6542 válasz a témához

[sheriff]

Barefootnál az igazság. (Mint mindig.)A ló nem tisztel téged. Pajtásának tekint. A rangsorban nem vagy egyértelmûen fölötte. Igaza van Barefootnak, a vezérrel, vagy bármely másik, a rangsorban egyértelmûen felette álló lóval nem merné megtenni, hogy nekiszorítsa akárminek, elsodorja. Nem rád figyel, nem ismer el téged vezérnek. Édesapád fél tõle, írod. Ezt a lovad nagyon jól tudja. Te is ember vagy, ráadásul kisebb is mint apád, úgy gondolja hát, hogy õ erõsebb nálad, feletted áll, elsodorhat, fellökhet, stb.A gyógymód annyira egyszerû, mint a pofon. Bare is megírta. Földrõl való munka! Ennyi, kész. Én suttogásnak, csatlakozásnak hívom, Bálint futószárazásnak. Foglalkozni kell vele! Sokat, nagyon sokat. Módszeresen és tudatosan. Szakszerûen, következetesen. Nem arról van szó, hogy körbe-körbe kell zavarászni, amíg el nem fárad. A rangsort kell kialakítani és mélyen besúlykolni. Folyamatosan biztosítani, hogy ne felejtse el.Ha ez megvan, mit sem számít, hogy ki van-e herélve vagy sem. A herélés nem segít a helytelenül nevelt csikó nevelésében. Az csak kényszerû eszköz arra, hogy gond nélkül együtt lehessen tartani különbözõ nemmel született egyedeket.Idegen hülyeséget javasolt, ha azt ajánlotta, vidd el magaddal túrába. Majd jól úgy jársz, mint én. Elõbb tanulja meg, hogy ki a fõnök, hogyan adja az utasításokat a fõnök, mikor mit vár el a fõnök. Utána esetleg lehet túrázni vele. De nevelési módszernek a túrázás akkor sem jó. Jó relaxációnak, idõkímélõ lejártatási módszer, de okosabb nem lesz a lovad tõle. Ott nem sokat fog tanulni.

[Haflingi]

Piaffe!Sheriff a szívembõl beszélt (miután én is vettem idõt és fáradságot és végigolvastam a problémád). Szóval a lovaglás nem ott kezdõdik, hogy a lovat megpróbálja az ember minél jobban lovagolni. Ez k.... kevés. Fõleg egy ménnél. De sose akard, hogy herélt legyen belõle. Más a "fénye" egy csõdörnek.Arra reagálva, hogy nem alakul ki a rugós csipkelõdõs hajlam... Nem t'om. Az én ménem farkán felmászhatott bármelyik gyerek, mint egy mászókötélen. Sose rugott. Nem is harapott. Ez talán abból adódott, hogy hamar tisztázva lett vele a rangsor, tisztelte az embert, de emelett szerette is! Mert fontos, hogy ne úgy tisztelje az embert, hogy közben meg van félemlítve. Olvass és figyeld a lovakat a ménesben. Keresd a domonáns lovat és figyeld, hogy mit csinál.A harapás más. A csipkelõdés a rangsor eldöntésének egyik módja (aszongyák meg így is tûnik). A domináns állat sem mindig egyféleképpen viselkedik a rangsor-eldöntõs-helyzetekben. Nézz meg néhány példát és türelemmel próbáld meg kitalálni, hogy mi használ neki, hogy elismerjen. Jó szolgálatot tehet egy jó idõben adott "pofon". Ezzel nem arra buzdítalak, hogy üsd a lovad, de ne hegyd, hogy a fejedre üljön. De: ha így reagálsz, mindig csak akkor és azonnal és egyetlen pofonnal és nem ütlegelni. Vagy: sokszor látni, hogy a dominánsabb ló arra kényszeríti a másikat, hogy hátralépjen. Tehát a rossz reakcióját követõen elég sokáig hátralépteted. Vagy elõfordul, hogy figyelemre sem méltatja a próbálkozó állatot. És még stb. Próbálkozni kell melyik válik be, de semmiképpen sem azt várni, hogy egyetlenegy fegyelmezõ alkalomtól változik a helyzet. Türelem.Foglalkozz vele sokat karámban is, a földön is. Érd el, hogy úgy nézzen fel rád, hogy közben nem fél tõled. Egyszerûen ismerje el, hogy egy társ vagy, aki vitathatatlanul több, mint õ.Rengeteg módja, gyakorlata van a földön való munkának. Érdemes utána nézni.

[piaffe]

