123 válasz a témához

[G.Anikó]

A kamionos offot csak azért írtam le, mert minden embernél más a "veszélyes". Ha másodszor is babát várnék, 2-3 hónapos korig nem hiszem, hogy változtatnék a lovaglási szokásaimon. Ezek után pedig valószínû, még 1-max 2 hónapig léptetnék karámban. 5 hónapos kor után nem hiszem, hogy lóra ülnék - 7 hónapnál már nem is bírnék Öt hónaposan kaszáltam a málnásunkban, (férjem nem akarta engedni, de elmentem olyan helyre, ahol nem látott); 2 héttel a szülés elõtt (november legvégén) a fagyott földbõl ástam ki soktalicska sárgarépát és zöldséget - ástam a kertet - a férjem gutaütött fejjel nézett rám amikor este hazajött Akinek van gyermeke, ismeri a "fészekrakó ösztönt" - annyi energiád van, hogy egyszerûen nem bírsz vele. Ablakot sem lenne szabad székre állva pucolni ;) meg sok kilós kosarakat cipelni 1 kilométerre levõ boltból, dombon fel. Viszont a doki szerint meglepõen hamar megszületett a lányom, valószínû, hogy ennek jócskán köze volt a fenti "terhestornának".

[suttogók]

Jól van látom nem csak én durrantam szét az energiától. Akkor még sem voltam agyilag zokni Látom ez normális :yeah:

[emeset]

Én is csatlakozom a terhesen lovaglók táborába. Első gyerekemmel 8 hónapig lovagoltam a saját lovunkon (idegen lóra fel nem mertem volna ülni, az biztos). Kb. 5 hónapig terepen rendesen (úgy értem 3 jármódban, de nem egyedül és ismert környéken), aztán a 6. hónaptól már csak lépésben terepen, a 7-8. hónapban már csak karámban lépésben. Azért hagytam abba 8 hónaposan, mert a felszállás még csak ment is a karám oldaláról vagy báláról, de a leszállással már kezdtem nem boldogulni: se leugrani nem mertem már, sem a hasamon lecsúszni nem tudtam. A dokimtól nem mertem megkérdezni, hogy szabad-e, mert már a legkisebb 'vétségért' is leordította a hajamat a fejemről, szóval nem kockáztattam meg a kérdést. Viszont azt mindig tisztáztam vele, hogy nem nyílik a méhszáj és nincs semmi gond a babával. A baba odabent remekül érezte magát a lovaglások alatt, szerintem jókat szunyókált a hintáztatástól. A nagyfiam a 40. hétre császárral született 4000 grammal (persze az 'okos' rokonság azon része, akik elől nem sikerült eltitkolni, hogy lovagolok, állították, hogy a lovaglás miatt nem 'mert' a baba megfordulni fejjel lefelé, szóval én tehetek róla, hogy császár lett farfekvés miatt A 6 hetes kontrollon kérdeztem meg a dokit, hogy minden meggyógyult-e már odabent és lovagolhatok-e végre, mert már kb. 10 hete nem ültem lovon és nagyon hiányzik. Azt hiszem 'kicsit' felment a vérnyomása, mikor kiszámolta, hogy mit is jelent, hogy 10 hete még lovagoltam..... A második babával 6 hónapig lovagoltam, aztán sajnos el kellett adnunk a lovacskánkat, mert rájöttünk, hogy 2 gyerek + 1 építkezés mellett már nem tudjuk tartani szegényt. Ezt a döntésünket persze megbántuk, de már akkor késő volt Így a 2. terhesség második felében 'sportnak' maradt az építkezés, a 38. héten a költözés, a 40. héten a virágoskert felásása és telepítése (nehogy tavasszal ne legyenek benne hagymásvirágok ) Mindezt megspékelve a 2 éves nagyfiúval, aki minden volt, csak segítség nem (de hát mit is várhatunk egy 2 évestől

Edited by emeset, 2007 november 13. - 9:57.

[emeset]

Lovaglás közben a legtöbb gondot az okozta, hogy gyakrabban kellett pisilni a normálisnál, így egy tereplovaglás alatt akár 2-szer is le kellett szállnom. Mikor már nem ment a felszállás valami emelvény nélkül, akkor már nem mentem terepre, mert nem szerettem volna hazáig vezetni a lovat. Más gondom szerencsére sohasem volt. Szerintem egy egészséges terhességnél maga a lovaglás nem okozhat gondot, de egy esés már nagy bajt csinálhat. Szóval terhesség alatt kezdeni lovagolni, új lóval ismerkedni, új lovassportot kipróbálni szerintem meggondolatlanság. De egy tényleg megbízható lovon, ismerős környezetben, egy viszonylag stabil ülésű lovas szerintem óvatosan ellovagolgathat. Szerintem. Aki szerint nem, az ne tegye ;) A paci nem hiszem, hogy érzett volna sok változást, legfeljebb a 'szépen' gyarapodó súlyomat......

Edited by emeset, 2007 november 13. - 14:08.

[G.Anikó]

Azért hagytam abba 8 hónaposan, mert a felszállás még csak ment is a karám oldaláról vagy báláról, de a leszállással már kezdtem nem boldogulni: se leugrani nem mertem már, sem a hasamon lecsúszni nem tudtam.

Ez nagyon aranyos, elképzeltem!

Már jócskán 2 hónapos terhes voltam, amikor észrevettem.
Csak ezek után értettem meg kutyám új viselkedését.
Képzeljétek, mindig odabökött a hasamra az orrával és utána nézett a szemembe. Eleinte természetesen nem értettem.
Ahogy visszaemlékeztem, ezt rendszeresen eljátszotta már nagyon kevés hetesen is.

