3281 válasz a témához

[Cavalier]

Az alcím lehetne talán, hogy "Ez van, b.zze..."Gondoltam, hogy kéne egy ilyen téma ide. Egy olyan közös blog jelleggel, szóval írjatok röviden, de ne túl röviden! Nem muszáj egymás dolgait lereagálni, nem is kell, hogy minden nap írjon mindenki. Én szeretnék pár naponként idebiggyeszteni azért pár érzést, vagy gondolatot, ami épp foglalkoztat. Nos, most éppen tüdõ gyula élvezi a vendégszeretetemet, ez persze némileg cinikus megközelítés, tudjátok, vannak úgy a nem szeretett ismerõssel, ha hirtelen megjelenik, akkor gyorsan elrejtik a tortát a szekrényben, a piát meg a kredenc alá, és alig várják, hogy elhúzzanak. Õk meg csak mondják, mondják, a 87 éves Rozi nénit emlegetik, akivel egyébkéntis csak egyszer találkoztunk, és nagyjából nem érdekelt senkit. De õ sem volt az a hiperaktív, az inputjait inkább a macskái kötötték le. Meg persze végig kell hallgatni a kis eminens kölkök elõremenetelét az iskolában, bámulni közben a gyerek erõltetett mosolyát, az anya elégedett vigyorát, az apa szánalmas törekvéseit arra, hogy politizáljon, aztán csak annyira futja neki, hogy "a kisembernek úgyis szar". Na igen, egy ilyen tüdõgyuszis vendégség az szar, de nem csak a kisembernek, szerencsére nem vehetik el Gipsz Jakabtól az érzést, hogy esetenként pl. Tom Cruise falfehéren könyököl a klotyó szélén, és próbál köhögni, hányni, vagy fene tudja mit csinálni, és egyszerre igen kellemetlenül érzi magát. De ha már itt tartunk, akkor egy fokkal máris jobban vagyok, mert csak köhögök, a hányás nem kerülget, valamint ilyen megfontoláson kívül, meg végülis belül sem érdekel Tom Cruise. Tehát az emésztésem rendben van, valamint lejárt a Blind Guardian album, úgyhogy megyek is lefeküdni, ami egyébként is kitölti most napjaim nagy részét. Cav 2004.01.29.

[Apple]

Jó lenne már készülõdnöm. 10-re kell csak suliba mennem, amihez 9-kor el kéne indulnom. Ehelyett itt ülök a gép elõtt frissen mosott hajjal, meg pizsamában, és sehogysem akaródzik kimenni a cudar hidegbe. Pedig most szép minden. Ma is a verebek traccspartijára ébredtem, a nap hétágra süt (ha így folytatja tovább, nem marad holnapra hó. És akkor én hogy fogok hóban lovagolni Cipivel??), a hó csak úgy szikrázik, olyan fehér. Megvan, miért nem akarok elindulni...! Ma lesz a félévi bizonyítványosztás. Hogy ez eddig nem jutott eszembe! Itthon végre minden szép és jó, gyûjtöm a jópontokat, és veszekedés sincs. Persze most jónak látok mindent, de ki tudja, lehet, hogy nap közben mindez rombadõl. Ja! de este még megyünk fórumosokkal mozizni! Akkor mégsem lesz olyan sz@r ez a nap

[Csuti]

Jobbulást Cav! Ha szabad ilyet írni egy blogba...

[teddy]

Hmm, a mai emberiség kezd rossz irányba fordulni? Ó, hány embertõl hallottam már ezt! Hányan pocskondiáztak minden ma élõ embert! A fõváros bûzét, a gyárak mérgét, mindent. Az ember egy alávaló faj, a saját fajtáját gyilkolja sorozatban, húst eszik, ezzel állatokat öl. Környezetet szennyez, terrorizál, rombol. Pusztít, pusztít és csak pusztít.Miért jó az, ha saját magunkat szidjuk? Miért kell utálni a mostani életet? Miért kell gyûlölközni minden iránt, ami napjainkban elõfordul, és ember alkotta? Jó ez? Jó saját magad a földbe tiporni...?Imádom az állatokat, soha nem bírta volna bármit is tenni ellenük. Azt viszont nem vagyok hajlandó állítani, hogy felébb valóak, mint az emberi faj. Ugyan mégis, mitõl? Ó, hogy nem rombolják a környezetüket és nem esnek a saját fajtájuknak? A környezetüket nem tudják rombolni, mert nincs mivel. Nincs mivel, mert értelmileg nem jutottak el arra a szintre, hogy csináljanak maguknak markológépet, atombombát, miegymást. Az állatok ösztönösen tesznek mindent, teljesen felesleges az emberrel hasonlítgatni õket. Máshogyan élnek, ez tény. Az embernek regeteg hibája van, ez is tény... Környezethez való viszonyulása alapján.Minden ilyen hiba abból fakad, hogy értelmileg túlnõtte a többi fajt, más életkörülményre van szüksége. Ezt meg is teremtette magának, a saját eszközeivel. Az állatok is megteremtették, ami nekik kellett, más eszközökkel. A két módszer között azonban kell lennie különbségenk, hiszen nem az állat, hanem az ember került hatalomra a Földön. Ez úgysem fordul meg soha, érdemesebb elfogadni.Én szeretek ember lenni; tévedni, önzõnek, irigynek, vidámnak lenni, mert ez így jó, ahogy van. Semmi bajom nincs az ember által csinált dolgokkal, életmódjával, a forgalmas várossal. Sõt.Szeretem a fõvárost. A szennyével, a füstjével, a modortalan autósokkal, a hangos dudákkal együtt. Ennek is van hangulata. És nem rossz ez a hangulat, egyáltalán. Csak nézz körbe egyszer a körúton, olyan 4 óra tájt, mikor az ég már rózsaszín; rávetíti ezt az egész városra. A félre kotort fekete hóra, a füstölõ autókra, a némán sietõ emberekre. Ilyenkor gyönyörû minden. Nem úgy, mint ahogyan a természet tud mutatkozni; olyan városian gyönyörû. Tud ez a Budapest is szép lenni. Csak úgy kell ránézni.

