"A helyiek eleinte nem tudták mire vélni a partmenti építkezéseket, nem értették, miért építenek a jövevények óriási villákat és palotákat olyan földekre, amikről ők pontosan tudták, hogy időszakosan víz alatt állnak, ezért leginkább csak bivalylegelőnek jók. Szigorúan véve igazuk is volt: ahogy a partot felparcellázták és megszűnt a legeltetés, elkezdett kifelé terjeszkedni a nádas. Szemesen a part felszántásával védekeztek a nád ellen, emiatt viszont kidőltek a parti sétány platánjai. Siófokon a korabeli újságcikkek szerint annyira hangosan kuruttyoltak a békák, hogy a hangjuk miatt nem tudták időben megnyitni a kaszinót.
A Sió-zsilip hiába volt kész 1863-ra, az első zsilip még fából készült, és másodpercenként mindössze 8-10 köbméter vizet engedett át. Ez nagyon kevés volt, ezért még a zsilip átadása után is bőven volt akkora vízszintingadozás a Balatonon, hogy a nyaralók a panaszkodjanak. Hol arra, hogy sárdagonya van a fürdőkben, hol arra, hogy víz alá kerültek sétányok és rengeteg a szúnyog. Miközben a kuruttyolás visszaszorítása érdekében nagy erőkkel irtották a szúnyogokat élvezettel fogyasztó békákat."
"Persze tény, nem is könnyű azonosulni azzal a múlttal, hogy magyar elit nyaraló tagjai az elmúlt 200 évben lényegében gyarmatosították a Balatont. Nem azért, mert rosszat akartak – sőt, kifejezetten jót akartak –, csak nem figyeltek az őslakosokra."
