103 válasz a témához

[Ilusta]

Sziasztok!Gondoltam, nyitok egy ilyen topicot, mert szerintem aki itt van és lovagol, mindenki követett el - az önfejû hülyeségébõl adódó - hibákat a lóval kapcsolatban, amit azóta nemigen követne el!Tudom vannak itt profi lovasok, versenyzõk, hobbylovasok, de vannak olyanok is akik csak most ismerkednek a ló és lovaglás nemmindennapi örömeivel, és fáradalmaival.Tulajdonképpen nekik szántam ezt a topicot, okulásul.Szeretném, ha leírnátok azokat a "hülyeségeket" amit elkövettetek, és amire azt mondhatjuk a "kezdõknek", magunknak, hogy -"Na, ezt felejtsd el gyorsan! Ezt nem szabad csinálni!!"Akkor kezdem magammal:Most télen mikor megvettük a 3 éves csikót és éppen csak elkezdtem futószárazgatni, gondoltam egyet az ugyancsak "sokat tapasztalt", ugyancsak friss lótulajdonos barátnõmmel, hogy vigyük sétálni a lovakat, hadd ismerkedjenek a tereppel! Mi kis naívak mintegy kutyát, sima kötõfékkel, egy szál "madzaggal" kimentünk lovat sétáltatni! Hát ne tudjátok meg! A barátnõm lova, amúgyis egy kicsit "idegbeteg", (bár állítólag "terepló" volt), kb. 600 m után meghülyült. Kitépte magát a kezébõl és usgyi, fel-alá a szántóföldön! Majdnem el tudtam kapni (miközben a saját lovamat fogtam), de aztán gondolt egyet és hazavágtatott. Na ezután az én lovamat alíg bírtam tartani!Persze közben hó esett, csúszott a talpam alatt minden,jó párszor a földre kerültem,húzott, szóval bírkóztam, de keményen! Már tényleg Istenhez fohászkodtam, hogy épségben megússzam! Persze a lovat nem akartam elengedni! (van közben egy vasúti sín és féltem, hogy akármi történhet.Méterenként, forgolódva tettük meg hazáig az utat, de halálosan elfáradtam!Persze bõrig áztam és egyebek!Mikor hazaértünk, felhomályosítottak, hogy azt nem így kell, hanem, zabla, futószár!A másik:Bár ezt már leírtam, ide is tartozik:Ez már nyár,tereplovaglás, egyedül(2x)saját lóval. Idõ közben elromlott, hirtelen viharos, szél, mennydörgés, esõ. Gondoltam visszafordulok,nem akartam bõrig ázni, ló is idegesebb volt. Lovam örült ennek, és sietõsre vette a figurát. Én meg nem hagytam. Majd szépen lépésben! Hát Õ úgy gondolta: Na nem! És jött a rodeó! De nem kis bakolás! Nem! Egyhelyben igazi "westernes" rodeó! Úgy meglepõdtem, hogy hirtelen azt sem tudtam hova nyúljak!Én hülye gondoltam egyet, inkább leugrom!Életem másik legrosszabb döntése volt! Lehet, hogy le sem estem volna, de így legalább földetéréskor kificamodott a térdem! Most sajnos emiatt nem tudok lóra ülni, kb. decemberig!

[sheriff]

Nagy hiba ha nem hívsz azonnal orvost a beteg lovadhoz.Nagy hiba ha elhanyagolod a lovadat. (Võoltások, féregtelenítés, takarmány ellenõrzése, körmölés...)Ha csikót vállalsz meggondolatlanul. (Hosszú idõre kiesik a lovad a használatból. Egy papírtalan csikó nem érték a piacon, csak gond és kiadás. Persze örömforrás is.)Ha spórolásból szarakodsz és próbálkozol egy nem illeszkedõ nyereggel. A martörés elég gennyes dolog dolog valódi és átvitt értelemben is.Ha nem jól válogatod meg a társaságodat és olyanokra pazarolsz idõt, akik nem érdemlik meg.Ha nem jól választasz a lovadnak helyet, vagy nem váltasz, ha késõbb kiderül, hogy nem jól választottál.Ha foggal-körömmel ragaszkodzs egy rossz gebéhez holmi szentimentális okokra hivatkozva, holott egy jó lovat is lehet szeretni.Ha túl sokat hallgatsz másra. Annyi az okos ember, hogy Dunát lehet velük rekeszteni. Keress magadnak egy, maximum kettõ személyt, akire érdemes hallgatni, de az õ szavukat se hidd el feltétel nélkül. Mindneki emberbõl van. A lovon úgyis egyedül kell ülni, csak magadra számíthatsz. Bízz magadban!A lovad szálláshelyét az elsõ alkalommal nagyítóval vizsgáld át! A legkisebb kiszögellés, egy elgörbült szeg, egy éles vasdarab, egy kiálló csavar, mind-mind súlyos balesetek forrása lehet.Ha két ló nem szereti egymást, válaszd szét õket. Ne erõltesd a dolgot, mert baj lesz.Ha egy túrán úgy érzed, hogy a lovad nem bírja a tempót, akkor még akkor is add fel a túrát, ha a szíved szakad meg vagy halálra szekálnak a többiek.