[Apple]

Tegnap Silveradon voltam, és nagyon nagyon virul a fejem Cipi miatt. Annyira jót lovagoltam rajta mind a karámban, mind az ELSÕ MAGÁNYOS TEREPEMEN.

[teddy]

Nemrég a halálon gondolkoztam. Remélem még messze állok tõle, de a fantáziámat elindította. Hogyan cserkészi be az embert, mint szélvédõ a bogarat...Hallgass csak ide. Mondd meg õszintén, boldog vagy? Ó, igen? Hát nézz csak be abba a sötét szobába. Azaz, ott a folyosó végén... Mit gondolsz, mi lehet bent? Ne mondd, hogy nem tudod. Átlátok én rajtad; háromfejû farkasok, véres gyilkosok, mi? Áááhh! Marhaság. Na ne mondd, hogy leragadtál a mindennapos horroroknál.Erõltesd meg kicsit a fantáziád... Gyerünk, menni fog! Elõbb vagy utóbb...Na nee, ne húzz fel! Komolyan mondom... Hát nem vagy képes felülemelkedni Hasfelmetszõ Jacken és társain? Ide figyelj! Valami igazán gonosz; valami igazán sötét... Semmi? Na jó, akkor látogassuk meg azt a szobát. Az biztosan segít.Neeem?? Nem akarod? Dehogynem akarod! Látom a szemedben... Na ne szórakozz velem, nyitod ki rögtön!? Nehogy azt hidd, hogy nálam soha nem telik be a pohár! Csak lassabban...Nem, nem, nem! Hová mész? Jössz vissza, de rögtön!? Hééé! Ne rohanj, úgyis elkaplak, és akkor nem fogsz örülni... Mi? Hogy õrült vagyok? Hahhahahaaa! Ezt komolyan mondod? Na ne röhögtess, mert a hasam fájdul bele!És most állj meg szépen. Úúúgy, látom értesz te a szép szóból. Nem kell sehova sem rohanni - fõleg nem az ellenkezõ irányba -, megvár az a szoba. Parancsolj, kinyitom neked az ajtót. Fáradj be... És búcsúzz el. Örökre.

[Ilusta]

Félek...Félek, hogy az az ázsiai madárinfluenza, ahogy a tudósok jósolják, elegyet, hibridet fog alkotni az emberi influenzával..A jóslások szerint, akkor többmilliónyi ember, fog megbetegedni a világon. (állítólag 68-ban, MOn-on egy más fajta,de hasonlóan agresszív infl.vírus miatt 5 millió ember betegedett meg..)Mennyi fog meghalni? Én is köztük leszek? A párom? A kislányom?Mit tehetek ellene? Ne menjünk az utcára? De meddig? Mit eszünk, addig? Már most töltsem fel a fagyasztót és éléskamrát?Készülõdjek úgy, mint, ha háborúra készülõdnék?Le lehet-e zárni a határokat? Meg lehet-e tenni, hogy Ázsiából ne engedjenek repülõket errefelé?Hogy senkit nem engednek át határon? De ez megvédene-e bennünket?Megannyi dilemma, kérdés..Választ nem adhat egyelõre senki...Nagyon félek...

[Apple]

Szerintem egyelõre az influenza elleni védõoltás is tudná a félelmedet enyhíteni

[Apple]

Ma igazából nem is tudom, milyen napom volt. Reggel szerencsére apa bevitt a belvárosba, úgyhogy csak a villamos zötyögését kellett kibírnom. Eléggé kedvetlenül álltam hozzá a mai naphoz. Nincs már kedvem bemenni az osztályomba, utálnak az emberek, és én is õket, ott benn. Szerencsére vannak barátaim az osztályból, de õk is elfáradnak az örökös veszekedésben. Aztán ott van az a három dolgozat, amikre egyáltalán nem készültem. Tesi volt az elsõ óra. Azt ki lehetett bírni, elég laza volt. Aztán rögtön mindjárt töri, amibõl írtunk egy röpdogát, elõre tudom, hogy 1-es lett, mert semmit nem írtam a papírra. Következõ óra matek. Elõtte való szünetben már görcsölök, hogy hogy az istenbe fogom megúszni az angol dogát. Jó lenne év végére 4-es lenni belõle, ezt nem lehet elrontani egy karóval, vagy egy kettessel. A matek elég jó volt, szerencsére értettem mindent. Ez a tavalyi bukás után nagy sikerélmény, pláne, hogy azt hiszem kitûnõen csináltam meg a pótvizsgát. És mivel az posztályunk idén más tanárt kapott, érdekes módon az elsõ dogám rögtön 4-es lett. Köv. óra angol. A kedvem a padlón van, aztán a többiek jönnek a mentõ-ötlettel. Ha közli a tanár, hogy papírt elõ, szódogát írunk, akor mindenki ártatlanul néz rá, hogy "de tanárnõ! szerdára lett beígérve a doga!". Mindenki megkönnyebbült, nevetve megyünk be a terembe. Nem is kellett hülyének néznünk a tanárt, elfelejtette magától az egészet Köv. óra francia. Ó anyám! A házi nincs kész, annak hiányáért múltkor is benyeltem egy kapát! És még dogát is írunk belõle. Az a kisebbik baj, azt leírom a bnõmrõl. Persze senki nem írt házit, úgyhogy össznépi házifeladat-írás kezdõdik meg. A rekordot én döntöttem meg, 7 perc alatt készen lettem, nem tudom, hogyan, mert közben telefonáltam is. Becsöngettek. Bejön a tanár (aki az igazgató), Szürnyen elviselhetetlen. Azt mondja, óra végén írjuk a dogát. Óra felénél közli, hogy majd holnap megírjuk. Huh.Utolsó óra elmaradt. A biosz.Egy rövid ebéd Ramirezzel, aztán hazacammogtam. Olyan rossz, mert ritka-szutykos az idõ,ennek ellenére néha megcsap a tavasz illata. Úgyhogy nem tudom ezt hova tenni. De hát majd lesz szép zöld tavasz is, meg meleg nyár is. És szép lesz minden. Mert ezt akarom.

