5186 válasz a témához

[Titok]

Hát, õszintén remélem. De minden a felsõbb döntésektõl függ, ami már a Honvédos topikba tartozik... ;)

[Eva]

Hát akkor drukkolunk! (a lóért és a lovardáért is!)

[Titok]

Köszönöm! 29-én sok dologra fény derül...

[Hasufel]

Az éjszaka én is azt álmodtam,h lovagolok.. :(

[Zsubaba]

Én meg azt, hogy számvitel példákat oldok meg tökéletesen... :confused:

[Titok]

De én nem álmodtam!!! Valóság volt!!!

[Chanello]

Sok sikert Titok.Azt a lókekszet az én lovam is imádja.

[Titok]

Akkor az a keksz tudhat valamit. Az árát viszont még nem mertem megkérdezni...

[tötõ Zsó]

Hosszú is, színtelen is, zavaros is..Támasztottam a fát, s néztem, ahogy pucolják a lovakat a napsütésben, ahogy száll a por az ég felé. Most is hallom a bõr nyikorgását, ahogy nyergeltek, a zabla fémes csörgését.Sokáig álltam a kapuban s néztem, ahogy eltûnnek a domb tetején, szépen, lassan, komótosan. Visszahuppantam a padra, a tetõ alá, s a hatalmas nagy fa asztalt piszkáltam a bicskával. Felsandítottam a lovakra, akik épp a domboldalban hancúroztak, legelésztek, egy-két rúgás és harapás kíséretében kergetõztek. Közben gyönyörû szép ék-alakot faragtam az asztal szélébe a bicskával. Bementem az istállóba, az üres boxok ajtaja nyitva volt, isteni szénaillat csapta meg az orromat. Kicsit felsöpörgettem a földön, visszaültem a tetõ alá, beszélgetésbe kezdtünk a tulajjal.Rengeteg idõt töltöttem el Pannonhalmán lovak körül, haszontalanul. Amíg a szerencsések kilovagoltak, a többi ló a legelõn volt, s bár sokszor odaültem melléjük, s néztem õket, mégis többre vágytam. Szerettem volna egyet kiválasztani, és felelõsséggel tartozni érte. Nap mint nap gondozni, problémákat megoldani, akadályokat leküzdeni. Együtt.Hála az égnek rátaláltam az én második családomra, a levéli és környéki lovasokra, és –nem tudom hogy, de valamiképp sikerült- a szívükbe lopnom magam. Úgy és annyiszor tettek alám lovat, ahányszor csak tudtak, és szinte el is feledtem hogy mennyire szeretnék egy sajátot, istenien élveztem a társaságot, túráztunk, lovagoltunk, nem voltak határok. Aztán jött az õsz, az iskola, s nem volt lehetõségem minden hétvégémen rohanni hozzájuk. Fájdalommal nyugtáztam hogy a nyár elmúlt, a levelek kezdtek hullani, és én ismét itt ragadtam, hozzám tartozó négylábú nélkül. Az itteni helyre nem is nagyon jártam ki, mert nagyon gondoznivaló ló sem volt. A tulaj lova s csikója, és bértartottak. A régi helyem.. nos igen. Jogosan mondhatná akárki, minek nyafogok, ott a bérlovarda.. De a bérlovarda nem ugyanaz. Többre vágyom mint libasorban körözni, vagy akár terepen, az általam már becsukott szemmel is végigjárt 8-9 útvonalon ellötyögni. Persze ez sem rossz dolog, ha jóval kevesebbet kéne fizetni. Azt a 8-12 ezer forintot inkább félreteszem havonta. Nyáron a számomra legkedvesebb lovat (itt, Phalmán) használta egy pasi, a bértartást fizette, de a ló a tulajé maradt végül (a végére így alakult). Mindez nem lett volna probléma, ha nem hagy benn a patájában egy-két hónapig egy kisebb követ (..), majd egy kis betonon vágta után, a lónak az amúgy is kiszáradt patája, a pártaszéltõl lefelé, nem reped el elöl. .. A háta feltört. Mert miért ne, hisz nyergelni megtanulni luxus. Emberünk kiutazott külföldre, ló itt maradt. Most nincs lovagolva, de valószínûleg nem is lesz már. Szépen kezdett helyrejönni a körme, a tulaj fizette a