5186 válasz a témához

[discozombi]

DZ, kérünk sok hasonló beszámolót a DVV topikban is! :kocc:

Bevallom sokat gondolkodtam, hogy hova kerüljön, de mivel nem regionális, hanem egyetemes ;) kérdésekkel foglalkozik, ide tettem.

[Adrienn]

Jó írást szívesen olvasunk akár két helyen is ;)

[iBIza]

... vasárnap reggeli ébredést követõen azonnal irányba vettem a háromszög alsó szárának közepe táján található bázist....

Bevallom sokat gondolkodtam, hogy hova kerüljön, de mivel nem regionális, hanem egyetemes ;) kérdésekkel foglalkozik, ide tettem.

;) Szándékosan megkerestem azt a mondatodat, ami a régióra vonatkozik. ;) De egyetértek Adriennel, hogy bárhol szívesen elolvasom!

[discozombi]

... vasárnap reggeli ébredést követõen azonnal irányba vettem a háromszög alsó szárának közepe táján található bázist....

Bevallom sokat gondolkodtam, hogy hova kerüljön, de mivel nem regionális, hanem egyetemes ;) kérdésekkel foglalkozik, ide tettem.

;) Szándékosan megkerestem azt a mondatodat, ami a régióra vonatkozik. ;) De egyetértek Adriennel, hogy bárhol szívesen elolvasom!

Odáig igazad van, hogy valóban itt van az idézett mondat és a régióra vonatkozik. Sõt még csak nem is véletlenül került bele! Viszont van az írásnak más mondanivalója is, ami nem régiós, ezért nem oda tettem. (Sokat gondolkodtam rajta, de valahogy dönteni kellett.)

[Filly]

Helyesen döntöttél, ne aggódj!

[discozombi]

Helyesen döntöttél, ne aggódj!

Szoktam, úgyhogy nem aggódom! ;) (Mármint aggódni nem szoktam, helyesen dönteni igen. ;) ;) )

Edited by discozombi, 2006 január 9. - 16:16.

[dumdum]

*****

Edited by dumdum, 2006 szeptember 16. - 6:59.

[Bokorugró]

Hmm... Totál unszimpatikus létedre, jól írsz, kedves dumdum!

[discozombi]

