5186 válasz a témához

[realcowboy]

Az ilyen függõleges felületi repedésket egy jó kovács egyszerûen megragasztja egy atomerõs ragasztóval. Ez a legjobb módszer. A ló ezerrel lovagolható, a repedés nem tud tovább repedni. De ez mind csak kuruzslás így a távolból. Kovácsot és orvost hívj! Ha õk kedvezõen nyilatkoznak, akkor fikázd le a lovat a gazdájának, s mondd meg neki, hogy a vágóáráért nagy kegyesen hajlandó vagy megvenni. Errõl az árról fogalma sem lesz, mondj neki 60.000-et! Alkudja fel 70.000-re, s vedd meg olcsón álmaid lovát, s élj vele boldogan!(Lehet, hogy szerencséd van ezzel a sérüléssel? Keresel vele egy kalap pénzt?)

Én hasonlóan vélekedtem privátban, mert én sem látom a repedést innen. Ezek nem szépek, de valószínû, hogy nem befolyásolja a lovagolhatóságot. Persze hivatkozni kell rá. ;) Csinosnak is volt ilyen, rá se jöttem, hogy miképp szereztük, de szépen elmúlt.

[Petya]

Annyiért vedd meg ha annyira szereted ! Az én telitalpas lovamról (Morfeusz) mikor megérkezett leesett a vas. Injekciókúra gumisvasat, szilikonbetét újabb injekciókúrát követett egy évig és alig lehetett rajta lovagolni. Azt mondták, hogy kezdjem elfeledni, mert így sosem jön rendbe átvertek és kész. Egy év után már nem volt gond vele, most majd éve van meg és ha nem járna köves terepen már nem kéne megvasalni. Hihetetlennek hangzik, de a telitalp is megváltozott a patakezelés miatt. A lesüllyedt csont a helyére került, (10bõl 9szer nem megy vissza) a ló tökéletesen lovagolható. Ha a pata szarurétegének külseje van csak végigrepedve és nem sántít miatta-nem szivárog véres genny a repedésbõl rendszeresen akkor nincsen komoly baj. A közeli Mészáros tanyán van egy olyan ló amelyik patája 5 éve hegesen nõ le óriási repedéssel a közepében. Egyszerûen egy másik ló rálépett a pártaszélre ami megsérült és így nõ a körme. Nem sántított rá sosem, de nem merték használni a lovat, merthát a körme olyan furán nõ lefelé és tényleg óriási függõleges huppszli van rajta. Aztán majd egy év után befogták, mert ugyan úgy néz ki, de a lónak semmi baja. Kb 3 éve volt ez, és egyszer sem sántított arra a lábára. Mégcsak vasalva sincs, mert nem olyan a talaj. A kovács is azt mondta, próbáljanak belenyugodni abban, hogy a lovuk teljesen egészséges, csak nem szépen csillogó a patája egy helyen. Használják és úgy 20 év múlva küldjék vissza a legelõre legelészni de addig ne nyugdíjaskodjon. (most 6 éves)P.

[Panni]

Az én lovam patája is hosszában repedt egyszer, nem tudom miért, többek szerint inkább etetésbeli (tól sok fehérje?) hiba lehetett. Aztán elmúlt. Nem sántított, nem patkoltuk meg, nem befolyásolt semmiben. Mikor elmúlt, még egy hosszanti apró bemélyedés is maradt a helyén, amire mindig azt hittem, megint elrepedt, de az már nem az volt. Ja, egy dolgot csináltam a repedéssel, ami viszont tényleg jó volt: a repedés tetején keresztbe belereszeltem a patába. Olyan mély árkot reszeltem, hogy a repedés ne tudjon tovább futni. Aztán így szépen lenõtt, nem volt baj! (Ezt a reszelést egy kovács mondta, esetleg rákérdezhetnél, mikor mennek megnézni, hogy neked is jó lenne-e ilyesmi...)

[Petya]

Ha kell kovács tudok küldeni aki megmondja mi baja van ha van egyáltalán, kerül utiköltséggel kb. 4-5 ezer forintba az egész, de mivel annyira akarod a lovat bevállalom most az egyszer ;) . Látatlanban tényleg csak vaktában lövünk, de a pataszaru felületi repedése egyszerûen ragasztandó. A cigány kupecek is épp ezt szokták, bazi erõs ragasztó persze szaruszínre színezve, patazsír és mehet a ló a vásárba soha senki nem fogja észrevenni a repedést akkor sem ha pártaszéltõl indul... mert 100ból 99szer nem sántít rá a ló, te látod a hibát és megijedsz tõle, õ a ló meg szarik rá.A folyton érzékeny talpi rész, telitalpasság valami patairha gyulladás miatt, vagy egyéb dolog, na az már hiba, de ez??? Nem hinném...Ha kell a segítség akkor szólj !P.

