206 válasz a témához

[Park Ranger]

Úgy látom, hogy a téma iránt csökkent az érdeklõdés, de az is lehet, hogy én szúrtam el valamit, majd most kiderül. Ha még is megy tovább ez a topic akkor bõvebben is írni fogok. Egyenlõre ott tartok, hogy a többi témát próbálom átböngészni a rendelkezésemre álló rövid idõben. A múlt alkalommal írtam a polgári természetõrökkel kapcsolatban. Azóta továbbléptünk és lassan vizsgázni is fognak a leendõ polgári természetõrök, köztük a lovasok is. Emellett egy másik tanfolyam is indulni fog külsõ szervezéssel, de Nemzeti Parki segítséggel és vezetéssel, nevezetesen a lovas polgári természetõr képzás. Tudtommal már van jónéhány jelentkezõ erre is. A terminológiában sem lovas természetvédelmi õr sem polgári lovas természetõr nem létezik. Ránk vár a feladat, hogy bevezessük. Senki ne higgye azt, hogy ez könnyû lesz, már eddig is sok ellenlábaunk van. Egyenlõre ez a Kiskunságot érinti, de ha sikerül bebizonyítani a létjogosultságát akkor remélem rövidesen kifog terjedni az egyész országra (megalaomániás vagyok). Korábban már irtam ennek a polgári szervezetnek a jogszabályi feltételeirõl, elõírásokról. Lelki szemeim elõtt látom azokat a természetszeretõ - és ismerõ - lovasokat akik seggberugdossák a szemetelõket, a területen cross-motorozókat, fatolvajokat, védett növényt állatot pusztítókat, az értékes gyepeket engedély nélkül felszántókat, a száraz területek felszíni vizeinek engedély nélküli leeresztõit, gyepégetõket, szikes tavak melletti gyepterületek vegyszerezõit, mûtrágyázóit, a gyepeket túl korán kaszálókat. Az erdészeti területekkel kapcsolatban: Már én is tapasztalom itt a Kiskunságban, hogy egyre több területet zárnak le az erdészek ill. a vadászok is, mondván a lónyomok zavarják az olasz vendégvadászokat (lovasok mesélték ezt a történetet). Készülök errõl elbeszélgetni az erdészekkel is. Az erdõvel kapcsolatos dolgokról is irtam, ill. a lovasokra vonatkozó részérõl, a jogszabályokkal kapcsolatban. A hozzászólások függvényében folytatni fogom ezt a diszkurzust, most sajnos sietnem kell.

[Ilusta]

Bocs, biztos azért zavarják az olasz vadászokat a "lónyomok" legyen az bármilyen nyom, hogy járnak arra emberek és nem tudják lelõni a kicsi védett madarak maradékát!Engem meg ez zavar! De nagyon! :(

[Zsuzska]

Kedves Park Ranger!Nekem régebben ez volt a kérdésem, és mivel nem kaptam választ, most újra bemásolnám, mert még mindig nem értem:

idézet:

---

Eredeti szerzõ: Zsuzska:Nekem csak egy kérdésem lenne:A fentiek alapján (meg a cikk olvasása után) azt gondolnám, hogy azokon az ösvényeken, ami elé ki van téve a mindenfélével (lóval is) bemenni tilos tábla, valamiféle természeti kincs, védett növény-/állatvilág van. Van nálunk (Budaörs) egy ilyen út a hegyen, vagyis eddig volt, sorompóval elzárva, kitáblázva (megjegyzem ez az egyetlen...). Ehhez képest úgy nyár elején ezt az egész utat leszórták vastagon murvával, hogy autóval/teherautóval közlekedni lehessen rajta, így aztán kialakult egy, a hegyet Budakeszitõl Budaörsig átszelõ széles autóút... persze sorompóval lezárva, de nekem ez akkor se nagyon megy a fejembe... mit védtek akkor eddig rajta? Vagy eddig is az erdõgazdaság autói számára volt fenntartva, azért nem mehetett rá senki más? De akkor miért zavarta pl. a ló vagy a biciklis? Olyan sietõs az erdésznek, hogy nincs ideje megvárni, amíg félreállunk? Vagy hogy van ez?[/QUOTE]Azóta annyiban változott a helyzet, hogy az illetõ út budaörsi végén egy murvabánya van, eddig kocsival fel lehetett menni oda (egy ideig betonút, aztán ledöngölt földút vezet). Most a betonút végére tettek egy sorompót (ráadásul ha nem pónival vagyunk, emellett el se tudunk menni, de ez más kérdés), addig lehet felmenni. Állítólag azért, mert vissza akarják állítani az ökológiai egyensúlyt. De hogy ez hogy jön össze a széles murvaúttal, nekem még mindig nem világos. :confused:

[KundK]

idézet:

---

Eredeti szerzõ: Park Ranger:A múlt alkalommal írtam a polgári természetõrökkel kapcsolatban. [/QUOTE]Itt mindenképp el akarom kerülni a politizálást, de a polgári jelzõ az elmúlt pár évben komoly felhangot kapott. Talán jobb lenne kerülni...

[zapolya]

KundK! polgári = nem hivatásos :confused: Gondolom én.

[Õz]

Mint ahogy a polgárõrök sem a munkásõrök kései utódai.

[KundK]

zapolya, ÕzKöszi! Magamtól eszembe sem jutott volna...

[Õz]

Egyébként, hogy ON is legyek: gratulálok, Ranger! Sok sikert a továbbiakhoz is; és persze hogy írjál, isszuk a szavaidat. Ugye? ;)

[Park Ranger]

Üdv mindenkinek!Zsuzskának. A Budakeszi és egyéb hegyvidéki problémákhoz csak részlegesen tudok hozzászolni mivel abszolút alföldi ranger vagyok. Most volt Csillebércen egy õri továbbképzésünk (dagadt a fejem) ahól bizony keményen szóbakerült ezeknek a területeknek az áldatlan állapota. Azok a kollégák akik ezen a területen dolgoznak nagyon nehéz helyzetben vannak. Egyrészt a tömeg miatt, a fõváros közelsége következtében. Véleményem szerint a nagy pénzek a fõvárosban és annak közelségében helyezkedtek el és ezzel együtt a politikai hatalmuk befolyásuk is megnövekedett. Lehet, hogy bizonyos anyagi érdekek miatt több mindent keresztül tudnak verekedni, akár természetvédelmi színezetbe öltöztetve. Annak örülnék ha a minisztériumból valaki olvasná ezeket a felvetéseket. Nem ismerve az illetõ problémát nem tudok érdemben válaszolni rá. Most kellenél Terembura, te mint a Madártani Egyesület oszlopos tagja a budai rész ismerõje talán válaszolni tudsz.Kundk. Nekem se tetszik a polgári elnevezés, zavar. Nem a Fidesz miatt és nem az esetleges MSZP-és vélemény miatt, vagy akármilyen más politikai színezet miatt. De egyinlõre nincs más. Elég baj az, hogy ekkora baromságra is figyelni kell manapság. Tény a polgári az ami nem hivatásos. Jó lenne ezt valamilyen színvonalra emelni, hogy méltó képpen csengjen ez az elnevezés mindenki fülében. Különösen most van szükség a jószándékú segítõkre, amikor is a Környezetvédelmi és Vízgazdálkodási Minisztérium az átszervezésünkön fáradozik. Ez esetleg avval jár, hogy elveszik a hatósági jogkörünket és központosítják azt. Tehát pl. elmehetünk majd egy építkezéssel, vízügyi beruházással stb. kapcsolatos tárgyalásra, de mi a terület ismerõi érdemben nem nyilatkozhatunk. Nyugodtan elnézhetnek felettünk. Elvileg majd valamilyen központi szerv fogja -talán regionálisan- koordinálni az ilyen jellegû ügyeket (legyen murvás út az erdészet számára vagy ne legyen). Zsuzska! Tudni kell azt is, hogy a tulajdon viszonyok meghatározóak. Nem véletlenül küzdünk azért, hogy a területek a saját tulajdonunkba kerüljenek. Az alföldi nemzeti parkokban ezt nagyobbrészt már elértük, a vásárlások most is folyamatban vannak. Egyre több gazdálkodó ajánlja fel a területét(gyep, nádas, szántó, tanya és tanyahely, kisebb erdõfoltok stb.) Mint tulajdonos mi adjuk bérbe a kezelési szabájzatok betartása mellett. Van már egyfajta kezelési tervünk amit alkalmazunk és az Uniós elõírásoknak megfelelõen készítjük az új szabályzatokat ami nagyon bonyolult és hosszadalmas munka, a leg apróbb részletekig lemenõen. Tehát ha a mi bérlõnk vét a szabályok ellen akkor egyszerûen kirúgjuk (nagyon ritka az ilyen). A Bükki Nemzeti Parkkal, Aggteleki NP-al, Duna Ipoly NP-al már más a helyzet. Az erdõ területek nem szakszövetkezethez, tsz-hez tartoztak, tehát rájuk más törvények vonatkoztak és vonatkoznak (a törvény kimondta, hogy a nemzeti parkok területén belül a szövetkezeti, tsz földterületek a természetvédelmi szervezetek tulajdonába kezelésébe kell, hogy kerüljenek, miközben a volt tulajdonosok részarányát más, a parkon kívüli területbõl kell kielégíteni, vagy más módon kárpótolni-Torgyán féle Évszázad Bûnténye kifelyezés, miszerint megloptuk a magyar parasztot-) Tehát fõleg az alföldi nemzeti parkok válhattak tulajdonossá. A hegyfidéki NP-ok már csak azért sem, mert nincs meg a kappacitásuk az esetleges erdõgazdálkodáshoz. Itt ugyanis köt az erdõtörvény tehát van egy bizonyos ill. szigorú követelmény, függetlenül a természetvédelmi törvénytõl. Ezért nagyon fontos a hatósági jogkör megtartása, mert ha nem tulajdonos az illetõ NP és hatósági jogköre sincs amivel azért irányíthatja az illetõ gazdálkodó tevékenységét, esetleg megakadájozhatja a josértõ tevékenységeket, akkor mi marad. Egy központi hatósági szerv az ügyiratok ezres nagyságrendje mellett nem lát el a területig és esetleg nem egy murvás út lesz hanem harminc. Megjegyzés: Az alföldön mi is javítunk utakat-igaz nem murvával-már csak azért is, hogy a helybeliek pl. csapadékos idõ esetén ne a rét különbözõ helyeit, az ottani magaslatokat használják, hanem egy megadott útvonalat. Látványosak az eredmények. Ahól ezeket csináljuk ott nincsenek összetaposva a szikes gyepek, láprétek stb. Mindenki ösztönösen a jó úton megy.Tehát szumma szummárum kell a társadalmi bázis, midegy, hogyan nevezik. A lényeg, az itt megjelenõ emberekben van, a politika meg tegye oda magát ahova akarja. Szerintem a NP-okban még nagyon sokan nem ismerték fel, hogy milyen erõ van a társadalmi (nem találok jobb szót, habár tudom hogy ez zavarja az egyént mert nem célirányosan rá vonatkozik, hanem egy nagy masszára, talán itt is a szó használattal van a gond)háttérben. Kúltúrálódtak az emberek(bár sok a bunkó). A természetet mindenki szereti csak nem mindegy, hogy milyen módon. Nekünk ez feladatunk, hogy ebben segítsünk. A természetvédelemben én csak egy segédmunkás vagyok, nincs globális látóköröm. Egy nagyon kis felület ebben az építkezésben csak az ami a részem. A napi munkám mellett a lovasokban próbálom megtalálni azt a közeget ami a természetvédelemnek a hasznára lehet (mások máshol keresik). Sajnos erre egy kicsit késõn jöttem rá. A Parkok részrõl van egy kis idegenkedés az ilyen társadalmi szervezetekkel szemben, mondván mi van akkor ha visszaélnek majd azzal a (minimális)lehetõséggel amit kapnak. Pl. szétlovagolják a buckákat, gyepeket, nádasokat, elztavarják a madarakat, összetapossák a fészkeket, lopják a fát stb polgári természetõr címszóval. Az én válaszom az, hogy biztos lesz ilyen is, mert a hivatásos állomány között is volt már korrupt, de ezt vállalni kell. Ha nem bízom senkiben akkor bezárkózom a páncélszekrényembe (ami nincs)a fegyverem társaságában és várok az idõ múlására.Úgy néz ki, hogy idõvel lesz saját internetem és akkor gyakrabban tudok majd hozzászolni.Park Ranger

[Bubus]

Szia Park Ranger!A cross motorosok nem zavarják az állatok nyugalmát az erdõben? A lovasokat kitiltják az erdõbõl azzal a jelszóval, hogy megbontjuk a természet egyensúlyát. Egyre több crossost látok (illetve hallok) iszonyú hangerõvel és néha sebességgel is. Nekik szabad a kijelölt túrista utakon motorozniuk? Ha én õz lennék halálfélelmemben azt se tudnám mit csináljak.

[sheriff]

Park Ranger!Nagyon örülnék neki, ha minden topicban lenne egy ilyen hozzáértõ szakember. Kicsit frusztráló is az a tudásbeli fölény, ami a te oldalon a mérlegre kerül. Mi csak az érdeklõdésünket tudjuk a mérleg másik serpenyõjébe helyezni. Rajtad áll elsõsorban, hogy mi lesz ezzel a topiccal. Figyelünk és hallgatunk! (És mostanában kicsit jobban megnézzük, hogy merre fordítjuk a lovainkat.)

[Zsuzska]

Köszi Park Ranger, valami ilyesmi válaszra számítottam sajnos. :( Azért szívesen megtudnám a hivatalos indokot is. Úgy tudom, a "mi" hegyeink a Pilisi Parkerdõgazasághoz tartoznak.Ez a murva sajnos nem javítás céljából van leszórva, hanem vastagon, szélesen kifejezetten azért, hogy nagyobb jármûvel is közlekedhessenek a hegyen keresztül. :(

[piaffe]

Park Ranger!Én a Csalánosi erdõ közelében, Kecskemét mellett lakom és itt is lovazok. Remélem errefelé otthonosabban mozogsz, mint a hegyekben. Sajnos ez nem egy túl nagy erdõ (legalábbis itt biztosan nem tévedne el senki) és ráadásul mindig is sok szemét "tarkította" a környéket. Talán most már nincs belõle annyi, mint egy idõben, vagy csak a szemem szokott hozzá, nem tudom. Ami ennél is jobban zavar, hogy nemrég az utak mentén végig árkokat ástak, amin elvileg nem lehet belülre menni. Mielõtt ezek az árkok megjelentek volna, lovaglás közben egyszer arra lettem figyelmes, hogy 1-2 emberke valamit keres, mégpedig azt hiszem, hogy fémkeresõkkel. Az autójukból ítélve hivatalosan tették.Tehát tudni kell, hogy velünk szemben (vagyis az erdõ mellett) régen egy ruszki reptér állt. Az erdõben pedig régi lövedékeket, töltényeket lehetett találni. (Úgy emlékszem én is találtam valami hasonlót pici koromban.) Azt hiszem, hogy a táblára, amit egy túrás melett láttam, valami olyasmit írtak, hogy "belépni életveszélyes". De hát eddig nem volt? Nem hiszem, hogy most egy cseppet is veszélyesebb volna.Én mindig szerettem a lovammal az erdõ belsejében csatangolni, de most már nemcsak hogy a fák közé tilos a bemenet, de vannak olyan kisebb utak is, amik le vannak zárva. Gondolom spórolni akartak az ásással. Ilyen utakra autóval nem lehetne bemenni, de én gond nélkül bemerészkedek, lóval könnyedén át lehet jutni a gödrökön. Sõt, bevallom beljebb is bejárok, mint ahogy tettem ezt régen is. Szóval a kérdésem: miért van így mindez? Arról nem beszélve, hogy a parkerdõnek (ahol a tó is van) ugye van egy fõbejárata, plussz Kadafalva felõl is be lehetett járni. Az utóbbi idõben viszont állandón így-úgy-amúgy valami barikád kerül oda. Volt már ott is árok, kidõlt fa, most meg a kerítés áll érdekesen, mintha egyesek el akarták volna zárni ott az utat, mások pedig mégis bementek rajta. Nem tudom, hogy mi folyik itt, de szerintem érdekes. Az árokból ítélve nem csak a gondatlanság uralkodik a területen. (Merthogy bizonyos részek tényleg jól el vannak hanyagolva.)Egyáltalán hova tartozik ez az egész terület? Ki a felelõs érte?

