2004.03.21. - Szelek Szárnyán Hosszas tervezés után vasárnap reggel 7:00-kor már végre a kecskemétre tartó volánbuszon ültem, hogy két hét után egy hatalmasat lovazhassak. 8 után pár perccel már fel is karolt Bazs meg Kabos, és kimentünk a tanyára. Cipi ekkor már a karámban volt, és mint megtudtam, a idõ óta még éjjel is ki volt engedve. Miután kicsit beszélgettünk Sanchoékkal, Cipit megkötöttem a nyergesnél, és szépen lepucoltam. Nem volt túl sok kosz rajta, mert Bazs pénteken megfürdette már. A patakaparásnál már nem volt gond, úgy adta a lábait, mintha ez lenne a kedvenc idõtöltése. Úgyhogy a lábam is megúszta a dolgot. Közben Kabosék eldöntötték, hogy mégsem hárman megyünk terepre (úgy lett volna, hogy Kabos-Vili, Bazs-Charlie, mert Ram suliban volt, én pedig Cipivel), hanem csak kimegyünk Bazzsal kettesben. Ezértaztán áthozták Vilit Sanchoéktól, elõtte már FELNYERGELTEM (ÉÉÉÉÉN) Cipit (ügyivagyok, ügyivagyok), és kimentem vele a nagykarámba. Végre nem kellett lefutószáraznom, hisz Bazs már csütörtök óta lent volt, és a szombat kivételével minden nap ráült. Szépen ment, egyszer, amikor hosszában vágtáztunk a karámban, akkor felcsillant a szeme a nagy táv miatt, és jól belehúzott, amit hagytam is neki. A végén meg gond nélkül felvettem lépésbe. Közben megpróbáltam becsalni a lóúsztatóba, hogy legalább csüdig álljon bele, de ezt azt hiszem úgy fogom elõször elérni, ha földrõl belevezetem. De most nem volt kedvem leszállni, úgyhogy inkább mindenféle átmeneteket gyakoroltunk. Mire Vilivel végeztek, addig meglegeltettem Cipriánt, és elindultunk terepre. Jó sokáig én mentem elõl, mert nem akartunk balhét. Úgyhogy elmentünk az árokhoz mászatni. Bazs elcsodálkozott rendesen, hogy pöccre belesétált az árokba Cipi. Addig csak ügettünk, mert Vilin egy hete nem ült Kabos, és azért nem egy kistermetû ló, el tudja az embert vinni gond nélkül, ha úgy gondolja. Egyszóval tele volt, mint az állat
Aztán amikor a vasút mellé értünk, akkor gondoltuk, hogy "megyünk egy kicsit". Aha, Vili is gy gondolta, és kilõtt, mint a rakéta. Bazs utólag mondta, hogy szólni akart, hogy ne menjek utánok, mert rohan a ló, de ezt se a széltõl, se a patadobogástól nem lehetett volna hallani. Egy ideig én még tudtam fogni Cipriánt, de nagyon nem akartam tépni a száját, így odaadtam neki a szárat, gondoltam egyszer biztosan megállunk. Persze baromira kellett figyelnem, mert elvétve akadtak a széltõl csörgõ-zörgõ lókínzó nejlonok, amiktõl még lépésben is 2 métert ugrottak ki a lovak. Bazsék kb. 50 m-re lehagytak minket, de találtak jobbra egy szántást, abba lefordultak, hogy lenyugodjon a ló. Én is befordultam Cipivel, bár nagyon nem kellett neki könyörögni, hogy álljon meg
Jó, kis szusszanás, mehetünk tovább. Átkeltünk a síneken, elmentünk a Nyúl-féle edzõpálya mellett, meg a tanyájánál is jártunk. Párszor még vágtáztunk, de utána max. ügettünk, mert nagyon gázos volt a dolog a sok zacskó, meg effélék miatt. Cipriánnak be volt törve a körme (nem volt vészes, de folyton megbotlott benne). Úgyhogy hazafelé vettük az irányt, és az úton összeakadtunk Sanchoval, meg a kocsival, amit Gyémánt húzott. Bejelentkeztek hozzá 3-an. Egy idõs nénike, egy fiatalabb pasi, meg egy kislány. Mivel végig a kocsi mögött mentünk, láttuk, hogy mind a 3-an minket figyelnek, és láthatóan tetszett nekik ez a kobbojosdi.