[Long]

Azért örülök, hogy szóltam...Azóta született 36 hozzászólás, amiknek az eredõje az, hogy meg kellene venni álmaid lovát. Anyagilag túl sokat nem lehet bukni rajta, viszont ha sikerül megszerezni, kikúrálni, és használni, akkor érzelmileg, "önbizalmilag" hatalmas pluszt kapsz tõle. Szerintem sokkal nagyobb kárt tesz benned, ha esélyt sem adva neki, a kezeid közül hagyod a vágóhídra vinni. Legvégsõ esetben te is el tudod adni a kupecnek, a szíved ráér majd akkor meghasadni...Sok szerencsét!Üdv: Long

[BoKa]

Azt az egyet remelem csak, hogy veszel egy egeszseges lovat, ami neadjisten (tenyleg ne adja) leserul, akkor az is megy a vagoba?Nem kerek ez igy. Vagy az erzeseidet tulzod el vagy...

Hát... azért ez nem pont így kell hogy mûködjön szerintem. Választani józan ésszel, aztán jön csak a kis herceg az õ felelõsségével. Persze vannak olyan õrültek, akik meg akarnak menteni minden lovat, (és/vagy minden kutyát ;) ), de aki nem ezt teszi, azokra nem lehet követ dobálni. Minden tiszteletem az elõbbieké, de megértésem az utóbbiaké. Mikor én lovat kerestem, nekem is volt egy olyan igen koros kanca, akit baromi jó áron (ingyen ) megkaphattam volna, mégsem vállaltam be, a jövõ valószínû problémái miatt. És nem érzek lelkiismeret furdalást miatta, egy cseppet sem. Az olyan szövegbeli túlzásokra meg, hogy "tûzbe menne érte", arra meg csak annyit, hogy aki még pl. annyira fiatal, az még nem ismeri a tûz erejét. De nem ez volt a lényeg

[tötõ Zsó]

Az olyan szövegbeli túlzásokra meg, hogy "tûzbe menne érte", arra meg csak annyit, hogy aki még pl. annyira fiatal, az még nem ismeri a tûz erejét. De nem ez volt a lényeg

Nem hiszem hogy a fiatalságommal kéne magyarázni ezt a három szót, ezzel azt szerettem volna kifejezni, hogy kötõdöm hozzá. Semmiféle pluszt nem kell belemagyarázni. Szerintem. De ezt nem BoKa kezdte, csak most errõl jutott eszembe. ;)

[Filly]

Persze vannak olyan õrültek, akik meg akarnak menteni minden lovat, (és/vagy minden kutyát ;) )

És ezek közül az õrültek közül párnak sikerül is sok lovat (és/vagy kutyát ;)) megmenteni... Boka, már megint kõbunkó voltál...

[BoKa]

Ennek örülök, de miért is pontosan?(mellesleg véleményem szerint kõbunkó az, aki mást lekõbunkóz indok nélkül, kissé magas lóról, szerintem azért, mert úgy értelmezi azt amit olvas, ahogy azt épp szeretné.) Mellesleg az ilyen hozzászólásokra ott a havas. Hogy jelzõt ne biggyesszek utánad.

[Zsubaba]

Long! Nem a te hozzászólásod miatt alakultak így a dolgok. :rolleyes:Szerintem ebben meg Bokának volt igaza, talán az "õrült" szó helyett lehetett volna más jelzõt használni; a lényeg a lényeg:

Persze vannak olyan õrültek, akik meg akarnak menteni minden lovat, (és/vagy minden kutyát  ), de aki nem ezt teszi, azokra nem lehet követ dobálni. Minden tiszteletem az elõbbieké, de megértésem az utóbbiaké.

Edited by Zsubaba, 2006 január 4. - 12:50.

[Rosinante]

Jajmá. :( Nem hiszem, hogy Boka rossz értelemben használta az "õrült" szót, csak szarul jött ki. Amúgy én is így szoktam mondani.

[Zsubaba]

Na hát én is úgy értem. Nem õrült, hanem "õrült".