[Apple]

Az a "baj", hogy én imádom a tavaszt, meg a nyarat. Imádom, ahogy szemmel láthatóan a kezdenek kipattanni a bimbók, a madarak egyfolytában lökik a szöveget, be nem áll a csõrük, és minden bezöldül. De ilyenkor, tél végén annyira elszomorít, ha a nyárra gondolok, meg a jóidõre. Mert ahogy végeztem az álmodozással, vagy a visszaemlékezésekkel, hogy mi történt tavaly nyáron, és utána kinézek az ablakon, látom, hogy még nincs itt. most még szutyok, latyak, és szürkeség van. Ilyenkor úgy érzem, mintha mindenki mogorvább lenne, egyre többször tör rám az érzés, hogy ha valaki hozzámszól, biztos azért, hogy felhúzza az agyam, vagy hogy megbántson. És én is türelmetlenebb vagyok, még azokkal is, akiket amúgy mindennél jobban szeretek. És ez nem jó... :(

[teddy]

Újfent nem válasznak szánom amit írok, csak sikerült elérnetek azt, hogy megint bemutatkozzak az érthetetlen, nem teljesen normális oldalamról. ;) Szép a tavasz, a nyár is. Néha kinézek az ablakon, és a napfény hatására belémköltözik az a tipikus nyárias hangulat. Jó érzés. Nyáron egészen más minden, a természetben is sokkal többet vagyok.Ilyen téli napon csak kihajolok az ablakon, és magamba szívom a nyarat egy-két percig. De több nem kell belõle. Kinyitom a szemem és lenézek a havas, lucskos utcára, majd fel a szürke égre. És tetszik. Tetszik, ahogyan a borús égbolt árnyékot vet az egész városra, ahogyan az embrek a fekete mocskot a nadrágjukra fröcskölik.Hazafelé sétálok, egy egészen kihalt utcán, és a világ képébe tudnék röhögni. Azt mondanám: Há-há, én boldog vagyok! Nekem tetszik ez az utált, szürke tél! Hogy miért? Talán azért, mert mindenki gyûlöli, szidja? Áh, nem tudom, bár lehet, hogy ez adja a vidám kedvem alapját. Hát igen, Tél, téged mindenki utál itt a városban. De most melléfogtál, mert én nem! Imádom ezt a dzsuvát itt az aszfalton - és messzire rúgom a piszkos havat -, imádom ezt az idõjárást - és csak azért sem gombolom be a kabátom -, és imádom azt az eget ott fent - felnézek, és elmosolyodom -.Nem vagyok normális? Egészen valószínû. De én szeretem, ha más lehetek. Szeretem, ha szerethetek utált dolgokat. És éljen a tél, a szürke város, a borús égbolt! És éljen a nyár - csak mikor kell, akkor szülessen újra.

[Apple]

Rövid bejegyzés: Érzem, hogy jön a tavasz!!!!!

[Apple]

De van egy gyönyörû lovad, akihez ki tudsz menni, és a hétvégén is lesz egy szuper buli, lovasokkal, lovakkal. Kis apróságok, de ha hiányzonak, máris óriási ûrnek tûnik.

[Eva]

Tele a hócipõm... :( Folyamatosan kapjuk a híreket a fizetésünk lefarigcsálásáról, elvesznek ezt-azt, már nem is értem, csak dühít. Bejárok melózni, de látszata nem sok van. Számlázási idõszak van, de a fõnökömnek "nincs" ideje elmagyarázni bizonyos dolgokat, ezért nem haladunk...A múlt hét a hirtelen programváltozások jegyében telt. A végén még lovagolni sem tudtunk menni és ez csak vasárnap reggel 6.45-kor derült ki egy sms-bõl. Ültünk a konyhában és néztünk ki a fejünkbõl. Most mi legyen??? Végül elmentünk korizni. Az jó volt, már ha a sorbanállást nem veszem figyelembe. Olvasgatom a készülõdést a fagyosra, tudom, hogy legközelebb csak 2 hét múlva megyünk Üllõre, baromi sokára lesz! Hiába odakinn jó idõ van, nekem akkor is fagyos a hangulatom. Ilyenkor teszi jól az ember, ha magára húzza a takarót és nem szól senkihez.

[Apple]

Én most kicsit megint feléledtem a gyönyörûszép idõ miatt, a laza kedd miatt, nameg amiatt is, hogy jelen állás szerint mégiscsak megyek fagyoskodókat látogatni a hétvégén. Most pedig nemsokára csöngetnek az kapuból, jelezvén, hogy megérkezett a pizzám

[BoKa]

HH, te vagy az elsõ aki szenved a tavaszi fáradságtól, de jó, tehát mégis itt a tavasz Feküdj le aludni, és aludj a szokottnál minimum 2 órával többbet: ha akarsz, ha nem. Az egy-két napra segíteni tud

[Apple]

TUTI, hogy jön a tavasz!!! Anyum most ért haza, és hozott 6 szál tulipánt is

[Apple]

Sok szeretettel mindenkinek [url="http://"http://www.freeweb.hu/apple/tel.jpg"]http://www.freeweb.hu/apple/tel.jpg[/url][url="http://"http://www.freeweb.hu/apple/tel2.jpg"]http://www.freeweb.hu/apple/tel2.jpg[/url][url="http://"http://www.freeweb.hu/apple/tel3.jpg"]http://www.freeweb.hu/apple/tel3.jpg[/url]

[Cavalier]

