197 válasz a témához

[Tavasz]

PORFELHÕ! Kicsit késve olvastam az írásod, de olyan volt, mintha Fekete István könyvét olvasnám. Nagyon jó! Nem akarsz írói babérokra törni? Ez most komolyan mondom. Nagyon tetszett.

[sheriff]

Szó sincs róla Tavasz!Állítás:Ennek semmi köze Fekete Istvánhoz.Ez Tamási Áron. Bizonyítás:Fekete István->TüskevárTamási Áron->Hargitaq.u.e.d

[Playng]

Sziasztok!Oxigen! Az irásod óta csaknem egy hónap telt el, mond-csak, hogy megy a lovaglás?? Biztosan jól! További sok sikert!Porfelhõ! Nagyon szép a történeted, köszi hogy elmesélted!Az én eldõ élményeim egy Misike nevû pónin kezdõdtek. Én már amióta az eszemet tudom, imádom a lovakat. Nekünk mindig voltak lovaink, de egy kivételével mind kocsiló volt. Az az egy pedig csõdör, ugyhogy nemiskell mondanom, apám nem engedte, hogy a 6-7 éves lánya egy fiatal csõdörön pacigoljon. Igy hát nem volt más választás, keresni kellett egy helyet, ahol lovagolhatok. Igy jutottam el apám egyik ismerõsének két pónijához, Misikéhez és Martynhoz.Misikére ültem, mivel õ volt a herélt, Martyn egy csõdör póni volt. Az elsõ kalandom egy ugratás volt, rögtön a második alkalommal. nyereg nélkül ültem a Misin, és a kert végében sétáltunk, mikor egy sétarepülõ tûnt fel a hátunk mõgött, és a iis póni alattam jól beugrott vágtába, és uzsgyi, neki az 1,2 m magas szénakazalnak, és hopp, már át is ugrotta. Én rajt maradtam ugyan, de nagy meglepetés ért. A második, és egyben legnagyobb élményem a Misin az volt, amikor kimantünk a Fertõszenmiklósi dombra. A tulaj egy nagy fehér lovon jött, nyeregben, a Lédin, a testvérem a Csillag nevû szelid kancalovon szintény nyeregben, és én, a Misin - nyereg nélkül. Csodálatos volt, együtt vágtáztunk, csodálatos volt.. De 2001 telén teljesült a régi vágyámom: 13 évesen megkaptam életem elsõ lovát. Egy koromfekete nyereghelyen sütött Angol telivér kancát, egy csodálatosan szép és szelid jószágot. Vele a nyár eleje óta ugtaok is, és most, hogy a barátnõmnek is lett lova, már együtt járjuk az erdõt és mezõt. Azóta nekem minden lovaglás egy külön élmény, egy külön világ.Mégegyszer sok sikert Oxigen-nek!!!

[Oxigen]

Sziasztok!Playng!Köszönöm érdklõdésed, haladgatok a tanulással, hol jobban, hogy nem annyira jól megy, de az oktatóm meg van velem elégedve, így olyan nagyon rossz nem lehet Remélem nyárra már én is bóklászhatok terepen, mert a pálya minden szögletét láttam már ;) Oxigen

[BoKa]

Oxigen, hol tanulsz? [ 20 Március 2002, 13:12: Az üzenetet átszerkesztette: BoKa ]

[Oxigen]

BoKa!Fóton, ahová Adrienn is jár. A Kurjancs-hegyen van a "lovagolda"Miért?Oxigen

[BoKa]

CSak érdeklõdöm. Miért nem vittek még ki terepre?

