Közzétéve 2003 január 7. - 0:00
Kitty!Sose legyél biztos az átlagban!Mert például a 2003-as év átlag fórumlátogatói között te is itt vagy.Sõt "idén" már több topicot is sikerült nyitnod mindezek dacára egyenlõre inkább csak érdeklõdõnek tekinthetünk.Amit kérdezel baromi egyszerû:Allah vagy Jézus? Ebbõl számolj átlagot.Mindkettõ elõtt leborulnak milliók.De melyik jobb?A válasz csak az tudja aki ismeri õket, közel került valamelyikhez.Így van ez a tartásmóddal is.A kérdés amit feltettél egyébként sem precíz, mert magyarországon csak néhányan tehetnék meg,hogy rideg tartásban tartsanak lovat.És ott is kell pluszban etetni.Erre tanácsot nehéz adni, legfeljebb aki igy vagy úgy de tart már lovakat egy ideje.Persze itt nem a tizenhárom éves lovasmúltra gondolok amit öt éves korban kezdünk!A félrideg tartás sem olyan egyszerû, mint azt kérdezed istálló vagy szabadban?Bár egyre többen tartják így a lovakat köztük én is negyedik éve.A lónak az a jó, ha minél inkább közelíteni tudsz a természetes életmódjához.De ez sok megalkuvás és több kevesebb lehetõség kérdése.Ha a lovat kérdeznéd errõl aki tudja,hogy teljesen szabadon nem élhet azt válaszolná, hogy csak néha napján szeretne téged látni mindig legyen legelõje,patakja vagy legalább egy teli vizeskádja!Ez az alap ebbõl kell megalkudj neked és a lovadnak!Az a fontos,hogy sose juss el oda,hogy a lovad egy állásban ácsingózik megkötve, napszámra a falat nézegetve! Nádai Péter, P.K.N. Ranch2001. február 6., Lovas ÉletA western lovak (quarter horse, paint, appalossa) és a western lovaglásra alkalmas lovak higgadtsága és jólneveltsége nem csak a természetükbõl fakad, vagy kiképzésüktõl függ. Ebben nagy része van a természetes tartásuknak is. A legtöbb western lovas a lovait nem egyszerû boxban tartja, mint azt általában lótartók teszik, hanem egy szabadabb tartásban. Erre nem csak a ló veleszületett tulajdonságai miatt van szükség, hanem figyelembe véve majdani elvárásunkat a western kiképzéskor lovainknak "lótársadalomban" kell élniük! Ez pozitívan hat a ló pszichéjére, õt erõsebbé, nyugodtabbá teszi. Mivel a lovak hierarchiában élnek, köztük a harapás, lökdösõdés, fenyegetés magától értetõdõ dolog, így biztosítják helyüket a rangsorban. A lovaknál a demokrácia ismeretlen fogalom! Õk kiszolgáltatják magukat ezeknek a "durvaságoknak" és tudják, a fajtájuktól mit várhatunk. Annak a lónak, aki a rangsorban magasabban áll és ezt a helyet a fogaival, patáival rendre fenntartja, elég az alacsonyabb rangsorú lovakra csak ránéznie. Miután a társai között élõ ló a hierarchiában betöltött helyet konzekvensen megvédi alatta, felette tisztában van az erõviszonyokkal; az ilyen körülmények között élõ lovak között az ember szerepe is könnyebben beilleszthetõ.A kérdés: Hogyan tartsuk lovainkat?Az állásos lótartásról a véleményem, hogy mind a ló, mind pedig az általa betöltött szerepe szerint egy idejétmúlt "tárolási forma", ami esetleg csak gazdasági okokból magyarázható. Mindenképp állandó felügyeletet igényelne, de ha még ez megoldható is, gondoljunk bele, mit jelenthet egy folyamatos mozgást igénylõ állat számára, ha napi 10-12 órát nézi a falat bekötve. Németországban például törvény tiltja a ló kötött tartását. Szerencsére azonban az utóbbi években folyamatosan növekvõ lótartási kedvünk eredményeképpen egyre több kifutóboxos istálló épül, ahol a lovak lényegesen jobban érzik magukat, mint elõdeik, akik az ember saját hõkomfort-zónájának megfelelõen kialakított magasabb hõmérsékletû, olykor nagy páratartalmú, fülledt istállóiban éltek.A következõkben a félextenzív lótartást szeretném bemutatni olyan tenyésztõ-lótartó társaink megszólaltatásával, akik maguk is ezt a tartási módot választották. Ideális esetben töltse a ló napjait a legelõn! Természetesen tudjuk, hogy ezt megoldani mindenki nem tudja, de ésszerû kompromisszumokkal ló létszámtól függõen kisebb-nagyobb helyen megvalósítható egy, a ló természetes életkörülményeihez igazodó szabadabb tartás. Nálam a lovak 3000m2-es villanypásztorral biztosított karámban töltik napjaikat. Itt