5186 válasz a témához

[Hasufel]

"Az Ember, körülvéve a megsemmisítésre törõ ellenséges elemektõl és vadállatoktól, amelyek gyorsabbak és erõsebbek nálánál, rabszolga lett volna, ha a Ló nem teszi királlyá. Az Édenkertben a Ló még mit sem jelentett az Ember számára; a Ló csodálatos küldetése az Ember bûnbeesésével kezdõdik"-írja egy ismeretlen francia az 1700-as években. Ló és Ember; több évezredes kapcsolat jóban-roszban, életben-halálban, dicsõségben-vereségeben, békében-háborúban, mulatságban-munkában. Ott van a ló az ember mellett az élet minden megnyílvánulásában. Helyesebben: ott volt. A ló abban a minõségben, ahogy az embert évezredeken át szolgálta, megszûnt, elenyészett. A kérlelhetetlen idõ lassanként minden szerepkörét lezárta. Mint közlekedési eszköznek már a századforduló táján megpecsételte sorsát a vasút és az autó. Mint mezõgazdasági eszközt a két háború között kezdte kiszorítani a traktor, s mint harci eszköz az elsõ világháborúban lépett le a világtörténelem színpadárol. Az ember ma már gyorsabban közlekedik, gyorsabban termel és gyorsabban öl. Minek a ló? Mint dísztárgy ott látható még az angol király koronázásán vagy az ascoti bevonuláson; mint idegenforgalmi attrakció a bécsi Spanyol Iskolában vagy a Hortobágyon. Megmaradt azonban mint sporttárs. A zöld gyepen a ló mintha reneszánszát élné. A technikátol, gépesítéstõl és komputertõl elkényeztetett és meggyötört emberben valami nosztalgia kezd ébredezni az egykori élettárs után, melyhez annyi ragyogó emlék fûzi. Az ember mintha ismét a szabadban vágtató ló patadobogását és nyerítését vágyná hallani a motor zúgás és tülkölés helyett... De hol van ez a szerep a régitõl! A ló elvesztésével az ember is szegényebb lett; elveszetett egy hû barátot, munkatársat és bajtársat. A ló mint élettárs a múlté,történelmé. Fuit! Madách falanszterében Ádám már csak az õslénytani múzeúmban látja kitömött példányban az elkorcsosult lovat, amelyrõl a tudós elmagyarázza: "...Ezrenkét lakosztak Apáink közt, míg barbárok valának, Megosztva vélük a világ uralmát. Maradt felõlük sok csodás mese..." Igen: Sok csodás mese! Lássunk közülük néhányat: érdemes elmerengni rajtuk. S ha már elveszítjük a lovat, legalább õrizzük meg az utókor számára egy ismeretlen lószeretõ költõ ihlett sorait. Kolozsvárott írta a múltszázad elején Ikludi László; hadd álljanak itt a sorai invokációként: "Kilentz Musák! kik az Helikon Hegyének Tetején, Pegazus szárnyas Ló körmének Rugásából fakadt Hippokréné vizét Szentnek tartyátok és szeretitek izét, Jertek segéljetek! s az én rekedezõ Musámnak, azon szent Lónak tsergedezõ, Forrásból, bár egy italt engedjetek, Hogy lelkesítvén együtt tü veletek, Ezen dicsõséges Tárgyról méltóképpen Énekelhessen' a szép Lovakról szépen" Forrás: Dr.Vecseklõy József; Ló és Ember

Edited by Hasufel, 2005 november 30. - 16:30.

[Apple]

Ma azt álmodtam, lovagolok. :(

[piaffe]

És ez miért olyan szomorú?

[Apple]

Mert csak álmodtam. 1 hónap kiesés nekem már nagyon sok.

[piaffe]

Vagy úgy, 1 hónap az tényleg sok. De miért ennyi kihagyás? Lóhiány? Idõhiány? Pénzhiány?

Edited by piaffe, 2005 december 12. - 12:34.

[Apple]

Utóbbi. De nemsokára lesz sokkal jobb is :)Hétvégén meg talán már fel is tudok ülni egy kicsit.

[Filly]

Elképesztõen olcsón adtak túl egy dunakeszi ingatlanon az ÁPV Rt. jóváhagyásával a Nemzeti Lóverseny Kft. vezetõi.Vajon miért csodálkozom...

[packa]

Elképesztõen olcsón adtak túl egy dunakeszi ingatlanon az ÁPV Rt. jóváhagyásával a Nemzeti Lóverseny Kft. vezetõi.Vajon miért csodálkozom...

Igen jó áron sikerült eladni. Elképesztõen nagy butaság azt állítani, hogy elképesztõen olcsón adták.

[Barefoot]

Azért elgondolkodtató. A termõföld hektárja egymillió körül van mostanában. Miért ad valaki 760 milliót egy 50 milliót érõ földért? Például azért, mert kapott egy fülest, hogy belterületbe fogják vonni, ami ha bejön, nem 760 milliót, hanem 5 milliárdot fog érni.

[Zsubaba]

Mert csak álmodtam. 1 hónap kiesés nekem már nagyon sok.

Én november 19-én ültem utoljára lovon. Tökön, egy órát, pályán, egyedül. Hiányzik :(

[packa]

Azért elgondolkodtató. A termõföld hektárja egymillió körül van mostanában. Miért ad valaki 760 milliót egy 50 milliót érõ földért? Például azért, mert kapott egy fülest, hogy belterületbe fogják vonni, ami ha bejön, nem 760 milliót, hanem 5 milliárdot fog érni.

Már ne haragudj, de honnan veszed azt a csacskaságot, hogy a termõföld hektárja egymilló körül van? Csak úgy általában? Esetleg értékmeghatározó adataid is vannak a földterületrõl vagy csak koncepciód?(Ráadásul 950 milliót adtak érte.)

[PozitívFeri]

Azért elgondolkodtató. A termõföld hektárja egymillió körül van mostanában. Miért ad valaki 760 milliót egy 50 milliót érõ földért? Például azért, mert kapott egy fülest, hogy belterületbe fogják vonni, ami ha bejön, nem 760 milliót, hanem 5 milliárdot fog érni.

Teljesen 1et kell érteni Bárefúttal.Ki az a hülye aki szántót,legelõt vesz a fõtni összegért,mégha közel van is pösthöz? Aki ennyi pénzt ad,sõt packa szerint többet akkor ott komoly leosztott lapok vannak.Kihuznak abbol jópár milliárdot.Packa egyébként tudok Heves megyében 20 hektár szántót,kiváló minõségü.Tudnál rá vevõt 200 millióért?

