli 12-kor sikerült megreggeliznünk, fél 3kor pedig elindulnunk a tanyára. Az esõ csöpörgött, de ez nem zavart abban, hogy felüljek Cipire. Kimentem a legelõre, ott egy szakaszon bohóckodott, de ez már szokása, úgyhogy számítottam rá. Közben Ram lelkesen fényképezett, lesz szembõlvágtás-kép, meg hasonlók
Aztán kijött Bazs, látta, hogy megint próbálkozom a lóúsztatósdival, de nem ment megintcsak, úgyhogy megint ott hagytuk abba, ahol elõzõ nap.Utána felraktunk futószárból összerakott segédszárat, amin Cipirán erõsen meglepõdött. Körön dolgoztam vele, az esõ már erõsebben esett. Csodaszépen vette a megállást, meg az álljból ügetést.Felült rá kicsit Bazs, hogy megpróbálja vele a lábváltást vágtában, de csak az derült ki, hogy az ellenvágta már nagyon profin megy a fiatalúrnak
Visszaültem rá, segédszár le, esõ zuhog, én ki terepre. Tudom, nem vagyok normális, de ezt senki sem állította. El akartam az árokhoz menni, de az erdei út közepén visszafordultam, mert nem akartam teljesen eláztatni a nyerget.Mindeközben a társaság átment Sanchoékhoz nyulat vágni, meg nyúzni... Aztán Démon meg a párom elmentek egy pasashoz bõrt venni, meg a frissen nyúzott nyúlszõrt kikészíttetni... Böeee. A Pub-megnyitóra már nem mentünk el, mert nagyon fáradtak voltunk, és mire kiértünk volna Csömörre....! Inkább elmentünk még négyesben Kecskeméten egy helyre és ettünk pizzát, meg lasagne-t, meg megint pizzát, meg tésztát.