[BoKa]

Rossz értelemben csak annak jöhetett le, aki direkt úgy akarta értelmezni, pölö egy kis kakakeverés okán. Pont hogy ott van mögötte, hogy tiszteletem az övéké. Ezt azért elég nehéz máshogy magyarázni. Bár van, akinek sikerül mégis, úgy látszik.... :mad:

[Pendemonium]

Téged olyan jó félreértelmezni!

[BoKa]

Nem akarok tovább offolni, de ez még kikívánkozik Pende, te meg élvezkedj mással

[Filly]

Anikó aszonta, béküljek ki BoKával, mert félreértettem. Ne haragudj, Boka, ha félreértettelek, bár nekem nagyon úgy tûnt, hogy egy számomra kedves közös ismerõsnek szólsz be épp. De ha nem így van, akkor ne haragudj!

[meggyes]

Felreertettetek. En annyit mondtam, hogyha olyan nagy szavakat hasznalunk, hogy alomlo, akiert tuzbemegyunk, akkor azt gondoljuk is ugy es az alomlovat ne engedjuk vagoba menni egy repedes miatt. Ha meg engedjuk oda menni, akkor engedjuk nagy jelzok nelkul, de akkor ne varjunk tapsot 3 konnycseppert, hogy milyen fasza es erzelemdus emberek vagyunk.Nem azzal van a gond, magyaran, Toto, hogy vagoba jut a lo, mert nincs penzed megvenni. Nekem az bokte a csorom, hogy nagyon komoly jelzoket durrogtattal el es kerek perec kimondtad, hogy serulten nem kell a lo.

[meggyes]

Ja, a BoKa meg egy hulye :kocc:

[BoKa]

Azért nem haragszom, hogy félreértettél, azért, hogy lekõbunkóztál, "megint" kitétellel, azt fájlalom még kicsit. Még 5 percig, jó? :)Meggyes számomra is kedves ismerõs. Õrült, hogy minden lovat/kutyát meg akar menteni (többet hála neki sikerrel, ez is igaz, ahogy írtad), buzi sok erõt meg mindent kellhet ebbe belefeccölni, de attól még õrült, és lökött És úgy van jól.(közbeékelõdött meggyes válasza, azt még nem láttam, és Fillynek írtam, amit )

Edited by BoKa, 2006 január 4. - 13:52.

[Zsubaba]

Nem azzal van a gond, magyaran, Toto, hogy vagoba jut a lo, mert nincs penzed megvenni. Nekem az bokte a csorom, hogy nagyon komoly jelzoket durrogtattal el es kerek perec kimondtad, hogy serulten nem kell a lo.

De attól, hogy nincs lehetõsége tûzbemennie érte, attól még tûzbe akarhat menni érte. Remélem érted a különbséget. Tötõ sem egy egyedülálló, jól keresõ, felnõtt nõ, hanem egy eltartott "gyerek", ebbõl kifolyólag nem tehet érte meg akármit, csak bizonyos korlátok közt mozoghat.

[piaffe]

Szépen kezdett helyrejönni a körme, a tulaj fizette a kovácsot, különleges patkót és szilikont kapott úgy a patkó és a pata, mint a repedés.

Az egy év alatt, amíg Ausztriában dolgoztam, két lónak volt ugyanez a problémája. Amikor Dennis behozta õket munka után és elõször vettük észre a repedéseket, egy picit vérzett is. Mindegyik ilyen alkalom nagy ijedtséget okozott, mindkét ló azonnal a kovácshoz került, de késõbb ugyanazzal a repedéssel általában már nem volt probléma. Bár az egyiknek késõbb keletkezett egy második repedés is a hátsó patáján, a másiknak pedig egyszer régen volt már ugyanez a másik elsõ patájával. Ebbõl látszik, hogy ez általában olyan lónál keletkezhet, amelyiknek valamilyen oknál fogva gyenge a pataszerkezete. Ezért nem biztos, hogy elég egy jó kovács, aki a tüneteket orvosolja, nem árt adni a lónak olyan táplálékkiegészítõket is, amitõl erõsödik a pata. Az említett két ló egyébként egy percig sem lett leállítva, talán egy picivel óvatosabb tréninget kaptak, de ugyanúgy indultak továbbra is versenyen. Õk is szilikonos patkót viseltek, ezen kívül a kovács általában hagyott egy kevés rést a pata és a patkó között azon a helyen, ahol a repedés volt, hogy ezáltal kicsit csökkenjen a nyomás a problémás területre és volt, amikor két kapoccsal fogta össze a repedés két oldalát. Ragasztani általában nem ragasztotta, mert akkor nem látszik egybõl, ha a pata továbbreped vagy vérzik. Ja, volt egy harmadik ló is. De õ másik kovácshoz került és nem tudom, nála hogy zajlott le mindez, akkoriban jöttem el onnan.