[Hajnalcsillag]

ne rugjál be (nagyon) a szüreti felvonuláson, és kerüld a (nagyon) részegeket mert akkor mindenki versenyezni akarÉn egyszer így mentem el a fiúkkal menyasszonyt rabolni....

[Cavalier]

Szerintem a legnagyobb baj a lustaság. Használj ki minden percet, másodpercet az életedben, ne lézengj céltalanul...Hajnalcsillag, mesélj! Cav

[zsezse]

Ha lovaglás közben látod, hogy elcsúszik az izzasztó, ne próbáld meg kézzel a helyére rángatni! Szálj le, és nyergelj át! Kb. negyed óra kiesés. A nyereg okozta feltörés meg kb. másfél hónap...

[Ramirez]

Hajnalcsillag, ezt a rablást kifejthetnéd! )ram.

[piroka]

Ide most ilyen Murphy-törvényszerûségeket kell írni? Na majd gondolkodom, de addig is HAJNALCSILLAG ISSZUK A SZAVAIDAT? MINTHA WHISKY LENNE? ÚGYHOGY NE CSIGÁZZ MÁR MINKET TOVÁBB!!!

[piroka]

most olvasom vissza mit írtam. kérdõjelek stornó, bár, ha jobban meggondolom így is jó.

[Hajnalcsillag]

Inkább beírom a kis színesekbe mert meg leszek vádolva off-olással és inkább odavágó T-ma mint ideNo, come

[Titok]

Ne engedd el a lovadat egy másodpercre sem, akármilyen megbízható (volt eddig)! Nagyon szar érzés amikor látod eltaknyolni a lovadat teljes menetfelszerelésben az istálló kövén!! Brrr még most is emlékszem rá.. :-(

[Unicorn]

zsezse, neked negyed óra egy nyergelés? ) na yol, csak ugratlak.ide mindenki saját tapasztalatból ír?mitõl számít nagy hibának?verseny elõtti napon ha szétszeded a nyergedet, ügyelj rá, melyik lyukba csatolod vissza a hevedert, vagy másnap ne csodálkozz, ha az ugrópályán lefordulsz a lóról nyergestõl...én megtettem ))

[mandula]

Soha ne hidd el senkinek, ha neked nem tetszik vmi a lovad lábán, hogy nem érdemes törõdni vele."Nincs semmi baja, ez normális! Vidd csak ki legalább kiderül, ha valami baja van! stb." Soha ne hidd el senkinek, hogy van 1gramm értelme egy lovat 3 hónapra (szerintem egy napra se nagyon) boxba zárni.

[meggyes]

"Soha ne hidd el senkinek, hogy van 1gramm értelme egy lovat 3 hónapra (szerintem egy napra se nagyon) boxba zárni."Hát ha az állatorvos ezt mondja, akkor én inkább elhiszem ezt.

[sheriff]

Ha insérülés (részleges szakadás) esete forog fenn, akkor soha ne hidd el senkinek, hogy nincs értelme 3 hónapra (akár még sokkal többre) boxba zárni a lovadat! Ha hamarabb kiviszed, mint a teljes gyógyulás, akkor az istállógõztõl legalább egy-két bakolást és pár rövid vágtát (a karám végében gyors fékezéssel és fordulással) mindképpen be fog mutatni, s amit addig gyógyult, azt egy szempillantás alatt tönkre is tetted. Vezetõszáron vezetve is ugrándozni fog, s az is lehet, hogy kitépi magát a kezedbõl. Hülyeséget írtál Mandula, vagy nem jól fogalmaztál. Sajnos a 2. § lépett életbe, azaz M1s-nek igaza van!

[zapolya]

Ne engedd el az anyakancát a karámban, amíg bent nincs a csikója is!

