109 válasz a témához

[Anita]

Az egyik ez:Éppen lenyergeltem a lovamat és elengedtem a piciny udvaron. A lovarda tulajdonosa éppen forralt bort vitt a patkoloknak és nem tudta kinyitni a kaput, persze a ló ott várt mellette. Odakialtttam neki hogy egy pillanat csak beviszem a nyerget a nyergesbe, amikor egy sikkantást hallottam. Kifutottam a nyergesbõl odaszallattam a hapekhoz és azt mondta a ló beleivott a forralt borrba. Elöször elkezdtem nevetni meg a pali is. Azt mondta ne szoljam el magam. Hátravitte a forralt bort, ahol patkoltak a kovácsok és odaadta nekik azt. Én meg néztem ahogy azok megisszák. Amikor meg felvittem a lovat akkor meg alig bírtam visszatartani a nevetésemet és kérdezgették késöbb min nevettem. Ezt talán már sohasem tudják meg.

[Ilusta]

Kivéve, ha van netjük és idetévednek...

[Porfelhõ]

... és nem köpnek a lovak. Már akik kimaradtak a buliból.

[Porfelhõ]

Ki akartam próbálni az esést, legyek már végre túl rajta. Erre életem elsõ vágtázása kínálta a legjobb alkalmat. Terep, gyönyörû gyep egy akácfa mögött, bal oldalon. Jobb láb lábújjbegyik kihúzva a kengyelbõl, bal láb úgyszintén. No, mondom, Isten véled kerek világ, fülem mellett elzizzenõ galyak, vészesen közelgõ horizont, ugrom. S majdnem... Merthogy az utolsó pillanatban a szép gyepen, a fa mögül elõbukkant egy oviscsapat. Kirándultak. Akkor és pont azon a zsebkendõnyi helyen kirándultak, ahová landolni készültem. Képzelem mi van, ha rájukugrik egy, a bozót mögül hirtelen elõugró ló hátáról 64 kilógramm tömény test... A büdös életben, még palacsintával sem csalogatják ki többé a kis emberfiókákat a "zöldbe".

[Ilusta]

Porfelhõ!A lóról ugrálást nem ajánlom mert úgy járhatsz ahogy én ( a bénaságok topicba leírtam), de elmondom, szóval rögtön kiugrott a térdem és utána egy jó ideig nincs lóraszállás! [ 20 November 2001: Az üzenetet átszerkesztette: Ilusta ]

[Zsuzska]

Szerintem se kell az esést önerõbõl siettetni, hidd el, hamarabb be fog következni, mint gondolnád. ;) Az általános tapasztalat az, hogy ha az ember kijelenti, hogy még nem esett, vagy elkezd azon filozofálgatni, hogy milyen rég is esett, akkor a következõ lovaglások egyikén tuti leesik.

[Porfelhõ]

Zsuzska, teljesen igazad van, ezt hívják - asszem - önbeteljesítõ jóslatnak.

[Titok]

Szerintem meg Murphy törvénynek! Egyébként velem is így volt. 3 éve lovagolgattam, nem rendszeresen, hanem itt-ott, elkezdtem gondolkodni, hogy ejha én még nem estem lóról. Egy-két hétre rá mi történt? Na mi? Pontosan! Leestem!

[Cavalier]

Velem is így volt ma. Vagyis már tegnap. Mindegy, kedden buliztunk egy kicsit este a lovardában, és vettem 2 üveg kólát is. Tudni kell hozzá, hogy nálunk a lovardában 1 üveg kólát kell hoznia annak aki leesik a lóról. Namost, az elsõ üveg már járt, a múltkori ugrálásos miatt, de a másikat csak úgy vittem. Na, ma Murphy tett róla, hogy ne legyen hiába az az üveg sem. Cav

[Filly]

Ma csak egy hajszál választott el attól, hogy egy ág lerántson Hobóról. Beakadt a mellényem, és ha egy picit is vastagabb az az ág, akkor rajzfilmbe illõen kerültem volna a földre szerencsére aztán az utolsó pillanatban letörött az ág, még épp vissza tudtam kepeszteni a nyeregbe. Ja, lehet, hogy ciki, de Hobóról még nem estem tongue.gif Régen nagyon sokat estem, több 100-szor, de már évek óta nem, és egyre jobban félek tõle :(

[Palomino]

Hoppá! Elõbb estem le (el) a lovadról mint te??? Nem is mondtad... tongue.gif

[Porfelhõ]

"Régen nagyon sokat estem, több 100-szor"Ezt örömmel olvasom, t.i. megnyugtat, h. több 100 esés után valaki még képes klaviatúrázni, illetve lóra ülni.