[terembura]

Egy kicsit bele beszélek. Az erdészek az erdõt csak huszadszor zárják le a lovasok elöl. A fõ ellenség a fatolvaj. Elképesztõ mennyiségû fát lopnak el, fõként bizonyos társadalmi rétegekhez tartozók. Én nagyon sok felé járok az országban, de szinte mindenütt látok biciklin, kiskocsin fát toló embereket. Egyszerre persze nem nagy érték amit elvisznek, de sokan vannak, ráérnek (munka nélküliség) és nagyon sokan vannak. Pl. Ózd környékén egyes erdõk 50-60 %-át már elhordták. Az erdész abszolút tehetetlen. Ha meg is fog egyet-kettõt, nem tud velük mit csinálni. Az egyszerre vitt fa értéke 1-2000 Ft. Ezért senkit nem zárnak börtönbe, mindennap meg nem tudja elkapni. Ha megfogja, és feljelenti, akkor megfenyegetik, hogy megerõszakolják a lányát, elvágják a torkát. Aztán vannak akik nagyban lopnak, teherautóval. Hétvégén berobog egy IFA, a már összerakott fát 4-5 ember pár perc alatt felszórja, aztán eladják egy távoli településen, olcsón. Na most akkor mit tegyen az erdész? Megpróbál akadályokat csinálni, árkokat ásni, kerítést húzni. Ettõl kezdve viszont már mindenkit útál, aki bemegy az erdõbe. Mindenkiben potenciális károkozót lát. A túrista belevés a fába, a krossz motoros felszántja a sziklagyepet, a lovas meg megzavarja a pihenõ vadat. Persze ez nem egészen helyes szemlélet az erdésztõl. Miért nem disztingvál? Mert õt meg cseszegetik, hogy miért nincs rend az erdõben.A probléma oka? A fõ ok az, hogy az erdõk hármas rendeltetése nem elismert fogalom, mik is ezek?1. természeti értékek védelme, biológiai sokféleség megõrzésének fontos helye2. rekreációs lehetõség3. gazdasági potenciálAz éves nemzeti jövedelemben a kitermelt fa értéke ezrelékekben mérhetõ. Tehát nyugodtan mondhatjuk, hogy ha errõl lemondana az ország, semmilyen érezhetõ hátrány nem származna belõle. Viszont az élõvilág, a pihenni, kikapcsolódni akaró emberek birtokukba vehetnék erdeinket. Addig azonban, amíg az erdõt a politika egy részt jelentõs gazdasági értéknek tartja, valamint politikusaink vadásznak, addig ez csak egy álom marad.

[sheriff]