szabad bejárásuk van egy, az uralkodó széljárás ellenében épített nyitott ajtajú 80m2-es fa istállóba, ami kellõen szigetelt annyira, hogy a kinti hõmérsékletnél 5-7 fokkal enyhébb hõmérsékletû. Az istálló egyterû, választó rudakkal felszerelt, megakadályozandó, hogy a lovak egymást kergessék. Padozata homok, amire magasan faforgáccsal almolunk, amit hetente cserélünk. Itt a lovak csak pihennek, nem esznek, mert az villongásokra adna okot, tehát csak akkor keresik fel, ha szárazabb enyhébb helyet keresnek. Abrakoláshoz egy féltetõs fészert használunk, ahol mindenki a saját helyén megkötve eszik. Ezt a lovak viszonylag hamar megtanulják és etetéskor szorgalmasan állnak be a helyükre, hogy megkössük õket. Kötõféket csak ilyenkor viselnek, mert balesetvédelmi okokból nem célszerû napközben rajtuk tartani. Extrém példa, de szenvedett már ló gerinctörést, amikor patkolt hátsólábával a fülét akarta megvakarni. A szálastakarmányt alacsony szénázóból szinte a földrõl fogyasztják. Ivóvíz egész nap rendelkezésükre áll. A karámban kb.: 700m2-en, vastagon (20-30cm) faforgács van. Itt viszonylag mindig találnak száraz helyet hempergésre, fekvésre így nem különösebben sáros a szõrük. Ettõl függetlenül van néhány magas vakarózó oszlop a számukra.A karámhoz tartozik egy kisebb legelõ, amihez idõszakonként villanypásztorral kapcsolható egy-egy plusz terület. Itt ugyan a tápanyag-szükségleti mennyiséget közel sem tudják legelni, de a folyamatos elfoglaltságot biztosítja. A rendszeres takarmány-adagon túl kiadott széna, takarmányszalma biztosítja, hogy a lovak szinte állandóan szálazhassanak. Szabadon járkálhatnak az egész területen. Az a néhány többletmunkát adó körülmény, gondolok itt az idõjáráshoz alkalmazkodó megnõtt szõrzetre, esetlegesen sárban-hóban végzett munkánkra, elhanyagolható azzal szemben, amit pluszként kínál az ilyen tartásmód. Nincs úgynevezett istállógõz az esetleg felgyülemlett energiától. Az ekképpen tartott lovak között szinte ismeretlen fogalom a kólika, kiegyensúlyozottabb az idegrendszerük, amit a természeteshez hasonlító tartásmódban szereznek, ez mindenképpen könnyebb lovagolhatóságot, idomíthatóságot eredményez. A szabad tartásban élõ lovak láthatóan, igen jól érzik magukat akár zúzmarás háttal, jégcsapoktól zörgõ sörénnyel, farokkal, mégis száraz orrnyílásokkal és tiszta szemekkel. Bár minden lótartó szereti a lovát általános jó egészségben tudni, de van néhány testtáj, amire mindig jobban ügyelnénk, ilyenek a paták, szõrzet, tüdõ.· Mik a legfontosabb állatorvosi szempontok a fél-rideg tartás esetén? Errõl kérdezem Dr. Filipsz Istvánt az I.C.Ranchen.· Mielõtt a kérdésedre válaszolnék, hadd szóljak néhány szót magáról a tartásmódról, mivel mi magunk is a tenyészállataink számára ezt a természetszerû lótartási formát választottunk. A fél-rideg tartási mód azt jelenti, hogy a lovak nagy területen, szabadon vannak, de a takarmányozásukról (gyakran egyedi abrakolásukról is) mi magunk gondoskodunk, az állományt folyamatosan felügyeljük és a tenyészállatok esetén a párosítást is kézben tartjuk. Mint ezt a tartási formát hosszú évek óta gyakorló lótulajdonos és állatorvos, hadd javasoljam, hogy ilyen tartási módot csak az válasszon, akinek megfelelõ terület (legelõ) áll rendelkezésére, hogy például a zsúfoltság esetén a gyakori sérüléseket elkerülje. A terület nagysága ne csak a lovak számától függjön, hanem a terület adottságaitól is (pl. talaj minõségétõl, domborzati viszonyaitól stb.…)!Talán a legfontosabb irányelv, hogy biztosítsunk valamennyi állat számára széltõl és csapadéktól védett, száraz helyet is. Ez állatorvosi szempontból azért fontos, mert ugyan gyakran tapasztaljuk, hogy a lovak bizonyos esetekben esõben, hóban sem keresnek fedett helyet, de ha a csapadék széllel (!) párosul, akkor a ló (fõleg a csikó, amelyik napközben is sokat fekszik) pillanatok alatt átfázhat, akár kólikás is lehet. "A ló tudja, mi a jó neki", adjuk meg számára a választási lehetõségét! Azonban az ilyen tartási körülmények mellett is szükség van istállóra, ahol a lovakat az igazán szélsõséges körülmények esetén is el tudjuk helyezni. Az istálló jó szolgálatot tehet az ellési idõszakban vagy az állatorvosi kezelések alatt.