[Adrienn]

Gondolom a saját biztonsága miatt. Az a néhány alkalom, amit lovagolt a pályán Oxigén, akármilyen lelkes és ügyes is, nem hiszem, hogy adott annyi rutint neki, hogy terepen egy veszélyes helyzet megoldásához elég legyen.(Pl., hogy idõben meg tudja fogni, ha egy vágtánál elragadja a ló, ettõl ne ijedjen meg a kelleténél jobban, ne essen le, ha nem muszáj stb .)Zolinál az a szokás, hogy egy-egy terepre megközelítõleg azonos tudású lovasokat visz ki, így kevesebb probléma adódik lónak és lovasnak egyaránt. Az is lehet, hogy az Oxigénnek megfelelõ idõpontokban nem terep, hanem csak benti lovaglás volt elõirányozva. Még csak kb. egy hónapja lovagol, nem késett le semmirõl! Biztos vagyok benne, hogy mihelyt eljött az ideje, azonnal kiviszik terepre is. Sok sikert Oxigén! [ Április 25, 2003, 14:33: Az üzenetet átszerkesztette: Adrienn ]

[Oxigen]

Igenigen, Adriennek szerintem igaza van. Ugyan állítólag nem vagyok teljesen tehetségtelen, de ha nem muszály, kihagynám az esést... biztos lesz olyan is, hogy lepottyanok, de kihagynám, ha nem muszály. Vannak oyan pillanatok, amikor még nem én irányítom a lovat, hanem õ engem, fõleg amikor már fáradok, ezeket muszály még kiküszöbölni.egyébként pedig nem hiszem, hogy olyan stabilitásom lenne a lovon, hogy egy kiugrást meg tudnék fogni. Ahhoz azért még nekem is van mit tanulni, sajnos nem ülhetek minden nap a lovon :( , hogy egy hónap alatt ezeket megtanuljam.Oxigen

[BoKa]

Te jó ég, hogy repül az idõ! Többnek tûnt, hogy azt olvastam, hogy elkezdted a lovaglást Ha nem érzed még teljes biztonságban magad, teljesen jogos, ha nem mész még ki. Csak az elõzõbõl azt olvastam ki, hogy vágysz arra, hogy kimenj már. Leesni pedig muszáj, ez ezzel jár tongue.gif Terepen én még nem estem le, csak benn.. Ja, és nem muszáj terepen vágtázni ;) Adrienn, az tény, hogy még tényleg nem késett le semmirõl Meg az is tény, hogy kinn jobb lenni (én legalábbis jobban értékelem..)

[Adrienn]

Hát egyértelmûen én is , bár az is igaz, hogy az utóbbi idõben fejlõdési célzattal én is bent gyakorolgattam. Sõt, hûtlenkedtem, és elmentem Blue-hoz is tanulni -ángol sílt-, amibõl az lett, hogy felültetett a western módra (is) belovagolt tüneményes, csodálatos, imádnivaló arab félvér pacijára, western nyeregbe, mondván, hogy amíg nem ér rá melegítsem be a lovat. Némileg meghökkentem, mert el sem mertem képzelni, hogy a lovat én is irányítani tudom majd, de meglepõ módon ment! Az óra is szuper volt, azóta voltam még egyszer, az is. Nagyon élveztem, hogy ilyen lazán lehetett lovagolni. Tudom, hogy nem feltétlenül ez a lényegi különbség a két stílus között, de mindig zavart, hogy amikor én már úgy éreztem, hogy a ló száját tépem, rám szóltak, hogy vegyem rövidebb szárra. :( Kicsit összezavart a dolog, mert az angol stílusomat akartam fejleszteni és most lehet, hogy nem az lesz belõle. Ez csak azért probléma, mert Blue csodapaciján kívül nem tudnék akkor lovagolni és Csömör kicsit messze van nekem. Lehet, hogy mégis venni kellene egy saját lovat??? ;) [ Április 25, 2003, 14:36: Az üzenetet átszerkesztette: Adrienn ]

[Zsuzska]

Azt hiszem, sokan tudnánk itt mesélni arról, hogy mennyivel jobb kint, mint bent... De arról is, hogy nem mindegy, milyen áron! Szerintem amíg valaki nem tud kengyelben-kengyel nélkül ügetni-vágtázni, addig gyakoroljon csak bent, és ha ezek mennek, akkor irány a természet! Akkor is lesz még mitõl leesni, de lényegesen csökken a kockázat. Vágtázni tényleg nem muszáj terepen, de akkor minek kimenni? A másik, hogy adódnak olyan szituációk, amikor nem te döntöd el, vágtázol-e vagy sem, hanem a paci, aki alattad van.