Amikor Ella megszületett és kiraktam a babakocsiban a teraszra, el sem mozdult mellõle, úgy vigyázott rá.
Egyszerûen éreztem, hogy örül neki.

Szívesen olvasnék olyanoktól, akiknek saját lovuk van és írnának arról, hogyan viselkedett a ló a gazdája gyerekével. Ha van egyátalán ilyenkor különbség.

[Ludmilla]

Sziasztok! Örülök, hogy erre a topicra is ráleltem végül, mert amikor kiderült, hogy terhes vagyok még nem volt itt errõl téma. Nem igazán ismertem sok terhes lovas hölgyet, így nem jutottam én sem ezzel kapcsolatban tapasztalati beszámolókhoz.. Ezért gondoltam most, hogy leírom saját tapasztalataimat. Most vagyok kb. 5 hónap és 1 hetes terhes. :yeah: Saját lovunk van, egy megbízható tündéri birkanyugis teremtmény. Terepen általában egyedül lovagolom. Kb. 6 hetes terhes lehettem, mikor megtudtam, hogy babát várunk. 2 napra rá kimentem lovagolni. Gondoltam, hogy csak óvatosan, sok lépés, kevés ügetés, kevéske vágta... Nos hiába a 100% -osan megbízható természetû ló, bármikor bekövetkezhet olyan váratlan esemény, mely azelõtt sosem történt meg és amelyre senki nem számít!!! Egy ösvényen haladva (- ahol azelõtt mindíg vágtáztam!!!) gondoltam kicsit ügetek..... Aztán már csak annyit éreztem, hogy repülök és a ló is átrepül felettem... , mellkasa felé repültem elõrre, õ pedig egy bukfencbõl a hátára fekve érkezett. Hatalmas esés volt, jó lendületbõl. :( Annyi történt "csupán" , hogy egy friss ürgelyukba lépett lovam, amibe a földben térdizületig eltûnt az egyik melsõ lába, ebbõl jött a bukfenc elõrre. Felettem esett át a ló, mert én repültem elé elsõként! Akár meg is halhattam volna az esés súlyoságát tekintve. Szerencsére nekem és a kis magzatnak sem lett baja és a ló is megúszta! Soha nem estem elõtte ekkorát, mindíg azon az úton haladtunk és mégcsak extrém lovas sem vagyok!!! Szóval én ezt akkor egy 'jelzésként" vettem és mondjuk a lovaglást lekorlátoztam heti egyszeri 2 órás terep kirándulásokra- ügetõs -sétálásokra.. végül ezidáig (5 hó) folytattam a lovaglást. Most már amiatt hagytam abba, mert a terep folyton csúszós a rossz idõjárás miatt és már a felelõsségérzetemmel sem fér össze, hogy a saját jóérzésem miatt kockáztassam gyermekem életét. Eddig éreztem egészségesnek. :yeah: Mára csak a pucolgatás és lószeretgetés maradt... De azt hiszem ezt a maradék pár hónapot már kibírom.

[Dél-Alföldi]

Nem akartam hinni a szememnek a lovak is megérzik, hogy más az állapota a gazdinak. Az én kancám ápolás közben sûrün hátrafordult és szimatolt. Ezt elõtte soha nem tette és a gyerek szülés után sem. Amikor a gyerek járó módba került akkor futottunk össze és vissza a lovardába. A kancám boxába beengedtem a fiamat. A kanca lehajtotta a fejét a földig ért az orra a kisfiam átölelte a nyakát és igy álltak percekig amig a fiam elnem engedte a nyakát nem mozdult meg. A box ajtón keresztül is ezt csinálta vele. Tudta hogy az én gyerekem, szerintem a szagáról. Nagyon megható volt le is fényképeztem a honlapon fennt van.

[KwszeEdit]

Ugyan nem az én lovam volt amit akortájt lovagoltam, de õ is megérezte hogy lakik valaki odabenn.Én akkor már tudtam hogy ketten vagyunk, de a baba még nem mocorgott. Egy nap a jól megérdemelt répaadagját vittem neki amikor, azt a tipikus meglepödött horkantó hangot adta, és mereven bámulni kezdte a hasam.Még a falat is kihullott a szájából .Közelebb jött és szimatolni kezdte a hasam...........és ekkor éreztem elsõ mozzanatát a kis lakómnak odabenn.

[G.Anikó]

Érdekes, hogy mennyi hasonlóság létezik Gyakran elképzelem, milyen lehetne egy kutya v. egy ló érzékelési képességeivel élni. Többszázszor jobb hallás és szaglás. Szerintetek hallják, ahogy a poronty "lubickol" ? Ella másfél éves volt, amikor elõször látott lovat. Nem gondoltam, hogy ilyen gyorsan oda tud szaladni a karámhoz . . . Mire én odaértem, már ölelte át a ló fejét. . . , tulajdonképpen szinte kisebb volt, mint a ló feje . . . és ami az érdekes, a totál idegen ló hagyta magát. Több, mint egy órát nem tudtunk eljönni onnan. Azóta az egyetlen témája a ló, néha még én is megunom

[lisawica]

Én nem lovagoltam terhesen. Az első babával még 3 hónapos korig igen, de akkor sikerült egy hatalmasat esnem, arról a lóról akiről 6 éve, amióta az enyém nem estem az előtt egyszer sem és az azóta eltelt 4 éveben sem (10 év alatt egy esés és az pont terhesen ) - és ezt intő jelnek vettem. Végülis itt élnek velem, naponta látom őket, simogatom, etetem, gondozom, stb. azt a 2szer 9 hónapot simán kibírtam. Különben is azt olvastam hogy nem tesz jót a méhszalagoknak a lovaglás, főleg az előrebillentett medencéjű ülés, még lépésben sem, és megnőhet a méhelőesés veszélye szülés során.
Mellesleg mindkétszer mind a 9 hónapot végig dolgoztam, aloztam, etettem még az utoló napokban is, de pl. az autóba már vettem speciális biztonsági öv kiegészítőt, amit a lábam közé kellett venni hogy ne a pocakomat szorítsa az öv
Én azt gondolom mindenkinek szíve joga eldönteni mit hogyan csináljon de én nem tudtam volna megbocsájtani magamnak ha valami baja lett volna a babáknak
A hat hetet viszont nem vártam meg egyik szülés után sem

Szívesen olvasnék olyanoktól, akiknek saját lovuk van és írnának arról, hogyan viselkedett a ló a gazdája gyerekével. Ha van egyátalán ilyenkor különbség.