Mai napon polgári természetõri vizsgát tettem. Ott nyomta a kezembe Park Ranger ezt a tervezetet, tanulmányozzátok át, s ha van mit mondanotok, halljuk!ÕRSZOLGÁLAT ELLÁTÁSA LÓVAL Pál Szabó Ferenctermészetvédelmi õrkerület-vezetõMedgyesi Gergely természetvédelmi õrkerület-vezetõLudnai Tünde tájegység vezetõ2002. novemberMi a célja az õrszolgálat lóval történõ ellátásának? Alapvetõ cél az õri munka hatékonyságának növelése, amely magában foglalja az egységnyi idõ alatt bejárható terület nagyságának kiterjesztését, miközben az észlelések, megfigyelések, hatósági intézkedések minõsége, mennyisége emelkedõ tendenciát mutat. Miért válik szükségessé az õrszolgálat ellátása lóval? A KNP területein a gépkocsival, terepmotorral, egyes területeken kerékpárral és természetesen gyalogosan történõ õrszolgálat a jellemzõ. Bizonyos területrészeken, nevezetesen az Észak-Homokhátság tájegységben és egy kis részben az ahhoz közvetlenül csatlakozó Duna Völgy tájegységben az erre a térségre rendkívüli módon jellemzõ lovas túrizmus (kisebb nagyobb panziók, tanyasi túrizmus, gomba módra szaporodó hobbi lovas tanyák) erõteljes növekedésnek indult. Többek között emiatt is szükségessé válik egy olyan hatékony ellenõrzési forma, amely a terepviszonyoktól függetlenül az illetõ õr mozgékonyságát és ez által a hatékonyságát jelentõsen megnöveli. Hogy egy intézkedést gyorsan meglehessen kezdeni ehhez adott esetben, át kell vágni egy homokbuckán, nádason, vízen, sáros talajon stb. Terepjáróval, terepmotorral ezt "részben" meglehet tenni, de az okozott taposási kár egységnyi felületre sokkal nagyobb, mint a patanyomok egymástól való távolsága. Nem beszélve arról, hogy az utóbbi azért beleillik a tájba, természetbe, mint élõlény természeti és kulturális része annak. Idegenforgalmi szempontból sem mindegy, hogy egy egyenruhás természetvédelmi õr milyen formában jelenik meg az adott területen, fõleg egy ’lovas’ vidéken. Természetesen a ló, mint társ igénybevétele nem csak az ellenõrzésben, területek zoológiai, botanikai állapotának felmérésében játszhat fontos szerepet. A lovas létesítményekkel (panziókkal, hobbi lovas tanyákkal) - a lovon keresztül - szorosabb kapcsolatot kialakítva, a természetvédelemnek újabb elhivatott partnereket szerezhet. Erre már kezdeményezések történtek, a lovasok igénylik az együttmûködésünket és az õrök egy része is szeretné lóval ellátni a szolgálat terepi munka részét. Szervezett lovas polgári természetõri szolgálatot is létre lehetne és kellene hozni, (már folyamatban van) hosszabb távon gondolkodva. Hasonló lehetne a lovas polgárõrséghez, aminek már országos szervezete van. Fõként a saját hobbi tanyával rendelkezõ lovasok körébõl verbuválódhat a csapat. A magyar lófajták így rangban jelentõs szerephez juthatnának és a tenyésztõ központoknak legalább kis részben felvásárló piaca lehetne. Hogy ez támogatva is legyen, ahhoz elõször az alapokat kell megteremteni, nevezetesen a lovas természetvédelmi õrt. A terminológiában egyelõre lovas természetvédelmi õr nem létezik. Azonban az õrszolgálat lóval történõ ellátására már mód van a jelenben is. Területi elhelyezkedése, fekvése, terepi adottságai miatt a Kiskunsági Nemzeti Park és azon belül is az Észak-Homokhátság Tájegység kifejezetten alkalmas az ilyen jellegû õrszolgálat bevezetésére.A KNP-ben már van egy õr, aki öt éve lóval látja el a munka terepi részét. Évente átlagosan 150-170 napot van lóháton, naponta 3-5 órát. Húsz és negyven kilóméter közötti távolságot tesz meg egy-egy alkalommal az ellenõrzések, terület és természeti értékek felmérése során. Tehát az öt éves gyakorlati múlt alapján bátran állíthatjuk, hogy a természetvédelmi õr terepi munkaszakaszában a távolságok hatékony és ésszerû áthidalásában a ló a legmegfelelõbb, legalább is az alföldi területeken és kifejezetten a Kiskunságban, azon belül is az Észak-Homokhátság Tájegységben.Miért hasznos az õrszolgálat ellátása lóval?A legalapvetõbb az, hogy van egy olyan õri gárda, amelyik ezt szívesen felvállalja. Néhányan már évek óta lovagolnak, a többiek a saját pénzüket és szabad idejüket áldozzák arra, hogy a lovaglás mûvészetét elsajátítsák, amellett, hogy a lótartás rejtelmeibe is bepillantást nyerhetnek.Az õri gárdának ez a része mind mezõgazdasági végzettségû, különbözõ szinteken, tehát maga a lótartás takarmányozás nem új keletû, nem idegen számukra. Nem a kényelmi szempont a meghatározó, hiszen a ló háta nem fotel, itt ugyanúgy elfárad az ember egy idõ után, mint bármi más, az adott fizikai tevékenységre jellemzõ erõkifejtés során.Több gyakorlás, nagyobb munkabírás.Az õrök (tájegység vezetõk, õrkerület vezetõk) feladatai rendkívüli módon megnõttek épp a kerületek és a tájegységek kialakításának a következtében, miközben a létszámnövekedés ezzel nem volt ill. nincs egyenes arányban. A szolgálati terepjárók által felhasználható kilométer, ill. a magán gépkocsi használatra kifizethetõ pénz mennyisége korlátozott, csak csekély mértékben növelhetõ. A lovas õrszolgálattal a korábbi gyalogos õrszolgálat részben kiváltható (legalább is a fent jelzett tájegységekben, ahol ez indokolt), miközben térben egy kissé magasabb perspektívából (gyakorlatilag egyfajta meghosszabbított lábon) sokkal nagyobb területet járhatunk be. A ló szinte minden terepviszonyok között elmegy és emellett társ, partner a munkában. Az emberénél sokkal kifinomultabb érzékszerveinek köszönhetõen legtöbbször sokkal hamarabb észrevesz mindent, mint az ember és a lovakra jellemzõ jelzés (jelbeszéd) rendszerekkel tudatja is azt.A szolgálat ellátása lóval nyomatékot ad az õrnek mind megjelenésben, mind intézkedésben. Emellett az emberek szemében egyfajta olyan õsi, több évszázados közlekedési forma, amely szervesen beleillik a természetbe. Nem szennyezi azt és függetlenül az elmúlt ötven-hatvan évben kialakult motorizált világtól valójában mindenki vonzódik ehhez az ember léptékû távolságot áthidalni segítõ nagydarab élõlényhez. A hobbi lovas tanyák elszaporodása is azt jelzi, hogy azok az emberek, akik ugyan nem ismerik mélyre hatóan a természetben elõforduló fajokat, ökológiai rendszereket, a lóban, mint élõlényben látják ezt összpontosulni. A feladat ránk õrökre hárul, hogy ezt a lovas perspektívát kitágítsuk a számukra és ez által ténylegesen még több partnert nyerjünk a természetvédelem számára. A lovasokat csak lóhátról lehet "megérteni" és ami még fontosabb a tevékenységüket megfelelõ mederbe terelni.Az õrszolgálatot lóval ellátó õr számára az ilyen jellegû "oktatás" is feladat, esetlegesen a polgári természetõrök az "oktatásban" részt vett és a szabályokat elfogadó, azokat ismerõ vizsgázott helyi lovasokból is verbuválódhatnak, természetesen a hagyományos polgári természetõrök mellett. Nem szabad kifelejteni a lovas hagyományõrzõ egyesületeket sem, hiszen ha valaki abban részt vállal az gyakorlatilag azt jelzi, hogy a Nemzeti Érték egy részét védi. Tehát mint polgári természetõr szóba jöhet, a különbség csak annyi, hogy lóhátról segíti a természetvédelmi õr munkáját.Az Unióba történõ belépés során részben a nemzeti parkok jelenítik meg az országról alkotott képet, legalább is a természeti viszonyokkal kapcsolatban. A szolgálat ellátása lóval ennek az imásnak tökéletesen megfelel (ha a lóállomány és a megjelenés megfelelõ színvonalú). A nemzeti parkoknak az a feladatuk, hogy megõrizzék a természeti és kulturális értékeket, bemutassák azokat, és az oktatást szolgálják. Ennek tükrében egy õrszolgálati ló sokkal jobban beleillik egy bucka, szikes rét, mocsárrét, erdõ stb. képébe, mint egy terepjáró, amely idegen abban a környezetben. Természetesen a modern technika vívmányait nem lehet nélkülözni, mivel az õrszolgálat ellátásához elengedhetetlenül szükségesek (az idõ kerekét nem lehet visszafordítani), de ahol ez lehetséges és indokolt ott, ha részlegesen is de ki kell váltani más a természetbe bele illõ megoldással, megoldásokkal. Legalább mi, hivatásos természetvédõk, próbáljuk csökkenteni a környezeti terhelést.Milyen lófajta a megfelelõ? Fajtától függetlenül olyan ló, amely nyugodt, "jófejû", bírja a nagyobb távolságok és terepviszonyok adta napi megterhelést (részben edzés kérdése, de nagymértékben függ a fajtától is). Emellett elegáns megjelenésû, középmagas termetû, jó lábszerkezetû és patájú, betegségekkel szemben ellenálló, kiváló szervezeti szilárdsággal rendelkezõ.Az ideges izgága lovak nem megfelelõek a lóval történõ szolgálat ellátásához (a tempramentumosság nem egyenlõ az izgágasággal). További kritérium még a robbanékonyság.Fontos, hogy ne legyen szem hibája, mert ez az egyik forrása az ijedõsségnek, ami szintén a hatékony szolgálat ellátás rovására megy.A ló nemére vonatkozólag - figyelembe véve azt a tényt, hogy az õrszolgálat ellátása lóval a helyi adottságoknak megfelelõ kiegészítés, és egyelõre csak az adott tájegységre korlátozódik - legjobb a herélt és a kanca. Jelen esetben nem a tenyésztés a cél - de kiegészítõ tevékenység lehet - hanem a hatékony ellátása az õrszolgálatnak. Javasolt arány a három herélt két kanca, vagy a kizárólagos kancaállomány, vagy kizárólagos herélt állomány. Munkára ugyan a herélt a legjobb (az õsmagyarok harcra és vadászatra kizárólag herélt lovat használtak), azonban ebben az esetben végterméket kapunk, amely az esetleges munkából való kivonás után sem szaporítható tovább. Gazdasági célok, a nullszaltó elérése itt nem cél - bár törekedni kell rá - ami valójában lényeges az õrszolgálat minél tökéletesebb ellátása (hiszen a terepjárókkal való közlekedés sem rentábilis, távolról sem az, de nélkülözhetetlen).Az õrszolgálat szempontjából a tenyésztés bizonyos szempontból hátrányos, mivel munkából való kivonással jár: - Figyelni kell a sárlásra és a fedeztetésre.- A fedeztetés utáni beágyazódási szakaszban vigyázni kell a kancára, tehát mérsékelten használható.- Az ellés elõtti idõszakban a nehézvemhesség elérésekor ismételten kíméletesebb használat válik szükségessé (emberséges bánásmód esetén, ami természetes). - Az ellés után szintén kiesik két-három hét. - A napi munka a csikóval az elején sokkal nehézkesebb, lassabb. - A csikót nem csak felnevelni kell, hanem be is kell tanítani. - A csikót nem csak betanítani kell, hanem el is kell tudni adni. - A jó eladáshoz sportbeli eredményeket kell felmutatni, a származás mellett. - A mi feladatunk nem a marketing. - Az utóbbi három fõ pont hiányában csak alapáron lehet értékesíteni, ami veszteséges.A látszólagos hátrányok ellenére azonban elõnye is van: - Legfontosabb az, hogy egy hagyományos magyarfajta fenntartásában részt vállal a Nemzeti Park. (Herélt esetében viszont egy hagyományos fajta használatában vállal szerepet, tovább emelve a fajta hírnevét, sokrétûségét és felvásárlási piacát.)- Csikó felnevelés szempontjából ideális, hiszen a csikó az anyjával van egész nap, így a munka, a terep bejárás ideje alatt is. Az együttes munka, mozgás során, izmai, izületei, szervezeti szilárdsága, ellenálló képessége növekszik, idegrendszere nyugodt lesz, és emberhez szokik. - Az értékesítésben az illetõ tenyésztõ szövetség szerepet vállalhat, megkönnyítheti azt.- Az évjárati csikókból saját ló utánpótlás nevelhetõ.- Az õshonos hazai lófajták támogatásának módosulása, kedvezõbbre fordulása esetén bevételi forrást is eredményezhet (Pl. Uniós támogatás). - Jó minõségû, saját állomány, rangot és további hírnevet ad a Nemzeti Parknak.Ideális lófajta az õrszolgálat lóval történõ ellátására a KNP Észak-Homokhátság Tájegységében aGidrán Kemény szervezetû, hasznos munka, sport és hobbi ló. Kifejezetten hátas típus, mi több a huszár tisztek hátaslova volt, tehát az egész országra jellemzõ lófajta. Az õrszolgálat szempontjából az arabénál nagyobb rámásabb volta és rendkívül kemény szervezeti szilárdsága, távbírása, ideálissá teszi erre a feladatra. Eljárási módok az õrszolgálat lóval történõ ellátása soránA szolgálati szabályzatban leírtak szerint kell eljárni, azzal a különbséggel, hogy itt egy élõlénnyel közösen történik a szolgálat ellátása.A szolgálati naplóban vezetni kell azokat az idõpontokat, amikor az õr a szolgálatát lóval látta el, különös tekintettel az intézkedésekre.Mint minden másban itt is elõször a gyakorlatot kell megszerezni, nyilvánvalóan kell egy kis idõ, amíg az õr saját maga is ráérez arra, hogyan is mûködjön együtt a lovával, hogyan alkossanak együtt egy komplett hatékony párost. Kell egy kis idõt adni, hogy összeálljon a kép. A természetvédelmi õri gyakorlatban, a ritkán elõforduló valódi vészhelyzetekben a ló menekülési útvonalat is jelenthet. Természetesen a helyszíni birság kiszabásakor, vagy a feljelentés megírásakor egy agresszív szabálysértõvel, elkövetõvel szemben probléma merülhet fel, mivel a lovat megijesztheti, bántalmazhatja és a ló ennek következtében elszaladhat.Tudni kell azonban, hogy egy normálisan betanított un. egygazdás ló nem hagyja ott a gazdáját, ill. egy rövid menekülés után (a ló a természetben egyébként is így viselkedik) megáll és várja a társat ez esetben a gazdáját, mivel azt valamiféle olyan fajtársnak tekinti, aki rangban felette áll, nélküle bizonytalanul kiszolgáltatva érzi magát (a ló alapvetõen zsákmány állat, amely társasan él a rangsort fenntartva). Egy agresszív szabálysértõ ugyanennyi erõvel beletörheti a gépkocsiba az indítókulcsot, betörheti az ablakot, kiszúrhatja a motorkerékpár, vagy a bicikli kerekét és akkor még az esélyünk sincs meg, hogy a lovat késõbb megfogva visszavonuljunk. Ideális esetben egy egyszerû intézkedésnél (a gyakorlat szerint a legtöbb ilyen jellegû) ami nem igényel helyszíni bírságot, csak egy szóbeli figyelmeztetést, elõnyben vagyunk, mivel le sem kell szállni a lóról. Egy tapasztalt stabil lovast a ló hátáról nem egyszerû dolog lelökni. Eleve fentrõl minden gyanús mozdulatot hamarabb észrevesz, és a lóval közösen azonnal tud reagálni, mozdulni (combsegítség /térd és lábszár/, szársegítség, testtömeg segítség, hang segítség, amit az illetõ személy észre sem vesz, de a ló azonnal mozdul rá a megadott irányba). Tehát alapvetõ a jó kiképzett ló, ez azonban egyébként is mindenkinek a saját érdeke. Emellett a lovat hozzá kell szoktatni a gépkocsikhoz, hirtelen mozdulatokhoz, zajokhoz, fegyverzajhoz, szélfútta nylondarabokhoz. Ez nem ördöngösség, hiszen gondoljunk csak a csikósbemutatókra, ahol a csikós a lovával szemben áll és közvetlenül elõtte pattogtatja a karikás ostorát, vagy áll rajta és ugyanezt teszi. Megfelelõ idegrendszerû ló esetén ezt rövid idõ alatt el lehet érni, a hátáról minden gond nélkül el lehet sütni egy fegyvert, ill. lövést lehet leadni.Mivel a szolgálat ellátása során, lóháton maroklõfegyvert is visel az õr, ez további nyomatékot ad a hatósági intézkedésnek. Határozott fellépés esetén ezek a pszichológiai hatások még egy alacsonyabb termetû õr esetében is rendkívül fenyegetõ benyomást kelthetnek a szabálysértõvel szemben, tehát a pszichológiai fölény és így az õr önbizalma sokkal erõteljesebben jelentkezik. Természetesen nem az a célunk, hogy bárkit fenyegessünk, a természetvédelmi õri gárda nem erõszak szervezet.A KNP Észak-Homokhátság területén, a legtöbb helyen van bokor vagy fa, ahova a lovat az intézkedés során ki lehet kötni, amit alkalmanként egyébként is megtesz az õr, hiszen a területen, pl. botanikai felméréskor nem rángatja maga után a lovat. Másik módszer a kötõfékszár /vezetõszár/ (ami egy olyan lovon, amely az õrszolgálat ellátásában partnerként részt vesz, mindig rajta van) csüdhöz való kötése, esetleg a két mellsõ láb bõrbéklyózása (western technika, amit a környékben hatékonyan és teljesen természetes módon alkalmaznak is). A nyergen található karikákhoz a bõrbéklyó hozzá erõsíthetõ, a nyeregtáskában szállítható. Természetesen a lovat ehhez hozzá kell szoktatni, egyébként felsebezheti a lábát, hanyatt vághatja magát, fetrenghet stb. (csak tanítás kérdése). A lovas idegenforgalmi létesítmény alkalmazottaival (lovas túravezetõk, csikósok, vendégek) a lovas hobbi tanyák kilovagló lovasaival történõ találkozás során nincs meg az az alapvetõ, ösztönösen beidegzõdött kisebbségi érzés, amely akkor éri az embert, ha gyalogosan találkozik egy lovassal, vagy egy lovas csapattal. A lovas tanyák megszokva az õrt lóháton sokkal jobban respektálják. Nem beszélve arról, hogy a területeken, pl. egy homokbuckában, sem gyalog, sem terepjáróval nem lehet elfogni egy esetleges lovas szabálysértõt, ha az nem akarja, mivel a lóval szinte mindenen keresztül lehet menni.Végül is a tapasztalat az, hogy ha valaki lóval, fegyverrel és egyenruhában, jelvénnyel felszerelkezve megy oda a szabálysértõhöz, elkövetõhöz akkor a pszichikai fölény olyan nagy, hogy nem is próbálkozik az intézkedés alá vont személy kibújni az alól (természetesen egyedi esetek mindig elõfordulhatnak). Rendkívül fontos az alkalmankénti kampányszerû páros õrszolgálat lóval. Ez valóban demonstratív jellegû és az õrkörzetekben ezt olyan sûrûn kell megismételni amennyire az egyéb feladatok ezt lehetõvé teszik. Fõleg a kritikus idõszakokban, az idegenforgalmi fõszezonban áprilistól-októberig. Természetesen ugyanilyen fontos a gazdálkodók ellenõrzése is, pl. kaszálási idõszakban. A páros õrszolgálat itt is nyomatékosítja a kezelési szabályzatok betartását. Azonban ennek nem kell csupán a hatósági oldalára vonatkoznia, mivel legalább annyira fontos a védett természeti területek és õrkerületek páros õrszolgálatban történõ felmérése, a védett fajok számbavétele. Mivel a tájegységen belül azok a körzetek, ahol az õrök az õrszolgálatot lóval is ellátni szándékoznak, egymás szomszédságában vannak, így az alkalmankénti, ill. rendszeres páros õrszolgálat nem jelent akadályt.Az elmúlt idõszakban olyan kezdeményezések kezdenek kibontakozni, amely egyaránt szolgálja a magyar lovas kultúra megõrzését ill. újjáteremtését, valamint egy olyan országos bázis létrehozását, amely kifejezetten a természet és a nemzeti értékeink megõrzését szolgálják. Itt nagy szerephez jut a ló. Amennyiben a jövõben ez realizálódik akkor ezeket az embereket, társadalmi szervezeteket (ha minden jogi út adott) érdemes lesz bevonni a lóval történõ õrszolgálat ellátásába.Oktatás, BalesetvédelemA szolgálat lóval történõ ellátásának megkezdése elõtt, tehát még mielõtt az õr hivatalosan lóra ülne lovas oktatásban, és balesetvédelmi oktatásba kell részesíteni. A Bács-megyei Díjlovas Szövetség elnöke és egyben a Kecskeméti Lovasklub vezetõje, valamint képzett lovasoktató, a lovas körökben jó nevû Magyar Zsuzsa, hivatalosan vállalja ezt. Az oktatás végén oklevelet, „bizonyítványt” ad róla.Szaktanácsadás és felügyelet- A KNP részérõl az illetékes osztály vezetõje negyedévenként ellenõrzi a lovak tartási, takarmányozási, használati feltételeinek megfelelõ szinten történõ biztosítását.- A Minisztérium részérõl az illetékes Fõosztály, Osztály.- Az illetõ tenyésztõ szövetség (Kisbéri Tenyésztõk Szövetségen belül a Gidrán Tenyésztõk Szövetsége)- A fajta fõménese, ami jelen esetben a Marócpuszta Gidrán Ménes.- Jónás Sándor a Marócpuszta Gidrán Ménes vezetõje és Vörös József a legnagyobb hazai gidrán magántenyésztõ. Felszerelés Nyereg:Mivel az õrszolgálat ellátása lóval nem hobbi, hanem kemény munka ló és lovas számára egyaránt, ezért a felszerelés közül ki kell emelni a nyerget. Egy rosszul felfekvõ nyereg (a boltokban tömegesen kapható un. hosszú távú lovaglást szolgáló olcsó nyergek / 30-50000Ft / amelyek Indiában, rosszabb esetben, Pakisztánban készültek) nyeregtörést okoz és a lovat hosszú idõre kiveszi a munkából. Tapasztalt lovasok és egy lovas oktató, nyerges, lótenyésztõ szerint célravezetõbb (angol típusú nyeregben gondolkodva) ha használt márkás nyerget (pl.Kieffer) vesz a KNP az õrök részére, mivel az megfizethetõ, a minõsége jó és a jó felfekvés biztos (?), garantált márka, garantált minõség. Az ilyen márkás nyergek általában Magyarországon nagyon drágák, kétszázezer Ft körül és jóval a fölött mozognak. Valójában az õrök számára is az a nyereg típus lenne a jó, amelyet egyes távlovasok használnak, nevezetesen a távlovas nyereg (Hörnyéki József a távlovas szakág korábbi elnöke és versenyzõi / Sükösdi Turbó SE / évek óta ezt a nyereg típust használják). Azonban ezek nagyobbrészt sport, ill. versenycélra gyártottak.Az õrszolgálat ellátása programnak azonban ki kell alakítania a saját stílusát. Lónak és lovasnak az egyik legkényelmesebb nyeregtípus a western. Ez a nyeregtípus nagy felfekvésû un. utazó nyereg, amely lehetõvé teszi azt, hogy a lovas órákat töltsön a nyeregben, és közben nem terheli túl a ló hátát. Azonban ez nem Európai (spanyol eredete ellenére), nem Magyar. A western nyeregtalpi rész felfekvõ felületéhez hasonló a magyar katonai bok nyereg. Felépítésében ugyanolyan típusú, mint a hajdani tiszafüredi gombos nyereg. Tehát nem csak a gerincoszlop mellett fekszik fel a nyeregpárna (mint az angol), hanem a nyeregtalpi felület széles és nagy felfekvést biztosít, részben a bordák ívét is követve, nagyobb felületre elosztva így a lovas súlyát. Ebben a nyeregtípusban van a lovas számára kényelmes és kényelmetlenebb változat is. Egy magyar nyergesmester elkezdte gyártani a bok nyereg különbözõ fajtáit. Részben változatlan formában lemásolta a magyar királyi lovasság második világháború elõtti bok nyergét, részben módosított változatot hozott létre, a nyeregtalpi részen több csuklós megoldással - hogy minden lóra megfeleljen - könnyített vázzal és kényelmesebb ülõfelülettel.A füredi gombos nyerget a Kaposmérõn élõ és dolgozó Kassai Lajos lovasíjász újraélesztette. Állítólag lónak és lovasnak egyaránt kényelmes hosszú távon is. Ugyanitt készítik a IX. századi lovasíjász nyergeket, ami a magas elsõ és hátsó káparész miatt biztonságos, fõleg a lovasíjász sportra.Hasonló õsmagyar jellegû nyerget készít az Eger melletti Töviskes völgyben élõ Tamus Antal. Tizenöt éves kutatómunka van mögötte. A bok és az õsmagyar jellegû nyergek hátránya lovaglás szempontjából az, hogy a lovast viszonylag távol tartják a ló hátától, nem biztosítanak mély ülést. Elõnyük, hogy hosszú távú lovaglásra készültek és nagyon strapabírók.Valójában számunkra a katonai bok nyereg, kényelmesebb ülõfelületû változata lenne a megfelelõ, vagy a távlovas nyereg. Figyelembe kell venni, hogy munkavégzés során a fõ jármód a lépés és az ügetés, mivel a természetvédelmi õr megfigyelni és észlelni akar, nagyobb távolságok bejárása mellett. Az õsmagyar típusú nyergek használatakor a jármódokban a lépés és a vágta volt a jellemzõ, minimális ügetéssel, tehát annak megfelelõ a nyereg felépítése. Kényelmetlenebb benne az ügetés, bár ezirányú tapasztalatunk csak a hallottakra alapozódik. A felszerelés további részeinek az adott nyeregtípussal kell harmonizálniuk: NyeregalátétJó minõségû zselés nyeregalátét mintegy tizenkettõ, tizenötezer Ft. körül mozog egyszerû alátét hét nyolcezer Ft. Lópokróc négy-ötezer Ft. Kantár, zablaA lóra méretezve kell vásárolni, legalább is a zablát, a kantár állítható. Egyszerû réz csikózabla, vagy olív zabla a legmegfelelõbb, a ló szájszélességének megfelelõen. (A Zabla száji részének mindkét irányban mintegy 0.5 cm-rel túl kell érnie a szájon. A vastagsága legalább 16 mm). Változó az ár, a kantár és kantárszár átlagos ára mintegy nyolc - tízezer Ft. Az egyszerû tört szájrészû olív zabláké mintegy ötezer Ft.Költség kalkulációFigyelembe kell venni, hogy a szolgálati terepjárókhoz és magán gépkocsikhoz felhasználható kilométer keret, korlátozott és kevés. Az õrkerületek nagyok. Ló használattal plusz kilométer keret hozható létre, miközben relatív költség csökkenés jelentkezik, ami a következõkbõl tevõdik össze:- Egy átlagos Lada Niva terepjáró költsége 37 Ft/km, erre jön még az amortizációs költség ami a kilométer költség plusz ¾ része. Tehát 64,75 Ft/km a teljes költség (a terepjáró öregedésével az összeg növekszik, pl. egy 8 éves Niva alapköltsége 52 Ft/km plusz a kilométer költség amortizációs ¾ része.).