117 válasz a témához

[realcowboy]

idézet:

---

Eredeti szerzõ: hihi: Ma végigmasszíroztam a "pesti" lovamat. Állat jól esett neki,teljesen relax állapotba került. [/QUOTE]Milyen kár, hogy már nem vagyok pesti és még nem vagyok ló!

[jégmama]

Kedves Gaforka! Én pontosan a Te általad írottakra és egy arra adott, realitás talaján nyugvó tanácsra ragadtam billentyûzetet. Igyekszem óvatosan fogalmazni és név nélkül hivatkozni, nehogy megbántsak valakit. Tehát: komolyan érdekel, hogy egy patahenger-gyulladásos, gyógyulni nem nagyon "akaró" lóval mit csinálna valaki, ha megvásárolná? Ha ostobaság, amit kérdezek, akkor hajtsatok el, de tényleg nem tudom. Köszönet mindenkinek, aki segít a megvilágosodásomban.

[gaforka]

Én azért vettem meg a lovamat, mert a tattersaalban volt bérló, napi 5-6 órát ment, különbözõ kezdõ lovasok alatt. Nekem õ (volt) a kedvencem, és nem bírtam volna végignézni, ahogy kb fél év múlva elvitték volna a vágóhídra, mint a többit. Szóval a szívemre hallgattam, nem az eszemre Már a lovardában is megvolt neki az akut patahenger-gyulladása, de ez igazából egy állatorvosi szaknyelven kifejezve 2/6-os sántaság, ami nem komoly. Alig érezhetõ, sok bemelegítés után pedig tényleg alig-alig van meg. Én amikor csak tudok, kijárok hozzá, fantasztikus terepeket megyünk (természetesen kevesebb terhelést bír, mint egy egészséges ló, illetve fáslizni kell mindig), a pályán gyakorolok vele, ilyesmi... Mivel most sokkal kevesebb a terhelése, mint a bérlovardában volt, jobban is bírja a gyûrõdést. Egyébként egész nap legelõn van, és élvezi a nyugdíjas éveit.Lehet, hogy most sokan hülyének meg érzelgõsnek néznek, de nekem szerintem életem legboldogabb pillanata az volt, mikor elõször vágtáztunk vele a szabadban... Vagyis, annak ellenére, hogy értéktelen, öreg, sánta, vágóra való ló, nekem olyan pillanatokat adott már eddig is, hogy megéri vele veszõdni! Sõt, valamelyik nap azon gondolkodtam, hogy Siki után nem lesz soha többé ennyira hálás, okos, jólnevelt és persze néha azért agyas lovam. Ami lovakat eddig ismertem, egyik sem volt ennyire hozzámillõ, mint õ. Sajnálom, hogy nem ismertem õt mondjuk 10 évvel korábban :( Na befejezem az érzelgõs dumát, szóval én ezért vettem meg õt.

[Petshu]

Ez naon szép töténet volt... Én sem azért ragaszkodtam Petshuhoz, mert olyan szuper ló. Azért, mert ahogy megláttam azonnal beleszerettem. Tudjátok ez amolyan elsõ látásra dolog volt. Igaz õ fiatal még csak 6 éves, de már most sarkentyúval kellett lovagolnia az elõzõ gazdájának. A hátsó lábai olyan merevek, mint egy faoszlop és egyszerûen nem hajlandó normálisan elõre menni. Teljesen el lett rontva. A sarkantyúval csak az éppen adódó problémát oldották meg nem azt amibõl az kialakult.Ezért próbáltak többen is lebeszélni róla.Most, h az enyém tudom, h fél esetleg 1 évbe is beletelik mire úgy fog dolgozni, ahogy én szerteném. Majdnem, hogy teljesen át kell lovagolni. De megéri... (bocs az offért) [ Július 30, 2003, 18:36: Az üzenetet átszerkesztette: Petshu ]

[sheriff]