Az én kisfiam olyan alig másfél éves lehetett éppen csak hogy járni tanult amikor először belógott a karámba ott állt az alig 80 cm-es magasságával a 3 erősen sodrott robosztus ló között azok meg a haját szimatolták ő meg fűszálakat dugdosott a szájukba és hessegete el őket ha túl közel mentek hozzá én meg, akkor már jó nagy pocakom volt a kettes számúval turbó üzemmódban másztam át a karámon hogy kihozzam onnan de a lovak maximálisan tisztelték és azóta is nagy-nagy haverok. Ha kint vagyunk az udvaron az az első dolga, hogy odamenjen, megsimogassa őket és szedjen nekik néhány szál füvet.

Edited by lisawica, 2007 november 16. - 20:59.

[tücsök]

Babátvárók! (Irígykedõszmájl :( )
Mivel engem is foglalkoztat a téma elméleti szinten, találtam nektek várandós-lovaglónadrágot.
A KRAMER katalógusban be kell írni a keresõbe, hogy schwangerschafts és kidobja a pocakosnacit Tök aranyos.

[Mézszín Sörény]

Falabu: ...akár magzati halálozás is bekövetkezhet. Érdemes kockáztatni azért a pár hónapért? Egyértelmûen nem. Aki néhány hónap lovaglásról nem képes vagy nem hajlandó lemondani a még meg sem született gyermeke biztonságáért, az szerintem legalábbis felelõtlen, de használhatnék rá súlyosabb jelzõket is. Bocsánat, ha valakit megbántottam ezzel, de ez a véleményem. Ezüstke: Viszont baleset még ekkor is történhet igaz, de odafigyeléssel elkerülhetõ szerintem! Vagy mégsem kerülhetõ el. Ha pedig már megvan a baj, akkor késõ bánat...

[tulip]

Sziasztok! Hm úgy látom megjött a másik oldal, én is csatlakoznék a terhesen NEM lovaglók táborához. (de egyébként lovaglók - és ritkán esõk) Leirnám én hogy gondoltam anno (mindkét alkalommal): (engem a doki a bicajozástól is tiltott amúgy) Maga a lovaglás mint torna nem hiszem hogy komoly gond lenne egy egészséges erõs nõnek - de az esés-baleset veszély igenis ott van!! Akkor is ha nem nagy - akkor is ha megbizható a ló - négy lába van és mégis megbotlik - akkor is ha mi magunk bátran felülünk a hülye bakolós dögre mert azt imádjuk éppen - akkor is ha évek óta nem estünk - de a gyerek az más, azt féltettem.... Megjegyzés: ha pl balesetet szenvedsz és tegyük fel maga a gyerek-méh nem sérül de Te igen és csak altatni vagy érzésteleniteni vagy egyáltalán gyógyszerezni kéne - abból bizony kap a gyerek is és nem feltétlen tesz jót neki.... hozzáfûzném: gyerek után simán visszarázódik az emberlánya ha ép van ideje/lova energiája és a 9 hónap elrepül mint a semmi... ló nélkül is... (amúgy a munka stb mas kategória szerintem az fizikai igénybevétel nem balesetveszély - kiv a székreállás egyebek.. abból érzi az ember mennyit bir - én sem otthon csücsültem - dolgoztam és úsztam rendes tempóban..az a gyerek jól elvan odabent az enyémek egyáltalán nem siettek csak úgy kifelé) Szóval mindenki maga tudja, mit csinál de aki még habozik annak azt tanácsolnám hagyja ki azt a pár hónapot megéri a gyerek!! és még sok minden mást is!!! és nem megy el a ló!! megvárja, lesz még ideje rá sok-sok év!!!!

[emeset]

Persze ez is egy nézőpont, hogy ki lehet bírni 9 hónapot lovaglás nélkül. Mindenki tegye, ahogy jónak látja. De akkor a már megszületett gyerekedet se tedd lóra, az is ugyanolyan felelőtlenség az elkövetkező 18 évben (míg te vagy a gondviselője), nem? onnan is leeshet és kitörheti a nyakát. Ja, és autóba se ülj, mert ott is sokan balesetet szenvednek. Amúgy ezen vitatkozni legalább olyan felesleges, mint mostanában az otthonszülés/kórházban szülés témában, szerintem. Az otthonszülők nagy részének semmi baja sem lesz, a kórházban is elcseszhetik a dokik is (hadd ne meséljek.... ) Falabu! Nem olvastál figyelmesen: nem ezért ordított velem az orvos, hiszen írtam, hogy a lovaglást meg sem mertem neki említeni. KOnkrétan azért ordított, mert meg merészeltem kérdezni, hogy az általa felírt vastabletta mellé továbbra is szedhetem-e a magzatvédő vitamint, amit önszorgalomból már a fogantatás előtt elkeztem.... szerintem az ilyen dokival nem érdemes sokat beszélgetni. Nálunk, azt hiszem, a pac nem vette észre a terhességemet, legalábbis semmi nem utalt rá. Viszont a vizslám (szuka, sokszoros anyuka) igen: a terhességem előtt az volt a szokásunk, hogy reggel kimentem hozzá az előszobába, ő felült, első két mancsát feltette a hasamra és megnyújtóztatta elgémberedett tagajait. Pár hetes terhes voltam, mikor egyszer csak nem volt hajlandó feltenni a lábát a hasamra nyújtózás céljából. Hiába kértem (pedig nagyon szófogadó kutya volt), nem csinálta. Aztán kitaláltuk, hogyan hajlandó: ülve felelmelte az elejét, én meg megfogtam a mancsait és úgy tartottam a kezemmel, amíg nyújtózkodott.