MegtévesztésMegálltunk egy mezõ közepén legelni, valahol határmezsgyén a város és a semmi között. Csak néhány hangfoszlány jut idáig a legszélsõ hétvégi házaktól. A csendet az teszi tökéletessé, hogy énekesmadarak dalolnak a közelben dacolva a téllel. A téllel, aki most kedves és szép arcot mutat. A távolban ölyvpáros játszik, amolyan légi akrobaták. Miért tesznek úgy, mint ha már tavasz lenne? Jó volna beleélni magamat a gondolatba! Ugyan minek? Kicsit odébb két szürkevarjú hasonlókat mûvel.Nem csak a környéket ismerem, a lakóit is. Minden egerészölyvet ismerek szinte személyesen. Tudom, hogy hol szoktak üldögélni zsákmányukra lesve, és amikor köreiket megzavarjuk, azonnal felröppennek, nagy íves kört írnak le és várják, hogy biztonságban visszaülhessenek vártájukra, amelyet – gondolom – fel is osztottak egymás között. Eszembe jut a nyár, amikor két szürkevarjú rendszeresen megkergetett egy ölyvet a fenyves felett. A fészek védelme ezek szerint ilyen többleterõt ad. Vannak szarkák is, õk a legvirgoncabbak. Addig, amíg a szó szoros értelmében fel nem kötik õket egy fára a nyakuknál fogva. Még az esõs októbert írtuk, amikor így találtam rá hármukra. Szerencsétlenek, gondoltam. És milyen szerencsétlen, szegény lelkületû az, aki ezt tette veletek.A talaj egész tûrhetõ, de csak a földutakon. A tarló fagyott. Egy jobb idõket látott lucernás csak a kivétel, meg a füves mezõ, ott talán lehetne menni is. Menni, egy olyan „igaziasat”. Ma csak séta. Ma is csak az. Kegyes a tél, immáron napok óta. Felhõt sem látok. Carpe diem! Addig éljünk vele, amíg lehet! Ha csak az eget nézem, akár lehetne nyár is, olyan kék. És ezt a kékséget nem zavarja semmi, csak egy repülõgép kondenzcsíkja. Jönnek, tülekednek a gondolatok. Szeptemberben én is hasonló gépen ültem és éppen itt, e mezõ felett szálltunk fel, mielõtt keletnek vettük az irányt. Láttam házakat, épületeket és utakat, ahol már jártam, amelyeket ismerek. Láttam a templomot, amely elõtt eljövök naponta, még a tanyát is, de a lovakat már nem, mert olyan magasan voltunk. És most mégis! Illetve mégsem ülnék azon a gépen! Valahogy jobb itt nekem, még ha nincs is meleg szeptember és még, ha a mesés keletre is vinne az ég kékségét megbontó repülõ. Valami, vagy valaki nagyon ráállt erre a megtévesztésre! Az akácos is úgy néz ki távolról, mintha tavasz lenne. A fák törzse, így nagy tömegben szinte zöldell. Biztos moha. Vagy optikai csalódás? Vagy egyszerûen a képzelet? Természetesen nem lehet április, májusi kezdõdõ rügyezés, hiszen január van. Mi történik itt?Még csodásan süt a nap, de már a hold is elõjött. Hízik. Pár nap lehet teliholdig. Õ is a jobb idõket idézi, lovaglást teliholdkor. Nagy a csönd. Amolyan vihar elõtti. Se lövések, se fejszecsattogás vagy motoros fûrész. Sehol senki, csak egy szép nagy mezei nyúl vágtázik keresztül a mezõn. De jó neki, õ vágtázhat! De jó neki, egész nap itt lehet ebben a nyugalomban, nekem meg sietnem kell vissza, vár a munka! Mindig vár. Mindig azt volna jobb tenni, amit éppen nem tehetünk? Mindig ott volna jobb lenni, ahol éppen nem lehetünk? Még ha csak egy kis idõre is, de egy kicsit szabadok vagyunk. Igen, végül is azt teszem, amit akarok. Kár, hogy szabadság és magány olyan elválaszthatatlanok egymástól, mint test és lélek. Már jönnek az elsõ hangfoszlányok. Komótosan, lépésben ballagunk haza. Így is, úgy is pár perc és a városhoz közelebb leszünk - és távolabb a mindentõl.Jó volt a legelészés, bár magam nem kóstoltam a januári mirelitfüvet. Visszafele bandukolunk, szemben az út túloldalán a Somlyó magasodik. Csupa jég vagy hó az oldala. Ha akarnánk, sem tudnánk biztonságosan felmenni. Ezzel vajon meddig kell várni? Remélem nem nyárig. Mondják, hogy a Somlyón lakik egy sárkány. Persze nevettem én is rajta, amikor elõször hallottam, mert biztos csak mese, kitalálták. Egészen addig, amíg magam meg nem láttam, amíg magam meg nem találtam a leheletét. Mindenütt ott volt, csak érezni kellett. Bízom benne, hogy egyszer megtalálom a sárkányt magát is. Mindenesetre már keresem õt!

[BoKa]

Mondják, hogy a Somlyón lakik egy sárkány.

Nocsak, el is költöztél (értsd:Somlyóra) ?

[discozombi]

Mondják, hogy a Somlyón lakik egy sárkány.

Nocsak, el is költöztél (értsd:Somlyóra) ?

Az hagyján, de alig várom, hogy arra járj és lepörköljem a hajad!

[BoKa]

Örülök, hogy hiányzom

[Jucuus]

