LÓBARÁTOK ORSZÁGOS TALÁLKOZÓJA 2005.Június 23-26 Tatárszentgyörgy.
#921
Közzétéve 2005 július 7. - 13:55
#922 Guest_Mongol_*
Közzétéve 2005 július 7. - 13:58
#923
Közzétéve 2005 július 7. - 14:03
#924
Közzétéve 2005 július 7. - 14:05
#925 Guest_Mongol_*
Közzétéve 2005 július 7. - 14:08
#926
Közzétéve 2005 július 7. - 14:14
#927
Közzétéve 2005 július 7. - 14:51
#929
Közzétéve 2005 július 7. - 14:56
#930
Közzétéve 2005 július 7. - 15:30
Edited by Old Shatterhand, 2005 július 7. - 15:32.
#931
Közzétéve 2005 július 7. - 15:57
#932
Közzétéve 2005 július 7. - 16:12
#933
Közzétéve 2005 július 8. - 8:23
#934
Közzétéve 2005 július 8. - 8:48
#935
Közzétéve 2005 július 8. - 8:51
#936
Közzétéve 2005 július 8. - 9:03
#937
Közzétéve 2005 július 8. - 9:11
Edited by Csövi, 2005 július 8. - 9:16.
#938
Közzétéve 2005 július 8. - 9:16
#939
Közzétéve 2005 július 8. - 9:21
#940
Közzétéve 2005 július 8. - 9:24
#941
Közzétéve 2005 július 8. - 9:28
#942
Közzétéve 2005 július 8. - 9:38
#943
Közzétéve 2005 július 8. - 10:10
#944
Közzétéve 2005 július 8. - 10:14
Mi bajod Idegennel? Azért nem hiszem, hogy annyira rosszat csinálna De errõl kérdezzük meg Sacot :DAmúgy nem biztos, hogy ez a ki itathat-etethet kit annyira off, szerintem tanulság lehet ezekbõl a következõ sok ismeretlenlovas találkozókra.Idegentõl én még azt sem tûröm el, hogy egy ujjal is hozzáérjen a lovamhoz!
#945
Közzétéve 2005 július 8. - 10:26
#946
Közzétéve 2005 július 8. - 10:32
#947
Közzétéve 2005 július 8. - 10:46
#948
Közzétéve 2005 július 8. - 10:55
Isten mentsen! Csak a trail versenyen nem lehet ilyeneket használni, egyébként a western lovasok igencsak védik ilyen tekintetben a ló lábát. Reiningben egybefüggõ invédõk vannak a pártavédõvel, pataharanggal pl. Télen szinte mindig teszek fel én is ínvédõket, nem a terhelés végett hanem a felületi sérülések, hóteteji jéglemez és egyebek okán. Nem szólva arról, ha ismeretlen terepre megyek akkor is kell a sok gyökér, drót, szemét és egyéb nyalánkságok ellen, elkerülendõ a felületi sérüléseket. Mert lehet egy ló kidönthetetlen inú, acél izületekkel, sziklakeménységû patákkal, de a bûre, egyebe olyn védtelen, mint az összes többié.Hasonló téma lehetne tehát, hogy miért használok ínvédõt, pataharangot, ami nem pont westernes, de ez sem ide tartozik.
#949
Közzétéve 2005 július 8. - 10:56
Na ez a másik. Végképp nem divat vágta után ügetni. Pedig ezzel - az ügetés elhagyásával - teljesen hazavágjuk hosszú távon a ló tüdejét.Millitaryban van "tüdõsítõ" edzés, miszerint vágta-lépés-vágta.., de ez megfelelõ edzéster mellett, mindössze 3 percig és úgy, hogy a légzés még épp, hogy ne álljon vissza. De hogy pontosan mikor, hogy és mennyire azt nem tudom, mert ilyen szinten engem nem foglalkoztat a téma.Alma, zríkálásból írtam, amit kiemeltél. Mert sokan hiszik ezt. Nyilván - hála Istennek - sok a kivétel ez alól....Jó ha mindenki tudja persze, hogyaki egy erõsebb vágta után nem ügeti le a vágta hosszának legalább a nyolcad részét, az nem nevezheti magát szerintem semmilyen lovasnak, csak lovon utazónak.