Sokszor azt csináltuk, hogy lemaradtunk, és aztán utánuk vágtáztunk. Csak már nagyon oda kellett figyelnem, mert az út felénél, szépen nyugban ballagtunk egymás mellett, és Cipi se szó, se beszéd (értsd: sunyítás nélkül) megtépte Vilit. Az a pampula ló meg úgy berezelt, hogy még rúgni sem mert. Ez volt az én nagy szerencsém, mert vagy a combomat tallta volna el, vagy rosszabb esetben az oldalamat. De valahogy egyikhez se lett volna kedvem, azt hiszem...Miután megérkeztünk, én még bementem a szlalom-, hordókerülõ pályára, hogy kicsit szórakozzak. Persze Ciprián elõször félt az oszlopoktól, de utána tök ügyesen átmentünk a szlalomon, igaz, csak ügetésben. Hordókerülni meg nem tudtam, mert a másik két hordó közé volt ásva egy árok, meg nem is voltak a helyükön. De azért a harmadikat megcéloztuk vágtából, és szerintem ahhoz képest, hogy elsõre próbáltuk, egész jó lett
Nyáron talán ezt is fogom Cipivel gyakorolni.2 órás terep után hazamentünk, lenyergeltünk, hagytuk megszáradni a lovakat, és bementünk enni, mert készen volt az ebéd. Kb. 1 óra pihenés után megint felnyergeltünk, leszedtük Cipi patájáról azt a részt, ami már le volt töredezve és nagyobb terepre indultunk. A szekeret most Dévaj húzta (Ja! legújabb pletyka: Cipi halálosan szerelmes Dévajba!
Úgy láccik, a molettebb hölgyek jönnek be neki?) , és a kocsi ült Sancho, Kabos, Kati néni, a két unoka, meg Sancho lánya. Mi meg mentünk ugyanabban a felállásban lóháton. Olyan jó idõnk volt, hogy levettem a mellényt, dzsekit, és késõbb a chapset is, mert erõsen melegem volt. Jó nagy kört mentünk, szerintem kb. három-négy órát. Volt két elég rázós helyzet. Az egyik az volt, hogy át akartunk menni a vasúton. Láttuk már, hogy jön a vonat, de még bõven volt idõnk átmenni. Mi ugye a két lóval a kocsi után mentünk. Igenám, de az út kellõs közepén Dévaj ráfordult a jobb oldali sínre, és nem akart mozdulni. Én nem mehettem át mellettük, mert Ciprián ráugrik Dévajra, Vili reszketett, de végül átrohant Bazzsal a túloldalra., Sancho lepattant a bakról, és egy hosszú hoza-vona után elindította azt a dögöt. Én meg nem tudtam, micsináljak. Az eszem azt mondta, hogy maradjak ott azon az oldalon, nehogy gáz legyen. De belegondoltam, hogy ha Cipi egyedül marad a többi lótól, és még a vonat is az orra elõtt süvít el, akkor kész, vége. Úgyhogy megpróbáltam a kocsi mellett haladni, kisebb nagyobb problémákkal, és sikerült. Nem azt mondom, hogy éppenhogy megmenekültünk, de én már nagyon fostam. :eek: A másik meg már hazafelé volt, miután a Melegedõ felé mentünk. Figyeltem éppen az út szélét, hogy mitõl fog megijedni Cipi -éppen melyik zacskótól-. Végre ellazultam, mert közel, s távol nem láttam semmi lógyilkos szörnyeteget (ja, és a chaps már nem volt rajtam, a farmerem meg csúszott, mint a rákfene a nyergen), amikoris Ciprián magát meghazudtolva két métert ugrott ki balra, én meg teljesen kiesetm az egyensúlyomból, és ha nem esek rá a nyeregszarvra, nameg ha nem kapaszkopdom bele a ló nyakába, akkor pottyanok. De az pont jól jött ki, hogy Cipi beugrott vágtába, mert így visszabillentem a helyemre. Utána szerencsére már semmi gáz nem volt, a nap tûzött, Cipi kezdett fáradni, de azért az udvarlásra még volt ereje. Végül a Gábor tanyánál befordultunk az erdõbe, és hazamentünk.Szépen lenyergeltünk, miután Cipi megszáradt, bevittem a helyére, majd punnyadtam. Aztán a délután folyamán láttuk, hogy jön a bekötõúton 4 kocsi... És ki szállt ki az elsõbõl? Na ki? Sac és Idegen
Úgy megörültem nekik, jó régen találkoztam velük... A másik 3 kocsiban pedig az ismerõseik ültek.Hazafelé már nem kellett buszoznom, mert Idegenék hazavittek.