Edited by emeset, 2007 november 19. - 11:11.

[Repülõrajt]

Lehet, hogy kellene olyan topik is, hogy "Kisbabák lóháton" Az is megér néhány gondolatot, hogy a gyereket mennyi idõs kortól "lehet" lóra ültetni, lovagolni engedni? Engem személyesen csak annyiban érint a dolog, hogy nyaranta lovagoltatok néha, és fõleg olyan szülõk hoznak egész pici gyerekeket, mi több, csecsemõket lovazni, akik nem ismerik a lovakat, a lovaglás mivoltát és veszélyeit. Rendben van, hogy vezetjük a lovat, és fogjuk közben a gyereket (közben derékból teljesen kicsavarodok, ugye), de nem hiszem, hogy ha megugrana a ló, én tényleg meg bírnám tartani a gyereket. A nagyon kicsi gyerekeknél mindig le akarom beszélni a szülõket (ilyen egy üzletember vagyok én ), de eddig mind lazán vették, mondván, "Ó, hát Babuci már ült lovon, a piripócsi vadasparkban pont ilyen pónin!" A másik oldal, hogy a lovak gazdája, jó barátom, nem akarok hülyeséget mondani, de kb 5 éves kortól lovagoltatja a gyerekeit. Mindkét gyermek (fõleg a nagyobbik, aki korábban kezdte) igen jól megüli a lovat. Volt már balesetük nem egy, voltak veszélyes helyzetben, hogy ha az anyjuk lennék, már elvitt volna az idegroham, de olyan szituációkban megfogják és uralmuk alá visszaveszik a lovat, ami sok felnõttnek nem sikerülne. Õk már igazi vérbeli lovasok lesznek.

[realcowboy]

aki a biztonságra hajt, az ne lovaglással próbálkozzon. évek óta foglalkozom gyerekekkel, a sajátunk másfél éves, de már "lovagol". természetesen nem pónin. egyébként az mindig a gyereken múlik, hogy mennyire lovaglás érett értelmileg és fizikálisan. ehhez mentálisan és fizikálisan is igazodnia kell a foglalkozásnak és akkor 4-5 éves kortól már lehet biztonsággal lovaglást tanítani a gyerekeknek. persze megfelelõ lóval és oktatóval.

[Chronos]

............ Ezek a pontok a tépelõdés jelei. Azaz, mit is mondjak, hogyan mondjam, hogy ne tûnjön dicsekvésnek. Kb. 140, öt-tíz év körüli gyerek lovagol nálunk iskolaszerû rendszerben. A pónik kb. 120-135 cm közöttiek. Csak olyan gyereket veszünk fel, aki megfelel néhány általunk felállított követelménynek. Pl.: bizalom a lóhoz és az oktatóhoz, az utasítások megértése, egyensúly a lovon, egy kis bátorság stb. A tanítást votige hevederben kezdjük, a gyerek adottságaitól függõen rövid száron vezetve, majd futószáron kiengedve különbözõ egyszerû (egyensúly és bizalom javító) gyakorlatokat végeztetünk velük. A gyakorlatokat és a körülményeket egyénre szabottan, fokozatosan nehezítjük. Csak akkor engedjük õket el, ha (voltige hevederben) minden gyakorlatot, átmeneteket és irányváltásokat képesek elengedett kézzel is végrehajtani, valamint tisztában vannak a szár-, csizma- és súlysegítségek alkalmazásával. Ekkor megtanulják a lovardai alakzatokat, a lovarda-kreszt, a lovak áplását, szerelését stb. Nyeregben újra futószárra vesszük õket és minden kezdõdik elõlrõl. Rengeteg ülésjavító/rögzítõ gyakorlat, valamint szár és kengyel nélküli munka eredménye a szabadon lovaglás. Az alapozás során sok rúdon való átkelés, bólyakerülés és a lovardai alakzatok újbóli begyakorlása áll. Az oktatás során folyamatosan magyarázzuk a mit, miért, hogyan stb. kérdésekre a válaszokat. A gyerekek szintjén igyekszünk megértetni velük a ló "mûködését", viselkedését, szokásait stb. Figyelünk arra, hogy alkalmanként visszategyük futószárra õket és újra felídézzünk, rögzítsünk dolgokat. Az ügyesebb gyerekekkel ugratunk is. Nyáron táboroztunk, terepen, erdõben, hegyen-völgyön is lovagoltunk, az átélt élmények igazolni látszanak a munkánk helyességét. Nem tudom, hogy profi lovasokat nevelünk-e, de abban biztos vagyok, hogy a nálunk lovagló gyerekek szeretik és tisztelik a lovat, figyelnek egymásra, felelõséget éreznek egymás és a ló iránt. Persze ehhez a munkához "profi", megbízható lovak kellenek, akik a pillantásunkból és a testbeszédünkbõl is értenek minket. Azért egy kicsit büszke vagyok!