#950
Közzétéve 2005 július 8. - 11:00
#951
Közzétéve 2005 július 8. - 11:12
Üdv Mindenkinek!Erika vagyok Halásziból.Sajnos hónapok óta próbálok regisztrálni, de eddig még nem jött össze. Kikölcsönöztem ezt a regisztrált nevet mert szeretném tatári élményeinket másokkal is megosztani.Na szóval:Elõször is szeretném Amigónak és Nagy csapatának megköszönni, hogy meghívtak erre a felejthetetlen 4 napra. Anettal (made in Halászi) folyamatosan próbálunk beilleszkedni a csapatba. Angol nyeregbõl már átültünk westernbe (mi lenni pampa lovasok=utazunk), néha nagyduzzogva a páleszt,sört,bort,lamrusscot is elfogadjuk, bár min nem vagyunk olyanok.... de ígérjük csalódást nem fogunk okozni.Szerda este felültünk a Óvár-Bp. Máv járatára és sajnos Anett által behûtött sörök úgy megfagytak, hogy csak a Kartali helyi járaton tudtuk megpukkantani(4 órával késõbb). Keletiig teljesen ki is száradtunk, így az egyik náldogálénál megnéztük a kínálatot és betankoltunk az aszódi gyorsra. Mivel már 22.30 volt és Amígóéknál javában folyt a pinceparty, így senki sem sírt azon szomorú hír hallatán, hogy nem kell értünk jönni az állomásra, hanem helyi kartali járattal döcögünk tovább.Megérkezésünket meg kellett ünnepelnünk pár pálinkával, aminek másnap meg is volt a hatása: bakancsos hangyák csak nem akartak kimászni a fejembõl.A további két nap eseményeit részletesen olvashattátok Andersen bácsi meséiben, így azt most nem ismételném meg. Csak ennyit: Marha jó volt! A csapat, a túra, az útvonal, a szállás, a poénok és minden.Amirõl viszont szeretnék írni az a Cart verseny vagy cowboy verseny már azt sem tudom miben indultunk.Ahogy délután láttam milyen lovak vesznek részt a versenyeken egy pillanatig elgondolkodtam, hogy talán még sem kellene indulnunk, de legyõztük gyávaságunkat és Halászi Töketlenek néven beneveztünk. Anett-Bütyi,Amatõr-Foltos, Miki-Csillag, Én-Bobita.Az egészhez hozzá kell tennem, hogy az én lovam nem egy igazán western lónak nevezhetõ pára, ha valaki esetleg nem vette volna észre. Falusi ló létére marhát még életében nem látott, de kecskét annál többet!! Szerencsémre Milking barátunk magára vállalta az a dicsõ feladatot, hogy kölcsönös kommunikáció alakuljon ki ló és marha között. Eredmény: alattam már nem futott el elõlük!! Hálása köszönöm, bár lehet abban a pillanatban õ nem élvezte anyyira, mármint Milking.Elsõ versenyszám: marhaterelés. Berongyoltunk a pályára, miért is ne bele a csorda közepébe, had fussanak szanaszét. Néhány jótanácsot fél füllel hallottunk és valami olysmi ütötte meg a fülemet, hogy :Gyerekek ne menjetek közéjük! Ki a franc tudta ezt? Annak örültem a legjobban hogy ott voltam a tömegben és tök menõnek éreztem magam, pedig nem! Eredmény nem lett más mint a csorda pont az ellenkezõ irányba kezdett el szaladni, mint ahogyan azt mi matematikailag kiszámoltuk. Javasolták adjuk fel, ez már veszett fejsze nyele. Feladni, Soha! Becserkésztük a kis dögöket és visszatereltün õket a helyükre, sõt nem csak 1 ment be a karámba, hanem sok!!!! Na ezt adjátok össze! Ahhoz képest hogy életünkben elõször suttogtuk meg a marhákat nem is volt olyan