Sziasztok!Visszautalnék tetke hozzászólásához,mely ahol a lovardában "egyeduralkodó" álatorvos van(bocs,kicsit nyersen lerövidítettem a dolgot)Szóval szerintem sem igazán jó,ha az ember beleegyezik abba,hogy ami/aki van,azt kell elfogadni,persze,ha jó és nincs saját doki,az más eset!Nekem az a tapasztalatom,hogy ma már boldog-boldogtalan lovat vesz és gyakran a kezdeti lelkesedés alábbhagy és akkor szegény állat gazdi nélkül,ám tulajdonossal kénytelen beérni,akinek persze kényelmes "bedobni a közösbe" a ló gyógyítását és patokálát,sõt sokszor magát a lovat is.Sokszor láttam azt,hogy igazán állatszeretõ lótulajdonosok nem veszik észre,ha lovuknak valami baja van és akkor(jó esetben) valami "nagytudású" lovakkal régebben foglalkozó embert kérnek segítségül.Gyakori viszont,hogy a nagyhangúakból választanak,akiknek "nagyobb a füstje mint a lángja" és ilyenkor gyakran a ló szívja meg és persze a véleményüket nem szabad megkérdõjelezni és mégist dokit hívni...sajnos láttam ilyen lovardavezetõt,lovászt,stb.-t és mellette az aggódó,bizonytalan gazdit,aki nem mer maga dönteni,hogy mi lenne a helyes lépés!Az állatorvosokkal pedig az a tapasztalatom,hogy ahogy hozzáállsz a lovadhoz õ is úgy áll hozzá.Ha gondoskodást tapasztal,akkor õ is nagyobb energiát fektet a ló rendbehozatalába.Ez szerintem minden szakmában igaz,hiszen pl.,ha bemész egy könyvtárba és a könyvtárostól kedvesen kérdezel valamit,az valószínûleg viszonozza ezt a gesztust és szívesebben megmutatja mit hol találsz,mintha morcosan odaveted mit szeretnél.Elítélni pedig senkit sem szabad(legyen az állatorvos,vagy patkolókovács,vagy bármi más),mert valóban kinek a "pap,kinek a papné".