24 válasz a témához

[BoKa]

Sziasztok!A fórumot olvasgatva látom, hogy sok mindenkinek voltak kisebb-nagyobb balesetei.Az érdekelne, hogy ezek leküzdése után mennyi idõ múlva ültetek fel újra a lóra? Nekem bokatörés volt,(nem lovas baleset, hanem korcsolyázás miatt, bár kicsit "vicces" volt, hogy anyámék mindig mondogatták, hogy vigyázzak a lovon, mert ..., aztán pont apámmal korcsolyáztam ) ) és már erõsen hiányzik.És ha már fenn vagyok, mire figyeljek?

[Aniko]

Szia Boka!Üdv a fórumon!Ha elolvasod a félelem bére topicot, sokféle tapasztalatot szerezhetsz.Az én barátnôm lóról való esésnél törte el a bokáját, azonnal visszaült és hazafelé még vágtáztunk egyet. Aztán gipsszel is lovagolt.Nem mondom, hogy te is tedd ezt, de ilyen is van Az én véleményem az, hogy ha leesel, és semmi komoly bajod nincs, akkor azonnal ülj vissza, mert késôbb már mindenféle félelmeid lesznek, és egyre kevésbé akarsz majd lóra ülni.

[Bogi]

Szia BoKa!Én a kulcscsonttörésem után mikor már hátizsákkötésem volt (szabad volt a kezem)már ültem lovon. Igaz, hogy fél kézzel fogtam a szárat, és négyen raktak fel a lóra, mert a kezemre nem tudtam rátámaszkodni, de ültem rajta, félkézzel sétálgattam, meg ügettem, és nagyon élveztem. Volt egy jó kis bokafizamom is, de azzal is lovagoltam. Kengyel nélkül, és a sarok kényelmesen tartásával, tehát nem erõltettem, hogy lenyomva legyen a sarkam. De vigyázni kell, ha fáj, vagy kényelmetlen, akkor csak sétálgass, nehogy késõbb a mûtõasztalon végezd, mert hirtelen mozdultál, és baj lett. A kengyelt meg jobban jársz, ha leveszed a nyeregrõl, nehogy kísértésbe ess.

[Gabo]

Nekem "csak" agyrázkódásom volt, de mikor magamhoz tértem, a tesóm fölpakolt a lóra, aztán mentünk lefelé a hegyrõl, szépen lépésben. Aztán mikor rendbejött a fejem, megint lóra ültem, kicsit féltem, de az elmúlt.

[dr. szöszi]

Egyszer ugratás közben zakóztam egy naaggyot,. Minden porcikám sajgott, a lábaim remegtek, de visszaültem! És hidd el a lovon sokkal kényelmesebb volt, és nem is fájt mindenem (annyira). És utána is úgy lovagoltam, mintha semmi se történt volna. Szerintem egy-egy baleset után (persze, ha nem vagy a halálodon!)vissza kell ülni, és hidd el a szíved is sokkal könnyebb lesz, és úgy fogsz leszállni a lóról, hogy de tök jó, hogy visszaültem és nem is dõlt össze a világ! ;) dr.szöszi

[poppy]

Sziasztok!Esés után én is egybõl visszültem, sõt az azt követõ minden nap. Az érdekes az volt, hogy a földön járva minden mozdulatot 2 hétig fájdalom kísért. Amint lóra ültem nem éreztem semmit. Szabadon vágtattam, ügettem. A fájdalom elillant. Nekem bevállt mint fájdalomcsillapító. P ppy

[Haflingi]

Tapasztalatból tudom én is, hogy nagyon jó, ha az ember visszaül a lóra. Attól függ milyen a sérülésed. Ha csak kis idõre megy és lépésben, az is sokat számít.A másik fontos dolog: az esések és balesetek nagyobb százalákában a lovasnak van szerepe, az õ hibája, legalábbis nagyobb tapasztalattal, vagy odafigyeléssel kivédhette volna. (persze olyan is van, amit nem, de ez a ritkább...)Ha pedig a dolog nem a pacc bûne, akkor meg minek félni tõle? Nekünk kell többet tanulni, több tapasztalatra szert tenni és jobban odafigyelni...