Azt hiszem mégiscsak válaszolnék, mert ez a jó ember-rossz ember dolog elgondolkoztatott. A végére persze majd azt fogjátok mondani, hogy antiszociális vagyok, és lehet is benne valami. De valóban, ebben a társadalomban nem könnyû megtalálni a helyemet. Pontosabban nem könnyû beilleszkedni oda, ahova az ember zsigereibõl tiltakozik belilleszkedni. Nem azt mondom én most, hogy az ember alapvetõen rossz, nem mondom, hogy utálom az embereket, csak bizonyos fajtákat. Ha tetszik, kitaláltam egy újfajta rasszizmust. Itt vannak jó emberek, meg rosszak. Ezt globálisan lehet értelmezni, mint mindenféle rasszizmust, ui. aki nekem rossz, másnak lehet jó, és fordítva, ahogy szokott lenni. Tehát kik nekem a rosszak? Azok akik nem törõdnek semmivel, csak élnek a világban. Épp az elõbb láttam a Mindentudás egyetemének elõadását a modernizációról. A modern társadalom alapja ugye az, hogy ma mindenki egyenlõ esélyekkel indul. (ezzel már azért erõsen tudnék vitatkozni) Persze egy szociológusnak könnyû ezt megmagyarázni, egy szomáliai néger kisgyereknek már nem annyira, bár gyanítom, hogy õt vajmi kevéssé érdekli. Ahogy Napóleon mondta, mindenki a tarisznyájában hordja a marsallbotot. Nos ez a modern társadalomban igazabb, mint régen volt, de azért korántsem igaz mindenkire. Elképzelhetõ lehet pl. az, hogy miniszterelnök leszek, de nem sok esélyt adok neki. Mivel nálam sokkal esélyesebbek vannak, és már a születésükkör esélyesebbek voltak. Nem beszélve arról, hogy akar a fene miniszterelnök lenni. Elkanyarodtam a témámtól. Nem is tudom igazából meghatározni kit mondhatnék rossz embernek. Ha körülnézek sok ilyet látok. Én is rossz ember vagyok, mert nem tudok elmenni mellette, hanem olyankor az az érzésem, hogy jó lenne az ilyeneket kiirtani. Kire gondolok? Az utóbbi idõben van idõm tévézni. Mást nem is nagyon tudok csinálni. Belenéztem az ilyen Balázs meg Mónika shókba, na akik ott megjelentek, azokat simán. Bár igazából õk nem tehetnek arról, hogy primitívek, már úgy tanulták. Csak tudnám honnan. Meg osztják az észt tovább, hadd fejlõdjünk. Szóval nem foglalkoznak azok semmivel, csak hogy bulizzunk, meg érezzük jól magunkat, tapossunk mindenkit bele a szarba, milyen jó buli részegen bedrogozva autókázni éjjel, aztán másnap semmire nem emlékezni. Ez a fajta felelõtlenség kikészít. Mert mindenhonnan azt halljuk, hogy szabadság van, mindenki azt tesz amit akar, stb. Na de így? És itt utalnék vissza az elõadásra, talán éppen azért menekülnek az emberek ilyen pótcselekvésekbe, mert ilyen fene nagy egyenlõség, szabadság van, és baromira nem tudnak mit kezdeni magukkal. És ezért kitetováltatják magukat, telerakják a testüket piercinggel, és ettõl olyan hú de modernnek képzelik magukat. Aztán persze leanyáznak mindenkit akinek esetleg nem tetszik. Ja, tök röhely, amikor az imigyen magukat másnak vállaló emberek hõbörögnek, hogy õket megkülönböztetik, és hátrányosan kezelik, blabla... Namost, ha egyszer más, és õ azt vállalja, akkor esetleg vállalhatná azt is, hogy ez nem fog mindenkinek tetszeni? De persze a tévében mindent el lehet adni, a sok birka meg nézi, issza a kólát, ami fizikailag is butítja, és nagyon egyetért. Nos ezek ellen tiltakoznék. És kik a jók? Szerencsére sok ilyen van még. Akik normálisan gondolkoznak, szeretnek kisétálni a természetbe, meghallgatni egy jó zenét, békében élni önmagukkal, és a környezetükkel. Szeretik a saját útjukat járni, de úgy, hogy az ne keresztezze lehetõleg más útját. És egyáltalán, gondolkoznak, tudnak gondolkodni. Pl. ilyen apróságokról, hogy autóvezetés, morál, meg ilyenek. Tök nyugodtan, pár óra alatt oda lehet érni az ország másik felébe kocsival. Ezek a barmok mégis mennek mint az állat, letolnak az útról, és mi az eredmény? 10 perccel hamarabb ér oda. Közben kb. 10-szer kerül olyan helyzetbe, hogy csak a szerencsén múlik az élete. Egy darabig. Ezt biztos baromi nehéz végiggondolni. De a legjobb az volt, amikor az idiótája beírta az újságba, hogy õt mennyire zavarja a tûzoltók meg a mentõk szirénája, merthogy nem tud aludni, és fel van háborodva. No comment... Szerintem mindenkinek az lenne a jó, ha nem kéne hallani.Asszem most úgy írtam, mintha valami 80 éves unatkozó nyugdíjas lennék... Teddy, ha tehetnéd nem költöznél el a városból egy kis falu szélére lovakat tartani, meg háziállatokat, napfelkeltét nézni reggel miközben etetsz, és a völgybe épp kezd visszakúszni az éjjeli köd, meg hasonlók? Ezért szerintem ott lehetne hagyni bármilyen várost. ;) Amúgy igazad van, jó, ha tudod azt szeretni, ami megadatott. De tudni kell azt is, ha nem az a legjobb, akkor hova akar menni az ember onnan, és hogyan, nem?

[zapolya]

Cav, szerintem csak a betegség utáni lehangoltság láttatja veled ilyen sötéten a dolgokat. ;)

[Devil_girl]

Cav!Nagyon sok igazság van abba, amit írsz. Én vidéken nõttem fel. Nagy kert három kutya, egy tucat macska, a szomszédban disznók, csirkék, tehén. A másik oldalon egy pasi két lóval. A mellettünk lévõ utcában pontosan 5 lovarda volt. Mi nem volt? Tetoválószalon, diszkó és hasonlók. Ellenben minden nap tudtam találkozni a barátaimmal. Nem volt kifogás, hogy de olyan messze laksz, meg fárast vagyok stb. Nem rohantunk el egymás mellett, hanem mindenki köszönt mindenkinek. Ha siettem, akkor nem löktem fel a velem szembe jövõket, csak mert nekem fontosabb a dolgom. Ezek nagyon hiányoznak. Útálom a fõvárost. A bûzével, méretével mindenével együtt. Minden idõmet igyexem a szabadban tölteni. Akár a lovardában, akár vidéken. Sajns egyáltalán nics idõm újabban vidékre lejárni. De ha lejutok, igen nehéz onnan haza rúgdosni.Úgy látom ma nosztalgiázok..És azt akartam kihozni ebbõl, hogy engem meg az idegesít nagyon, amikor sétálok az erdõben, vagy be a lovardába, és elhúz mellettem egy sportkocsi 100zal, és bömbõl a zene. Az ilyen ember mi a f*szért jár erdõbe? A másik meg az, hogy kinn lovagolok az erdõ közepén. Nem a szép tájat nézem, hanem arra kell figyelnem, hogy egy szemét kupacba se essen el a lovam. :mad: Cavtól elkapva a betegséget, én is itthon döglök. De holnap már muszáj leszek valamerre elbattyogni. De az is lehet, hogy ma is lovazok egyet. Na mindegy, csak le akarom írni mekkora barom vagyok. Ne kommentáljátok a dolgot légyszi. Szóval tegnap megint bedõltem Neki. Immár harmadszor cseszte át a búrámat. Az elsõ alaklom után megfogadtam, hogy soha nem szólok hozzá többet. Tartottam is kábé négy hónapig. De hát mégiscsak õ volt a legjobb barátnõm. Újra találkoztunk, és olyan volt minden, mint régen. Tartott kábé két hétig. És újra elkövettem azt a hibát, hogy megbíztam benne. Harmadszor. Röpke egy beszélgetés után sikerült neki. És hogy miért bíztam meg benne harmadszor is? Nem tudom. Nem akarok bízni benne, gyûlölni akarom, d nem megy. Biztos, hogy bennem van a hiba, de nem megy. Most tartom magam egy darabig, de meddig fogom bírni?