kovácsot, különleges patkót és szilikont kapott úgy a patkó és a pata, mint a repedés. Gyógyulgatott, nõtt le a repedés. Tényleg jó lovam lehetett volna, a napokban szembesítettek is vele*. Viszonylag alacsony, izmos, könnyen fordul, gyors. (Ugyanez*) a -közös- ismerõs mondta a napokban, hogy tényleg aktuálissá vált a ló eladása, ára alatt, a lába miatt. Abban a tudatban éltem, hogy a patája már akkor fél-gyógyult állapotban volt, amikor én utoljára kint voltam, egykét hónap kell neki és egészséges lesz újra. Itthon rákérdeztem. Teljesen pozitívan fogadták, mondák hogy ha így van az ügy valóban, akkor felmegyünk és megbeszéljük, s ha úgy alakul megvesszük.Ma telefonáltam egyet, s rákérdeztem az ügyre. Szombaton valamitõl megijedhettek a lovak, valaki vagy valami kívülrõl 10 méterre „betépte” a villanypásztort, állítólag úgy nézett ki mintha egy idegen ló nekirohant volna kívülrõl, és kiszakította volna az oszlopokat, majd a szügyére akadt villanypásztort, az oszlopokkal együtt hurcolta volna több méteren keresztül a karám belseje felé. De nem ez a lényeg, hanem hogy Matyeszrõl leesett a patkó, s a körme ezúttal végigrepedt. Logikusan végiggondolva is 6-8 hónap kell mire ez a dolog helyreáll, HA nem jön közbe egy újabb repedés.. Addig etetni, itatni, fizetni mindenét képtelen vagyok. A tulaj sem tudja finanszírozni. Ha hat hónapot számolok magamnak, akkor is csak a tartás 150.000 Forint, plusz a kétheti pataápolások, plusz az egyéb kiadások, és akkor még nem vettem meg a lovat, még nem is lovagoltam egy centit sem.Valószínû kupec lesz a vége.. = vágó. Nehéz leírni hogy mit érzek most, csalódottságot, iszonyatos szomorúságot, és tehetetlen dühöt. Egy okos, és tehetséges ló lehetett volna, túrákra, játékos western versenyekre a legtökéletesebb. De miért? Miért?? Miért nem sakkozom, vagy gyûjtök inkább bélyeget. Miért kínzom saját magam. Megmondom miért. Mert ez a kín a töredéke annak, amit akkor élnék át, ha nem lehetnék a közelükben, ha nem szívhatnám magamba az illatukat, ha nem nyikoroghatna többet a kezemben a csodálatos bõr-illatú nyereg, ha nem érezhetném a mozdulataikat, ha nem csiklandoznák a nyakam, amikor odaszuszognak, ha nem aggódhatnék akármelyikükért is többet. Most mégis úgy érzem, hogy egy olyan lovat szakítanak el tõlem, akit tényleg szerettem. És lassan de biztosan telik az a bizonyos pohár. Nem az elsõ eset. De nem is a második. Egyszerûen hihetetlen hogy … hogy ott áll egy állat, akiért a lelkedet is odaadnád az ördögnek. De jön egy jobb, egy gazdagabb, beletapos az álmaidba, a vágyaidba, majd tovább lép. Te pedig kártyavárként omlassz össze, a földön fekve nézed végig ahogy más elveszi azt, ami addig kirángatott a szürke hétköznapokból, ami mosolyt csalt az arcodra, akiért tûzbe mentél volna. S ott fog állni, nyugodt lesz mint mindig, mert a hülyéje bízik az emberekben. A szemében a pannonhalmi dombok feletti naplemente fog tükrözõdni, a sörénye szebben fog csillogni mint valaha, s a tartása büszkébb lesz mindenkinél. Aztán hirtelen csend lesz.., elsötétül minden, teste egy ezred másodpercre megfeszül, majd elernyed, s összeesik…. és ebben a pillanatban fog az én kicsi szívem is meghasadni, akármilyen távol is legyen tõlem. Ketten

[Zsubaba]

:( Tudom milyen ez Drága Tötõcim, tudom. :(

[Dé]

Ugyanezt én is átéltem már (csak ínszalagszakadással), tötõ, úgyhogy ugyanezt írhatom csak. És sajnálom.

