2021 válasz a témához

[meggyes]

JELENTÉS-VÁZLAT A JELENIDÔRÔLvalahogy úgy, mint a csecsemôk:iszom, iszom és szomjazom,megkívánok és elúnok,fogok, megszorítok és elejtek,elsírom magam,unatkozom, félek. Mindentôl függök, de alig függök ö s s z e .Nagyon megörülök egy érintésnek. Vissza-borzadok egy másiktól.Nevetnem kell, nevetnem bizonyos szavakat hallva, látva.Figyelmem lengôajtaja készségesen nyíldogálkifelé-befelé, vagy ácsorog középen: elbámészkodomegy színen, formán, hiányon; jót csodálkozom olyasmin,hogy hajlik az ujjam. Bízom. Ragaszkodom. Hamarfelejtek. Valahogy így. Jöheta jövô — úgyis jön— nem hívom./Fodor Ákos/

[meggyes]

És még egy pár Fodor Ákos:HAIKU-RONDÓaz én poklombanszámolnak és mértékkelszeretnek; órátlesve idôznek; folytonvéleményük van;csak idô van, semmi tér.Azt mondják: PERSZE.Semmi tér, csak idô van;mindenki siet,birtokol, nyilatkozik,temet, nemz és szûl— semmi nincs, csak történikaz én poklombanHAIKU-KOANmég az sem kizárt,hogy a céltábla nyiladútjába kerülKÉT VÁLTOZAT(helyzetmeghatározás)végem a célom:tartok tôle és felé;futásból állok(megoldódik)gyógyíthatatlanhalandóság a bajomés orvossága-IK LEVÉLFOGALMAZVÁNY W.-BE— nos, nem vagyok modern. Édes és kopáraránya más bennem. Képem a képpel,mit kontrollképpen rámvetít e környék,pillanatra sem fed. Hiányzom.   Nyugtalan ésnyugtalanító viszony... ... szénám rosszul áll. Érzema más baját, ha lelke csikar s ha gyomra hánytorog; nem adatik,hogy én haljak belé. Soha, hogy avagykigyógyulhatnék belôle.

[Porfelhõ]

TájA próza – virágos rét.S a vers benne a rózsa.

[Bazs81]

Igenigen Fodor Ákos!!!!!!!Ezek a kedvenceim:Szerelemahogy a szél meglebbenti a függönyt:nem a függöny, nem a szél.A lebbenés.A kibelezett plüssnyúl üvegszeme tompán csillanKértél. Megkaptál.Megnézted: mi van bennem.-Mi már nem játszunk?RondóMert aki Téged megtalált, életet talált.elvetted tõlem a haláltés adsz helyette életet napról-napra, napról-napraköszönöm, és bocsátom meg neked,hogy elvéve tõlem napról-napraa jól megérdemelt halált-adsz béke helyett örömet:veszendõt az örök helyett,elvéve tõlem a halált

[meggyes]

Ezzzzazzzzz, Bazs koma VígrendeletekVannak s méltán, akik szoborrá halnak.— Végem, ha lesz: úgy legyen, mint a dalnak.Ha tûnni tûnnék egykor e világból:csak szerte-szálltam majd. Mint a virágporEpilógus egy készülõ fejlõdésregényhez élet-társaimnakNem emlékszem semmire: mindent tudok.Mindent elmondtam. Kezdôdhet a csend,folytatódhat.Ismét gömb-boldoggá pihenhetnek a dolgok.Pótolhatatlanok vagyunk, de nélkülözhetôek./Fodor Ákos/A félelem dalaiVigyázva számolja ujjaita fûszálakat négyszögbe rakjakérdezgetés közben édes tejre gondolleguggolarcát elrejti titkolónvigyázva számolja ujjaitsötét szobábanmegindulnak a tárgyaklépneklépnek katonásancsak ô nem mer mozdulninem mersötét szobábantestének meztelen szépségétruháján keresztülmeglátták idegen szemekpiruló bôrérôlörökre el akar szabadulnia mindent látni engedô ruhavárthátha leveszi róla valakiakinek igazán megmutatnátestének meztelen szépségétifjú éveim fiatal fájaévgyûrûk kúszva befonnakfélekjaj félekengem is megvár a halálszéles kapukat tárokhogy mindent befogadjakha kéritekkincsemet elosztom mindent nektek adokcsak engem hagyjatok megönmagamnak/Kepes Sára/