Elõször is senki sem nevelési szándékkal gondolta a csikót túrázni vinni.Másodszor Idegen semmit nem tudott a csikóról, mikor ezt javasolta (amivel engem így besózott, pedig ezelõtt eszem ágában nem volt soha túrázni vinni).Apu tényleg fél tõle, de emiatt õ egyáltalán nem is foglalkozik vele. Annyira fél tõle, hogy még be sem meri vezetni az istállóba. Nem szereti a csikót emiatt a dolgai miatt, mert számára egyáltalán nem megbízható, így mégcsak soha meg sem símogatja (Dalnokkal ellentétben), tehát kapcsolatuk max. odáig terjed, hogy farkasszemet néznek egymással. Így nem tarthatja õt sem alacsonyabb rangúnak, sem fõnöknek.Az viszont igaz, hogy engem nem tekint teljes mértékben fõnöknek. Sajnos. A nevelése során mindig akadtak olyan dolgok, ami miatt nem nagyon volt alkalmam sokat foglalkozni vele. Valahol ott kezdõdik a dolog, hogy már az anyja nagyon nem tisztelte az embert. Õ 3 évesen került hozzánk, borzalmas állapotban, mert nagyon el volt hanyagolva. Pedig nagyon jó adottságú kis ló lett volna, de szegénynek a csikókora abból állt, hogy állandóan egy istállóban állt bekötve, néha kaját dobtak elé és alig-alig volt megkörmölve. No ehhez képest azért elég jól nézett ki: [url="http://"http://www.tar.hu/piaffe/Csini.jpg"]õ[/url] lenne az. Ebbõl adódóan elég nehezen kezelhetõ volt, bizalmatlan, nagyon makacs és sokszor szemtelen. Amíg nem volt csikó, addig jól elboldogultam vele, de nem volt egy egyszerû eset. Nagypapám azért néha kicsit próbálta megrendszabályozni, de igazából csak azt érte el vele, hogy inkább félt tõle, s nem a tiszteletet sikerült kivívnia. Aztán mikor Árész megszületett, akkor kezdõdtek vele az igazi gondok. Olyan bizalmatlan lett, mint még soha és nagyon féltette a csikót. Ha bárkit a csikó közelébe ment, harapot, rúgott, teljesen bevadult. Akkor már teljesen abbahagytam a lovaglását, mert akkoriban nem volt idõm mind a 2 lovamra. Teljesen megváltozott az ellés után, én meg igazság szerint elkezdtem kicsit félni tõle, mikor pulóveren keresztül harapott ki belõlem darabokat. Így nem tudtam igazán a csikó közelébe férkõzni. Nem lehetett bemenni hozzájuk, csak ha meg volt kötve a ló (azt is mindig a nagypapámra bíztam). Árész picinek nagyon félõs volt, pláne hogy az anyja mindig eltakarta elõlünk, amivel õ azt látta, hogy az embertõl félni kell. Végül nagy nehezen megszelidítettem, de nem volt könnyû (rengeteg idõ) és végül elértük, hogy mindig odajött hozzám és akár a mezõ közepén felvehettem mind a 4 lábát, s õ addig teljesen nyugodtan állt. Aztán késõbb jött a tél, délelõtt suli, délután Dalnok (õ akkor még nem otthon volt, hanem Jakabon), így mikor hazaértem, már rég sötét volt és a csikóra semmi idõm nem jutott, nagypapám meg olyasmikkel soha nem foglalkozott, hogy a lábát felvegye, vagy hasonlók. Ezért késõbb újból meg kellett tanulnunk a lábfeladást és sokkal makacsabb volt, de azért sikerült.Egy csikóval pedig mit lehet csinálni azon kívül, hogy vezetgetem és felveszem a lábát nap mit nap? Ennyit tudtam megtenni, s az lett az eredménye, amit leírtam.Most, hogy már így kezdünk felnõtté válni, elkezdtük a futószárazást. Nem sokszor vittem még ki ugyan, dehát még csak 2 éves múlt, hova is siessek? Ráadásul egyesek szerint árt egy csikónak a futószárazás (fizikailag értendõen, mert még nincsen teljesen kifejlõdve), de én ezzel fõleg az õ esetében nem igazán értenék egyet. Itt egy újabb alkalom a vitázásra... Kérem ezzel kapcsolatban a véleményeket! Kaptam olyan indokokat, hogy a futószárazás megterhelheti a csikó ízületeit, pl. a csípõnél. Tudniillik minden csikónak vannak hirtelen megnyúlási szakaszai, amikor az izmok még nem erõsödtek meg kellõképpen és ilyenkor a szalagok és izületek tartják a súlyát. Másik probléma, hogy a futószárazáskor a lónak a belsõ hátsó lábával jobban alá kell lépnie a testsúlyának és ezt hosszútávon fizikailag sem bírja. Rosszabb ha nem lép alá, mert ilyenkor csavarja magát, fõleg ha elfáradt, ilyenkor csipõproblémákkal számolhatunk késõbb.Azonban Árész a többi csikóhoz képest, amit életemben láttam, sokkal arányosabban és folyamatosabban fejlõdött. Nem igazán voltak észrevehetõek a hirtelen megnyúlások és korához képest nagyon fejlett. A másik pedig, hogy futószáron egyszerûen tökéletesen dolgozik elejétõl kezdve. Vonalon megy, maga alá lép rendesen (sõt, az alap jármódjában is legalább 3 patanyommal túllépi az elsõt ügetésben), egészen egyensúlyban mozog, van kedve mozogni és soha nem ellenkezik. Talán legelsõ alkalommal támadt olyan ötlete, hogy õ most inkább a másik irányban folytatja a futkorászást, de következõ alkalommal már az sem jutott eszébe. Kis csitításra egybõl lép és egy ostorlegyintésre azonnal vágtázik, nem húzza erõsen a futószárat, vagyis jobban viselkedik, mint sok kifejlett, már sokat futószárzott ló. Gondolom ha megerõltetõ lenne neki bármi is, akkor nem engedelmeskedne ilyen szépen, hanem mondjuk próbálna megfordulni, hogy a dolog legalább kicsit változatosabb legyen stb. Szóval én nem igazán tartok attól, hogy ezt a korai futószárazást helytelenül teszem. De ki mit mond erre?Nem tudom, hogy ez a kezelhetõség futószáron ugyan mibõl ered. Olyankor egyszerûen teljesen fõnöknek érzem magam, hisz úgy viselkedik, mint egy kisangyal. És az se semmi, hogy a nyerget elsõre így sikerült felrakni, a hevedert pedig megszorítani, az biztos, hogy bízik bennem (sokkal nagyobb a bizalma, mint Dalnoknak). Amíg megkötve kell állnia felszereléskor, talán az egy kicsit nehezebb, mert türelmetlen, de azt hiszem ennyi idõsen ez nem érthetetlen. Azt nem értem, hogy ha futószárazom, mitõl fog engem jobban tisztelni ennél, hiszen futószáron már most tökéletesen engedelmes. :confused:

[Haflingi]

Szerinetm (de talán csak szerintem) a futószárazásnál csikó korban a legfontosabb, hogy ez ne kiskörön történjen (így kevésbé terheled az izületeit) és nem kell még nagyon kikötni a lovat.Hogy mit tudsz még tenni? Ha van egy karám, ami nem túl nagy (ne kelljen futni kilométereket utána, mint egy hülye) , de nem is túl pici (úgy 20m min.) , az sem baj, ha nem körkarám elkezdesz vele szabadon dolgozni. Nagyobb a mozgástere, tényleg nem terheli annyira az izületeit és több tiszteletet is követel a feladatokat követni. Lépés, ügetés, vágta mindkét kézen, forduljon meg a te jelzésedre, de csak akkor forduljon, ha jelzel. Kitehetsz neki rudakat a földre, figyeljen oda és menje át rajta. Kirakhatsz pici X-eket is ugrani, ez díjlónak is jó, nyúlik a háta, figyel és többnyire szeretik. De: ne ragadjon el az a vágy, hogy a ló szépen ugrik és emelem az akadályt. Tilos az izületeit túlterhelni, ez még csak a játék kedvéért van.De a legideálisabb, (ilyened úgysincs:) ), ha van egy nagy karám körüli folyosó, ahol a több ló tud egysezrre dolgozni, természetesen több segítõvel és van benne lejtõ és emelkedõ és víz és pici akadály. Ez kellene a lelkének a lábának meg stb.Piaffe!Egyszer, ha találkozunk (és ezt elõre tudjuk) adok neked kölcsön egy videokazettát. Az a valódi idomítás és tisztelet.

[Lobengula]

Szia Piaffe!Szerintem azt te tudod eldönteni, hogy ártassz-e a csikódnak a futószárazással. Mi a telivér csikókkal kb ennyi idõsen kezdünk el dolgozni, és az a tapasztalatom, hogy nehéz túlkérdezni õket, mert azonnal "szólnak" ,ha soknak érzik a munkát. Hogy melyiküknek mi a sok, az pedig nagyon változó. Nekem is volt ilyen jellegû problémám az otthon nevelt csikómmal, hogy mindig csak a pajtásának tekintett, de ha kértem valamilyen feladat megoldására, azonnal lelkesen csinálta. Szerintem akkor is ugyanúgy pajtás voltam a szemében, csak jó játékot találtam ki, amiben õ is szívesen részt vett.