Edited by piaffe, 2006 január 4. - 19:33.

[Filly]

Na, ezért most biztos sokan utálni fogtok, de én biza Meggyessel értek egyet Tötõ Zsó ügyében... Az én egyik alapszabályom, hogy nem kell s.gget csinálni az embernek a szájából. Kigyûjtögettem az idézeteket, Ágimamnak is igaza van, amikor azt mondja, hogy "Vagyunk úgy néha, hogy túlfútött érzelmi állapotban kicsit elrugaszkodunk a realitásoktól... Túlreagálunk valamit, vagy rosszul, - túlzóan - fogalmazunk. Tényleg nem vagyuk egyformák. De tudni kell elnézõnek lenni, meg kell tudni bocsátani az ilyesmiért." De Tötõ, amin én igazából kiakadtam, az ez:

Ki garantálja hogy találok jobb lovat? De ugyanakkor azt ki garantálja, hogy x hét/hónap múlva nem találok/nék egy teljesen megfelelõt?

Saját példa: amikor az elsõ lovam megvettem (27 éves koromban), iszonyatosan akartam pont azt az állatot, akibe egyébként véletlenül szerettem bele. Többet is fizettem a reális áránál, ezt már belátom, de hát ez az elsõ lovat vevõk tipikus hibája (és épp akkor még pénzem is volt ). 3 évig volt fantasztikus társam, aztán Ausztriában maradt. Hazajöttem, elõször (kb) 40, aztán 20 ló között dolgoztam, de egyik se volt rám nagy hatással. Aztán 2 hónapon belül 2 lóba is beleszerettem. Vettem egy másfél éves méncsikót, aztán meg egy hónapra rá egy 11 éves kancát. Elõbbinél más érdekek is közrejátszottak, utóbbi viszont teljesen elsõ látásra szerelem volt (sokan azóta se értik, hogy tudtam beleszeretni egy ilyen ronda, rossz és öreg lóba - de barátok szerint tisztára egyformák vagyunk ). Eltelt egy év, boldogság, öröm, satöbbi. Aztán a véletlen úgy hozta, hogy az idén pár hónapig lovagoltam egy fantasztikus lovat, akibe szintén nagyon beleszerettem. De nyilván nem volt meg az anyagi hátterem sem a megvételére, pláne nem a 3 ló eltartására. Bevallom, eszembe jutott, hogy Zsurmót eladom és megveszem helyette Tangót, de aztán gyorsan elvetettem az ötletet, mert Zsurmó már az enyém, szeretem ("megszelidítettem, felelõsséggel tartozom érte" stb)... Fájt, amikor Tangótól elváltam, de fél szemem azért még mindig rajta tartom, hogy mi van vele, hogy megy a sora, és lehet, hogy tennék érte erõfeszítéseket (mindenesetre biztos megpróbálnám), ha megtudnám, hogy gáz van vele. Most meg anyagilag vagyok elég cudarul, amiért komolyan elgondolkoztam, hogy a 2 lovamból valamelyiket eladom. Jópár éjszakát áttörpöltem miattuk. Melyiktõl váljak meg? Ha a csikómnál voltam, könnyû volt elképzelni, hogy eladom Zsurmót, de amint másnap felültem rá, már el is vetettem az ötletet. Arra jutottam, ha nagyon nagy gáz lesz, inkább a kocsim adom el... Hát nóóóórmális vagyok? Nyilván nem, mint ahogy itten ezen a fórumon sokan nem Ha meg mégiscsak meg kell majd valamelyikõjüktõl válnom, hát az nagyon sz@r érzés lesz (amíg lehet, próbálom elkerülni), de "soha ne mondd, hogy soha" alapon én sem mondom, hogy életem árán se válok meg tõlük, meg hogy az ördögnek eladnám a lelkem miattuk... Úgyhogy az ifjonti nagy héveket nem árt kicsit csillapítani, mielõtt az ember fia/lyánya erre a fórumra ír bármit ;) A mesének vége, aludjatok szépeket...

Edited by Filly, 2006 január 4. - 19:00.

[Zsubaba]

Azt nem értem, hogy miért nem értitek, hogy más a gondolkodása valakinek. Sokan vannak, akik rosszabbodó anyagi helyzetük miatt adják el hõn szeretett lovukat. Hadd ne mondjak példákat.Van aki ingét-gatyáját rákölti a lovára, több munkahelyen dolgozik, közben meg alig látja a lovát.Van aki meg nem veri a szüleiével a csalánt és nem vesz lovat, mert úgysem ér rá, vagy nem vesz meg olyan lovat, ami csak a pénzt viszi. Ennyi.