Jégmama!Neked igazad van. Ez vitathatatlan. Amit én javasoltam, az valóban szívtelen dolog, s a ráció takarója alól ténylegesen a lelketlenség kandikál elõ. Nehogy azt hidd, hogy most sértett ember szól hozzád! Valóban igazat adok neked. Egyben, s másban. Másban és egyben meg nem. Gaforka versenyezni akar a lovával? Akkor minek neki egy ebbõl a szempontból megbízhatatlan ló? Gaforkát nem veti fel a pénz? Akkor meg minek tart olyan lovat, amivel elképzeléseit nem tudja valóra váltani, s miatta nem tud olyat venni és tartani, ami ebben megakadályozza?Ezekre a kérdésekre gondolva javasoltam, s javaslom ezután is mindenkinek hasonló esetben, hogy adja el. Ezt akár érdekelvû (szívtelen) megközelítésnek is vehetnénk, valóban. De mondhattam volna azt is, hogy adja vágóra, vagy hívja fel xy-t, aki többet ad érte, mint a vágóhíd, mert állatkerteknek adja tovább vagy macskaeledelt gyárt belõle. Ez már tényleg kendõzetlenül nyers megfogalmazás lett volna. Ilyet azért én sem ajánlanék senkinek. (Bár el sem ítélném feltétlenül, ha így tenne.) Igazad van abban, hogy egy sérült, adott célokra meg nem felelõ ló eladása nem a ló problémáját oldja meg, "csak" a gazdájáét. Én már sokszor voltam Gaforkához (Anikóhoz, Piaffehoz, Sachoz és másokhoz) hasonló helyzetben. Próbáltam a szivemre is hallgatni, az eszemre is. Hol így, hol úgy. Jó megoldás azonban nincs. Ez paradox helyzet.Szerintem korlátozott anyagi lehetõségekkel, ugyanakkor elképzelésekkel (vágyakkal) rendelkezõ tulajdonos inkább adja el a lovát valakinek, mint tartsa. Ne csapja be a vevõt!!!!! Ne adja el a sánta lovat versenylóként! Ha teheti, ne is adja el, vagy legalább ne akárkinek. Én ilyen esetben vagy kvázi elajándékozom, vagy elcserélem úgy, hogy ráfizetek. A tõlem elkerült lovak sorsa nem érdekel különösebben. Méghozzá védekezési reflexbõl! Nem akarok tudni róluk. Azt akarom hinni (képzelni), hogy jó helyre kerültek, hogy olyan ember lett a gazdájuk, mint Gaforka, Anikó, etc. Aki tartja csak úgy a nagy semmire, a szeme szépségért, az elsõ vágta emlékéért, stb.Nagyon nehéz dolog - sõt egyenesen lehetetlen -mindig nagyszerû embernek, önzetlennek, jó szivûnek, emberségesnek lenni. Kompromisszumokat soha nem KELL, de szerintem idõnként kifejezetten célszerû az embernek megkötnie. Egyébként meg fog bolondulni, mert nem tudja elviselni saját magát. Az ember (én legalább is) egy önzõ dög. Ha ezt képes vagy elfogadni saját magadra vonatkoztatva is, akkor van rá esélyed, hogy idõnként jót is cselekedj ebben a mocskos világban. Gaforka (és a többiek) lovának eladása egy ilyen kompromisszum. Vagy megköti, vagy nem. Ha igen, ha nem: semmit nem vethetek a szemére, az õ dolga. Én megkötöttem a magam kompromisszumait ilyen esetekben, s nem bántam meg. Mindig azt mondom, hogy egészséges, olimpiai bajnokságra esélyes is lovat is lehet szeretni, nem csak sántát, félvakot, csípõbajost, patacsont süllyedésest! És azt is szoktam mondani, hogy a ló - bármennyire is közel áll hozzám - mégis csak egy állat. Nem az apám, nem az anyám, nem életem társa, nem a gyerekem, nem az unokám, de még csak nem is embertársam. Ha olyan nagyszerû ember lennék, hogy nyugodtan tiltakozhatnék egy beteg lótól való megszabadulási szándék miatt, s büszkén jelenthetném ki, hogy én nem kötök ilyesmiben kompromisszumot, s nem ismerem el a probléma elõli idõnkénti elbújás jogát, akkor elõbb azt a pár milliárd embert kellene megsegítenem, aki éhezik, szenved, stb. Nem ehetnék meg egy falat kenyeret lelkifurdalás nélkül, hiszen nekem nem is nagyon van rá szükségem, míg valaki más meg épp most hal éhen. Ezekkel a dolgokkal azonban az ember megtanul együtt élni, hogy egyáltalán élni tudjon. Gaforka lova kapcsán adott tanácsom mögött ilyen dolgok is meghúzódnak. Kérlek, hogy ne ítélj el a véleményem és a tanácsom miatt!

