2004.02.14. Reggel a szokásos módon találkoztunk a Lurdy elõtt Idegennel és Saccal, majd a frissen leesett hóban elindultunk Silveradoba. Megérkeztünk, és ott is minden havas volt, örültünk neki
Cipit kihoztam a boxból, leápoltam, és észrevettem, hogy az a szarugesztenye-szerû kinövés a szügyén egyre nagyobb, és ezáltal csúnyább. Én még nem láttam ilyet, egy szabályos gömb, és már olyan ronda, mert a súlyától ott ficeg a bõrön. Tudom, ez undorítóan hangzik. Hát az is... De senki nem tudja, miaz. Fájni nem fáj neki, zavarni nem zavarja (csak a szépségét
). Mondta Õz még a múlt héten, hogy kössem el egy damillal, és majd magától leesik. Hát én ezt nem vagyok hajlandó megtenni. Egyrészt mert broáf, másrészt meg szerintem kárt tennék vele jócskán.Na, szóval lepucoltam, és megpróbáltam felnyergelni úgy, hogy a nyerget is én magam rakom fel. Csodák csodájára sikerült
Azzal az egy szépséghibával, hogy utána rögtön le is vettem, mert nem ráemeltem a hátára, hanem jóformán feltaszajtottam, és az izzasztó is összegyûrõdött alatt, meg ilyenek. 10 perc múlva újra megpróbáltam, megint sikerült, kicsit hátraraktam, úgyhogy húzgálhattam elõre. Namost tudni kell rólam, hogy mióta feltört Rodeó a marján, azóta én rettegek, hogy az általam lovagolt lovat ha lenyergelem, fel elsz törve. Úgyhogy még ezután is kértem Ramot, hogy igazítsa meg, Idegent kétszer megkérdeztem, hogy biztos jó helyen van-e a nyereg. Kínomban még teljesen alá is nyúltam az izzasztónak, és elkezdetm elsimítani Cipi szõrét, biztos ami biztos alapon. Én emiatt már olyan hülyén érzem magam, de ahhoz, hogy ne legyen görcsben a gyomrom, inkább végigcsinálom ezt a hülyeséget. És még eztán se vagyok nyugodt. najó, most akkor kicsit a lovazásról:Bevittem a kisebbik karámba Cipit, mert nem tudtam, mennyi van benne, és ha felhúzza magát, csak kínszenvedés lenne a nagykarámban a futószárazás.Az elején kapott egy pár pofont, megint rákezdett a harapdálásra :mad: Viszont a járásrafordításnál semmi gond nem volt, nem fordult szembe, stb, és laza futószáron lépett, majd bemelegítés után ügetett, nem rohant. Ilyen még nem nagyon volt, hogy nem akarta kitépni a futószárat a kezembõl...A jármódok váltogatását ügyesen vette, vágtánál sem volt semmi baj. Úgy vettem észre, hogy még hajtani is kellett picit. A múltkori kettétaposott faág még mindig ott hevertek, úgyhogy kihasználva az alkalmat, odairányítottam cipit, és becsülettel átugrotta õket. Aztán átvittam másik kézre (áldom Bazs nevét, amiért levitte nekem a szakállat, mert így nem kell ökörködnöm a futószáracsatt áthelyezésével, ha átmegyünk a másik kézre). Ismét nem volt balhé az irányváltás miatt, tündérien ment át jobbkézre. 2x volt, hogy hamis lábra ugrott be vágtába, de amint jeleztem neki, hogy ügessen, visszament ügetésbe, és újra beugrattam vágátba, helyes lábra. Jobbkézre nem nagyon akarózik neki vágtázni, hajtanom kellett. Közben rájöttem, hogy én igazából nem is nagyon akarok kimenni túrázni aznap, meg a hátam is fájt, nem akartam 3-4 órát végigszenvedni.Ezértaztán Sac, Idegen és Ram kimentek terepre.Cipi kicsit meg volt illetõdve, és kiabált, hogy Naaa, én is akarok menni! De meggyõztem, hogy jobb, ha maradunk
Felültem rá a kiskarámba, a kitaposott járáson ügettem vele kicsit, meg újra gyakoroltuk az egyhelyben állást, hátralépést. Ügyes volt nagyon. Kimentünk a nagykarámba, és miután végigsétáltuk az egészet, kis ügetés után vágtáztam vele három kört. Az azért elég szép táv, mert nem kicsi a nagykarám (=legelõ). Másik kézre is ugyanez. Persze ebbe az irányba már nem tetszett õfelségének a dolog, és elkezdett hülyéskedni holmi bakolásokkal, csavarásokkal, kiflibehajlásokkal (aminek az volt az értelme, hogy megpróbált beleharapni a lábamba, ha csizmasegítséget adtam neki. Aztán meglepõdött, amikor a bakancsommal találkozott az orra, mert eltévesztette az irány
). Még odáig is eljutott, hogy simán csinált féloldalazásokat... Namondom, ez most már sok, elég volt belõle. Úgyhogy jól meghajtottam vágtában (jó ez a nyereg -Puskásnyereg- jól ültet, könnyebb kiülni a bakolásokat), és eztán már nem volt kedve bolondozni. Ellenben szépen ügetett kiskörön, nagykörön, lépett hátrafelé is, amikor akartam.Amikor úgygondoltam, hogy elég volt, szóltam kati néninek, hogy kimegyek kicsit terepre Cipivel. Kérdezte, hogy van-e nálam telefon. Mondom, van. Aztán rögtön eszembejutott, hogy hoppá, elõbb még ittvolt nálam a telefon a zsebemben. Ez most egy kölcsöntelefon, nagyon nem lenne jó, ha elhagynám. Teljes pánikban leszálltam Cipirõl, és magam mellett vezetve 2x körbejártam a nyomaink mentén a karámot, de nem találtam a telefont. Utána persze megtaláltam. Hol volt? A legkézenfekvõbb helyen: a kiskarámban, amikor is futószáraztam, kiesett...De sajnos a sok telefongeresgélésben eljárt az idõ felettünk, és már nem volt értelme (meg kedvem) kimenni terepre. Kicsit még visszaültem rá, hogy sétáljunk (bár, amíg kerestem azt az átkozott telefont, Cipi végig ott lépett mellettem).Délután még sheriffék másodjára is felnyergeltek, mert bementek a faluba, de én lustaságból inkább bentmaradtam a jó meleg kemence mellett