[Csuti]

Sziasztok! Éppen megfelelõ topicot kerestem egy röpke storyhoz a "vicces" szóval amikor ezt az õskövületet találtam!Ezt hallgassátok meg:

idézet:

---

Eredeti szerzõ: Porfelhõ: Ki akartam próbálni az esést, legyek már végre túl rajta. ...[/QUOTE]He-he-he! Ekkoriban Prflh barátunk még nem esett lóról! Na, jó' van, nem is errõl akartam írni...Azt a szitut mindenki ismeri, hogy jön haza kielégülten egy csodálatos tereplovaglásról és a lovardától párszáz méterre odadobja a szárat a lónak, jelezve vége a melónak, hazaértünk, pihi van.Erre az a kis izgága 50%arab-50%kisbéri megrázza a fejét, mert vagy bogaras, vagy "bogaras", mirefel a gyanutlan lovas ott ül a kezében a szárral, de annak mindkét szára a ló nyakának egyazon oldalára lendül!A meglepettségtõl hirtelen azt sem tudom fiú vagyok-e vagy lány, szemem elõtt a rocsóvágtába meginduló ló képe lebeg, rajta én, kezemben a szár, de egyoldalon! He-he! Persze nem történt semmi, kicsatoltam a szárat és átvettem a nyaka alatt a megfelelõ oldalra....vagy nem is vicces? :confused:

[Porfelhõ]

Nem!

[Csuti]

tongue.gif tongue.gif és nem böbögni, hanem rötyögni!

[Porfelhõ]

De min, könyörgöm? Ha legalább vicces lenne, de nagyon nem az. Érdektelen hozzászólás volt szerintem.

[Csuti]

Ja, nem! A "rötyögni"-t, azt a játsszunk vagy ne játsszunk topicban írottakhoz írtam!Ehh, nem bírod követni a nõi logikát!

[Gumilovas]

Nem kenyerem az ugrás. Nem szeretem és nem is értek hozzá. A pálya szélén 3-as ugrás. Fix farönkök. Meg kell csinálni. Része az edzésnek. Nekidurálom magam (ill. a lovat) Elsõ: gyönyörû. Második: tökéletes. Harmadik: már épp kezdek örülni. Erre amint átérünk jött a tinci-tánci és én fejjel elõre zúgtam bele a trágyába, mint Ramirez nyílvesszõje a szénabálába. A pofám, a kobakom a mindenem csupa trágya volt! És így menjek haza a busszal?

[Lombardo]

Pár éve, nyár végén kitaláltuk barátnõmmel, hogy mi bizony elmegyünk Sümegre arra a tájlovas versenyre! Ki is mértünk a környéken egy 15 km-es távot és elkezdtük a nagy edzést! Nem nagyon voltunk képbe, hogy tulajdonképpen mit takar ez a sportág, de gondoltuk olyan, mint a tájfutás, tehát a kondi a lényeg! Edzettünk is keményen, nagyon jók voltunk! Egyik "edzésünkön" azonban Dínó lovam jóvoltából szembesültünk egy problémával, amit kihagytunk a számításból... az ellenõrzési pontokat. (Nem tudom ki mennyire tudja, ezek ilyen kis színes kartonpapír négyzetek, amiket meg kell találni a fákon és kilyuggatni vagy megjelölni.)Történt ugyanis, hogy egy gyönyörû napsütéses koraestén, haladtunk szépen a kijelölt területünkön jobbra a mezõ, balra akácfák, lágy nyárvégi szellõ, naplemente, a táj maga a megtestesült nyugalom, semmi nem mozdul....giccsparádé. Váratlanul Dínó, mint akit orrbavágtak tett egy 180 fokos fordulatot és hanyatt-homlok menekült én meg értetlenül kapaszkodtam, míg rá nem bírtam a visszafordulásra. Nyögött, hörgött, hisztizett én meg csak lestem, körülöttünk sehol semmi. :confused: A barátnõm figyelt fel elõször a rémület tárgyára: egy akácfára felakadt pókhálószál-szerû valamit a szél keresztbefújt az úton és ott lebegett nagyjából lófej magasságban, szép narancssárgás megvilágításban a lemenõ naptól.Mikor szóhoz jutottunk a röhögéstõl mindkettõnknek ugyanaz a gondolata támadt: hogy akarok én a Dínóval 15, fákról himbálózó, színes papírt (ellenõrzési pontot) megközelíteni és megjelölni, ha még egy pókháló láttán is képes kifutni a világból??? A versenynek lõttek!