[teddy]

Cav, ez nálam olyan dolog, hogy nem hiszem, bárki más is úgy érezne a fõváros, a szürke tele iránt, mint én.Ha lehetõségem adódna elköltözni vidékre, állatok mellé, valószínûleg ident mondanék. De ezt úgy tenném, hogy elõtte hatszor átgondoltam. Nem azért, mert utálom a természetet, és nem bírnék meglenni neonfények meg reklámtáblák nélkül.Azt a 14 évet, amit eddig megéltem, városban töltöttem. Hétvégen, szünetekben és nyáron hagytam csak itt. Lehet, hogy még túl keveset éltem ahhoz, hogy elegem legyen a fõvárosból, de lehet, hogy ez szimplán a személyiségembõl ered. Hogy nem borulok ki a száguldozó autósok miatt (bár ez a nevelés miatt van), hogy nem tud hányingert kelteni bennem Budapest mocska, és még sorolhatnám. Tudom, hogy ez szinte mindegyikõtök számára érthetetlen, õszintén szólva én sem tudom, miért van ez. Akinek megmondtam a véleményem mindezekrõl, vagy leszedte a fejem, hogy mégis hogy lehet ilyen a hozzáállásom, vagy egyszerûen csak lesajnált, mintha beteg lennék. Senki sem akart, vagy tudott megérteni. Igazából nem tudom, hogyan várom el tõlük, ha még én sem tudom pontosan...Nem tudnám úgy itt hagyni a várost, hogy ne hiányozna a nyüzsgés, a mozi, a trolin való zötykölõdés. Társasági ember vagyok, huzamosabb ideig nem bírnám a nagy csöndet. Persze, lehet, hogy ez kortól függ, de nem hinném, hogy az az átlagos városi tizenéves lennék. Tapasztalataim szerint az ilyen korú csoport egyik fele folyton diszkóba jár, felvág azzal, hogy már ilyen korban dohányzik; a másik pedig legszívesebben itt hagyná ezt az egész kuplerájt. Nem sok olyat ismerek, aki úgy meglenne a fõvárossal, mint én. Nem járok elmebeteg helyekre, de nem is igazán vágyom le innen. Békében vagyok Budapesttel, szeretem.De úgy gondolom, ez nem zárja ki azt, hogy a természetet is szeressem és csodáljam. Nagyon szeretek eljárni kirándulni, állatok közelében lenni. Ha nem így lenne, a lovak sem érdekelnének.Szívesen eltöltenék egy-két hetet azzal, hogy egész nap csak az állatok ellátása, a velük való törõdés a feladatom.Annak ellenére, hogy nagyon szeretek társaságban lenni, néha igénylem az egyedüllétet is. És erre nekem legmegfelelõbb, ha sétálok egyet az erdõben, vagy csak végigrohanok egy nagy mezõn. Közben nem foglalkozom semmi mással, csak amivel tényleg szeretnék.Egy-egy ilyen hét, nyaralás, kikapcsolódás nagy élmény számomra. Mégis úgy érzem, boldog vagyok a városban is, és nem tudnék elszakadni tõle. Teljesen más környezet, de nekem ez a 'más' a mindennapos életemet jelenti.Szürke a személyiségem, vagy valami bajom van? Egyre inkább kezdem ezt érezni. Pedig szeretek nevetni, és nem hiszem hogy mindent negatívan fognék fel. Csak nagyon elbizonytalanít, hogy mindenki gyûlöli a várost, a modern kort, az emberiséget magát. És én nem. Eddig egy emberrel nem találkoztam, aki azt mondta volna: szeretek itt élni. Nem igazán szoktam elkeseredni amiatt, ha a véleményem ütközik sok másikkal, inkább csak örülök, hogy más tudok lenni. De ez ügyben kezdem magam hülyének érezni. Kezdem azt érezni, hogy én vagyok az egyetlen, aki így gondolkodik. Nem jó ez, nagyon nem, legalábbis nekem.(Tudom, hiába magán vélemény, most elástam magam.)

[Old Shatterhand]