[Porfelhõ]

Harún Al-Rasid porlik, mint a szikla(E mesét a székely bánja!)A csíki télben Harún Al-Rasid kérdez: "Naponta mennyit nyel hasid? Hisz Szent Imrénél nincs büdösb gyaur!" Rázöng a széköl: "Ej no, hagyja úr!" A madarasin láttam egy pasit, amint nyelvével fenyveket hasít - recsegtek is a csórók, magyarul... Ehejt, ahun a sorsunk kanyarul... Szúrós talpával kaptat már a druzsba! Be ne durrantsa lomposát Ilusba!" Nagy népharag dörg át a kalifán: "Mi mást tegyek, ha fogytán havi fám?" Ám ekkor ott terem egy mohamedve, s úgy megfacsarja: elcsorog doha-nedve! (Holnap legyen a Ti vendégetek.)

[Bazs81]

A lovak és az angyalok[...]ÚtPatkolj nekem lovat, kovács,hadd vigyen egyszer már haza.Jó ez a szódás paripa.A cukrászboltnál majd megállunk,ott utoljára még benézek,akár egy alkony ablakán;hogy villognak a sütemények,a sok mennyei marcipán-és aztán minden színtelen.És nem lát minket senkisem.A ló dobog csak, tompa dobja,mintha egy szív ver, távolodva.És lassan úsztatunk tovább,valami víz, valami fák,valami lombos némaság,talán valami suhogó,lomb-kupolák alatt futó,talán folyó a rengetegben-de nem tudom- minden nevetlen-lehajlok. Ne érjen az ág.Átölelem a ló nyakát.A lovak és az angyalokMert végül semmisem marad,csak az angyalok s a lovak.Csak állnak lent az udvaron,az angyalok meg a szobámban;csellengnek néha szinte százan-egy lény mit is tesz önmagában?Feldobrokol, s ismét megáll,vagy szárnyát csattogtatja olykor, mint egy szellõzködõ madár.Csak állnak és nincs semmi más,csak látvány és csak látomás,csak láb, csak szárny- az út, az ég,bennük lakik a messzeség-oly távol vannak, oly közel.Talán õk már nem hagynak el.(Nemes Nagy Ágnes)

[Ms.Passoin]

Szia mindenki! Itt az én egyik versem: Elveszve Néha csak ülsz És bámulsz magad elé Érzés nélkül haladsz a semmi felé. Gondjaidat Próbálod elfeledni, Kis idõre Messze elmenekülni. Sajnos azok, Mint a betonoszlopok, Jó erõsen állnak. A gondolatok! Nem tudsz semmit, És lám, mégis minden fáj. Megszólalnál, De mégsem mozdul a száj. Sírni akarsz, De nincs semmi értelme! Kapaszkodnál, De ugyan! Mégis Kibe? Fáj a való, Fáj minden kimondott szó! Tudod ki vagy! De azt is: EGYEDÜL VAGY!

[Oxigen]

Sziasztok!Nagyon tetszettek a versek, én is kedvet kaptam, hogy az egyik kedvenc versemet begépeljem...A legnehezebb útA legnehezebb út önmagunkba vezet.Egyedül kell megjárnunk -nem nyújthat kezetsenki a szûk ösvényen,ha szakadékhoz érünk,s a túlsó partra jutnipallónyi csak reményünk.A legrejettebb tó lelkünk tengerszem mélye,mit nem világít át csakbelsõ énünk fénye.Apály-dagályos tükrénoly tisztán ring arcképünk,hogy bátorságos tettszemünkkel szembenéznünk.Mégis, hogy élni tudjak, akarom én e képet.Hogy mérhessek - magamrólkell vennem hû mértéket.S ha megtérek a mélybõl,sugár ül homlokomra,mint megtalált világomparányi napkorongja.L. Gály Olga

[madgirl2]

Szebbnél szebb verseket találok itt, úgyhogy én is elkezdek keresgélni és megosztani Veletek.Addig is sziasztok.madgirl2 tongue.gif

[madgirl2]

Beváltom tegnapi "fenyegetésemet":Csupán ábránd vagy már, fátyolozott lélek,emlékek függönyén virágzó varázslat.Szertefoszlanál ha megérintenélek,rád csak a virrasztó tûnõdés találhat.Nem hozhatlak vissza a túlsó oldalról,mégis hiszem, újra találkozol velem,s ez minden magányos órámért kárpótol,Míg magad ölelve, készíted a helyem.(N. Horváth Péter: Tûnõdés) ;)

[Gabo]

Nincs mit mondaniAz álmok ma velünk vacsoráznak.Könnyû termetük meg sem rezzenA némaság bújkáló viharában.Nincs mit mondani. Csöndben szeretMinket ez a föld és elhozza aPillanat kecses madarait, hogyPuhán-tarka szárnyukat lélektõlCsupasz vállunkra terítve, hangtalanMeséljenek a létezésTitkos folyóiról.

