6869 replies to this topic

[agrobe]

jaaa, tényleg. :DTrianon Antinak fogjuk hívni (nemzetközi névhasználatban: Anti Trianon)

[BoKa]

(Nekünk papírforma szerint március 6.-án esedékes, jövõhét kedd)

Aztaaa!! Gratulálok

[LeO]

Még nincs mihez. ;) De már nagyon várjuk.

[emeset]

kitartást addig is!

[agrobe]

Majd kérünk ám képet!!!!

[BoKa]

Azt nem is tudtam, hogy a hosszú ideig fennmaradó hõemelkedés is terhességi jel, és a terhesség elején teljesen természetes.Nohát (csak gondoltam ideírom..)

[agrobe]

igen, meg az alacsonyabb vérnyomás is.a múltkor 103/70-et mértek.Nem is vagyok ideges. :)valakinek nincs egészen véletlenül viszonylag friss utónévkönyve?Kölcsönbe. Szívesen böngészném.

Edited by agrobe, 2007 March 1. - 14:56.

[BoKa]

igen, meg az alacsonyabb vérnyomás is.

Tényleg? Jé Akkor nyugodtan lehet kávét inni :DUtónévkönyv? Minek? NEm jó név a vizipók?

[agrobe]

És ha lány, akkor vízipóka?Meg ha pl. ledoktorál,akkor elég furán hangzana Dr. Vízi Pók.Az normális, hogy államdóan visket a hasam?Pedig kenegetem, hogy ne legyek majd (nagyon) csíkos.

[emeset]

Én végigpróbáltam a naptárból az összes nevet a vezetéknévhez és miután megállapítottam, hogy egyik sem tetszik, más taktikához folyamodtunk: Mindketten a naptárt nézve csináltunk egy-egy listát, szigorúan külön-külön. Aztán egymás mellé tettük a kettõt, örömmel megállapítottuk, hogy van 2 név, amit mindketten írtunk. Aztán a szülõágyon két öltés között benyögtem az egyiket

[agrobe]

Mit?Olyan hülye nevek vann, hogy sírni és röhögni tudnék egyszerre.Főleg, mikor viccesen jól sikerül a vezeték és keresztnév párosítás.

Edited by agrobe, 2007 March 1. - 15:06.

[LeO]

Az normális, hogy államdóan visket a hasam?Pedig kenegetem, hogy ne legyek majd (nagyon) csíkos.

Normális, igen.

[emeset]

Az normális, hogy államdóan visket a hasam?Pedig kenegetem, hogy ne legyek majd (nagyon) csíkos.

Normális. És a krém mellett még nyugodtan lehet csíkos a hasad. Nekem is az lett. Azóta nem hordok csak egyrészes fürdõrucit. ;)

[agrobe]

CSak az érzés nem normális.Ha csíkos lesz, hát csíkos lesz. Ha a hájamat nem szégyellem a kétrészesben, akkor a csíkjaimat is megmutatom, de azért bízom benne, hogy elkerül és incsifincsi testápolóim vannak.Amúgy azért szeretnék valami normális nevet, mert amúgy is többszörösen hátrányos helyzetű lesz, akkor legalább a neve legyen normális.

Edited by agrobe, 2007 March 1. - 15:10.

[emeset]

Mit?

A Hercz vezetéknév ugye adott volt. Az elsõ Hercz Norbert Tibor lett (Tibor az apja után, családi 'hagyomány'). A Norbert név nem tetszett, de a Norbi igen :DA kicsi Hercz Ádám Ákos lett (Ákos a nagyapja).

[agrobe]

Jók. DE nekünk nehezebb lesz a vezetéknévhez választani....Szegény gyerek, nem elég, hogy ilyen szülei lesznek, de még a neve is, hajjaj.

[Ágimam]

Nekem rengeteg kérdésem, félelmem van, biztos sokat fogok kérdezni.De elsõ körben:hogy fog az a gyerek kijönniiiii????? Shimáán! :yeah: Huss... és már kint is van! hogy fogom túlélni???? ... Tán megélni ? Katarzis-élmény a javából! A szó legpozitívabb értelmében. És ahogy én téged "ismerlek", te is meg fogod élni az "életet adtam"-féle eufórikus, semmihez nem hasonlíthatóan felemelõ érzést, amikor szülész-orvostól bábanõvérig mindenki olyan, de olyan pici (és kevés ) lesz ott tehozzád képest, hogy szabályosan szorítja majd a fejedet a gyémántokkal kirakott királynõi koronácska... (pokolian félek, mindentõl, fájdalomtól, kudarctól, (ezt jó lenne, ha kifejtenéd... )gátmetszéstõl, (Már az én idõmben is mûködött a gátvédelem, de ha mégis akkora-nagy lenne ez a "közös portéka" , hogy ez nem jön be, akkor is ott van a mi leg-regenerálódóképesebb részünk, - ha nem tudnád! Pikk-pakk begyógyul! ) stb, stb...)Mit NEM érdemes megvásárolni?És mi az ami feltétlenül szükséges? Mindenek elõtt derülátó, szorongásmentes, boldog várkozás (aminek lehet egy kis lámpalázas pikantériája...). Milyen tanfolyamra érdemes eljárni?Bármilyenre, ami tetszik, amit jónak tartasz. Ma már hatalmas a választék. De: ha majd a terhesgondozóban mész a kiskönyvedet pecsételtetni (ha van még ilyen), kérlek, a hosszas várakozás közben-alatt fogd be a füled (vagy menj ki, sétálj egyet ), amikor a másod-harmadjára szülõ kismamatársaid elkezdik mesélni a "rémtörténeteiket" mindenféle "csak velük történt" szörnyûségekrõl. Én nem tudom, mért okoz kielégülést néhány terhes nõnek, hogy az elõször szülõ kismama-társaikat ilyesmivel traktálják, de semmiképp ne hallgasd végig a riogató szösszeneteket, és keresd az olyanok társaságát, akik képesek az egész "herce-hurcát" (elõre is és utólag is) pozitívan megélni.Hol vannak a legjobb kismamcuccok elérhetõ áron?Lovas mamik: meddgi lovagoltatok, ha lovagoltatok egyátalán?????

Edited by Ágimam, 2007 March 1. - 15:27.

[agrobe]

Hát hogy nem fog sikerülni, képeteln leszek rá, elrontom, nem tudom etetnni, nem tudom megszülni, nem fogom szeretni, nem lesz hozzá türelmem, buta lesz csúnya lesz, beteg lesz, áááá, mindentõl félek.A katarzis, ha nem jön, akkor is az én hibám. Gátvédelem, örülök, ha esetleg elmondják, mikor vágnak. Meg hol. Még azt semtudom, hogy mit hogyan alakítanak át, zárnak be pont akkor....Van még kiskönyv szép színes.Majd úgy csinálok, mint a reklámban a hitelügyintézõ:pappapappapappa fülekre tett kézzel. :Dmegjegyzem: apuka is fél.

[meggyes]

Agrobe, gratula! :kocc: BoKa, azonnal vallj szint! Csak nem? :yeah:

[don quihote]

apuka is fél.

Mér? Apás szülés lesz?

[agrobe]

naná.

[don quihote]

naná.

Igy már értem. :yeah:

[Ágimam]

Hát hogy nem fog sikerülni, képeteln leszek rá, elrontom, nem tudom etetnni, nem tudom megszülni, nem fogom szeretni, nem lesz hozzá türelmem, buta lesz csúnya lesz, beteg lesz, áááá, mindentõl félek.Hát... ha mindenképpen ragaszkodsz ezekhez a "felemelõ" érzésekhez, nincs mit tenni, szenvedd végig a 9 hónapot. Ja, meg az azt követõ tizen-huszon évet! Hajrá! Ne is törõdj vele, hogy a psychoszomatikus mûködés törvényszerûségei itt is érvényesek, ha nagyon igyekszel, minimo-kalkulo a fele bejön ezeknek a rémlátomásoknak, és sikerül elmélyíteni magadban/magatokban ezeket a negatív gondolatokat... Vera! Most szándékosan voltam ilyen kegyetlenül nyers, mert haragszom kicsit... :( Ha ugyanezt a Kiszeltünci adná elõ; ok., ez az õ "szakterülete" . De egy ilyen stram, strapabíró, értelmes, bátor nõci, mint te, hogya bánatba változhat át körmétrágó butuskává, épp, amikor életének legszebb, legcsodálatosabb, legboldogabb hónapjai következnek... nem bírom ésszel felfogni. Én is paráztam kicsit, (ez természetes) és tele voltam lámpalázzal, de már 22 évesen is megéreztem: boldog, kiegyensúlyozott gyereket csak boldog, kiegyensúlyozott anya tud felnevelni. Nincs második-harmadik verzió. Ehhez - ha jól gondolom - nem ártana neked némi "szaksegítség"... ha érted, mire gondolok. Mindkettõtök (hármótok) érdekében. A katarzis, ha nem jön, akkor is az én hibám. Háppersze! Ez viszont tényleg tutti! Gátvédelem, örülök, ha esetleg elmondják, mikor vágnak. Meg hol. Még azt semtudom, hogy mit hogyan alakítanak át, zárnak be pont akkor.... El fogják mondani. Már a terhesgondozóban rákérdezhetsz, elvileg kötelességük minden kérdésedre a lehetõ legszakszerûbben válaszolni. És próbáld megszerezni valahol a "Kismama voltam" c. könyvet, ill. a jó öreg Benjamin Spock-bácsi "Csecsemõgondozás-gyermeknevelés" c. nagyon jól használható könyvét. (Most néztem, hogy nem rendelhetõ. Ha máshol sem tudod megszerezni én elküldöm neked az én viharvert példányomat, amíg nem találsz valahol!)Én csak erre a kettõre emlékszem, utóbbi még meg is van (32 éves ), olyan állapotban, mintha egy alom kiskutya fogzás-kori történetét mesélné.... Egyszerûen alkalmazható, frappáns praktikák-ötletek vannak benne, s szinte nincs kérdés, amire ne adna választ.Van még kiskönyv szép színes.Majd úgy csinálok, mint a reklámban a hitelügyintézõ:pappapappapappa fülekre tett kézzel. :Dmegjegyzem: apuka is fél.

Edited by Ágimam, 2007 March 1. - 15:57.

[emeset]

Ágimam nagyon optimista. Én már nem.Én nem vagyok híve annak, hogy a kismama ne tudja, hogy mi várhat rá a szülõszobán. Jobb ha tudja és inkább legyen az az érzése, hogy 'ez nem is volt olyan szörnyû, mint ahogy mesélték', mint hogy utána hónapokig rémálmai legyenek (mint pl. nekem is voltak). Ez szerintem nem riogatás, egyszerûen tények. Mint ahogyan a gátseb is egyeseknek hip-hop begyógyul, másoknak meg hetekig-hónapokig tartó problémákat okoz... Mindenki más, ezért szerintem kár elhitetni egy leendõ anyukával, hogy semmi sem fog fájni, semmi rossz élménye nem lesz, minden nagyon szép, minden nagyon jó. Persze mindenkinek azt kívánom, hogy minden szuper legyen.

[Ágimam]

Emeset! Azok a "riogatós" kismamák ott a terhesgondozóban vsz. nem hazudoztak össze-vissza, egyszerûen csak sem testileg, sem lelkileg nem tudták "jó dolog"-ként megélni az egész terhességes-szüléses procedúrát. Nem ismerem a statisztikát, de úgy gondolom, hogy az esetek többségében rendben, simán zajlik minden. Ettõl függetlenül természetesen az a helyes, ha minden szülés elõtt álló nõ tisztában van a "lehetséges" legrosszabb verzióval is, ám abban az esetben, amikor az aggályok-félelmek ilyen mérvû intenzítással dolgoznak egy lélekben... nem feltétlenül építõ jellegû, ha lelkes (rosszélményû) kismamatársak még terhelik a rémtörténeteikkel.Azt írtam volna, hogy "semmi nem fog fájni, semmi rossz élménye nem lesz"? Mert akkor egy hülye vagyok. Vígasztalásképpen pár "negatív-töltetû" élményem:- Az elsõ hónapokban állandóan pisilnem kellett.- Kb. úgy középidõtõ olyan érzékeny voltam, hogy ha csak ránéztem a cipõm orrára... elpityeregem magam... - Az utolsó két-három hétben alig tudtam aludni a nagy pocaktól, meg attól, hogy Lackó-fiam napi 3-4 boxmeccset játszott le ott bent... (U.ez Zsoltinál nem volt ilyen intenzív... azért is gondoltuk kislánynak )- Az elsõ túl lett hordva, és injekcióval indították meg a szülést, ennek ellenére úgy este 9-tõl hajnali 2-ig hiába "fájtam", nem tágultam, és egy újabb injekció kellett, valamint szülés közben is ketten kétoldalról térdepelték-könyökölték kifelé ezt a lusta kis frátert... (Szinte szégyellem bevallani, hogy ennek ellenére közvetlenül a szülés utáni órákban, napokban már álmodoztam a következõ "fantasztikus élmény"-rõl, mert - nem tehetek róla - már akkorra kiszállt belõlem az összes kínlódás-élmény.)

[BoKa]

- Kb. úgy középidõtõ olyan érzékeny voltam, hogy ha csak ránéztem a cipõm orrára... elpityeregem magam...

Azt hittem, ez a terhesség után elmúlik :eek:

[Ágimam]

Fullaggy meg, Boka! Különben is, itt most kismamrendelés van! :nem:

[BoKa]

Fullaggy meg, Boka! Különben is, itt most kismamrendelés van! :nem:

Mér te is, Ágimam? Úgy értem másért miért vagy itt akkor?

[Bokorugró]

Ettõl függetlenül természetesen az a helyes, ha minden szülés elõtt álló nõ tisztában van a "lehetséges" legrosszabb verzióval is, ám abban az esetben, amikor az aggályok-félelmek ilyen mérvû intenzítással dolgoznak egy lélekben... nem feltétlenül építõ jellegû, ha lelkes (rosszélményû) kismamatársak még terhelik a rémtörténeteikkel.

Szerintem az Agrobe félelmei semmilyen abnormális mértéket nem mutatnak. Tök természetes, hogy az ember mindentõl fél, amit még soha életében nem tapasztalt meg. És azt is jónak látom, hogy nem tagadja le, sem mások, sem pedig saját maga elõtt. Úgyhogy én nem szidnám meg ezért. Csak szereti tudni, hogy mire számíthat. Én is ilyen vagyok.

Fullaggy meg, Boka! Különben is, itt most kismamrendelés van! :nem:

Kíváncsi vagyok melyikõtök terhesebb!...

[Ágimam]

Szabad ilyennek lenni. De nem túl praktikus... hogy finoman fogalmazzak. Az "ilyen mérvû" nem azt akarta üzenni, hogy abnormális, hanem azt, hogy aggasztó. A számomra. (Ezt szakembernek kellene eldöntenie, hogy mennyire korrigálandó, ill. van-e egyáltalán szükség korrekcióra.)Az persze megint természetes, hogy akik ugyanilyen aggodalmakkal/félelmekkel vannak telve, szívesen élik meg úgy, hogy ez "tök természetes". Én csak a saját érzéseimet, véleményemet tudom leírni. Egyet biztosan tudok: az a terhesség, ami a "...nem fog sikerülni, képeteln leszek rá, elrontom, nem tudom etetni, nem tudom megszülni, nem fogom szeretni, nem lesz hozzá türelmem, buta lesz csúnya lesz, beteg lesz..."-érzések égisze alatt zajlik, - ha nincs idõben kontrollálva, elaborálva, ha a kismama gondolatkörét végig ilyen intenzív félelmek urallják, és ez nem idõszakos, nem csitul, nem korrigálódik, az (az anya lelki-idegi állapota miatt) nem csak rá, hanem a magzatra sincs jó hatással. Semmiképp. A legtöbb kismamát gyötrik - idõlegesen - bizonyos mértékû kétségek, félelmek. De jó esetben ezek kompenzálódnak, helyretevõdnek. Az, hogy Vera esélyt sem ad magának arra, hogy nála minden normálisan történhet, igen is probléma. Egy kezelendõ probléma. Szerintem.

[Aniko]

Nem, én nem várok babát, csak olvasgatok itten. Azt hiszem, Soma Mamagésát kéne olvasnod, agrobe. Nekem megvan az a könyve, amit a Nõk Lapja Café levelezõrovatából gyûjtöttek ki. Tök jó, bár kicsit tömény. klikkNekem tetszik az õ hozzáállása a dolgokhoz.

[hihi]

babanet babaszobaLa leche Liga ez a legfontosabb,ezt mindenképp tanulmányozza át,aki várandós.Ajánlom még beszerezni a Spock könyvet is.

[Bokorugró]

Az persze megint természetes, hogy akik ugyanilyen aggodalmakkal/félelmekkel vannak telve, szívesen élik meg úgy, hogy ez "tök természetes".

