Lovaglás mozgássérülten
#1
Közzétéve 2003 augusztus 18. - 14:57
#2
Közzétéve 2004 december 26. - 19:51
#3
Közzétéve 2005 február 6. - 1:11
idézet:
Eredeti szerzõ: Cirmos: Ebbe a topikba varok minden olyan tortenetet, cikket csatolast akiknek a lovaglas kihivas..Tortenet azokrol akik fel kezzel, fel labbal, vakon.. vagy netan a tolokocsibol szallt ki , hogy lovagolhasson..Cirmos[Kicsit lerövidítettem és magyarosítottam a címet, remélem nem gond - Zsuzska] [/QUOTE]
#4
Közzétéve 2005 augusztus 19. - 12:21
#5
Közzétéve 2005 szeptember 16. - 18:29
#6
Közzétéve 2006 március 20. - 9:36
#7
Közzétéve 2006 március 20. - 12:09
Megvan ugyan mindkét kezem, lábam, valamennyire még látok is, hallok is, és remélem, a tolókocsi is odébb van... de van egy lumbális, egy cervikális porckorongsérvem, van két beteg, többször mûtött lábam, és millió egyéb bajom.Ami leginkább zavar, (és csakis a lovazás miatt!) az, hogy 54 éves vagyok. További "nem szerencsés" körülmény, hogy van egy frissen belovagolt, és egy belovaglás alatt lévõ csikónk. És mi is most tanulunk lovagolni. Szerencsétlen egy összeállítás, tudjuk, és sokkal, de sokkal egyszerûbb lett volna a mi lovas történetünk, ha férjem is, én is, mondjuk úgy tíz-húsz évvel ezelõtt kezdtünk volna lovakkal, lovaglással foglalkozni. (Nameg persze, ha én egészségesebb lennék.) Én éppen tegnap voltam egy jó háromnegyed órás terepen a nemrég belovagolt kis lovunkon. Négy és fél éve, amikor én ezt a kiscsikót elkezdtem felnevelni, távoli, utópisztikus álomnak tûnt, hogy valaha egyszer a hátán ülve járom az erdõ meredélyeit...A haladásunk így eléggé nyögvenyelõs, de mostanra mégis eljutottunk odáig, miszerint, már nem "halovány-rózsaszín álom", hogy a párommal NEMSOKÁRA () együtt mendegéljünk erdõn-mezõn a lovainkkal. Nagyon szeretnénk. Nagyon akarjuk. És minden tõlünk telhetõt megteszünk, hogy így legyen.Ebbe a topikba varok minden olyan tortenetet, cikket csatolast akiknek a lovaglas kihivas..Tortenet azokrol akik fel kezzel, fel labbal, vakon.. vagy netan a tolokocsibol szallt ki , hogy lovagolhasson..Cirmos[Kicsit lerövidítettem és magyarosítottam a címet, remélem nem gond - Zsuzska] [ Agusztus 18, 2003, 15:12: Az üzenetet átszerkesztette: Zsuzska ]
#8
Közzétéve 2006 március 22. - 17:47
#9
Közzétéve 2006 március 22. - 18:03
#10
Közzétéve 2008 február 21. - 12:06
Sziasztok!
Látom már régen volt hozzászólás, de nem tudom magamban tartani.
Nekem van egy szellemileg visszamaradott unokatestvérem, aki ebbõl adódóan túlsúlyos és mozgáskorlátozott is. Sokszor jönnek ki az édesanyjával, aki persze tart a lovaktól.
Egyszer elutazott és nálunk hagyta az unokatestvéremet. Mi persze sokszor mentünk át a lovakhoz és õ is mindig velünk szeretett volna jönni, és mi vittük is magunkkal. Volt egy anglo-arab lovunk, ami még fiatal volt és még mi sem bírtunk mindig vele. Viszont a ló egybõl teljesen lenyugodott, ahogy az unokatestvérem a közelébe ment, nyugodtan tudta össze-vissza vezetgetni és a ló hosszu száron ment utánna, mert a ló megérezte, hogy teljesen védtelen.
Lovagoltattunk is beteg gyerekeket, akik az ápolók szerint a lovaglás után sokkal nyitottabbak voltak mint elõtte.
Nagy élmény volt azt is látni, amikor egy vak kisgyerek vezette a lovat és a ló teljes figyelmét arra irányította, hogy nehogy meglökje, vagy rálépjen a gyerek lábára.
Women Drága! Egyszer lehetne, hogy találkozzak az unokatesóddal meg az anyukájával - lehetõleg záros határidõn belül?
#11
Közzétéve 2008 február 21. - 12:13
#12 Guest_Backnight_*
Közzétéve 2008 február 21. - 16:59
#13
Közzétéve 2008 február 22. - 12:54
#14 Guest_Backnight_*
Közzétéve 2008 február 22. - 21:59
#15 Guest_Galadroh_*
Közzétéve 2008 február 22. - 22:45
#16
Közzétéve 2008 február 23. - 1:29
#17 Guest_Backnight_*
Közzétéve 2008 február 24. - 8:55