[meggyes]

6-8 honap, 150-200 ezer ft kiadas, ennyin mulik ma Magyarorszagon egy loelet. Remelem lesz, aki ezt tudja ugy is finanszirozni, hogy kozben nem lovagolja a lovat.

[Long]

Ne haragudj, tötõ Zsó, ezt nem értem!Ha van egy ló, amelyikért a „lelkedet is odaadnád az ördögnek”, ami „kirángatott a szürke hétköznapokból, ami mosolyt csalt az arcodra, akiért tûzbe mentél volna”, akkor mi a baj? Olcsón megveheted, etetni itatni, fizetni minden költségét akkor is kellene, ha egészséges volna. Gondolom, nem is hat hónapra számoltad ezeket a költségeket, hanem hosszú évekre. Úgy tûnik, hogy az egyetlen áldozat, amit meg kellene hozni érte, hogy kb. fél évig nem lovagolod…Mondom, nem értem…

[Ilusta]

Én igen. A szüleitõl függ, nem tõle. Õk meg gondolom nem akarnak "potyára" kiadni ennyit, mikor a lányuk még rá sem ülhet. Ennyi. :(

[tötõ Zsó]

Long, én meg azt nem értem mit nem értesz.Nem vagyok milliomos, nincs lehetõségem arra, hogy egy lovat akármennyi idõn keresztül tartsak puszta szeretetbõl. Most megveszem, tartom, etetem, itatom, fizetek mindent, úgy hogy eleve van defektje?Egyébként ma voltam a lónál, beszélgettem a tulajjal, ma volt nála a kovács, és kiderült hogy nem olyan nagy a baj mint azt a tulaj hitte elsõre. Nem repedt neki végig, csak látszólag tûnt durvának a helyzet. Bent voltam nála a boxban, abszolút nem látszik neki, egy hajszálrepedés van rajta. Ennek ellenére a tulaj sem tudja tovább tartani, nemsokára el is viszik ha jönnek érte.Sajnos így áll a világ Long, vannak átlagemberek meg vannak milliárdosok. Mondhatom magam gazdagnak, mert van családom, vannak barátaim, tudok szeretni, és engem is szeretnek. De a ló nem fotoszintetizál, s nem szeretetbõl táplálkozik. Sajnos.Ilusta leírta a "frankót". A józan ész ezt diktálja. Nem csak a szüleimnek, hanem nekem is.

Edited by tötõ Zsó, 2006 január 3. - 20:32.

[Zsubaba]

Nem mindenki teheti meg, hogy azért tartson lovat, hogy nézegesse. Lehet, hogy neked szívtelenül hangzik, de ez van.

[meggyes]

Azt az egyet remelem csak, hogy veszel egy egeszseges lovat, ami neadjisten (tenyleg ne adja) leserul, akkor az is megy a vagoba?Nem kerek ez igy. Vagy az erzeseidet tulzod el vagy...

[Ágimam]

[Hú, mennyien írtak közbe... Én ezt a Zsubé utánira szántam... :o ]Ráadásul ez - bármi is most a helyzet - mindenképpen totó. Nem tudhatjuk, mi volt ez a folyamat, ami ekkora galibát okozott abban a patában, (fõleg abban a vill.pásztor szakadásos esetben), de egy ilyen tropára ment patának sajnos már nem sok jövõje lehet.A ló most pihen. Várnak fél évet. Zsófi nem tudhatja 100 %-osan, hogy ha elkezd vele lovagolni, rendszeresen használja, hogyan viselkedik az a pata.Jó, most olcsón megvehetné. Tartja mondjuk fél évig, (közben - ha éppen nem tud menni a haverokhoz) fizet a lovaglásért. Vár-vár, hogy rendbejöjjön az a pata, aztán esetleg kiderül, hogy "teljesen" soha többé nem jön rendbe. Ez - ma, egy középosztálybeli családnak - kész csõd.Zsófici! Meg fogod találni, a szíved (egészséges) lovát! Nagyon fiatal vagy még. Tudom, nekem könnyû itt osztogatni a türelemre intõ jótanácsokat, de tényleg... nyugi! Hisz ott vannak TAT-ék, máshol is tudsz egyszer-egyszer lovizni, jössz hozzám is, majd csak alakul a dolog. Közben az idõ is múlik, nemsokára talán te is dolgozni tudsz... összejön az, ne félj! Csak még egy kis kitartás!