Edited by Zsubaba, 2006 január 4. - 19:13.

[tötõ Zsó]

Filly, akkor légyszi tiltsuk már ki az összes más írást is innen, amiben érezelem van jó? És akkor hagyjuk meg a "ja", "nem", "tökjó" hozzászólásokat.Engem nem kell megérteni, habár sokan teszik itt, ami nagyon jól esik. Úgylátszik Te sehogysem akarsz, de nem is erõlködöm.Te így gondolkodsz. Akkor leírom hogy én hogy gondolkodom.Úgy gondolkodom, hogy még sohasem vettem lovat. És tizenötször nagyobb felelõsség van a vállamon mint egy keresõ embernek, mert én a szüleim sok-sok pénzét hajintom ki az ablakon, hogyha veszek egy olyan lovat, ami már most nem egészséges, és ki tudja hogy visszajön-e a repedés. (Közben kiderült ám, hogy valószínû fiatalabb korában bezabáltatták a csikót lucernából, vagy egyéb fehérjedús kajából, s a repedés valószínû ezért jött ki a patáján, az olyan nem megfelelõ terhelés hatására, mint pl. betonon vágta. Ha én elmegeyk egy hétre túrára, hogy oldom meg, hogy nem fogok betonon menni? Nem kell feltétlen vágatni hogy kijöjjön a baja, ha nem túl erõs a patája. Hm?)Habár nem tudom hogy a fenti mondatomon mi lehetett annyira kiakasztó, lerövidítve és leegyszerûsítve valahogy úgy hangzana hogy "Megéri EZT megvennem, vagy várjak az 'igazira', ami egészséges lesz?" Ez egy magamnak feltett kérdés volt, amin -mégegyszer mondom- fogalmam sincs, mi volt ennyire kiakasztó. BoKát is rendesen félreértetted, most engem is.Ha még ezek után is kiakasztónak találod ahogy írtam, akkor légyszi ne olvasd el sem Gumi sem Vegeta írásait, mert érzelem az övékében is van ;)Sajnos mérlegelnem kell, mint oly sokszor fog kelleni még az életben. Döntenem kell a szívem és az eszem közt. A mai világban ha az ember legtöbbször a szívére hallgat, sajnos nagy esélye van egy szép kis p*fáraesésre. A ló nem szeretettel mûködik, nem puszit eszik, nem a simizéstõl fejlõdik. Pénz kell hogy megvegyem, pénz kell hogy etessem, pénz kell hogy megvegyek neki mindent amit kell, mint ahogy pénz kell mindenhez. És ha már más pénzével dobálózok, akkor olyanra fogom költeni aminek a rizikófaktora minnél kisebb. Amirõl most nem beszélhetünk.Ennek ellenére mégegyszer leírom hogy a szívem szakad meg, és mégegyszer leírom, hogy tûzbe is mennék ezért a lóért. Hátha mégegyszer nekemestek.Petya: 5

Edited by tötõ Zsó, 2006 január 4. - 20:29.

[Petya]

Hány éves az a ló Tötõ?P.

[Petya]

má' urambocsá, de aki túlfûtött érzelmi alapokon gondolkodva ír le itt szinte mindent elsõre és gondolkodás nélkül, sõt arra vetemedik, hogy a leírtakba javítani se legyen hajlandó az én vagyok. :guny: P.

[BoKa]

Tötõ, nem ez után szakad(na) meg a szíved. Hanem akkor szakadna meg, ha megvennéd, ha még mélyebben megszeretnéd, teljesen részeddé válna, teljes felelõsséggel tartoznál érte, és akkor érne a meglepetés, hogy hoppá, nem lovagolható, szenved, stb, nem tudod neki azt nyújtani, amire szüksége van/lenne. És akkor kéne döntened, hogy hogyan tovább. Na ekkor szakadna meg bizonyosan.Ettõl óvod magad. Jól teszed.Mert a tûz bizony fájni tud ;) Ezek szerint jobban, mint azt eddig tapasztalhattad. Örülj neki.És különben meg dönts úgy, ahogy szíved szeretné, úgyis hiába a józan érv, ha már döntöttél, ismerem ezt jól Filly is. Õ is csak ennyit írt.Ja, és ha mindenki úgy venne lovat, hogy ez meg az is lehet majd a baja, és akkor mi lesz, na akkor senkinek nem lenne lova, vagy csak a kõbunkóknak, és nem csak a kõbunkóknak, vagy csak a kõbunkóknak, és nem csak a kõbunkóknak

Edited by BoKa, 2006 január 4. - 21:00.