[mancs]

Sziasztok.Örültem, hogy megtaláltam ezt a remek helyet. Végre kiélhetem ló-hiányomat.

[mancs]

Zsuzska.Teljesen egyetértek Veled, hogy addig mig az emberke nem tud teljesen biztosan ülni a nyeregben, addig csak ne menjen terepre. Viszont abban nem teljesen értek egyet, hogy a ló akaratát kell nekem követnem. Ha már Õ (ló) akkor vágtázik mikor akar, az már gáz. Akkor ha egy kicsit is rossz indulatu, akkor ugy elvisz ahogy akar.

[Zsuzska]

Szia Mancs, üdv a fórumon!Én egy szóval nem mondtam, hogy a ló akaratát kell követned, de talán, amíg kérdéses, hogy tudsz-e ügetni-vágtázni kengyelben-kengyel nélkül, addig nem biztos, hogy mindig a te akaratod érvényesül. De még csak nem is erre akartam célozni, hanem arra, amit már párszor kifejtettem máshol: terepen olyan váratlan dolgokkal találkozhatsz, amitõl még a legnyugodtabb paci is megijedhet, pl. dõlni készülõ fa a hátad mögött, hogy csak egy példát említsek. Egy rutinos lovas pár perc alatt megnyugtatja a megijedt lovat, és nem is esik ki egyenúlyából egy oldalugrás miatt, vagy pár méter után megfogja a menekülõ pacit; míg egy rutintalan megijed, de ha nem, akkor se tudja, mit kell csinálni, és csak nagyobb lesz a baj, amivel nemcsak magát, a lovát, de a lovastársait is bajba sodorhatja. Remélem, most már elég világos voltam. ;) Üdv: Zsu

[BoKa]

Persze hogy nem minden áron. Az elsõ pár percben meg lehet érezni, hogy olyan-e a ló, hogy nem tudom visszafogni, ha õ menni akar. És akkor tényleg nem kell kimenni. Tényleg úgy gondolod, vagy csak én kapkodok már megint, hogy a vágázásért érdemes kimenni terepre? Amúgy az szerintem is igaz, hogy van egy csomó minden, amit benn jobban meg lehet tanulni. De az is, hogy kint viszont annyival több és többféle inger ér, hogy azokból egy teljesen más oldalt lehet megtanulni. Pont a váratlan dolgok. És ehhez nem feltétlenül kell kengyel nélkül vágtázni-ügetni tudni. Nem minden váratlan dolog kellemetlen, vagy megfoghatatlan. Pont a ló riadozása az, amit kint lehet igazán megtanulni. Igaz, hogy én eddig kint még csak nyugis, és megbízható pacikon voltam, de azért õk is riadoztak jópárszor(jó, nem halálra rémültek,tény). És már ha õk riadnak, én már nem rémülök

[Zsuzska]

BoKa-Zsuzska-értjük-e-egymást-gyakorlat 2. 1.

idézet:

---

Eredeti szerzõ: Zsuzska:Vágtázni tényleg nem muszáj terepen, de akkor minek kimenni? [/QUOTE]Remélem, már látszik a naggyon vigyorgó szörnyike. ;) (amúgy most már tényleg nem szeretek úgy kimenni terepre, hogy ne legyen benne egy jó kis vágta - ez biztos az én perverzióm )2. Szerintem elég világosan leírtam, és meg is erõsítettek benne, hogy lehet, hogy megtanulsz riadozni a lóval, vagy nemtomhogyérted, de ha nincs biztos ülésed, kevesebb eséllyel maradsz rajta, szóval karámban könnyebb gyakorolni. Fel kell ülni bent olyan lóra, ami nem automata, és a karámban is találkozhatsz nap mint nap olyan dologgal, ami szokatlan a lónak - itt van ideje az edzõnek magyarázgatni, hogy hogy ne hagyd kitérni, hogy nyugtasd meg stb., így kint, éles helyzetben is tudni fogod, mit kell csinálni, és nem csüngsz a ló oldalán, mint egy zsák, véletlenül se hallva (nemhogy csinálva!), amit az edzõ mond.(de ez is biztos csak az én perverzióm ;) )Na vili? Zsu