rossz.Kapunyitásnál és aranymosásnál próbáltunk mindenkit megvesztegetni, de nem hagyták magukat, lelõni meg kár lett volna értük. A sérültes feladatnál, amikor is keresztbe kellett feküdni a lovon és valaki másnak meg vezetnie, azt hittem majd meghalok a röhögéstõl. Én voltam a sérült és keresztbe meg valahogy kicsinek tûnt a nyereg és a lovam meg elkezdett ügetni. Halálos volt, én nyerítettem a többiek meg röhögéstõl majdnem leestek.Tûzgyújtás/kávéfõzés: Énekelve érkeztünk a helyre, amivel a már gondolom halálra unott srácok egy kicsit felvidultak. 14szer végignézni, hogy a botcsinálta cowboyok füstjeleket eregetnek a levegõbe. Anett megmondta Amatõrnek, hogy ha 2 perc alatt nem csinál tüzet, akkor életlen késsel este leborotváljuk a szakállát. 1 percen bellül olyan lángcsóvák csaptak fel, hogy alíg bírtuk az indiántáncot a tûz körül. Kávénk meg olyan jól sikerült, hogy mindneki 2x ivott belõle sõt még az útra is vittünk magunkkal.További feladatokat is problémamentesen megoldottuk. Az utat nem gyerekfülnek való nótákkal végignyerítettük és ha a versenyen helyezést nem is értünk el, de hogy a leghülyébb csapat voltunk az biztos.Postakocsi kirablását hosszas haditanácskozás elõzte meg. Álcáztuk magunkat némi sárfoszlányokkal a talajról (remélhetõleg nem tehénlepény volt), nehogy felismerjenek bennünket. Amatõr és Miki teljes erõbedobással vágtázva elkapta a két kocsis lovat (Miki át akart ugrani a hátára, de lebeszéltük róla), Anett fegyvernek látszó tárgyat fogott a hajtóra (fejsze fordítva) én meg majdnem beestem a kocsiba úgy próbáltam elvenni a zászlót. Fenomenális volt!!!!Összegezve borzasztó jól éreztük magunkat. Kívánom minden lovasnak, hogy hasonló új élményekben legyen része. Versenyekben és játékokban a részvétel a fontos és nem más! Ezeket az élményeket soha senki nem tudja elvenni tõlünk.Röviden ennyi, UFF mindenkinekErikaUI: Amatõr, Miki, Anatt: Schneider Fáni csak azt mondta..............
#952
Közzétéve 2005 július 8. - 12:34
#953
Közzétéve 2005 július 8. - 13:03
#954
Közzétéve 2005 július 8. - 13:06
#955
Közzétéve 2005 július 8. - 13:42
Az a két "bronkos" lány mi voltunk, és úgy rémlik, a lovak nem két perce voltak akkor már az állásban. Sorban itattuk azokat, akikrõl tudtuk, h már ideje, Selly pedig elég vehemensen jelezte, hogy õ is kér. Sztném megjegyezni, hogy nem "csak úgy" sajnálatból itattuk meg, elõtte ellenõriztük, hogy megszáradt-e már, és még így sem adtunk sokat. Mindenesetre teljesen igazad van, és megígérhetem, hogy legközelebb nem fog elõfordulni véletlenül sem.A témához kapcsolódván, a silverádoi majálison történt,hogy reggel elmentünk a buffalósokért és együtt jöttünk vissza ,a lóvaim lazán mentek erõs tempóbanban egy hatvanast.Megérkezés után a lóvakakat kikötöttük,elmentünk üdvözölni a többieket,eközben két bronkos lány megitatta a Sellyt,mondván olyan szomjasnak látszott.Nagyon ideges lettem(de,nem vertem meg õket)gyorsan felültettem a Mikit Sellyre és Õ újra jól meghajtotta.Hála istennek nem lett semmi baja!Tanulság nagytömeg esetén soha ne hagyd lovaidat õrizetlenûl,mert a jó szándék is okozhat bajt!