[emeset]

'Rendes' lovasiskolákban én 7 évet hallottam alsó korhatárnak, de szerintem ez nem jelenti azt, hogy az alatt ne tegyük lóra a gyereket (persze én a fanatikusok közé tartozom, azt hiszem ;) ) Az enyémeket kb. 5 hónapos korukban vettem magam elé a nyeregbe sétálni..... A profilomban lévő fotó akkor készült, mikor a nagyobbik 1,5 éves volt, a kicsi a hasamban kb. 5 hónapos

Edited by emeset, 2007 november 22. - 9:15.

[G.Anikó]

Szeretem ezt a topicot , jó a hangulat.
Akkor itt leírom, hogy lányom hogyan kezdett el lovagolni. Nem azt mondom, hogy ez a helyes, de nálunk így alakult és eddig nagyon bevált.
Négy és fél éves volt, amikor én is elkezdtem lovagolgatni. Nem komolyan, csak olyan lassan-lassan ismerkedjünk a lóállattal. Az én "lovaglásom" után rendszeresen "húztuk" lányomat a lovon. Vagyis felült a nyeregbe, a ló gazdája (oktatóm) vezette a lovat én pedig mellettük sétáltam. (És féltem, nehogy valami baja essék)
Tudni kell hozzá, hogy lányom kb. 2 évvel magasabb a kortársainál. Figyelme, koncentrációs képessége is jobb, mint a vele egyidõs gyermekeké - és hangsúlyozottan NAGYON akart lovagolni. Ne gondoljátok, hogy dicsekszem. Pl nem zseni. De nagyon tud egy dologra figyelni és sokáig. Képes volt a karám mellett nyugodtan végigvárni azt a negyven percet, amíg én lovagolok, csak hogy utána õrá is rákerüljön a sor.
Ez két dolog miatt is elõnyös volt: nagy önfegyelmet igényelt (mert minden normális gyerek nagyon türelmetlen és azonnal akar mindent ) másik pedig az, hogy a heti 2x alkalmak után nagyon boldog volt.
Az óvodában mesélte az óvónéni, hogy végigcsinálja a foglalkozásokat a középsõsökkel és utána még igényelte a többit- ezután engedte õt a nagycsoportosokkal is. Namost ez a folyamat kb.két hónappal azután indulgatott el, ahogy elkezdtünk "lovagolni".
De hangsúlyozom - csak ült a lovon lépésben, egy tündéri nyugodt, kedves és türelmes lovacskán. Kizárólag karámban és vezetve.

Hat éves volt, amikor már egy másik helyre jártam gyakorolgatni. Ott is megkértem az oktatót, hogy had tegyem fel Ellát a lóra (szintén nagyon nyugodt és kiegyensúlyozott ló, én még mindig épphogy kezdõ voltam, nem is mertem volna másra felülni )
Laci egybõl belement, néhány hétig ez volt. Aztán tavasz végére már nagyon jó lett a talaj a pályán és Laci elkezdte könnyû ügetni tanítani . Gondoltam, hogy korai, de vártam, mi lesz belõle.
Ella továbbra is imádott lovagolni, könnyen és hamar elsajátította az alapokat. A kiskarámban a ló, akivel dolgozott, gyönyörûen megcsinált szóra mindent - de addigra Ella szépen adott lábsegítségeket is - mondom, gyermekem sokkal magasabb az átlagnál.
Ekkoriban 40 perceket lovagolt - hivatalosan - mert utána néha sírva szállt le. Laci megsajnálta és kíváncsiságból engedte még 1 ill 2 körre - mármint a többi kezdõvel 1x 30 meg még egyszer 30 percre. Volt, hogy hat évesen 10 perc pihenõkkel másfél órákat nyomott le . Utána madarat lehetett vele fogatni.
Még mindig nem unta meg, utána jött hozzám, hogy szálljak le az én lovamról, mert õ akarja leléptetni.
Elõtte soványka és sápadtka volt, Sokat mozgott mindig is, de keveset evett. A sok mozgás a szabad levegõn és az összhang az állatokkal átbillentette és már az étvágya is javult.
Imádta pucolni a lovakat (már amennyire felérte õket) - persze mindig csak a nagyon nyugodtakat engedtük neki.
Néhány hónap múlva már a nagykarámban ügetett a "nagyokkal", ha kevesen voltunk pl 1-2 lovas - már alakulgatott az irányítás is. De az a ló egy homokzsákkal is megtette volna az iskolamunkát, tehát nem volt veszélyesebb, mint a biciklizés.
Mire hét éves lett, Laci megtanította vágtázni. Heteken keresztül mindig egy kicsit gyakoroltak a szokásos ügetéses oktatások után. Nem csak néhány alkalom, hanem sokszor nagyon keveset. 1-2 hónap után már viszonylag szépen ment - de ekkor a vágta még futószáron ill kiskarámban történt. Ekkor vettek egy pónit, aki szépen dolgozott gyerek alatt - vele már szépen, folyamatosan vágtázott szabadon, kijöhetett velünk nyugodt terepekre, akár vágtásra is.
Ekkorra töltötte be a hetedik életévét.
Vettünk neki mi is egy pónit, de sajnos õ nem vált be. Szerencsére Laci mindig odaadta alá a "Professzort" - aki minden kezdõt tanít, vele már kijárt terepre, vágtásra is, akár 2-3 óra lovaglással.
Az extrém az volt, amikor reggel 8-9 körül felültünk a lóra , Rétságról átmentünk Szendehelyre (kb 2,5 óra lovaglás - de kímélõ tempóban) és ott egy kis ebéd, ill . pihenõ után részt vettünk a 2 órás szüreti felvonuláson, egy óra ismételt pihenõ után vissza Rétságra. Este hétkor értünk az istállóba.
Mi felnõttek elgyötörve szálltunk le a lóról, kockás seggel. Ella meg egy 2 évvel idõsebb kisfiú, ahogy leszálltak, ( kikötöttek , lenyergeltek!) elkezdtek fogócskázni az istálló körül. Mi enyhén sokk hatása alá kerültünk.