[Porfelhõ]

Jéééé, Lombardo visszatért!

[Apró Rém]

Lombik!Meséld el az edzésrõl hazafelé címû történetedet a vadásszal!!!! Az az igazi!!!!

[Zsuzska]

idézet:

---

Eredeti szerzõ: Lombardo: tájlovas [/QUOTE]Látod Pijáf, látod?? Csak te nem hallottál még errõl! Szerintem is a vadászos sztori a legjobb, már ha ugyanarra gondolunk, amit azóta minden ismerõsömnek elmeséltem, de valahogy senki nem értékelte. Lehet, hogy nem tudok vicces sztorit mesélni?

[Porfelhõ]

Juj, Lombik, mesélj! Mi történt? Rádlõttek? El sem hiszem!

[Aniko]

Jajj, az a vadászos sztori halálos!Én nagyon jót röhögtem rajta!!!!

[Ilusta]

Nos akkor Lomabardo kérném újból, mert vagy nem hallottam, vagy elfelejtettem..Ha netán itt van leírva valahol valaki kutassa fel!! Köszi!!

[Lombardo]

Nem tûntem én el kedves Porfelhõ!Csak hát így ló híjján nem nagyon van mihez hozzászóljak. Ezt a topicot viszont nekem találták ki, vicces történetem Dínóval akad egy pár, így az emlékeimbõl táplálkozhatom! Bár ne így lenne! :( Na jó, akkor itt a híres vadászos sztori (nem is tudtam, hogy ennyien szeretik) :Nem is olyan rég történt, hogy Dínóval eljártunk edzésre a szomszéd lovardába. Semmi extra, csak amolyan "tanulj meg bánni az elkényeztetett lovaddal típusú". Már javában õsz volt, így a délutáni edzésrõl már vak sötétben sétálgattunk haza ezen alkalmakkor. Nem volt hosszú a táv, cirka 1,5-2 km az akácos patakparton. Hosé Armando sétány - ahogy mi hívjuk. Egyszer egy ilyen vaksötétben bandukolás alkalmával gyönyörû tiszta volt az ég, a telihold úgy világított, hogy míg máskor az orromig sem láttam, most még az is derengett elõttem, hogy a vadászlesen ami mellett mindig elhaladunk hazautunk során -hát, mintha lenne ott valaki. Egy pár percig tanakodtam magamban mi legyen, aztán gondoltam -ha van ott valaki, ha nincs, ciki vagy sem, én azért figyelmeztetem azt a vélt vagy valós személyt ott fent, hogy ugyan már legyen csöndben, mert ez az én kis gyenge idegzetû szívemszottya itt a vaksötétben, egy az agytekervényeit igen csak lestrapáló edzés után bizony tutira kiugrik alólam, ha a legcsekélyebb mértékben is hangot hallat vagy megmoccan, netán ránkkiált vagy ilyesmi.Tehát én -iszonyú röhejesnek érezve magam(bátortalanul): -Legyen szíves ne szólaljon meg, mert kiugrik alólam a ló!Mire az immáron abszolúte valós személy (érces férfihangon): -Jó!Dínó nem szólt semmit, csak rekordot döntöttünk akkor a hazaúton.

[Porfelhõ]

Dínó rulez!

[Ilusta]

ez tényleg jó!

[Fec]

Én lüttem is volna egyet, ijedtemben, ha így megszólal a meglesett vaddisznó odalent!

[Petshu]

[Kölyök]

Ez nagyon jó volt Van egy történetem, bár ez nem lovas, hanem csacsis, de ez majdnem ugyanaz...Egyszer kinnt a legelõn felültem a 3 éves csõdõr szamarunkra, miközben legelt az anyjával együtt, egy darabig bírta, oszt amikor túl messze került az anyjától repülõstarttal indult utána Ebbe az a legviccesebb, hogy én épp feküdtem a hátán és simán kiugrott alólam A jelenlévõk elmondása szerint csak annyit lehetett látni, hogy egyik pillanatba még alattam volt a csacsi a másik pllanatban, pedig a levegõbe lebegtem A gravitáció is meglepõdött Majd nagyott huppantam a földre. Szerencsémre jó nagy volt a fû, így puha is MásikÁllok a ló hátán a karámba szépen megyünk körbe-körbe ügetésbe, a nyereg a karámon kívül egy mûanyag székre rakva, amikor odaérünk a székhez, az eldõl és a ló megijed, kiugrik alólam. A jelenlévõ barátnõm mesélte, hogy úgy látszott, hogy a ló kiugrott alólam és én maradtam ott azon helyen ahol a ló elhagyott és álltam a levegõbe, és utána leereszkedtem a földre Üdv:Kölyök