Mam! Anélkül, hogy felvenném a célzásodat és megint egy személyeskedõ vitába bonyolódnánk, azt kell mondjam, hogy az ismeretlentõl való félelem igenis teljesen természetes jelenség. Kérdezz meg egy pszichiátert, ha nekem nem hiszed el!Azt meg végképp nem találom jónak, hogy most itt bebeszéljük neki, hogy "túlzottan" fél mindentõl... Lehet, hogy már az is szorongáscsökkentõ hatással van rá, ha itt jól kibeszélheti magát velünk. Azért nem kell mindennel rögtön pszichiáterhez rohanni! ;) Még a végén azt hiszi, hogy beteg...

[Ágimam]

Mam! Anélkül, hogy felvenném a célzásodat és megint egy személyeskedõ vitába bonyolódnánk, (részemrõl ez kizárt, errõl biztosíthatlak!)azt kell mondjam, hogy az ismeretlentõl való félelem igenis teljesen természetes jelenség. Kérdezz meg egy pszichiátert, ha nekem nem hiszed el!Nem minden "természetes-számba" menõ jelenség építõ jellegû a lelki egészségünkre nézve. Kérdezz meg egy pszichiátert, ha nekem nem hiszel! Azt meg végképp nem találom jónak, hogy most itt bebeszéljük neki, hogy "túlzottan" fél mindentõl... Lehet, hogy már az is szorongáscsökkentõ hatással van rá, ha itt jól kibeszélheti magát velünk. Azért nem kell mindennel rögtön pszichiáterhez rohanni! ;) Így van. Ám - ha esetleg ilyesmit írtam volna - megint hülye vagyok. ;) Én úgy vélem, egy éleslátó, tiszta gondolkodású segítõ most sokat tudna Verának ADNI. (Rajta keresztül -szerintem - a babának is.) Még a végén azt hiszi, hogy beteg... Hát... ha tovább gerjeszti a szorongásait, még ez is bekövetkezhet.

[hihi]

Szabad ilyennek lenni. De nem túl praktikus... hogy finoman fogalmazzak. Az "ilyen mérvû" nem azt akarta üzenni, hogy abnormális, hanem azt, hogy aggasztó. A számomra. (Ezt szakembernek kellene eldöntenie, hogy mennyire korrigálandó, ill. van-e egyáltalán szükség korrekcióra.)Az persze megint természetes, hogy akik ugyanilyen aggodalmakkal/félelmekkel vannak telve, szívesen élik meg úgy, hogy ez "tök természetes". Én csak a saját érzéseimet, véleményemet tudom leírni. Egyet biztosan tudok: az a terhesség, ami a "...nem fog sikerülni, képeteln leszek rá, elrontom, nem tudom etetni, nem tudom megszülni, nem fogom szeretni, nem lesz hozzá türelmem, buta lesz csúnya lesz, beteg lesz..."-érzések égisze alatt zajlik, - ha nincs idõben kontrollálva, elaborálva, ha a kismama gondolatkörét végig ilyen intenzív félelmek urallják, és ez nem idõszakos, nem csitul, nem korrigálódik, az (az anya lelki-idegi állapota miatt) nem csak rá, hanem a magzatra sincs jó hatással. Semmiképp. A legtöbb kismamát gyötrik - idõlegesen - bizonyos mértékû kétségek, félelmek. De jó esetben ezek kompenzálódnak, helyretevõdnek. Az, hogy Vera esélyt sem ad magának arra, hogy nála minden normálisan történhet, igen is probléma. Egy kezelendõ probléma. Szerintem.

Ezzel nem értek egyet.Szerintem teljesen normális dolog ez.És aki nem szorongott a terhessége elején,az hazudik.Eltelik egy kis idõ,minél jobban benne lesz a dologban,minél többet olvas utána,annál jobban fogja érteni.De ez egy teljesen új dolog.Nem véletlen,hogy a második babák már jó alvókevõk stb.Mert anyuka már mandínerbõl nyomja.De az elsõ,az elsõ.Kismama, én azt tanácsolom,hogy járd körbe a témát,kérdezgess, olvasgass,nem lesz semmi gond.Legyél biztos önmagadban.hajrá!Az én fiam,májusban lesz 3 éves.Még nem felejtettem el,hogy kezdtem.Ja,és a Spock könyv bármilyen gyógyszertárban megrendelhetõ,beszerezhetõ.De a könyvesboltokban is van,és ott is megrendelheted.A legutolsó kiadást vedd meg,mert õ is írja,h az évek alatt változhatnak a dolgok.Asszem 7 gyereke van.....

Edited by hihi, 2007 March 1. - 17:30.