#956
Közzétéve 2005 július 8. - 13:51
Lovas túrán ez már teljes generálnak számít, és egy cseppnyi szemrehányás sem jogos, mert simán lehetett fejenkét 10-15 percet számolni minden "versenyzõre". Így a mi össz. 20 percünk teljesen okés. /Merthogy nem volt 30, az ziher./Na mindegy, felejtõ, már így is túllihegtük a témát. De ha jövõre is csak két zuhanyzó lesz, abból is kell hónunk alá csapható, mobil változatot szerezni.Nézd, smink nem volt, tehát a teljes generál sántít. Amúgy meg nekem tökmindegy, hogy tejes, vagy generál más csajánál, tehát a csöppnyi szemrehányás jogos. Vagy nem?
#957
Közzétéve 2005 július 8. - 16:25
#958
Közzétéve 2005 július 8. - 20:32
#960
Közzétéve 2005 július 8. - 23:14
A sztorit bár már harmadszor olvastam ,de még most is sikeredett könnyesre nevetnem magam,persze könnyû nekem ,mert ismerem a story teamet. :yeah: :yeah: :yeah:Hogy a topik témájánál is maradjunk, kicsit késve, de most találtam, háha valaki nem olvasta:(kérve a szerzõ utólagos engedelmét)
Üdv Mindenkinek!Erika vagyok Halásziból.Sajnos hónapok óta próbálok regisztrálni, de eddig még nem jött össze. Kikölcsönöztem ezt a regisztrált nevet mert szeretném tatári élményeinket másokkal is megosztani.Na szóval:Elõször is szeretném Amigónak és Nagy csapatának megköszönni, hogy meghívtak erre a felejthetetlen 4 napra. Anettal (made in Halászi) folyamatosan próbálunk beilleszkedni a csapatba. Angol nyeregbõl már átültünk westernbe (mi lenni pampa lovasok=utazunk), néha nagyduzzogva a páleszt,sört,bort,lamrusscot is elfogadjuk, bár min nem vagyunk olyanok.... de ígérjük csalódást nem fogunk okozni.Szerda este felültünk a Óvár-Bp. Máv járatára és sajnos Anett által behûtött sörök úgy megfagytak, hogy csak a Kartali helyi járaton tudtuk megpukkantani(4 órával késõbb). Keletiig teljesen ki is száradtunk, így az egyik náldogálénál megnéztük a kínálatot és betankoltunk az aszódi gyorsra. Mivel már 22.30 volt és Amígóéknál javában folyt a pinceparty, így senki sem sírt azon szomorú hír hallatán, hogy nem kell értünk jönni az állomásra, hanem helyi kartali járattal döcögünk tovább.Megérkezésünket meg kellett ünnepelnünk pár pálinkával, aminek másnap meg is volt a hatása: bakancsos hangyák csak nem akartak kimászni a fejembõl.A további két nap eseményeit részletesen olvashattátok Andersen bácsi meséiben, így azt most nem ismételném meg. Csak ennyit: Marha jó volt! A csapat, a túra, az útvonal, a szállás, a poénok és minden.Amirõl viszont szeretnék írni az a Cart verseny vagy cowboy verseny már azt sem tudom miben indultunk.Ahogy délután láttam milyen lovak vesznek részt a versenyeken egy pillanatig elgondolkodtam, hogy talán még sem kellene indulnunk, de legyõztük gyávaságunkat és Halászi Töketlenek néven beneveztünk. Anett-Bütyi,Amatõr-Foltos, Miki-Csillag, Én-Bobita.Az egészhez hozzá kell tennem, hogy az én lovam nem egy igazán western lónak nevezhetõ pára, ha valaki esetleg nem vette volna észre. Falusi ló létére marhát még életében nem látott, de