[BoKa]

idézet:

---

Eredeti szerzõ: Zsuzska:BoKa-Zsuzska-értjük-e-egymást-gyakorlat 2. [/QUOTE]

idézet:

---

1. Remélem, már látszik a naggyon vigyorgó szörnyike. ;) [/QUOTE]Minden NagyVigyorgás mögött van egy is komolyság és igazságtartalom. Na jó, többnyire

idézet:

---

(amúgy most már tényleg nem szeretek úgy kimenni terepre, hogy ne legyen benne egy jó kis vágta - ez biztos az én perverzióm ) [/QUOTE]Na ugye!! (amúgy ezt nem is kétlem, meg nem is csodállom, meg meg is értem, én csak azt írtam, hogy amíg vki nem elég rutinos, biztos, addig szerintem a vágta nélküli terepeken tud tanulni olyat, amit bent nem, de nem is veszélyeztet senkit a megengedhetõnél jobban)

idézet:

---

2. Szerintem elég világosan leírtam, és meg is erõsítettek benne, hogy lehet, hogy megtanulsz riadozni a lóval, vagy nemtomhogyérted, [/QUOTE]A ló riadozásokkor leggyakrabban a ló nem lesz egyedül a félelmével, ha kezdõ ül rajta A megszokás ezt eltünteti.. Van kint egy olyan ló, akinek az a mániája, hogy megtámadja a (mellé érkezõ) lovakat. Ezzel elõször engem is ijjesztgetett, nem csak a másik lovat. De már csak kiabálok egyet, és megyünk tovább

idézet:

---

(de ez is biztos csak az én perverzióm ;) )[/QUOTE]Te Zsuzska, nem leszmár kicsit sok a jóból? ;)Mármint a perverziók terén ;) )

idézet:

---

Na vili? [/QUOTE]Az a veréb, nem? ;)

[Zsuzska]

[mancs]

Sziasztok.Azért megnyugtat az a tény, hogy nem csak én kezdtem, sok eséssel a lovaglás tanulását. Szerintem is kell egy-két lepotyogás, mert ennek hiányában teljesen elbizza magát az ember és ez igen csak veszélyes lehet terepen. Ott érik igazán meglepetések az embert.

[Kriszta]

Sziasztok! Úgy látszik én kezdtem a legkésõbb, 28 éves koromig csak messzirõl láttam lovat. Októberben kezdtem el tanulni, de eddig összesen csak 12-13 alkalommal voltam. Magammal nagyon elégedetlen vagyok, még az ügetés sem megy, de az oktatóm szerint nem teljesen reménytelen, hogy fogok tudni lovagolni. Bármennyire is béna vagyok, rettentõen élvezem. Szerintetek van valami "szintidõ", amin belül ha nem megy, akkor nem érdemes erõlködni?

[Zsubaba]

szerintem ilyen nincs!csak ha minél késõbb kezded, annál nehezebb lehet...kiskorban nincs annyira félelemérzete az embernek, és kiskorban könnyebben is tanul. Az egyensúlyozókészségedet kell fejleszteni, az állóképességet, és meg kell tanulnod érezni a lovat!Ez szvsz úgy megy a legkönnyebben, hogyha tanügetsz, ellazulsz és érzed ahogy a ló dob. Ha ezt már érzed rendesen, akkor utána mondjuk 2pontos (állsz a nyeregben, a térded belesimul a térdtámaszba, és ha kell akkor támaszkodhatsz a ló nyakán) így erõsíted a lábad, de ugyanakkor érzed azt is, hogy mennyire kell állnod a nyeregben és hogy kell tartani a lábad, hogy tudj rendesen emelkedni és ne zuhanj vissza a ló hátára, mert azt nem szeretik és akkor dobni fog ügyes legyélZsu