[Zsuzska]

Sheriff, teljesen igazad van. És ha Gaforka kifejezetten lovat szeretett volna magának, akkor valószínûleg õ sem egy ilyen lovat vesz meg. De õ Sikit akarta biztonságban tudni öregkorában, mert megszerette, hülye szentimentális módon. Én meg tudom érteni, mert én is voltam így, csak nem volt lehetõségem megvenni az illetõ lovat. Én is tudom, hogy hülyeség, mégis megtettem volna, ha van rá lehetõségem.Viszont miben hátráltatja õt ez? Lehet, hogy az álmait már nem vele valósítja meg. Viszont Siki se lesz fiatalabb, de sok mindenre megtaníthatja még akár mint lovast, versenyzõt, lótartót, átsegítheti az elsõ pár kisebb verseny nehézségén a tapasztalatával... én nem hiszem, hogy olyan nagy akadály lenne õ az álmai elérésben. Gaforka, ha hülyeséget beszéltem a nevedben, bocsi, de azt hiszem, ismerlek annyira téged is meg a lovadat is, hogy ezeket nyugodtan leírhattam. Ugyanígy a többieket is ki lehetne elemezni, végülis senkinél nem arról van szó, hogy õ maga száraz kenyéren és vízen él, hogy a lovát eltarthassa, bár nyilván sok lemondással jár. Ha így nézzük, az ember inkább egyáltalán ne tartson lovat, mert az egész egy nagy pénzkidobás.A baj Jégmama számára az, amit te is írsz: vágóra azért ne adja senki a lovát. De akkor hova? Egy idegen nem fog egy ilyen lovat megvenni, Gaforka, Anikó, én sem vennénk meg ismeretlenül egy ilyen lovat. Hiszen ma már pont ugyanannyi pénzbõl egészségeset is lehet venni, abban is épp elég a betegség rizikója...Szóval vagy van a közelben egy ilyen hülye, mint mi, vagy... órási szerencse kell ahhoz, hogy jó helyre eladhassa. De nem lehetetlen. Egyre több a terápiás lovagoltatással foglalkozó hely, ahol érdemes körülnézni például.Ha van rá lehetõség kivárni a megfelelõ vevõt, az jó. De tényleg nem biztos, hogy érdemes-e? Hiszen sosem tudhatja az ember, végül hol áll meg a ló. Ha nincsenek olyan szentimentális érvek, amik a ló mellett döntenek, én is ugyanazt mondanám, mint Sheriff. Ez egyelõre viszont nem derült ki a sztoriból. Jégmama, kicsit leírhatnád bõvebben, nem kell említeni neveket, meg semmit, csak a konkrét helyzetet.

[csutihubi]

Sziasztok!Huhh!Jól elkanyarodtatok az alternatív gyógyászattól.Nos én anyukám eszmefuttatására elõástam egy anatómia könyvét.Láss csodát.A csont,az ín,az izom párhuzamosan, más-más szilárdságuvá épült szövetcsoportok.Mindegyik csöves szerkezetü.Belül a sejtnedvek.sérülésnél ezek e sejtnedvek kerülnek az erek,a nyirokutak,és az idegek közé.A nyirokutak a nyomás hatására ugyancsak sérülhetnek.Idegsejtek minden sejtünk mellett vannak,némaly érzõ,némely információ szálító.Az információ áramlás,a synapsis.Ezért tudod,hogy fáj valami ott,ahol nincs is érzõideg.Ehez a nyomelemek:NaCl,K,C,Mg.Tudományos értekezés vége.A legfontosabb:nem egy darab használati tárgyról,hanem egy élõ szervezetrõl beszélünk.Amíg a szervezet él,addig lehetõségeihez mérten regenerálódik,újra épül.Mégha csomósan, kötegesen is.A maszírozás a terhelés nélküli vérellátást fokozza,és az idegpályák aktivizálódnak.A hûtés az életfunkcióhoz szükséges hõmérséklet eléréséhez kell.A magas hõn kicsapódik a fehérje,vitamin,nyomelem.Ez is egy immunreakció.Tehát mindenkinek igaza van valamelyest.

[csutihubi]

OFF! De fontos nézzétek meg az ÁLLATKÍNZÁS topicot!(a végét)És Írjatok alá!Ha aláírtok,hálám üldözni fog.Off vége.

[Laura]