[Rosinante]

Stipistopi! Legyen inkább 250 milla.

[Adrienn]

Ahol most a dunakeszi ipari park van Auchannal, Dechatlonnal, elektromos szakáruházzal, benzinkúttal és még egy csomó raktárral egyetemben - Káposztásmegyerrõl gyalog át lehet sétálni -, néhány éve még csupa dzsuva parlag volt. Ismert emberek vásárolták fel a területet, jó érzékkel ... Egyébként Dunakeszin telekügyben sok mindenrõl szól a fáma, tehát én nem fogok csodálkozni, ha városunk területe megnõ hirtelen.

[bubzi]

Ha már a lovaglást említették a lányok, hát én október óta nem ültem lovon. Ugyebár akkor felrúgták Heppit :mad: , aki azóta sem lovagolható, bár ültem a barátnõmfrissen beszerzett fedezõ ménjén még októberbe, sõt egyszer egy kancán is, de azok nem az én Heppim voltak, és különben is…Most + hogy leesett a hó eszembe jutott a tavalyi terepünk. Nagy volt a hó, sütött a nap, Hebrencském csak pár hónapja volt nálunk igen fiatalocska még, de mégis mint a kisangyal.(Igen Zsubaba régen még kisangyal volt, nem rúgta a mellette-mögötte közlekedõket ) Az elsõ vezetõ ló elszáguldozott elõttünk, már rég a másik dombon járt, mi akkor is csak a saját tempónkban (jobban mondva az általam kért igen lassú tempóba) vágtáztunk, sõt a lejtõn lefelé amit én igen utálok fel tudtam venni lépésbe, még úgy is, hogy a mögöttünk lévõ ló hogy felzárkózzon javában vágtázott. Jaj de fantasztikus volt…

[packa]

Teljesen 1et kell érteni Bárefúttal.Ki az a hülye aki szántót,legelõt vesz a fõtni összegért,mégha közel van is pösthöz? Aki ennyi pénzt ad,sõt packa szerint többet akkor ott komoly leosztott lapok vannak.Kihuznak abbol jópár milliárdot.Packa egyébként tudok Heves megyében 20 hektár szántót,kiváló minõségü.Tudnál rá vevõt 200 millióért?

[/quote]Pedig szántót és legelõt vett, mégpedig jó drágán.Az kevés, hogy kiváló minõségû. Az sem érdekes, hogy hány hektár. Ami lényeges, hány aranykorona. Ha semmi értéknövelõ, illetve értékcsökkentõ tényezõ sincs akkor 20-25 000 Ft aranykoronánként. Ennyi a termõföld piaci értéke.

[Adrienn]

A termõföldé.

[Ágimam]

ANGYI ISKOLÁBAN (4)Elõzmények: - ANGYI (és Mr. X ) - 3582. hsz.,- ANGYI ISKOLÁBAN (1) - 3920. hsz. - ANGYI ISKOLÁBAN (2) - 3921. hsz.- ANGYI ISKOLÁBAN (3) - 3925. hsz.Több,mint egy hónapja nem láttam ÕT. Mióta elment, többször álmodtam, hogy együtt lovagolunk, valami hatalmas-gyönyörû zöld réten... és szõrén ültem rajta! Hiányzott. Sokszor elképzeltem, ha elmegyünk meglátogatni, a "nyakamba ugrik", örül nekem, és nyerít utánunk, ha otthagyjuk. Olyan romantikus-irreális elképzeléseim voltak a lovaim és köztem levõ kapcsolatról, hogy - mostmár látom - ideje megpróbálni a valóságot látni.Mivel (karácsonyi, egymást-ajándékozó) jegyünk lett az Apassionata-ra, már hetekkel elõbb tudtuk, ezt az utat egybekötjük egy Angyi-látogatással, s elõzõ nap megyünk X-ékhez a lovardába.Amikor átgurultunk a kapun, szinte azonnal megláttam a kicsit távolabb, de épp a bejárattal szemben levõ karámot, ahol Angyi volt, a barátjával, egy hatalmas sárga herélttel. Tudtam, hogy az illem azt kívánná, elõször a házigazdákhoz nyissunk be, s nem illik egy idegen portán sétafikálni, mielõtt jeleznénk ittlétünket, de abban a pillanatban igen messze jártam én attól a lelki állapottól, hogy ezt mérlegeljem...Megrohamoztam a karámot, s a csikómhoz futottam, remélve, hogy õ most majd kiugrik a bõrébõl, ki akar törni (utánam, értem) a karámból, és filmbeillõen megható jelenet fog itt lezajlani rögvest... Angyi lassan, kissé unottan emelte fel a fejét a hangomra, hívó szavamra, s odaballagott ugyan a karám széléhez, megszaglászta kezem-fejem, de akkor már tudtam, megtette volna ezt bárkivel, aki arra sétál, nevén szólítja, s akirõl egy kicsit is feltételezhetõ, hogy sárgarépával a zsebében járkál arra... Biztosan megismert, hisz az a 4 hét nem volt olyan sok, de elmaradt a patetikus jelenet, elmaradt, amitõl féltem, amit reméltem... Fájó szívvel kezdtem feldolgozni a tényt: a ló - ló! Nem ember! Nincs képe, tudata arról, hogy mennyi veszõdséggel neveltem kicsi kora óta, nem tud az áldozatainkról, a lemondásainkról, és hülyeség elvárni tõle, hogy most zokogva, tombolva, nyerítve boruljon a nyakamba, hálaimát rebegve el bársonyos ajkai közt, s szuszogja a fülembe: - hiányoztál! Hiányzik az OTTHONOM! Jó helye, jó sora van. Sokkal több lótársa, mint idehaza, csupa izgalmas kaland, az élete, hisz a nyereg alá szoktatás heti 3-4 edzéssel jár... Mit sajnálna? Az eszemmel már tudtam az igazságot, de a szívemmel még késleltettem kicsit ennek a tudomásulvételét, s légváram utolsó bástyáját még nem hagytam lerombolni. - Angyi! Angyikám! Kiccsikója a mamának! Hát hogy megy a sorod itten? Már tudtam, hogy nem vigasztalásiból nyalja az arcomat, hanem imádja a sós dolgokat, (és ugye a könnyünk sós...) szorgalmasan tisztogatott is... mintha a megható, szívfacsaró téveseszméimet, romantikus igaztalanságokkal felcicomázott - valóságtól igen távoli - gondolataimat akarta volna lemosni az arcomról...:( Ekkor már X. a hátam mögött állt, és mire megfordultam - udvariasságból, kíméletbõl - letörölte arcáról a vigyort, amit negédes bájolgásom csalt az arcára. ;) Üdvözöltük egymást, körbesétáltuk a lovardát, megcsodáltuk a többi lovat a hátsó, legelõre vezetõ karámban, felmelegedtünk kicsit, aztán rövidesen kiindultunk, hogy felülhessek Angyira. Még nem épültem fel teljesen a két héttel azelõtti lórul-pottyanásból, de azt nem lehetett, hogy én ne üljek fel az én kis "musztángomra", a frissen nyereg alá tanított kisiskolás csikómra, a jeles tanulóra, a nemrég nevelhetetlennek, problémásnak elkönyvelt huculunkra...Csak most vettem észre, mennyit változott Angyi. Fantasztikus, hogy ez az egy hónap hogyan formálta át csikónkat a malackás dagiságból szépformájú kislóvá. A hájréteg minimum 60 %-a már izommá változott, s nem kell sok képzelõerõ, márciusig mennyit fog szélesedni-izmosodni még szügye-fara... Eddig is mutatós kis jószág volt, de most komolyan megejtõ arányosságú lett. Ha nem lenne kanca, azt is mondhatnám: daliás...X. ügetett vele, aztán megállította. A mi kis "hypermotil" lovunk úgy állt jó percig egyhelyben, nyugodtan, hogy alig hittem a szememnek. Aztán vágta jött. Figyelitek? Ez egy "erõgép"... kiáltott, le vigyorogva X. a hátáról, miközben eldübörögtek mellettünk. Aztán bemutatták az oldalléptetést, (vagyhogymongyák...), jobbra is, balra is. Mint egy show-ló...olyan peckesen, elegánsan közlekedik ez a kis cafadék! A mindkét oldali nyakbehajlítás is szinte laza szárral, apró, rezzenés-szerû szármozdítgatásokkal történt, s megmutatta Angyi azt is, hogyan "ugorja át" a földre fektetett cavaletti-rudat.A szemerkélõ-esõs, ködös, borús, nyálkás idõ ellenére többen edzettek a pályán, idõnként szinte egymás seggében voltak, de Angyi nem nagyon zavartatta magát. Látszott rajta, hogy elfogadta, megszokta ezt a szituációt.Eljött a pillanat, hogy felüljek rá én is. A szívem a torkomban, gyomromban dobogott, s alig hallottam X. útmutatásait: - Csak arra vigyázz, hogy felszálláskor lehetõleg ne rúgd oldalba, ne kapálózz, ne "repdess" a hátán,légy teljesen nyugodt, õ is az 88, fegyelmezett kis ló, nem lesz semmi probléma! Baj nélkül felkászálódtam, (bár a hátsó-alsó felem még nem mûködik kifogástalanul), s miután kiegyenesedtem a nyeregben, X segített beleilleszteni lábaimat a kengyelekbe. - Ezaaaaaz! Azt hiszem, az ilyen érzésre mondják azt: feeling. Elindultunk lépésben. Igen! Ez az "érzés"... De milyen! Ha most el kéne mondanom, hogyan miként történt a következõ 10-15 perc (amíg bírtam a nyeregbenülést), hát erre elégtelent kapnék. Nem tudom. Csak azt, hogy jó volt. Hogy biztonságban éreztem magam a hátán, és hogy közben arra gondoltam: - ez a mi kis rakoncátlan, "személyiségzavaros", kezelhetetlen lovacskánk? Meg arra, hogy milyen életünk is lesz azután,ha majd hazakerül, és újra "egymáséi" leszünk. Képek:MÉG ITTHON"MALACKA" A "FÉKTELEN" ANGYINYEREGBEN 1NYEREGBEN 2NYEREGBEN 3NYEREGBEN 4 (Sarkak " jól lent" :o )Köszönöm, Mr. X![Mostmár a "MÉG ITTHON" is megnézhetõ!]

