Még nincs egészen 2 óra. Szólnak a kutyák, történés van. Ugrás ki az ágyból, csizma, eszközök. A csődörök a helyükön. A legelős négyes békésen legelészik. A karám elvileg üres, de csak elvileg. Két kutya van szabadon, a többi csak drukkol. A kettő egy öreg, 12-ben van, a másik a 8 hónapos Danika. A kettő között egy szürke, tigriscsíkos macska. Az egyik végét fogja az öreg, tapasztalatból a hátsót. Danika próbálkozik. A macska másik végén egy befőttes üveg, amiből egy szempár néz rám. A macsek kinyalta az üveget, de az nagyon ragaszkodott hozzá. Megpróbálom lehúzni, de a kezem bánja, a körmei csontig érnek. Futás valami takaróért. Egy zsák van legközelebb, de nem sikerül ártalmatlanná tenni a karmológépet. Közben távol kell tartani a kutyákat egy kézzel, a másikban a lámpát tartom, a harmadik és negyedik a zsákkal próbálkozik, az ötödik az üveget próbálja lehúzni. Újabb kör, kisbalta a következő bevethető eszköz. A macska két oldalán a lábammal tartom a zsákot földre szorítva a csíkost, de az egyik lába kiszabadul és jár, mint a motolla. Kivárva a megfelelő pillanatot, odacsapok az üveg szájához, nehogy gallérral távozzon. Az üveg törik, a cicus nem. Elszalad a szénatárolóba a két lelkes kísérővel. Összeszedem az eszközöket és takaríthatom a nem kevésy darabra esett üveget.
Ha már felkeltem etetek is egyet.
Csendes, nyugodt éjszaka.