Edited by Ágimam, 2006 január 3. - 20:47.

[Dé]

Amikor Apacsom ínszalag szakadást szenvedett, biztos én is megvehettem volna olcsón. És szíves örömest megtettem volna, és vártam volna türelemmel, amíg "rendbejön", fizettem volna mindent - ha tehettem volna. De nem tehettem, nem volt mibõl, nem lett volna hová tenni, a családom akkor még hallani sem akart saját lóról, sem anyagilag, sem egyéb szempontokból, ez még évekkel ezelõtt volt. Akkor sem a saját lábamon álltam, most sem. De szerencsére most már van mellettem egy ló, akinek a tartását akárhogy is, de támogatják - pedig õ sem egészséges.Nekem is el kellett engednem akkor Apacsot, és én sem értettem, hogy miért nem megy - nem a konkrét indokokat (nincs pénz, nincs hová, stb), hanem hogy miért nincs soha olyan, hogy nincs 3 méter magas ellenérv, amit képtelenség lebontani adott helyzetben, hogy miért nem "menthetem meg" - pedig ez jó cselekedet.Én nem ismerem tötõ anyagi, családi, elhatározási hátterét, az tény, hogy épp lóvásárláson filozofál, ahogy kiveszem - tehát lehet, hogy megvan a háttér, valamiért mégsem vállalja fel a beteg lovat. De az is lehet, hogy nincs meg a háttér, nem?..Az igaz, hogy sokan nem hoznak meg akkora áldozatot, hogy megvesznek egy lovat, és utána nem ülhetnek rá mondjuk fél évig - és csak emiatt a tényállás miatt nem veszik meg. Sok ilyen van, ez biztos. Megjegyzem, magam sem ilyen vagyok, mint ahogy itt még páran, olvasva titeket. Igyekezni is kell jobbá tenni a dolgokat körülöttünk.De nem biztos, hogy mindig ilyen okok állnak egy szomorú döntés mögött, mint amit említetek feljebb.[nekem is beelõztek páran, de sebaj]

Edited by Dé, 2006 január 3. - 20:54.

[Ágimam]

Azt az egyet remelem csak, hogy veszel egy egeszseges lovat, ami neadjisten (tenyleg ne adja) leserul, akkor az is megy a vagoba?Nem kerek ez igy. Vagy az erzeseidet tulzod el vagy...

Meggyeske, ez egy kicsit erõs volt. Mindenkinek lesérülhet a lova. Bármi történhet. De azért - engedje már meg a világ! - ha lehet, adjunk esélyt magunknak, és ne kezdjük mindjárt egy sérült lóval, ha nem muszáj...

Edited by Ágimam, 2006 január 3. - 20:50.

[meggyes]

Ezt elfogadom. De akkor nem kell olyanokkal altatni magunkat, hogy "tuzbe mennek erte" es hasonlo nyalanksagok.Nem vagyunk egyformak, de ha en valakiert/valamiert - legyen az barmi, egy eszme, egy ember, a macskam - tuzbe megyek, akkor azt nem hagyom meghalni.Uff.

[tötõ Zsó]

Az egy dolog hogy tûzbe mennék érte de értsd már meg hogy nincs felesleges 100-120 rugóm egy olyan lóra, amit hiába imádok de nem tudok vele mit kezdeni. Elhiszem hogy marha nagy állatvédõ vagy, csak légyszives ne az én pénztárcámat bíráld felül :mad:

[Ágimam]

Ezt elfogadom. De akkor nem kell olyanokkal altatni magunkat, hogy "tuzbe mennek erte" es hasonlo nyalanksagok.Nem vagyunk egyformak, de ha en valakiert/valamiert - legyen az barmi, egy eszme, egy ember, a macskam - tuzbe megyek, akkor azt nem hagyom meghalni.Uff.

Vagyunk úgy néha, hogy túlfútött érzelmi állapotban kicsit elrugaszkodunk a realitásoktól... Túlreagálunk valamit, vagy rosszul, - túlzóan - fogalmazunk. Tényleg nem vagyuk egyformák. De tudni kell elnézõnek lenni, meg kell tudni bocsátani az ilyesmiért. Néha a szavak mögé kell látni. Meggyeske, de hisz ez neked nem jelent problémát!