[mandula]

Na jo, nem pontodan fogalmaztam.Elmondom miért írtam le ezt.A lovamnak összesen 3x volt komoly!!! ín sérülése. Természetesen az állatorvos javaslatára benn állt kétszer. Ló csökkentet kaja adag és sétáltatás elelnére persze tele volt. Lo boxban órákon át rúgta falat páros lábbal. Kínt is. Lónak emiatt eredeti sérülés mellett úlyra elszakadt ína.(Állítolag gyakori eset.) Lovat állatorvos "eltemette". Ló minden mindegy alapon karámba megy. Ló ugrabugrál, majdnem összeesem... Azóta ló karámba jár, ha sántít ha nem. Ha sántít nem megy, ha jól van szalad.Nekem ez jött be. Persze, ha egy ló nem jár mindíg karámba és úgy rakod ki, jó eséllyel baja lesz így. De én megígértem a lovamnak, hogy többet nem áll benn és nem kell a falat rúgnia, mert nem éri meg az egész.Tudom, hogy szentimentális vagyok, de ez így öt éve bejön. (Fölülni csak akkor ülök rá, ha szaladgál és az ina teljesen vékony és hûvös.)

[tunderrago]

Csatlakozom szentimentális elõdömhöz. Nekem is volt dolgom törött patacsontú lóval, aki fél évig boxban állt. A gazdája vödör zabbal akarta etetni naponta kétszer,alig lehetett lebeszélni róla! ("Hadd hízzon a ló")A ló a csillagos eget is lerúgta az égrõl, hiába volt gipszben a patája, egész nap ugrált. Amikor késõbb kiengedtük a karámba, rohant két kört és utána egész nap csak ácsorgott egy helyben. Másnap ugyanez. Harmadnap már nem is rohangált...Ha nem muszáj én sem vagyok a boxba zárás híve!

[Daniella]

Soha ne enged el a csikót abban a hiszemben, hgy úgysem megy messzire!Múltkor elvittük a csikókat sétálni és mivel a karám amibe be szoktuk engedni õket, nem volt üres és úgy gondoltuk, hogy a réten mejd elengedjük ( az nincs körbe karámozva ) Igy is lett. Végeredmény: A két kis hülye ahelyett, hogy a réten kiszaladták volna magukat elindúltak az úton totál vágtában hazafelé. A végén beálltak egy udvarba ( a házigazda örömére ) és nekiáltak legeészni. Pedig nem elõször engedtük el õket igy és soha sem mentek el ilyen messzire tõlünk. Nemhiába lassan már önnálóak lesznek Egyébként mi is szoktuk õket sétáltatni és ha hiszitek ha nem úgy mennek elöttünk mint a kutyák. Szépen bandukoltak az úton. A múltor felmentünk egy dombra és még oda is felkaptattak utánunk úgy, hogy el voltak engedve. Sokszor olyan érzésem volt minha tényleg kutyákat sétáltatnánk csak kicsit nagyobb kivitelben Tündériek tudnak néha lenni ))Az utóbbi esetbõl tanulva ezek után csak akkor visszük el õket sétálni ha elötte kiszaladták már magukat ( karámban ) és nincs kedvük Béla bácsi portáján lelegelni a virágoskertet

[Zsuzska]

Szia Adrienn!Átjöttem ide, mert itt nem off (remélem, idetaláltál). Szóval, én nem azt írtam, hogy messze állj meg, hanem, hogy ne abban az irányban (persze messze sem árt ). Így ha megállítani nem is, elfordítani sikerülhet a bejárattól. De ezt most nem kötekedésbõl írom, csak segítõ szándékkal, mert ezzel tényleg csúnyán meg lehet járni. De lehet, hogy te is errõl beszélsz, csak én nem értettem kristálytisztán. Daniella: a csikók tényleg tündériek tudnak lenni, de hamar "önálló életre" is kelhetnek... Szemmel kell tartani õket! Mi rendszeresen csikóval megyünk terepre, és egyre jobban oda kell figyelni, hogy ne akarjon új utakat felfedezni.

