Köszönöm, leila, és köszöntelek körünkben. Én is gondolkodtam azon, hogy vagy egy másik nimfát, vagy egy hullámos papagájt veszek Kiwi mellé. S mostanában bizony megerõsödött bennem: társ kéne neki. Az történt ugyanis, hogy már megint "elszaladt velem a ló" azzel a "legyen a tiéd az egész lakás"-ötlettel. Az volt a legkevesebb, hogy a nap 24 órájában madárkakikákat szedegettem mindenhonnan. De Kiwi egyszercsak betelt a lakásfelfedezéssel, mint mókás idõtöltéssel, s ettõl kezdve tényleg nem volt hajlandó megválni a fülbevalóimtól, hajamtól, stb. Amikor fõztem, egyszer majdnem a forró zsírba pottyant, másszor meg a forró levesesfazék szélére szállt, onnan aztán visítva távozott, nem gyõztem hideg vízbe mártogatni a lábacskáit... Ráadásul nem olyan finoman eszi a fülemet, ahogy Bóbita tette régen, hanem néha már véraláfutásosra rágicsálja, mert mindig a fülbevalóval kezdi, de a fülem jobban izlik neki... Aztán nekem itt a sz.gépnél mindig gyertyák égnek. (Az elektroszmog és egyebek miatt.) Az utóbbi idõkben Kiwinek kedvenc idõtöltése (a billentyüzeten és a ceruzáimon kívül) a gyertyával incselkeés... A frászt hozza rám mindig. Már úgy tûnt, megtanulta, hogy az ebédlõasztal (és a felette levõ lámpa) szigorúan tilos terület. Aztán egy hétvégén, mikor Fecó éppen békésen kanalazni kezdte a vasárnapi levest, bemutatkozott, mennyire elszemtelenedett. Berágtam, nem tagadom. :( Az nem állapot - mondtam - hogy ne lehessen egy ebédet nyugodtan megenni... Kimentem a hatalmas (és sztem randa) kalitkájáért, szépen betettem. Hû, volt ám nemtetszés-nyilvánítás... De muszáj volt kitalálni valamit, mert az azért mégiscsak túlzás, hogy Kiwi diktálja a tempót...Bóbita az elsõ hetekben csak kalitkában volt. Amíg meg nem szokta, hogy az az õ kis helye. Aztán egyre több idõre engedtem ki, de õ továbbra is a kalitját tartotta az otthonának (szobájának, konyhájának, stb.), és szépen bement enni, aludni magától. Sõt, napközbeni szunyókálásához is ezt a helyet választotta. Kedvére kijöhetett, amikor akart.Kiwi nyüzsibb, s mivel nem volt elég ideig (már az elején) a kalitkában, nem találta a helyét, túl nagy volt neki az 50 m2 szabad terület, igazából nem volt egy megszokott zuga, ahol láttam volna, hogy békésen elvan. Szinte minden éjjel más helyen aludt.Aztán bekerültek a szobanövények a teraszról. A felét a kicsi hálószobába kellett költöztetnem, hogy ne semmisítse meg õket. :mad: A többi is megrágicsálva, lekakilva...Most szokja a kalitkát. (Csak ne lenne olyan ronda kék mûanyagból az alja... ) Úgy tûnik, kezd belenyugodni, hogy ott eszik, ott alszik, s a nap egy bizonyos részében bizony bent kell lennie. (Fõleg, amikor mi eszünk!)De arra gondoltam, talán lehiggadna, ha lenne egy párja. Nem tudom, jó ötlet-e, és nem is döntöttem még el véglegesen, miféle is legyen ez a társa. Majd gondolkodom még.Jaaj, ma akkorát fürdött a mosogatónál!!! Langyosra, és egészen vékony sugárra állítottam a vizsugarat. Odatipegett, és olyan tusolásba kezdett... Teljesen szétterpesztette a szárnyait, aládugta a fejét, aztán lükverzbe tette magát, és úgy tolatott a víz alá... azt hittem, megeszem, olyan aranyos volt. A szó szoros értelmében bõrig áztatta magát. Aztán volt ám törölközés-tollrendezgetés-rázás....száritkozás.agimam nagyon szep kis papagajod van nekem is volt ijen es nagyon hasonlitott ra de mar aprilisban meghalt. azota vettem masik kettot es igazan nagyon aranyosak ezek is ugy hivjak oket hogy pipi es koki.sajnos en fenykepet meg nem tudok kuldeni .
Edited by Ágimam, 2005 november 24. - 20:30.