2006. 01. 14. Reggel nagy izgalommal készülõdtem a lovaglásra, amit több mint egy hónapja vártam. Apum aranyos volt, és ki vitt. Úgy fest, õ is érzett valamit a levegõben. Kettõre voltam beírva, és egy órakor kint voltunk. Meglepetésként ért, hogy van kint kb. 2 – 3 napja egy lovász. Kint az egyik lányzóval dumálgattam, röhögcséltünk. Aztán Attila kijött a házból, és jöttek a lovasok is. Mint kiderült, 4-en voltunk, lovakat kellett választani. A 4 ló: Sziszi: Menõs, de jó indulatú ló, kicsit nehéz visszafogni, pej kanca.Nebuló: Lassú, hajtani kell, de, ha akar, akkor nagyon szépen megy, kis szürke herélt.Csejte: A nagy kedvenc, sodrott, pej, és, ha ügyes lovasd ül rajta gyönyörûen megy.Szelíd: Kis szürke „zsírplacni”. Imádni való, hajtani kell, de egy ügyes lovas vel is elbír. A ló elosztás megtörtént, én ültem Nebulóra. Az edzés elkezdõdött, szépen ment Nebuló, bár a sarkokat jelzõ akadály tartó „oszloppal” akadt némi problémám, de erre még visszatérek. Telt az idõ, ügettünk, és járó iskoláztunk. Némi gondom akadt néha a sarkam lenyomásával. Járóiskolán át többször, de úgy az 5. próbálkozásnál nem jutottam át a járóiskolán. Nem tudom, hogy megijedt valamitõl, vagy szimplán szemétségbõl, de bakolt egy nagyot, én meg egy aranyos elõre bukással földet értem. Murphy törvényeinek megfelelõen baloldalra estem. De amint földet értem, már álltam is fel. Kicsit leültem, addig más ült fel, de a vágtára visszaültem. Akkor, illetve elõtte volt egy kis baj. Vágta elõtt volt még egy nagyobb ügetõ szakasz. Ekkor Nebuló drága nekivitt az oszlopnak igen nagy lendülettel, és az amúgy is rossz bal térdem hatalmas zörgések mellett felborította az „oszlopot”. Ekkor fájt kicsit, de vágtáztam, még ki is könnyítettem két körönként, le is léptettem, ekkor enyhén sajgott. Aztán leszálltam, lenyergeltünk, lovakat elraktuk. Ebben a stádiumban már alig bírtam menni. Majd hazajöttünk, az üléstõl még jobban megfájdult a lábam. Egyesével vettem a lépcsõket, és elég érdekesen közlekedtem. Anyum, mikor visszajött nagymamámmal, rábeszéltem, hogy menjünk el orvoshoz, mert nagyon fáj a térdem, alig bírok ráállni, és néha össze akar csuklani. Felhívta az ügyeletet, és mentünk a János kórházba. Mivel ott dolgozik elintézett nekem egy soron kívüli bejutást hosszas várakozással fûszerezve. Egy fiatal traumatológushoz kerültem, had nevezzem nevén: Dr. Németh Attila. Megvizsgálta a térdemet, és elküldött röntgenre. Mondta, hogy jó laza a bal térd izületem. A röntgennél is jó sokat vártunk, és némi fájdalom árán, de meg röntgeneztek. Aztán kb 10 perc múlva megkaptam a felvételeket attól a sráctól, aki szintén jó fej volt. Majd még egy jó óra várakozás, mire a doki kezébe nyomhattuk a felvételt a térdkalácsomról. Megnézte, azt mondta zúzódás, de megmutatja egy kollegájának, mert lehet, hogy keresztben el van repedve. Majd amikor ismét kijött, mondta, hogy adnak rám egy toksínt, amivel 10 nap múlva kell visszajönnöm, és akkor kitalálják, hogy mi is lesz. Akkor új röntgenfelvételt készítenek, és akkor eldöntik, mi is lesz. Lehet, hogy még begipszelik a lábamat. Nos, elmentünk néhány méterrel arrébb, hogy ezt a toksínt rátegyék a lábamra, ami úgy néz ki, hogy bokától combig két oldalt (belül és kívül) gipszben van a lábam. Jah, és ott is legalább fél órát vártunk, legalább is nekem úgy tûnt. Amint megszáradt, és szállítható lettem, vissza a dokihoz, anyum bement, elintézte a dolgokat, kaptam papírt, és haza. A beteghordó srác is jó fej volt, szintén Attila. A gipszmester, meg Zoli. A neveket megjegyeztem… Ezzel szórakoztattam magam. A beteghordó srác segített betenni az autóba. Hazafelé a hátsó ülésen szabályszerûen nyújtott lábakkal ültem. Itthon a jó nehéz gipszel a lábamon, és egy használható lábammal apum ölébe vett, és bevitt, de a kapuban sikerült letennie a hideg kõre, rajtam, meg nem volt naci, mert ugye abban nem lehet gipszelni… Akkor utána felállt, és elvitt egy pult szerüségig itt a lépcsõházban, és oda letett. Anyum, meg rohant, és szólt tesómnak, hogy segítsen felvinni. Ekkor már szabályszerûen remegtem, úgy fáztam, és annyira kellett pisilni. Kisírtam a szemem. Miután sikerült a folyó ügyeimet is elintézni, megnéztem mennyi az idõ. Mi kb.: fél 7-kor mentünk el itthonról, és fél 12-re értünk haza. Szóval, most egy darabig marad a képen nézem a lovakat…Vigyázzatok magatokra lovasok, mert egy szimpla lábtörés nem olyan rossz, mint amikor bokától csípõig, na jó, comb tetejéig be van az ember gipszelve.Ez történt velem ma… Rám jár a rúd…