[piaffe]

No Haflingi hozzászólását csak most olvastam.Nem nagyon van alkalmam ménesi lovakat megfigyelni. Nálunk pedig csak e két kis alávaló gazember (vagy gazló) van. Jól megvannak együtt, de azért mindig vannak nézeteltérések közöttük. Nem tudom megállapítani, hogy melyikük a domináns (talán egyelõre inkább Dalnok), de szerintem nem nagyon van e téren különbség a két ló között, viszont ha Árész még fejlõdik, akkor átveheti a vezetést. A rivalizálás abban nyilvánul meg néha, hogy Árész odamegy Dalnokhoz, belecsíp hátulról (de néha még az sem szükséges), s Dalnok rúg egyet. Vagy kettõt, vagy még többet, s nem csak figyelmeztetésül, hanem kimondottan erõset. A csikónak meg meg sem kottyan, ugyanúgy folytatja, míg meg nem unja. Aztán még az fordul elõ, hogy Dalnok - pl. ha úgy gondolja, hogy amott több széna van - Árész felé indul, s rendszerint sunyításával és lendületével a csikót elzavarja. Ez történik sokszor fordítva is, csak általában Dalnok eszik ott, ahol õ akar, Árész pedig csak próbálkozik.Nos ennyit látva én még nem igazán vagyok kisegítve. Rúgni, sunyítani nem tudok, s erõsebb nem vagyok.

idézet:

---

Jó szolgálatot tehet egy jó idõben adott "pofon". [/QUOTE]No igen, de általában kb. egy pillanatig tart a hatása. Nem tudok neki akkora pofont adni (legalábbis kézzel biztosan nem), hogy hosszabb idõre a csipkedésrõl lemondjon. Ez kb. olyan, mint ahogy Dalnok is hiába rúg bele minden erejével, õ a zaklatást ugyanúgy folytatja.A hátraléptetést még büntetésként sosem használtuk, s egyébként sem ártana kicsit többet gyakorolni, mert ebben egy kis tudáshiányt észlelek. Nehezen indul el hátra. No de nemsokára ezt is úgy fogja csinálni, mint a kisangyal. ;)

idézet:

---

Próbálkozni kell melyik válik be, de semmiképpen sem azt várni, hogy egyetlenegy fegyelmezõ alkalomtól változik a helyzet. Türelem. [/QUOTE]Minden rossz mozdulatára kap valami büntetést, de a varázs nála túl kevés ideig tart. :( Egyébként semmi olyan hatásosat nem találtam, mint a díjlovagló pálca. Félni nem fél tõle, tudja hogy mikor a kezemben van és csak egyszerûen felétartom, akkor az nem harap (még...), de ha már suhintok vele egyet, vagy kicsit megpöccintem vele, igenis tiszteletben tartja. Dehát nem lehet mindig a kezemben, így csak mikor huzamosabban nehezebb bírni vele, akkor veszem a kezembe.

idézet:

---

Rengeteg módja, gyakorlata van a földön való munkának. Érdemes utána nézni. [/QUOTE]Hol? :confused: Ha itt a fórumon írnátok ilyen tippeket, nagyon megköszönném, hátha tudtok olyan ötleteket, amik nekem soha nem jutottak volna eszembe.

idézet:

---

Más a "fénye" egy csõdörnek. [/QUOTE]Ez a mondat nagyon tetszik, mindig is valami ilyesmit kerestem. ;) S még egy valamit szeretnék hozzáfûzni az eddigiekhez. Nem hinnám, hogy bármit is változna, ha akár már most ki lenne herélve. Amikor kicsit bolondériázik pl. Dalnok mellett elvezetve, az valahogy nem igazán a vad csõdörösségének megnyilvánulása. Nyilván mivel csõdörnek született, a génjeiben van a dominanciának, feltûnni akarásának megynyilvánítása egy másik ló elõtt.Férfiasságát:D csak a karámban, nyugodt állapotában látom kiengedni, mikor épp ahhoz tartja kedve. De mikor kanca volt a közelben, akkor eddig soha. Csak amolyan izgága érdeklõdés volt az idegen ló miatt.

[piaffe]

Hoppsza, ezt a két hozzászólást is csak most vettem észre, mindjárt elolvasom.

[piaffe]

Hát a kör az akkora, amennyire a futószáram hossza engedi (én csináltam, nem bolti méretû), s a kör eléggé egy átlagos átmérõjû. De azt hiszem egy picit még toldhatnék hozzá, ártani semmiképp sem árt.Kikötni természetesen nem nagyon kötöm ki, szépen lazán, de azért legyen hatása is. És nem is ellenkezik, nem rángatja, a nyakát pedig szépen tartja.Van ilyen karám, erre tökéletes lenne. Szoktuk ott futtatni õket kettesben Dalnokkal, s csak külön õt is. Dalnokkal együtt persze nem lehet megcsinálni, amit írtál, ahhoz egyedül kell lennie. Csakhogy ha Dalnokot elviszem tõle, akkor állandóan leragad egy csücsökben és a munka menete megtörik. De ez olyan kedvfüggõ, tegnapelõtt pl. nem akart menni a dolog, máskor meg jobban figyel rám. Ha futószárazni viszem, az más. Olyankor Dalnok abszolút nem hiányzik neki. Valahogy jobban érzi, hogy ott neki most munka van, amit a kedvemért végre kell hajtania.De azért próbálkozunk, még ma viszek be néhány rudat a karámba. ;) Olyan ugrató folyosónk tényleg nincs, s nem is lesz.A videókazi pedig nagyon érdekel! Talán nemsoká elnézek valami versenyre. Ha megyek, majd szólok elõre.

idézet:

---

Szerintem azt te tudod eldönteni, hogy ártassz-e a csikódnak a futószárazással. Mi a telivér csikókkal kb ennyi idõsen kezdünk el dolgozni, és az a tapasztalatom, hogy nehéz túlkérdezni õket, mert azonnal "szólnak" ,ha soknak érzik a munkát. Hogy melyiküknek mi a sok, az pedig nagyon változó. [/QUOTE]Én teljes mértékben úgy vélem, hogy egyáltalán nincsen megerõltetve. A karámban kicsit mélyebb a talaj és néha elég poros is, ott nincs annyit kedve mozogni. De futószáron meg se kottyan neki ez a kis munka.

[Bazs]