[Titok]

Igazából hasznod csak annyi lenne belõle hogy jól érzed magad hetente x órát amikor vele vagy (ha lovagolod, ha nem). Ha lovagolod, lehet hogy fejlõdsz, lehet hogy naponta 2 órával többet mosolyogsz, és lehet, hogy (szintén ne adj Isten), valamelyikõtök lesérül. Ez mindig benne van a kalapban.Hidd el TUDOM mit érzel...Pénzdíjas versenyekre pedig sajnos itthon nem sokunknak van esélye. Tehát egy hobbiló - akárhogy is nézem - hasznot csak érzelmileg hozhat.

[sheriff]

Hosszú is, színtelen is, zavaros is..Támasztottam a fát, s néztem, ahogy pucolják a lovakat a napsütésben, ahogy száll a por az ég felé. Most is hallom a bõr nyikorgását, ahogy nyergeltek, a zabla fémes csörgését.Sokáig álltam a kapuban s néztem, ahogy eltûnnek a domb tetején, szépen, lassan, komótosan. Visszahuppantam a padra, a tetõ alá, s a hatalmas nagy fa asztalt piszkáltam a bicskával. Felsandítottam a lovakra, akik épp a domboldalban hancúroztak, legelésztek, egy-két rúgás és harapás kíséretében kergetõztek. Közben gyönyörû szép ék-alakot faragtam az asztal szélébe a bicskával. Bementem az istállóba, az üres boxok ajtaja nyitva volt, isteni szénaillat csapta meg az orromat. Kicsit felsöpörgettem a földön, visszaültem a tetõ alá, beszélgetésbe kezdtünk a tulajjal.Rengeteg idõt töltöttem el Pannonhalmán lovak körül, haszontalanul. Amíg a szerencsések kilovagoltak, a többi ló a legelõn volt, s bár sokszor odaültem melléjük, s néztem õket, mégis többre vágytam. Szerettem volna egyet kiválasztani, és felelõsséggel tartozni érte. Nap mint nap gondozni, problémákat megoldani, akadályokat leküzdeni. Együtt.Hála az égnek rátaláltam az én második családomra, a levéli és környéki lovasokra, és –nem tudom hogy, de valamiképp sikerült- a szívükbe lopnom magam. Úgy és annyiszor tettek alám lovat, ahányszor csak tudtak, és szinte el is feledtem hogy mennyire szeretnék egy sajátot, istenien élveztem a társaságot, túráztunk, lovagoltunk, nem voltak határok. Aztán jött az õsz, az iskola, s nem volt lehetõségem minden hétvégémen rohanni hozzájuk. Fájdalommal nyugtáztam hogy a nyár elmúlt, a levelek kezdtek hullani, és én ismét itt ragadtam, hozzám tartozó négylábú nélkül. Az itteni helyre nem is nagyon jártam ki, mert nagyon gondoznivaló ló sem volt. A tulaj lova s csikója, és bértartottak. A régi helyem..  nos igen. Jogosan mondhatná akárki, minek nyafogok, ott a bérlovarda.. De a bérlovarda nem ugyanaz. Többre vágyom mint libasorban körözni, vagy akár terepen, az általam már becsukott szemmel is végigjárt 8-9 útvonalon ellötyögni. Persze ez sem rossz dolog, ha jóval kevesebbet kéne fizetni. Azt a 8-12 ezer forintot inkább félreteszem havonta. Nyáron a számomra legkedvesebb lovat (itt, Phalmán) használta egy pasi, a bértartást fizette, de a ló a tulajé maradt végül (a végére így alakult). Mindez nem lett volna probléma, ha nem hagy benn a patájában egy-két hónapig egy kisebb követ (..), majd egy kis betonon vágta után, a lónak az amúgy is kiszáradt patája, a pártaszéltõl lefelé, nem reped el elöl. .. A háta feltört. Mert miért ne, hisz nyergelni megtanulni luxus. Emberünk kiutazott külföldre, ló itt maradt. Most nincs lovagolva, de valószínûleg nem is lesz már. Szépen kezdett helyrejönni a körme, a tulaj fizette a kovácsot, különleges patkót és szilikont kapott úgy a patkó és a pata, mint a repedés. Gyógyulgatott, nõtt le a repedés. Tényleg jó lovam lehetett volna, a napokban szembesítettek is vele*. Viszonylag alacsony, izmos, könnyen fordul, gyors. (Ugyanez*) a -közös- ismerõs mondta a napokban, hogy tényleg aktuálissá vált a ló eladása, ára alatt, a lába miatt. Abban a tudatban éltem, hogy