Ekkor kapta meg Csinost - két hónap híján 8 évesen.
Csinos egy tüneményes ló: kb 140 centi marmagasságú eszméletlen gyönyörû pej kanca: amerikai ügetõ - furi keverék, 5 évesen jött hozzánk. Haláli jó agya van, nyugodt, akár egyedül is elmegy terepen és természetesen elöl is.
8 és fél évesen már gyakorolgatta Csinossal az ugrást - persze tudom, hogy nem ideális, hogy nem egy tapasztalt ugrólóval, mert Csinos is most tanulja, viszont higgyétek el, hogy Csinos nyogudttsága és kiegyensúlyozottsága többet ér a rutinnál.
Az ugróedzések adták meg Ellának a számomra döbbenetes ülésbiztonságát. Én, aki 34 évesen kezdtem el tanulgatni, számomra felfoghatatlan.
Természetesen nem akartam, hogy versenyre menjen. Még túl fiatal. De döntött, Szamiék felkészítették. A hat akadályból 4-et megugrott - szerintem nagyon jó eredmény. Én fognám vissza a fejlõdése iramát - õ meg csak húz, húz.
Nemrég voltunk kétnapos túrán, Ellán meg sem látszott, hogy 6 órát lovagolt egyfolytában. Végig csicseregte az utat a kis barátjával, aki 2 évvel idõsebb tõle és együtt lovagolnak.
Most decemberben tölti be a 9-et. Már járunk ki kettesben terepre: Ella megy elöl én pedig csak követem.
A suliban okos, önálló. Nem kell õt ellenõriznem, hogy kész van-e a leckéje.
Viszont van egy adu ász, amivel szemét módon visszaélhetek (bár eddig szerencsére nem kellett) : kérlek tanulj rendesen, mert akkor nem lovagolhatsz !
Ezzel viszont rendszeresen: - Ha nem eszel rendesen, nem lesz erõd lovagolni!

Ella elsõ terepe Csinossal - itt még bizonytalanabb volt - - http://kep.tar.hu/ga...5828/27019654#2
http://kep.tar.hu/ga...0846/28324810#2
Elsõ versenye: Pusztaszántó, 2007 augusztus http://kep.tar.hu/ga...1717/32248438#2
Esések:
Egyszer esett a saját póniról, egyszer pedig elcsúsztak Csinossal egy váratlan jégfolton lépésben, ha jól emlékszem - szerencsére egyszer sem lett semmi baja és azonnal visszaült.

Mivel nálunk apa-anya-lánya lovagol, együtt töltjük a szabadidõnket és közösen szomorítjuk Szamiékat az istállóban.

[KwszeEdit]

Remélem az én fiam is ilyen lesz . :yeah:

[realcowboy]

Kedves RC!
Elárulod, hogy egy 4-5 éves gyerek hogyan éri el a lába a lónak az oldalát, hogy csizma segítségeket adjokn ?
Pláne egy másfél éves? :confused:
Max póni ha nem óriás gyermekrõl van szó!

a másfél éves gyerekem természtesen csak a nyeregszarvat éri el és kapaszkodik benne, amíg sétáltatjuk, de a feleségemmel maga elé ülteve vágtázik is. persze ez csak a saját gyermekem lehetõsége.
az öt éves gyerek viszont remekül közlekedik lépésben miután bevezette a karámba a lovat és feltettem.
mint ahogy Chronos is említette, ehhez persze tuti ló kell, aki laza száron optikailag is nyugtázott "húzásra" elfordul a gyerek alatt, miközben figyel a testsúly áthelyezésekre. miután a western lovaglás nem igényel rendre rázárt lábat, így remekül mûködik. a ló nem óriás ló persze, kb öt mázsa, százötvenpár centi bottal mérve. de majd teszek fel videót.

[realcowboy]

Én imádok lovazni, de sajna a párom tutira nem fogja szeretni ezt az egészet sõt inkább ezt hagyjuk!

cseréld le!
amúgy mondtam már, hogy gyere el hozzánk, megnézheted élõben is a dógokat.

[tücsök]

Tessék, itt a videjó :


Nati, és mamája Sárkányon. Sárkány az a bizonyos öt mázsa és százötvenpár centi überló.

Ez a videó nagyon-nagyon aranyos!!! Nekem is megjött a kedvem a gyerekcsináláshoz

[G.Anikó]

Tessék, itt a videjó :


Nati, és mamája Sárkányon. Sárkány az a bizonyos öt mázsa és százötvenpár centi überló.

Nagyon jóóó! :kocc: :kocc:

Ezüstke:
Én imádok lovazni, de sajna a párom tutira nem fogja szeretni ezt az egészet sõt inkább ezt hagyjuk!
Viszont az tuti ha a gyerekem is akarja majd akkor képzett lóbu..-t csinálok belõle az tutkó

Nagyon sajnálom. Bár nem baj, ha nem közös a hobby, ha nem ellenzi. Mert ugye nem?
Van olyan ismerõsöm, ahol csak anya és lánya lovazik, apa és fia meg nem. De nincs belõle balhé, sõt versenyeket nézni szívesen elmennek.
A férjem sem megszállott lovas, ha van kedve lovagol, ha nincs, hát nem. Bár nem értem, hogyan képes akár egy alkalmat is kihagyni, hogy tesz-vesz az istállóban de nem jön ki lovagolni. De nem piszkálom mindig, csak ritkán!

Edited by G.Anikó, 2007 november 24. - 17:15.