[Csuti]

Lombardo, Kölyök, ezek nagyon jó storyk! Ugye, örültök, hogy elõbányásztam ezt a topicot? :confused:

[Apró Rém]

idézet:

---

Eredeti szerzõ: Lombardo: Hosé Armando sétány - ahogy mi hívjuk. [/QUOTE]Lombik!! Csuti! Tényleg jó, hogy elõbányásztad...

[Apple]

Lombardo, kölyök! Csuti!

[Lombardo]

Örülök, hogy néhány vidám percet okoztam!Dínón még életében is mindenki csak röhögött, jó alany ebbe a topicba! Rég eltûnt Meggyes barátnõmet kellene elõkeríteni, ide tudna Õ is pár poént Lidérccel!

[Csuti]

Újabb nemvicces történetem:Pár hete történt, lovasbarátosném elhívott terepre, hogy ne kelljen egyedül mennie a fiatal Pityuval(hiszen nemrégen "megviccelte" és otthagyta a Duna-parton enyhe agyrázkódással).Mérivel mentem egy bértartó lovával, nemrég került ide, e story elõtt csak 2x ültem rajta (1 pálya-1 terep), de tudtam, hogy nagyon bátor, megbízható ló. Tehát ez alkalommal mi voltunk a tereplovaglás õranygyalai! Még nagyon a terep elején voltunk, amikor Pityu megijedt a nagysemmitõl , 180 fokos fordulatot tett hátra, amit lovasa nem tudott kiülni és lepottyant. Elég kemény földút volt. A lány fogta a szárat, de Pityu ide-oda kezdte rángatni, ígyhát elengedte(jobban is tette szerintem, ebben az esetben). Pityu jó beles módjára legelni kezdett 50 méterrel odébb, így én és a tapasztalt, nyugodt Méri meg tudtuk fogni, a lány visszaült és mehettünk tovább.Megnyugodtunk és elkönyveltük, hogy ezen a terepen rosszabb már nem történhet.Pár perc múlva elérkeztünk egy jó kis vágtaszakaszhoz(épphogy felületesen megtárcsázott szántó). Megegyeztünk, hogy én megyek elõl, szép lassan. A vágtábaugratásnak a legelsõ pillanatában a földre kerültem! Méri ugyanis bakolt egyet! :eek: Erre álmomban sem gondoltam volna! Ez az áldott jó lélek, ez a nyugodt és kíváló tanítóló bakolt! Egy minutumot nem hagyott, hogy eszembe jusson kiülni!Pont a lábai elé estem, õ meg azon nyomban megállt, mintha mi sem történt volna. Leporoltam magam visszaszálltam és röhögéseink közepedte újra beugrattuk õket vágtába.5 perc alatt 2-bõl 2. Ez már nem semmi!

[kicsi huszár]