Jégmama megelõzött a kérdéssel, bennem is megfogalmazódott már nemegyszer, különbözõ topikok olvasása közben. Sherrif válasza viszont nem elégít ki, kíváncsi vagyok, mi történik ilyenkor. Tegyük fel, hogy van egy ló, a gazdái nagyon szeretik, kezelik, stb. mégis már hónapok óta, féléve áll, lovagolni nem tudják. Nem versenyzésre vagy ki tudja milyen megerõltetõ dolgokra szeretnék használni, csak napi kis lovaglásra, hobbylóként. Ráköltenek sok sok pénzt, javulás szinte semmi, idõnként megpróbálnak ráülni, de azonnal visszaesik. Ilyenkor jön a szokásos tanács, hogy el kell adni (vágó stb). Engem ez a része érdekel, az eladó érveit értem, de hogy történik ez a gyakorlatban? Meghirdetik x összegért, jelentkezik rá vevõ. Ha elmonják, hogy a ló az elmúlt fél évben gyakorlatilag csak sétált, mert minden más tilos volt számára, akkor aligha veszi meg bárki is, legyen az a ló bármilyen olcsó. Elvégre logikám szerint aki lovat vesz, annak a nagy költség nem a ló egyszeri ára, hanem a folyamatos havi kiadás, bértartásra, kovácsra. Ha ehhez hozzájön egy (ilyen lónál szinte állandónak mondható) állatorvosi költség, és mellette a lovat nem tudja lovagolni, de még csak karámba kiengedni sem, akkor ki az a vevõ aki megveszi?? Ilyenkor az következik, hogy nem-megmondani mi baja? Vagy hogy van ez? Mert tényleg nem értem. Mégegyszer, itt most olyan lóra gondolok, aki pl egy ín vagy egyéb sérülés miatt szigorú box-fogságra van ítélve már hónapok óta, nem egy versenybõl kiesett, de napi kíméletes munkára még alkalmas lóra.

[Ilusta]

Laura!Az én lovammal és velem pontosan ez történt amit leírtál!Ezer helyre leírtam már a történetünket és a végét is.Mivel nem tudtam már többet rákölteni + bértartás, már az elaltatáson gondolkodtam és testének felajánlásán az állatvédõknek...DE! Jött egy srác aki ettõl megmentette a lovamat. Legalábbis az életét.Nekem semmi hasznom nem lett a dologból, hisz elajándékoztam neki a lovat úgy, hogy, ha annyira baja lesz, hogy már õ sem tud mit kezdeni vele, felhív, hogy mi legyen vele. Magyarul nála van, de az én tulajdonom.Sokat költöttek már õk is orvosra, kenceficékre, injekciókra. Állítólag most (eltelt azóta 9 hónap!) nem zavaróan sántít, de sántít. Amikor a ló jobban van, felül rá...állítólag kisebb túrákat is ment vele...Erre a párom megkérdezte, nekem miért nem lett volna jó így?Nos, én a lovamra nem havonta 1x szeretnék felülni és utána megint hónapokig várni rá...csúnyán hangzik, de én is önzõ vagyok...Így nekem nem kellett elaltatnom, neki meg lett egy lova, akit imád...láttam, hogy szuperül megvannak, mivel egyedüli ló, leszokott a szitálásról, nem húzza fel magát a többieken, a tyúkokra vadászik...... Ami érdekessége a történetnek, hogy a lovam át lett lovagolva western stílusra...

[Laura]

Ilusta, örülök, hogy szerencsésen megoldódott a lovad sorsa Még mindig érdekel Sheriff vagy másvalaki válasza arra az erkölcsi kérdésre, hogy hogyan adnak el egy olyan lovat, amelyiket csak sétáltatni lehet, se lovagolni, se karámban szabadon tartani nem javasolt. Megmondják? Akkor ki veszi meg? Nem mondják meg? Mi történik ilyenkor a gyakorlatban?

[NauTiLUS]

idézet:

---

Eredeti szerzõ: Ilusta: ... Nos, én a lovamra nem havonta 1x szeretnék felülni ...[/QUOTE]?Pedig aktualisan most meg annyit sem ulsz fel ...

[tomsawyer]

idézet:

---

Eredeti szerzõ: NauTiLUS:

idézet:

---

Eredeti szerzõ: Ilusta: ... Nos, én a lovamra nem havonta 1x szeretnék felülni ...[/QUOTE]?Pedig aktualisan most meg annyit sem ulsz fel ... [/QUOTE]NauTiLUS! .Erkölcsi kérdés:Én speciel gondolkodtam régen egy ilyen megoldáson, hogy az egy szem lovam mellé(már ha a Rita ügylet össze jött volna)veszek egy ilyen "semmirekellõt"csak azért, hogy legyen neki társa.De az élet másképp hozta(Mütyürke csak úgy "lett", Rita helyett Betyár lett a nagyló.Tehát a létszám betelt).

[Ilusta]

Tengeralattjáró!Erre itt most nem reagálnék...majd személyesen lerendezlek! Csak annyit hozzá, hogy a Többiek is értsék:A lovam belovaglás alatt áll (RC által, amit én nem szeretnék a saját lovaglásommal rontani, elég lesz majd azután, ha "kész" lesz a ló..bár tudom,hogy a kész az még arrébb van, lehet hogy olyan soha nem lesz, ha rajtam múlik...) és még elég fiatal, akit nem lehet holmi pénztárcákkal terhelni, mint a Te lovadat!Pénztárcamániás! [ Július 31, 2003, 22:44: Az üzenetet átszerkesztette: Ilusta ]

[realcowboy]

Egy tömött buxa azért nem lehet teher szerintem. Mindenesetre lassan majd rá kell ülj, mert nem az én lovam lesz.