Teddy, picit más az, érzésem szerint, amit Cav írt. Ott az emberek elmebeteg mivolta volt észrevételezve elsõsorban és nem a város hátrányait ecsetelte. Amit írsz az valójában sokunknál korosztályfüggõ. Lévén miskolci rendes kis betondzsungelben nõttem fel. 8-17 évesen a Bükk még nem fogott meg olyan szinten mint késõbb. Szinte észrevétlenül tûnt el a gyümülcsös Avas és vette át helyét a panelerdõ. Gyerekként a toronydarun mászkáltam fel a sokadik emeletre és téglabunkerben játszottam indiánosat a hasonszõrûekkel. Eszembe sem jutott volna a falu, vagy a vidéki élet. Edda, Mobil, Ricse, az acélváros--- imádtam, mindenem volt. Késõbb kezdtem megtalálni a természet békéjét a falon, magashegyek gerincén, ahol a csöndbe csak a hegyi madarak víjjogása hasít bele olykor, amint kíváncsian kérdezik: ki vagy te és mit keresel itt... Majd mély víznyelõk gyomrában csodáltam a békét, az évmilliós, ezernyi színben pompázó cseppköveket, az egyenletesen koppanó, építõ vízcseppeket. Megtanultam értékelni, élvezni a nyugalmat, a természet egyre jobban lenyûgözött. Pár száz méter a lábad alatt és csak az erdõ morajlik... kevés ehhez fogható élmény van. Tíz évvel korábban el sem hittem volna, hogy órákon át ilyen alázattal fogom csodálni a természet, a hegyek hangjait.Ne hidd, hogy az út innen az erdei manóság felé mutat. Annyiról van szó, hogy idõvel változunk. Bár nem tudnék meglenni a nagyváros közelsége nélkül, kimondhatatlanul élvezem, hogy nem lakom Bp-en. Hanem tíz percre, egy falu szélén. Mert szeretek elmebeteg helyekre járni, ahol sokszor jogosan megkérdõjelezhetõ az emberek(?) józan esze, de szeretem a csendet is, hogy nem a vonat, a repülõ, vagy a kukásautó ébreszt. Egyik nem feltétlenül zárja ki a másikat. És ahogy haladnak az évek, egyre inkább a nyugalmat fogod keresni, értékelni és megbecsülni, hisz annyi inger ér majd munkahelyeden, környezetedben.Az, hogy az igénytelenség, egyszerûség, magamutogatás a menõ és a divat, amit Cav említ, más dolog. De könnyen megmagyarázható. Hisz egyszerûbb egy tetkóval, "jó" dumával feltûnni, mint eredmény letenni az asztalra, így okozva elismerést. Mert azt MUNKA elérni. A legtöbb "extrém" sport, ami divatos, valójában nem bonyolult. Sõt, a legtöbb sport olyan irányba halad, hogy hamar, könnyen jöjjön sikerélmény. Ezáltal nem biztos, hogy igényesednek ezek a dolgok. MI a népszerûbb? A tenisz, vagy a squash? A sí, vagy a board? Lehetne sorolni. DE két hét alatt se teniszezni, se síelni senki nem fog megtanulni, míg... Erre megy a világ, ami nem feltétlenül baj. Az is törvényszerû, bármilyen IQ-jú csapatban, hogy a csapat által választott vezetõ az elõzõleg leghangosabb és nem a feladatra legrátermettebb, tapasztaltabb, stb lesz. Erre tréningek épülnek pl. A baj ott kezdõdik, amikor bunkónak, igénytelennek lenni a menõ. És a média sajnos ezt nyomja felénk. A labilis, befolyásolható emberek pedig vevõk erre. A tizenévesek dettó, hisz korukból adódik. A VV jó példa erre. Nézem, mert 3 embert is ismerek bent. Elgondolkodtató, hogy folyamatosan olvasni senki nem tud, beszélgetni pedig a sexen és egymáson, mint témán kívül még nem sikerült. Ezért is öröm számomra, hogy olyan sok tizenéves lovast látok itt-ott. Talán Õk, akiket lefoglal ez a csodálatos dolog, továbbadják és mûvelik majd és nem a könnyebb de sivárabb utat választják a kikapcsolódásra. És ez valahol a mi felelõsségünk is... [ Február 04, 2004, 17:29: Az üzenetet átszerkesztette: Old Shatterhand ]

[Artin]

Szeretek itt élni.

[Dé]

Jó topic! Nem olvastam végig teljesen, de kb vágom a most zajló témát. Véleményem is van (ajaj)!.. Én nem szeretem a várost, jobban mondva a belvárost, mert nincs tér, csak ezernyi rohanó ember, stb, ezeket már biztos leírták fentebb. De most jó, mert a városban lakom, de külterületen, így a suli stb sem esik ki nagyon, mégis akármikor elmenekülhetek a lovamhoz, vagy az erdõbe, ha magányra vágyom, és ez nekem fontos. 14-15 évet lehúztam Újpesten, és sok kedves emlék fûz oda, de nem mennék vissza semmi pénzért sem, persze lakni, amúgy igen, hisz barátaim is vannak arra. Egyszer, ha majd nem lesz fontos a város (suli vagy meló stb miatt, meg ha lesz kocsim), biztos, h még távolabbra költözöm tõle. Másrészrõl viszont jó, h van, mert ha zajokra, fényekre, impulzusokra vágysz, azt csak itt találod meg úgy, ahogy kell lennie. Meg a mozi

[Palomino]

Végigolvastam a topikot és nem bírom megállni, hogy ne szóljak hozzá.Eddigi életemet a fõvárosban éltem. Nagyszüleim Békés megyében élnek, ahova rendszeresen lejárunk. Kiskorom nyarait kivétel nélkül ott töltöttem. Cipõt még a hideg kövû konyhában sem lehetett a lábamra erõltetni, de még egy papucsot sem. Ha naponta 100x el nem trappoltam a poros kis ösvényen a kert végéig meg vissza, akkor egyszer sem. Imádtam mezítláb rohangálni! Egész nap, egyész nyáron egyszál fürdõruhában rohangáltunk az udvaron. Sötétedés után is úgy kellett bekönyörögni minket, hogy fürödjünk meg. Ugyanolyan csokibarnák voltunk mi is mindig, mint ahogy azt Ken Tacky leírta. A feelin is ugyanaz volt. Sajnos lassan be kell látnom, hogy felnövök :( Már nem szaladgálok nyarakon át nagymamáméknál, csak néha a családi látogatás alkalmával egy-egy hétvégét töltünk ott és azalatt a pár nap alatt is unatkozok. Néha ott ülök és elmélázok azon, mit is csináltunk mi itt hónapokon át... Egyre ritkábban megyünk, mert egyre több kötelezettség köt minket ide, a fõvárosba. Budapest? Utálom és szeretem. Utálom, mert itt mindig rohan minden. Ha megállok és tiltakozom, hogy márpedig nem pörgök a forgataggal, akkor abba szédülök bele, hogy nézem. Nincs mit tennem, a része vagyok. Utálom, mert 5 évig arra kényszerültem, hogy minden nap bemenjek a belvárosba, ahol el kellett viselnem a budapesti közlekedés minden viszontagságát. Mégis pont ennek az 5 évnek köszönhetem, hogy megszerettem a várost. Volt szerencsém idegenvezetést tanulni. Elõször borzasztóan utáltam, majd elkezdtem rácsodálkozni ennek a városnak a nagyságára! Talán nem véletlen, hogy a Római Birodalom igen nagy becsben tartott része volt! Kincs van alatta! Ha tanulmányaimra jól emlékszem, közel 130 gyógyvízû forrás van Budapest területén! Van még egy ilyen város? Nap mint nap megyün el a gyógyfürdõk mellett, de esküszöm amíg nem tanultam róla, én sem tudtam, hogy ennyi van! Ez most egy az ezer dolog közül, amire városnézéseink során rácsodálkoztam. Kedvencem a Budai Vár. Órákig tudok ott sétálgatni és minél többet tanultam róla, annál inkább el tudtam képzelni, milyen is lehetett akkor, amikor még lovak patkói kopogtak az utcáin. Mekkora készülõdés lehetett, micsoda munka, amikor a tatárjárás után újjáépítették az egészet, immáron kõbõl. Másik kedvencem a Bazilika. Úgy õszintén: mikor láttátok belülrõl azt az épületet utoljára? Láttátok már egyáltalán? A kupola alatt megáll az ember és szinte érzi az erõt, ami árad a falakból. Amint belép az ember hirtelen belészorul minden szó és csak ámul. Már több mint 15 éve járkáltam a városban, mint egy vak! Akkor kialakult bennem a kép, hogy én ezt utálom és vidékre akarok költözni. Ez a mai napig nem változott, (mármint hogy vidékre akarok költözni) de megtanultam szeretni ezt a várost, sõt becsülni! Borzasztó jó tanárunk volt idegenvezetésbõl. Nyakunkba vettük a város és õ mesélt... Minden házsarokról tudott mondani valami érdekeset. Összegezve a mondandóm lényegét: büdös is, zûrös is, utálni való is ez a város, de vannak olyan pontjai, ahol ugyanúgy fel tud töltõdni az ember, mint egy kiadós sétánával az erdõben.Uff PaloUi: szándékoztam hozzászólni ahhoz a gondolatmenethez is, ami az embereket illeti, de majd legközlebb, mert már így is hosszú voltam.

[Palomino]

Óóóó, kifelejtettem még két helyet! Sétálj be a Margit híd közepére és nézz körbe. Hirtelen minden olyan ijesztõen messze lesz és mégis elfog a bizsergés, ahogy pezseg körülötted a város! Menj fel a Szabadság-szoborhoz és nézz körbe! A feeling ugyan az. Természetesen ezt ne a nyári idegenforgalom csúcspontján, hanem egy kellemes koratavaszi vagy õszi napon. Ott már érezni fogod, hogy a levegõ tisztább és jó érzés lesz lenézni a városra. Hány városnak van még egy ilyen látképe? Na jó, összehasonlítási alapom még csekély, de akkor is elfogult leszek, ha városról van szó, mert ezt már ismerem, ha töredékében is és a rossz oldalaival szemben megláthattam a szépségét is. [ Február 04, 2004, 23:53: Az üzenetet átszerkesztette: Palomino ]

[Cavalier]

Érdekes dolog ez a város. 11-12 éves koromig én is paneldzsungelban éltem, a pincében volt a bicikli, amire felbarkácsoltam pár mûanyag biszbaszt, hogy motorhangja legyen, ahogy az már szokás volt akkoriban. Meg volt matchbox verseny a betonrámpán, meg mûanyag pisztollyal TJ Hookerest játszottunk, és csodáltuk a szomszéd srácot, aki kívülrõl fújta a FILM fõcímét, szereplõkkel, szinkronszínészekkel, mindennel. Belemásztunk a gödörbe, amit csõtörésnél ástak, terrorizáltuk a kisebbeket, a nagyobbak terrorizáltak minket, és persze megvolt a mumus emberünk is, egy egyébként ártalmatlan börtöntöltelék, akitõl a szüleink óva intettek. Ott laktunk a panelban, és az a világ ott kerek volt. Bár nem is igazán voltak rokonaink vidéken, faluhelyen. De régóta vágytam azért kertes házba, mivel mindig is kutyát szerettem volna tartani. És a panelban ettõl teljesen elzárkóztak a szüleim. Aztán 90-91-ben, vagy mikor elköltöztünk a város szélére, tulajdonképpen falu, de nem olyan falu, mint amit az ember elképzel, amikor ... egy falut elképzel. A 60-as 70-es években épültek itt az elsõ házak, a téesz dolgozói kaptak földet, tehát a házak, meg az emberek hangulata is innen sejthetõ. Ami most tetszik, az az igazi "falu", fehérre meszelt tornácos házakkal, cserép vagy nádtetõvel, kocsiszínnel, nyári konyhával, kerekes kúttal az udvaron. Egy ilyen falu szélére költöznék én el, hozzácsapnék a telekhez egy jó darab legelõt, és ott nyugodtan tarthatnék lovakat. Remélem egyszer összejön... De addig is itt, most kerek a világ, és itt érzem jól magam, ha kirándulni akarok, megtehetem, elvihetem a kutyát sétálni, mert a ház mögött szántó, aztán erdõ van. A lovarda meg 25 perc gyalog, 10 sincs biciklivel, ott felülhetek a lovamra, és akkor még kerekebb a világ. Persze jó lenne tudni pontosan mit is akarok, vagyis a mikéntjét. Mert addig csak élek egyik napról a másikra. Most arra gondoltam, hogy hazaköltöztetem a lovamat, ide a kertbe, van végülis elég hely, nem az a mozgékony fajta, a csikóval együtt jól meglesznek. Akkor talán tudok némi pénzt félrerakni az egyéb álmokra...