[Titok]

Juj, szegény Te!!! Gyógyulj meg! És várunk a Lovak és egészség fórumon a Legbrutálisabb... topikban! (a röntgenes srác nem egy fiatal, szõke-szõkésbarna hajú körszakállas srác volt? mert ha igen, õ télleg egy arc )

[tötõ Zsó]

Bakkter Juccus... Gyógyulj mög minnél hamarabb

[Hasufel]

ReményAhogy Zsófival közeledtünk az istálló felé, melybõl mér jellegzetes illat szállt felém egyre izgatottabb lettem, hogy milyen is lesz Remény és csikója Repce valamint Kedves.A leírtak alapján már szimpatikusak voltak a lovak, de azért élõben mégiscsak más.Zsófi kinyitotta az ajtót, felkapcsolta a villanyt és beléptünk az ajtón. A legyes szürke színû kanca egybõl rám nézett, füleit ide-oda forgatva, mintha csak azt kérdezte volna: Te ki vagy?Kedves ahogy meglátta barátnõmet nyerített és alig várta, h Zsófi odamenjen hozzá. Ekkor láttam, hogy milyen jó kapcsolat is van köztük. Én is odamentem Kedves mellé, megsimogattam és beszéltem hozzá. Repce és Remény közben figyelt minket, kicsit féltékenyek voltak. Zsófi mondta, hogy menjek be a két ló közé nyugodtan nem lesz semmi baj, de valahogy nem vitt rá a lélek. Az oka pedig, hogy nem tetszett Remény. Kedveshez valahogy jobban „vonzódtam”, de Zsófi nem engedett és tovább unszolt. Végülis ketten mentünk be, és nem volt semmi baj sem. A szürkekanca érdeklõdéssel szagolt végig és várta hogy megsimogassam. Repce pedig csak banbán nézett rám. A megismerkedés után, megjött a tulaj-akivel ekkor találkoztam elõször. Csaba mondta, hogy engedjük ki a lovakat, had fussanak egyet, hisz már rég voltak kint a rossz idõ miatt. Nekünk sem kellett több, nyitottuk is az istálló legelõfelé nézõ ajtaját és a lovakat pedig elengedtük. Gyönyörû látványt nyújtottak ahogy a nagy karámban vágtáztak és játszottak. Zsófi kiment becsukta az ajtót, ugyanis én kimentem a fényképezõért. Mire visszaértem a karámhoz Zsófi Reménnyel volt elfoglalva, próbálta nekem megfogni. Ahogy átmásztam a kerítés alatt és közelettem feléjük Remény kihúzta magát, füleit teljesen elõre szegezte. Olyan volt mint aki jéggé dermedt. Megálltam elõtte úgy két méterre és vártam. Zsófi elengedte és hagyta hagy barátkozzunk.Nekem görcsben volt a gyomrom, megmondom õszintén egy kicsit tartottam tõle. Aztán egyszer csak elindult. Szépen komótosan, olyan magabiztosan lépkedett, õ már tudta mit fog tenni. Én csak álltam és vártam, a gépet a jobb kezembe vettem és leengedtem magam mellé.A kanca odajött, lehajtotta a fejét megszagolta a gépet, megnyalogatta és ezután valahogy „megtört a jég” ami köztem és közte volt. Engedtem neki, engedtem mert akkor abban a pillanatban valami történt. Valami olyan dolog ami összeköt minket. Olyan mintha a gépemmel nyertem volna meg magamnak. Utána ha elfordultam, ha elõre vagy hátra mentem követett. Az okát nemtudtam, és a mai napig nemtudom. Pedig nekem nem tetszett akkor Remény…A nap vége felé elköszöntünk a lovaktól és Csabától aki mondta hogy holnap jöhetünk lovagolni, itthon lesz a felesége Vera is és akkor végre lóra ülhetünk.Így is lett. Másnap átmentünk délután. A lovak már felnyergelve vártak minket, aminek nem igazán örültem, én szerettem volna nyergelni Reményt, hátha úgy is közelebb kerülünk egymáshoz. De most ez van, örültem akkor, hogy végre lóra ülhetek. Elõször futószáron bemelegítettük a két pacit majd útnak indultunk a hatalmas karámban. Remény nagyon jófej volt, az elsõ jelre elindult és leste minden kívánságomat. Azt tette amit kértem tõle, én pedig nem gyõztem dícsérni. Büszke voltam rá. Most bárki mondhatná,h egy volt iskola lónak ez a dolga, de õ mégis más volt aznap. Megszerettem. Nagyon boldog voltam, hogy az õ hátán ülhetek. A lovaglás vége felé közeledve, Vera megdícsért minket, mondta h látszott, hogy összhangban voltunk és figyeltünk egymásra. Egy óra lovaglás után mi szerelhettük le a lovakat és mi csináltunk szinte mindent persze segítséggel -gondolok itt az etetésre.A nap végesztével, megköszöntünk mindent elköszöntünk a lovaktól és a házigazdáktól. Megszeretgettem Reményt és Repcét, Kedvest is megsimiztem, Zsófi meg agyonszorongatta Az autóban hazafelé, jövet Kocsérról, a sötétben egyre csak ez a csodás