[Palomino]

Sziasztok!De rég jártam már erre! Sok szép vers gyûlt össze azóta.Gabo, Bazs!Elõször Gabo írt részletet, valamikor én is írtam és most újra feltûntette Bazs A lovak és az angyalok címû verset. Nekem sajnos nincs meg egyben az egész és éppen ezért kerestem meg ezt a topikot. Légyszí küldjétek el nekem mailben ennek a versnek az egészét! Köszönöm!Üdv: Palomino [ 02 Március 2002, 16:18: Az üzenetet átszerkesztette: Palomino ]

[Tavasz]

Mongol!!!!!!!!!!! Ez annyira jó. Tudsz még ilyet?

[Cavalier]

Ez most aktuális. most költöttem:A szendvicsautomataA pénzemet elvette,Szendvicset nem adottÉhes vagyok, Kérek egy falatot! / 2002. 03. 28. Gyozo, a UK Internal éhezõ házi zugköltõje/Cav

[BoKa]

Cav, remélem nem májkérmes szendvicsre pályáztál!! A következõ reggelt mivel fogod indítani? Hadd legyen egy javaslatom! A tonhalak légzõszervi megbetegedéseirõl kérünk kiseposzt!

[BoKa]

Ez ugyan nem vers, hanem mese, de talán legjobban ide illik, és nagyon szeretném megosztani veletek. Szerzõje ismeretlen (sajnos nem én..) A hercegkisasszony és a béka Volt egyszer messzi földön egy gyönyörû, önálló, magabiztos hercegnõ,aki egy szép napon a kastélya melletti zöldellõ mezõn a kristálytiszta tópartján környezeti kérdésekrõl elmélkedve egyszer csak meglátott egy békát.A béka ráugrott a hercegnõ térdére, és azt mondta: "Oh, csodálatoshölgy, valamikor daliás herceg voltam, amíg el nem átkoztak. Ha megcsókolnál,ismét jóvágású fiatal herceg lehetnék, és akkor, drágám, összeházasodhatnánk,beköltözhetnék a kastélyodba az anyámmal együtt, ahol fõzhetnél, moshatnálránk, nevelhetnéd a gyerekeinket, és emiatt örökké hálás és boldog lehetnél.Aznap este, miközben a gyönyörû hercegnõ könnyû vacsoraként fehérborban ésenyhe hagymamártásban megfuttatott fennséges békacombot szopogatott,magában elmosolyodva így szólt: én kurvára nem így gondolom.

[Fakó]

Ha odakerülsz (az Indiákra) elbúcsúzhatsz az esztendõk forgásától: és le kell mondanod a végsõ rettegés gyötrelmérõl, mikor eljõ a mélységes tél, sejtetve, hogy a föld hûtlenül elhagyta a napot, a kihalt ûrben kering tovább, s mintha soha többé nem jönne már tavasz. S elveszted azt a vad, izgatottan feszengõ gyönyört is, amikor a nap újra felénk fordul, a meleg hullámai elöntenek, s szinte fojtogat az öröm és a megkönnyebbülés...

[Tavasz]

Ez egy Ady idézet, valamikor régen hallottam:Mikor elhagytak,Mikor a lelkem roskadozva vittem,Csendesen és váratlanulÁtölelt az Isten [ 16 Április 2002, 13:40: Az üzenetet átszerkesztette: Tavasz ]

[Apple]

A szerelem kémiája (by:Apple) A szerelem olyan, mint egy ámorÁmor visszafelé RómaRóma leomlott, tehát romRom visszafelé MórMór nemmás, mint egy néger törzsNéger visszafelé régenRégen ómagyarul: esõEsõ nemmás, mint vízA víz H2O, tehát: a szerelem desztillálható! [ 22 Április 2002, 20:36: Az üzenetet átszerkesztette: Apple ]