Edited by Ágimam, 2006 január 11. - 17:49.

[maugly]

Dejóóó!

[BoKa]

Ágimam, ne higyj nekik, ne higyj senkinek.Hiányzol Angyinak, és kész

[packa]

A termõföldé.

A hír úgy szólt, hogy elképesztõen olcsón adtak túl egy 50 hektáros szántón (temõföldön)Helyesen: Elképesztõen drágán adtak túl a földterületen...-))

[ezustnyul]

Drága Ágimam! Ez mind szép és jó, de mikor kerül már haza? :kocc: *ezust

[Ágimam]

Hát márciusban! Még pár hét, míg mindent megtanul, s utána már csak rögzíti benne X. a tudást. Õ nagyon jól tudja, milyen szinten "lovagolok" . Tudjuk, hogy egy (bármilyen magas szinten) frissen belovagolt csikó, és egy kezdõ lovas - nem éppen a legszerencsésebb társítás.Tehát Angyinak "kezesbáránynak" kell lennie, mire hazakerül. Ezért találtam ki a nyári meghívásos hirdetésemet, (errõl még majd írok) hogy egyrészt tanulhassak tapasztaltabb lovasoktól, másrészt hogy Angyi ne feledje el, amit tud, ill. kondiban maradjon. Mert egy izmos kis musztáng kerül haza. Ha magamra maradok megint vele (s a többi lóval), fél év alatt újra csak egy zsírtól ziháló malacka szaladgálna itt...

[chestnut]

(...)Olyan romantikus-irreális elképzeléseim voltak a lovaim és köztem levõ kapcsolatról, hogy - mostmár látom - ideje megpróbálni a valóságot látni.(...)

Hát ez nem semmi, Mam! Gratula, biztos felejthetetlen élmény volt elõször ülni RAJTA! :kocc: Sajnos az antropomorf szemlélet olyan sokunkra jellemzõ. Maximálisan megértelek, h úgy gondoltad, neki ugyanolyan lesz az 1hónaputáni találkozás, de õ mégicsak ló, ezért ez nem jelenti, h Te nem hiányoztál Neki...csak nem úgy gondolkodnak, mint mi.... Szóval én tudom, h hiányoztál Neki, de segíteni akart Neked, hisz ha nyihog egyfolytában, h maradj ott Vele, mégiscsak sokkal nehezebb lett volna eljönnöd, nem? (folyt magánban...)

Edited by chestnut, 2005 december 13. - 21:06.

[Barefoot]

Már ne haragudj, de honnan veszed azt a csacskaságot, hogy a termõföld hektárja egymilló körül van? Csak úgy általában? Esetleg értékmeghatározó adataid is vannak a földterületrõl vagy csak koncepciód?(Ráadásul 950 milliót adtak érte.)