két nap járt a fejemben. Hogy milyen jól éreztem magam és, hogy menni kedves embert ismertem meg. A tájról meg nem is beszélve, hogy mennyire szép volt. Alig vártam, hogy legközelebb is jöhessek…Hétfõn az iskolában Zsófival csak a hétvégrõl beszéltünk és tervezgettük a következõ alkalmat. Vártam, hogy mehessek hozzájuk. Nem csak a lovak miatt, hanem az emberek miatt is, és itt ugyebár a tájról sem szabad elfeledkezni. Teltek a hetek és egyre csak azon gondolkoztam, hogy Remény megfog -e ismerni engem. Hisz annyit nem voltunk együtt, hogy nagyon megszeressen, talán csak kedvel, de én azért reménykedtem. Eljött végre az idõ mikor újra láthatom õket. Nem emlékszem már, hogy mikor találkoztunk újra, mintha télen lett volna az- az már leesett a hó. Bent voltak megint az istállóban, és szinte minden úgy történt ahogy az elsõ alkalommal. Nagyon örültem, hogy ismét láthatom, koszosan, gömbölyûen és vidáman, csak úgy mint akkor. Lecsutakoltuk õket, és sokat beszéltünk hozzájuk. Kiengedni nem lehetett õket, így hát pár óra ott lét után visszaindultunk Zsófiékhoz. Ez is olyan gyorsan eltelt és már hiányzott. Egyre jobban szeretem ezt a lovat- csak ez járt a fejemben. Hiányzik. Megint elbúcsúztunk és vasárnap este hazamentem. Ez a két nap nem volt sok. Megint csak a vágyódás maradt a képek az emlékek.Eljött a jó idõ és megint csak azt vártam, hogy hagy lássam újra. Megtörtént. Kedvesnek csikója lett, Repce Vera testvérénél van a lova mellett, Remény pedig a hátsó legelõn tengeti napjait, nem láthatta a csikót. Amit õszintén megértve nem értek. Ahogy megláttam, õ is felnézett és figyelt. A nevén szólítottam és õ jött. Tudom, hogy csak a kíváncsiság vezérelte, hogy megnézze kik jöttek, de jó volt látni, hogy odajön hozzám. Vittem neki kevés zabot és megkínáltam vele amit õ természetesen szívesen elfogyasztott. Majd a gépemet észrevéve egybõl ráfigyelt, megnézte, hogy jólvan- e nincsen neki esetleg baja. Mikor meggyõzõdött róla, hogy nem kell segítség mert jólvan utána rám koncentrált, aminek nagyon örültem.Követett és egyfolytában csak figyelt engem. Lehet unatkozott és azért csinálta ezt, de igazából nem érdekelt akkor, csak az ,hogy itt van, és vele lehetek. Felültem rá szõrén és õ nem csinált semmit se, csak legelt tovább. Imádom ezt a lovat, mondtam Zsófinak. A Nap már lenyugvó félben volt, amikor Vera szólt, hogy menjünk haza, mert Kati néni telefonált.(Zsófi anyukája). Boldogan baktattunk haza és este örömmel feküdtem le, tudtam, hogy holnap lovagolhatok rajta és láthatom újra. Délután volt mikor átsétáltunk, és Remény teljes harcidíszben állt és várta, hogy meghódítsuk újra a karámot. Kedvessel e közben kommunikáltak, nyerítettek egymásnak. Rossz volt hallani, látni, hogy keresik egymást.De aztán ez elmúlt és végre csak rám koncentrált az öreglány. Félórát ültem rajta, aztán Zsófi vette át a helyem. Megint nagyon jó volt, de ez örökre így lesz… Sok ilyen nap volt még az évben, mikor a közelébe lehettem és rá is ülhettem. Többet nem írok, mert már ez is sok.Imádom ezt a jószágot, és annak ellenére, hogy nem sokszor látom szerintem õ is szeret, vagy ha szeretni nem is, de kötõdik és bízik bennem. És ez nagyon fontos. Félek mindig, hogy úgysem fog megismerni, ha találkozunk. Félek, hogy elfelejt, elfelejt örökre. Hiányzik, hiányzik minden percben. Minden nap minden percében eszembe jut, hogy most mit csinálhat mi lehet vele, jól van e és egyéb. Tudom, hogy szeretõ és biztonságos helyen van. Vigyáznak rá, és a születendõ csikójára is, akit úgyanúgy fogok szeretni. Már most szeretem, pedig nem is láttam még, nemtudom, hogy milyen lesz tetszeni fog e vagy sem. De nem érdekel, akkor is érzem, hogy szeretem…Érdekes, hogy mennyire nem tetszett és hogy inkább Kedveshez „vonzódtam” õt „szerettem volna”,de nem. Nekem mégis egy ilyen csodálatos ló jutott, akit nagyon nagyon szeretek és féltek. Kötõdök hozzá és szerintem õ is hozzám. Ez boldoggá tesz. Megtanulja az ember, hogy lehet akár mennyire alacsony vagy kicsi szép vagy csúnya akkor is lehet nagyon szeretni. Erre én is rájöttem… Szeretlek Remény!!!!Ui: Köszönöm annak aki elolvassa. Ezt úgy lekellett írnom