Megint a herélés, a szükséges rossz. Ellene vagyok, tekintet nélkül a körülményekre, mert én is azt hiszem, szebb, jobb azt a mént úgy meghagyni, ahogy a természet megalkotta. A heréléssel valami lényegi dolog tûnik el belõle. Lehet, hogy kezelhetõbb, kedvesebb lesz heréltként, de nem lesz már ugyanaz, ami elõtte volt. Ugyanakkor elismerem, hogy néha sajnos szükség van a herélésre. Ha odáig fajul a dolog, hogy életveszélyessé válik a ló, akkor nincs mit tenni. Igazából tegnap (újólag) kénytelen voltam elgondolkozni ezen. Kétéves méncsikóm, [url="http://"http://www.egsys.hu/~bazs/Silverado/DSCF0079.JPG"]Ciprián[/url], aki Silveradoban lakik, ismételten feladta a leckét. Az történt ugyanis, hogy kantárszáron vezettem vissza a karámjába, õ pedig szokása szerint megfogta a szár felé esõ végét, amivel vezettem. Nem igazán tartottam elõnyösnek, hogy a kantárszár rágcsálásával szórakoztassa magát, ezért a szárvéggel hátrasuhintva pofonvágtam, mire elengedte. Ez mégegyszer eljátszódott, majd amikor harmadszorra vette a szájába a szárat, én pedig harmadszorra akartam megpofozni érte, egyszerûen felágaskodott, lekaszált a bal elejével, majd kitépte a magát a kezembõl és elrohant. Nagyobb baj nem lett a dologból, mert elég hamar sikerült megfognunk, nem sérült meg, és nekem is szerencsém volt, hogy csak a vállamat találta el. Viszont ez már nem elõször fordul elõ, megcsinálta mással is. Rúgni nem rúg, de a másik problémája, hogy kegyetlenül harapós. Nem egyszerûen csipked, hanem igazán nagyot harap, igazából nem is a játékos kedvén múlik, mert mindig van kedve harapni - elég, ha megközelíti az ember kellõ távolságba; ha nem vigyáz, oda a fél karja.Sokat gondolkoztam rajta, hogy hol rontottam el. A születése napjától kezdve nap mint nap foglalkoztam vele, sokat ment futószáron, vezetéken, körkarámban suttogtam, csatlakozott is, volt már nyereg a hátán, zabla a szájában, ez mind mûködött: amikor munka van, semmi gond nincs vele. Odafigyel, érdeklõdõ, együttmûködõ; olyankor nem harap, és például ha a karámban, munka közben megállítom, és a lábát kérem, sokkal könnyebben adja, mint amikor a patamosóban áll.Tulajdonképpen ugyanaz a kérdés merül föl bennem állandóan, amit Piaffe is említett: hova siessek egy csikóval, aki épphogy elmúlt kétéves, mi többet kéne még tudnia? Gyakorlatilag azon kívül, hogy a hátára üljek, már majdnem teljesen "kész van". Azt hiszem, ezt külön kell választani a kezelhetõség kérdésétõl. Hajlamos vagyok elhitetni magammal, hogy öröklött a dolog: apja, anyja ugyanilyen, harapós, sõt rúgós. Anyai féltestvére, akit szintén a születése óta nevelek, szintén mén, de teljesen más, mint Ciprián. Az a csikó valószínûleg élete végéig megmaradhat ménnek, nyugodt, megbízható, kezelhetõ lesz. Pedig ugyanúgy csináltam mindent.Azt hiszem, inkább az a problémák oka, hogy ilyenkor, kétéves kor körül, amikor már majdnem elérték egy kifejlett ló méreteit, kezdenek tisztában lenni saját erejükkel, és próbálgatják a korlátaikat. Hátha átvehetik a vezetõ szerepet. Némi tanácstalanság is van bennem (bár ez nem a legjobb szó): mivel a "suttogás", a földrõl való munka során minden megy, mint a karikacsapás, így ennek során nem tudom megoldani a problémát; lehet, hogy drasztikusabb módszerekre lesz szükség. De nem akarom elverni sem, bár annak valószínûleg lenne foganatja. Visszatérve a herélésre. Ha mindenképpen szükség van rá, akkor is csak kényszermegoldás lehet, és semmiképp sem ajánlatos 4 éves kor elõtt megejteni. Nemhogy nem lesz csõdörös jellegû, erõteljes, kitelt formájú, de kifejezetten fejletlen, csúnya, visszamaradott felnõtt ló válhat belõle. Találkoztam már ilyennel, ezért tartok különösen a korai heréléstõl. Legideálisabb 4-5 éves kor körül, amikor már teljesen kifejlõdött, de még elég fiatal ahhoz, hogy a viselkedése is megváltozzon, elhagyja a csõdörös szokásokat.No, lényeg a lényeg, hogy a kérdés egyelõre nyitva marad, legalábbis Cipriánt illetõleg. Mivel herélés egyelõre szóba sem jöhet, más megoldást kell keresni. Remélhetõleg megérjük mindketten.B

[Lear]

Sziasztok! Az a problémám a lovaglással, hogy most nincs hol lovagolni, vagyis van, csak új lehetõséget keresek tereplovaglásra olyan helyen, ahol este 6-óra körül is ki lehet menni és Budapestrõl könnyen elérhetõ. Köszi elölre is.Lear

[Bazs]

Lear! Nézz körül a Lovasapróban, vagy a Lovarda kerestetik c. topikban. Ott van többek között az én tel.számom is, ha érdekel, keress meg.

[sheriff]

Bazs!A Cipit szerintem elrontottad! Emlékszel, hogy egyszer lejöttél Silveradoba hozzá, s te benn álltál a karámban vele, én meg kívülrõl néztelek titeket, s beszélgettünk. Ciprián szarrá csócsálta a dzsekidet. Te meg csak ímmel-ámmal berzenkedtél ez ellen. Én akkor nagyon csodálkoztam, hogy miért nem vágod gorombán orrba. Az ilyen ráhagyások miatt jutott ide, ahova jutott. De nagyon szép csikó, meg kell hagyni.

[piaffe]

idézet:

---

Eredeti szerzõ: Bazs:Némi tanácstalanság is van bennem (bár ez nem a legjobb szó): mivel a "suttogás", a földrõl való munka során minden megy, mint a karikacsapás, így ennek során nem tudom megoldani a problémát; lehet, hogy drasztikusabb módszerekre lesz szükség. [/QUOTE]Na valami ilyesmi a helyzet nálunk is. A hétvégén megpróbálkoztam a karámos, cavalettis dologgal is. Elõször nem annyira értette, hogy mirõl van szó, meg fél is a rudaktól, így mindent bevetett, hogy kikerülje. De a munka második felében már tökéletesen csinálta, amit kell.De ettõl marad ugyanolyan, nem tudom mitõl változna meg. Szükség van a földrõl való munkára, csak nem hiszem, hogy a viselkedése (csipkedés, ágaskodás stb.) megváltozna ettõl, hiszen már most szépen csinál mindent.

[Haflingi]

A viselkedése nem ettõl változik meg. A hozzá fûzõdõ kapcsolatodat kell megváltoztatni.Sokkal egyszerûbb, amikor az ember ismeretlenül találkozik egy lóval, kialakítani a megfelelõ viszonyt, mint változtatni a meglévõn. Bizony a csikónevelést el lehet ott rontani (amit Sheriff is ír), hogy de helyes kiscsikó, hát ez még nem munka csak játék, hadd csinálja, majd késõbb nem hagyom... De addigra te már játszópajtás vagy nem fõnök.És ezen nem lehet egyik napról a másikra már "sértõdés nélkül" változtatni. Csak szép folyamatosan.

[Angi]

idézet:

---

Eredeti szerzõ: Zsuzska:Megállhat a fejlõdésben... gondolom azért, mert felborul a hormonháztartása. De ez csak józan paraszti ész, igazából én sem tudom...[/QUOTE]Nem vagyok szakértõ, de szerintem jófelé kapisgálsz. A macskáimat fél évesen elkötettem illetve kiheréltettem, és mind olyan csenevész maradt mint akkor volt. Nem nõttek tovább.Igaz, hogy nem lovak, de gondolom hasonlóan mûködik ez náluk is.. [ 16 Július 2002, 00:10: Az üzenetet átszerkesztette: Angi ]

[Haflingi]

Pedig az ivartalanított macskára pontosan azt mondják, hogy szép, nagy lusta, terebélyes, tekintélyes paca szerû állattá válik. Láttam is már ilyet... És akkor én ezt az egészet már végképp nem értem.Hahó! Valaki! nem tudnátok pontosabban elmagyarázni?

[ikácska]

Haflingi! Valszeg az nem mindegy, hogy mennyi idõs ivartalanításkor az a jószág. Én is láttam már borzasztóan terebélyes macskát, amit olyan 4-5 évesen ivartalanítottak, és utána hízott meg. De láttam már lovat is, amit olyan 1,5 évesen heréltek, és kopp olyan lett felnõtt korára, mint egy kanca.