[kisgal]

Átolvastam ezt a fórumot és nagyon sok versetek megtetszett. Az adok-kapok szellemében itt egy vers tõlem is, ma annyira szép tavasz van...ez jött ki belõlem:Párát lehelõ hajnalban,Hajnalok idejénLépted sóhaj rezzenés,Lábad törékeny harmat.Hét erdõ õriz titokban,S erdõknek lombnyelvén- kicsi tavasz tündér -Rólad susogva hallgat.rövid és egyszerû, ennyi tellett,kisgal

[Barefoot]

Mi van veled ember? Nincs már teveledsem apád, az Igazság, sem anyád, a Képzelet.Belépsz az életbe, fejmeghajtón,mint egy hivatalba, a párnás ajtón.Nincs fõnök itt, s mégis szigorú hivatalszabja tenni mindenkinek azt amit nem akar.Az Idõ, goromba irodaszolga,az üres lapokat elébe tolja.Egymás után, s már készen, rubrikázva.Elõre tudod, hogy mit kell írni rája.Alighogy kitöltötted, elkapja elõled,s úgy nézel utána az elröppenõnek,mint aki valamit elfelejtett;s titkon már bánni kezded,mért nem húztad keresztül a buta rubrikákat,vagy mért nem rajzoltál inkább valamit, madarat, virágot... [lovat ] [ 03 Május 2002, 22:26: Az üzenetet átszerkesztette: Barefoot ]

[Gabo]

Barefoot szép és találó versének olvasása utáni szabad ihletettségben született mély, balladai homály következik. Miért nem rajzolsz szép karikákat?Hold lehet, Nap és álmos csillagok,Vagy mosolygós barátok szelídEledele, mely a nyugtalan képzelet Bolondos, tarka útjain egyszerreKarcsú ujjak megunt ékévé Változik, vagy széltõl barázdáltÉletek egyetlen sima kincse lesz. -És ezek csak méla körök, Mégis elmonják, mi örökA lét feszített vászonán. -Vonalak kusza gyûrûjébõl, büszkén,Lovak vágtáznak elõ; titokbanErdõk nõnek az alkonyatban, a szélSivatag álmát hordja, világokCsöndje születik. - TenyeredbõlNyíló, különös vadvirág mindenRajzod, fekete rácsok mögé rajzoltÉleted ritka, igaz vágya.

[Oxigen]

Sziasztok!Egy igen jó verslapot találtam:[url="http://"http://www.neumann-haz.hu/db/klassz.html"]http://www.neumann-haz.hu/db/klassz.html[/url]Elég sok magyar klasszikus költõ mûvei fent van(nak).(kicsit fáradt vagyok, bocs a körmondat miatt)Oxigen

[safranek]

A szerzõ elõadásában hallottam nemrég.Elkértem Tõle,okulásul.Kíváncsi lennék a véleményetekre.Gelléri Ágnes "KELJ FEL ÉS JÁRJ!" MottóAkadémikusok, orvosok, természetgyógyászok vizsgálják: egészségjavító hatású-e a tápiósági Kincsem-lovaspark dombjánakföldmágnes sugárzása? Gyöngyfényûsörény-vitorlákatbont a ménes.Csillagtudó szemükbena létezés öröme.Vágtájuk tünékeny;már csakporoszkálnak,permetes fûbenkortyolgatnak. Néha-néhanapjánmár megpihenhet bennem is ez a tisztító csend.Ringat, csitítgat,mert életem megfeszült izmaiújra nyújtózhatnak, kisóhajtanakgyökéreresztett, alamuszitorzulásokat.Halljatok új csodát:a reményforrásnálmámorosan tápászkodnak a védõsejt halmazok.Érezhetem, megértema gyógyulás-szivárvány"Kelj fel és járj!"hitüzenetét.