Tavaly nyáron feltört a lovam háta. Doki megmondta, hogy kenegessem vazelinnel. Rendben van, van a doktor úrnál vazelin? Háát szokott lenni, de most csak felbontott csomag van nála, azt nem adja el, de most lekenhetjük azzal. Lekezeltük a sebet, kérdezem a dokit:- És hol lehet ilyen vazelint venni?Rám néz:- Még soha nem vett vazelint?- mintha az a világ legtermészetesebb dolga lenne.( mint ahogy az is, de én szeretek problémázni) Közölte velem, hogy csak beszaladok a patikába, és ott adnak. Erre elkezdtem kérlelni, hogy hagyja már itt azt a fél tégelyt, adok érte ezer forintot, csak kíméljen meg ettõl a kellemetlenségtõl. Egyébbként is, már bezárt a gyógyszertár, ne zaklassuk már azt a drága jó ügyeletes patikust. Mire huncut mosollyal közölte:- Rendben fiatal barátom, hagyok itt egy keveset, hogy legyen ideje összeszedni a bátorságát. Ezzel elment. Én meg álltam a ló mellett, és néztem a kis üvegedényt, amiben a doki szerint két napra elegendõ "adag " volt, de abban a pillanatban azt gondoltam, hogy ez még arra is kevés lenne, ami miatt a patikusok olyan kajánul vigyorognak az emberre. A következõ két napomra teljesen ráborult a vazelin vásárlás gondolatának sötét felhõje. Végig azt kívántam bár most jönne el a végítélet, amikor minden embernek meg kell állnia a Nagy Igazságosztó elõtt. El is képzeltem, hogy majd a patikusok állnak a sor elején, és amelyik a "Kajánkodtál- e a vazelinvásárlókkal?"- kérdésre igennel felel, az kap egy atyai pofont, és sutty már viszi is a kétszarvú ördög a pokol legmélyebb bugyrába, ahol az lesz a büntetésük, hogy az idõk végezetéig sorba kell állniuk és vazelint kell vásárolniuk. Aztán felvirradt a harmadik nap. Mondanom sem kell, se végítélet, se özönvíz, de még csak egy csöpp esõ sem esett... Na ennyit a Deus ex machina- ról! Én is felkeltem, megmosdottam,felöltöztem és elindultam a gyógyszertárba. Gondoltam nyitásra odaérek, még nem lesz ott senki. Menetközben betértem a helyi ivóba, mondom, hátha találok, valakit, aki egy felesért cserébe hoz nekem vazelint, vagy ha nem, legalább én merítek bátorságot egy fél Stolichnaya- ból. Beérek ott ül egy haverom, Tamás és kávézik.Melléültem, hogy elmeséljem neki, hogy mért is nem szakad ránk az ég, vagy legalábbis a sáskák lepnének el. Erre a szomorú gondolatra aztán inni kellett. S mi ittunk emberséggel. Eleinte minél többet, annál nagyobb lett a gond. Aztán az alkoholmámor ködfátyolán keresztül már nem is tünt olyan nagynak.Sõt! Egyre jobban zsugorodott. Az ötödik feles után aztán el is tünt, mintha sose lett volna. A végén "édes testvérem"- mert akkor már így hívtam a havert- felkiáltott:- Gyerünk vazelinér', aztán bekenhetjük a túrós hátát( gondolom túrost akart mondani,csak az alkohol több ékezet generátort indított be a nyelvében) Úgyhogy békésen, egymás vállát átölelve elindultunk a patikába. Szép napos idõ volt. Srác trikóban, én kigombolt ingben bandukoltunk a gyógyszertár felé teljes egyetértésben. Az ajtó elõtt kicsit rendbe szedtük magunkat. Tomi felvetette, hogy mondjuk azt, hogy az új tetoválására kell a vazelin, de én lebeszéltem, mondván az igazság mindíg gyõzedelmeskedik. Beléptünk, és -uramteremtõm- az egész patika tömve emberekkel. Öreg mámikák, akiket kínzott a csúz, termetes asszonyok a fogyás reményében mind valami gyógyszerre vártak. Néha jöttek fiatal lányok is, de már az ajtóban visszafordultak- gondolom kenyérért indultak, csak véletlenül keveredtek be a gyógyszertárba. Röpke 20 perc múlva, már csak egy néni állt elõttünk, és ca. 8 mögöttünk.Addigra az alkoholgõz elszállt. És a bátorságunk is.Ott álltunk zavarodottan, és azon tûnõdtünk, hogy késõbb kéne visszajönni. De akkor már ott áltunk az ablak elõtt, ahonnan kiszólt egy lágy férfi hang:- Mit adhatok fiúk?- Vazelint kérnék.- mondom.- Hm. És milyet?Mii? Hát ebbõl többféle is van? A hülye doki nem mondta.Na, mindegy!- Nem tudom? Milyen van?- nyögöm akadozva- Mire kell, fiúk?- ezt a "fiúk"- at mindíg kihangsúlyozta.- A lovamnak feltört a háta, és....- kezdem.- A tetoválásomra kell!- vág bele Tomi.- Ühüm! Marika! Mérj ki légyszíves a fiúknak 200 gramm vazelint!- de ezt úgy ordította az átkozott toportyánfajzat, mintha õ maga vazelin nélkül élné langyos életét. Álldogálunk, fizetünk, nézzük a plafont, patikus minket néz mosolyogva, egyszercsak Marika meghozza a tégelyt. Patikus ránk néz, vigyorog, és tagoltan, mint kisiskolás a verset mondja:- Tessék fiúk 200 g vazelin. Elég lesz? [ Agusztus 30, 2003, 21:23: Az üzenetet átszerkesztette: kicsi huszár ]

[piaffe]

Huszárka!

[kiwi2]