- Egy ló egy nap átlag 35 km-t tud könnyedén teljesíteni (néha többet, néha kevesebbet).- Egy nap, 35 km-t számolva ez 2266 Ft plusz költséget jelentene Lada Niva terepjáró esetében. Ha csak az alapköltséget számolom amortizáció nélkül, akkor is 1295 Ft/35 km. Egy ló napi költsége (20 000 Ft-os bértartással számolva – van aki maga tudja tartani 15 000 Ft-os KNP-s önköltséggel) 666,66 Ft. Napi 35 kilométert számolva a ló költsége egy kilométerre 19.04 Ft, azonban ez az egész éves tartási költség függvényében értendõ.- Tizenhét nap lóhasználatot számolva egy hónapban Niva használatra kivetítve 38 522 Ft. Tizenhét nap lótartásra kivetítve az összeg 11 333 Ft (595km/hónap).- Éves szintre kivetítve a lóhasználat Niva használat képében (havi 17 nap lóhasználat, évente csak tíz hónapot számolva /170 nap/) 385 220 Ft. Lótartásra kivetítve ez az összeg 113 332 Ft.- Mivel a lovat egész évben kell tartani, az összeg egy ló esetén – egységes 20 000 Ft-os bértartással számolva – 240 000 Ft. Négy lovat számolva 960 000 Ft. A Niva használat esetében nyilván csak a tényleges használatot vehetjük figyelembe, így az összeg négy Nivát számolva 1 540 880 Ft. - Tehát a relatív megtakarítás 580 880 Ft egy évben, négy Niva és négy ló függvényében a lovak javára (figyelembe véve azt is, hogy a lovakat egész évben kell tartani). A számadatok valójában azt nem mutatják, ami a legfontosabb, nevezetesen a területi munka nagyfokú hatékonyság növelõ szerepét, ami a számok tükrében nem érzékelhetõ, mérhetõ. Lóval általában olyan területrészeken közlekedünk, ahova gépkocsival egyébként sem megyünk be, ill. nem mehetünk be.Költség szempontjából a legmeghatározóbb a ló ára.1./ Ló vásárlás:Gidrán Három-öt éves lovak: Ivartól független: 500 000 Ft/egyed plusz 12% áfa tartalom. 560 000 Ft áfával növelve Öt egyed vásárlása esetén: 2 500 000 Ft+Áfa/12%= 3 000 000FtA ló ár a mindenkori kereslet kínálat függvénye, ettõl lehet valamivel alacsonyabb, de magasabb is a vásárlás idõszakában.2./ Nyereg: 100 -130 000 Ft/db 3./ Kantár: 4- 10 000 Ft/db4./ Zabla : 3- 6 000 Ft/db5./ Nyeregalátét: 7- 15 000 Ft/db6./ Rövid chaps: 4- 12 000 Ft/db7./ Nyereg táska: 2- 25 000 Ft/db8./ Szállítás(120-150 Ft/km): 120-150 000 Ft (a lovakat mindenhova egytömegben de egyedileg kiszállítva, kerekítve 800 km.)Ló vásárlással felszereléssel az együttes összeg a következõ képen alakul: Négy nyereg: 520 000 Ft. (130 000 Ft-os átlagárral számolva) Négy nyeregalátét: 52 000 Ft. ( 13 000 Ft-os átlagárral számolva) Négy kantár: 28 000 Ft ( 7 000 Ft-os átlagárral számolva) Négy zabla: 16 000 Ft ( 4 000 Ft-os átlagárral számolva) Négy db. rövid chaps : 40 000 Ft ( 10 000 Ft-os átlagárral számolva) Nyereg táska : 100 000 Ft ( 25 000 Ft-os átlagárat számolva) (Egy õr rendelkezik felszereléssel) Összesen: 756 000 Ft kerekítve: Öt ló /Gidrán/ ára : 2 500 000 = 12% Áfával 3 000 000 Ft 3 000 000 FtAmennyiben elsõ lépcsõben csak négy lovat veszünk: 2 000 000 = 12% Áfával 2 400 000 Ft 2 400 000 FtA végösszeg összesen öt ló vásárlása esetén felszerelés nélkül (amennyiben a felszerelés vásárlást más módon akarjuk megoldani) szállítással:3 150 000 FtA végösszeg összesen négy ló vásárlása esetén felszerelés nélkül (amennyiben a felszerelés vásárlást más módon akarjuk megoldani) szállítással:2 550 000 FtA végösszeg összesen (szállítással, felszereléssel együtt/öt ló): 3 910 000 Ft.A végösszeg összesen (szállítással, felszereléssel együtt/négy ló):3 310 000 FT.Négy ló vásárlása esetén, az alkut is beleszámítva, a szállítási költséget csökkentve, megfelelõ minõségû és árú felszerelést vásárolva a végösszeg: 3 000 000 FtTartás, takarmányozásA tartás, takarmányozás már nem a beszerzési tárgykörhöz tartozik.A tartási önköltség, takarmánnyal, a szükséges vakcinázásokkal féregtelenítésekkel együtt, havi bontásban, mintegy tizenötezer Ft. Éves szinten mintegy 180 000 Ft egy lóra számolva.Ez a költség tartalmazza a naponkénti 4-6 kg zabot, 8 kg szénát, (10 kg alomszalmát), másik módszer esetén 4-6 kg zab, 8 kg széna, 4 kg lucerna széna, heti kétszeri mash / macs / (forrázott korpa, lenmag, zab), ill. az õröknél elhelyezett lovak esetében a szabad tartásos legeltetést, ami a legideálisabb. Valamint a vakcinázásokat (takonykór-lóinfluenza / rezekvin pluss /, tetanusz ellen / Eqilis Tetanus-Vaccina /, valamint veszettség ellen / Rabisin /) és a féreghajtásokat alapvetõen tavasszal és õsszel (Equalan pasta).A hátaslovak takarmányozásánál figyelembe kell venni, hogy a naponta 1-3 órás igénybevételt könnyû, a 3-5 órást közepesnek és az 5-8 órást nehéznek tekintik. A klasszikus szabály az, hogy 100 kg testtömegre könnyû munka esetén 1.5 kg jó minõségû szénát és 0.5 kg abrakot számolunk. Közepes munka esetén 1.25 kg jó minõségû szénát és 1.0 kg abrakot, nehéz munka végzésekor pedig 1.0 kg szénát és 1.5 kg abrakot etessünk. A nyalósó (lehetõleg szelénezett) természetesen állandóan az állat elõtt kell, hogy álljon. Egy átlagos ló testtömege mintegy ötszáz kg.A fent említett tartási költség abban az esetben van így ha az illetékes õr, el tudja helyezni a lovat és a KNP látja el takarmánnyal (amit a saját területein kaszál, termel).Az õrök közül kettõ ezt meg tudja oldani, három a bértartásos elhelyezést tudja biztosítani (bértartás de saját gondozás) ami jelenleg a legolcsóbb áron is 20 000 Ft. Ezt a költséget esetleg lehet csökkenteni azzal, hogy a Park takarmányt ad a bértartónak, megegyezés alapján. A leendõ bértartók egyben polgári természetõrök is lesznek.Tehát éves szinten az öt lóra vonatkoztatott költség összesen: Kettõ önköltséges: 360 000 Ft/év (15 000 Ft/hó/egyed) Három bértartott : 720 000 Ft/év (20 000 Ft/hó/egyed) Összesen: 1 080 000 Ft/év/öt ló Egységes bértartás esetén: 1 200 000 Ft/év/öt lóAmennyiben a legkevésbé kedvezõ költségtényezõket nézzük (egységes bértartás), akkor egy õr lovának az éves költsége mintegy 240 000 Ft. Ha sûrûn beteg a ló, a patája miatt patkolni kell nem elég a szimpla körmölés / ami egy terepi ló esetében elégséges kell, hogy legyen, fõleg homoktalajon /, stb. még rá számolhatunk plusz ötven-hatvan ezret és így jön ki 300 000 Ft-ból évente. Ebben az esetben azonban el kell adni a lovat, mert nem való az õri munka megsegítésére. Azonban még ebben az esetben is kijön a ló 25 000 Ft-ból havonta.A környéken a hobbi lovak bértartása 20-30 000 Ft között mozog.Figyelembe véve azt, hogy ez az összeg öt õrkerületben oszlik meg és azt a tényt, hogy amíg az õrök lóháton vannak addig az autó nem romlik, használódik, ez az összeg éves szinten nem nagy. Tekintetbe kell venni egy lestrapált Lada Niva javítási költségeit, esetleg párhuzamot lehet vonni a gépkocsi park fenntartási költségeivel, habár mindenki tisztában van azzal, hogy az õrszolgálat ellátása lóval egyfajta szükséges plusz lehetõség, az adott területû õrök számára, aminek megvalósítására az idõ most érett meg. A gépkocsit, ha kiváltani (sajnos) nem is tudja, de adott esetben sokkal hatékonyabban helyettesíti, mint bármi más.Egy öt éves ló még kb. tizenhárom-tizenöt évig munkában tartható, tehát a vásárlásra fordított összeg az elvégzett munka arányát tekintve bõven megtérül. GIDRÁNEgy õshonos huszárlófajta a természetvédelem szolgálatában A fajta kialakulásának történeteA gidrán fajta Mezõhegyesen alakult ki. Alapítója Gidrán II. 1818-ban született Mezõhegyesen, az 1810-ben született Siglavy Gidrán importált arab mén és a spanyol Arrogante kanca után. Gidrán II törzsmén lett és a mezõhegyesi gidrán fajta elindítójaként tartják számon.Ez a mén az akkori mezõhegyesi ménes különbözõ fajtájú kancáit fedezte, ezért a fajta akkor genealógiailag rendkívül hasonlított a mezõhegyesi félvérre, vagy a nóniuszra. A nóniusz, furioso, gidrán több mint 170 éve egymás mellett, egy bölcsõben, de egymással történõ összekeveredés nélkül alakult ki. A gidránnak a megkülönböztetést és a kiválás lehetõségét tulajdonképpen a sárga szín adta: a gidrán a mezõhegyesi sárga arab ménesbõl alakult ki.A fajtában arab, majd nagymértékben angol telivér méneket is használtak a múlt század második felétõl. A nemesítés módja a cseppvérkeresztezés volt: a telivér mének után megszületett kancaivadékokat két generáción keresztül mindig gidrán törzsmének fedezték, így a lovak nem veszítették el testtömegüket és csontalapjukat. Néhány nevezetes telivér mén, amelyek a gidrán ménesben fedeztek: Amaty, Algy, Kengyel, Bakony, Chief justice, Bíbor, Exact, stb. Szerepet kapott azonban a félvér Kozma- és a Maxim vonal, és az utóbbi idõben a Shagya arab Siglavy-Bagdady és a Gazal-vonal néhány ménje is.A fajta kialakulásában az akkori kor haditechnikájának volt a legnagyobb szerepe, mely kiváló és szilárd szervezetû hátaslovakat keresett a könnyûlovasság számára. A cél a huszártiszti hátaslovak ideális típusának elérése volt. A gidránok szervezeti szilárdságát és ellenálló képességét bizonyítja, hogy a mezõhegyesi lóállományt tizedelõ betegségeknek leginkább az arab hátterû lovak álltak ellen. A gidrán maga anglo-arab típusú lófajta.A gidrán az elsõ világháború után csaknem eltûnt az országból. 1920. III. 20.-án a távozó román csapatok, fenntartás nélkül elismerve a fajta értékeit, egy sajátos, de jellemzõ diplomáciai manõverrel, magukkal hajtották a gidrán ménest is (összesen 186 ló). Az akkori 98 gidrán kancából mindössze 13 maradt meg. Szerencse a szerencsétlenségben, hogy ezt a törzsállományt nagyrészt megõrizték, és napjainkban az eredeti kancacsaládok utánpótlását jelentik.Mezõhegyesen 1920-ban a megmaradt állomány mellett a kistenyésztõktõl visszavásárolt kancákkal kezdõdött újra a fajta tenyésztése. Törzsménnek az Ausztriából bérelt Gidrán III lett felállítva, melyet egyben a „C”mén vonalat képviselte. A II. Világháború elõtti 90 körüli gidrán anyakancából a háború után – 1948-ban - mindössze 28 került vissza Mezõhegyesre Bergstettenbõl és Donauwörth-bõl.Az 1970-es évekre a fajta Magyarországon végveszélybe került. A kancalétszám húsz egyed alá csökkent. 1974-re a megmaradt 16 kancát és két mént az állam génrezervé nyilvánította. Ekkor sikerült Bulgáriából két mént importálni, ami újabb lendületet adott a fajta tenyésztésének. A sütvényi eredeti állomány és a boródpusztai népies hátterû kancák az 1980-as évek végén Marócpusztára kerültek. Itt épült fel a gidrán fajta állami fõménese. Ezzel a ménessel szorosan együttmûködve, tenyészanyagát – a lehetõségek javulásával – a tiszta vérû romániai gidrán populációból beszerzõ Gyûrûsi Gidrán Ménes is a minõségi fajtafenntartást szolgálja. A sikeres importnak köszönhetõen szinte maradéktalanul sikerült regenerálni az eredeti kancacsaládokat és ménvonalakat. A fajta tenyésztõi jelenleg nyilvántartanak 22 családot és három élõ ménvonalat. A törzskönyvezett kancák száma kb. 200. Idegen fajta nem került a gidránba, a nagyarányú létszámcsökkenés után, a népies kancaanyagon való tenyésztés egyértelmûen fajtaazonos ménekkel folyik. A nem eredeti kancacsaládos lovak többsége 5-6 generációra visszavezethetõen gidrán származású, így elmondható, hogy hagyományos fajtáink közül származásában ez különbözik legjobban Európa más félvér fajtáitól, és legjobban közelíti a valamikori populáció származását. Az identitást erõsíti a gidrán kizárólagos sárga színe is. A fajta legeredményesebb törzsménje a Gidrán XI-es (Gidrán IV-es törzsmén után-anyja 14 Regöly Gidran Iram). Amellett, hogy a fajtának számos kiemelkedõ teljesítményt nyújtó sportlova volt történelme során, a bécsi lovas csendõrségnek is kedvelt fajtája hosszú élettartama, keménysége miatt. A fajta ma is karakteres, kemény, szilárd genetikai alapokon nyugvó állomány, és magában hordozza a nagy teljesítményt. A ménes lovait alapvetõen militaryban (háromnapos verseny: elsõ nap díjlovaglás, második nap cross verseny / terep verseny rögzített akadályokkal meghatározott ütemben és jármódban/, harmadik nap díjugratás) próbálják ki, ahol igen eredményesen szerepelnek (Roletti, Hûtlen, Nimfa, Ima). Ma a fajta tenyészete kb. 20-22 tenyésztõ vállán nyugszik, plusz két oktatási intézmény segíti a fajta fennmaradását saját eszközeivel. Cél, hogy a tenyésztõi bázis szélesebb alapokra kerüljön. A 200-as kancaállomány igen szûkös. A FAO meghatározása szerint a 100 egyednél kisebb állomány, kritikus, 100 és 1000 közötti veszélyeztetett, 1000 és 5000 egyed közötti fenyegetett, 5000 és 10 000 közötti ritka. Mindenképpen ki kell emelni, hogy egy fajta értékét nagyban meghatározza elkülönülése, különbözõsége. Éppen ezért a gidránnak mindenáron fenn kell tartani genetikai különbözõségét, és a pedigrék tisztaságát, egyediségét. Itt az állami szerepvállalás nagyon fontos lenne.A fajta hagyományos módon való fenntartása az elsõdleges cél, és az ilyen módon meghatározott határokon belül valami pluszt keresni a gidránban. Az élsport mellett ez lehet túrában, hobbi lóként való sikeres használata (nemzeti parki szerepvállalás, mint õrszolgálati ló).Jelenlegi fõbb tenyésztési helyei a marócpusztai ménes (állami) – Jónás Sándor szakmai irányításával - és Vörös József magánménese a Zala-megyei Gyûrûsön. A ménes tulajdonosa a tenyészanyag zömét – jó érzékkel – a még meglevõ kancacsaládok maradéktalan összeszedésével a romániai Radautz-ból importálta. Volt olyan egyed is, amelyet a törökországi lovas rendõrség állományából sikerült kimenteni. Az eredeti 16 kancacsaládból mára már csak 14 maradt fenn, amelybõl egy kivételével mind rendelkezésére áll a magyarországi tenyésztõknek. Már több mint tíz éve annak, hogy a Kaposvári Pannon Agrártudományi Egyetem felkarolta a gidrán fajta tenyésztését.Fajtanévjegy Méretei: Marmagassága: 160-168 cm Övméret: 185-200 Szárkörméret: 20-23 Színe: csak sárga (aranysárga) és annak különbözõ árnyalatai (más szín nem lehetséges), megengedett a fejen és a lábon elõforduló különbözõ nagyságú jegyek.Típusa: középnehéz angol félvérTestformái: nemes fej, jól ívelt középhosszú nyak, kiemelkedõ mar, középhosszú hát és ágyék, rövidebb de erõs far, korrekt, erõs lábak, jó paták.Jellegzetességük még az erõs csontalap, a nemes külsõ és a mozgékonyság.Használata: kemény szervezetû, hasznos munka, sport és hobbiló. Kifejezetten hátas típus. Az örszolgálat szempontjából az arabénál nagyobb rámásabb volta és rendkívül kemény szervezeti szilárdsága, távbírása, ideális lehet az õrszolgálat lóval történõ ellátására. Volt egy konferencia „Merre tovább? Konferencia a magyar lótenyésztésrõl. A magyar lótenyésztés az EU-csatlakozás tükrében” címmel. Ennek során Dr. Horn Péter a következõket nyilatkozta: „Ha Magyarország ellenáll a piaci hatásoknak és megpróbálja a tiszta génbázisokat fenntartani, EU-támogatás szempontjából két út áll elõtte. Az egyik az EU biodiverzitás megõrzését támogató alapja, ahova a lovat is be kell csempészni. A másik lehetõség a nemzeti parkok, természetvédelmi területek támogatása, amikre amúgy is teljesen új stratégiát kell az országnak kidolgoznia, sokkal több állatot kell ezekre a területekre rátelepítenünk. Így ezeket a fajtákat, talán a méneseket, ezekre a területekre kellene koncentrálni, és erre külön támogatást lehetne szerezni. Példának elég csak a francia modellt, Camargue-ot említeni. A veszélyeztetett fajtáink ménesei számára próbáljunk meg egy nemzeti stratégiát felállítani, beszámítani abba a legeltetési stratégiába, amit a jövõben az egész világon preferálni fognak.”Miért a gidrán fajta a megfelelõ az õrszolgálat lóval történõ ellátására?1.- A fentiek tükrözik azt, hogy az egyik olyan fajtánk, amelynek genealógiai vonalai a legeredetibb formában megmaradtak. Egyik más hazai fajtánk sem õrzi ilyen messzire visszanyúlóan és stabilan származásának az eredetiségét.2.- Szervezeti szilárdsága, távbírása, keménysége, igénytelensége, hosszú élettartama, eleganciája, az arabénál rámásabb volta, gyorsasága ideálissá teszi erre a munkára.3.- Sárga színe egyértelmûen a munkába állítást és tenyésztést (az õrökhöz kihelyezett formában) felvállaló nemzeti park szimbóluma is lehet (a nemzeti érzés egyik megnyilvánulása egy õshonos magyar lófajta tükrében).Aggteleken a hucul, Hortobágy felvállalta a Takit. Egy nemzeti park, egyszínû, egyfajtájú, a legeredetibb vonalú, hazai tenyésztésû lófajtával, a gidránnal.4.- Kifejezetten hátas típus, mi több a huszár tisztek hátaslova volt, tehát az egész országra jellemzõ lófajta (-volt, amíg a II. Világháború után a lótenyésztést szét nem verték). A huszárlovak összterhelése teljes menetfelszereléssel mintegy 150 kg volt, tehát ez a lófajta könnyedén viszi a nagyobb termetû õrt is hosszabb távon. 5.- A várható támogatási rendszer átalakulása, a tenyészkancák tartásának költségeit elviselhetõ szintre emeli, esetleg maga a tartás is gazdaságossá válik.6.- A születendõ csikók növekedése ideális körülmények között folyhat, mivel az õrök napi munkára használják a kancát, ami nem egyenlõ a versenysporttal, tehát állandó modorált, ideális trenírmunkában tartja a csikót. Így megfelelõ izomzatú és szilárd szervezetû, emberhez szokott, szelíd, eladható csikókat lehet nevelni. Talán ez az egyik legideálisabb csikónevelési forma, fõleg ha a munkán kívüli idõszak szabadon tartással, legelõn tartással párosul.7.- A MARÓCPUSZTAI MÉNES állami ménes, tehát az Fvm-hez tartozik. A vásárlást figyelembe véve ez leegyszerûsíti a dolgot, hiszen nem egy kft.-nek vagy magán személynek kell fizetni, hanem gyakorlatilag az állam a pénzt az egyik zsebébõl átrakja a másikba, miközben a tenyésztési bázisa biztonsággal növekszik. A csikók értékesítésében a gesztor Ménes segítséget tud adni, ill. fel tudja vállalni.8.- A hasonló teljesítményt nyújtani tudó lófajtánkhoz képest (talán a shagya arab) lényegesen kedvezõbb az ára.9.- Az esetlegesen lesérült – de még tenyésztésben tartható - kancákat megfelelõ feltételekkel vissza lehet cserélni a Ménessel, egy egészséges kancára.10.- Hosszabb távon az évjárati csikók betanítását, alapszinten belovaglását (a gazdaságosságot is figyelembe véve) házon belül is meglehet oldani, a szakmai feltételek megteremtõdésével, ami – a betanított csikó magasabb árát figyelembe véve - tovább növelheti az árbevételt.11.- Az õrökhöz, a kancánkénti kihelyezés növeli a lótartás-tenyésztés biztonságát, hiszen ebben az esetben egy helyen, egy lóra figyel egy-ill. több ember. Tehát az elszámoltatás lényegesen leegyszerûsödik.„A lótenyésztésben a hobbiló tenyésztés fogalommal jelölünk minden olyan tevékenységet, amelyet nem megélhetési célból ûznek, nem alapvetõ kereseti forrást jelent, nem sorolható a lóversenyzés, vagy a minõségi lovassportok körébe, aminek ugyanakkor nem okvetlenül velejárója a bevétel hiánya, vagy a törvényszerû ráfizetés. ……A hobbilónak (-itt nevezzük szakszolgálati lónak /saját megjegyzés/-) tehát van tenyészcélja, ezekre lehet szelektálni, általa a populáció genetikai szerkezetét megváltoztatni, az állományt minõségében, teljesítményében javítani. Ezek a kritériumok nem összeegyezhetetlenek a lovassport diszciplínákat magas szinten teljesíteni képes lovakkal szemben támasztott követelményekkel, sõt, jelentõsen egybeesnek azzal. A kétféle ló közötti különbség elsõsorban az eltérõ kiképzettségben nyilvánul meg. …. A hobbiló tartás (szakszolgálati ló /õrszolgálati ló/-saját megjegyzés-) már csak azért sem elhibázott tenyészcél, mert a világon mindenütt ezek a tenyésztõk a tradicionális lófajták fenntartói” ÖsszegezveA gidrán egy olyan kifejezetten hátas típusú, génállomány szempontjából legjobban megõrzõdött (genealógiai vonalak) még színben is egységes hazai lófajta, amely szervezeti szilárdságban, igénytelenségben, kitartásban, keménységben, (szakszolgálati) hátaslóhoz mért ideális méretben és használhatóságban, felül múlja a legtöbb hazai lófajtánkat. Kettõs hasznosítása (tenyész és hátasló /szakszolgálati ló-õrszolgálati ló/) tovább segítheti ennek a nagyszerû fajtának az elterjedését, népszerûsítését. Szakszolgálatban /õrszolgálati ló/ való szerepvállalása új oldalát mutathatja meg, ill. újra felfedezett oldalát.„Évszázados múltjuk miatt és változásukra tekintettel a hagyományos magyar fajták pillanatnyi legnagyobb értéke származási különbözõségük lehet, egyrészt egymástól, másrészt a fõleg Európában található populációktól.” A gidrán ilyen szempontból egy unicum!„Az élet minden területén megfigyelhetõ, hogy a magukra valamit is adó nemzetek óriási anyagi és erkölcsi támogatást adnak nemzeti örökségeik konzerválására, fenntartására.” Az összefoglaló (gidrán) a következõ szerzõk tollából ered: - Jónás Sándor (a Marócpuszta-Gidrán Ménes vezetõje), Dr. Szarka János, Bartók László: Tradicionális Sportló fajtánk a Gidrán I-II-III-rész (Lovas Élet 2000/1-2-3. szám).- Novotni Péter összefoglalója: Tanácskoztak a gidrántenyésztõk Debrecenben (Lovas Élet 2002/2 szám). Benne: Jónás Sándor, Hecker Walter, Dr. Mihók Sándor elõadásai.- Novák Pál: Fajtakalauz, A gidrán (Lovas Magazin 2002/9 szám)- Dr.Mihók Sándor: A magyar lófajták „identitása” (Lovas Nemzet 2000/III szám) „A Hobbiló, mint tenyészcél” (nem elhibázott célkitûzés) (Lovas Nemzet 2002/5. szám)- Dr.Bodó Imre: Lótenyésztõk kézikönyve- Rásky Péter: Merre tovább? Konferencia a magyar lótenyésztésrõl (Lovas Élet 2002/6. szám)