[teddy]

Nyahhh! Made by Teddy. Kérlek írjatok vélemééényt! (Már régebb óta próbálkozom írni valamit, de csak most sikerült, és ez az elsõ!) Zarándok A tájat magába burkolja az éj,Kinn már életre kél a téli szélS zúgva, törve csap le,Mint holt ember dühös szelleme,Ha megzargatják nyugalmát;Mint hernyó az almát,Ha éles fogát belévájjaS ezt õ cseppet sem bánja.Az ember, ki bent ülCsöndben gondolatokat szül.Végül feláll,S az ablakhoz sétál;Kíváncsian néz ki rajta:Vajon egyben van-e még a pajta?A pajta, melybe lovak húzódtak beA vihar idejére.De nem mind, mert egy,Egyetlen egy;Kint áll, dacol a széllel,S messze a távolba kémlel.Pofájába csap a hó,Nincs is rá más szó;Így nevezték el a barátok:Õ Zarándok.Egy éjfekete mén,Jegytelen eme szép lény;Színe úgy vakít a hóban,Mint napsugár a tóban.Egy õsi szobor,Melyet elfedett a koromAz ember csak áll, csodáljaKinek ott épült lakája.Aztán gondol egyet;Zarándokhoz lemegyÁtvág a havas úton;Úgy áll belé a hideg, mint hegyes szurony.De szembe áll a lóval, Vele,Kinek úgy ragyog, csillog szemeS odahívja magához,Az meg engedelmesen követi a karámfához.Ott megáll, s vár;Az ember hozza már:Kantárt és nyerget,Melyet hátára felvet;Zarándok tûri ezt,De már száguldana; feszül benne az ideg.Mikor a kétlábú lény felül hátára,Már el is tûntek a homályba.Száguldanak már sebesen,Mint ahogy azt kevesen;Rohannak mellettük a fák,Nem különben a táj;Felszelik a szûz havat,Ami még épen maradtS hajukba kap a hûvös szél;Nem éltek át ilyet még!Úgy suhannak akár a madár,Míg a Nap utat nem találHogy elõbújjon rejtekébõl,A hegyek mögülHogy beragyogja az égboltotÉs vessen rá óriás vörös foltot,Amilyen a rózsa,Ha elõbújik egy hívó szóra.Most a száguldás leáll,A ló megállS némán néz le a mélybe,Mely ott terül lábai elébe;Itt állította meg gazdája,Mert hívta a hazájaSzépsége;És gyönyörû rétsége.Állnak, csak állnak; szinte azt hinnénk örökreA távolban farkas ordít fel hörögve.A szél már rég levsendesült,Hisz nem bírta a rohanást velük.De most újraéled,Mint régen;És vadul borzolja a havat,Mint Északi-szél a tavat.Ló s lovasa megfordulRájuk fény hull;Mit a szél hordott feléjükMelegséget öntve beléjük.Zarándok szeme megvillan,Szõre megcsillan;S vágtatva ront beAz erdõ rejtelmeibe.

[Apple]

Elolvastam az eddig ide beírt verseket. Hát, hm... Szóval, erõsen gondolkodom, hogy beírjam-e az én nagyon kezdõ zsengémet (mindig aszontam magamban, hogy á, verset írni nem nekem való, és nem is próbálkoztam. Viszont az utóbbi idõben megpróbálkoztam vele...)Azért beírok ide 2-t. Bocsánat, ha lerontom ezzel a topik helyét a toplistáról Bármikor, ha felnézel az égre,eszedbe jutnak az elmúltévek.Évek, melyek boldogan teltek,azért, mert Te itt voltál velem.Amikor jártuk az erdõket s réteket,mindkettõnk számára megszûntek a percek, idõtördekékek.Boldog voltam, mikor lépteid kopogatkaz istálló kövén,mert tudtam: nem másért, Értem jöttél.Sajnálom, hogy itt kellett hagyjalak,s ha rajtam múlna, örökre veled maradtam volna.Ne sírj, hisz nem tehetsz semmit,de nyugtasson a gondoloat: egyszer újra látod legelõ barátodat! (2002. 12. 10)----------------------------------------------- Szeresd az életet,s az embereket,kik körülvesznekÉlj a mának,.tekints a jövõbe,s a múltban keresgélvemegtalálod a szép emlékeket.Ne felejtsd el soha,ha azt kérdeznéd:"Miért én?!",Felelj rá:"Miárt más?".S ha valami lelked nyomja,gondolj arra:mindig vannak, akikneksokkal rosszabb. (2003. 02. 19.)

