Nah most jövök egy kis csodakutyussal
Mi ugye mopszokat tenyésztünk, és sajnos minden alomban van egy ,,selejt" kiskutya, aki kicsi, fejletlen, és gyakran elpusztul a 2. hétben. Ám most csoda történt... Ismét egy kis aprókutya született, míg a többiek 130-140 grammal pottyantak ki a kutyából, õ alig nyomott 65 grammot. Egész éjjel küzdöttünk érte, és az elkövetkezõ 2 hét is szörnyû volt. Aztán amikor már elég nagy lett (nagy?!) elkedett áztatott tápot enni, lassan fokozatosan, álaltorvos ajánlásra... MAjdnem az életébe került. Aztán kiderült, hogy a tüdeje és a szíve fejletlen, a doki azt mondta, ha túlél még 1 hónapot, megmarad. Aztán elkezdõdött... Várni, mikor lesz rosszul, mikor hagy itt minket... 3x ijesztett ránk, aztán elmúlt. Eltelt másfél hónap, a kis virgonc meg csak nõtt és nõtt. Lassan 10 hetes, és az 1 kilót kerülgeti
Tápot nem ehet, speciális tejpótlót kap, amit imád, és amikor kiengedjük a kis kennelbõl, vakon fut a fürdõszobába, ahol a kis tálkája várja a finom tejjel.
Imádnivaló csöppség. Aztán tegnap elvitték :( Jó helyre került, szemmel tarthatjuk, de már nem a miénk :( Az egyik tenyésztõ azt mondta, hogy ha nála született volna Õ, már nem futkozna vidáman... De mi megtettünk érte mindent, és egy szeretnivaló csodakutyus lett
Pár kép:
ismerõs a nézés.
) 