[Mercy]

Jaj de felelõtlenek vagytok! :mad: Bokatöréssel arra buzdítjátok, hogy lóra üljön!Szégyeljétek magatok!Boka, gyógyulj meg hamar, legyen gyógyerõ, hogy majd lovagolhatsz! De tényleg ne ülj lóra amíg fáj, mert egy életre tönkreteheted a lábad!!!

[Unicorn]

hu!nekem gerinctörésem volt. azt mondta a doki, h egy évig ne üljek lóra. 3 hónapig bírtam, azóta sem szálltam le, most is laptopról írok szerintem még yot is tett a gerincemnek. de az orvos meglepõdött volna de törött bokával tényleg ne ülj fel. egy barátnõm törött csuklóval lovagolt, a mai napig nem jött rendbe a keze.uni

[Sac]

Szióka, csak két dolgot füznék hozzá:1. jelen esetben nem arról van szó, hogy felüljön-e a lóra esés után vagy sem, hiszem nem leesésékor tört el e bokája (de azért abban igazatok van, hogy vissza kell ülni)2. én a helyedben addig nem ülnék lóra amíg teljesen meg nem gyógyultam, jobb most várni még egy kicsit, mint aztán fájós bokával járkálni még több 50 éven keresztül ... A türelem egészséges bokát terem ;) Kívánom hogy mihamarabb talra állj.Sac

[Aniko]

Mercy! Ez nem felelôtlenségrôl szól!Én elmeséltem, hogy a barátnôm saját akaratából a maga döntése alapján gipszelt lábbal is lovagolt. És azt is hozzátettem, hogy ez nem követendô példa!De ha valaki nem bírja ki ló nélkül, tegye.Eszter barátnômnek teljesen rendbejött a lába.Nekem is volt olyan, hogy tavaly nyáron véletlenül bokán rúgott egy ló. Nem kívánom senkinek azt az érzést!Úgy történt, hogy pályára készültünk a pacival, valamitôl megijedt miközben vezettem és nekiugrott a bokámnak. Hiába volt nappal, az összes létezô csillagot megszámoltam.Akkor még felültem és lovagoltam egy órát, bár eléggé fájt a bokám, de a lovaglócipô tartotta.Viszont utána, amikor levettem a cipômet és átbújtam a szandálba, már alig tudtam menni.Otthon már négykézláb mászkáltam ) mert nem tudtam ráállni. Éjjel ügyelet.Röntgen. Nem tört el, de 2 napig feküdtem.És hónapokig gyógyult. Ha még két hetet fekszem, talán nem tart ilyen sokáig a gyógyulás, de ezt nem engedhettem meg magamnak, több okból sem.Mostanra elmúlt, szerencsére, annyi emlékem maradt, hogy ropog a bokám. Összefoglalva: szerintem a lovaglás gyógyító erej?, lásd Eszter, Bogi, dr. szöszi példáját.

[BoKa]

idézet:

---

Eredeti szerzõ: poppy: Sziasztok!Az érdekes az volt, hogy a földön járva minden mozdulatot 2 hétig fájdalom kísért. Amint lóra ültem nem éreztem semmit. P ppy

---

Ha mondjuk a feneked fájdul meg, lehet hogy fordítva állt (ült) volna a dolog )

[BoKa]

Köszönöm a jókivánságokat Amíg gipszben van, több mint valószínû,hogy nem ülök fel, beérem a lovak szagolgatásával, babusgatásával Kicsit ugyan morbid, de tegnap mikor hazaértem a lovardából, olyan jól esett magamon érezni a lovak szagát Ha meg leszedik a csizmát, és kicsit megerõsödik (állítólag utána egy ideig rosszabb, mint mikor még fent volt) ha nem is erõltetett menetben, sokat, de lépésben, tanügetve valószínûleg elkezdek 'járkálni'. Remélem pár nap elég... (?)Ha kicsit majd fáj, azt úgy fogom fel, hogy lecseréltem a szívfájdalommal, amit a hiány okoz ;) Ha meg a 'kicsit fáj' mértéket átlépi, term. abbahagyom, a szervezet remélhetõleg jól tudja jelezni a határokat.