[Adrienn]

Szia Zsu!Egész pontosan az történt, hogy a bejárathoz viszonylag közel, de rá merõlegesen álltam meg, kb ott, ahol máskor is szoktam, de késlekedtem a leszállással, a már írt okokból. A ló elunta a dolgot, és elindult befelé, a társa után. Az igazi baj az volt, hogy az istálló bejárata elõtt még egy alacsony féltetõ is van, ami lóhátról úgy mellig ér. Ez elõl egyszer még vissza tudtam fordítani, de ekkor ment el mellettünk a másik ló. Dés utána, nekem pedig ki kellett hajolni a nyeregbõl, hogy egyáltalán beférjek a féltetõ alá, tehát nem tudtam már kontroll alatt tartani. Innen pedig már a feje szinte beért az istállóba, így esélyem sem volt vele szemben. Egyébként õ a lovarda legnagyobb lova, ennek megfelelõ testtömeggel. Nem baj, tanultam az esetbõl, de a hétvégi terepet úgy tûnik, le kell mondanom sajnos. Egyébként köszi a tanácsokat, és Mandulának is igaza lehet azzal az elõzetes bemelegítéssel, ez nemcsak a lónak kell, a lovasnak sem árt.

[Zsuzska]

Na igen, ez már tényleg kivédhetetlennek tûnik... A bemelegítés tényleg nem hülyeség, pont mostanában sikerült nekem is egy ilyen hátizomhúzódást beszerezni, minden különösebb ok nélkül, és még most sem múlt el teljesen. A krémek (és a gondos ápolás ) valóban csodákra képesek!

[deny]

Sziasztok!Az én nagy hibám az az, hogy tudás nélkül, ingerülten lóra ültem. Ez a hét nem volt az én hetem, sok negatív dolog történt velem, és már alig vártam, hogy lovon lehessek. A társam akivel kimentem sajnos nem szokta közölni, hogy mit szeretne és egyszer csak el kezd ügetni, vagy vágtázni és mivel egy kicsit rakoncátlan a lova soha nem tudom, hogy kinek az akaratából és vissza fogja-e avagy sem. Na most is ez történt. Kimentünk, de még nem járattuk be õket, amikor elkezdett ügetni, majd rövid vágta. Az út végén megállt, de mé nem értem utol, amikor két lépés után ügetés, majd vágtába csapott át. Na az én pacim mivel eléggé összeszoktak, nem nagyon akart maradni és egy gondolattal elõbb mint ahogy én gondoltam õrült vágtába kezdett, de induláskor leszegte a fejét és rázott egyet magán, majd a második rázásnál klasszikus repüléssel egy elõreszaltóval landoltam róla, sajnos már bevetett szántóföldre, igy nem volt kellõképp puha. Még gurultam egy kicsit, és elterültem. Nem volt kedvem megmozdulni, nem is nagyon tudtam, de pár perc alatt kiderült tudok, csak nem esik jól. Végül kocsival jöttek értem mert a pac hazatért egyedül.Persze a társam is visszajött és miután megbeszéltük hogy mehet õ ment el kocsiért. Irány a korház, de törés nincs és kb egy hét mire lábra álhatok úgy ahogy. Repülésnél elsõ gondolatom az volt, hogy nem fog-e rám lépni, a második az, hogy idelye lenne megtanulni, lovagolni. Egyenlõre ennyit szürtem le, és most lábadozom.

[Ági1]

Ne ülj fel olyan lóra, mellyel tudod, hogy nem bírsz.Lovas pályafutásom elején egy lovardában tanultam. A ló egy szép, jó ugró bivaly herélt volt, csak éppen nem kezdõknek való. Már elõzõ alkalmakkor is voltak gondok. Nem éppen akkor ügetett amikor én akartam, máskor meg el se akart indulni. Mire legközelebb kitalálta a tanár, hogy ketten megyünk egyszerre, majd követi a másikat. Na ennek az lett a vége, hogy állítólag, mivel én azt nem láttam akkorát rúgott, mint még ló soha, én meg olyat szaltóztam róla, hogy tuti be lehetett volna küldeni a Csízbe. Mivel a pasinak ez volt az egyetlen oktatólova, nem is mentem vissza többet. Pedig oktatónak nem volt rossz, meg értett is a dolgához, de nem értem, hogy lehetnek ilyen felelõtlenek egyes lovardák. Ez nem az egyetlen tapasztalat, csak a többit könnyebben megúsztam. Meg másoktól is hallottam hasonló jókat. Szerintem kezdõ alá nem szabadna, csak nyugodt, könnyen kezelhetõ lovakat adni, hiszen ebben a sportban nagyon könnyû komoly sérüléseket szerezni, a másik meg vajon hány embernek vették már el így a kedvét? Még jó, hogy az enyémet nem sikerült.