[Kátya]

A here tesztoszteron termelõ szerv, és mivel eltávolítjuk, a tesztoszteron 90 %át (kb) kiiktatjuk. (A mellékvese kéreg még termel férfi hormont, de nõit is) Ezáltal nem alakulnak ki a másodlagos nemi jegyek (testalkat, izmoltság), ha túl korán herélnek. Ha a növekedés után herélünk valszeg tetemes változás nem lesz. Azt hogy a jelleme megváltozik -e, azt lova válogatja, sosem lehessen tudni (állatorvos mondta). Állatorvos mondta még: a tesztoszteron hiánya miatt a csontok egy kicsit még meg is nyúlnak hosszában, míg a csõdöröknél vaskosabb tömörebb az összes csöves csont.A macska meg azért lesz dagi, mert nem mozog annyit, mint csajhajkurászós, terület ellenõrzõs , portyázós korszakában. (Meg talán leeresztenek az izmai a hormonadag hiánya miatt).Szóval mindenki jól gondolta!! [ 16 Július 2002, 22:06: Az üzenetet átszerkesztette: Kátya ]

[Ács Balázs]

Ikácska!A lovaddal kapcsolatban, csak annyit, hogy nekem is volt kopp ilyen lovam.A megoldás nála a határozott elõrelovaglás, és a teljesen nyugott lovas, akármit csinál a ló.Ha nagyon hisztizik, esetenként a pálca is szükséges.Az említett lovam annyira agyalt, hogy a terepen végig hasmenése volt.Mindent figyelt, pocsolyába nem ment bele, de még mellette se, az utcán ugató kutyáktól ágaskodott.Sajnos ilyenkor nyugottan ülve, pánikmentesen kell elõrelovagolni és ha kell megfelelõ idõben pálca.Ha sikerül a figyelmét a munkára bírnod, abban a pillanatban a dicséret ne maradjon el.A volt agyas lovam, ma egy német hölgyé, aki esküszik rá.Ne add fel, mert a munkádnak meglesz a gyümölcse.Ja és minél többet vidd terepre, ha teheted minden nap.Az öreg lóval való kilovaglásban nem volt szerencsém, mert a másik lóra figyel még plusszban.Hajrá mennifog! ;)

[ikácska]

Balázs!Köszönöm szépen a segítséget. Én is hasonlóan gondoltam. A kutyákkal épp nincs gond, mert azokat itthon megszokta. Ha úgy van kedve, játékból fel is rúgja õket. Hozzáteszem, meg is érdemlik, mert õk kergetik, persze õk is csak játékból. Épp 3 napja szépen a rotim állkapcsába sikerült találnia. A Úgy, hogy a rotim ezáltal szépen átlyukasztotta a nyelvét olyan 2 cm hosszan. 5 másodpercnyi vinnyogás hagyta el a száját, aztán futott tovább a pacc után, a vér meg dõlt belõle. Na mindegy. Hogy ne legyen teljesen off:Szóval fogok próbálkozni, de nem mondhatom magam kifejezetten nyugodt lovasnak, amikor õ cirkuszol, de majd igyekszem. Csak ebben a nagy melegben annyira sajnálom. Ha a hûvösebb istállóban van, akkor is megizzad, és ha még dolgozik is? Szóval sajnálom ebben a melegben dolgoztatni. Lehet, hogy hülyeség, de ez van. Érdekes, mert különösebben a kocsiktól sem fél, meg a nagy traktoroktól sem, csak lakott területen kívül igazán "beszari". De azért városon belül sem esküdnék rá. Köszönöm a bíztatást, a tanácsokat alkalmazni fogom.

[ikácska]

Weskósoknak tenném fel a kérdést, mert talán õk jártasabbak a csatlakozásban, de bárki válaszát szívesen fogadom. Szóval a paccom bármikor, amikor beteszem hozzá a lábam, azonnal követni kezd, és le nem száll rólam. Ha egy órát vagyok benn, akkor egy órán keresztül van a nyomomban. De ez teljesen megváltozik egy-egy futószárazás alkalmával. Ugyanis futószárazás után, ha elengedem, megindul 1-2 lépést utánam, de inkább megáll, és engem néz. De nem jön utánam. És ez van minden futószárazás után. Gondolkodtam rajta. Lehet, hogy a futószárazást úgy dolgozza fel magában, hogy én elzavarom magamtól? Na van folytatás. Ma lefutószáraztam. Persze megint nem jött utánam. Láttam rajta, hogy jönne, de mintha nem merne. Csak bámult. Fogtam, megzargattam egy kicsit (ami elég nehéz volt, mert nagy a kert, és nincs lekerítve kisebb karámrész). Olyan 5-10 perc múlva szépen csatlakozott is. És onnantól kezdve akárhova mentem, megint szépen jött. Szóval kérdezem én, lehet-e a futószárazásnak ilyen jellegû hátulütõje? :confused:

[piaffe]

idézet:

---

Eredeti szerzõ: Haflingi:A viselkedése nem ettõl változik meg. A hozzá fûzõdõ kapcsolatodat kell megváltoztatni.Sokkal egyszerûbb, amikor az ember ismeretlenül találkozik egy lóval, kialakítani a megfelelõ viszonyt, mint változtatni a meglévõn. Bizony a csikónevelést el lehet ott rontani (amit Sheriff is ír), hogy de helyes kiscsikó, hát ez még nem munka csak játék, hadd csinálja, majd késõbb nem hagyom... De addigra te már játszópajtás vagy nem fõnök.És ezen nem lehet egyik napról a másikra már "sértõdés nélkül" változtatni. Csak szép folyamatosan. [/QUOTE]Én is így gondolom, de amikor a problémákat kezdtem ecsetelni, akkor Ti jöttetek az ötletekkel, hogy futószárazás, karámban cavaletti stb. De ha ettõl nem változik meg, akkor mért ezt ajánlottátok? :confused: A hozzá fûzõdõ kapcsolatomat kellene megváltoztatni. Tudom én. Na de azt mondjátok meg hogyan! :confused: Minden áldott nap kap tõlem legalább egy, de néha sokkal több taslát, ha bármi rosszat elkövet. És ha felemelem a kezem, akkor most már látom, hogy fél tõle, de a viselkedésén azért sem változtat. Mert ha nem tartom fenyegetõen a kezem épp, vagy nincs a kezemben egy pálca, akkor állandóan baromkodik valamit. És ez a mi esetünkben nem azért van, mert "helyes kiscsikó" volt (pedig az volt) és hogy ráhagytuk volna a dolgokat. Nem. Ha valami csínytvésen kaptuk, azért mindig kapott.Akkor most elmesélem, kb. hogy is néz ki pl. egy olyan alkalom, mikor rárakom a kötõféket és megkötöm valahova. Mert ezek a dolgok zavarnak engem legjobban.Bemegyek hozzá a karámba, õ pedig néha egybõl elindul felém, néha pedi megvárja, hogy én menjek oda. Mikor a fejére akarom rakni a kötõféket, elõször is elkezd tátogni és mindig be akarja kapni, mert az az állandó mániája, hogy mindent be kell kapni és rágni kell. Ha vezetem, akkor a kötõféket, ha a karám mellett áll, akkor a karámot és mindezt fõleg akkor csinálja, mikor foglalkozunk vele, mintha zavarában csinálná, vagy ilyesmi. Szóval nagy nehezen sikerül beledugni az orrát a kötõfékbe anélkül, hogy szétcsócsálná elõtte és a fejét egyáltalán nem félti, szóval egyébként meg nagyon könnyen menne. Odavezetem a karámhoz (miközben már néhányszor bekapta a vezetõszárat, én meg ugyanannyiszor kirángattam a szájából) és megpróbálunk megállni nagyjából merõlegsen a karámnak. Õ persze elõször úgy csinál, mint aki megállt nekem gyönyörûen, de utána meg elkezd lépni ide-oda, nem számít hogy a lábamra, vagy hogy nekem egy centi helyem nem marad mozogni. Én erre kiabálok vele egy sort és segédeszköz híján rásózok egyet tenyérrel a fejére. Az hatásos, olyankor maflán áll mozdulatlanul - egy pillanatig. Megpróbálom megkötni (kunkötéssel), de mikor épp egy kunkort szeretnék csinálni a vezetõszárból, addigra valamelyik irányban megint elmozdul és majdnem az ujjam szorul a hurokba. Erre megint egy tasla és megint egy pillanatig fegyelmezettség. Fél a kezemtõl, de szerintem nem érti igazán, hogy miért kapja, vagy csak annyira szemtelen, hogy nem számít neki néhány pofon vagy egy kis pálcalegyintés. De szerintem az elsõ. Aztán végre megkötöm és otthagyom egy pici idõre, õ meg elkezd kaparni és a vízszintesnél magasabbra is felemeli állandóan a lábait, hogy felrakja a karámfára, vagy bárhova.Bármekkora ütést kap és bárhogyan, minden fegyelmezés hatása csak a meglepõdés erejéig tart...Valamit változtatni kellene, de nem tudom, hogy mit.