a patája már akkor fél-gyógyult állapotban volt, amikor én utoljára kint voltam, egykét hónap kell neki és egészséges lesz újra. Itthon rákérdeztem. Teljesen pozitívan fogadták, mondák hogy ha így van az ügy valóban, akkor felmegyünk és megbeszéljük, s ha úgy alakul megvesszük.Ma telefonáltam egyet, s rákérdeztem az ügyre. Szombaton valamitõl megijedhettek a lovak, valaki vagy valami kívülrõl 10 méterre „betépte” a villanypásztort, állítólag úgy nézett ki mintha egy idegen ló nekirohant volna kívülrõl, és kiszakította volna az oszlopokat, majd a szügyére akadt villanypásztort, az oszlopokkal együtt hurcolta volna több méteren keresztül a karám belseje felé. De nem ez a lényeg, hanem hogy Matyeszrõl leesett a patkó, s a körme ezúttal végigrepedt. Logikusan végiggondolva is 6-8 hónap kell mire ez a dolog helyreáll, HA nem jön közbe egy újabb repedés.. Addig etetni, itatni, fizetni mindenét képtelen vagyok. A tulaj sem tudja finanszírozni. Ha hat hónapot számolok magamnak, akkor is csak a tartás 150.000 Forint, plusz a kétheti pataápolások, plusz az egyéb kiadások, és akkor még nem vettem meg a lovat, még nem is lovagoltam egy centit sem.Valószínû kupec lesz a vége.. = vágó. Nehéz leírni hogy mit érzek most, csalódottságot, iszonyatos szomorúságot, és tehetetlen dühöt. Egy okos, és tehetséges ló lehetett volna, túrákra, játékos western versenyekre a legtökéletesebb. De miért? Miért?? Miért nem sakkozom, vagy gyûjtök inkább bélyeget. Miért kínzom saját magam. Megmondom miért. Mert ez a kín a töredéke annak, amit akkor élnék át, ha nem lehetnék a közelükben, ha nem szívhatnám magamba az illatukat, ha nem nyikoroghatna többet a kezemben a csodálatos bõr-illatú nyereg, ha nem érezhetném a mozdulataikat, ha nem csiklandoznák a nyakam, amikor odaszuszognak, ha nem aggódhatnék akármelyikükért is többet. Most mégis úgy érzem, hogy egy olyan lovat szakítanak el tõlem, akit tényleg szerettem. És lassan de biztosan telik az a bizonyos pohár. Nem az elsõ eset. De nem is a második. Egyszerûen hihetetlen hogy … hogy ott áll egy állat, akiért a lelkedet is odaadnád az ördögnek. De jön egy jobb, egy gazdagabb, beletapos az álmaidba, a vágyaidba, majd tovább lép. Te pedig kártyavárként omlassz össze, a földön fekve nézed végig ahogy más elveszi azt, ami addig kirángatott a szürke hétköznapokból, ami mosolyt csalt az arcodra, akiért tûzbe mentél volna. S ott fog állni, nyugodt lesz mint mindig, mert a hülyéje bízik az emberekben. A szemében a pannonhalmi dombok feletti naplemente fog tükrözõdni, a sörénye szebben fog csillogni mint valaha, s a tartása büszkébb lesz mindenkinél. Aztán hirtelen csend lesz.., elsötétül minden, teste egy ezred másodpercre megfeszül, majd elernyed, s összeesik…. és ebben a pillanatban fog az én kicsi szívem is meghasadni, akármilyen távol is legyen tõlem. Ketten

Én értem. Ez az írás nagyon szép, nagyon mély, nagyon szerethetõ az, aki írta. Értem, de azt mondom: ne vedd meg! Jól teszed, ha az eszedre hallgatsz. Majd veszel egy másikat, akit ugyanúgy, vagy jobban fogsz szeretni, s még lovagolhatod is. A szíved persze megreped, s igazán belül soha nem fogsz magadnak megbocsátani. De ez nem baj, ezzel együtt fogsz tudni élni. Lesz még az életedben sok olyan dolog, amit nem szívesen vallasz majd be magadnak. Az ember nem Isten, nem mindenható, de még csak tökéletesnek, bûntelennek sem sikeredik lennie. Az életben kompromisszumokat kell folyton kötni. Aki nem köt, az nem lesz boldog soha. Aki köt, az még lehet. Aki igaz embernek bizonyul a legfontosabb dolgokban, az sok mindenre nyerhet majd bocsánatot. Aki ilyeneket tud írni, az remélhet.