[Bazs81]

"Mielõtt elhagynánk a lovarda vagy a manézs biztonságát, mindenesetre gyõzõdjünk meg arról, hogy elég jó lovasnak érezzük-e magunkat ahhoz, hogy élvezni tudjuk majd a távolba nyúló széles vidéket. Honnan tudhatja ezt az ember? Hát az nagyon egyszerû.Ha meg tudjuk oldani az egyenesre állítást, a vágtába helyes lábra beugratást, ha összeszedett és nyújtott vágtából egyaránt meg tudunk állni, amikor akarunk, akkor bízhatunk magunkban, kellõképpen felkészültek vagyunk, hogy vezetõszár nélkül lovagoljunk ki terepre....Mindenki maga tudja legjobban, hogy mihez van bátorsága, és mihez nincs. Ha egy lóra felülve nem érezzük magunkat biztonságban, akkor szálljunk le róla. Ez egyáltalán nem szégyen. Néhány évvel ezelõtt ugratási bemutatót tartottam Szudánban, nagy közönség elõtt. Más lovasok is hivatalosak voltak a bemutatóra, de mivel nem sikerült odaérniük, kénytelen voltam minden lovat magam lovagolni, lóból pedig volt negyvenhárom. Közülük negyvenkettõvel nagyszerûen boldogultam, de amikor felültem a legutolsóra, nem éreztem jól magamat a hátán. Úgy éreztem, nem egészen megbízható jószág. A ló tulajdonosa tiltakozott, és felült rá, hogy bebizonyítsa, nincs igazam. És ott, nyomban balesetet szenvedett. Persze én tapasztalt lovas vagyok, de biztosíthatok róla mindenkit, azonnal tudni fogja, hogy van-e kedve vagy sem egy bizonyos lóhoz. Márpedig ha elsõ ízben lovagolunk ki a lovardából a terepre, s elõször irányítjuk önállóan a lovat, feltétlenül olyan jószággal szabad csak kimennünk, amelyet jól ismerünk és szívesen lovagolunk."A fentieket Lionel Dunning írta a Lovasiskola c. könyvében, és azt hiszem, minden sorát szószerint érdemes megfogadni!Üdv: Bazs[ 21 November 2001: Az üzenetet átszerkesztette: Bazs81 ]

[Ági1]

Fentiekkel teljesen egyetértek, még annyit, hogy az elõzõ baleset velem karámban esett meg, és mivel ott is lehet elég alaposakat esni, ott is figyeljünk oda a lóra.

[Neduddki]

Egy dolog van, amitõl félek, amikor elöl kell mennem osztályban. Mi van, ha elindul egy ló hátul? Mostanában fõleg kicsikkel lovagolok együtt (10 év körüliek). Ez most megtörtént, és nagy meglepetés ért. A félelem oka az, hogy valószínûleg nem õk fogják megállítani a lovat elõszõr. Ha én is elrongyolok az elején, akkor a lovak már nélkülü(n)k érnek az istállóhoz. De mákom volt. Az én lovam nem gyorsított semmit. Õ is félt, de túl fáradt volt egész végig (10 körül járt az idõ, a ló aznap még nem ment semmit, és elõzõ nap is nagyon keveset), nem volt kedve a sima vágtánál gyorsabban menni. Hallottam, hogy mondják: Dõlj hátra!!! Ajjaj, baj lehet, fut végig az agyamon. Hátra nézek és a két kislány ezerrel jön felém. Következõ pillanatban mondják, hogy álljak meg. Sikerült tongue.gif . A két ló (egyik póni, a másik rendes ló, de elvileg nagyon nyugodt) elmegy mellettem. A ló és én nagyra nyílt szemekkel nézünk, hogy ez mi volt? Reméltem, hogy belémkormányoznak, és akkor megállnak. Nem, de kb 20-30m-rel odébb megálltak. Vicces helyzet volt, mindenki mosolygott és csodálkozoztt. A mindig nyugodt paci megijed, az ijedõs ló meg lusta velem elrohanni. Ki érti ezt? :confused:[ 05 November 2001: Az üzenetet átszerkesztette: Neduddki ]

[deny]

Tulajdon képpen már közel egy éve lovagolok ezen a lovon, de idõnként tényleg úgy érzem, hogy röhög rajtam. Már nem elõször próbált megszabadulni tõlem, csak eddig mindig sikerült összeszednem és egy kicsit elbíztam magam :mad: Most kihasználta, hogy nem vagyok teljesen ott. Sajnos itt nem rendes lovardáról van szó, hanem valaki vett egy házat, amit lovakkal együtt adtak el. Érteni nem értettek hozzá, de mondván majd belejönnek! Sajnos a lovakat az elõzõ tulaj verte is, igy egy kicsit bizalmatlanok az emberekkel.Hibám korrigálva ha végre rendbe jövök megfelelõ lovardát keresek. tongue.gif Deny

