Na, akkor beszámolok a legutóbbi cica-akcióról.
A hétvégén a Balatonfelvidéken jártam szőlő-ügben. A hegyen a kedves nyaralósok egész nyáron etetik a "kedvenceiket", majd ősszel összecsomagolnak, aztán boldoguljon, ki hogyan tud, beleértve az őszi születésű, picur kölyköket is. Aki a tavaszt megéri, annak örülnek a visszatérő emberek, azok szaporodhatnak tovább, aki nem, annak nem volt szerencséje. Így aztán töménytelen nyeszlett kiscica rohamoz meg mindenkit, aki megjelenik. Engem teljesen kikészít ez a fajta lelkiismeretlenség, most is kiborultam rendesen. Egy itteni (Németo.) szomszédasszony mondta a nyáron, hogy elpusztult az öreg cicája, befogadna egyet, a menhelyen nem kapott, mindenféle papírokat küldtek vele haza, hogy töltse ki, aztán kijönnek helyszíni szemlére, meg a cica nem mehet ki a házból, stb., szóval hagyta az egészet.
Gondoltam, itt az alkalom, vittem egy cicaszállító kosarat, és halált megvető bátorsággal elkaptam a legnyeszlettebbiket, egy kis ronda fekete-fehér egyedet, aki azonban az életéért kűzdve komoly harapásos, karmolásos sérüléseket ejtett rajtam. 
Örültem, hogy sikerült az akció, de akkor jött a csinos, ámde szintén nyeszlett cirmos tesója is, és nem volt szívem otthagyni, gondoltam a szomszédaszzony is meg fogja érteni a dolgot. Őt már vastag kesztyűben kaptam el, így csak az első miatt kellett ovoshoz mennem kötözésre meg tetanusz injekcióra. Neki csak egy kilyuggatott kartondoboz jutott.
Igen ám, de a foltos szörcsög-fuldoklik időnként, szóval antibiotikum kell neki, hogy megmaradjon. A kilátás, hogy ezt a törpeszörnyet naponta kezeljem, annyira rémisztőnek tűnt, hogy - bár nem az ideális választás - eldöntöttem, az extrém hosszú hatású (méregdrága) antibiotikum lesz a befutó. Felhívtam egy volt évfolyamtársam, de neki nem volt ilyenje, viszont azt mondta, ha elmegyek Székesfehérvárra a nagykerbe, elhozom az injekciót, elmegyek hozzá X-városba a cicákkal, akkor beadjuk nekik a szurit. Nekem aznap kellett ide Bajorországba visszajönni, de akkor már úgy voltam vele, minden mindegy. A kutyáim mindenhez szokva vannak, a férjem is
Végigjártam az egész történetet, mindkettő prücsök megkapta a magáét, és valamikor hajnalban meg is érkeztem ide Bajorországba. Éjszakára a fürdőszobába zártam a szörnyecskéket egy nagyobb nyúlketrecbe, délelőtt pedig áthívtam a szomszédasszonyt, és kíméletesen közöltem vele, hogy egy helyett két macskája lesz. Egész sportosan fogadta a dolgot. 
Két napja új otthonukban laknak a szerencsések, meglátjuk, megmarad-e mindkettő, egyelőre nem lehet a közelükbe menni, mert nagyon zokon vették a zaklatást, de a lakással elégedettek, meg a koszttal is. Szobatiszták, és vadócok. Tanácsomra az új gazdi minden porcelán-nippet eltávolított a nappaliból és a konyhából, ahova jelenleg bejárásuk van az új csaláádtagoknak.
Azt hiszem, nem vagyok teljesen normális, de most már csak drukkolni kell, hogy ne legyen felesleges az egész hajcihő.
Lehet valahogy képet idetenni anélkül, hogy előbb feltölteném a netre? Közvetlenül a gépről. Akkor megmutatom az egyiket.
Edited by Fifikusz, 2014 november 21. - 17:50.
)
(Az output működik, hasmenésük egyenlőre nincs).