[Chilly]

Fura dolgok ezek.Mikor én a szüleimtõl megkaptam azt a lovat,amit a mai napig életem szerelmének tartok,már akkor nem volt százas.Valószínûleg bezabáltathatták,mert kissé el van ferdülve a patája és a csontozata-nem a farnciás lábállásra gondolok itt,az más-,a patája ócska minõségû,idegileg odavolt,a lószállítóra nem tudtuk feltenni,kettõt szét is vert ágaskodva,ezen felül nem sokkal azután,hogy megvettük lesérült,valami történt a válla környékén,amitõl annyira sántított,hogy alig állt a lábán.Mindenki keresztet vetett rá,azt mondták szabaduljunk meg tõle,de nagyon gyorsan.Fél év kényszerpihenõ,de a ló csak nem gyógyult,kenegethettük meg orvosolhattuk bármivel.Már engedtünk a "szakértõk" nyomásának,mikor én-bár soha nem hittem ebben-egymás után kétszer álmodtam vele,így elhatároztuk,hogy nem szabad eladni,akármilyen nyomorék,akármilyen bolond.Hangsúlyozom,lemondtak róla a legnagyobb lovasok is,hogy valaha is "használható" lesz,nem fogja bírni a terhelést és kiújul a lábproblémája (akkoriban még távlovagoltam,vele is versenyezni szerettem volna).A felelõsség az én esetemben is nagy volt,a szüleim pénzével "szórakoztam".Azt mondják csak azok érnek el bármit is az életben,akik mernek kockáztatni és ha kell,nagyot lépni.A válla meggyógyult,az ebbõl származó hátrányokat lassan,ámde biztosan ledolgoztuk,a patkó viselete állandó jellegû számára,így viszonylag kordában lehet tartani a pata problémáit,és számtalan versenyt megnyertünk ketten.Olykor érdemes meghallgatni mit súg a szívünk.

[Titok]

Mábocsi de mé nem mentek át a lóvételes topikba? :confused:

[Chilly]

Mert most itt így alakult. ;)

[BoKa]

Titok

[tötõ Zsó]

Köszönöm mindenkinek a hozzászólást, Neked is Chilly :ang:Talán a sors fintora (?), de ma felhívott az a srác akivel nyáron beszéltem utoljára, és mondta hogy ott van nála olyan ló, nem is egy, amit sajnálna eladni a nagyvilágba, menjek és nézzem meg, mert nagyon jók.A második furcsaság, hogy éppen ma találkoztam egy számomra kedves emberrel, aki nem ma kezdte a lovakkal való foglalkozást, és aki látta mostanában ezt a lovat. Õ nem venné meg..

[tomsawyer]

Tötõ nem irigyellek az már egyszer biztos.Én anno azért nem tudtam megvenni a "szerelmemet" (Rituska ATV legutóbb Csabdiban láttam H.P. telivér tenyésztõnél azóta nem tudom mi történt vele) mert túl sokat kértek érte pedig rengeteget törpöltem rajta miként lehetne összeszedni rá a zsét, és lehet ha nagyon akartam volna össze is tudom hozni kölcsönökbõl ebbõl-abból de sajnos le kellett ereszkednem a földre és döntöttem.Nem vettem meg.Mikor felhívtam a tulajdonost és közöltem vele a dolgot onnantól minha elvágták volna úgy lezártam magamban, de itt szerencsére nem volt szó vágóról (hogy azóta lett-e ki tudja).Repedés:A Betyárom bal elsõ patája szintén végig van repedve (valszeg régi pártaszél sérülés miatt van egy kiemelkedõ vonal a patán és a mentén.Leginkább száraz idõben látszik.Eleinte én is megrettentem de soha semmi gond nem volt még vele.

[Filly]

Jéééé, BoKa megértett! :eek: :yeah: :kocc: Tötõ, neked meg csak annyit, hogy ha a mély érzelmi válságaidat pro és kontra kifejted a fórumon, akkor ne csodálkozz, hogy pro és kontra hozzá is szólnak...

[tötõ Zsó]

Tötõ, neked meg csak annyit, hogy ha a mély érzelmi válságaidat pro és kontra kifejted a fórumon, akkor ne csodálkozz, hogy pro és kontra hozzá is szólnak...