[Porfelhõ]

Jó tanács: az elsõ adandó alkalommal esettek le a lóról. Kb. egy éve lovagolok, még nem taknyoltam, s lassan embertelen frász lesz úrrá rajtam, ha bármelyik alattam megesett bakkolásra, oldalra ugrásra, hirtelen mozdulatra gondolok. Ezzel együtt: lekopogom, hogy eddig nem taknyoltam. :eek:

[Adrienn]

Nyugi, Porfelhõ, nemsokára fogsz! tongue.gif

[Cirmos]

sziasztokNem is tudom, hogy benasag-e ami tortent velem. Egy shagya 2.5 eves mennek foglalkozom most s a futoszaron mar egesz jol megy nekem. Megkertem masokat, hogy tudoszarazzak a lovat s nekik nem igazan akart menni a paca. Megmutattam, hogy hogyan csinalom, s az volt a kovetkeztetes, hogy tul sok parancs szot hasznalok. pl ha a lo tul lassu ugetesben en csak gyeunk s a lo mindjart abban a tempoban uget ahogy akarom. Ez problema mivel a tenyesszemlen nem beszelhete tul sokat a lohoz, viszont fogatban kivalo. Na most egy kicsit tobbte kell dolgoznom s el kell hagynom nehany szot. CSAK A lepes , uget, vagta, csendes, s a good boy szavak maradhatnak meg......meg a ho

[Köki]

Én egy dolgot megtanultam a saját káromon, azt ugyan nem állítom, hogy nem fog még elõfordulni velem. A következõ történt. Megyünk körben a lovardában osztályban, az elõttem lévõ ló elkezdett trágyázni, megállt, és persze ettõl mi is megálltunk gyakorlatlanságomból kifolyólag. Nem kezdtem meg idõben az elõttem lévõ lovas kikerülését, és már nem volt rá lehetõségem, tehát mi is álltunk szépen, a többiek mögöttem szintén. Közben az elõttem lévõ ló befejezte a mûveletet, és elégedett nyögéssel tovább állt. Ebben a pillanatban a lovam letette a fejét és elkezdte a trágyát szagolgatni, ízlelgetni. Így végképp nem tudtam tovább haladni, persze mindez másodpercek alatt történt, és nem szándékosan engedtem a szárat annyira, hogy õ lerakja az orrát, de ebbõl nagyobb baj lett. Az edzõ mondta, hogy haladjunk már tovább mert eltelik az óra, de én nem bírtam felemelni a fejét a lovamnak, ami nem is csuda ha már egyszer lent volt. Nem tudtam elindítani, mert a finom ösztökélésre nem mozdult, így bele rugtam egy erélyesebbet, és abban a pillanatban bakolt egy akkorát, hogy szaltóztam, és a ló elé estem hanyatt, a szár még a kezemben volt. Õ békésen nézett le rám, én pedig nagy nehezen felkászálódtam, és hallottam az edzõ szavait, miszerint ugye hogy nem kell hagyni, hogy a ló letegye a fejét?! Hát igaza volt. Felültem vissza a lóra remegõ inakkal, mert azért az emberben ilyenkor elszabadul az adrenalin, nem is az ijedségtõl, hanem magától az eseménytõl úgy egészében. Simán elindultunk ügetésben, és a következõ körben már elõre figyelmeztetett az oktató, mikor közeledett a becsapódásipontom, hogy ha lehet ott határozottan, erélyesen hajtsam tovább a lovat, meg ne próbálja még egyszer. Az esésbõl annyi bajom lett, hogy a bal kezem középsõ ujján a köröm és az ízület sérült, és az ujjam rohamosan duplájára feldagadt mikor az óra után lehúztam a kesztyûmet. Én mindig kesztyûben lovagolok, még nyáron is( az eset is akkor történt), és ez most is bejött, mert ha nincs rajtam, akkor nem tudtam volna rendesen fogni a szárat az óra hátra lévõ részében. A kesztyû nem engedte megdagadni. Amúgy is utálom ha a szár lehúzza a bõrt az ujjaimról, ha a ló egy kicsit meghúzza a nyakát. Azóta még lépésben sem szívesen engedek hosszú szárat a lónak, csak módjával, mert ez maradandó élmény volt. Az tény, hogy sok ijedés és megugrás, elrohanás a hosszú szárból adódik. Hát ennyi.Köki

[Filly]

Cirmi, milyen az a tüdõszárazás? Egyébként pussz!

[zsezse]

Szia Köki!A kesztyû viselésével kapcsolatban teljesen egyet értek veled, rajtam is mindíg van Viszont a hosszú szár....hát szerintem nem oka semmilyen rendetlenkedésnek, amúgy sem kapaszkodhatnál bele. Nekem régen egy edzõ azt tanácsolta, hogyha végképp elvesztem az egyensúlyomat, akkor inkább kapaszkodjak az elsõ nyeregkápába, mint a szárba. Azzal sem értek egyet, hogy nem lehet leengedni a ló fejét, hiszen egy tereplovagláson vagy túrán a lovak szinte folyamatosan, amikor csak lehet, harapnak a növényzetbõl és szerintem ezt hagyni is kell. Néhány határozott mozdulattal a legzabásabb lónak is fel lehet emelni a fejét. Ha ne kell éppen valamilyen konkrét feladatot végre hajtani, akkor szerintem lépésben is nyugodtan oda lehet adni a teljes szárat, elég csak a csattot fogni középen. Ha a paci meg akar tõled szabadulni, akkor rövid szár mellett is meg fog, sõt lehet, hogy az állandó szájfeszítéssel hamarabb felidegesíted és azért fog ledobni, hogy megszabaduljon kellemetlenségei okozójától. Különben szerintem minden kezdõ lovas így van ezzel, hogy akkor érzi magát biztonságban, ha feszes a szár és így kapaszkodhat a kezével is. A már fent említett edzõ mondta azt is -rám vonatkozóan, mert én is tudtam félelmemben piszkosul kapaszkodni a ló szájába :( -, hogy többek között az különbözteti meg a lovas embert a majomtól, hogy a lovas ember nem a kezével kapaszkodik

[Köki]

Zsezse amennyire meg tudom ítélni, én már túl vagyok azon, hogy a ló szájába kapaszkodjak, de egyébként igazad van a kapaszkodással kapcsolatban, én is voltam így. Viszont az is tény, hogy mikor el akarok kanyarodni a lóval, nem tudom elfordítani, mert már megint hosszú a szár a kezembe és már egyik oldalról keresztbe átjön a kezem szárral együtt, mármint úgy hogy a külsõ szárat ugye rátolod a ló nyakára, és ehhez kellene hogy kellõen rövid legyen a szár, de ez nálam sokszor úgy van, hogy a külsõ szár a kezemben és már áthúzom magam elõtt hogy végre abba az irányba tartson a ló amerre kellene. Persze lehet hogy így nem is érthetõ mit akarok eldadogni, mert látni kellene. Én nem magamtól találtam ki, amit írtam a szárral kapcsolatban, mert két különbözõ helyen lovagolok, és mindkét helyen ezt mondták, egymástól függetlenül. Bár lehet, hogy az én szár technikám túl laza,és ez a baj. Abban is igazad van, hogy nem szabad folyamatos szár húzással nyomást gyakorlni a lóra, mert elunja, és végül semmire nem fog reagálni. És ez még a jobbik eset, mert mérgéban le is dobhat.Köki

[Zsuzska]

idézet:

---

Eredeti szerzõ: zsezse:Azzal sem értek egyet, hogy nem lehet leengedni a ló fejét, hiszen egy tereplovagláson vagy túrán a lovak szinte folyamatosan, amikor csak lehet, harapnak a növényzetbõl és szerintem ezt hagyni is kell.

---

Én abszolút nem értek egyet azzal, hogy ezt hagyni kell a lónak. Amikor munka van, akkor nem zabálunk, és fordítva. Mi egyébként is hazafelé meg szoktunk állni, ha ráérnek a lovasok, negyed órát (vagy többet) legeltetni egy közeli réten - egyen akkor, és ne rángassa szét a kezem terep közben. Egyszer Szirákon voltunk tereplovagolni egy hosszú hétvégén, a lovam tündéri volt, de minden egyes alkalommal, amikor megálltunk fél pillanatra, elemi erõvel tépte ki a szárat a kezembõl, hogy nekiálljon zabálni. Mivel nem volt nálam kesztyû, szanaszét sebezte a kezem, és egy párszor a vállamat is elég rendesen megrántotta. Egyszer jót nevettem rajta, mert egy útszéli akácfát nézett ki magának táplálékszerzés céljából. Elég érdekes fejmozdulatokat végzett, mikor a tüskék megszúrták a nóziját... De ez is csak a kovetkezõ lépõs részig vette el a kedvét a zabálástól. Sokszor elõfordul az is, hogy kajálnak ahelyett, hogy a lábuk elé néznének, és megbotlanak minden 2. faágban, ez se túl élvezetes. Ha útközben eléri a zöldet anélkül, hogy le kelljen lassítanunk, akkor ok, de a ló szerintem általában olyan, hogy ha a kisujjadat nyújtod, a karod is kell neki, kajaügyben legalábbis tuti.Hangsúlyozom, ez csak az én véleményem, de lehet jönni megcáfolni! Üdv: Zsu, a mindig kötözködõ

[Playng]

Sziasztok! Ha a lovad legelõs ugyan, de kb. 1 hétig nem volt már legelõn, és te kiakarod vinni, ráadásul még le is akarod fényképezni, elöbb engedd 1 órát legelni, csak aztán fotózd! Mondván: Neked sem esne jól, ha 1 hét után a legelõn találod magad, és gazdád még azzal nyaggat: "Kicsim, ne legelj, tartsd szépen fel a fejedet, leakarunk fényképezni" , te hogy reagálnál??U.I.: A "tapasztalat" beszél belõlem-e téren... :

[zsezse]

Lehet, hogy nincs igazam ezzel a kajáltatásos dologgal, de nekem egyszer valaki azt mondta -jó sokat lovastúrázik az illetõ-, hogy olyan az ideális túraló, hogy ahol és amikor csak tud, eszik. Szerintem a ló jó hangulatát és közérzetét is tükrözi, ha van kedve kajálni menet közben. Egy több órás terep, vagy több tíz kilométeres túra nem az az alkalom, ahol a lónak folyamatosan "dolgoznia" kell. Engem nem szokott zavarni, ha lépés közben harap egyet-egyet és közben haladunk tovább. Hozzá kell azt is tennem, hogy ha én eljutok lovagolni, akkor az általában több órás szokott lenni, és ebbe az idõbe bele fér a kajálás is. El tudom képzelni, hogy akinek nincs csak egy órácska ideje mondjuk a terepre, az nem szereti, ha a lova az evéssel bíbelõdik közben.

[Zsuzska]

Én tényleg nem több órás túráról beszéltem, így persze más. De olyan helyen, ahol fokozottan kell a lába elé figyelnie, talán olyankor sem engedném legelni. Lehet, hogy rosszra gondolok, de szerintem az az ismerõsöd sem kifejezetten azokra a részekre értette ezt, ahol munka van, hanem a pihenõs helyekre. Nem? Én legalábbis így értelmezném. Pl. ne finnyáskodjon, hanem találja fel magát a ló nem otthoni körülmények között is.

[Cavalier]

Sikerült kitörölni amit írtam, SZEMÉT SZÁMÍTÓGÉPEK, ROHADJON MEG MIND! Röviden újra: lábbal kell kapaszkodni, nem kézzel. A szárat nem elengedni, a lovat folyamatosan kontroll alatt kell tartani. Pl: vágta közben elkezd bakolni. Ha az egyszeri ember megijed, elkezd a nyeregkápába kapaszkodni mi történik? A szárra ugye nem figyel --> enged. A ló meg örül, hogy kapott szárat, hajrá, bakol jobban, és belehúz. A lovas meg hiába kapaszkodik, puff. A terep lényege, hogy elengedjük a lovat, hadd élvezze õ is. Nem ott van a helye az idomításnak, ott a változékony környezetet kell megismertetni a lovakkal esetleg. Egy jó terepen kell egy kis sebesvágta is, élvezi bármelyik ló, a lovasról nem is beszélve. Viszont én nem szeretem, ha kajál a ló, ha lovas van rajta. Akármennyire terep, lazaság, elengedettség, mégis valamennyire munka. Figyeljen oda rám, meg a terepre, ne a hasát tömje. Arra ott van egész nap a karám, a széna, a fû. Persze ha megállunk ehet, nem zavar, ha utána zablát kell pucolni. Mi lenne, ha a favágók közül, akik egy nagy fûrésszel fát vágnak, az egyik folyton a zsemléjét majszolgatná? Mit szólna a másik? Cav

[Eva]

Én sem értek egyet a menetközbeni kajálással. Nem egyszer elõfordult, hogy az elöttem lépõ ló hirtelen megállt csemegézni, ami torlódást okozott a keskeny erdei ösvényen. Ráadásul erõszakosan kitépi a karom a kaja miatt. Pihenõnél ha leszáltam úgyis a legelés jön, addig meg ki kell bírni.Én nem szoktam engedni a kajálást. (és haragszom is érte)