[Zsuzska]

Szia Kriszta!Szerintem sincs olyan, hogy "szintidõ". A lovaglás tanulása tulajdonképpen abból áll, hogy bizonyos érzéseket keresel a lovon, és azt ha egyszer megérezted, onnantól nem felejted el, és tudod fejleszetni. De hogy ki, mit és mikor érez meg, az teljesen egyéni; és ha te késõbb érzed meg, attól még ugyanúgy megtanulhatsz. Én láttam már sok ilyen korú, sõt még idõsebb embert is megtanulni nagyon jól lovagolni. Persze többnyire nem profi szinten, de azt hiszem, ilyenkor már nem is ez a cél. Csak sok gyakorlás, kitartás és türelem kell!Üdv: Zsu

[zapolya]

Kriszta, ne aggódj, amiatt, hogy "élemedett korod" esetleg akadály a lovaglás tanulásnál, mert nem az. A mi lovardánkban van egy férfiú, aki 40 éves kora körül kezdett el lovagolni és nagyon jól megy neki. Csak egy türelmes és jó oktatóra és lóra van szükséged, akik bátorítanak.Én is 27 évesen kezdtem el, nem mondhatni, hogy tökélyre fejlesztettem tudásomat, de igyekszem. Persze esetemben nem cél a profivá válás Azért néha irigylem a gyerekeket, hogy mennyivel könnyebb dolguk van

[Kriszta]

Köszönöm a biztatást(biztatásokat), jó ilyeneket olvasni. Természeetsen nem az a célom, hogy profi vagy versenyzõ legyek, egyszerûen csak szeretnék tudni önállóan lovagolni, túrázni. Szinte minden alkalommal más lovon ülök, ezt jónak tartom, mert nem kapok frászt, ha egy ló másképp mozdul, reagál, mint a másik. Eleinte még attól is megijedtem, ha nézelõdött (a környéken jönnek-mennek más lovak, meg sajnos motorosok is, azokra mindig odafigyelnek a pacik), de ez már teljesen megszûnt. Amikor elõször vezettem ki egy lovat egyedül az istállóból, úgy beletolt a trágyába, hogy csak lestem. Most már azért én mondom meg merre menjünk - persze csak a földrõl.

[KundK]

Nem versenyzésképpen mondom de én már 29 múltam, amikor rendszeresen elkezdtem lovazni. És majdnem 30, amikor a lovamat vettem. Egyébként, ha jól tudom, Göttler Vili is 30 körül kezdte, és egész jól megy neki...

[Adrienn]

Szia Kriszta,ha ez megnyugtat, elárulom, hogy én viszont 34 voltam, amikotr elõször lóra ültem, úgy, hogy elõtte szinte nem is látam lovat közelrõl, sõt életemben nem sportoltam. Azóta eltelt jó néhány év, a késõi kezdés és a nem megfelelõ oktatás a mai napig rányomja a bélyegét a stílusomra, de a lovaglást imádom, élvezem minden percét és csakis azért szeretnék 15-20 évvel fiatalabb lenni, mert akkor még módom lenne úgy kialakítani az életemet, hogy a ló és a lovaglás nagyobb szerepet kaphasson benne. Szóval rajta, annak alapján amit leírtál, nagyon jól haladsz.

