greyhound!
Nem a ruha teszi az embert!
Ott nem az volt a lényeg,hogy miben vagy,hogy ki vagy...ááááá,nem az volt.
Aki ott volt,az tudja.A kovbojost(láttam!) is ugyan úgy szerették,mint a hagyományõrzõket.
Itt nem a külsõségek voltak a döntõ tényezõk.Ott voltál és egy olyan érzés kerített hatalmába,amit leírni szinte lehetetlen.
Vegyél fel egy bõ inget,alulra meg akár egy fekete farmert...és már jól is vagy.NEM EZ SZÁMÍT!
A lovadat meg engedd be egy ménesbe...két nap múlva tudja,hogy hol a helye.
Zé.
Köszönöm a hozzászólást!
Azóta rájöttem én is erre. Eleinte kaptam innen-onnan a téves infókat, hogy CSAK és kizárólag õsmagyar lovas viseletben mehetek oda, stb.
Hát szerintem meg nagyjából olyan lovascuccba megyek és úgy szerelem fel a lovam ahogy otthon, ahogy MINDIG lovagolom õt. Attól még MAGYAR vagyok és magyar lovas! Persze a hangulat kedvéért lesz pár õsmagyar motívum az én öltözékemben is, meg a lovam szerszámjain is.
Lovacska kapja a "kiképzést". Én most éppen keresztcsont töréssel fekszem itthon és ez így lészen még kb. 4 hétig. (1 hét már eltelt a kórházban). Persze nem a sajátom alázott bele az áldott anyaföldbe, hanem egy másik lú, egy igazi tuskó. Lehet, más soha többet nem ült volna lóra, de engem annál inkább közelebb hozott a saját lovamhoz. Nem teljesen tudom elmagyarázni, de szóval nagyon sok xar dolgon mentem át a lovammal mióta megvan õ nekem (2 éve), és erõsen fontolgattam az eladását, cseréjét. Nos, a csere ló ezúttal kishíján megölt. A lovam meg végig nézte a karámból és állt ott végig, mint egy sziklafal. Ilyenkor úgy elgondolkodik az ember, hogy semmi sem történik véletlenül. Ami addig számomra 2 éven keresztül megoldhatatlan probléma volt, ami valósággal felõrölt, az egycsapásra megoldódott. A mentõben minden kitisztult és egyértelmûvé vált. Csak úgy történtek velem az események és nekem végig a lovamon járt az agyam. Normális vagyok én??? Most mondjátok meg! Nem tudom mikor voltam utoljára ilyen kivirult és kiegyensúlyozott. Szabályosan boldog vagyok. Mert megtaláltam a helyes utat és a "helyes lovat". Tudom, hogy feladatunk van egymással és az nem a versenysport!!!!! már nem. Mire felépülök és újra ráülhetek (remélem április vége, május eleje - addig az edzõm lovagolja nap mint nap), tudom, hogy egy szintén kiegyensúlyozott, nyugodt, megbízható és jól lovagolható ló fog rám várni. Hiszen egymás tükrei vagyunk. Ha én rendben vagyok, Õ is rendben van. Így alkotunk egy EGYSÉGet!
Hú ezt nemtom mi a francnak írtam le. :S DE csak jött magától.
Szóval a Magyarok Szövetségén találkozunk augusztusban!!!
Közeleg az idõ. 