Nem csodálkozom, csak a 'mély érzelmi válságban' tanácsot szoktak adni az embernek, nem észosztást, hogy mégjobban szarul érezze magát.. szerintem.De felejtsük is el ;), én már megettem.

[Filly]

Annál jobb tanácsot nem tudtam adni, minthogy leírtam a saját tapasztalataimat...

[lilith]

ReggelMég sötét van. Mindenki alszik, én már öltözöm.Szombaton is, mint minden nap egy jó ideje. Pár éve még lustán a fejemre húztam volna a takarót, épp csak kikukucskálva alóla.Kiengedem a kecskét, õ ma is megelõzött, nem tudok én elöbb ébredni.Reggel van. Szürke, hideg. A tél épp csak megmutatta magát, pár órára fehérbe öltöztetve erdõt, mezõt. Ami utána maradt szürke.Az istálló felé indulok. Már közel vagyok, mert a szürkeséget egy pillanat alatt rúgja félre egy illat. Egy illat, amely teljessé teszi az életem. Érzem õket, és õk is éreznek engem, mert egy horkantást hallok. Egy hangot, amit ezer közül is megismerek.Kinyitom az ajtót. 15 szempár tapad rám egyszerre. Ketten felnyerítenek. Ketten, kik számomra oly kedvesek, így jelzik, hogy örülnek jöttömnek. Végigsimogatom õket, és bizony puszit is kapnak. Elõkerül a zsebembõl a répa, cukor, ki mit szeret, mindenkinek jut. Lassan mozgok, ezeken a reggeleken az idõ is lelassul, nincs helye sietségnek. A szívem átmelegszik, hogy itt lehetek köztük, velük, boldog vagyok.Sorban kinyitom az összes box ajtaját. Az elsõ patadobbanással együtt elillan az idõ nyugodtsága. Immár 60 pata dübörög ki a legelõre. Nézem õket, ahogy távolodnak, és ezerféle színükkel, lényükkel megtöltik a mezõt, és megtörik a reggel szürkeségét.Gyönyörûek, és boldogok, mert visszakapták a szabadságukat.Reggel van. De már nem szürke. Minden reggel új, színes tavasz nekem.

[don quihote]

ReggelMég sötét van. Mindenki alszik, én már öltözöm.Szombaton is, mint minden nap egy jó ideje. Pár éve még lustán a fejemre húztam volna a takarót, épp csak kikukucskálva alóla.Kiengedem a kecskét, õ ma is megelõzött, nem tudok én elöbb ébredni.Reggel van. Szürke, hideg. A tél épp csak megmutatta magát, pár órára fehérbe öltöztetve erdõt, mezõt. Ami utána maradt szürke.Az istálló felé indulok. Már közel vagyok, mert a szürkeséget egy pillanat alatt rúgja félre egy illat. Egy illat, amely teljessé teszi az életem. Érzem õket, és õk is éreznek engem, mert egy horkantást hallok. Egy hangot, amit ezer közül is megismerek.Kinyitom az ajtót. 15 szempár tapad rám egyszerre. Ketten felnyerítenek. Ketten, kik számomra oly kedvesek, így jelzik, hogy örülnek jöttömnek. Végigsimogatom õket, és bizony puszit is kapnak. Elõkerül a zsebembõl a répa, cukor, ki mit szeret, mindenkinek jut. Lassan mozgok, ezeken a reggeleken az idõ is lelassul, nincs helye sietségnek. A szívem átmelegszik, hogy itt lehetek köztük, velük, boldog vagyok.Sorban kinyitom az összes box ajtaját. Az elsõ patadobbanással együtt elillan az idõ nyugodtsága. Immár 60 pata dübörög ki a legelõre. Nézem õket, ahogy távolodnak, és ezerféle színükkel, lényükkel megtöltik a mezõt, és megtörik a reggel szürkeségét.Gyönyörûek, és boldogok, mert visszakapták a szabadságukat.Reggel van. De már nem szürke. Minden reggel új, színes tavasz nekem.

Nahát, Te milyeneket tudsz írni. Írhatál egy kicsit többször is.