[tötõ Zsó]

Tehát egy hobbiló - akárhogy is nézem - hasznot csak érzelmileg hozhat.

Ez így igaz :yeah:De szerintem mi hobbilovasok, nem is a pénzdíjért lovagolunk. Természetesen. Hanem kizárólag érzelmi okoból.

[Titok]

Ezért mondják nekem is mindig, hogy gakorlatilag a kukába dobnám a pénzt ha lovam lenne... Nem értik... :sóhaj:

[Dé]

Inkább evégett dobom a kukába, mint sok másra költve

[Ágimam]

Inkább evégett dobom a kukába, mint sok másra költve

:yeah: :kocc:

[tötõ Zsó]

Én értem. Ez az írás nagyon szép, nagyon mély, nagyon szerethetõ az, aki írta. Értem, de azt mondom: ne vedd meg! Jól teszed, ha az eszedre hallgatsz. Majd veszel egy másikat, akit ugyanúgy, vagy jobban fogsz szeretni, s még lovagolhatod is. A szíved persze megreped, s igazán belül soha nem fogsz magadnak megbocsátani. De ez nem baj, ezzel együtt fogsz tudni élni. Lesz még az életedben sok olyan dolog, amit nem szívesen vallasz majd be magadnak.  Az ember nem Isten, nem mindenható, de még csak tökéletesnek, bûntelennek sem sikeredik lennie. Az életben kompromisszumokat kell folyton kötni. Aki nem köt, az nem lesz boldog soha. Aki köt, az még lehet. Aki igaz embernek bizonyul a legfontosabb dolgokban, az sok mindenre nyerhet majd bocsánatot. Aki ilyeneket tud írni, az remélhet.

Közeledik az idõ hogy döntenem kell, és én csak vergõdök mint a madár aki szárnyát törte, hol az egyik, hol a másik irányba kezdek eszeveszettül rohanni. A mai helyzet alapján -délelõtt kintt volt nála a kovács- úgy néz ki, az újabb repedés vaklárma volt, jobban megijedt a tulaj mint érdemes lett volna, a ló patája meg van repedve ugyan, de mióta 2 hónapja kezelve van neki, félig lenõtt a repedés. Ha próbálom logikusan folytatni a gondolatmenetet, akkor újabb 2 hónap és egészséges lesz a pata. Ami mellette szól: -Ismerem, lovagoltam rajta, tudom hogy mire számíthatok, nem lesz könnyû de abszolút lovagolható, és jó hobbiló lenne belõle. -Egy 300 ropis lóval is lehet lutrira menni, lehet hogy két hónap múlva történne vele is valami, mondhatom hogy az enyémnek legalább "tudom mi a baja", ami nem biztos hogy nem megszüntethetõ.Ami ellene szól:- Hiába lehet egy háromszázezres lóval is lutrira menni, nyilván kevesebb az esélye annak, hogy baja lesz mintha eleve egy valamilyen bajjal kezelt lovat veszek. Egyszer a tök egészséges lónak is lesz valami kisebb/nagyobb, múló/nem múló problémája, nem hogy egy jelenlegi patabajosnak. Tehetetlen vagyok.Venném is, nem is. :(idézési hiba

Edited by tötõ Zsó, 2006 január 3. - 21:26.

[sheriff]

Megjegyzem, hogy Cisco lovamnak 2 éve van egy komolynak látszó, függõleges repedés a jobb elsõ patáján. Ettõl õ még nyugodtan végigdolgozta ezt a két évet, vitt a hátán vagy 100 embert lovastáborokban, osztályban, terepen. Terelt marhát, lasszóztam a hátáról nem egy versenyen, stb., stb., stb. Kovács és állatorvos lássa azt a patát, mielõtt temetni kezditek a gazdáját!