Épp földkeresõben vagyunk, és felénk bizony ennyiért mérik. Utánanéztem, máshol (Budapesttõl távolabb) a fele. Ez, meg a 950 millió nem igazán gyõzõtt meg arról, hogy itt termõföld vásárlás történt. Koncepciója a vásárlónak van, mégpedig az, hogy sokat keres rajta.

[Õz]

Mit kell ezen ennyit csócsálni!??? Olvassátok el az Arany embert. Itt az elmúlt kétszáz évben semmi újat nem találtak ki ezen a vonalon. *broáfka*

[Ágimam]

Jóleszitten a politikával vigyázni, mer' kilesztek türûve, mind én meg a Tötõ a "Szójjábe"-ból! :guny:

[chestnut]

Ma történt: épp az egyik gépünk alatt turkáltam - 210gr-os fotópapírt keresve- majd egy egész csomaggal a kezemben elkezdtem felegyenesedni, miközben megemlítettem, "de mélyen van a föld", erre a koleganõm, aki épp mellettem állt nem messze, kikapta a kezembõl a csomagot, és gyors mozdulattal visszatette oda, ahonnan én kivettem, hozzátéve "add csak ide, majd én elteszem, úgyse tudsz még mozdulni úgy"... (az emlékezetes lórúgás után még nemnagyon megy a guggolás, így érdekes megoldani a mélyebb szekrénybõl kivenni egyet-s-mást) és sutty, annyi volt. Néztem rá bután, mondom "épp most vettem ki", hát égtelen röhögésben törtünk ki...

[Dé]

Ezért találtam ki a nyári meghívásos hirdetésemet, (errõl még majd írok) hogy egyrészt tanulhassak tapasztaltabb lovasoktól, másrészt hogy Angyi ne feledje el, amit tud, ill. kondiban maradjon.

Nem tudtam, hol tegyem fel a kérdésem, az Apróban nem akartam, így itt fogom, mert itt már volt utalás az akciódra, Ágimam :)Csak egy kérdés, ártatlan, nem rosszakaró: biztos vagy benne, hogy jót tesz majd a lovaidnak, hogy 1-2 hetente más-más, különbözõ szintû, tudású, forrásból élõ, stílusú (angolon belül értem, hiszen egy nagy stíluson belül is sokféle "nyelvjárás" létezik, mint tudjuk) lovas lovagolja majd õket?..[elírás]

Edited by Dé, 2005 december 18. - 20:26.

[Pendemonium]

Ezért találtam ki a nyári meghívásos hirdetésemet, (errõl még majd írok) hogy egyrészt tanulhassak tapasztaltabb lovasoktól, másrészt hogy Angyi ne feledje el, amit tud, ill. kondiban maradjon.

Nem tudtam, hol tegyem fel a kérdésem, az Apróban nem akartam, így itt fogom, mert itt már volt utalás az akciódra, Ágimam :)Csak egy kérdés, ártatlan, nem rosszakaró: biztos vagy benne, hogy jót tesz majd a lovaidnak, hogy 1-2 hetente más-más, különbözõ szintû, tudású, forrásból élõ, stílusú (angolon belül értem, hiszen egy nagy stíluson belül is sokféle "nyelvjárás" létezik, mint tudjuk) lovas lovagolja majd õket?..[elírás]

Szerintem jobb nekik, mintha csak a karámban ácsorognának. Fõleg Ági szemszögébõl.(elnézést a beleszólásért)

[Ágimam]

Igen, Pende szinte helyettem válaszolt. Én ugyanezt mondanám. Nézd, nem lesz ez sehogysem egyszerû dolog. De kényszerpályán mozog az én lovazásom. Ha valamiben felelõtlen voltam, amikor megvettük õket, az az, hogy nem gondoltam arra, mennyi idõs vagyok, meg hogy az idõ csak megy...megy... sem erõsebb, sem fiatalabb, sem teherbíróbb nem leszek már. Valamennyit bírok még. Nyaranta kicsit jobban is vagyok. Még alakulhatok is. Ha lesz, aki kirángat, lesz inspiráció, lesz kontroll, stb. az nekem is, a lovaknak is csak jó lehet. El nem hiszed, mennyire "nehéz" ügy egyedül kimenni... aztán vagy jól csinálod, vagy nem, vagy elbírsz a hárommal, vagy eggyel is csak félig-meddig...stb. Annál már Herceg is többet tud, hogy ezentúl csak úgy parlagon heverjen, legelésszen, heverésszen...Angyiért meg aztán tényleg kár lenne, most hogy "pöccre be lesz lõve", - itt álljon kihasználatlanul, vagy éppen azt tanulja meg mindjárt frissiben, a hazakerüléskor, amit eddig nem: - hogy lehet a gyenge lovast (ez lennék én) kijátszani...Azért mégsem lesz olyan helyzet nálunk, mint egy bérlovardában (aztán pedig azt is kibírják szegény lovak), mert azért mégiscsak a fórumosok "szine-java" lesz a lovaimmal (mongol pl. egyenesen megtiszteltetés a számomra!) és aki úgy megy el innen, hogy nem bánja meg az itt töltött idõt, úgyis jön jövõre is, késõbb is... És akkor már nem is lesz annyira idegen a lovaknak .Én úgy gondolom, a semmittevésnél mindenképpen kedvezõbb a lovaimnak, ha néhány jó lovas foglalkozik velük.Különben meg tudom, hogy jószándékú volt a figyelmeztetésed.

[lisawica]

Én mondtam már neked személyesen is de itt is mondom: szerintem ez, ugyan kényszermegoldás, de nem rossz ötlet. Úgysem lesz "bérló" a lovaidból, nem arról van szó, hogy napi 8-10 órát fognak menni ilyen-olyan lovasok alatt. Mellesleg van egypár fórumosnak ex-bérlova, és gondolom, azért elégedettek velük - a bérló és a "savanyú sorsú, elrontott, széjjeltépett szájú, szerencsétlen ló" azért nem szinonimák... (szerencsére)Így legalább én is nyugodt leszek, ha lovagolsz - hogy nem egyedül mész terepere, hanem lesz veled valaki :pA lovaknak meg sokkal jobb lesz így, mintha "csak" áldogálnának parlagon egész nap.Ha meg neadjisten valaki nem tetszik, hát nyugodtan megmondhatod neki, hogy "ennyi volt" (ugyse lesz ilyen )

Edited by lisawica, 2005 december 18. - 21:54.

[Pendemonium]

A lovak is meg fogják mondani, ha valami nem tetszik.