[discozombi]

Találkozások télen, avagy – kinek - mi okoz örömöt?Az utóbbi napokban – hetekben? – kezdtem komolyan foglalkozni azzal a lehetõséggel, hogy a bolygó, melyen élünk elhagyta Nap körüli pályáját és az eddigiektõl egészen eltérõ irányt vett. (Vagy lehet, hogy eleve Galilei tévedett?) Mindezt arra alapoztam, hogy a napsütés, a napfény már csak távoli, homályos emlék volt egészen szombatig, amikor végre elkezdett valami derengeni – és nem csak az agyamban - azzal, hogy jé, az ott fent a Nap! És valóban, még megvan! Olyannyira, hogy ma teljes szépségében ragyogott a hosszú havas, esõs, ködös (és ezek kombinációja) idõszak után. Úgy tûnik tél tábornok tûzszünetet kötött, vagy nagyon készül valamire, addig kell kihasználni, amíg tart!Ha ebben a gyönyörû napsütéses idõben nem megyek ki lovagolni, akkor bizton egyéb galádságokra is kész vagyok így a – nem kicsit küzdelmes - vasárnap reggeli ébredést követõen azonnal irányba vettem a háromszög alsó szárának közepe táján található bázist. Már nyergelés közben megbizonyosodtam arról, amit sejtettem eddig is, nevezetesen nem csak én - vagy éppen én sem - találtam fel a spanyolviaszt, másoknak is eszébe jutott kirajzani: lovasok és „gyalogos” kirándulók egyaránt igyekeztek élni az éppen se nem esõs, se nem havas, se nem ködös és relatíve nem hideg téli pauza kínálta lehetõséggel.Napsütés ide vagy oda, a tél azért tél, így a talaj fagyott. Ezt persze lehet még fokozni: hó, fagyott hó, jég. Ennek ellenére vágtára alkalmas szakaszt is lehetett találni, amit kifele menet állapítottam meg látván a távolban két lovast vágtázni. Jómagam erre nem vállalkoztam, aminek oka nem annyira érdekes. Mindenesetre a fagyos talajnak egy elõnye talán lesz gondoltam, mert nem kell sárba beragadt autóst kisegíteni a ragacsból úgy, mint tegnap.Ezúttal nem autót, hanem kocsit látok. Éppen elõttem kanyarodik ki. Kettõ van elé befogva. Mennek is tempósan egy társasággal. Amolyan sétakocsikázás. Sem sietni, sem zavarni nem akarok, egyenletesen távolodnak tõlünk, mert hagyom. Holott éppen a közeledésen és az idõn elmélkedem.Újabb meglepetések adódtak. Három „lövészárok”, amit – egyébként helyesen – azzal a céllal túrtak keresztbevágva ezzel az erdei utat, hogy az erdõbe ne tudjanak behajtani a szeméthegyek hizlalói. Nem okozott gondot kikerülni. Az erdõben összefutottam még egy vidám kiránduló társasággal is, aztán haza felé fordultunk. Találkoztam még valakivel! Lassan, de biztosan bõvül azoknak az erdõn, mezõn élõ állatoknak a listája, amelyeket lovaglás közben a maguk élõhelyén sikerült meglátnom. A mai „zsákmány” egy mókus a fenyvesben. Persze láttam már mókust nem is egyet, de nem itt az erdõben és nem lovaglás közben. Zajt hallottam magunk mögül. Odanéztem, és szerencsére még láttam, ahogy szalad fel egy fenyõre a vasárnapi ebédjét és sziesztáját befejezõ mókust. Az erdei úton, ahol a „túrógép” bejött, profin ledöngölt hóból készített jégpálya, ami ugye csúszik. Ezeket a részeket egy darabon még sikerült alternatív útvonalon kikerülni, de végül egy tíz méteres szakaszon nem volt menekülõ útvonal. Ezúttal gyalogszerrel sikerült ezen is szerencsésen átevickéli. A megpróbáltatások ezzel nem értek véget, mert kiderült, hogy odébb van még egy jó 300 méteres szakasz, amelyre feltornyozta a havat a szél, erre késõbb valami böhöm nagy gép ráment, úgyhogy újabb havas és tükörjeges szakasz állt volna elõttünk, de ezt kikerültük, ezúttal az út melletti kõkeményre fagyott vetésen átlépdelve. Minden tökéletes. Simlis, erdõ, szép idõ, csend, nyugalom. Ez az egész nap és a másik is ott fent. Kell ennél több? Még ha igen is a válasz, azt akkor sem tudnám most megnevezni. Hagyom késõbbre a filozofálást és problémákat is. Ezt a pillanatot most így kell élvezni, ahogy van. Akkor kell szeretni, amikor lehet és úgy, ahogy van! Ehhez már csak egy kell, megszerezni.Kellemes vasárnapi séta volt. És a napakkuimat is sikerült feltölteni.

[iBIza]

DZ, kérünk sok hasonló beszámolót a DVV topikban is! :kocc: