Hölgyeim, Uraim!
Lassan mindõtöket ismerem. Nem értem, miért kell folyton feszülni.
Vannak kötöttfogású és szabadfogású lovasok. Egyik a szabadságot a kockázatot a kalandot keresi, másik a szabályokat, a kiszámíthatóságot, tervezhetõséget meglepetésmentes garantált lebonyolítást.
Egyik sem jó, mindkettõbõl megárt a sok.
Egész háborúk és táborok voltak itt a szebb napokat megélt fórum különbözõ témái kapcsán, ami errõl szólt.
Miért kell mindenkinek ugyanaz a kényszerzubony ami az egyiknek kényelmes a másiknak elviselhetetlen?
Én sosem akartam meggyõzni senkit:
- Sheriffet arról, hogy tréningezett lovon jobb pályán körözni, mint vad túrákon bõrig ázni.
- Feribácsit arról, hogy a ló nem biológiai gép.
- Menchest arról, hogy a "Kóbboyok" nem mind idióták.
- Bill Sanyit, arról, hogy a "kocsmalovaglás" nem elég sportos és fennkölt.
- a Kupásokat arról, hogy a kockás ingtõl lesz egy werseny "Werseny".
- Sedon Bélát arról, hogy a reining versenyzõk száma nem a képzett versenylovak felajánlásától fog nõni.
Létezik szarrá szabályozott Forma-1, meg Párizs -Dakar (Bolivíában
).
Ha valaki keresztül akar lovagolni az országon egy karton pálinkával, hát tegye. Ha fél európában hagyományõrzõ kaftánban - tegye. Ha meg akarja szívatni a világot lovasíjászatával. Hát tegye. Miért kell nekünk megmondani, hogy hogyan kell ezt elegénsan, lóbarát módon vagy bátran, occsón vagy elit rangos ûberprofi módon megtenni?
(És ez nem Nektek vagy ellenetek szól! Mindenütt egyre inkább azt látom, hogy minden lovas és lótalan belevauvau, hogy ÉnTeÕ hogyan lovazzon, versenyezzen, túrázzon, naturálhorsmenshipeljen meg miegymás.)
És ha elfogyott az üzemanyaga kinek üljön az autójába, meg az ölébe.
(Kabos Te például hova ülsz majd, ha elfogyott az "üzemanyagod"? ;)
)