[Bogyó]

Sziasztok,Sokat olvasgatom a fórumot, és úgy döntöttem megosztom Veletek elsõ lovas kalandom. Tavaly júliusban kezdtem, egy gyönyörû szürke lipicai kancán. Életem vágya vált valóra, egy édes pacival lovagolhatok, kint erdõn, mezõn.Izgultam, hiszen soha nem ültem azelõtt lóháton. Az oktatóm, nem csinált nagy ügyet abból hogy kezdõ vagyok, úgy bánt velem mintha már jó öreg lovas lennék, holott még lovat és nyerget sem láttam közelrõl...Elindultunk az erdõbe, poroszkáltunk, közben magyarázta mit is kell tudni egy lóról, és jármódjairól... vizsgáltam a pacit mint egy kisgyerek, ámulva néztem a mellettem lépdelõ oktató pacijának minden egyes porcikáját. Hallgattam a fák suhogását, a szép paci szuszogását, a bõr nyereg ütemes zenéjét, a madarak csicsergését, éreztem a meleg nyári szellõ illatát...Kis idõ elteltével már ügettünk gondoltam ennyi lesz a mai tanulás, de nem így volt. Oktatóm magyarázta: mi is az a vágta, és hirtelen azt vettem észre, hogy hopp már nemcsak szóban gyakoroljuk. Féltem egy picit, idegen volt az érzés, de ezt a félelmet azon nyomban elnyomta ez a csodaszép érzés: ez a hatalmas, gyönyörû állat hullámzó mozgása alattam. Mintha úsztunk volna a levegõben, a lovak patája ütemesen döngött a földön. Leírhatatlanul gyönyörû érzés volt, mindenkinek legalább ilyet kívánok.Másfél órát mentünk így terepen, fantasztikus volt a túra, azóta sem hagytam abba a lovazást, párommal és az oktatóval szinte minden második héten megyünk, körbejárjuk a mezõket, erdõket, rengeteg új élményeket, tudást szerezve. Üdv. Mindenkinek, és sok-sok szép lovas kalandot!

[Zsubaba]

hát ez tök jó... fõleg azért, mert nem lett belõle semmi baj, se esés, se semmigratulálokaz én elsõ vágtám nem volt ilyen szép... éppen új helyre kerültem, mert a régi lovardát felszámolták.. szóval kinn ügetünk a körön, éppen az óra vége felé jártunk, erre az oktató megkérdezte: "Mióta is lovagolsz te?""ööö... :eek: fél éve kb. de nem rendszeresen...""vágtáztál már?""nem""akkor most fogsz"erre felcsillant a szemem - hurrá vágtázni fogok végre!!! az oktató elmagyarázta, hogy mit kell csinálni, hogy ugratjuk be vágtába a paccot...jó igen, persze, perszetanügetés... vágta!mondom vágta!! hééé! a pacc nem akart beugrani... oktató bácsi mondta, hogy rugjak bele... vágjak rá pálcával, legyek erõszakos, de semmi....jó, akkor mégegyszertanügetés, rövidítjük, vágta!semmi... :confused: erre az oktató bácsi levette a fapapucsát (klumpa) és hozzávágta a pacihoz... na akkor estem egyet a legközelebbi bokorba :eek: jó visszaültemmegintés ezt 2-3szor eljátszottuk és ugyanennyiszer le is estem... és mindig ugyanabba a bokorba! :eek: - nem ütöttem meg magam, de nem volt kellemesaztán sokadszorra sikerült nekem is beugratnom vágtába és "lobogtam"egy kicsit a pacin... nagyon jó érzés volt

[Bogyó]

Szerencse hogy semmi bajod nem lett. Könnyû dolgom volt, mivel a paccok minden figyelme a gazdájuk körül van. Autómata lovak, sokat segítenek nekünk kezdõknek. Annyira tudják a jelzéseket, hangokat, hogy mikor a srác picit megsarkantyúzza a lovát - és legyen õ elöl vagy leghátul - az összes ló tudja hogy most mit kell tenni, és csinálják is, pedig nem is õk kapták a noszogatást... Ezért volt könnyû beugratni vágtába, a srác csak annyit mondott hogy vágta, megcsengette a sarkantyúját, a paccom erre már rögtön beugrott, én meg még csak azon gondolkoztam hogy hogyan is kéne..., õ már vágtázott. ...de most már megy nekem is

[Zsubaba]

E köözz a 6 ló között is van 2 vagy 3 olyan, ami "automata", mondjuk mindegyik annak számít, ha az, aki rajta ül szól neki, hogy hahó, vágta Szóval szóra is indulnak. De általában csak olyannak, akit már ismernek, és tudják, hogy õket nem lehet kihasználni, szóval nem kezdõk. Az kezdõket kihasználják és megbolondítják; levágják a kört, hirtelen megállnak és elkezdenek legelni, ezzel lerántva szerencsétlen kezdõt, valamint nem akarnak gyorsítani nekik. De akkor még én is kezdõ voltam és nekem sem akart a Diana (a pacc) gyorsítani, vagyis vágtázni... De már "megtanítottam" , vagyis nekem is indul szóra...

[BoKa]

Az elsõ lovas élményekhez hozzá tartozik az elsõ west. nyereg west. lóval? ;) Hazudni nem akarok, de nem is dicsérni jöttem, így aztán nem írok róla semmit (Vagy csak annyit, hogy szuper volt a hely, az idõ, az alkalom, az emberek, az állatok, meg minden) [ 07 Május 2002, 11:10: Az üzenetet átszerkesztette: BoKa ]

[BoKa]

Péntek-szombat-vasárnap:Az elsõ lónyakon való vágtázás :eek: ;az elsõ olyan alkalom, amikor teljesen (és nem csak úgy nagyjából, hanem tényleg és végig) az én irányításom, és hatásom alatt volt a hátasom: a teljes átengedés érzése; és az elsõ olyan vágta, amikor a menetszéltõl, a sebességtõl kijöttek a könnyeim Mozgalmas 7vég volt

[Zsubaba]

Vasárnap vizes lettem! Szakadó esõben lovaztam... ilyen még nem volt! De a nyereg mögött meleg van ui: egyre jobban idegesít, hogy ilyen furcsa smile-okat tudtok én meg nem! :eek: [ 13 Május 2002, 17:30: Az üzenetet átszerkesztette: Zsubaba ]

[BoKa]

Tegnap meg nem az elsõ olyan alkalom, amikor egyáltalán(és nem csak úgy nagyjából, hanem tényleg és végig) semmi nem jó, amit és ahogy csinálok Mikor majd elmondhatom magamról, hogy már évek óta (és nagyjából jól) lovagolok, remélem emlékezni fogok ezekre a napokra-alkalmakra is.

[Zsubaba]

MIért mit csináltál, ami nem volt jó?

[BoKa]

Fordítva: nem csináltam semmit, ami jó volt

[Tündér]

Az elsõ nem tudatos lovasélmény: 3 éves koromban felültettek Adorján hátára a család szerint vigyorogtam és még a kocsis bácsinak is feleségül igérkeztem.( biztos tetszett Adorján)Az elsõ tudatos élmény: Futószáron Tündérrel, aki egy szép legyesszürke öreg kanca (sajnos már elpusztult) volt.Az elsõ élményem csikóval: Jelenleg egy 3 éves kancát lovagolok, az biztos õ rengeteg mindent megtanított nekem, hogy én neki azt csak remélhetem. Ma már elfelejtek megijedni, ha az állat félreugrik, vagy elszalad, pedig nálam majrésabb lovas kevés volt, de Özike a csikom leszoktatott róla, hisz rettenetesen ijedõs jószág (én probálok helyette is bátor lenni)Azt hiszem minden "új" ló új élmény és minden lovas óra meglepetéseket tartogat.Mindenkinek sok jó és egy kévés kellemetlen élményt kivánok.

[Zsubaba]

Szerintem minden lovaglás egy élmény!

[BoKa]

Tegnapi nap felfedezése: pont az angol nyereg kontra western nyereg harcban az angol nyereg javára: meg lehet fordulni, és hátra arcban menni a lovon (micsoda hülyeségek tudnak tetszeni )