[Dé]

Azért mégsem lesz olyan helyzet nálunk, mint egy bérlovardában (aztán pedig azt is kibírják szegény lovak), ...Én  úgy gondolom,  a semmittevésnél  mindenképpen kedvezõbb a lovaimnak, ha néhány jó lovas foglalkozik velük.Különben meg tudom, hogy jószándékú volt a figyelmeztetésed.

Ezt reméltem és sejtettem Ami a zárójeles részt illeti, kibírni kibírják, kérdés, hogyan... Nem véletlenül nem a legjobban belovagolt lovak kerülnek az esetek nagy részében a bérlovasok alá, vagy ha azok voltak is, akkor is általában ez idõvel elsatnyul, ha valaki mellette nem foglalkozik velük néha. Ismerem a szitut, bérlovardáztam én is éveken át, mint baromi sokan közülünk, végignéztem néhány ló tudásbeli "leépülését" (ami persze simán miattam is volt, hiszen én is kezdõ voltam[vagyok])... Persze ez most más, nem képzeltem el ilyen sorsot a te lovaidnak nyilván. De ebbõl kiindulva tettem fel a kérdést inkább, hiszen már egy felestartás is annyi ilyen jellegû dilemmát is szül, "közös lónak...", stb... (pedig ott is csak napi 1-2 órát megy a ló, tehát nem bérló, csak épp 2-több lovasa van). Ez jutott csak eszembe az ötleted kapcsán.Ez biztos. Fõleg, ha valóban hasznukra válik még az is, ahogy lovagolják majd õket, tehát tényleg csak a "színe-java" kerül a hátukra - úgy legyen.Ennek örülök

Úgysem lesz "bérló" a lovaidból, nem arról van szó, hogy napi 8-10 órát fognak menni ilyen-olyan lovasok alatt. Mellesleg van egypár fórumosnak ex-bérlova, és gondolom, azért elégedettek velük - a bérló és a "savanyú sorsú, elrontott, széjjeltépett szájú, szerencsétlen ló" azért nem szinonimák... (szerencsére)

Nyilvánvalóan nem lesznek bérlovak ettõl kezdve. (Ettõl még lovas és lovas is eltérõen lovagol, nyilván teljesen más lesz, mintha csak egy hozzáértõ lovas ülne rájuk, mint eddig volt.)Köszönöm, nekem is ex-bérlovam van. Futószáron ment, ez volt a szebbik része, egyébként meg szarrá hajtották és széjjel tépték tereplovaglás jelzõvel... És azt kell mondjam, de, sajnos nagyon sok esetben szinonimák - de nem mindig, ez biztos. Ettõl függetlenül amióta nálam van, ápolgatom a lelkecskéjét, meg a habtestét (nem kevés fizikai probléma forrása volt az a jónéhány bérlóként eltöltött év, a berögzült agybajokról, mint pl rongyolás, ne is beszéljünk, de utóbbiak legalább visszafordíthatók nagyjából, nem úgy, mint az izületek sérülései, stb), és imádom, és én elégedett is vagyok vele többnyire, de "természetesen" nem tud annyit nyújtani lovaglásilag, mint mondjuk majd egy Angyi fog tavasszal ;) Haladunk, csak lassan. Szóval azért teljesen más egy elég alaposan és rosszul kihasznált bérlóval kezdeni.Persze hangsúlyozom, nem gondolom azt, hogy Ágimam lovai is erre a sorsra jutnak majd egy nyár alatt! Csak a bérlovas felvetéseden kalandoztam el egy kicsit, némileg offolván a saját hozzászólásomat :cool:Az egészet azért kérdeztem meg egyébként, mert elgondolkoztam azon, hogy vajon én megtenném-e ugyanezt a saját lovammal kapcsolatban. Egyértelmûen nemet válaszoltam, illetve meg tudnék nevezni kb 3 embert, akit felengednék a hátára, de slussz. Aztán most elolvastam Ágimam reakcióját, és azt mondom, az õ helyzetében lehet, valószínûleg én is kiagyalnék valami hasonlót, bár valószínûleg nem pont ezt. Ágimam! Egyébként, bocs a kérdésért, valószínûleg már elhangzott rá a válasz, de mi lesz tavasztól "X"-szel, aki eddig foglalkozott veletek? Gondolom, õ kilép a színrõl, azért kerestél más megoldást, vagy ilyesmi?..[kieg]

Edited by Dé, 2005 december 19. - 8:14.

[Ágimam]