Állatorvosi szempontból igen fontos, hogy a lovak karámjaiban vagy legelõin ne legyen semmi olyan, ami sérülést okozhat. Ezért mi magunk is nagyon odafigyelünk a kerítések, etetõk stb. anyagára és kialakítására. Emellett rendszeresen bejárjuk a legelõket és a karámokat, hogy ha kell, azonnal kijavíthassuk azokat. Ha legelõn tartjuk lovainkat, figyelni kell arra, hogy ott ne legyen semmilyen mérgezõ vagy pl. allergizáló növény. Ehhez kérjük ki szakember tanácsát!A szabadban való tartásnak igen sok kedvezõ hatása van a lovak egészségére. Az így tartott csikók edzettebbek, ellenállóbbak lesznek, mert szervezetük folyamatosan tud alkalmazkodni a külvilághoz, és ez erõsíti immunrendszerüket is. Ha a takarmányozásuk is megfelelõ, akkor lábszerkezetük is szabályosabb, stabilabb lehet. Állandó mozgás jótékony hatást gyakorol a légzõszervek fejlõdésére. A fél-rideg tartás során igen ritka a kólika és ez a tartási mód a kancák nemi mûködését is serkenti.Természetesen a szabadon tartott lovak esetében a szõrváltás követi az évszakot (nem úgy, mint istállózott lovaknál), így a szõrváltás idõszakában nagy gondot kell fordítani a megfelelõ takarmány-kiegészítésre (vitaminok, fehérje). Mi magunk folyamatosan és kiegyensúlyozottan alkalmazunk komplex vitamin és mikroelem-kiegészítést, ezért csak a tavaszi szõrváltásnál kell speciális lótápokkal "besegíteni". Tartós nagy hideg esetén mindig szükséges energiában gazdag takarmánnyal, például kukoricával kiegészíteni az abrakot. (A kukorica maximum az abrak 30%-a lehet!)A Kiskõrös melletti Kaskantyún található Walter Ranchen közel 50 quarter horse él. Hogy miképpen? Errõl kérdeztem Walter Andrást, egyesületünk tagját. · A ranch-hez 20 hektár legelõ tartozik. Ezen belül 15 hektáron legelnek a kancák, vemhes kancák, csikók és heréltek. 5 hektárt pedig megosztottan használnak az I. és II. évjáratú méncsikók, valamint a fedezõmének. Az istállók nyitottak, bejáratukra télen átlátszó, vastag, hõszigetelõ mûanyag csíkok kerülnek. Az ajtónyílások kellõen nagyok ahhoz, hogy egy-egy ló ne állhassa el az utat. Egyébként jó, ha tudjuk, hogy csak mínusz 10 fok körüli hõmérsékletnél igénylik az istállót. A legelésen túl állandóan hozzáférnek kiegészítõ ballasztot adó szénához, amit alacsony etetõbõl esznek. Télen, amikor nem tudunk legeltetni a szálastakarmány 20%-a pillangós féle. Abrakot mindig etetünk, de évszakonként változó mennyiségût, árpát, zabot, kukoricát roppantva. Télen etetünk takarmány-kiegészítõt, és mindig találnak ásványi sókkal dúsított nyalósót.· Nehéz munka ennyi lovat nap mint nap ellátni? Kérdeztem Móri Andreától, aki a Walter Ranch egyetlen lovásza.· Jóval könnyebb dolgom van, mint a hagyományos istállózott tartásban lenne. Úgy alakítottunk ki mindent, hogy a munkámat könnyítse, mivel egyedül látom el az összes lovat. Abrakoláshoz például be sem kell lépnem a karámba. A kiszolgáló útról etetek a következõképpen: a lovakat a saját helyükön kívülrõl megkötöm. Minden ló tudja a helyét! Ezt könnyen megtanulják: akiért be kell menni a karámba, az kimarad az abrakolásból. Legközelebb biztos elsõként fog odaállni. Az etetõcsészék abrakolás után lefordíthatóak, így nem áll meg bennük az esõvíz, és elkerülhetõ, hogy télen esetleg jeges abrakot egyenek a lovak.· Hogyan oldottátok meg ennyi ló rendszeres itatását télen? Fordulok Walter Andráshoz.· Ez fontos kérdés! Megfelelõ számú önitatók vannak felszerelve, amikben folyamatosan keringetett 8-12 fokos melegített víz cirkulál mindenhol. Így a lovak bármikor vízhez jutnak.Remélem, az ismertetett tartási mód felkelti lótartó társaink érdeklõdését, és minél több követõre talál, ezzel biztosítva kedvenceinknek egy méltóbb, minõségibb életet. Ahhoz ugyanis, hogy a ló tiszteletét elnyerjük, elsõ lépésként nekünk kell megtisztelni azzal, hogy a fajának megfelelõ az õsi életéhez legalább hasonlító életformát biztosítsunk.