[terembura]

Szia Ranger!Egyet magyarázz meg, miért pont a gidrán. A hazi fajták közül a leglabilisabb idegrendszerûnek tartott fajta (saját tapasztalatom - 1 ló - pont az ellenkezõje). Komoly lovas tudást igényel, sok a szélsõségesen ideges egyed. Persze válogatás lehetséges. Ha nem csak KNP szinten gondolkodsz, hanem egy országos rendszerben, már pedig szerintem ez kell, hogy legyen a cél, akkor nagyon nehéz, talán reménytelenül nehéz ennyi nyugodt egyedit összeválogatni úgy, hogy további szempontoknak is meg kell felelnie. Én személyesen nagyon szeretem, mindennel egyetértek amit a fajtáról írtál, de ez kimaradt, pedig máshol ezt a legfontosabb szempontnak vetted Te is. Én, ha lovat kellene vennem magamnak, gondolkodás nélkül mernék, de egy gyengébb lovas tudású, vagy ismertelen alá nem ajánlanám felelõséggel. Persze mondhatod, tanuljon meg rendesen lovagolni, akkor nem lesz probléma. De sajnos akkor is lehet. A fajtát egyébként is kevesen ismerik test közelbõl.A kanca - herélt összeállítást gondolom a források nagysága és folyamatossága fogja meghatározni. Ez pár lónál még nem jelentkezik élesben, de nagyobb állománynál igen. A csikók nevelése, betanítása is komoly tétel, és ez idõigényes is kb. 3 év a választás után. Ez a három év gyakorlatilag fix költség és igen bizonytalan nagyságrendû bevétel. Eladási ár min.: választáskori valószínûsíthetõ eladási ár + a 3 év nevelés, betanítás költsége. És akkor még nem számoltunk a felnevelés során bekövetkezhetõ pusztulásról, betegséggel járó + kiadásokról.

[olaj]

Kedves Terembura!Ha a gidrán lesz a Természetvédelmi Õrszolgálat hivatalos fajtája, akkor jónéhány kollégám fog harakirit elkövetni, de még én is, aki "benti" felügyelõ vagyok, elgondolkozom ennek lehetõségén. Egyébként ebben a kérdésben már többször az volt az illetékesek állásfoglalása, hogy minden tájon az oda illõ tájjellegû fajtát kell befogni a szolgálatba, így pl. Hortobágyon szinte kínálja magát a (kis) nóniusz, Aggteleken a hucul, stb.A gidránról még annyit, hogy a fajta jelenleg nagyon heterogén, mind küllem, mind lovagolhatóság, mind pedig szervezeti szilárdság tekintetében (saját vélemény). Valóban igaz, hogy sok a nehezen kezelhetõ egyed, ugyanakkor pl. jó military-lovak is kerülnek ki a fajtából (lásd Kaizinger B. lovai).Ui.: Ha a Hortobágyon meglátok egy gidránt, tájvédelmi bírság kiszabását fogom kezdeményezni!!!

[Park Ranger]

Helló mindenki!Hogy miért épp a gidrán? Hm. Mintegy másfél éve próbálkozom az Õrszolgálat Lóval címû feljezet megvalósításán. Ez kb. a nyolcadik verzió. Az ország jelentõs tenyészeteiben szétnéztem-tünk. Korábban a gidrán nem szerepelt a listában. Amik szerepeltek az elsõsorban a Shagya, amit a világ legjobb lovának tartok pl. Gazal vonal. Aránylag sokat ülök lovon és abban biztos vagyok, hogy az a fajta birja legjobban a kiképzést. Egyesek azt mondják rájuk, hogy túlfûtöttek, tempramentumosak. Ez igaz is, de emellett kezelhetõek, nagyon intelligensek, és -már elcsépelt szöveg de - emberbarátok. Nekem lagymatag ló nem kell. Munka és teljesítmény amit egy lótól elvárok a kezelhetõség mellett. A mostani kis nóniuszom kemény kis jószág mint agyban, mint szervezeti szilárdságban. Ettõl függetlenül nem ide való. Nyilvánvalóan vannak a nóniuszban is jó lovagolható egyedek, de eredendõen nem hátasló. Öt év alatt a második nóniuszt lovagolom már, amellett, hogy az állattartó telepünkön a fakók mellett, majd helyett nóniusz tenyészet volt a felszámolásig. Nem gondolkodom országos szinten, a tájjellegû ló egy kapitáslis baromság. Országos szinten gondolkodva ebbõl nem lessz semmi ez ezer százalék. Biztos vagyok benne, hogy nyerészkedésbe menne át a dolog. Túl öreg vagyok ahhoz, hogy az ál-jóhiszemûséget elhiggyem. Ez az ország túl kicsi ahhoz, hogy tájjellegû lovakról beszéljünk. Ha tájjellegrõl beszélek akkor azt kell mondanom, hogy a nóniusz a mezõhegyesi röghöz kötött. Tisztában vagyok a történetével, olvastam a nóniuszról szóló könyvet, kialakulását, késõbbi nagyság szerinti szétválasztást stb. A nóniusz egy kiváló és tüneményes kocsiló, mint fajtát nagyon szeretem, de nem arra való, hogy naphosszat a hátán legyen az ember, és kevés a jó lovagolható egyed köztük (összehasonlítva õket a hátas típusokkal). Persze beszélhetünk a mezõhegyesen tenyésztett Akitos xx, angoltelivérrrel keresztezett egyedekrõl amelyek már valószínûleg más tipusba tartoznak. De ez inkább már a sportló vonal. Szóba jött még a furiózó-nostar is. Megnéztem õket Hódmezõvásárhelyen is, Bugacon a külhonból hazahozott állományt, valamint kisebb tenyésztõknél. Számomra nem ez a tipus az amelyik a hosszútávú homokbuckázást, szikespusztázást évekig birná. Hangsúlyozom, hogy minden fajtában vannak olyan egyedek amelyek alkalmassak erre a feladatra. A furiózók szépek és elegánsak. Azonban nem véletlen, hogy a Mezõhegyesi rögön tenyésztették ki õket. Vegyétek figyelembe, hogy én nem egy hétvégi lovaglásra használom a lovat, és nem díjugratásra ahól három-négy percet bent van a ló a pályán és edzésen munkában van egy-másfél órát, sík terepen. Nem becsülöm le a díjugratást, eleve a díjugratók tudnak lovagolni én csak utazom a lovon. Szóba jött még a kisbéri mint fajta. Amiket megnéztünk mind nagyrámás ugróló típus. Nem olyanok mint amelyeket a lovas újságokban lehet látni mondjuk Lóska János tenyészetében az Ozora Árvácska vonal színeiben. A gidrán csak ezután jött. Tudni kell azt, hogy a ló vásárlásához szükséges összeg megszerzéséért sokféle kívánalomnak kell megfelelni, figyelembe venni. Eszünk ágában sincs tenyészteni. Az írás elsõ változatai ennek pontosan az ellenkezõét tartalmazta. Amikor Dr.Mihók Sándor professzor véleményét kikértem õ is ellene volt a tenyésztésnek, mondván mi sorra gyártanánk a selejtet. Bodó Imre professzor véleményét is kikértem aki nagyon örült az ötletnek, az õ véleménye még nem érkezett meg. Summásan úgy kommentálta a dolgot (telefonban), hogy akinek sárga lova és Kati nevû felesége van azt duplán verte meg az isten. Persze hozzá tette, hogy a gidránt nem tartja rossz választásnak. Elmondtam neki, hogy mi valójában shagya arabot szeretnénk, de bizonyos minisztériumi elvárásoknak eleget kell tennünk. Az elvárások eléggé szerteágazók és mint gyakorló tereplovas - és szerintem az országban (a nemzeti parkokon belül) az egyetlen aki ilyen rendszerességgel használja a lovat (az õri továbbképzés alkalmával informálódtam) - azt kell mondanom, hogy a tájjellegû lófajta elvárás számomra irodaszagú. Nem azt mondom,hogy vigyünk arabot, vagy gidránt Aggtelekre, vagy a Bükkbe, vagy a Hortobágyra. Aggteleken ott a hucul, a bükkbe ott a lipicai mint kiváló hegyilovak-amely utóbbi azonban az egész országban elterjedt-Hortobágyon ott a sziki nóniusz amely fajta birja a szikes pusztát és a sáros talajt és igénytelen, betegségekkel szemben ellenálló, birja a rideg tartást. Az már a saját tapasztalat, hogy a nóniusz egy kissé nehéz fejû (bocsánat nóniusz tenyésztõk, tudom, hogy egy csodálatos magyar fajta, egy Hungaricum)és nagyon konok tud lenni, igényli a jó lovast.Tehát nem gondolkodhatom országos szinten, csupán a saját nemzeti parki szintünkön és az ottani terepviszonyokban és munka stílusban. Megjegyzem ez nekem jó pár órával több napi elfoglaltságot jelent, ami azonban a területeim hasznára van. A család még egyenlõre tûri, sõtt kezdenek immunisakká válni. Az egyik hébe-hóba lovagló, másik nemzeti parkban szolgálatot teljesítõ õr mondta nekem, hogy én valószínûleg nagyon ráérek ha a hivatali ügyek mellett van idõm lóra ülni. Igen csak ez azzal jár, hogy feszített tempóban élek, nincs üres járat. A három-négy órás lovas terepbejáráson (elõre eltervezett területen épp ami aktuális) nyugszom le és valójában végig gondolom az összes késõbbi hivatali ügyintézési faladatokat (van amit lóval közösen intézek, a nyeregtáskában vannak a térképek egyéb iratok). Ha úgy adódik késõ délután ülök lóra. Ennek ellenére úgy érzem, hogy nem csinálom jól, többet kellene, a fiatalabb kollegáim sokkal jobbak nálam. Tehát ma is azt mondom, hogy shagya arabra lenne szükségünk, lehetõleg rámásabbra. Azonban végignéztük a gidrán tenyészet két jelentõsebb képviselõjének lovait a Marócpuszta Gidrán ménest és a Gyûrûsön élõ Vörös József tenyészetét. A két említett professzortól is érdeklõdtem tanácsot kértem. Nem volt ellenjavallatuk. Elõször is örültek, hogy magyar fajtában gondolkodunk (mondhatnánk azt, hogy ez természetes, azonban gondoljunk a Quater-horse,Appaloose, Paint-horse tenyészetekre, valamint az ezekbõl elõállított félvér tenyészetekre kis hazánkban). A Mihók professzor (mint õshonos háziállatokkal, ezen belül is lovakkal foglalkozó szakember, a gidrán fajta pártfogója) kifejezetten örült a gidrán elképzelésnek. Véleménye szerint az egy hülyeség, hogy a gidrán nehezen kezelhetõ fajta. A gidránban is van angoltelivérezett vonal és van nagyobb arab vérhányadú vonal. Számunkra a nagyobb arab vérhányadú vonal lenne a megfelelõ.Mégegyszer hangsúlyozom, hogy valójában a Shagya az a fajta amelyikre nekünk szükségünk lenne.Nem egy nemzeti parki dísz akarok, akarunk lenni, akit esetleg mutogatni lehet egy tájjellegû lovon, hanem egy olyan kemény és szilárd szolgálati ló tartója, "használója" akivel a területemet jobban betudom járni. A huszadik évet kezdtem meg a nemzeti parknál és ebbõl tizennégy-tizenötöt gyalogoltam a terepbejárási munkaszakasz alatt (a saját tulajdonú gépkocsim használata mellett). Tudom mi a különbség a terület bejárás-intenzitás függvényében. Ráadásul itt a környéken a lovastúrizmus a legjellemzõbb.A hazai ló fajtáink közel egy idõben alakultak ki, tehát az 1810-1850-es évek tájékán. A shagyát és a gidránt is használta a huszárság az egész ország területén. Érdemes fellapozni a Lovas Nemzet e-havi számát és mindjárt szembetûnik, hogy a kis Marócpuszta ménes hét gidránt versenyeztet militartiban. Nagyobb ménesek sem képesek erre. Adalék: Néztünk Ahal Tekkét, Ahal Tekke félvéreket (ültem is rajta), érdeklõdtem angol telivérek után Dióspusztán a Roskoványi úrnál.A Lovas Nemzetben az õshonos háziállat fajtáinkkal kapcsoatban leírták, hogy azoknak ugyanolyan súllyal kell latba esniök mint a kultúrtörténeti, vagy természeti értékeknek. Tehát amit mi meg szeretnénk valósítani az alapjában véve nem lenne elvetendõ ötlet. Ne tenyésszünk, mi használjuk ki a tenyésztésben rejlõ értékeket hiszen a tenyésztelepek (komoly szakember gárdával) azért vannak. Kucsora István a Hód Mezõgazda Rt. Aranyági Ménes vezetõje is azt mondta, hogy pl. a rendõrségnek felesleges Somogysárdon lovakat tenyészteni a saját maguk részére (idegbeteg lovakat) miközben a hazai õshonos fajtákból kedvükre válogathatnának.Tehát, mi egy fajtára szûkítettük le a dolgot és tenyésztés orientálttá tettük, mivel ez volt az érezhetõ elvárás a minisztérium részérõl. Sok idõt elfecséreltem ezzel, legalább is az esti szabadidõmbõl. Annyit nyertem, hogy az ország lótenyésztésének helyzetébe egy kicsit bepillanthattam. Közben rájöttem, hogy az ország 228 természetvédelmi õre közül körülbelül egy húsz embernek lenne ez fontos, ezen belül is kb. 10-max 15 akik komolyabban vennék. Konklúzió: Nincs értelme országos szinten foglalkozni vele, helyi viszonylatban aki akarja oldja meg ha az igazgatót és a gazdasági (mint Istent) vezetõt rá tudja beszélni. A nemzeti parkok érdeke a természeti érdekek védelme és nem a lovas õrszolgálat. Azonban vannak olyan területek amelyeket lóval lehet a legjobban bejárni. Hivatalosan azért is nehéz ezt létrehozni, mert bizonyos munkaidõ kedvezménnyel kellene neki járni, mint a lovasrendõrségnél ahól tudtommal napi hat óra a munkaidõ a lovas rendõröknek. A többi a lóval való gondoskodásra van szánva. Tehát ha országos lenne akkor drágává válna és kevesebb idõ jutna a tényleges munkára amiért mi valójában vagyunk. A lovas õr csak egy adalék. Nem mehet a botanikai, zoológiai értékek és az ezek fennmaradására szolgáló hivatali ügyek rovására. Több idõt nem fogok belefektetni ebbe a témába és ezt a leendõ lovas kollégáimnak is megmondtam. Venni fogok egy saját csikót (egyszer csak lesz pénzem), lehetõleg shagyát és felnevelem, betanítom. Egyre jobban látom a buktatóit ennek a témának. Nem akarok konfrontálódni nálam markánsabb elemekkel. A dolog egyszerû, lesz egy saját lovam és nics gond a hivatali bürokráciával, beszarisággal.Nekem egyébként is az a fontos, hogy a buckáim növényvilágát ne érje károsodás és a szikes tavaimban elõbb utóbb legyen víz és baromi sok madár (amit az ide látogató lovasok is láthatnak /részben/).Üdv mindenkinek.Park ranger

[olaj]

Kedves Park Ranger!Úgy érzem, kissé a lelkedbe tapostam a hozzászólásommal. Sajnálom, hogy belefáradtál ebbe a - szerintem mindenképpen támogatandó - kezdeményezésbe.A shagya mindjárt másképp hangzik, mint a gidrán (bár én nem szeretem összekulcsolni a lábam a lovam hasa alatt, de ez az én egyéni problémám), valóban egy jó munkakészségû, kemény lovacska. A kisbéri pedig az egyik kedvenc fajtám...Támadt viszont egy ötletem: gyere el egyszer hozzánk Hortobágyra, és rendezünk egy terepbejárást (lehetõleg nóniuszon, a saját ménesünkbõl) és átbeszélhetjük mindezen kérdéseket személyesen is, tapasztalatcsere céljából! E-mail: olaj@www.hnp.hu; mobil: 30/90-31-344. Várom jelentkezésed!