[Ramirez]

Hi!Teddy nekem tetszett a versed. Bele éltem magam a kettejük, s fõleg a ló helyzetébe. Ez egy olyan leíró vers, talán több tömörített képpel lehetne gazdagítani. Igaz vannak azért benne. Viszont dallamos, és ez a dallam, ahogy fokozódnak az érzelmek, hajt elõre, és ível. Aztán egy törés a végén, majd a megoldás mégsem a megnyugvás, hanem irányváltással folytatott rohanás: erõt ad a karakterének, megmarad a keménysége.A természet erõinek egyfajta megszemélyesítése megjelenik, nekem ez tetszik. Ez is egy kép, és vonalvezetõ a történetben.Egyszóval tetszik!Kértél kritikát, kaptál Remélem nem veszed rossz néven. Kritizálni sokkal könnyebb, én sem tudom megoldani azt amit egy verstõl elvárnának, de törekszem rá. Aztán lehet, hogy a vége egy nagy indulat lesz sorokba zárva: vadul, megzabolázatlanul, de ezekkel kapcsolatban én is várom a kritikákat tõletek! Ram.

[Cavalier]

Szerintem nem kell egy versbe olyasmi, amit csak azért rak bele az ember, amit ELVÁRNAK. Nem másnak kell verset írni, hanem magunknak. Ha nincs benne rím az se baj. Ez például tök szar:Paripám csodaszép... SárgaIde lép, oda lép, háthaJut egy kis széna még ma,Pici pofájába jól. Tömi a gyomrát a Mirázs,De nem csak amennyit kíván,Megesz õ mindent,Mozog vagy nem,Ráharap, csócsálja,...nem kákabelû a lelkem.

[zapolya]

Cav! Ez a vers, amit írtál egy költõfejedelemre vall. Viszont az jutott errõl eszembe, hogy lehetne indítani egy versíró versenyt, és az arra késztetést érzõk írhatnának verset a lovaikról.

[teddy]

idézet:

---

Eredeti szerzõ: Ramirez: Hi!Teddy nekem tetszett a versed. Bele éltem magam a kettejük, s fõleg a ló helyzetébe. Ez egy olyan leíró vers, talán több tömörített képpel lehetne gazdagítani. Igaz vannak azért benne. Viszont dallamos, és ez a dallam, ahogy fokozódnak az érzelmek, hajt elõre, és ível. Aztán egy törés a végén, majd a megoldás mégsem a megnyugvás, hanem irányváltással folytatott rohanás: erõt ad a karakterének, megmarad a keménysége.A természet erõinek egyfajta megszemélyesítése megjelenik, nekem ez tetszik. Ez is egy kép, és vonalvezetõ a történetben.Egyszóval tetszik!Kértél kritikát, kaptál Remélem nem veszed rossz néven. Kritizálni sokkal könnyebb, én sem tudom megoldani azt amit egy verstõl elvárnának, de törekszem rá. Aztán lehet, hogy a vége egy nagy indulat lesz sorokba zárva: vadul, megzabolázatlanul, de ezekkel kapcsolatban én is várom a kritikákat tõletek! Ram. [/QUOTE]Köszi Ram! Tõlem aztán írhat akárki kritikát, max majd tanulok belõle. Köszi azt is, h elmondtad mi jó benne, jól esett

[Ramirez]

Idõtlen állok Állok az idõbenMint zöld szoborLábamnál moha lep elSzemembõl kifolyó, rám száradtFekete könnyekFák gyûrûi; idõtlenekA vándor madárHányszor köszönt el már válamonS már néha egy kis darab lehúllAz érc haza térS a többi is álmodik:Földrögbe vágynak vissza mind.2003. május 1.

[rochelle]

Sziasztok! Ez az elsõ hozzászólásom ezeken a fórumokon, tehát jelentõs! Ahogy olvastam a verseiteket - nagyon jók!!! - nekem is eszembe jutott egy. Én nem tudok verset írni, kénytelen vagyok idézgetni... Tehát:Rónay György: Mondd, szereted az állatokat? Mondd, szereted az állatokat? A kutyát, macskát, csacsit, lovat s a madarakat: verebeket, rigót, galambot, pintyeket, akik a Földön veled élnek, s a bundájuk melegében nekik is van szívük, csak éppen nem beszélnek? Én szeretem az állatokat. Elnézem õket, ha játszanak, alszanak vagy tünõdnek titkaikon és a világon. Hidd meg, barátom, nekik is vannak titkaik, s annál nehezebb talán számukra ez a sok talány, mert nincsenek rá szavaik. Mondd, szereted az állatokat, s figyeled õket néhanap: hogy mit csinálnak, hogyan élnek, s a maguk nyelvén mi t mesélnek, vagy mirõl hallgatnak, mikor komor csöndjükbe burkolózva ülnek, és titokzatos, hallgatag külön világukba merülnek? Tégy próbát, hisz ember vagy: értsd meg a bennük szorongó miértet; segíts nekik, mondd ki helyettük, azt, ami ott ködlik a testük vaksi lelkében - vidd közelebb az állatokhoz az embereket, hogy végre megértsenek minket. S mi is õket, kisebb testvéreinket.