[BoKa]

Ágimam, én is azt hiszem, hogy kicsit túlreagálod. Szó sincs "szorongásról". Ha azt mondod, nem tudod mit jelent a szó.Az, hogy ilyenkor vannak félelmek (bár már ezt a szót is félve írom le, mert félek számunkra nem ugyanazt jelenti ), az tényleg tök természetes.Mint ahogy az is, hogy errõl, a kétségekrõl, a fehér foltokról akar beszélni az, akinek most minden vagy majdnem minden gondolatát ez foglalkoztatja. Ugyanis ez is természetes.Ha ezek után pszichiáterhez akarod küldeni szegény Agrobét, hát.. akkor majd oda is elkisérjük

[Bokorugró]

De minden esetre várjuk meg, hogy õ akar-e ilyesfajta segítséget igénybevenni! ;) Ha akar, akkor persze kérjen segítséget mindenképpen!! :yeah:

[Ágimam]

Ezzel nem értek egyet.Szerintem teljesen normális dolog ez.És aki nem szorongott a terhessége elején,az hazudik.Így igaz. Csak nem mindegy, milyen mértékû ez a szorongás, állandósul-e, fokozódik-e, vagy tud-e csitulni.Eltelik egy kis idõ,minél jobban benne lesz a dologban,minél többet olvas utána,annál jobban fogja érteni.Pontosan. Hisz ma már aztán igazán nem kell messze menni használható könyvekért, a neten is biztosan bõ a választék ebben a témában. De ez egy teljesen új dolog.Nem véletlen,hogy a második babák már jó alvókevõk stb.Mert anyuka már mandínerbõl nyomja. Hát ha mandínerbõl talán nem is, (mert nincs két egyforma terhesség, - gyerek... ) de az ismeretlen bizonytalansága már nem nyomasztja majd annyira, ez biztos.De az elsõ,az elsõ.Kismama, én azt tanácsolom,hogy járd körbe a témát,kérdezgess, olvasgass,nem lesz semmi gond.Legyél biztos önmagadban.hajrá!Az én fiam,májusban lesz 3 éves.Még nem felejtettem el,hogy kezdtem.Ja,és a Spock könyv bármilyen gyógyszertárban megrendelhetõ,beszerezhetõ.De a könyvesboltokban is van,és ott is megrendelheted.A legutolsó kiadást vedd meg,mert õ is írja,h az évek alatt változhatnak a dolgok.Asszem 7 gyereke van.....

A Spock-praktikák közül az egyik "kedvencem" pl. amikor arról ír, mennyire nem fontos, mibe kerül a baba hazavitelkor... Ideiglenesen akár egy takarókkal kibélelt papírdoboz is megfelel - írja - , a lényeg, hogy egy puha, meleg, kuckószerû helye legyen, olyan, amiben nem "billen ki" az egyensúlyából, ha izeg-mozog... (A padláson vannak bedobozolva ezek a régi könyvek, most nem mászok utána.)

[Eva]

:DGratulálok Agrobe (BoKa, neked is!)Szóval, kérdezess, járj utána, olvasgass, tégy úgy ahogyan jónak látod, lovagolj addig amíg jól érzed magad (nem félsz, nem görcsölsz, hogy mi lesz...), ha már nem kényelmes, úgy is magad döntsz.A szülés meg nem egy húúúú de milyen katartikus élmény (szerintem) fáj. Bajomira. Ha volt már igazi menstruációs görcsöd, na azt szorozd meg x-el és utána felejtsd el az egésszet, mert tök mindegy. Felesleges ilyenen agyalni. (nekem eszembe juttott szülés közben, hogy úr isten, miért nem jön ki - benn fog maradni??? nem, nem fog ) Mint azon is, hogy milyen anyuka leszel. Olyan, mint amilyen vagy a pároddal, a barátaiddal, a külvilággal. Jó esetben megérzed, észreveszed a hibákat (mert ugye tökéletes nincs) és felfogásod szerint korrigálod. Addig is érezd jól magad, ne gondold, hogy mostantól már csak otthon a kötögetés vár. A gyerek csak annyiran változtat meg, amennyire amúgy is változnál, nem egy új-másik életet kezdesz , hanem folytatod - a te döntésed-habitusod szerint- másképp, vagy a babát teljesen "beleformálva" a régit.Ja, csodát ne várj. Mert ugyan: csodák márpedig vannak! Ám a csoda benned van és csak akkor mutatkozik meg amikor "õ maga" akar.