Na ,szóval egyenlőre csak szövegesen, képek nélkül...
Már jó ideje tervezgettük, hogy elmegyünk páran egy hosszabb lovastúrára . A munka és a szabadság is most tette lehetővé ,hogy belevágjunk. Előtte vasárnap kocsival végig jártuk az útvonalat ,hogy lássuk mire számíthatunk, főleg kaszálás ügyben...mert úgy terveztük hogy közbe kaszálunk ,meg legeltetünk. Csak abrakot megvizet terveztünk vinni. De a fű olyan siralmas képet mutatott, hogy én csak raktam oda 2 napra való herét is. Eredetileg egy gyereket akartam vinni magammal ,de az persze eldicsekedett 2 barátjának hogy egy hétig fog lovaskocsizni....aztán addig könyörögtek azok is hogy végül rábólintottam azzal a feltétellel, hogy ők kérezkednek el otthonról fejenként 15 ezer forint költőpénzzel ,sátorral hálózsákkal felszerelve. Gondoltam valamelyik feltételen majd csak elbukik a dolog. Hát nem! Mindegyik teljesült. Na ezen felbuzdulva már a barátom kisfia akart jönni az apjával, ha már lesznek cimborák akkor ő se fog unatkozni... Igy lett a sátras kocsin 2 felnőtt megy 4 gyerek meg a cuccok. Napi 40-50 km terveztünk menni egy-két pihenővel .Az idő pont optimális volt mert kicsit visszahűlt ,és nem volt sem kánikula ,sem eső. Igen ám de így az aratás is teljes gőzzel ment ,a vármegye ősszes kombánja ,és traktorja kint volt az utakon ! nem állítanám hogy nagyon boldog lettem volna tőlük.. Ahány nagy gép elment mellettünk Dáma annyiszor állt kétlábra ,gondolom azért ,hogy ő is nagyobbnak látszódjon...A másik fogat egy fiatal házaspár volt 2 kisgyerekkel. Nekik rendes lakókocsijuk volt ,plusz még egy egytengelyes vontatmány aminek az aljába a csomagok voltak a felsőszinten meg a gyerekek aludtak éjszaka. Reggel korán indultunk hogy minél több idő maradjon a pihentetésre a lovaknak. Még útközben a közeli falúban megálltunk egy-két dolgot venni ami elmaradt. Közbe azért megjelentek a helyi lovascimborák is ,és régi sztorikkal (bátorítottak) bennünket, hogy mikor ők mentek ilyen túrára ,volt minden.. defekt rúd eltört ,ló lesántult...stb. Na én akkor döntöttem el hogy inni csak akkor fogok alkoholt, mikor már kifogtuk a lovakat. A másik kocsis ,meg az és segédhajtóm első nap meg bátrabbak voltak, de aztán az események végül engemet igazoltak. Mert hogy volt bőven benne részünk...hogy a reklám szavaival éljek " élménynek azért elég dús" volt ! Végül a lovascimborák jó kívánságával felvértezve folytattuk a frissen megkezdett utunkat és szerencsésen el is érkeztünk az az napra tervezett táv feléig, amikor is történt egy kis malőr... Hogy közbe nekem hány Dzsondéros traktort kellett leszorítanom ,azt most inkább hagyjuk is . Voltak nagyon rendesek is akik már alapból lehúzódtak ,de volt olyan is aki 80-nal akart mellettem elmenni a szűk úton,mert mellék utakon mentünk. Na ha időben észre vettem ,hogy nem akar lassítani akkor ráraktam a rúd végét a felező vonalra és gyönyörködtem az ABS hatékonyságában Mindezt megkoronázva Dáma tánclépéseivel csodálatos látvány volt ! (Mert közbe azért ő is rájött hogy ennyit azért nem lehet ágaskodni, mert elég fárasztó) Egy szóval szépen fogyott az az napra tervezett KM amig egy MTZ -s úgy nem gondolta hogy ő bizony megelőz egy kerékpárost mert nagyon siet. Az előttem haladó másik lovas fogat meg majd csinál amit akar ,vagy amit tud ! Sok mindent már nem tudott tenni mert gyakorlatilag elsodorta volna pótkocsi ,ha az úton marad ,ezért húzódott amig tudott, aztán a két ló végül befordult az árok felé ,és le is mentek félig ...A kocsi meg pont a holtponton állt ,hogy vagy megindul lefele, vagy nem. Még szerencse ,hogy az anyukának volt annyi lélekjelenléte hogy leugrott és a hátsó ajtón kikapta a két alvó gyereket a kocsiból. Aztán az egyik ló végül megcsúszott a meredek ,füves árokparton és megindult a kocsi lefelé ! Próbálták a lovak visszatartani de már nem volt bennük annyi erő meg a fékhatás is csak lassítani tudta az egészet. Végül az egész kocsi lecsúszott ,az utolsó pillanatban a lovak félre tudtak ugrani igy nem történt sérülés se emberbe ,se lóba ,se kocsiba . Illetve a rúd az nyakban eltört ,de ez volt a legnagyobb baj ami történt. Közbe megállt egy mentő is ,hogy biztos van sérült, és nagyon csodálkoztak hogy nincs rájuk szükség! De a kocsi meg a lovak lent az árokba ,és esély sem volt rá ,hogy valahol kitudják húzni. Mire kifogták a lovakat addigra megállt egy terepjárós ,hogy szívesen segít ,ha kell ,van nála kötél is.. Kb 3/4 óra múlva már ismét gurultunk ,addigra a rúd is belett faragva. Késő délután volt mire tábort vertünk és már kissé lenyugodva átbeszéltük a történteket. Anyukába felmerült egy pillanatra a kérdés ,hogy nem kéne a gyerekekkel visszafordulni de miután látta hogy azok nagyon szeretnének maradni ,ő is beadta a derekát. Én igyekeztem tartani benne a lelket ,hogy figyelj igaz ,hogy lehetett volna baj is, de nem lett! Szerintem egyértelmű, hogy oltalom alatt vagyunk.! Ha bizol benne nem lesz baj! Vacsora után sötétedésig még játszottunk egy jót a gyerekekkel, aztán befejeztük a szúnyogok etetését ,és mindenki nyugovóra tért,hogy eröt tudjon gyüjteni a következő nap kihívásaira.