[Park Ranger]

Üdv!Szabadságon vagyok ezért vagyok megint a központunkban és újra internethez jutottam. Egyébként meg baromi hideg van a lovon és csak téblából mezítláb ezen a fagyos talajon. A hiedelemmel ellentétben a homok is totálra le tud fagyni. Úgy döntöttem, hogy az egész évi munkája után megérdemel egy kis pihenést, amit minden évben egyébként is megszokott kapni. Tudni kell róla, hogy abszolútt szabad tartásban van. Van egy "bódéja" aminek a tetejét és oldalait szénával borítottam be, egy bejárattal, vastagon bealmozva. Plusz van egy fedett elõtere ahól a szénát kapja, valamint egy karámja, szabad kijárással a rétre még télen is (egy része belterület). Mivel nagy területet bitorol nem tesz különösebb kárt a gyepben. Enyhe idõben a gyep védelmében a karám ajtót becsukom (tavaszig). Már alig várom, hogy a kábeltévé társaság a falunkban(sajnos már városi rangra emelték)hozzánk is bekösse az internet csatlakozást. Nem gondoltam volna, hogy hiányozni fog. Nekem aki utálja ezt a sûrû, modern világot. Már értem, hogy a fiatalok hogyan szoknak rá a kábító szerre. A folyamat hasonló lehet.Piaffe: A Csalánosi erdõvel kapcsolatban. A terület nem védett természetvédelmi szempontból. A tulajdonjog a Kecskeméti Önkormányzaté (legalább is mi úgy tudjuk). A tulajdonos jogán, és különösen mint erdõ tulajdonos lezárhat bizonyos utakat. Az ehhez tartozó jogszabályokat az elsõ vagy második részében a topicnak leírtam már (az útlezárásokra és erdõkre vonatkozóan).Bubus: A cross-motorosok sokkal nagyobb kárt okoznak mint ahogy azt te gondolnád. Tízperces homokbuckai cross-motorozással nekem máskor akkora kárt okoztak (a parknak) mint ha tizenöt lovas naponta egy héten keresztül ugyanazon az útvonalon vonulna át. De, most azért nem róluk van szó, mert ez egy lovas fórum és nem motoros.A lovasokkal kapcsolatban annak örülnék, ha mindenkibõl természetvédõ válna. Persze minden lovas természetszeretõ egyben, de ez nem egészen egyenlõ a természetvédelemmel. A természetvédelem lemondással is jár, ha úgy tettszik kényszerû lemondással, mivel korábban mi, vagy az elõdeink nem vigyáztak rá eléggé. Számomra mint három gyerekkel megáldott (vagy megvert) embernek fontos az is, hogy a kölykeim ne mondhassák azt, hogy az elõdeink hibája volt.A cross-motorosokkal szemben nem vagyunk elnézõek, olyannyira, hogy két külön területen tanyát vásárló osztrák motoros családot még a kérdéses területek dûlõ utjairól is kitiltottuk. Nem volt ehhez jogunk, de finoman rábeszéltük õket, hogy jobb a békesség.A Sheriffel beszélgetve én is egyre jobban érzem a beszorulás veszéjét. Nevezetesen a privatizáció után létrejött kisbirtokok parcellák torlasz jellegét (sajnos ez természetes). Hiába próbáljuk lóháton szabadnak érezni magunkat, ha lépten nyomon villanypásztorba, karámba, kerítésbe ütközünk. A minap néztem, hogy az egyik ex-lege (a törvény erejénél fogva védett, tehát nem kellett lefolytatni a védettségi eljárást) területünkön keresztül, hogy tudnék leggyorsabban eljutni majd valamikor a Sheriffhez Silveradóba, és rá kellett jönnöm, hogy mindenhól villanypásztor, drót akadály zárja el az utakat (a gazdák még most kapták kézhez a földhivatali bejegyzést, miszerint a területük védettséget élvez). Tudom, hogy a Hortobágyon nincs megengedve a villanypásztor használata (kerítésrõl nem is beszélve), azonban a kiskunság más, itt sok az apró parcella, ahól legeltetni akarnak. A területemen belül is engedem helyenként, ugyanis ellenkezkõ esetben ellehetetlenítem õket és ez már politika. Az unióba lépés után ez a fajta kisparcellás gazdálkodás nem fog menni, mivel gazdaságtalanná válik. Addig megpróbálunk türelmesek lenni és a kezelési elõírásokat betartatni. Sajna a villanypásztoros legeltetéssel és a helyenként túl nagy állatlétszámmal lezsarolják a területet, fõleg azokat amelyek nem nemzeti parki tulajdonúak. Más parki területeken viszont hiányzik a legeltetés (de nem a villanypásztoros). Tehát a lovaglás szempontjából a nemzeti parki területek lesznek azok amelyek viszonylagos szabadsággal használhatók. Itt azonban az alapszabályokat be kell tartani. Amerre tilos arra nem megyünk. Nálam pl. baromi sok a dûlõút, néhány helyen a buckák szegélyében, vagy azokon keresztül vezetõ utakon is el lehet lovagolni. A területemen lévõ panzió istállómestere szerint, itt napokig lovagolhat mire az összes dûlõutat bejárja és gyakorlatilag 'majd mindent' lát a felszíni formakincsbõl, madarakból, rovarokból.Szerintem kellene valami országos bázis, jogi képviselet azoknak a lovasoknak akik kikapcsolódásból lovagolnak. Próbálkozom a polgári lovas természetõri vonallal (már hatan vizsgát tettek, jó kis csapat). Újabb értelmet adhat a lovaglásnak, stílustól függetlenül. Azonban megválogatjuk, hogy kit veszünk be a csapatba. Milyen szuper lenne pl. ha a környékben viszonylag pontosan tudnám (a védett területeken, ex-legeken? kívül is) a szalakóta állományt, a gyurgyalagok, partifecskék létszámát, a gólya felméréskor az általunk nem ismert párok fészkelését. Hól fotóznak a védett területeken kívül fokozottan védett madarakat (fészeknél-lessátorból a madarat zavarva) a német természetfotósok, hól tárcsázzák, szántják fel a lápréteket, szikes réteket, orchideás gyepeket. Tehát a puszta szórakozás mellett a lovasok is tehetnek valamit és máris más lesz respektjük. Persze ez egy folyamat. A lószeretet és a természetvédelem ugyanazt jelenti. Ha jó minõségû szénát akaruk adni a lovunknak akkor vigyázni kell a gyepeinkre, ha nem vaddohánnyal, kanadai betyárkóróval, átoktövissel borított területeken akarunk lovagolni akkor ovakodni kell a területek túlhasználatától, vagy a túlhasználat utáni nem használattól. Védjük meg a maradék zárvány borókás fehérnyárasainkat a fenyõvel történõ betelepítéstõl, ami elsavanyítja a korábban meszes talajt, teljesen tönkreteszi a növényvilágát és a rovarvilágát, egy kultúrsivataggá válik a terület, egy két fajjal stb. Tehát van mit tenni!Olaj: Hirtelen felindulásból irtam, mivel sokat kínlódtam ezzel az irománnyal, és az utána járással, hogy mindenkinek az izlésére tegyek. Most kaptam meg a Bodó professzor válaszát, amelyben leírja többek között azt, hogy "egyetlen fajtához ragaszkodni akkor helyes, ha a fajta tenyésztõi valamilyen elõnyt nyujtanak az õrszolgálatra megvásárlandó lovakkal kapcsolatban. ....... Véleményem szerint mind a gidránban, mind a furiózóban vannak egyedek, amelyek tökéletesen megfelelnek az õrszolgálat céljára. ........A nóniusz kevésbé alkalmas, mert alapvetõen kocsiló. A kisbéri félvérben sok az inkább sportra tenyésztett egyed. Az arab valamivel kisebb méretû fajta, tehát a mezõhegyesi félvér és a gidrán jöhet számításba elsõsorban, noha mindegyik fajtában lehet a célra megfelelõ lovakat találni.......Ezek alapján a gidrán fajtájú lovak alkalmazását a nemzeti parki õrszolgálat céljára jónak és kivitelezendõnek tartom. " Persze én érzem a professzor úr furiózó centrikuságát, hiszen õ az elnöke a furiózó világszövetségnek. A Mihók professzor úr viszont gidrános õ azt a fajtát favorizálja, de a lényeg ugyan az mint a Bodó professzornál. Olaj, Te a nóniuszt, mivel Hortobágyon az van. Én alapvetõen a shagyát, mert a kiskunság a távlovasok Mekkája és mindenki shagyán vagy arab telivéren lovagol. Mára már nem igaz, hogy a shagya az rámás az arab meg kicsi. Mindkettõben vannak átmenetek. Tény, bábolnán láttuk a klasszikus shagya és arab telibvér genealógiai vonalakat is. Azért kíváncsi lennék, hogy hányan láttak egy-két egyednél több gidránt életükben?A hortobágyi nóniuszok érdekelnének egyébként. Az elsõ nóniuszom egy gyors kis jószág volt, szerettem. Bármilyen szerszámzat (kötõfék stb.) fel lehetett ülni vagy állni a hátára kint a réten. tanuló lónak adták és sajnos a kehesség egy év után elõjött rajta. Nem birta a terhelést, ami érthetõ is. Visszaadtam a tenyésztésbe. A mostani nyakas, makacs, egyenes csánkú, karóállású, meredek lapockájú, rövidléptû, a vágtája nem tértölelõ (karóállás ?), ügetése rövid szapora (fügetlenül attól, hogy bizonyos idõszakokban a terepen iskolázom) kanca létére vastag bikanyakú, tarkóban nem átengedõ, durva nagy fejû, terepen még négy év után is ilyedõs (az átlagnál sokkal jobban). Már megszoktam minden hülyeségét, de öt évi folyamatos lovaglás után szeretnék én is egy távbíró, kemény, bátor, jó lovagolható, lengõhátú, jó küllemû lovat, munkára. Tehát jó lenne látni a hortobágyi nóniuszokat is. A Bösztörpusztai állományunk nem volt világbajnok.

[terembura]

Elképedve olvastam, hogy országos szinten talán 10 - 15 olyan õr van, aki lóval járná a területét. Ez baromi kicsi szám. Nem gondolom, hogy minden természetszeretõ ember egyben lovas is, de ez az arány nagyon kicsi. Tudom, a madarászok között se túl népszerû, de azt hittem ez itt valami aberráció. Hogy szertheti a természetet valaki úgy, hogy közben a lovat meg nem. Más következtetést is le tudnék vonni, de azt nem akarom széleskörben, csak gondolkodásra írtam ide. Miért jobb az autó, bicikli, mint egy élõlény? Kényelem? biztos, de ennyire?

[olaj]

Kedves Park Ranger!Félreértés ne essék, nem favorizálom a nóniuszt! Jómagam versenygetek díjugratásban és díjlovaglásban is, eddigi minden lovam valamilyen - túlnyomórészt nyugati alapanyagból készült - sportló volt, ez alól elsõ saját lovam (már 5 napja nálam lakik!!!) sem kivétel. Ugyanakkor tisztában vagyok vele, hogy a sziken egyik volt lovam sem veheti fel a versenyt egy nóniusszal, már ami a strapabírást illeti, az értelmi képességekrõl meg inkább ne beszéljünk... Szerintem az Õrszolgálat feladatteljesítése során sokkal inkább az elsõ a fontosabb szempont. Egyik õr kollégámmal lovagoltam ki néhányszor a "szolgálati" nóniuszain, és nagyon tetszett, hogy:- nem voltak félõsek.- okosan beosztották az erejüket, nem "rohangásztak" feleslegesen (hátha egész nap menni kell).- aminek nekifordítottam, azon keresztül is ment, legyen az nádas mocsár, árok, csatorna, sõt még egy kidõlt fatörzset is abszolváltunk (military!!!).- kényelmes hátuk volt, nem volt rajtuk fárasztó a lovaglás. Nyilván sok függ az egyedtõl és a lovagoltsági foktól is, de nekem az a benyomásom, hogy a nóniusz egy becsületesen dolgozó, kevéssé problémás, nagy teherbírású fajta. És ne felejtsd el, hogy a fajtát eleve arra tenyésztették, hogy zokszó nélkül dolgozzon egész nap (és másnap, harmadnap is), különösebb testi, lelki károsodás nélkül.Apropó, mezõhegyesi rög: én mindvégig a hortobágyi kis (sziki) nóniuszról beszéltem. A nagy nóniuszt kevéssé ismerem, amit eddig láttam belõle attól nem voltam elragadtatva.Üdv: Olaj

[Kerülõ]

Én is dolgoztam egy pár évet lovas természetvédelmi õrként. A fajtáról: dícséretes, ha a tájra jellemzõ, kiveszõfélben levõ, nagymúltú fajtát használják állami alkalmazásban. Az Olaj által emlegetett nóniuszokról tudni kell, ezek nem voltak a jelenlegi standart szerint a fajtájuk díszei. A parknak van lóállománya, ebbõl féléves utánjárás, fülrágás után megkaptuk azokat, amik alkalmatlanok voltak kocsimunkára. Elég sokat kínlódtunk egy-kettõvel. Tapasztalatom szerint a járõrözés, napi 5-6 óra terep rendkívül jó hatással van a ló idegrendszerére. Volt olyan lovunk, amirõl másfél év használat után meg, hogy azelõtt három emberben okozott maradandó károkat.Sajnálom, hogy elmúlt az az idõ, amikor a lovas terepszolgálatnak államilag kidolgozott és fenntartott intézményrendszere volt, világszínvonalon mûködõ lótenyésztéssel, kiképzéssel és felszereléssel. Ennek ma már nincs kultúrája, mindenki úgy lovagol, ahogy jónak látja. Be kell látni, a maradéktalan munkavégzés elvárható ló nélkül is. Ha a dolgozó magának vesz lovat, olyat kap, amilyet akar, és vigyázni fog rá. Ekkor már megteheti a park is, hogy ad hozzá egy kis kaszálót, esetleg átvállalja a felszerelés beszerzésének költségeit. Terembura! Ámuldozol, milyen kevés ember vállalja a lovas õrszolgálatot. Ezt nem kéne ilyen tragikusan felfogni. Szerintem száz fölött van azoknak a száma, akik ’93 óta (ekkor volt a Tardy-huszárok, az elsõ lovas természetvédelmi õrök kiképzése) próbálkoztak, szinte mindenki abbahagyta. Csak nálunk volt két baleset (mindkettõ az én kontraszelektált nóniuszommal, de egyszer sem voltam érintett), pusztultak is el, sérültek is meg lovak a nem megfelelõ hozzáállás miatt.