[tötõ Zsó]

Megjegyzem, hogy Cisco lovamnak 2 éve van egy komolynak látszó, függõleges repedés a jobb elsõ patáján. Ettõl õ még nyugodtan végigdolgozta ezt a két évet, vitt a hátán vagy 100 embert lovastáborokban, osztályban, terepen. Terelt marhát, lasszóztam a hátáról nem egy versenyen, stb., stb., stb. Kovács és állatorvos lássa azt a patát, mielõtt temetni kezditek a gazdáját!

Itt a lényeg, a héten jön az állatorvos valamikor. Szóltam a tulajnak, hogy szeretnék ott lenni amikor kijön.

[sheriff]

Az ilyen függõleges felületi repedésket egy jó kovács egyszerûen megragasztja egy atomerõs ragasztóval. Ez a legjobb módszer. A ló ezerrel lovagolható, a repedés nem tud tovább repedni. De ez mind csak kuruzslás így a távolból. Kovácsot és orvost hívj! Ha õk kedvezõen nyilatkoznak, akkor fikázd le a lovat a gazdájának, s mondd meg neki, hogy a vágóáráért nagy kegyesen hajlandó vagy megvenni. Errõl az árról fogalma sem lesz, mondj neki 60.000-et! Alkudja fel 70.000-re, s vedd meg olcsón álmaid lovát, s élj vele boldogan!(Lehet, hogy szerencséd van ezzel a sérüléssel? Keresel vele egy kalap pénzt?)

[tötõ Zsó]

Igazából...Ki garantálja hogy találok jobb lovat? De ugyanakkor azt ki garantálja, hogy x hét/hónap múlva nem találok/nék egy teljesen megfelelõt?

[lisawica]

Megjegyzem, hogy Cisco lovamnak 2 éve van egy komolynak látszó, függõleges repedés a jobb elsõ patáján. Ettõl õ még nyugodtan végigdolgozta ezt a két évet, vitt a hátán vagy 100 embert lovastáborokban, osztályban, terepen. Terelt marhát, lasszóztam a hátáról nem egy versenyen, stb., stb., stb.

Az én Lizám patája detto ugyanilyen, és õ sem sántít - persze ragsztani, patkolni, kezelni kell ;) - de egy repedés, mégha csúnyának néz is ki nem biztos, hogy valóban olyan súlyos.

Kovács és állatorvos lássa azt a patát, mielõtt temetni kezditek a gazdáját!

Szerintem is.

Edited by lisawica, 2006 január 3. - 21:33.

[tötõ Zsó]

Az ilyen függõleges felületi repedésket egy jó kovács egyszerûen megragasztja egy atomerõs ragasztóval. Ez a legjobb módszer. A ló ezerrel lovagolható, a repedés nem tud tovább repedni. De ez mind csak kuruzslás így a távolból. Kovácsot és orvost hívj! Ha õk kedvezõen nyilatkoznak, akkor fikázd le a lovat a gazdájának, s mondd meg neki, hogy a vágóáráért nagy kegyesen hajlandó vagy megvenni. Errõl az árról fogalma sem lesz, mondj neki 60.000-et! Alkudja fel 70.000-re, s vedd meg olcsón álmaid lovát, s élj vele boldogan!(Lehet, hogy szerencséd van ezzel a sérüléssel? Keresel vele egy kalap pénzt?)

A tulaj jól tudja hogy mi a baja a lónak, nameg ismerem lassan 3. éve, és ott is tartanám.

[Zsubaba]

Tötõ, háromszázat kérnek Matyiért? :eek:

[tötõ Zsó]

Tötõ, háromszázat kérnek Matyiért? :eek:

DEEEEHOGYIIS.Pont azt mondom, hogy egy drágább lóval is kifoghatok valami rosszat.Matykóért 100-110-120-at. Ami inkább száz...

[Zsubaba]

Jólvan, már megijedtem. Egyébként 200ért is lehet überjó lovat venni, csak meg kell találni. Viszont azt nem szereted, nem ismered.Mindenképp várd meg, hogy mit mondt az állatorvos, és csak utána dönts. A két hónap várakozás még mindig jobb, mint a semmi!

[tötõ Zsó]

Köszönöm, hogy segítetek. Errõl a kis "dög"-rõl van szó ;) Itt egy egészalakos is

Edited by tötõ Zsó, 2006 január 3. - 21:46.