Nem véletlenül nem a legjobban belovagolt lovak kerülnek az esetek nagy részében a bérlovasok alá, vagy ha azok voltak is, akkor is általában ez idõvel elsatnyul...Azért vannak kivételek.  Mulattról bizonyára tudsz néhány dolgot. (Mennyi idõs, milyen hányatott élete volt, stb.) Mindannak ellenére, amik történtek vele, amikor "A" elõször ült fel rá, ezt mondta: " - Ez egy nagyon finomra, érzékenyre belovagolt ló. És emlékszik is mindenre, amit egyszer valahol valaki megtanított neki." És valóban, amikor "A" ült fel rá, Mula svájci óraként mûködött.    Ez biztos. Fõleg, ha valóban hasznukra válik még az is, ahogy lovagolják majd õket, tehát tényleg csak a "színe-java" kerül a hátukra - úgy legyen.Pillanatnyilag ez okozza a legnagyobb gondot, és ettõl félek a legjobban. Ha eddig nem sérültem volna itt a fórumon - emerként - majd most fogok.  Hogyan, milyen szavakkal utasíthatom vissza a - már most szép számban jelentkezõ - 14 éves, nagyon aranyos, nagyon ügyes, és nagyon lelkes fiatalokat?  :eek:  A szivem szakad le, amikor írják, hogy már ennyi meg ennyi lovat belovagoltak, és õk bizony már oktatnak, stb.  Egyáltalán, hogyan fognak érezni irántam azok a fiatal (és esetleg nem fiatal) lovasok, (akik közül pedig válogatnom kell, ez másképp nem megy, hisz épp ez a legkényesebb, legfontosabb része a dolognak! :( ) akiket majd vissza kell utasítanom!  :confused: Mikor ma reggel kinyitottam a mail-boxomat, megnéztem a pü-jeimet, hát az elsõ gondolatom az volt: na, ezt a részét csinálhatná helyettem valaki más... Már keresgélem a "kiméletesen hangzó" kifogásokat, a kegyes hazugságokat... - betelt a létszám", meg ilyenek... Mi lesz velem? Hány 14-15 éves kislány fog most engem megutálni?    "...imádom, és én elégedett is vagyok vele többnyire, de "természetesen" nem tud annyit nyújtani lovaglásilag, mint mondjuk majd egy Angyi fog tavasszal ."De Dé! Ha nem jön senki, akkor mi történik Angyival? Ezt mondd meg nekem! Mit csinálok vele én, aki épp, hogy egy éve tanulgatok Mula hátán... épp, hogy kezdem érezni a dolgokat, épp, hogy kezdem biztonságban érezni magam a nyeregben? Nekem még legalább egy évre van szükségem! De nem olyan lájtos, "hébe-hóba kimegyek" stílusban, hanem intenzívebben, több kontrollal, érdemi tanulással. (Ezt meg máshogy hogyabánatba' tudom megcsinálni? ) És még akkor sem leszünk egyik fiatal lovammal sem "ideális páros", hisz mindhárman NAGYON KEZDÕK LESZÜNK!Mondd meg nekem, mennyivel lenne jobb a helyzet, ha egyedül én bénáskodnék Angyin a  hazakerülése után, mi lenne úgy belõle? És akkor még ott van Herceg, aki nem volt koleszos, akinél most nemrég volt kilencedszer (!) "A", és igaz ugyan, hogy nagyon tanulékony, és semmit nem felejtett augusztus óta, amit "A" tanított neki, de rá ugyanaz vonatkozik, mint Angyira. Sõt! Én képtelen vagyok még (úgy fizikailag, mint tudásban) folytatni "A" és Mr. X. munkáját! Nincs annyi pénzem, hogy - akár "A"-t, akár Mr. X.-et "megvásároljam"!  Az egészet azért kérdeztem meg egyébként, mert elgondolkoztam azon, hogy vajon én megtenném-e ugyanezt a saját lovammal kapcsolatban. Egyértelmûen nemet válaszoltam, illetve meg tudnék nevezni kb 3 embert, akit felengednék a hátára, de slussz. Aztán most elolvastam Ágimam reakcióját, és azt mondom, az õ helyzetében lehet, valószínûleg én is kiagyalnék valami hasonlót, bár valószínûleg nem pont ezt. (Akkor mit? Elárulod nekem?)Ágimam! Egyébként, bocs a kérdésért, valószínûleg már elhangzott rá a válasz, de mi lesz tavasztól "X"-szel, aki eddig foglalkozott veletek? Gondolom, õ kilép a színrõl, azért kerestél más megoldást, vagy ilyesmi?..Dé! Angyi november óta van X-nél. Õ 200 km-re él tõlünk. Lovardája van, munkája reggeltõl estig, így is szerencsés vagyok, hogy elvállalta Angyit. Ráadásulnem "alapfokon" lesz belovagolva. X. intenzíven foglalkozik a "kis musztáng"-gal, úgy tervezi, márciusig kellõen rögzíteni is tud benne mindent, amit megtanított neki. Nincs az a tréner, aki ennél többet tudna tenni a lovam és az én érdekemben. Még azt is kitaláltuk, hogy a hazakerülése elõtt egy hétre elmegyek én is a "koleszba", és ott helyben megpróbál X. valami okosságot-ügyességet verni belém...Ezen kívül hébe-hóba eljön majd Angyihoz egy kis "emlékeztetõt" adni neki... (Szerintem nem is birná ki, hogy soha többé ne lássa... rendesen belezúgott a kis "musztángba"  , holott a saját lovát is most készíti fel, lovagolja be.)Ennél többet mit tudna tenni?

[Dé]