[mandula]

Szerintem a helyzet a leírás alapján nem borzasztó. Ha mindennap elõadod ezt vele, megfogja szokni, hogy normálisnak kell lenni. Idõvel be fog nõni a feje lágya, az én csikóm is lököttke volt, de most már tök kultúrált, igaz már 4 éves. A lényeg, a rendszeresség, meghogy mindíg megkapja a pofonkáját ha nem figyel eléggé rád. A vezetgetés: ügetés, lépés, állj váltogatva jó gyakorlat, és bõven elég ennyi idõsen. Elõször biztos megpróbál rángatni, esetleg rálépni a lábadra, ezért, használhat 1 hosszú pálca a bal kezedbe, amivel el tudod indítani. Ha nagyon rángat, vagy nem akar megállni, 1 láncos vezetõszárat érdemes átfûzni a kötõfék orrán, de ezzel azért óvatosan kell bánni.

[Banya]

Szia Cavalier!Az önbizalmadban nincs hiba, de a lovaglótudásoddal ezek szerint akad. A jó futószárazás elengedhetetlen a már belovagolt lovaknak is és a lovasoknak sem árt ey kicsit alulról szemlélni a lovat. Ezek amiket leírtál alapvetõ hiányosságok. Fordulj szakemberhez csak ezt tanácsolhatom. Ezt azért mondom mert én ugyanebben a cipõben járok és nálam sokkalta jobb lovasembertõl tudom, hogy a hiba nem feltétlenül a lóban keresendõ!

[Banya]

Piaffe!Nagy bártoságra vall, és csak tisztelni tudlak az ambícíóidért. De nem tudom, hogy tisztában vagy vele, hogy te egy kb. egy 5 mázsás állattal akarsz kikezdeni? Csak ki nevet. Én a helyedben elõször megtanulnám, hogy mi a dörgés és csak utána kezdenék el csikóval foglalkozni. Tudod, hogy ez mekkora felelõsség? A problémádra az igazi választ nem itt fogod megkapni. Minden ló más és más. De én úgy vettem ki az írásodból, hogy a te felkészültséged nem megfelelõ egy csikó idomításához. A szándék dícsérendõ, de én a te helyedben egy szakember közremûködésével tenném mindezt. Félre ne érts, azt teszel a lovaddal amit jónak látsz, de hidd el nekem segítség nélkül nem fogsz boldogulni. És a segítség személyesen kell, hogy érkezzen. Például valaki aki ott áll és abban az adott pillanatban tanáccsal lát el! Persze csak olyan ember aki maximálisan ért hozzá!

[Zsubaba]

Banya! Most nehogy félreérts, de szerintem te nem ismered õket (Cav-ot meg Piaffe-t), meg hogy hogyan bánnak a lovukkal, illetve lovaikkal. Egy-egy írásból nem derül ki semmi. Ha régebb óta itt lennél, és minden hozzászólásukat ismernéd, szerintem akkor tudnád eldönteni magadban, hogy jól bánnak-e a lovukkal. Ha tanácsnak szántad, akkor biztos megköszönik, de a kioktatásnak nem ez a helye. Biztos Piaffe is tisztában van azzal, hogy lova nem 60 kg és nem egyforma erõsek, szóval megpróbál úgy bánni vele, hogy azért az erõ nélkül is vegye észre, hogy õ a fõnök. Nem tudom te mióta lovagolsz, hogy lovagolsz, kivel lovagolsz, mennyit értesz hozzá, de õk is tisztában vannak vele, hogy nehéz a dolguk, és megpróbálják megoldani egyedül, mert azért nem jó dolog, hogy mindenben segítenie kell egy másik embernek, ugye érted? Ezért nem kell egybõl elszaladni és egy másik embert hívni, hanem mással kell próbálkozni, és meg kell tudni oldani a problémát. Ha nagyon nem megy, akkor jöhet a másik ember.

[ikácska]

Banya! Zsubabának teljesen igaza van. Én is épp a lovamat próbálom idomítani. Az anyja is az enyém volt, de meghalt 3 hete. Mit csináljak, ha nincs pénzem másik róla, és nincs pénzem arra sem, hogy a csikómat egy szakemberre bízzam? Akkor én magam próbálkozom. Bevallom, nekem nem csak a pénz miatt tetszik ez jobban, hanem azért is, mert szerintem erõsíti a kapcsolatunkat is. Nem rohangálhat mindenki szakemberhez.És ami Cavot, meg Piaffe-t illeti, velük kapcsolatban sem értek egyet. Érdemes lett volna néhány topicot is elolvasnod, akkor tudnád, hogy Piaffe például versenyzõ díjlovas. És ezek után sem értene a lovakhoz? Nem hiszem. Csak adódott egy kis problémája, és segítséget akart kérni. De nem olyat, mint a tied. Szerintem inkább hasznos tanácsokkal kellene segíteni (még ha így nehéz is), nem azzal, hogy megállapítod, milyen a lovaglótudása, mindezt látatlanban.