[tulip]

Kezd izgalmas lenni, ez a sok lovas gyerkõc tényleg lelkesítõ! Ez tényleg olyan dolog hogy ha a gyerek akarja tényleg és szereti akkor tök jó!!! - nem tehetek róla nekem MÁS eset mint a terhesen lovaglás. Talán mert a gyerek akarja és szereti, talán nem tudom... Emeset! tudod én olyan hülye hormonbefolyásos nõ vagyok aki terhesen kicsit máskép gondolkozik (talán oka van?), nameg nyilván az is számit, hogy akinek adsz a véleményére mit mond a dologban (pl a gyereked apja). Amúgy nem terhesen, nem tartom magam biztosra menõ beszarinak - inkább kicsit hülyének néha - kezdõként pl estem sokat mert mindig felültem arra a lóra amire az okosabbak nem akartak.. tanultam is belõle sokat és remek eséstechnikám van.. (remélem mert rég próbáltam) De tényleg olyan mint az otthonszülés: annak kell dönteni aki benne van és úgy ahogy jónak érzi... DE tudnia kell pontosan mit vállal! nyilván kockázat mindig van csak néha nem muszály rátenni még egy kicsit. Szerintem.

[Mézszín Sörény]

Szeretem ezt a topicot , jó a hangulat.
Akkor itt leírom, hogy lányom hogyan kezdett el lovagolni. Nem azt mondom, hogy ez a helyes, de nálunk így alakult és eddig nagyon bevált.
Négy és fél éves volt, amikor én is elkezdtem lovagolgatni. Nem komolyan, csak olyan lassan-lassan ismerkedjünk a lóállattal. Az én "lovaglásom" után rendszeresen "húztuk" lányomat a lovon. Vagyis felült a nyeregbe, a ló gazdája (oktatóm) vezette a lovat én pedig mellettük sétáltam. (És féltem, nehogy valami baja essék)
Tudni kell hozzá, hogy lányom kb. 2 évvel magasabb a kortársainál. Figyelme, koncentrációs képessége is jobb, mint a vele egyidõs gyermekeké - és hangsúlyozottan NAGYON akart lovagolni. Ne gondoljátok, hogy dicsekszem. Pl nem zseni. De nagyon tud egy dologra figyelni és sokáig. Képes volt a karám mellett nyugodtan végigvárni azt a negyven percet, amíg én lovagolok, csak hogy utána õrá is rákerüljön a sor.
Ez két dolog miatt is elõnyös volt: nagy önfegyelmet igényelt (mert minden normális gyerek nagyon türelmetlen és azonnal akar mindent ) másik pedig az, hogy a heti 2x alkalmak után nagyon boldog volt.
Az óvodában mesélte az óvónéni, hogy végigcsinálja a foglalkozásokat a középsõsökkel és utána még igényelte a többit- ezután engedte õt a nagycsoportosokkal is. Namost ez a folyamat kb.két hónappal azután indulgatott el, ahogy elkezdtünk "lovagolni".
De hangsúlyozom - csak ült a lovon lépésben, egy tündéri nyugodt, kedves és türelmes lovacskán. Kizárólag karámban és vezetve.

Hat éves volt, amikor már egy másik helyre jártam gyakorolgatni. Ott is megkértem az oktatót, hogy had tegyem fel Ellát a lóra (szintén nagyon nyugodt és kiegyensúlyozott ló, én még mindig épphogy kezdõ voltam, nem is mertem volna másra felülni )
Laci egybõl belement, néhány hétig ez volt. Aztán tavasz végére már nagyon jó lett a talaj a pályán és Laci elkezdte könnyû ügetni tanítani . Gondoltam, hogy korai, de vártam, mi lesz belõle.
Ella továbbra is imádott lovagolni, könnyen és hamar elsajátította az alapokat. A kiskarámban a ló, akivel dolgozott, gyönyörûen megcsinált szóra mindent - de addigra Ella szépen adott lábsegítségeket is - mondom, gyermekem sokkal magasabb az átlagnál.
Ekkoriban 40 perceket lovagolt - hivatalosan - mert utána néha sírva szállt le. Laci megsajnálta és kíváncsiságból engedte még 1 ill 2 körre - mármint a többi kezdõvel 1x 30 meg még egyszer 30 percre. Volt, hogy hat évesen 10 perc pihenõkkel másfél órákat nyomott le . Utána madarat lehetett vele fogatni.
Még mindig nem unta meg, utána jött hozzám, hogy szálljak le az én lovamról, mert õ akarja leléptetni.
Elõtte soványka és sápadtka volt, Sokat mozgott mindig is, de keveset evett. A sok mozgás a szabad levegõn és az összhang az állatokkal átbillentette és már az étvágya is javult.
Imádta pucolni a lovakat (már amennyire felérte õket) - persze mindig csak a nagyon nyugodtakat engedtük neki.
Néhány hónap múlva már a nagykarámban ügetett a "nagyokkal", ha kevesen voltunk pl 1-2 lovas - már alakulgatott az irányítás is. De az a ló egy homokzsákkal is megtette volna az iskolamunkát, tehát nem volt veszélyesebb, mint a biciklizés.
Mire hét éves lett, Laci megtanította vágtázni. Heteken keresztül mindig egy kicsit gyakoroltak a szokásos ügetéses oktatások után. Nem csak néhány alkalom, hanem sokszor nagyon keveset. 1-2 hónap után már viszonylag szépen ment - de ekkor a vágta még futószáron ill kiskarámban történt. Ekkor vettek egy pónit, aki szépen dolgozott gyerek alatt - vele már szépen, folyamatosan vágtázott szabadon, kijöhetett velünk nyugodt terepekre, akár vágtásra is.
Ekkorra töltötte be a hetedik életévét.
Vettünk neki mi is egy pónit, de sajnos õ nem vált be. Szerencsére Laci mindig odaadta alá a "Professzort" - aki minden kezdõt tanít, vele már kijárt terepre, vágtásra is, akár 2-3 óra lovaglással.
Az extrém az volt, amikor reggel 8-9 körül felültünk a lóra , Rétságról átmentünk Szendehelyre (kb 2,5 óra lovaglás - de kímélõ tempóban) és ott egy kis ebéd, ill . pihenõ után részt vettünk a 2 órás szüreti felvonuláson, egy óra ismételt pihenõ után vissza Rétságra. Este hétkor értünk az istállóba.
Mi felnõttek elgyötörve szálltunk le a lóról, kockás seggel. Ella meg egy 2 évvel idõsebb kisfiú, ahogy leszálltak, ( kikötöttek , lenyergeltek!) elkezdtek fogócskázni az istálló körül. Mi enyhén sokk hatása alá kerültünk.