[Arodoet]

Ez szép volt

[Ancsyyka]

Ez nagyon tetszett!

[Jucuus]

Köszönöm mindenkinek, igyekezni fogok. Ma még a netem is halott volt kicsit...

(a röntgenes srác nem egy fiatal, szõke-szõkésbarna hajú körszakállas srác volt? mert ha igen, õ télleg egy arc )

Szõkésbarnának szõkésbarna, de nem volt kör szakálla. Aranyos volt, így legalább jobbá tette a szenvedéseimet, miközban remegtem....

Javulást Jucc, majd küldök neked sok lovas képet, hogy legyen mit nézegetned.

Köszönöm! Az jó lesz! Már csak attól félek, hogy a gurulós szék kicsúszik, illetve ki gurul most alólam, és lesz még itthon is egy paff... Nem kéne....

[vinka]

Péntek 13. helyett Vasárnap 15.Bevezetés:Tudtam én. Úgy tudtam! Szinte már biztos voltam benne, hogy valami történni fog Velem, pedig nem hiszek a babonákban, de valahogy éreztem...és persze történt is.Tárgyalás:Szokás szerint Apuval kimentünk megmozgatni a lovakat. Ma Bitang a pályán hogyismondjam....enyhén bekattant. Lovaglásunk elején minden rendben ment, lépés, ügetés, patanyomfigurák, szépen ment.A bajok akkor kezdõdtek amikor ki kellet fújnom az orrom. Szár elengedve, pacc legel, hosszas kotorászás lefagyott ujjaimmal a zsebemben...ééés ebben a pillanatban Bitang úgy döntött hogy kipróbálja tud-e szabályosan kézenállni. Gyönyörû függõleges bakkolását egy négytalpas ugrás és rotyó követte. Fent maradtam. Hogy hogyan sikerült, azt nem tudom, de lényeg hogy nem a földön ültem hanem a ló nyakán. Mázli.Apu ezt nem látta. Jót röhögött rajtam (a te aranyos pacid majdnem ledobott?! áá nemhiszem!), mondta, hogy adjam át, majd õ megy vele egy kicsit. Felült Rá. Eredmény: Két kör után összeszedtem Aput a földrõl, (a kis csikópofájú Bitike ledobott?csak nem ?). visszaültem Bitangra, aki szerintem röhögött :)Ezután rendesen viselkedett.Apu sajgó derékkal bevezette lovát, a félmuraközi Banditát a tanyára. Útközben Bandita megijedt egy szeméttõl, és ráugrott Apu lábára. Megállapítottuk, hogy ez nem Apu napja.Én pedig örültem, hogy semmi sem történt velem.(a kis naiv ) Hazamentünk.Már sötét volt, amikor labdáztam a kutyámmal a kertben. Õ nem olyan mint a többi normális kutya, hogy eldobod a labdát és visszahozza...tõle el kell venni. Szóval kergetõztünk, amikor megbotlottam egy kiálló gyökérben, ráestem egy szétrágott mûanyag virágcserépre(hogy az hogy került oda, azt a kutyámtól kérdezzétek)meg a járólapra. Mindenem fájt. Egy ideig még feküdtem a füvön, gondoltam nekem már úgy is mindegy, jól elvagyok itt. Aztán bebicegtem a házba, kiszedegettem kabátomból a cserépdarabkákat, fülembõl a sarat...