[Haflingi]

Ikácska, Zsubaba!Örülök, hogy védelmetekbe vettétek Cavot és Piaffe-ot, de valamelyest egyet kell, hogy értsek Banyával. Számodra másról szól a csikó nevelése, mint mondjuk Piaffe-nak. Legalábbis részben. Te egy olyan kedves lovat szeretnél, aki hozzád van nõve és minden mozdulatát gondolatát ismered, kitalálod. Gondolom Piaffe is, de õ versenyezni is szeretne ezzel a lóval, mégpedig a befektetett idõ és energia függvényében talán nem is rosszul. A versenyzésre pedig nem olyan egyszerû belovagolni egy lovat egyik szakágban sem.Az, hogy valaki versenyzõ díjlovas messze, de messze nem jelenti azt, hogy elegendõ tapasztalata van egy csikó megfelelõ kiképzéséhez.Nem hiszem, hogy Banya azt írta volna, hogy õk a lovakkal rosszul bánnak, a lényege inkább az volt, hogy ez nagyon felelõsségteljes dolog, ha az ember nem arra akar eszmélni, hogy kedves a ló, kedves, de versenyzés tekintetiben már komoly korrigálnivalók vannak rajta...Szóval én inkább segítõszándékúnak venném a hozzászólást, még ha nem is túl jólesõ.

[Banya]

Ikácska, Zsubaba!Elnézést kérek, ha bárkit is megbántottam! Nem állt szándékomban! Egyébként én már 10 éve rendszeresen lovagolok, igaz nincsenek versenyzõi ambicíóim, de szerencsémre olyan emberektõl tanulhattam és még tanulok is akik komoly versenyzõk voltak valaha, csak pénzhiány miatt, most mással keresik a kenyerüket és csak mellékesként, hobbyként tudnak lóval foglalkozni! Õk, számtalan csikót belovagoltak, és ezt volt szerencsém végignézni, sõt néha részt vettem benne. Nagyon sok érdekes, tanúlságos dolgot láttam, de nem mernék nekiálni egy csikónak sem! Ez egy nagyon összetett, bonyolúlt és flelõsség teljes munka, és fõleg határozottság szükséges hozzá! És nagyon fontos is!!!! Csak én azt nem értem, hogy sokan miért nem értik meg azt, hogy a ló nem gép,nem egy jármû ami ha elromlik akkor majd elviszem a szerelõhöz és majd megjavítja! Kísérletezek vele, próbálkozom és ha majd nem sikerül szólok egy tapasztaltabb embernek! Ez nem így mûködik! Dícséretes a kitartás, de adott esetben pl. ebben az esetben lehet, hogy hasznosabb lenne mégis a szakmai segítség. Én nem a lovaglástudást kérdõjelezem meg, bár lehet ,hogy rosszul fogalmaztam ezt illetõen én csak azt szerettem volna mondani, hogy a lovaglás és az idomítás az két külön dolog! Lehet valaki nagyon jó lovas, akár "versenyezhet is",- bár attól még nem mindenki lesz profi-, de a csikó idomítás az teljesen más!Haflingi!Örülök, hogy véleményemet a megfelelõképpen értelmezted! [ 24 Július 2002, 09:10: Az üzenetet átszerkesztette: Banya ]

[Banya]

Ja, és Ikácska elovastam az összes topicot, nem is egyszer, és hasznos tanácsnak ennél jobat nem tudok adni. Azt látatlanba lehetetlen!

[mandula]

Szia Banya!Én évekig szenvedtem attól, hogy nem volt aki segítsen a lovammal. Minden vágyam 1 edzõ volt, aki nemcsak a lovaglásban segít. Ma már úgy gondolom, hogy jó dolog vki, akitõl megkérdezhetek dolgokat, de sokat lehet tanulni abból is, ha nem készen kapod a megoldásokat. Nem egyszer láttam olyan csapatokat -versenyen is-, ahol az edzõ közremûködése nélkül megállt az élet. A tanítvány tudta, hogyan kell vmit megcsinálni, de soxor már nem is érdekelte, hogy miért. Olyan emberekkel is találkoztam, akik nem voltak képesek pl. 2 hétig önállóan dolgozni elõzetes útmutatás nélkül a lovukkal. Ez persze szélsõséges, de szvsz nem ritka. Nagyon fontos, hogy 1 lovas/lótartó képes legyen önállóan gondolkozni és dönteni a lováról nemcsak lovaglásban, sportágválasztásban, de tartásban is.

[Zsubaba]

Egyébként az, hogy milyen lesz a csikó, az nem csak nevelés kérdése, hanem a ló egyéniségéé is. Hiszen, ha nagyon temperamentumos a ló, akkor lehet, hogy szinte lehetetlen leszoktatni valamirõl (mint Piaffe lova). Ha nagyon buta a csikó, akkor megint baj van, mert nem érti pl, hogy miért nem léphet rá a lábadra, nem érti, hogy az neked fáj. Meg neked egyértelmû dolgokat nem ért meg. Igaz attól is nagymértékben függ, hogy te hogyan bánsz vele. Ha pl. kiskorában harapdál, és te hagyod neki, mert jujjdearivagy,mégnincsenekiskintafogaid,demárharapdálsz, akkor ez benne fog maradni, hogy szabad csipkelõdni, harapdálni, és késõbb nagyon nehéz lesz leszoktatni...Banya! Egyébként én meg olyan embertõl tanultam lovagolni, aki már 50 év fölött van, még mindig lovagol, és már 40 éve lovagol! Szóval azért õ is tudhat valamit...

[Ilusta]

Sziasztok!Olvasom itt a problémákat és a kialakult "vitát" a csikó idomításáról, mhogy szakember kell-e, nem kell-e.Nos én is magam kezdtem belovagolni és nevelni az akkor 3,5 éves lovamat, (számomra) elég jó sikerrel, terepre, de azért vannak súlyos hiányosságok is!Pl. nem tud nyugodtan állni, néha nem megfogható vágtából (terepen, ha a másik ló meghülyül), megy utána mint egy bolond, néha egyedül is megvadul...Ezekrõl úgy néz ki egyedül nem fogom tudni leszoktatni. Van valaki aki ebben tudna segíteni?Mennyibe kerül egy szakember?És mennyi idõbe kerül mindez?

[Banya]

Zsubaba!Úgy érzem, hogy a szavaim nem úgy jutnak el hozzád, ahogy én azt szánom. Vegyük akkor a te példádat. Neked van egy 50 év fölötti lovas barátod, akitõl te tanultál, tanulsz lovagolni. Hát nem én is ezt mondom. Kell egy tapasztalt ember, aki ismeri a lovadat és téged is. Csak esszerint lehet tanácsot kérni, kapni. Te ha teljesen õszintén belegondolsz, mernél úgy egy teljesen nyers csikót idomítani, hogy soha semmiben nem kéred ki az õ véleményét, aki ismer téged is és a lovadat is? Ha válaszod igen akkor nincs mirõl tovább beszélni. Ha pedig a válaszod nem, akkor miért vagy velem ilyen ellenséges, és miért nem fogadod el a segítõ szándékot, még ha egy kis kritika is társul hozzá?

[Zsubaba]

Nem, én semmiképp nem kezdenék bele egy csikó nevelésébe, majd belovagolásába, se egyedül, sem segítséggel. Számomra ez túl nagy felelõsség.De aki belekezdett, azt tisztelem, és megpróbálok olyan tanácsokat adni, amiket én is kaptam anno, és ahogy látom most, hiszen nálunk két csikó is van, egy 1 éves meg egy 2 hónapos. Az egy évest nagyon elkényeztettük, körülötte forgott a világ, a testvére (6éves) meg tiszta bolond lett, és féltékeny, mert vele alig foglalkoztunk. Elkezdtem foglalkozni a nagyobbikkal, és nagyon nagy lett a bizalma, önmagában is, meg bennem is. De rajta nincs mit idomítani, hisz õ már "be van lovagolva", csak finomítani lehet rajta, de nem a földrõl. Nekem az is nagy dolog, hogy neki meg tudtam szerezni a bizalmát.És hiába a nevelés, mert mindig orrbavágtuk a kicsit (finoman), hogy ne rágja a kengyelszíjat meg a kantárszárat, rágja most is... És hiába a nevelés, tegnapelõtt végiggyalogolt rajtam, rálépett a lábamra, és átágzolt rajtam. Pedig soha sem csinálta.Én tényleg nem ellenségeskedem veled, nincs nekem semmi bajom, csak azt nem értettem, hogy miért kellett egybõl kioktatni a másikat. Lehet hogy nem kioktatás akart lenni, de úgy hangzott. Sõt, már biztos vagyok benne, hogy nem akartad kioktatni, csak így sikerült.Van amikor én sem tudom magam rendesen kifejezni...

[Banya]

Szia Mandula!Abban mit írsz, igy ebben a formában igazad van. De én akkor is azt gondolom, hogyha valaki nem tudja, hogy egy ló beidomítására meg van e a kellõ tapasztalat, akkor annak nem szabad nekiállni, mert több kárt okoz mint hasznot. Tegyük fel, hogy már "versenyszinten" tudok lovagolni és egy olyan lóval szeretnék versenyezni, amit én tanítok be, de még ilyet soha nem csináltam. Akkor én megkérnék egy nálam tapasztaltabb embert, hogy figyelje a tevékenységemet. Mindent én csinálnék, csak amikor jönnek a kisebb problémák van akitõl kérdezzek, tanácsot kérjek. Ettõl függetlenül én idomítom be a csikót, és tapasztalatot gyûjtök. Továbbá figyelnék olyan embereket, akik már sokszor csináltak ilyet, mert ahogy nem lehet két gyereket ugyanúgy nevelni, úgy nem lehet két lovat sem ugyanúgy edzeni, tanítani. Természetesen amikor mindent összevetve elég tapasztalatot gyüjtöttem akkor állok neki teljesen egyedül. Az sem mindegy, hogy a ló amivel foglalkozok mire képes, és mit várok én tõle, de ebbe had ne menjek bele! Ez már nem ide tartozik.

[ikácska]

Banya!Már értem a szavaidat, és mondandódat. De a hangnem ingen keményre sikeredett a tegnapi hozzászólásaidba, ami szerintem már bántó és sértõ volt.De így már értelek. Nézd, én is szívesebben hoznék egy szakembert a lovamhoz, de nem engedhetem meg magamnak. Tanulok, a szüleim eltartják a lovamat. De ennyi. Nem várhatok el többet tõlük. Pedig bevallom, kemény diónak látom a lovam belovaglását, és biztosan lesznek dolgok, amiket el fogok rontani. De vagy ez a lehetõségem, vagy az, hogy egész életében itt áll a kertben úgy, hogy fel sem lehet rá ülni. Te melyiket választanád?

[Banya]

Szia Ikácska!Örülök,hogy végre kezditek megérteni a gondolataimat. Mégegyszer elnézést kérek, hogyha keményebb voltam a kelleténél, de én ilyen szókimondó vagyok, bár néha elismerem egy kicsit eltúlzom, mert elragad a hév, de ez is bizonyítja, hogy komolyan gondolom amit mondok, és elismerem, hogy az õszinteség bántó tud lenni. Viszont a lovaknál nincs helye a "bájolgásnak" és félre ne értsetek nem akarok senkit bántani! A barátság az más! Ha gondoljátok egyszer mesélek a lovasok összetartásáról, bár ti is biztos rendelkeztek e téren tapasztalatokkal!A problémádra csak egy dolgot tudok. Ami lehet, hogy nem fog tetszeni.Igaz, hogy saját lovam még nem volt, mert a megfelelõ háttér hiányzik hozzá, de tudom, hogy milyen az amikor ragaszkodsz egy lóhoz, és õ is hozzád. De mint már mondtam nem az én lovam volt, és nem rendelkezhettem vele, õt nem eladta a gazdája, hanem vágóba küldte. Gondolhatod, hogy mit éreztem. Nem kívánom senkinek.Szeintem az egyik megoldás az lenne, ha van a környékeden egy olyan lovarda, vagy istálló, ahol szívesen látnád a lovadat, akkor bértartásban elhelyezni, vagy ha nem telik rá, akkor megeggyezni lehetõség szerint, hogy övék legyen a ló, etessék, tanítsák, de te korlátlanul látogathasd, lovagolhasd. Tudom, hogy ez túl szépen hangzik, de hidd el már volt rá példa. Ha nincsenek ilyen lehetõségeid, akkor százszor is meggondolnám, hogy tartsam e tovább a lovat, vagy eladjam, bármilyen nehéz döntés is, természetesen alaposan megválasztanám az új gazdát! Mert ha jól tudom te még iskolába jársz. Nem tudom hány éves vagy, de továbbtanulsz, vagy elmész dolgozni. Nem biztos, hogy lesz mindig elegendõ idõd. A lóval minimum mindennap kell foglalkozni, de ezt te is nagyon jól tudod. Tudom, hogy nem lesz túl népszerû a javaslatom. Én csak ötleteket szánok a döntést mindenkinek saját magának kell meghozni!

[mandula]

Banya!Amit leírsz abban igazad van, de tudomásul kell venni, hogy a lótartók 95%-a nem teheti meg, hogy minden szempontból ideálisan tartsa, képezze a lovát, az a tanács, hogy "akkor ne tartson lovat" meg nem vezet sehova. Ideális lenne: mindenki tapasztalt, tökéletesen belovagolt lovon tanul meg lovagolni, a hét minden napján min 2 órát vesz, szintén óriási tapasztalatokkal rendelkezõ edzõtõl. 10 év szorgalmas felügyelet melletti lovaglás után megkapja elsõ csikóját stb. És még ez se lenne tökéletes, mert ki mondja meg ki a tökéletes edzõ, mit kell tudni 1 ideális lónak...

[ikácska]

Banya!Neked egy lótól kellett megválnod, amit szerettél. Elvárod, hogy megváljak én is az enyémtõl, aki a születése pillanatától velem volt?! Sajnálom, de nálam még egy ló is az élete végéig tart. Ezt a csikót én akartam, én tartozom érte felelõsséggel. Eszem ágában nincs megválni tõle, és eszem ágában nincs odaadni egy lovasiskolának azért, hogy belovagolják. Már ne is haragudj, de annál szörnyûbbet nem tudok egy lónak elképzelni, hogy egy uncsi, kezdõk által lovagolt, agyonrángatott ló legyen belõle. Sajnálom, õ nem ilyen. Volt szerencsém a befásult, minden érdeklõdéstõl mentes lovardai lovakhoz, akiknek ha a boxához mentem se tudtam felkelteni az érdeklõdését. Persze vannak kivételek. Az én kis Silverem nem így nõtt fel. Nyihog, ha megyek, nyihog, ha jövök. Nem hiszem, hogy egy hobbyszintre ne tudnám kiképezni a lovamat. Ez nekem elég. És ha nem megy? Akkor itt fog megöregedni. Mert van elég hely, lesz csikója. A kert mérete meg bõven elég neki, így sem járja be az egészet.