Ekkor kapta meg Csinost - két hónap híján 8 évesen.
Csinos egy tüneményes ló: kb 140 centi marmagasságú eszméletlen gyönyörû pej kanca: amerikai ügetõ - furi keverék, 5 évesen jött hozzánk. Haláli jó agya van, nyugodt, akár egyedül is elmegy terepen és természetesen elöl is.
8 és fél évesen már gyakorolgatta Csinossal az ugrást - persze tudom, hogy nem ideális, hogy nem egy tapasztalt ugrólóval, mert Csinos is most tanulja, viszont higgyétek el, hogy Csinos nyogudttsága és kiegyensúlyozottsága többet ér a rutinnál.
Az ugróedzések adták meg Ellának a számomra döbbenetes ülésbiztonságát. Én, aki 34 évesen kezdtem el tanulgatni, számomra felfoghatatlan.
Természetesen nem akartam, hogy versenyre menjen. Még túl fiatal. De döntött, Szamiék felkészítették. A hat akadályból 4-et megugrott - szerintem nagyon jó eredmény. Én fognám vissza a fejlõdése iramát - õ meg csak húz, húz.
Nemrég voltunk kétnapos túrán, Ellán meg sem látszott, hogy 6 órát lovagolt egyfolytában. Végig csicseregte az utat a kis barátjával, aki 2 évvel idõsebb tõle és együtt lovagolnak.
Most decemberben tölti be a 9-et. Már járunk ki kettesben terepre: Ella megy elöl én pedig csak követem.
A suliban okos, önálló. Nem kell õt ellenõriznem, hogy kész van-e a leckéje.
Viszont van egy adu ász, amivel szemét módon visszaélhetek (bár eddig szerencsére nem kellett) : kérlek tanulj rendesen, mert akkor nem lovagolhatsz !
Ezzel viszont rendszeresen: - Ha nem eszel rendesen, nem lesz erõd lovagolni!

Ella elsõ terepe Csinossal - itt még bizonytalanabb volt - - http://kep.tar.hu/ga...5828/27019654#2
http://kep.tar.hu/ga...0846/28324810#2
Elsõ versenye: Pusztaszántó, 2007 augusztus http://kep.tar.hu/ga...1717/32248438#2
Esések:
Egyszer esett a saját póniról, egyszer pedig elcsúsztak Csinossal egy váratlan jégfolton lépésben, ha jól emlékszem - szerencsére egyszer sem lett semmi baja és azonnal visszaült.

Mivel nálunk apa-anya-lánya lovagol, együtt töltjük a szabadidõnket és közösen szomorítjuk Szamiékat az istállóban.

Szerencsés gyerek. Irigylem.

[Chronos]

Ében eladó! Ében 9 éves, gyönyörû, ébenfekete, 148 cm magas pónikanca. Nagyon sokoldalúan használható, rokonszenves, kedves és falánk. Vérmérséklete, természete, kondíciója és mérete miatt 8-99 éves korosztály számára is megfelel. Jelenleg futószáron, osztályban és egyéni munkában síkon, valamint akadályon is dolgozik. Nagyon nyugodt, kiegyensúlyozott, terepen is biztonságos. Lószállítóra/ról föl/le tétovázás nélkül közlekedik, nyugodtan utazik. A gyerekekkel/lovasokkal végtelenül türelmes, kiváló oktató. Mindhárom jármódban ütemesen, lendületesen mozog. Cavaletti munkája jó, díjugratásban nem bajnok, de jó stílusban és becsületesen ugrik. Elsõsorban egy hálás, saját gazdira vágyik, de bátran ajánlom lovasiskolák, gyógy és/vagy therápiás lovasoktatók számára is, mert hatalmas munkabírású, alkalmazkodó póni. Díjlovas és ügyességi versenyeken indult, többször volt helyezett. Útlevele, oltásai, vérvizsgálata rendben, beteg vagy sánta nem volt. Irányára: 650 e HUF Érdeklõdni: Falus Vera, Budapest, +36302510682, vera333@t-online.hu Képet mailben tudok küldeni Tudom, hogy off, de itt vannak az anyukák, bocs!

[Dakar]

Ez a videó nagyon-nagyon aranyos!!! Nekem is megjött a kedvem a gyerekcsináláshoz

Azért várj még vele!
Nem vagy lekésve semmirõl.
Elõszõr mond meg Muzulmánnak,hogy térjen át a keresztény vallásra. ;)

[Dakar]

Szia RC ! Nem tudom emlékszel-e rám, Maximus (nagyfejû, lipicai ) egykori gazdája vagyok. Örömmel hallom, hogy családot alapítottál és gratulálok a gyönyörû kislányodhoz. Idõközben én is beléptem a kismamák (nem is kicsi ) táborába. Nekem is lányom született, 14 hónapos. Remélem õ is lovas csajszi lesz, bár én még nem mertem felültetni a 2. "szerelmemre" mert Õ is csõdõr mint az elõdje. De a mindennapi trágyázásban nagyon aktívan részt vesz.