1.Azért vannak kivételek.  Mulattról bizonyára tudsz néhány dolgot. (Mennyi idõs, milyen hányatott élete volt, stb.) Mindannak ellenére, amik történtek vele, amikor "A" elõször ült fel rá, ezt mondta: " - Ez egy nagyon finomra, érzékenyre belovagolt ló. És emlékszik is mindenre, amit egyszer valahol valaki megtanított neki." És valóban, amikor "A" ült fel rá, Mula svájci óraként mûködött.  2.Pillanatnyilag ez okozza a legnagyobb gondot, és ettõl félek a legjobban. Ha eddig nem sérültem volna itt a fórumon - emerként - majd most fogok.  Hogyan, milyen szavakkal utasíthatom vissza a - már most szép számban jelentkezõ - 14 éves, nagyon aranyos, nagyon ügyes, és nagyon lelkes fiatalokat? A szivem szakad le, amikor írják, hogy már ennyi meg ennyi lovat belovagoltak, és õk bizony már oktatnak, stb.  Egyáltalán, hogyan fognak érezni irántam azok a fiatal (és esetleg nem fiatal) lovasok, (akik közül pedig válogatnom kell, ez másképp nem megy, hisz épp ez a legkényesebb, legfontosabb része a dolognak!) akiket majd vissza kell utasítanom!  :confused: Mikor ma reggel kinyitottam a mail-boxomat, megnéztem a pü-jeimet, hát az elsõ gondolatom az volt: na, ezt a részét csinálhatná helyettem valaki más... Már keresgélem a "kiméletesen hangzó" kifogásokat, a kegyes hazugságokat... - betelt a létszám", meg ilyenek... Mi lesz velem? Hány 14-15 éves kislány fog most engem megutálni?    3.De Dé! Ha nem jön senki, akkor mi történik Angyival? Ezt mondd meg nekem! Mit csinálok vele én, aki épp, hogy egy éve tanulgatok Mula hátán... épp, hogy kezdem érezni a dolgokat, épp, hogy kezdem biztonságban érezni magam a nyeregben? Nekem még legalább egy évre van szükségem! De nem olyan lájtos, "hébe-hóba kimegyek" stílusban, hanem intenzívebben, több kontrollal, érdemi tanulással. (Ezt meg máshogy hogyabánatba' tudom megcsinálni?) És még akkor sem leszünk egyik fiatal lovammal sem "ideális páros", hisz mindhárman NAGYON KEZDÕK LESZÜNK!Mondd meg nekem, mennyivel lenne jobb a helyzet, ha egyedül én bénáskodnék Angyin a  hazakerülése után, mi lenne úgy belõle? És akkor még ott van Herceg, aki nem volt koleszos, akinél most nemrég volt kilencedszer (!) "A", és igaz ugyan, hogy nagyon tanulékony, és semmit nem felejtett augusztus óta, amit "A" tanított neki, de rá ugyanaz vonatkozik, mint Angyira. Sõt! Én képtelen vagyok még (úgy fizikailag, mint tudásban) folytatni "A" és Mr. X. munkáját! Nincs annyi pénzem, hogy - akár "A"-t, akár Mr. X.-et "megvásároljam"!4.(Akkor mit? Elárulod nekem?)5.Dé! Angyi november óta van X-nél. Õ 200 km-re él tõlünk. Lovardája van, munkája reggeltõl estig, így is szerencsés vagyok, hogy elvállalta Angyit. Ráadásulnem "alapfokon" lesz belovagolva. X. intenzíven foglalkozik a "kis musztáng"-gal, úgy tervezi, márciusig kellõen rögzíteni is tud benne mindent, amit megtanított neki. Nincs az a tréner, aki ennél többet tudna tenni a lovam és az én érdekemben. Még azt is kitaláltuk, hogy a hazakerülése elõtt egy hétre elmegyek én is a "koleszba", és ott helyben megpróbál X. valami okosságot-ügyességet verni belém...Ezen kívül hébe-hóba eljön majd Angyihoz egy kis "emlékeztetõt" adni neki... (Szerintem nem is birná ki, hogy soha többé ne lássa... rendesen belezúgott a kis "musztángba", holott a saját lovát is most készíti fel, lovagolja be.)Ennél többet mit tudna tenni?-------------------------------------------------------------------------------------------- 1.Persze, hogy vannak kivételek Nem azt mondtam, hogy nincsenek ;-) De pl, sajnos az én lovam különsebben sosem volt belovagolva, amikor mondjuk ugrásváltást kezdtem el vele csinálgatni, a volt lovasa (mármint az a lány, aki az elõzõ helyén nagyon szerette, és ha már nagyon be volt fejelve, akkor ültették fel rá, hogy kapja össze, de sajnos rendszeresen nem) rendesen meglepõdött, hogy ez hogy mehetett ilyen simán, mikor sosem tanulta. Persze nem az ugrásváltás az alap, de mondjuk hátralépni sem tudott, vagy akár összeszedetten menni, sõt, a rongyoláson kívül lényegében semmit nem tudott Ja de, csillagvizsgálózni... Sajnos. És ezek keményen bele is ivódtak, küzdünk is ellenük. Sajnos belõle nincs nagyon mit elõcsalogatni, ez a baj. De persze nem minde ex-bérló tart itt, szerencsére sokan kaptak iskolát annak elõtte, vagy közben, mint szerencsére Mulatt is :-)2.Hát igen, a dolognak ez az emberi tényezõ része meglehetõsen nehéz lesz, de ne ess a megszánás hibájába, a lovaid érdekében, bár ezt magad is tudod :-)3.Szerintem itt félreértettél engem, nem azt akartam sugallni, hogy ha hazakerül a kis musztángod, akkor csak te lovagold, hiszen nyilván mindkettõtöknek van még mit tanulnia, és a kezdõ-kezdõ párosokról meg ismerjük a szólást.Én ott fentebb a saját szitunkról elmélkedtem, lejjebb írtam is, hogy már kezdek elkalandozni, épphogynem magamat offolom Úgyhogy ott nem neked szórtam az okosságot.Nyilván mindannyiótoknak szüksége van okításra - mindannyiunknak szüksége van rá. 4.Írtam fentebb, hogy meg tudnék számolni max 2-3 olyan lovasembert, akikre rá merném nyugodt szívvel bízni a lovamat. Én valószínûleg rájuk bíznám. Õket láttam már lovon, az én lovamon is, ismerem õket. Közfelhívást biztos nem tennék, az sok probléma és dilemma, kétség és baj forrása lehet, mint ahogy fentebb írtad te is (pl az emberi tényezõk, visszautasítás, jelöltek kiválasztása ismeretlenek közül, stbstb).5.Értem. Csak nem láttam át a szitut, hogy most ennek hogy lesz folytatása. Valószínûleg ennél többet nem tudna tenni, de nem is vádoltam azzal, hogy nem tesz meg mindent, csak nem ismertem a történetet. :-)[Életemben elõször valamiért képtelen vagyok normálisan beidézni Ágimam utóbbi sorait, csak így, remélem, azért vili; fent az õ írása, alant a válaszaim ]

Edited by Dé, 2005 december 19. - 21:19.

[Titok]

