Én Balogh Zsófia vagyok.
Amióta beszélni tudok azóta csak a lovakon jár az agyam. Már gyerek koromban csodáltam õket. Elõször akkor ültem lovon ( még ovis vótam ) amikor lovas kocsival elvitték tõlünk a malacokat. Két ló volt befogva, és megkérdeztem a bácsit hogy fel lehet e ülni rájuk. A jobb oldalon lévõ nagy szürkére fel is rakott a fickó, és a fellegekben jártam. Onnantól kezdve minden lovaskocsit megállítottam, egy kis lovon csücsülésre.

Aztán visszaköltöztünk a városba. Ott már csak autók mászkáltak inkább az utakon, de a lovak iránti rajongás megmaradt. Így a kutyákon éltem ki állatszeretetemet.

Az általános iskola után, lótenyésztõ szakmunkás képzõbe jártam, ahol jobban megismertem a lovakat.
A lovaglástól kissé elment akkor a kedvem, mert kötelezõen vizsgázni kellett belõle, és nagyon erõltetett menet volt számomra. Bár a paci nagyon jó fej volt, mén létére. Egy nagy fekete nóniusz ménen tanultam meg lovagolni ( a ló hátán megmaradni szõrén és nyeregben ).
Majd az iskola kivégzése után, próbáltam elhelyezkedni a szakmában lovász címen ( lószar pucolás ), de a család távol léte miatt nem éreztem jól magam.
Vissza költöztem a családomhoz ( szüleimhez ), és levizsgáztam vagyon õrnek is. Majd miután a nõvérem házassága is becsõdölt, közös döntéssel, egy Pest környékén lévõ két generációs családi házba összeköltöztünk. Így most hatan lakunk egy házban ( én, a szülõk, és nõvérem a két gyerkõccel )
A faluban két lovarda van az egyikben angol telivérek vannak, itt lovagolhatnék ingyen és bérmentve, de sajnos én nem tudok olyan szinten lovagolni. A másikban inkább fogatos lovak vannak és ott volt egy félvér kanca. Rajta lovagoltam ( hobby szinten ) addig amíg el nem adták....
Jelenleg két kis kanárival dolgozok egy telepen, és még mindig keresem azt a közeli helyet ahol hobby szinten pacizhatnék.
Az én gyerkõceim: http://img9.tar.hu/c...e2/38965218.jpg