Életem legnagyobb élménye volt egy kétnapos lovastúra...kettesben a tesómmal....annó leírtam a facéra... most bemásolom ide,
mert mai napig öröm rágondolnom
élménybeszámoló : A nagy kalandtúra..... 2013 április 13-14
Győr----- > Csákvár
Lóháton
Bőny-szőlőhegy --> Bőny -- > Bana --> Bábolna --> Nagyigmánd --> Szákszend --> Dad --> Bokod --> (Kecskéd ->Bokod) Oroszlány --> Kőhányás --> Csákvár
Szóval....eldöntöttük, hogy a tesóm lovainak elköltöztetését lábon oldjuk meg..... így szombat reggel felmálháztunk, és - tesóm szerint - "hajnali" 8 óra 15 perckor útnak indultunk....
Indulási pont : Bőny-szőlőhegy
Következő célpont ( mindig csak a következő falura koncentráltunk ) : Bőny, majd Bana .... ezeket viszonylag hamar elértük, hiszen ismert terep volt.....
Banáról kellemes tűzzáró sávon haladva megérkeztünk Bábolnára.... itt tartottunk egy kisebb, 20-30 perces pihenőt, mikor is magunkhoz vettük a reggelit, a lovak zöld fű- mi pedig szendvics formájában.....
Bábolnát megkerültük a város szélén haladva....keresztül haladtunk egy érdekes elhagyatott gyártelepen, és külön élvezetet okozott, hogy végig lovagoltuk a bábolnai lovas millitary pályát..... mikor elértük a városból kivezető utat, vidáman indultunk tovább Nagyigmánd felé..... szerintünk...... de az égiek velünk voltak.... nem csak jó idő volt , hanem, annak ellenére, hogy nem az igmándi úton indultunk el, egy szépséges , vadregényes, folyópart mentén, mégis elértük a következő úticélt
Ezután Szákszend az irány....ez elég uncsi szakasz volt, mivel egy alsórendű út mentén haladtunk igen sok unalmas kilométert.... kb. a szakasz felénél megálltunk ebédelni.... mondjuk az meglepő volt, hogy milyen sok puszta nevű település van erre felé.... mikor beértünk végre a faluba, ki volt írva, hogy ez Komárom-Esztergom megye leghosszabb faluja.....na bumm....nem tudtunk neki tiszta szívből örülni...... azért , pihenés képpen leszálltunk, és vezettük a lovakat, át a falun.... mikor találtunk egy csapot, megitattuk a lovakat.... aztán találtunk egy kocsmát..... és ittunk egy kávét ... körülbelül ekkor jártunk félúton, 15 óra magasságában....
Megunva az aszfalt mellett lovaglást, magamhoz ragadtam a vezetést, és egy igazán szimpatikus helyitől megkérdeztem, hol kezdődik a következő faluba vezető földút.... éppen ott álltunk
Dad ot már egy nagyon kellemes, fasoron végiglovagolva értük el.... itt már tudtuk, hogy aznap már nem fogjuk elérni a végcélt.... így elkezdtünk éjszakai szállást keresni, telefonos segítséggel....
Közben haladtunk Bokod irányába...természetesen földúton..... 17 óra körül már közel jártunk a tűréshatárhoz - főleg a hugi - / még az is megfordult a fejében, hogy rendel egy lószállítót / de aztán átlendültünk a holtponton ( ekkor vesztünk össze másodszor )
és vidáman lovagoltunk tovább ....
a bokodi erőműnél bukkantunk ki....közben sikerült szerezni szállást....http://www.czermann.hu/
hálás köszönet ezért az oroszlányi CZERMANN Panzió tulajdonosának, aki első telefonra vállalta , hogy elszállásol két lovat is....
mivel már közel éreztük magunkat a célhoz, könnyelműek voltunk....
hiába térkép, GPS ..... a gyönyörű táj vonzására kellemes, de elég nagy kitérőt tettünk.... Kecskéd látványa döbbentett rá bennünket, hogy hibáztunk..... ennek örömére ismét tartottunk egy pihenőt, és új erővel lovagoltunk tovább....
18 órakor ismét Bokodon voltunk..... most már a helyes irányba haladva.... nagy örömmel lovagoltunk el az Oroszlány tábla mellett.... a panelházak között eléggé megnéztek minket a helyi járatos buszról .... szerencsére, semmilyen negatívumot nem tapasztaltunk.... és este fél 8 körül - 11 óra lovaglás után - végre megpihentünk..... elrendeztük a lovakat, ettünk egy finom pizzát a panzióban, majd beájultunk az ágyba.....
reggel frissen és üdén indultunk ki a városból, kétszer találkoztunk lovasokkal, akik nagyon kedvesek és szimpatikusak voltak..... a város határtól a sárga turista jelzést követve gyorsan és simán az erdőn keresztül elértük Kőhányást.... innen már jól ismert terepen jártunk.... kicsit "kergetőztünk" a fogadásunkra érkező Balázzsal és Gergővel....
Délután 2 körül értünk haza a tanyára.... a lovakat egyáltalán nem viselte meg a túra.... könnyedén beilleszkedtek a helyi lótársadalomba, és köszönik, jól vannak...
Természetesen, minket sem viselt meg.... visszatekintve, minden percét élveztem.... akár holnap elindulnék újra ! ;D
bocsi, ha hosszúra sikerült....