[Ramirez]

Eltûnõ nyomok közt Árnyékos falak köztRejtezve bújunkÉltetõ Atyánk, s AnyánkKitárt karjai elõl;Az éji ég tüzeit fújják elHalott lángjaink,De én még szomjazomA friss forrás ízét,Vágyom a kövekenCsengõ csobogást;Pedig az élõ dombokrólÛzzük ki testvéreink léptei nyomát;S ahogy elfogy a szóMi a tettrõl beszélhet:Fordul a kés már,S a kézbe szúr.2003. 05. 27. [ Május 28, 2003, 16:58: Az üzenetet átszerkesztette: Ramirez ]

[Apple]

Értetlenség -május 26.- Volt egy barátom, kirõl már nem tudom, kicsoda Tényleg barát, ahogy azt eddig tudtam? Vagy szép lassan minden megváltozott, s csak én vagyok, ki ezt nem tudta? Dadogok, mert nem találom a szavakat Nem találáom õket, mert õk is elhagytak Kinézek az ablakon, s látom, hogy esik Érdekes. A cseppek mindig együtt maradnak, bármi is történik Aztán kiülök az ablakba Várva, hogy a cseppek választ adnak. Nem adnak, csak érzem, ahogy szétloccsannak tarkómon, S végigfutnak félmeztelen hátamon. Éget a hûvös, de nem érdekel Fussanak csak végig, mint agyamban a képek. Emlékképek, melyek a barátságról szólnak, s nem kínoznak, mint a fájdalom, mely keserûségbe csalogat.

[Apple]

Ez egy nem is régi, nem is új vers... De tényleg még csak versnek sem mondható... Szóval ez olyan pársoros pillanatnyi érzelemroham, vagymi. Az benne a jó, hogy ha visszaemlékszem, hogy mikor írtam, akkor tudom, hogy ott és akkor mit éreztem Cím és dátum nélkül (merthogy annyit se ér, csak leírtam magamnak) Ülök és nézekBele a semmiségbeÉs eltûnõdöm, mit csinálsz most,Vajon te is rám gondolsz?Mit éreztél azon az estén,Melyen elindult bennem valamiÉs nem tudom megállítani?Nem tudom, vagy nem akarom,Teljesen mindegyLényeg: legyél itt mellettem! [ Május 28, 2003, 19:56: Az üzenetet átszerkesztette: Apple ]

[Cavalier]

Csak úgy:Tél van a szívben, ködös, párás, borús téli reggel,Kopasz fák, csupasz bokrok ágait borítja a dér, De felkel a nap, jön a tavasz, s újra kék az ég. Érzem, ide hasít bele a tavaszi kelõ nap sugara, Tudtam, de nem hittem, hogy hosszú tél utánVégre megjelenhet újra a hóvirág, az ibolya. És most már megjött a nyár, kivirult minden, Kinyílt a szív, a lélek, boldogság, jó érzés, Az õsz messze van, csak lóg a láb a hûs patakba.A lovakat, kivisszük hosszú útra, zöld tájonBelénk rázzák azokat az érzéseket, amik felett elsiklanánk,A friss boldog szél, víz, föld, tûz, és ami közötte van, az ember, és az õ boldogsága, ha látja, megtalálja.Nem létezik az õsz, a tél, a tavasz is csak szép emlék, Legyen nyár kívül, belül, örökké, napfény. És találjon meg egy angyal, hozza el a szerelmet,Vagy ragadjon magához, és vigyen el hozzá, Érezzük ketten, százan, ezren ugyanezt.

[Apple]

Cav! Ezigen! Ez bekerül Ramirez versei mellé a honlapomra!

[Zsubaba]

idézet:

---

Eredeti szerzõ: Cavalier:És találjon meg egy angyal, hozza el a szerelmet,Vagy ragadjon magához, és vigyen el hozzá, Érezzük ketten, százan, ezren ugyanezt. [/QUOTE]