Mi?????
Akkor én sem
Egy kis kedvcsináló...ilyenek és ehhez hasonló témák lesznek. (ez egy másik fórumról kimásolt írásom, ezért lehetnek benne személyesebb bejegyzések.)
A különbözõ jármódok sajátosságai a kiképzésben
A napokban szóba került a különbözõ jármódokban történõ idomítás. Gyula barátom etológiai alapokon próbálta magyarázni azt,hogy Õ mit miért és hogyan csinál a lovakkal. Phillipe Karl, az ismert lovaglótanár és korunk legnagyobb lovas gondolkodója, könyvében találtam egy írást a különbözõ jármódokról és azok sajátosságairól. Gondolatai érdekesek és megfontolandóak. Mellé írtam kiegészítésképpen, dõlt betûvel, a saját tapasztalataimat és tanulmányaim során szerzett ismereteimet. Lehetnek benne megosztó gondolatok...osszátok meg velem a Tieiteket is!
Lépés:
A lépés egy szimmetrikus, lebegõ fázis nélküli, négyütemû jármód, amelyben a ló nagyon stabil (azaz egyensúlyban van). Ebben igen fontos szerepet játszik az állat nyaka, amely ilyenkor egy egyensúlyozó rúd szerepét tölti be.
Ez a stabil,nyugodt jármód lehetõséget ad lónak és lovasnak egyaránt a segítségadások pontos menetével és hatásaival való megismerkedésre, illetve lépésben lehet a lovat legegyszerûbben oldottá tenni és az engedetlenségeket javítani. Ugyanakkor ez korántsem egy egyszerû feladat, hiszen a folyamatos alátámasztás miatt ( 2-3 láb mindig a talajon van), a lovasnak, csak kevés lehetõsége van a ló egyensúlyi helyzetére hatást gyakorolni, nem zavarva a lépés ütemét és fenntartva a lendületét .
Aki a kiképzést erre a jármódra alapozza, az folyamatosan kockáztatja a lendület elvesztését!
Az osteopatha kiegészítése:
Az alátámasztási fázisok miatt a ló has és hátizmait nem tudjuk megfelelõen edzeni, ebben a jármódban. A ló a nyakát elõre és lefelé nyújtja ezzel segíti lendületes elõre haladást. Amint ezt megakadályozzuk (akár azzal, hogy a fejet felfelé illetve a nyakat erõteljes meghajlításra kényszerítjük), akkor a mozgási energia az elülsõ patákon keresztül jut a talajra és ez még jobban az elejére „buktatja” a lovat, aminek következtében a patahenger nagyobb nyomás alá kerül. A nyak mozgásának következtében az ágyéki szakasz megfeszül és a végtagok hátraállítottak lesznek és nem tudnak a súly alá lépni, illetve a hátizmok is megfeszülnek és a végtagok mozgása „lateralizálodik” (párhuzamos lesz),azaz passzban jár a ló.
Ügetés:
Az ügetés egy szimmetrikus átlós jármód két lebegõfázissal. A mozgás lendülete a hátsó lábakról indul (innen „rúgja” el magát a talajról és mozdítja az ellentétes oldali elülsõ lábat) és ezzel egy instabil, emellett dinamikus egyensúlyba kerül, amibe a lovas nagyon hatékonyan tud beavatkozni. Továbbá az ügetés az egyetlen jármód, ahol a nyak és fej nem játszik aktív szerepet az egyensúlyozásban (relatív nyugodtan van, sõt szinte mozdulatlan). Ezen a sajátossága miatt ez a jármód a legalkalmasabb a ló szárra ( kézre) állítására úgy, hogy a legkevésbé áll fent a lendület csökkenésének veszélye.
Ezenkívül három egyszerû megfigyelés az ügetésrõl:
nem csak az ügetésnek, hanem minden jármódnak van egy diagonális (átlós) alátámasztási fázisa
a hátralépés lábsorrendje megegyezik az ügetésével
bármilyen hatás éri a lovat, ami kizökkenti vagy éppenséggel „felzaklatja”, a ló automatikusan elkezdi a diagonális lábait emelgetni...azaz elkezd piaffozni.
A ló ezen természetes viselkedése mutatja, hogy a ló ebben a jármódban találja meg leginkább az egyensúlyát.
Az osteopatha kiegészítése:
A lendület fejlesztéséhez elengedhetetlen a törzsstabilitás, melyet az erõs has és ágyékizmok adnak. Ebben a jármódban a nyak kevesebbet mozog ezért az egész felsõvonal stabilabb, mely tovább segíti a hasizmok edzését. Ügetésben lehet a legkímélõbben fejleszteni a has és ágyékizmokat. Meg van a kellõ lendület az oldaljárásokhoz, tudunk tempót váltani ( nyújtott és rövid ügetés) és ez által a csípõt (amit a has és ágyékizmok mozgatnak) képesek vagyunk még jobban tornáztatni. A diagonális mozgás miatt a végtagokat szimmetrikusan terheljük, a terhelés eloszlása pedig csökkenti az ízületek elhasználódását.
Vágta:
A vágta egy háromütemû jármód lebegési fázissal, ahol a mozgás ugrásszerû elõrehaladásból áll. Egyensúlyozó rúdként ebben a jármódban játssza a nyak a legnagyobb szerepet. Elõre nyúlik és lefelé billen ,miközben a ló a hátulsó végtagjaival mozgatja a testet elõre. Vágtában ugyan a szárra ( kézre) állítás nem nagyon tudjuk alkalmazni, ugyanakkor mindenképpen hasznos, mert a nyúlás és a rövidülés következtében, az egész felsõvonalat a függõleges irányba dolgoztatni tudjuk.
Ugyanakkor vágtában néhány probléma is felmerül:
az alátámasztás és az egyensúly a mozgás 2/3-ában nagyon folyamatos és ezért nehéz beavatkozni
a mozgás intenzitása miatt hamar elfárad a ló
a nem szimmetrikus mozgás miatt erõsödik a ferdeség és csökken a hajlékonyság
Ezen okok miatt a vágtára úgy kell tekinteni, hogy a lépésben és ügetésben elért eredményeket ebben a jármódban teszteljük le.
Az osteopatha kiegészítése:
Ebben a jármódban tudjuk a has és ágyékizmokat edzeni. A csípõ ebben a jármódban a legaktívabb. A hátránya, hogy az egyoldali támasztó fázis következtében az adott oldali elülsõ végtag igen erõsen terhelõdik.Ezért és a gyors elfáradás miatt nem javaslom a sok vágtában idomítást.
A jármódok sajátosságai alapján kijelenthetjük, hogy lépésben bevezetjük a segítségeket, ügetésben dolgozunk és finomítjuk azokat, majd a vágtában letesztelhetjük addigi munkánk eredményét.