és valahogy megkönnyebbültem :)A farcsontomra estem, jó ideig érezni fogom, a vérzõ tenyerem viszonylag hamar meg fog gyógyulni, a lila térdem meg úgysem látszik, hosszúnadrág szezon van Végkifejlet:Megalapítottuk Apuval a 10. kerületi elfekvõt a nappaliban és sajnáljuk magunkat. Anyuban erõsödött az az érzés, hogy továbbra sem akar lovagolni, valamint el kéne pakolni pár dolgot a kutya elõl. A kutya szomorú, mert kidobtuk a virágcserepét.Jobbulást minden sorstársnak!

[dumdum]

*****

Edited by dumdum, 2006 szeptember 16. - 6:52.

[Barbara]

[quote name='Jucuus' date='2006.01.15, 00:52']Gyógyulj meg mielõbb! És legközelebb jobban vigyázz magadra!

[lilith]

Az elsõ pillanattól csak ettõl féltem. Hogy valami olyan történik, amin én nem segíthetek. Hogy a szeretett lény a féltõ gondoskodás ellenére betegségre ítéltetik. Mindig ott motoszkált a gondolat, hogy egyszer ilyesmi történik. Hogy állok össze-vissza kalimpáló szívvel, nézem, ahogy az orvos vizsgálja, hümmög, majd a szembembe néz, és kimondja.Mikor enyém lett tudtam, hogy nem egészséges. Hogy sérült a lelke, sérült a teste, de muszáj volt, hogy segítsek rajta. Napokat forgolódtam álmatlanul, hisz tudom, nem menthetek meg minden lovat. De õt ki kellet mentenem onnan, ahol a biztos halál várta. És eleinte úgy tünt, gyógyulásával hálálja meg a szeretetet, gondoskodást. Lassan engedett közel magához, lassan engedett fel a fagy , ami a szívébe költözött, de látható, érezhetõ volt a javulás.Aztán elkezdõdött ujra. Eleinte csak reggel hallottam a köhögését, majd egyre gyakrabban.Aki hallotta, már tudja milyen ez, fájó a fülnek, és még fájóbb a szívnek, a szeretett lény szenvedését hallani.Ezért ma útnak indultunk. Még a szerencsehozó gyûrümet is felhúztam, és a reményt is zsákba gyûrtem a szerencse mellé.A szerencse elkerült, de remény van. A doki õszinte volt, több lehetõséget sorolt fel, ezek nagy részét egybõl hárítottam. Nem, nem akarok rajta a jobb napjait kihasználva gyorsan túladni. Nem, nem kérem a szteroidokat a rengeteg, és veszélyes mellékhatással együtt.De nem engedtem el fülem mellett halk megjegyzését a természetgyógyászatról, és végighallgattam egy lehetõséget, mely igen új, igen drága, itthon még nem, de Amerikában nagyon jó eredményekkel segített állatokon.Így jöttünk el. Sírtam, mikor visszaengedtem a legelõre a társai közé. De látva erejét összeszedem magam, hisz a reményt hazahoztam.

[BoKa]

Vigyázzatok magatokra lovasok, mert egy szimpla lábtörés nem olyan rossz, mint amikor bokától csípõig, na jó, comb tetejéig be van az ember gipszelve.

Nézd a jó oldalát: azt legalább nem tudja az ember saját magának csak úgy levenni idejekorán, csak azért, mert zavarja :)Jobbulást.

[Hasufel]

Ez szép volt

Ez nagyon tetszett! 

Köszike! Szívbõl jött

[Apple]

Ma Zsubével ellátogattunk Tökhöz Csabdiba, és kicsit felültünk rá szõrén.Jó volt újra látni Tökapót. :ang:Köszi Zsu, köszi Iván Képek

[Pluto]

Lilith,Kitartás és jobbulást a lónak.

[lilith]

Köszönöm.

[Titok]

Ma Zsubével ellátogattunk Tökhöz Csabdiba, és kicsit felültünk rá szõrén.Jó volt újra látni Tökapót. :ang:Köszi Zsu, köszi Iván Képek

Zsííííír :yeah:

[Apple]

Oh, köszi Igazából semmi különös

[Dé]

Nekem ez a kedvencem http://kep.tar.hu/ap...7889/18972850#2Jók a képek, és látom, jól éreztétek magatok ;)

[Apple]

Nekem meg az, ami az adataimnál van ;)Igen, jó volt, csak majd leesett a fejünk, olyan hideg volt. De Tök nagyon jól néz ki ( http://img.tar.hu/ap.../18973098.jpg#3 ), jól érzi magát, és az a fontos Majd ha szép tavaszi napsütés lesz végre, akkor megint kilátogatunk remélem és akkor már a pálya sem a korisoknak fog kedvezni

Edited by Apple, 2006 január 17. - 19:00.

[Dé]

Hú, hát az az akadályos kép - nem gyenge! :rolleyes:Igen, az adataidnál lévõ is jó lett :ang:Azt meséljétek el, Zsu hogyan is került a hóra?

[Apple]

Hát izééé. Van egy köztes kép is, ami Tök megiramodását szemlélteti, szvsz k.rvajó kép, de ha Zsubé megengedi, majd felrakom Szerintem csak a ló szimplán megijedt a kutyától, és mivel tele volt, nem megugrott, hanem nekiindult, és eléggé csúszott a szõre, és egy bizonyos pontot túl már inkább le kell esni, mert úgyse lehet visszamászni

[Dé]

Értem :DZsu, lééééécci ;) Kíváncsi lettem.

[Zsuzska]

Szép Tökbácsi is, de nekem akkor is ez a kedvencem: http://kep.tar.hu/ap...7889/18973094#2Köszönet ezért a képért, Almácska!

[Apple]

Nagyon szívesen Kicsit antiszoc volt szegény, irtózatos mennyiséget kellett csettegnem neki, mert azt hitte, érte jöttünk és visszük dolgozni, úgyhogy inkább úgy tett, mintha ott se lennék, amit azzal ért el, hogy hátatfordított nekünk

[Zsuzska]

Pedig mióta bejött a hideg, csak lazsál a többiekkel. Szombaton le is döbbentem, mikor lelkesen jött üdvözölni, és hagyta, hogy körbesimizzem - nyáron az elsõ szimat után, ha konstatálta, hogy nincs nálam semmi, egybõl hátat fordított nekem is. Így viszont pláne gratula, hogy ilyen jó pillanatot sikerült elkapnod!

Edited by Zsuzska, 2006 január 17. - 21:27.

[PozitívFeri]

A másik egy lótenyésztõ az  egyik topikban. Õ egy számomra ismeretlen ember, akinek feltettem néhány engem érdeklõ kérdést.  Olyan körültekintõ, kimerítõen preciz választ kaptam, hogy meg is lepõdtem - volt szerencsém megismerni egy igazi lovas embert :yeah: .

csak nem bianko? (csak vaktában csapkodok)

[Rosinante]

A Te korodban ez igazán érthetõ.