[hihi]

Egy kicsit elkanyarodtatok az eredeti témától.Szomorú dolgok ezek amiket leírtatok, de sajnos mindig meg kell nézni azt, hogy mik a céljasink egy kóval, és mik azok amiket õ teljesíteni tud.Ha nem egyezik a kettõ, el kell válni egymástól, mert az hosszú távon senkinek sem jó ha egy rozzant, vagy egyéb gondokkal küzdõ lovat próbálunk meg nagyobb fokú feladatok elé állítani, mint amit bír.Azért nyitottam ezt a topicot, hogy próbáljunk keresni utolsó utáni lehetõségeket is, ne adjuk fel. Meg kell próbálni, ki kell próbálni,azért, mert minden lehetõség egy esély arra, hogy segítsünk a lovon.A legjobb mondjuk az lenne, ha nem ülnénk rá, mi emberek, csak nézegetnénk, ahogy legelészik egész nap a hatalmas, dús legelõkön.Amit én kipróbáltam a lovaimmal, számomra teljesen új, komplex, nem csak természetgyógyászatból álló dolog.Teljesen ellenõrzött, pontos munka.És ez a legfontosabb.Igazából a gyökér az onnan ered, hogy nem figyelünk eléggé a lovakra, csak akkor ha már nagy a baj, tisztelet a kivételnek.A lényeg: mindenki megkérdezte már legalább egyszer magának: tényleg mindent megteszek a lovamért?

[sheriff]

Nem szívesen nyilatkozom a feltett kérdésre. Méghozzá azért, mert erkölcsi dolgokban igen magas a mércém, s sajnos ennek a mércének nem mindig tudok megfelelni.Vagyok annyira gerinces (sok ismerõsöm szerint hülye!), hogy még soha nem adtam el lovat úgy, hogy a vevõnek ne mondtam volna el, mi vele a bajom.Zsezse (és a Fórum révén még ezer ember) tudta, hogy Csibészt utálom a lustasága, tohonyasága, butasága miatt.Kastély (és a Fórum révén még ezer ember) tudta, hogy Totem folyton összeesik a lovasa alatt, s miatta törtem el a kulccsontom és a bordám.Kastély (és a Fórum révén még ezer ember) tudta, hogy Szenyort soha meg nem vehetné tõlem, ha nem lenne sérült a bal hátulja.Páldeák (és a Fórum révén még ezer ember) tudta, hogy Tonic karórágó.Kastély (és a Fórum révén még ezer ember) tudta, hogy Faradzs életveszélyes.Stb., stb.Csibész esetét kivéve én meg azt tudtam, hogy a vevõk tovább fogják adni a lovat. Valószínûsítettem azt is, hogy az a vevõ már nem fogja tudni azt a lóról, amit az én vevõm tudott.Mégis eladtam a lovat, s ezzel kibújtam a felelõsség alól. Tudatosan, direkt. Ez sajnos galádság. Valójában Csibész kivételével az összes lovamat elajándékoztam, hiszen mindig cseréltem, s olyan magas vételár különbséget fizettem, hogy a saját lovamat gyakorlatilag ingyen adtam oda.Sérült, használhatatlan lovat még nem kényszerültem eladni, ezért nem tudom, hogy mi ilyenkor a helyzet. A legelsõ saját lovamnak a lovászom eltörte a lábát egy éjszakai randalírozás során. (A lovász randalírozott részegen.) Azt a lovat elaltattam, noha az állatorvos a vágót ajánlotta. Whiskey lovam sérvet kapott a herélés után egy perccel, õt is elaltattuk, s eltemettem. Két lovat lõttem agyon, mert nem bírtam nézni a szenvedésüket. Õket is eltemettem. A második Whiskey lovam, a Tatáról származó angol telivér volt az egyetlen akire illik a fenti eset. Patacsont süllyedés volt, s gyakorlatilag használhatatlan volt számomra. Õ is Kastélyhoz került, a problémámat vele Kastély pontosan ismerte. Most Tirts Sanyié, s imádja. Áradozik róla, nagyon szereti. Hála istennek jó helyre, jó gazdához került. Szenyor meg szegény elpusztult, mint azt Porfelhõtõl tudjuk. Sajnálom szegényt. Remek kis ló volt. Én lovagoltam rajta elõször, én indítottam el. Mindenki szerette. Ha megtartom, nyilván ma is élne. Mégsem esek kétségbe akkori döntésem miatt, s nem szórok hamut a fejemre. Jól tettem, hogy megváltam tõle. Nekem egy megbízható túraló kellett, s szegény ennek a követelménynek nem tudott megfelelni. Becsuktam a szemem, lelakatoltam a szivemet, s felhívtam Kastélyt, hogy cserélnék vele. Szenyort és Totemet adtam Broncoért. Nem bántam meg! Nem bántam meg! :( :( :(