[Barefoot]

Nemrég miközben otthon molyoltam valami megvarrandó bõrdarabbal, rájöttem, hogy elfogyott a viaszom. Nevetségesen hangzik, de ez egy központi kérdés, mert kézi varrásnál a fonalat méhviasszal le kell húzni, mert különben elkopik mire a hossz végére ér az ember. Honnan szedjek én most méhviaszt? Nem sok ötletem volt. Rémlett, hogy a Vörösmarty téren a karácsonyi vásárban volt valami méhész, akinél volt, de hát a vásárt már rég összcsomagolták. Aztán eszembe jutott, hogy van a Margit hídnál egy bolt, valami kreatív anyámtyúkja vagy mi. Elmentem, rákérdeztem, volt is nekik, szép vörös, illetve zöld színben. Olyan mezei színtelen nincs? Hát olyan nincs. végigjártam még egykét háztartási boltot, meg effélét, csak úgy találomra, de semmi. Volt idõ, amikor a méhviaszt a tizedbe fizette a jónép, most meg itt ez a nagy bides város, aztán egy tíz deka viaszt nem kapok benne. Ezen jól fel is húztam magam, és aznapra be is fejeztem a keresést. Másnapra fefegyverkeztem néhány címmel, amit a telefonkönyvben a méz és a méhész címszavaknál találtam. Az egyik cím az Országház utca volt fent a várban. Az remek - gondoltam - mert amúgy is a Moszkva téren megyek keresztül minden nap, ez nem lesz nagy kitérõ. A várbusz persze elment az orrom elõtt, hát felsétáltam. Végigcsörtettem az országház utcán, de még olyasmit sem találtam, amit méhésznek félreérthettem volna. Enyhén ingerülten értem ki a Szentháromság térre, és ahogy futtomban félre néztem, egy lovast láttam. Na nem volt valami nagyon élénk egy lovas, mert hogy bronzba öntötték a patinából ítélve már elég régen, de csak lovas volt, és nekem ott és akkor oda kellett mennem megnézni. Hadik András lovasszobra volt. Körbejártam, nem siettem el. Meg is állapítottam, hogy ez a Bandigyerek szép katonásan ül a lovon, abban nincs hiba. Ahogy nézelõdtem, meg is feledkeztem a viaszról, meg mindenrõl, és immár lelki nyugalmam birtokában szépen visszagyalogoltam a Moszkva térig.Na az ilyen pillanatokért érdemes Budapesten járkálni.Azt is ajánlom mindenkinek, hogy egyszer ráérõ idejében sétáljon végig a nagykörúton, de ezúttal ne csak a kutyaszar, meg a kirakatok magasságában nézelõdjön, hanem emelje fel a tekintetét, és nézze meg mi van a földszint fölött. Az egy másik város!Szóval a helyzet az, hogy el kell ismerni: Budapest szép, de én úgy vagyok vele, mint a hegyekkel: szépek, de ott élni nem nekem való.Rákerestem egyébként a Hadik szoborra késõbb, és találtam róla valamit, ami megmagyarázott egy furcsa jelenséget. Ahogy néztem a lovat, feltûnt, hogy egy bizonyos testrésze valahogy vonzza a tekintetet. Aránytalanul nagynak tûnt elsõre, aztán rájöttem, hogy ez csak azért van, mert a szobor többi részével ellentétben, amit zöldesfekete patina borít, ez a rész világosabb. Minek szépítsük: a ló töke fényesre van polírozva! Ennek oka pedig - mint megtudtam - az, hogy a szerencsés csõdör legnemesebb testrészének érintése állítólag szerencsét hoz. Ha tudtam volna! Majd legközelebb kipróbálom!

[Apple]

KenTacky írásából eszembejutott nekem is, hogy nekem jövõre el kell dontenem, merre hogyan tovább. Egyre jobban azon gondolkodom, hogy nem pestre akarok menni. Tudom, tudom, akkor kolesz, meg miegyéb, de akkoris. Istenem, de jó lenne valahol nagyon közel Kecskeméthez továbbtanulni! És mondjuk minden hétvégén át tudnék menni Silveradoba, etc Najó, ez most komolytalan volt. Szóval, jó lenne kicsit kiszakadni a fõvárosból. Néha szeretem, néha nem. Tegnap este, meg ma napközben pl. kifejezetten szerettem. Tegnap este Rammal elmentünk sétálni a Várba. Szép volt, alig volt egy lélek, de mégsem tûnt kihaltnak. Ma pedig egyszerûen rohantam le a lépcsõházban, hogy minél hamarabb az utcán legyek, s érezzem a tavaszi idõt. Hát nem csodás, hogy elraktam a nagykabátot (remélem, nov.-dec.-ig nem is kell elõvennem), és a farmerdzsekit húzhatom magamra? Azt, amiben lovagolni is szoktam Szeretem a tavaszt.

[Apple]

Barefoot! Ismerem azt a szobrot! Hogy mégjobban megvilágosodj: ehhez a lóhoz járnak ki a környékrõl a diákok ballagáskor, és megdörzsölik a heréit. a szerencse miatt. és ez szertartás az környék iskoláiban!

[Palomino]

Na, ugye, hogy nem olyan ocsmány ez a város, mint amilyennek nap mint nap látjuk?! Ha már unjátok a Várat (bár ha ott élnék sem unnám meg), csak szóljatok, mondok még jóóó helyeket, amit érdemes meglátogatni. Most ezt ne úgy értsétek, hogy azt hiszem a Marsról jöttetek

[Dé]

idézet:

---

Eredeti szerzõ: Apple: Barefoot! Ismerem azt a szobrot! Hogy mégjobban megvilágosodj: ehhez a lóhoz járnak ki a környékrõl a diákok ballagáskor, és megdörzsölik a heréit. a szerencse miatt. és ez szertartás az környék iskoláiban! [/QUOTE]Én oda jártam a vár alá gimibe, mi is akartunk menni!.. Aztán elfelejtettük, de úgy látszik, a szándék is elég!..A Várat én is szeretem, sokat járok oda 1 barátnõmmel, nagyon szeretem a szobrokat, amik arrafelé vannak. De nyáron nagyon ritkán megyünk,c sak ilyenkor, amikor nincsenek ott a turisták, viszont éjjel ki van világítva, a Citadellába fel lehet menni ingyen, és a kapualjban ott énekel egy arctalan, de gyönyörû hangú nincstelen. Jobb napokon, pl múlt héten is, nyakunkba vesszük Budát és elsétálunk Rózsadombra, mindenfelé, 3-4 órán át is járjuk a várost éjszaka. Ezek mindig jó élmények, éjjel sokkal kedvesebb tud lenni a város (kivéve, ha kizsebelnek ).