[Park Ranger]

Üdv!Sok lenne a mondanivalóm, de megpróbálok disztingválni. Tehát én változatlanul nem nóniuszban gondolkodom. Tudom, hogy strapabíró fajta, de mégegyszer mondom, nem hátas ló. Egy olyan kocsiló, amelyen lovagolni is lehet. Olaj, tisztelem a véleményedet és mindenkiét. Mielõtt elkezdtem lovasfórumozni, megsértõdtem ha nem úgy gondolkodott más mint ahogy én (kis túlzással). Jó a véleményeket ütköztetni. Mint ahogy irtam szerintem csaknem egyedül vagyok az országban aki ténylegesen lovas õr (nem hivatalosan), és napi használatban tartja a lovát. Van még a Borsodi Mezõségben egy õr aki szintén használja és rendszeresen, és talán Aggtelek (mit tudtok arról a részrõl ?). Az egész program buktatója lehet a baleset, ill. a rosszul kiképzett lovas és ló. A parkok nyilván félnek ettõl. Gépkocsival, motorral is karambolozhat az ember, de arra van állami jogosítványa. Lóra viszont nincs. Alapvetõ feladat, hogy ezt elintézzem. Nekem az elsõ nóniuszommal nem voltak nagy eséseim (csak egy), a másodikra viszont én raktam nyerget. Három éves volt amikor elhoztam. Nem kellett egyik csikósnak sem mert (néhányszor szõrén lovagolták)konok, makacs és rosszindulatú volt, vagy azzá tették(az utóbbi a valószínûbb). Minden irányba lehajított, volt, hogy a fején keresztül, volt hogy az árkot ugrotta át velem váratlanul oldalt kitörve a dûlõútról, miközben én az árokban landoltam fejjel. Még a kezemet sem volt idõm kinyujtani. Felbuktam vele a buckai utakon vágtában (akkor elõte egy héttel halt meg egy kiváló lovas, csikós Kok ötös hajtó haverom így-kitörte a nyakát), volt hogy az elején ijedtében elvitt egy darabon, mire körre tudtam fogni. A mai napig egy nagyon kemény nyakas jószág, annak ellenére, hogy egykezes szárhasználattal lehet rajta lovagolni, és mikor szájban megmakacsolja magát, totál ráfekszik a zablára csapkod a fejével mert nem arra megyünk vagy olyan tempóban ahogy õ akarja, csizmára még akkor is hajlik és lehet lábbal irányítani (van egy kis munkám benne). Küllemre egy tipikus kocsiló, hízásra rendkívül hajlamos, enyhén túlnõtt, egyenes csánkú, rövid lapockájú és az elejére esik.Tegnap számoltam (mivel jegyzem a napi munkáit, legalább is azt, hogy mikor dolgozik és mikor nem), hogy saccper kb. több mint tízezer kilómétert lovagoltam rajta (ez a második lovam). Hogy miért írom le ezeket? Mert nem akarom, hogy a kollegáim végig csinálják újra ugyanezt. Negyvenkét évesen már nekem sincs kedvem hozzá. Talán annak köszönhetem (a szerencsén kívül) a komolyabb sérülések hiányát, hogy viszonylag sportos életet élek (a koromhoz és bizonyos fokú pocak eresztéshez képest).Lényeges része az oktatás, ha nem is olyan szintû mint a rendõrségnek Somogysárd, ahol tudtommal fél évet eltöltenek és jól, biztonságosan megtanulnak lovagolni. Persze ehhez is meg kell szerezni a pénzt valahogy. Jó oktató van a közelben, sõtt nem is egy. A hivatalos bizonyítvány részét kell lerendezni, esetleg Kaposváron. Már tárgyaltam emberekkel. A gidránokkal kapcsolatban továbbléptem. Kikértem a véleményét-mint már említettem-Dr. Bodó Imre és Dr.Mihók Sándor professzornak. Valamint Novotni Péterét a Kisbéri Szövetség elnökéét, valamint T.Nagy Ferencét a Gidran Senior kft. tulajdonosáét és vezetõjét. Hátra van még néhány nagy ember (talán közel a tûzhöz, majd meglátjuk), mivel mindenáron szeretnék pénzt is szerezni rá. A cél, hogy mi szerezzük meg a lovakat és ne központi lejátszás legyen. Vásárláskor én akarom látni és kipróbálni azt a lovat amit megveszünk, plusz a profi lovas haverok, belovaglók közül (díjlovasok, volt távlovaglók stb.) valamelyikkel közösen. Marócpusztán Jónás Sándorban megbízom, valamint Vörös József szakértelmében is. Most a célom a gidrán vásárlásra támogatókat keresni, a lovas oktatásra pénzt szerezni és beindítani, levizsgázni mindenkinek. Az országban egyébként soha nem volt száz lovas õr, csupán kb tizenöt, plusz azok akik saját maguk kezdeményezték, de késõbb abba hagyták. Természetesen ezt az egész programot ellehet lehetetleníteni. Maga a program a Kiskunságot érinti. Véleményem szerint úgy lehetne elõre lépni, ha minden park megkeresné a saját lehetõségeit, ill. egymást segítenénk. Csak ne központilag. Szervezõdjünk alulról. Nálam már érdeklõdött az egyik õr, másik nemzeti parkból, miszerint ha oktatást szervezek õ szívesen csatlakozna akár a szabadsága terhére is. Már régóta lovagol de nincs róla papírja (négy lova van).Továbbá ahól lehetõség van rá javaslom a lovas polgári természetõrök vizsgáztatását is, mint polgári természetõr. Már említettem, hogy nálunk hat olyan polgári természetõr vizsgázott aki lovas és a számuk nõni fog. Ettõl õk nem fogják szétlovagolni a területeinket, sõtt most jönnek rá, hogy merre az annyi. Kérdezzétek meg errõl Sheriffet. Egyszóval botladozunk valamerre. A mostani helyzet sem kedvezõ számunkra, a bosszantó az, hogy az elmult húsz évben én nem emlékezem olyan helyzetre ami kedvezõ lett volna.Üdv mindenkinek!

[Park Ranger]

Még valami. Persze, hogy ellehet látni az õri munkát ló nélkül is. Sõt terepjáró nélkül is. Én tizenkilenc év után most kaptam meg használatra a park legöregebb Niva terepjáróját (ami sokkal jobb mint az új Nivák). Addig a saját autóimat nyirtam, számszerint kilencet (no persze nem újakat). Sajnos az õri munka is elbürokratizálódott. Túl sok a hatósági ügy. A terepbejárásban viszont a ló verhetetlen. Én iszonyat sokat gyalogoltam-csak annyit errõl, hogy a Kinizsi százason is részt vettem, amihez nem kellett különösebb felkészülés a számomra(Pesttõl Tatáig egy napon belüli gyaloglás)-tehát van fogalmam a különbségrõl. Nyilván ellehet látni a szolgálatot ló nélkül is, de ha egyszer az jobb akkor miért ne csináljuk lóval. A hivatali ügyek miatt nem lehet a gépkocsit nélkülözni, és a nagy kerületek miatt sem. De a terepi bejárásban-ami az alapja az egésznek-a ló (a jó ló) a legjobb, legalább is az alföldön, annak aki ezt vállalja és szereti. A parknak persze egyszerûbb lenne, ha mi vennénk lovat és csak némi takarmányt kellene adni a számunkra. De miért legyen nekünk mindig hátrányunk a közlekedés tekintetében. Én tizenkilenc évig a saját gépkocsimat használtam,miért fektessek be újabb összeget? Az õshonos fajták legkiválóbb hasznosítása lenne ez, ha kicsiben is.

[sheriff]

Hajrá Park Ranger! Figyelünk és szorítunk, hogy sikerüljön, amit elterveztél. Ne kedvetlenedj el, kitartás! Ha kell segítség és tudunk is segíteni, szólj!

[Fec]

Talán használható az információ, amivel szolgálhatok a szóbakerülõ lófajtákkal kapcsolatban: Bábolnán több tucat Shagya-t lehet évente kiképzetten -belovagolva vagy bekocsizva vagy mindkettõ!- úgymond rendszerbe állítani. És ez igen fotos szempont! Mindezt ellenõrzötten, garantáltan a céloknak megfelelõen válogatva. A garancia a felhalmozott tenyésztési tapasztalat, a rendelkezésre álló nagy egyedszámú tenyészvonalak /Gazal, O'Bajan, Shagya, Siglavy stb./és az egész ménes kipróbáltsága. Gondolom az elõnyös tulajdonságait ennek a fajtának mindenki fújja de nem lehet eleget dícsérni a jóindulatát, tanulékonyságát, kitartását, jó mozgását, egyáltalán a lovat! Vannak egész rámás egyedek is. Három éve vagyok Bábolnán, a ménes közelében, de még nem láttam egyetlen sunyító, vagy agresszív megnyilvánulást. Ez nyilván a bánásmód dícsérete is. Nyilvánvaló, ha rendszeres igényben gondolkozhat a ménesvezetés, az áraik is másképpen alakulnak! Én személyem szerint másfél éve kezdtem itt lovagolni az alapoktól, 48-évesen 90kg-osan./már csak 72/ Most ugratássnál járunk, és ez nem egyetlen jól tanító ló érdeme, hanem úgy van: hogy mikor, melyik szabad arra ülök. Fiatal, nem teljesen kiképzetteken is gond, aggodalom nélkül lovagolok.Példám mutatja, hogy még a nem ideális korú és fizikumú emberek is bízhatnak ezekben a lovakban.A küllemük pedig kifogástalan. Ajánlom a [url="http://"http://www.babolnamenes.hu"]www.babolnamenes.hu[/url] honlapot. Üdvözlettel: Fec

[Park Ranger]

Való igaz, hoga Bábolnán vannak azok a Shagyák amelyek számunkra ideálisak lennének. Voltunk ott, láttuk jártatóban a méneket (Obajan, Gazal stb.), a kancákat. Láttam a híres arab El Nabilát (kb.24 millikó ft-ért kelt el) karámban. Ott láttunk olyan rámás kancákat, méneket amelyek látványától csorgott a nyálunk. Tárgyaltunk Kiss Zoltán ménesvezetõvel. Az ár a csillagos ég. Legolcsóbban is 3-3.5 ezer Euróért birtunk volna heréltet venni, a kanca ára kb.(legolcsóbban) 5-ezer Euró. Kb. két-három hete hívtam fel ismételten Kiss Zoltánt (mivel Bábolna rendszeresen hirdeti magát a Lovas Életben Shagya arab és angol telivér eladási ügyben), gondolván , hogy az ár olcsóbb lett, nos nem lett olcsóbb. A cégem soha nem járulna hozzá, hogy kb. ötszáz ezernél többet adjunk egy lóért (mégha nyerünk is valamilyen pályázaton), és ebben igazuk is van. Egy ló áráért kb négy öt hektár területet tudunk megvenni a védett területeken belül, ami valójában nagyságrendileg fontossabb. Emellett nekem garanciát kell arra vállalnom, hogy jó lovakat veszünk. Most mindenesetre szeretném eladni a nóniuszomat (az enyém tipikusan kocsiba való, bár kocsiban soha életében nem volt), és ha lehet addig is míg minden összejön (egyszer csak összejön, persze nincs kizárva, hogy elõtte kirúgnak ha sokat ugrálok-ez vicc volt a fõnökeim nem olyan brutálisak) venni akarok egy shagya arabot, valami olcsóbb megszorult helyrõl (a homokbuckáimhoz meg a 169cm-es testmagasságomhoz az illik). Elõtte azonban el-kell adnom a nóniuszt. Kiss Zoltánt próbáltuk meggyõzni azzal, hogy milyen jó reklám lenne ez Bábolnának, hogy támogatja a természetvédelmet és a lovas õrszolgálatot lovakkal. Nem hatódott meg, a gyerekes, idealista érvelésünktõl, mondván nekik a sportbeli eredmények számítanak, az õrszolgálat gyenge reklám. Olaj, ha a közelben vagy! Szerinted a minisztérium elfogad olyan vizsgát amely során rajtengedéjig eljut egy lovas? Magyar Zsuzsa, a Bács-Megyei Díjlovas Szövetség Elnöke ugyanis (viszonylag megfelelõ áron) vállalná ezt. Valószínûleg a saját pénzünkbõl kellene megoldani a finanszírozást és a folyamatos oktatást, mivel nics sok lova erre a célra. Vizsgázottan talán könnyebb a minisztériumot meggyõzni. Nem kamu tanfolyamról van szó, hanem ténylegesrõl. Ha véletlenül a képzetlenség miatt valakinek baja esne terepen, egész életemben gyötörne a lelkiismeret. Képzetten már mindenki saját magáért felel, hiszen itt felnõtt emberekrõl van szó (és jó megbízható lovakról). Egy baltával felszerelkezett fatolvajhoz sem életbiztosítás odamenni, vagy egy dühös 120kg-os gazdálkodóhoz, de mégis odamegyünk.Közben beszéltem Dr.Pataki Balázzsal a gidránokkal kapcsolatban, azt mondta, hogy nem rossz döntés (habár még nincs semmi eldöntve, a pénz és a minisztérium dönt). Felhívatam Dr. Pál Jánost (azt sem tudom, hogy melyik minisztériumot hívtam), aki a furiósóra esküszik, de mindenki hozzá teszi, hogy az egyed számít, nem a fajta. Ha nem kellene fajtában gondolkodni azt hiszem könnyebb és olcsóbb lenne lovat választani (ha viszont sikerül az összeget megszerezni akkor sem lesz nehéz). Bár az egy helyrõl több ló vásárlása nyilván árcsökkentõ jelentõségû.

[Fec]

Szerintem ezek az árak egy-egy lóra vonatkoznak, és egészen más lenne, ha kialakulna vagy újra mûködne valamiféle intézményes rendszere vagy ajánlás /lényeg, hogy távlatokban lehessen gondolkozni/ az ilyen célú lóhasználatnak. Ehhez hozzá lehet rendelni pályázati és támogatási meg központi pénzeket. Így egészen más a leányzó fekvése. Tudom, hogy sokan próbálkoztak már sokféleképpen, de nem szabad feladni, mert ez egy olyan tiszta, önmagát kínáló lehetõség, hogy egyszer úgy is létrejön. Pláne akker, ha találkozna minden szinten az igény. Hát legyünk azon. Színesítheti apalettát, hogy Dióson /ez is Bábolnához tartozik/ mindíg van pályáról lejött angol telivér egészen olcsón. Persze õket elõbb át kell állítani a más feladatra. De ez is mûködik, 2-3 hónap alatt megfelelõen "ellustulnak", közbenátlovagolva már szépen beférnek akár a lovardába is. Most is van kb 6 db herélve átnevelésen. Meg kancák. Akár ki is lehet próbálni õket. Egyébként meg a jól szocializálódott, ménesben felnõtt angolok is minden más híreszteléssel szemben teljesen normálisak, jóindulatúak. Kezdõként is lovagolom vagy 40 példányukat. Amelyik éppen a soros alapon.

[Park Ranger]

Fec! Az angol telivéreket is kérdeztem már a Roskoványi úrtól, Dióson. Elmondta õ is, hogy nyugodtak, ellehet menni és kipróbálni õket. Elmondása szerint egyáltalán nem hülyék (már lovagolhatóságra gondolok, nem inteligenciára, mert abban biztos hogy szuper a telivér). Az ügetõs barátom már nagyon rég óta mondja, hogy szerinte az angol telivér tud majdnem ugyanannyit mint az arab, vagy a shagya. A gond az, hogy a pályás telivéreket meghülyítik és nem edzik megfelelõképpen, tehát nem lassúzzák ki mint az ügetõket (ügetõknél ezt csináltam hobbiból), nincsenek valójában rendesen felkészítve. Nénány kilómétert lovagolnak rajtuk naponta és így az inak, izületek nem birnak rendesen megerõsödni. Mivel van náluk angol telivér is, láttam náhány rokkantat közülük. Viszont ez egy nagyon kemény szelekció, de kegyetlen szelekció. A valóságban nem tudom, hogy ez hogy van, nem voltam telivér tenyésztõk közelében soha, a barátoméknál az ügetõ a fõ ág és mellesleg futatnak telivéreket is(a fõnöke). Amikor ügetõzni jártam (a trenírozásban segédkeztem) naponta minden lóval leügettük azt a tíz-tizennégy kilómétert. Azok a lovak amelyek versenyfelkészítést kaptak, hetente kétszer gyors munkát is végeztek. Volt idõ az inaknak izületeknek, izmoknak megerõsödniük. Emellett természetesen megvolt a pihenõ nap is. Az angol telivér egy csodálatos ló és egy díjlovas hölgy szerint -aki lovagolt nóniuszokat is, mivel az apja tenyésztette õket-rendkívül tanulékony és intelligens. Tehát a Roskoványi egészen normális árakat mondott négyéves lovakért. Lególcsóbban azokat birnánk megvenni. Sokan ugyan szt mondják, hogy a homokon gyorsan leromlana, de úgy látom, hogy a telivér tenyésztõk épp homokon trenírozzák és tartják a lovaikat (lásd Bagi istálló). Nyilván egyede válogatja. Itt napi négy-öt órai munkáról van szó nagyobbrészt homokon, de nem versenykörülmények között. Hogy lesz-e ebbõl az egészbõl valami nem tudom, mindenesetre én próbálkozom. Hogy nekem lovam lesz az biztos (ill. van a nóniusz kocsilovam háton), mármint a park részérõl. Én tudom, hogy ez baromi hasznos a mi vidékünkön. Azt nem állítom, hogy ez minden nemzeti parkban ugyan így van. Értelme az egésznek csak addig van amíg a munkát segíti, ha hátráltatja akkor valami sántít. A kollegáim között is van ellenlábasom, nyilván azok akik soha életükben ezt nem csinálták. Egyesek véleménye szerint a ló csak visszahúz bennünket. Én az elmult öt évben nem ezt tapasztaltam, és magamnak egyedül csak én vagyok mérvadó. Soha életemben nem birtam olyan alapossággal bejárni- és akkora területet- a kerületemet mint lóháton. Azokat a hivatali ügyeket amelyeket lóháton nem lehet intézni intézem gépkocsival (mi mozaikos nemzeti park vagyunk, tehát sok az üresjárat). Még valami: a ló fegyelemre nevel, ezért nem is való mindenkinek, illetve mindenkinek ki kellene próbálni. Nem lenne hülyeség a nevelésbe bevonni az iskolákban. A pénzszerzéssel kapcsolatban utána nézek annak amit mondtál, jó ötletnek tûnik és megbeszélem a fõnökeimmel.

[Bubus]

Szerintem is egy nagyon tanulékonyak a telívérek és a legtöbb, ha lejött a pályáról megnyugszik. A lovamnál birkábbat még nem láttam. Viszont nem bír el bármekkora súlyt, föleg ha az illetõ nem tud még lovagolni. (most nem Rád gondoltam hanem a leendõ kollégákra) Azon kivül kényesebb mint a többi fajta (persze itt is vannak kivételek). Érzékeny a kaja minõségére, a huzatra, a bogárcsipésre stb.