kecskét annál többet!! Szerencsémre Milking barátunk magára vállalta az a dicsõ feladatot, hogy kölcsönös kommunikáció alakuljon ki ló és marha között. Eredmény: alattam már nem futott el elõlük!! Hálása köszönöm, bár lehet abban a pillanatban õ nem élvezte anyyira, mármint Milking.Elsõ versenyszám: marhaterelés. Berongyoltunk a pályára, miért is ne bele a csorda közepébe, had fussanak szanaszét. Néhány jótanácsot fél füllel hallottunk és valami olysmi ütötte meg a fülemet, hogy :Gyerekek ne menjetek közéjük! Ki a franc tudta ezt? Annak örültem a legjobban hogy ott voltam a tömegben és tök menõnek éreztem magam, pedig nem! Eredmény nem lett más mint a csorda pont az ellenkezõ irányba kezdett el szaladni, mint ahogyan azt mi matematikailag kiszámoltuk. Javasolták adjuk fel, ez már veszett fejsze nyele. Feladni, Soha! Becserkésztük a kis dögöket és visszatereltün õket a helyükre, sõt nem csak 1 ment be a karámba, hanem sok!!!! Na ezt adjátok össze! Ahhoz képest hogy életünkben elõször suttogtuk meg a marhákat nem is volt olyan rossz.Kapunyitásnál és aranymosásnál próbáltunk mindenkit megvesztegetni, de nem hagyták magukat, lelõni meg kár lett volna értük. A sérültes feladatnál, amikor is keresztbe kellett feküdni a lovon és valaki másnak meg vezetnie, azt hittem majd meghalok a röhögéstõl. Én voltam a sérült és keresztbe meg valahogy kicsinek tûnt a nyereg és a lovam meg elkezdett ügetni. Halálos volt, én nyerítettem a többiek meg röhögéstõl majdnem leestek.Tûzgyújtás/kávéfõzés: Énekelve érkeztünk a helyre, amivel a már gondolom halálra unott srácok egy kicsit felvidultak. 14szer végignézni, hogy a botcsinálta cowboyok füstjeleket eregetnek a levegõbe. Anett megmondta Amatõrnek, hogy ha 2 perc alatt nem csinál tüzet, akkor életlen késsel este leborotváljuk a szakállát. 1 percen bellül olyan lángcsóvák csaptak fel, hogy alíg bírtuk az indiántáncot a tûz körül. Kávénk meg olyan jól sikerült, hogy mindneki 2x ivott belõle sõt még az útra is vittünk magunkkal.További feladatokat is problémamentesen megoldottuk. Az utat nem gyerekfülnek való nótákkal végignyerítettük és ha a versenyen helyezést nem is értünk el, de hogy a leghülyébb csapat voltunk az biztos.Postakocsi kirablását hosszas haditanácskozás elõzte meg. Álcáztuk magunkat némi sárfoszlányokkal a talajról (remélhetõleg nem tehénlepény volt), nehogy felismerjenek bennünket. Amatõr és Miki teljes erõbedobással vágtázva elkapta a két kocsis lovat (Miki át akart ugrani a hátára, de lebeszéltük róla), Anett fegyvernek látszó tárgyat fogott a hajtóra (fejsze fordítva) én meg majdnem beestem a kocsiba úgy próbáltam elvenni a zászlót. Fenomenális volt!!!!Összegezve borzasztó jól éreztük magunkat. Kívánom minden lovasnak, hogy hasonló új élményekben legyen része. Versenyekben és játékokban a részvétel a fontos és nem más! Ezeket az élményeket soha senki nem tudja elvenni tõlünk.Röviden ennyi, UFF mindenkinekErikaUI: Amatõr, Miki, Anatt: Schneider Fáni csak azt mondta..............