[hihi]

Ezek szomorú dolgok, tudom, de nem lehet minden livat megmenteni.Ezt is tudom.Lovat elaltatni, lelõni számomra mindig is egy megrázó élmény volt,ma is az.Arra válaszoljatok nekem:Ha van egy lovad. Reményeket fûzöl hozzá, szeretnél vele mondjuk túrázni, vagy ugratni, vagy akármi..Lesérül. De te addigra annyira megszeretted, hogy semmiképpen nem akarsz megválni tõle.Vágót vagy altatást javasolnak.Megpróbálsz mindent, hogy erre ne legyen szükség?Ha akad ilyen lehetõség- mindegy, hogy mi- megpróbálod?Ki tudod várni azt a fél vagy egy évet ami felépül, pontosan betartod az utasításokat?El tudod viselni, hogy már nem fogsz vele Grand Prix-t nyerni? :confused: Sheriff, a te eseted(id) egyébként egy kicsit más.Tisztelem és becsülöm azokat a lovasokat akik nem próbálják elfedni a valódi okokat az eladás körül.

[sheriff]

idézet:

---

Eredeti szerzõ: Laura: ...Engem ez a része érdekel, az eladó érveit értem, de hogy történik ez a gyakorlatban? Meghirdetik x összegért, jelentkezik rá vevõ. Ha elmonják, hogy a ló az elmúlt fél évben gyakorlatilag csak sétált, mert minden más tilos volt számára, akkor aligha veszi meg bárki is, legyen az a ló bármilyen olcsó. ... [/QUOTE]Nem ismered az emberi lélek bugyrait! Az emberek hihetetlenül ostobák. Mind egy szálig, beleértve magamat is. Ha venni akarnak, akkor vesznek. Bármi áron! Vacakot, használhatatlant, életveszélyeset, bármilyet. Mert belenéztek a szemébe, megbabonázódtak, meghülyültek, stb.Elmegy az egyszeri ember pl. a Páldeákhoz, hogy aszongya: "Cseréjjünk te! Adok egy karórágót egy igazán jó lóért! De nagyon hibátlan legyen, mert magamnak lesz!" Páldeák azt válaszolja, hogy: Miért is ne? Van itt egy olcsó arab csõdör. Persze van egy kis bibi vele.Kihozzák az egyszeri ember által jól ismert, hírhedt hírû lovat, a Faradzs nevût. Akit az egyszeri ember látott egyszer, amint úgy viszi el a szájával a kick-box bajnokot, mint szél a pitypangot. Tudja az egyszeri ember, hogy a ló fél éve használaton kívül van mivel ínszakadása volt. A lábán még most is (és mindörökké) látható ennek nyoma. A lovat korábban gondozó lovász könyörögve kéri, hogy meg ne vegye a lovat, ha kedves az élete. Mindenki óva inti. Még az eladó is hümmög, pedig neki aztán nem szokása.Az egyszeri ember meg nézi a karámba kitett fantasztikus lovat amint zászlós farokkal, karika nyakkal rohangászik, prüszköl és úgy néz ki, mint maga a lovak istene. Nincs is annyi pénze, hogy megvehesse! Kölcsön kell kérnie. Eladósodik, megveszi részletre, boldog. Pedig az eszére hallgatva menekülne onnan.Hát, hogyan lehet ekkora barom valaki? És ez így megy folyton-folyvást. Mindig akad dinka vevõ, aki pénzt ad olyan lóért, aminek az elviteléért az eladónak illene fizetnie.

[Aniko]

Bizony-bizony... tudnék mesélni.

[gaforka]

Sziasztok!Csak most olvastam vissza az írásom utáni leveleket (bocsi), és azért hozzá kell még szólnom a dologhoz.Szóval: én régebben mindenkit elítéltem, aki nem a végelgyengülésig tartotta az állatait, mindent megadva nekik a használhatóság határai után is.De: sajna rá kellett jönnöm, hogy ez egy elég naiv szemlélet, és néha még az állatoddal is kiszúrsz... Nekem volt egy kutyám, akit hisztimnek köszönhetõen 3szor mûtöttek, majd óriási kínlódások közepette pusztult el otthon. Akkor kicsit elgondolkodtam, hogy talán mégis inkább el kellett volna altatni másfél évvel korábban, mint ahogy az állatorvos is javasolta :( Ma már a lovakra is azt mondom, hogy inkább altassák el, vágassák le, minthogy kínozzák nem megfelelõ használattal...ja, és hogy a glóriát levegyétek a fejemrõl, el kell mondanom, hogy Kastély egyik ajánlatára komolyan elgondolkodtam egy cserén (Sikit egy csikóra). Kapnék olcsón egy jó csikót, plussz Sikit odaadnám (állítólag maradna nála legelõn, csak ezt nehezen hiszem). Szóval néha nálam is majdnem gyõznek az észérvek És végül, de nem utolsósorban: valahol irigylem azokat az embereket, akik olyan kemények tudnak lenni, mint Sheriff, mert igazából õk csinálják jól...

[hihi]

Szerintem inkább arra kéne rájönni, hogy mi az arany középút, mi az ami még nem állatkínzás.

[pszihopata]

hihi!Az a baj,hogy az "arany középút" megtalálása még Buddhának is sokáig tartott,pedig más dolga sem volt !Sebaj,azért keressük mi is!

[gaforka]

Példaként: A lovamon látom, hogy irtóra menni akar, minden vágya egy gyors, elnyújtott vágta. Viszont tudom, hogy utána sántítani fog, mert nem bírják a lábai a tempót.Itt mi a kínzás? Tépni a száját, vagy hagyni hogy lesántítsa magát???Ilyenkor komolyan nem nagyon tudom mitévõ legyek... :(

[jegytelenpej]

Gaforka, necsináld má! Hát hányszor van, hogy mink is olyat szeretnénk, amit nem lehet? Az élet az már tsak ilyen. De, hogy amúgy ettöl ne lenne szép és kerek? Én például most Mauritiusra nagyon szívesen elmennék, de ahhoz bankot kéne robbantanom, ám nem kifejezetten a kaszinóban. Maradok. No már most. A gyerek is már csak olyan, hogy sok mindenre kíváncsi. Lehet-e, vagy sem, de sokszor olyan is élénken érdekli, ami a testi épségét kifejezetten veszélyezteti. Ezekben a kérdésekben szörös szívü vagyok. Nem engedem, punk-tum. De, hogy ezzel egyszersmint kínoznám azt a szegény purdét? Oszt, nem is egészen értem, minek tépni a száját ahhoz, hogy ne rongyoljon? Ha nem láttalak volna lovagolni, talán nem lennék ennyire megrökönyödve. Ha ennyire tele van a hü pára, akkor meg nem kell az agyas telivérivel galoppozni. Séta-ügetés. Uncsi, uncsi, de nincs sántaság, nincs szájtépés. Na, én sem tépem tovább aztat. Csak arra akartam (békében) rámutatni szándékozni, nem lehet-e, hogy a példád statuálásilag kissé sánta? De, ugye nincs harag? ;) No, ha vajákosak nem is nagyon vagyunk e topicban mostanság, némi vaj azért nekem is van a fülem megett...

[gaforka]

Jóvanna!Azért a szájtépést kissé átvitt értelemben használtam. Asszem nem sokáig lennék az öreg hátán, ha merészeltem tépkedni õkelmét De olyan nehéz ellenállni, mikor te is mennél, õ is menne...

[hihi]

jegytelenpej!

[hihi]

Helló lovasok!Elõ kellett kaparnom ezt a témát újra, mert megint tanultam valamit.A ló akirõl ugye tudjuk, hogy "kiment" az ina, tökéletesen meggyógyult.Lovagoljuk, szeretjük stb...Viszont ami nekem új ebben az ügyben, kiderült(nem most, hanem már több hónapja),hogy igen nagymértékû gyulladások voltak a patájában- melyeknek a helye látszik mikor patkoljuk-.Jó, mi?Ez nagymértékben hozzájárult az ínproblémájához is.Na ezt eddig nem tudtam. a lényeg: NAGYON fontos a jó kovács, és ne veressük szét kemény talajon a pacink lábát, mert eredményezhet kellemetlenségeket is. Nektek mi a véleményetek?

[realcowboy]

idézet:

---

Eredeti szerzõ: hihi: Nemrégiben olyan élmény(ek)ben volt részem, hogy muszáj leírnom nektek. Van nálam egy ló aki úgy került hozzám, hogy mindkét ina "kinnt" volt. Az állatorvos közölte, soha nem lesz belőle teljes értékű paci.Egyértelműen szörnyűlködött mindenki aki látta a ló lábát. A tulajdonosa nem akarta elaltattatni, azt mondta kap még egy utolsó esélyt,hátha felgyógyul.Ezután került le hozzánk, ahol kezelésbe vette egy "vajákos" ember.Közölte, hogy teljesen át kell majd lovagolni, mert nincs rendesen a hátulján a sújpontja.Mindezt úgy, hogy nem ült a hátán és nem látta még mozogni sem.Nap mint nap megmasszírozta, nyújtotta lazította az izmokat.Azt mondta azért ilyen a lába,mert teljesen be vannak kötve az izmok,valahol pedig kijön a probléma egy idő után, és az mindig a leggyengébb pont, most nevezetesen az ina a lónak..Hittem is meg nem is, úgy gondoltam ártani nem árt vele,csinálja.Két hét után dupla futószáron ment a ló lépésben, kevés ügetésseHajlítgatta léptette. Ma már ott tartunk(3 hónap), hogy teljesen visszaszáradtak az inak, csak hidegvádli maradt.Üget, most kezdtünk el vágtázgatni.Semmi baja, gyönyörűek az inak.Hát ennyi.Ha van valakinek ilyen élménye, örülnék,ha ide leírná.Tudja meg mindenki,van mindig egy utolsó utáni esély a lovaknak, hála ezeknek az embereknek.Mi meg tanuljunk belőle, sokszor mi okozzuk a problémákat a tudatlanságunkkal. [/QUOTE]Nekem az, hogy aranyat ér az olyan vajákos ember aki az "inát" gyógyítja a lónak, miközben nyomás van a talpában! Ez egy patavizsgálóval azonnal kiderült volna! Szóval aranyat ér. Fõleg ha bele van öntve! [ Október 31, 2003, 10:18: Az üzenetet átszerkesztette: realcowboy ]

[hihi]

lehet! De nyomásra nem volt érzékeny.Vizsgálták így is. A helyzet az, ha leírtam volna az elején, milyen vizsgálatokat végeztek rajta,nem lenne kavarodás.de tömören tudom: mindent. Mindegy,nem tudom, de az aranyat én is szeretem Te vagy a kedvencem realcow, drága!!! [ Október 31, 2003, 15:57: Az üzenetet átszerkesztette: hihi ]

[realcowboy]

idézet:

---

Eredeti szerzõ: hihi:Te vagy a kedvencem realcow, drága!!! [/QUOTE]És mondja nekem valaki mégegyszer, hogy a nõknek virággal, szép szavakkal kell kedveskedni! (bár sosem voltam hagyományos e tekintetben)Hihi!Biztos vagy te ebben?

[hihi]

Ó jeah!! Te legalább egy kicsit kekec vagy, ezt nagyon bírom.

[Gumilovas]

RC! Biztos, hogy Hihi kedveskedni akart Neked? Hogyan fordítanád le azt, hogy "realcow"? tongue.gif

[hihi]

Gumilovas,Tényleg kedveskedek! nem félreérteni semmit!!

[fehér bölény]

hihinek.Énis jártam így.Kölcsön adtam a lovat./soha többet/.Mindd a két elsõ ina a tizenöszörösére dagadt.Napi 50xes jegelés egy halom gyulladáscsökkentõ 7hónap hejbejárás.Elértem vele,hogy már egy húsz kilóméteres túrára is alkalmas,persze ésszel,holott az ina nagyon vastagon beszûrõdött.

[bonczbalazs]

Üdv mindenkinek.Bár az utolsó hozzászólás is elég régi, végigolvasva a topicot a következõ elhatározásra jutottunk. Családom bármikor befogadna már meglévõ lovaink mellé egy ilyen lehasznált, csak simogatni való lovat. Ha ezzel valakinek segíteni tudunk, Írjon egy e-mailt. Címem bonczbalazs@freemail.hu.

[Paint Horse]

Vajákosok!Van nekem egy sánta lovam. Izületi gyulladással kezdõdött a történet még novemberben. Aztán javult, mentem vele finoman, nemsokat. Most megint sánta. Az akkori röntgen semmit nem mutatott, a mostani már kopást sejtet. Mi légyen a lóval? VAn rá valami alternatív gyógymód, amivel van remény, hogy helyrejöjjön, vagy szóljak bonczbalázsnak, hogy nekem van egy simogatásra alkalmas lovam....Üdv, PH

[hihi]

Most vettem észre ezt a topicot...el is feledkeztem róla.Röviden a sztori:a ló,mely egy évig volt nálunk, száraz! egészséges lábakkal, távozott a boldog gazdival. :kocc: ,röhögve bírta a 2 órás terepeket.(elsõ lovaglásom vele 15 perc séta volt... )A vajákos meg elköltözött... Most valahol Bicske környékén táborozik.Sokmindent tanultunk tõle, és ennél a lónál jöttem rá, tényleg nem szabad feladni.