[poppy]

Szia BoKa!Lehet, hogy ez már túlzásnak fog hangzani, de az ominózus alkalomkor ugyan az oldalamat ütöttem meg de a nyereg meg életemben elõször úgy feltörte a fenekem, hogy rossz még rágondolni is. Engem ez sem tartott vissza. De abban igazad van, ha jól seggre pottyanok és eltöröm a farokcsontom, biztos nem lovazgattam volna olyan vígan. Poppy

[rendesember]

Sziasztok! Szerencsére megadatott,hogy én is a lovak közelében lehetek és lovagolhatok is.Volt 4 évig saját lovam is.Sokat és sok helyen lovagoltam az ismeretségeimnek köszönhetõleg.Lovagoltam szelidebb és vadállatabb lovakon.Néha lecsúsztam,de esni igazán nem estem 12 év alatt.5.500-6000 óra lovon töltött idõ (ebbõl évente 3 hónapig napi 5-8 óra.)Aztán saját lovammal egy frissen patkolás után (4 lábra volt patkolva,patkosarkakkal,mert a talajadotságok megkövetelik)akkorát estem egy aszfaltos úton,hogy vállam,könyökem,alkarom és csuklóm darabosra tört.4 hónap gipsz és 2 hónap rehabilitáció után kerültem használható állapotba.16 hónap múlt el azóta és most ültem 2 hete lóra elõször.Soha nem voltam felellõtlen száguldozós tipus,és mindig vigyáztam a lovakra és magamra is.Most egyszerûen félek.Elmúlik ez?Attila

[Zsuzska]

Szia Attila! (Jó, hogy leírtad a neved, mert furcsa lett volna "rendesembert" leírni... Szerintem elmúlik, de elõbb olvasgasd el a Félelem bére topikot, és ha még minidg van kérdésed, utána tedd fel. Azért írom ezt, mert ott sok tapasztalat meg ötlet van már erre, de ha neked még mindig más jellegû a félelmed vagy más jut róla eszedbe, akkor nyugodtan kérdezz. ;) Üdv: Zsu

[Huxley]

Szia BoKa! Gyógyulj meg gyorsan! A farokcsont sérülés ülve, állva, fekve és lovon is ugyanúgy fáj. Sajnos volt alkalmam mindenhogy kipróbálni.

[BoKa]

Köszönöm, igyekszem A farokcsontot ha eltört, ugye nem gipszelik be? ;) Biztos, hogy az is elég kellemetlen dolog, lovon (ülve) meg fõleg.. Mennyi idõ múlva tudtál vele panasz nélkül lózni?

[Huxley]

Nem, gipszelni tényleg nem lehet, nem is mentem vele dokihoz, úgysem tudott volna mit csinálni vele. Kb. 2-3 hét volt, mire úgy-ahogy rendbejött (volna, ha nem esek le még egyszer). Ez alatt az idõ alatt is lovagoltam, mert teljesen mindegy volt mit csinálok, állok, fekszem, vagy lovon ülök, ugyanúgy fájt, akkor meg már miért ne lovazzak legalább egy jót? Az is benne volt a dologban, hogy épp hogy elkezdem a lovaglást, nem akartam mindjárt az elsõ lecke után egy nagy szünettel folytatni. A második esés már nem lett volna olyan rossz, legalábbis nem olyan téglákkal tömött zsák - szerûen fúródtam a földbe, mint elsõ alkalommal, mindenesetre nem tett jót...Széken ülni azelõtt sem szerettem, utána meg még jobban megutáltam; ha sokat kellett ülnöm, a csigolyám elég határozottan fejezte ki nemtetszését még évekkel a baleset után is. A lovaglással szerencsére nem voltak ilyen gondok.Tanulság: gyerekek, ezt ne próbáljátok ki otthon! Fontos, hogy a sérüléseknek idõt hagyjunk a gyógyulásra.