[Park Ranger]

Pontosan az érzékenysége ami ellene szól. Nyilvánvalóan nekünk olyan fajtában kell gondolkodni ami birja a viszonylagos rideg tartást és igénytelen. A nóniusz kiválóan birja és igénytelen azt már tapasztaltam, a gidránokat így tartják Marócpusztán. A shagyákat így tartják a bajai Turbo SE távlovasai, a furiosokat a bugaci Táltos panzióban stb. Tehát a mi õsi fajtáink épp azért hazai fajták mert a keménységre is szelektálták õket, kényszerû szelekció (szerintem). Nyilván mindenki azt a fajtát favorizálja amit szeret és ismer. Én a környékben az arabokat és a shagyákat látom a legkeményebbeknek, még nagyobb termetû lovas alatt is(hogy a ló mit szól ehhez azt nem tudom, jó lenne, ha egyszer nyilatkoznának). A leendõ lovas kollegáim azt mondják nekik már mindegy csak ló legyen. Én egy kicsit más véleményen vagyok. Sok jó szakembert megkérdeztem, gondolván majd csak kialakul egy vélemény, de ahány professzor, lótenyésztõ, varsenysportban tevékenykedõ, annyiféle a megnyilvánulás. Egyenlõre polemizálhatunk, hiszen még nincs meg az anyagi bázis. De ezt most kell, nem akkor mikor véletlenül ránk szakad a bank. Ha esetleg most nem lesz belõle semmi (bár remélem nem így lesz) akkor is megér annyit, hogy vitázzunk egy kicsit, mivel a lovas társadalom is láthatja így azt, hogy bizony a természetvédelmi kérdések nem is olyan egyszerûek, függetlenül attól, hogy már egy jó ideje természetvédelemrõl nem is beszéltünk, csak lovakról. Pusztán a területek szimpla bejárása is problémákba ütközik olykor. Ami számomra a legfontosabb lenne az, hogy a kint lovagló túra lovasok vegyék észre az agresszív változásokat a területeken és jelezzék a megfelelõ helyekre, az illetékes nemzeti parkoknak, önkormányzatoknak stb. A ló ebben az esetben egy olyan közvetítõ élõlény, amely segít abban, hogy minél nagyobb bázisa legyen a hivatásoshoz közeli természetvédelemnek.

[Fec]

Az angolokat a paletta színesítésére mondtam, mert kinek a pap,kinek a papné...meg azt is hogy van bõséggel. Lehet és kell is válogatni, mert valóban vannak példányok amelyikek szó szerint megszakadnak, lesántulnak 3-4 éves korukra, de vannak príma állapotban leállítottak. Egyetlen "bûnük", hogy egy pár hosszal vagy néha csak orrhosszal lemaradtak az egy-két kilométeren. Õket sem futtatják tovább, mert jön az új nemzedék és leváltja õket./A yearlingek most szoknak nyereghez és tavasszal, nyáron kezdenek futni a galoppon.../ Ezek a galoppra lassú lovak szoktak más célra méginkább megfelelni. Az átállítást sem véletlenül mondom, hozzá kell szokniok hogy nem az a lovas elvárása, hogy helybõl 1000-rel indul, és teker, hanem más. Szépen átállnak a következetes foglalkozás hatására. Tapasztalatból tudom mondani. Még a pályalovasok között idegbajosnak, a kezedet kitépõen ráfeküdõsre elrontott ló is könnyû kézzel irányítottá tehetõ. De nem ez kell választania a "kocalovasnak" /bocs de így határozottabb mit akarok kihozni/, hanem azt amelyik még a legveszettebb tempóban is érzékenyen reagál a lovasra. Mert ilyen is van bõven Dióson. Mégegyszer: ki kell választani! és idõt adva, következetesen átállítani.A shagyakról: beszéltem a vezetõkkel, nem zárkóztak el , sõt! keresik a financiális lehetõségek összehangolásának mikéntjét, így kibontakozhat valami. A kapu egyik oldala. A másik oldala ,hogy a leendõ lovasok is akarják és felkészüljenek a dologra, mert aki nem próbálta, az aggódik, problemázik, nem tudja elképzelni, hogy jól is mûködhet. Szerinem egy betanító, ráhangoló 1-2 hetes élménykúra jót tehet nyaranta, amikor is a lovásziskolákból hiányoznak a nebulók, de lovak ott vannak, jót is tesz a mozgatás stb. stb.

[Park Ranger]

Eléggé téli hangulat van, a lovamat is leállítottam szokás szerint, mivel fagyokban, letaposott jeges havon nem szoktam lovagolni (most meg a locspocs). Kár lenne a lóért. Már marhára unja, most reggel átment a villanypásztoron, szétnézett egy kicsit, de a közelben maradt. Borzasztó sértõdött volt, mikor a karámajtót rácsuktam és õ belül maradt. Az idõjárástól függõen január közepe vége, mikor rendszerint újból munkába áll. Persze a munkába állítás után egy-két hétig kalandos az élet vele, míg ujfent hozzászokik a napi feladatokhoz. Terepen õ ilyenkor nem híve a fokozatosságnak, fõleg akkor ha érzi, hogy az irányt hazafelé vettük.Fec!Köszönöm a tájékoztatásokat és a segítséget. Ahogy mondtam a telivérekre már korábban én is gondoltam éppen ezért telefonáltam Bábolnára az illetékesnek. Mivel sok kritériumnak kell megfelelnünk ezért elsõsorban az õshonos fajtákat kell elõtérbe hejeznünk. Sokan mondják, hogy amennyiben egy telivér hozzá van szoktatva a nomád körülményekhez, akkor ugyanúgy elviseli azt, mint a keményebb és ellenállóbnak mondott hazai fajtáink. Nincs ezirányú tapasztalatom. Azt látom, hogy a telivéresek nagyon pátyolgatják az állataikat. Jelen pillanatban úgy állunk, hogy addig is amíg minden kialakul (vagy nem alakul ki) én igyekszem venni egy másik lovat (vagyis a Nemzeti Park), ezt pedig meghírdetem és próbáljuk eladni, ami a mai világban nem egyszerû feladat. Már két Nemzeti Parki kanca és egy csikó talán elkelt (az eladási árat ne is kérdezze senki, de katasztrofális, sõtt még annál is rosszabb), és ennek az árából szeretnék venni egy strapabíró, jófejû lovat. A lényeg az, hogy az õrszoláglatra megfeleljen. Vagy shagyát, vagy gidránt. A telivér talán annyiból lenne jó, hogy olcsó az ára (per pillanat egy lóról van szó, nem az õrszolgálatról), viszont túl igényes és nálunk a szabadtartásos mód alapvetõ, télen nyáron (Egy box jellegû bódé, vastagon beszalmázva, felül, oldalt szénával szigetelve, nyitott ajtó mellett, szabadon ki-be járással, fedett elõtérrel-karámból nyíló legelõvel). Nézegetem a hirdetéseket, telefonálgatok. Baromira lent van a ló ára, tehát most kellene kinéznem valami jót de (relatíve) olcsót. Ma már nyitottabbak a fajták tehát biztos, hogy lehetne találni a furiosok között is távbíró lovakat, vagy akár a kisbériek között is. Nekem erre a terepre viszont könnyû hátas típus kell és ugyanígy a többieknek is. Számomra alapvetõ, hogy mi a magyar fajtáinknak - legalább részben -a hirdetõ oszlopai legyünk. Nem csak díjugratás, díjlovaglás és military van, lehet ezeket a lovakat másra is használni. A mi világunkhoz talán a távlovaglás van a legközelebb (visszafogottabb változatban). Magasabb szintû versenysportra nyilván kevés egyed felel meg, jó lenne ha a maradékból tudnánk válogatni, szerintem nem lenne rossz reklám a tenyésztõknek sem (a kis reklám is reklám). A shagyára azt mondják, hogy nincs olyan kemény mint az arab telivér, de nekünk nem is kell, hogy olyan legyen, mi nem versenyezni akarunk vele. A gidránra mindenki azt mondja, hogy nehezen kezelhetõek, de akinek van és lovagolja, az mind cáfolja ezt. Láttam gidránt dolgozni western versenyen is. A szakértõk szerint néhány nem megfelelõ telivérrel kialakított vonal, ill. egyedek okoztak, okoznak csak galibát. Mindenesetre én a lovas õrszolgálatot, ill. az õrszolgálat ellátását lóval komolyan gondolom és csinálom (mégha egy jellegzetesen igás típusú nóniusz hátán is), valamint a polgári természetõr lovas változatát is. Ne csak kritizáljanak minket a külsõ szemlélõdõk, hanem vegyenek részt benne. Szorítsuk együttes erõvel vissza a cross motorosokat a védett területekrõl(nem a motorral magával van a probléma hanem azzal aki rajta ül, vannak terepmotoros õreink is). Vegyük észre az illegális homokbányákat és a magyar emberre jellemzõ szemetelést, nevezetesen azt, hogy ha valahol egy gödör van akkor annak ellenálhatatlan magnetkus vonzáereje mutatkozik a szemetes zsákok iránt. Ilyenkor pl. lehet a szemétbe borítékot, címet kesresni (én is így csinálom) és esetleg az önkormányzathoz, az illetékes természetvédelmi õrhöz stb. leadni. Nem állítom, hogy minden önkormányzat azonnal lépni fog, de ez egy folyamat amit folytatni kell és elõbb utóbb intézkednek. Természetesen tudom, hogy nem fog mindenki a szémétben kotorászni címeket keresve, de esetleg hirtelen felindulásból alkalmanként meglehet tenni.Fontos az egymás kontrolállása is, hiszen sok lovas nem érzi, ill. nincs tudatában, hogy esetleg a lovaglásával kárt is okozhat egy adott területen. Nem biztos, hogy a lovaglásaink során egy esetleges exluzív lovas vendégünknek mindent meg kell mutatni. A fokozottan védett területeken kívül is nagyok a lehetõségek. Téli isõszakban talán lehetne az istállónk környékén madarakat etetni is, fõként napraforgóval. Szuper látvány mikor százszámra repülnek rá a madarak az eleségre, miközben a lovunkat abrakoljuk, pucoljuk, vagy teszünk veszünk körülötte. Ha eközben bevágódik egy karvaly, vagy héja (szabadabb részen esetleg a kissólyom) és elfog belõlük egyet-egyet azt ne bánjuk mert hozzátartozik a természet rendjéhez, vagyis a gyenge, figyelmetlen elpusztul, csak a jó genetikai állomány maradhat fenn. Boldog Új Évet kívánok mindenkinek.

[piaffe]

Hétfõn az Aktív címû mûsorban Park Rangert láttam a tévében, ha jól gondolom.

[Cirmos]

A termeszetvedelem mindekeppen fontos. S egyetertek azzal, hogy bizonyos teruleteken lovaglas, s nagyobb meretu allatok(elefant ) letaposthat s elpusztithat kis ternetu novenyeket stb.. ertem pl amikor a lo minden egyes faagba s beleharap stb..En nem tiltanam teljesen ki a lovakat a kornyezetvedelmi helyekrol. Szerinten olyan osvenyeket s utakat kellene kialakitani amit a lovasok hasznalhatnanak. (viszont akkor kotelezo lenne ezt hasznalni..) Ezt ki lehet alakitani olyan helyen s ugy, hogy nem karositana a noveny vilagot..Mindent meg lehet oldani, csak penz s erdekeltseg s agy s nyitottsag kell hozza. Fel lehet ezeket a lovas turakat oktatas celjara is hasznalni.. pl bemutattni a parkot lohaton s nem kocsical korulfurikazni..

[terembura]

Egy másik topikba is írhattam volna, a képzésesbe, de inkább ide teszem.A túra vezetõ képzésbõl borzasztóan hiányolom a természeti értékek felismerésének oktatását. Ha valaki terepen csoportot vezet, biztos nagyon fontos a helyes ülés, a szabályos ugróstílus, a tenyésztési ismeretek stb, de legalább ilyen fontos lenne, hogy mit is látunk a természetben. Legalább a gyakoribb madarak, lepkék, növények (fás- és lágyszárúak egyaránt) felismerése talán szintén szükséges lenne. Mert mirõl is szól a terep lovaglás? Kirándulás a természetben lóháton. Persze kell élvezni a táj szépségét, az illatokat, a madárdalos langyos szellõt. De a bokron ugrálló madarat is jó lenne beazonosítani, egy szép virágról tudni, hogy mi is az. Vagy nem? Nem biológus képzésre gondolok (azok se nagyon ismerik!), csupán az élõ környezet fontosabb elemeinek felismerését. Nekem ez hiányzik.

[olaj]

idézet:

---

Eredeti szerzõ: terembura: Egy másik topikba is írhattam volna, a képzésesbe, de inkább ide teszem.A túra vezetõ képzésbõl borzasztóan hiányolom a természeti értékek felismerésének oktatását. Ha valaki terepen csoportot vezet, biztos nagyon fontos a helyes ülés, a szabályos ugróstílus, a tenyésztési ismeretek stb, de legalább ilyen fontos lenne, hogy mit is látunk a természetben. Legalább a gyakoribb madarak, lepkék, növények (fás- és lágyszárúak egyaránt) felismerése talán szintén szükséges lenne. Mert mirõl is szól a terep lovaglás? Kirándulás a természetben lóháton. Persze kell élvezni a táj szépségét, az illatokat, a madárdalos langyos szellõt. De a bokron ugrálló madarat is jó lenne beazonosítani, egy szép virágról tudni, hogy mi is az. Vagy nem? Nem biológus képzésre gondolok (azok se nagyon ismerik!), csupán az élõ környezet fontosabb elemeinek felismerését. Nekem ez hiányzik. [/QUOTE]Kedves Terembura!Mint hivatásos természetvédõ, biológus és lovas nem értek veled egyet. A természeti értékek megismerése nem olyan, mint a túralovaglás felszereléseinek listáját megtanulni. Ha valaki szeretné legalább egy kicsit is látni, mi veszi körül a természetben, annak nagyon sok idõt kell iskolapadban és terepen eltöltenie, nyitott szemmel és jó oktatóval. Ez olyan dolog, amit nem lehet egy lovastúra-vezetõi tanfolyam keretében elsajátítani. A mindennapok gyakorlata pedig azt mondatja velem, hogy Isten óvjon a "félmûvelt" természetvédõktõl és természetismerõktõl, mert azzal, hogy úgy gondolják, értenek hozzá, sokszor több kárt okoznak, mint hasznot...Arra pedig, hogy "Nem biológus képzésre gondolok (azok se nagyon ismerik!)...", inkább nem reagálok, mert párszor már kaptam a pofámra a goromba stílusom miatt... [ Agusztus 25, 2003, 08:51: Az üzenetet átszerkesztette: olaj ]

[Park Ranger]

Per pillanat nincs lovam (ezért nem vagyok jogosult hozzászolni a témákhoz) és sok a munkám ezért nem tudok internet közelbe jutni. A télen eladtam a Parki nóniuszt, amivel közösen négy évig jártam a területet. Az ok amiért ezt megtettem, a kényelmetlen lovagolhatósága. Egyébként szívós állat volt. Akkor jöttem erre rá mikor Shagya arabot vettem helyette (értsd: a Park részére). A négyéves shagyának nem volt igazából ereje. Sok idõ kellett volna hozzá, hogy kondiba jöjjön. Kb. egy hét után 'rámszokott' és rájött, hogy ha bakolással nem is, de rendszeres nemvárt ágaskodással megtud tõlem szabadulni, mivel egy idõ után megunom az ágaskodva hátralépdelést. Ha idõben észrevettem valamelyik irányba elhúztam a fejét és akkor csak körbe forogtunk. Más-profi-lovassal nem csinálta, csak velem. Szóval elpasszoltam az egyik kollégámnak, aki még lovagolni sem tud, de az ismerõse-profi westernes-vállalta, hogy kiképzi. Bár szerintem egy mazsolával fél év után is próbálkozni fog. Az igazság az, hogy nem voltam beleszeretve ebbe a lóba, csak kényszerbõl vettem meg a cég részére (nálunk közbeszerzés van). Mostani tervem Furioso vásárlás, ha sikerül pénzt szereznem rá. A határörség volt lovasiskola parancsnoka (30-évig)ezt a fajtát javasolja. Persze ebben a fajtában is van telivérezettebb változat, ami talán nekem jobban megfelel. Azóta egy négyéves angol félvéren lovagoltam. Még ilyen kényelmes hátú lovon én soha nem ültem, pedig még alig volt belovagolva. Gyors volt és izgága.Más: Tavasszal lovas fórumot tartottunk a park területén mûködõ lovas létesítmények részére, ahova az erdészeket is meghívtuk (egy erdészettõl jöttek el). Téma a lovas túrizmus volt, túraútvonalak kijelölése, lovaglás az erdõterületeken keresztül, marketing, stb. Jó volt az összhang a lovasokkal, valójában egyet szeretnénk. Röviden azt, hogy lovagolni is lehessen, de a természet is megmaradjon és a panziók, lovas létesítmények bevételhez is juthassanak, miközben sok mindent megtudnak mutatni. Én is hiányolom a természet ismerettel kapcsolatos képzést a lovastúra vezetõk között. Nem félmûvelt túravezetõkrõl van szó (Olaj), hanem alapismeretek hiányáról. Ismerjem fel, hogy szikespusztán járok, homoki gyepen (esetleg egy-két faj), lápréten stb. és értékelni tudjam. Legyek rá képes, hogy a vendégeimnek átadjam ezt az érzést és ne csak egy jó vágtapályának tekintsék az adott területet (persze annak is). Az említett lovasfórumot vagy az eljövendõ lovas fórumokat egyébként nem nekünk kellene megszervezni, hanem a lovasoknak saját maguknak és mi lehetnénk a meghívottak (csak a miheztartás végett). A Kiskunságban egyébként lovagolni nagyon sokfelé lehet és azt hiszem közvetlenül a Park területén is bõséges a kínálat. Sok magángazda a területen kívül szerintem sokkal jobban lezárja a területét mint a Park (villanypásztor, útlezárások stb.)Nos a lónélküli élet szomorú, de valahogy szerzek egyet. Eddig két nóniuszom volt (sziki)és az igazat megvalva nincs rossz véleményem róluk, mégha a korábbiaknak ellent mondok is. Persze tudom, hogy ma a western lovak világát éljük. Ki mire használja olyan fajta kell neki.

[Ócsa]

Talán itt a helye.Veszprémben nem jött össze a lovas mezõõri szolgálat. Indok egyenlõre nincs, talán késõbb megértem.