A várva várt pillanat...Leírhatatlan az érzés... 5 éve már, hogy nap mint nap bemegyek a nyergesbe, kinyitom a ládámat, kiveszem a nyerget, kantárt, kosarat és indulok a "lovamhoz". Bemehetek hozzá, megsimíthatom a nyakát, adhatok neki valami finomságot. Majd csillogó szõrét még fényesebbé varázsolom, felszerszámozom, közben ismét megíimogatom, hogy tudja, szeretem. Igaz, sajnos a mindennapok rohanásában nem mindig ilyen nyugodt a légkör, elõfordul, hogy sietni kell, mert már csak három perc maradt, hogy kiérjünk a következõ csoportba és még semmi sincsen a lovon, és olyankor észre sem veszem, milyen csodálatos minden perce, minden apró mozzanata. Majd megszokásból fölülök a hátára, és próbáljuk egymást ellazítani, hogy mindkettõnknek öröm legyen a lovaglás, ne pedig kötelezõ munka, idõpocsékolás, idegtépõ birkózás. Miután leszállok, lenyergelem, lekantározom, megsimogatom és beengedem a helyére. Remél valami finomságot, amit néhanapján elfelejtek... Ez a nap más volt... Korán reggel ébresztett a vekker, szinte kiugrottam az ágyból. Öt hete, harmincöt napja vártam ezt a napot, és végre eljött. Nem csak számomra volt különleges, hiszen a naptár december huszonnegyedikét mutatott, ma van Szenteste. Halkan felöltözöm, nehogy fölébresszem a család többi pihenõ tagját. Magamhoz veszem az ajándékokat, amit majd a "lovam" kap és a barátnõim. Pár perc és máris az autóban ülök. Szinte megszûnik tér és idõ, csak azt tudom, hogy nagyon közel van a várva várt pillanat. Bekanyarodok a lovarda parkolójába, nyolc óra lesz pár perc múlva. Kint már többen várnak. Mivel elég hûvös van, még magamra veszek néhány meleg ruhadarabot, és a cipõmet átváltom lovasra... Fölveszem a hopiletet... Indulás... Megyek a nyerges felé. A lépteim szaporák, de óvatosak, mert a hajnali fagy megdermesztette a pocsolyákat. Elfordul a kulcs a lakatban. Ismerõs mozdulat, ezerszer is megcsináltam már. Atya ég, mire is van szükségem? Nyereg, az biztosan kell. Kantár is. Futószár nem, hiszen fölülök... Takaró, hogy nehogy megfázzon. Biztosan jól esik majd neki a meleg. Kell a kosár is, mert abban vannak az ápoláshoz szükséges kefék, és a lábvédõk.Gyorsan fölpakolom magamra a szerszámokat... Ez így nem lesz jó. Nem vihetem a kantárt meg a nyerget a bal vállamon, az még nagyon fájna. Átveszem a jobb oldalamra. Hû de furcsa. Igen, ezt még meg kell szokni. Egy örökkévalóságnak tûnik, mire elérek az istállóig. Bal kéz felõl a negyedik boksz. Látom a füleit... ismerõs lépteket hall. A szívem úgy ver, mint amikor a szóbeli érettségin elkezdtem a feleletem. Elfúló hangon köszönök neki, miközben kinyitom a bokszajtót. Odajön hozzám. Megszagolja a mellényem, megböki az orrával a kockacukros zsebem. Adok neki egy szemet. Végigsimítom a gyönyörû, izmos nyakát. Nem tudok betelni vele, olyan csodaszép... Elmaszatolok egy könnycseppet a szemem sarkában, és mosoly ül az arcomra. Selymes szõrén csak úgy suhan a kefe. Megpróbálom föltenni a kantárt... Óvatosan, mert a bal karomat még nem szabad vállmagasság fölé emelnem. Mintha csak tudná, lejjebb hajtja a fejét. Megint megsimítom. Az arcom kipirult, mosolygok... Megint megsimogatom a nyakát. Becsatolom a szíjakat. Kikaparom a patáját. Finoman tartja a lábait, mintha kímélne... eszébe sem jut megrántani még a hátulját sem. Megveregetem a farát. Jöhet a nyereg. Picit nehéz... Megtalálom rajta a jó fogást, és a hátára rakom. Megigazítom, nehogy nyomja a hátát valahol. Óvatosan meghúzom a hevedert. Kivezetem a bokszból, rárakom a takaróját. Megint elmorzsolok egy könnycseppet. Már csak pár másodperc. A szívem csak úgy zakatol. Odavezetem a pad mellé, és nyeregbe szállok. Fantasztikus érzés. Egészen csodálatos. Ismerõs lépések, melyeket halk patadobbanások kísérnek. És a mosolyt, az õszinte öröm kifejezését levakarni sem lehetne rólam. És csak simogatom, és súgom neki, mennyire szeretem õt. Sétálni jöttem ki. Mégis azon veszem észre magam, hogy leveszem a takarót, fölveszem a szárakat és elindulunk ügetésbe... Olyan érzés kerített a hatalmába, amit sohsem fognak megérteni azok, akik nem részesülnek benne. Ahogyan lendületesen mozgunk, ahogyan a páros lábak földet érnek, ahogyan kikönnyítek a nyeregbõl. Néhány kör után fölvettem lépésbe. Megdícsértem, hogy milyen ügyes, és milyen gyönyörû. Hallgatom a légzését. Nem is veszem észre, hogy a többiek körülöttem lovagolnak. Most csak ketten vagyunk, nem létezik más. Õ és én. Hallgatom a szuszogását, a lépteinek zaját. Prüszköl egyet. Ezer másik közül is megismerném. Megint ügetünk. Azóta is mosolygok, nem tudom és nem is akarom palástolni az érzéseimet. Rövidítem egy picit... beugratok vágtába... odazárom a csizmámat, ellazítom a derekam és simulékonyan követem ringató mozgását. Finoman elõrenyúlok, végigsimítom a sörényélét. Elveszek az ismerõs, de mégis új, régi-új neszek birodalmában. Hatalmába kerít a vágta... ta-ta-tamm, ta-ta-tamm... dobbannak a paták a fûrészporban... ta-tamm, ta-tamm... a szívem a torkomban lüktet... és az ismerõs "fújtatás", a vágtaugrások ütemére... Egy-két kör után adom a füttyjelet, amit jól ismer, azonnal reagál, lépésben megyünk. Megpaskolom a nyakát. A másik kézen is vágtázom egy kicsit. Gyenge próbálkozás, ahogyan megpróbálom leírni, amit akkor éreztem. Minden percében, minden pillanatában... Ez varázslat, ez nem is lehet valóság...Sétálunk, ráterítem a takaróját. Megint elmondom neki hogy õ a legcsodálatosabb ló a világon. Nagyon szeretlek, gyönyörûségem... Kimegyünk, a pad mellé áll szorosan. Kilépek a kengyelbõl és finoman leereszkedem a padra. Fölhúzom a kengyeleket, majd a fejéhez lépek, megsimogatom a pofáját, a homlokát, adok neki egy kockacukrot. Belenézek a szemébe... Még mindig mosolygok, és nem tudom õt eleget nézni. Nem lehet megunni. Minden porcikáját ismerem, és mégis mindig felfedezek rajta valami újat, valami újabb csodát, amit a természet alkotott. Bevezetem az istállóba, szépen óvatosan leveszem róla a szerszámokat, nehogy most erõltessem meg a vállam. Beengedem a helyére. Olyan érzésem támadt, mintha már legalább dél körül járna az idõ... pedig még csak tíz óra lesz nemsokára... Beléptem hozzá, és amennyire tudtam, átöleltem a nyakát. Nem szereti, de eltûri. Az arcom hozzásimul a puha, meleg, selymes bundájához... ez a pillanat a pont volt az i tetejére. Az eddig is cammogó idõ most tényleg megállni látszott, és azt kívántam, bárcsak örökké tarthatna...Köszönöm neki, hogy van nekem, és remélem, hamarosan beteljesülhet az álmom és végre az enyém lehet. Igazán, csak az enyém... Fõnix és én nyár elején

[Dé]

Ez szép volt, átéltem minden percét (Érdekes, amikor honvédos voltam, még én is kockacukroztattam a lovakat Azóta rágyüttem, a répa jobb, ha már adok valamit ;))[lemaradt]

Edited by Dé, 2005 december 25. - 21:38.

[Titok]

Tavaly minden nap répa volt a menü, alapesetben egy darab, ha jól dolgozott a ló, 2-3 is... Az a rossz a répával hogy nem akarom egyben adni, nehezen harapja el a ló. :confused: És falatonként meg macerás mert nejlonzacsi kell a zsebbe, meg hasonlók. Tudom én, hogy nem jó, de ha egyszer szereti... Válogatós büdös dög. Semmi sem jöhet szóba ami nem alma, répa, dinnyehéj vagy kockacukor. Minden mûizét kiköp vagy be se veszi a szájába, a szárazkenyérre meg értetlenül néz. Bár most jelent meg egy új lókeksz, szív alakú ( ), kaptunk belõle mintát, és mind a kettõt megette...

[Eva]

Titok!Tiéd lesz Fõnix?