[Haflingi]

Egyetértek azzal, hogy a sérülések gyógyulására idõt kell hagyni. Ellenben nem bûn (ha már a sérülés engedi) eleinte ha csak egy kicsit is és csak lépésben is, de felülni pár percre egy lóra.Ezek a lopott alkalmak segíthetnek abban, hogy a következõ lovaglásra ne félelem és görcsök közepette kerüljön sor, hanem valamilyen jólesõ várakozással.Az, hogy valaki egy komolyabb sérülés után lóra ül, nem azt jelenti, hogy azonnal meg is kell erõltetnie magát.A lovat se máról holnapra állítjuk vissza, ugye a munkába...

[BoKa]

idézet:

---

Eredeti szerzõ: Haflingi:Ellenben nem bûn (ha már a sérülés engedi) eleinte ha csak egy kicsit is és csak lépésben is, de felülni pár percre egy lóra.A lovat se máról holnapra állítjuk vissza, ugye a munkába...

---

A felülés hagyján, a leszállás (szó szerint) a rázósabb ügy... Pénteken bemutattam, hogy "lentrõl" is lehet ügyes az ember lánya: a fenekemmel ugyan már megérintettem az anyaföldet, de vérem most serkent elõször : az egyik pacika, aki amúgy egy kicsit ijjedõs, de nem rosszindulatú azt mondta magában: "te hülye répa, most hamm bekaplak!" És így tett, csak az ujjamat nem várta meg, hogy elvegyem onnan

[sheriff]

Ki kell ábrándítsalak Rendesember!Soha nem fog elmúlni! Palástolni fogod, küzdesz vele életed végéig. Már soha nem leszel olyan gondtalan, mint elõtte. Mások lehet észre sem veszik majd rajtad. Vidám leszel és merész. Lehet, hogy vakmerõ is, vagy csak egyszerûen bátor. De Te tudni fogod, hogy belül ott sompolyog a kétely a lelkedben.De ne keseredj el. Ez nem baj. Nem az számít karakánnak, erõsnek, aki nekimegy bármely feladatnak, hanem az, aki nekimegy akkor is, ha már egyszer ugyanebbe épphogy bele nem döglött. Igaz óvatosabb lesz, figyelme kiterjed olyasmire is, amire korábban oda sem hederített. Itt is úgy van, mint az életben annyiszor másszor: a gyávaságot és a bátorságot is csak paraszthajszál választja el egymástól, sokszor csak nézõpont kérdése, hogy mit minek látunk, érzünk.Ez nem lovas tapasztalatokon alapuló véleményem. Egyszer snowboarddal álló helyzetben elestem, s csúsztam (repültem) vagy 3-400 métert egy szakadékban. Kezem-lábam eltörött, kis híján ott hagytam a fogam. Ma is deszkázom és sízek, s noha ránézésre elég vadembernek vélhetnek akik látnak, én tudom amit tudok! Lemegyek most is akármilyen szûzhavon, szakadékon, fekete pályán, de a lelkem mélyén ott a kétely. Érdekes, hogy csak a deszkán érzem ezt, síléccel soha.

[BoKa]

Off:Levették a gipszem, levették a gipszem, levették a gipszem Birka bunda (juhh héj)Épp ideje volt, már nagyon utálltam csizmában aludni, azt meghagyom a cowboyoknak ;)

[Filly]

BoKa, szuper!

[Haflingi]

Na és akkor most kell bátran, de nem vakmerõen, csak óvatosan...meg ésszel..., hogy vissza ne tegyék!