5186 válasz a témához

[Köki]

Meggyes de szépen írtál... Én még emléxem Lidérces anekdotáidra ! Valld be örülsz hogy semmit nem változott a stílusa, most sem fogod magad elunni magad rajta.

[Hasufel]

Szerintem a 3-4 éves gyereknek a lovardában az anyja, apja vagy felügyelõje fogja a kezét. Szerintem a megijedt pontos JÉ.

Köszi javítottam ;).Amúgy nem lovardába voltak,hanme az óvodával az egyik óvónõ hobbyján,de hogy a ló h került oda azt nemtudom :confused:

[furioso]

A gyerek a szomszédban lakott, s haza akart "ugrani", s az utat lerövidítendõ bemászott a karámba, ott akart keresztülmenni. S itt történt a baj...

[Gumilovas]

Mi lovasokAmikor reggelente homályos szemekkel munkába igyekszem, találkozom egy emberrel. Tudom a nevét, tudom hol dolgozik. Egy távoli ismerõs. De amikor köszönünk egymásnak, az álmos tekintetekben megvillan egy pajkos szikra, szemünk mondattalanul mondja ki, hogy egy vérbõl valók vagyunk. Lovas õ is, én is. És ezt csak mi tudjuk, és ez bennünket láthatatlan szállal köt össze. Õ elsõk között volt, akiket versenyezni láttam. A mai napig emlékszem szelíd szavaira, ahogy a lovaival beszélt. Neki meséltem el az élményeimet, aprólékosan és buzgón, úgy ahogy egy butuska fruska mesélhet csak a lovakról. Meg az az öregember is, akivel csak néhanapján futok már össze; õ is így néz rám, és én rámosolygok némán. Mellette elhaladva a pillanat része alatt törnek elõ azok a történetek, amik vele és velem történtek. Mert az az egyetlen pillanat, amikor tekintetünk találkozik, az a pillanat mesél. Képzeletünkben lépteink paták lépteinek hangját kopogják a járdán és orrunkba ismerõs illatok szaladnak. Fülünk hallani véli a reggeli zajokon túl a boxajtó csattanását, a csendes, a visszafojtott szavakat. Testünk újra átéli az izgalom libabõrös érzését. Eszembe jut, és tudom, nekik is eszükbe jut egy-egy villanás a közös élményekbõl.Villanás? Hiszen nap mint nap, óráról órára tolulnak a képek lovakról, lovaglásról, a ruhámat átkutató szélrõl, a rejtett erdei utakról, egy új élet születésérõl.Az öreg emberrel egyszer együtt virrasztottunk át egy éjszakát, várva, hogy a szürke kanca világra hozza csikóját. A boxba alig láttam be, s az öreg egy kisszéket hozott nekem. A szobában teát ittunk és az állatorvossal beszélgettünk közben. Ha beszélgettünk, de inkább csendben voltunk s csak a gondolatok zakatoltak, rohantak bennünk. A virrasztásomból alvás lett végül s hajnalban egy új élet ébredt velem együtt. A reggeli kávé illata végül eltörli az istállóillatot és a telefon könyörtelen hangja, ha csak egy rövid idõre is de kiûzi az emlékeimet.

[BoKa]

Gyors leszek, mert rohanok, szóval csak egy röppentyû, mert csak úgy. Szombaton eszembe jutott egy régi terepezés Lombikkal, amikor is úgy gondoltam, csúcsot döntöttük. Történt ugyanis, hogy akkor még a régi istállóban, Csömörön, én Lidérccel, Lombik meg Bolygóval napi szervezés után kiindultunk terepezni egyet. Kicsit (nagyon) fekete volt az ég, de végül csak rábeszéltük egymást, és mégis kimentünk. Ez olyan március vége- április elején lehetett. Itt-ott még hófoltok voltak, de inkább már csak szétázott földek mindenhol. Mentünk kb. 10 percet, amikor elkezdett esni a jég, a hó, jó erõs széllel vegyítve. Na... A két papírmasénak több se kellett: Hazamenjünk?Noná, de gyorsan. És hazarohantunk. Kábé 20 percet ha kint töltöttünk (ebbe azért még Lidércnek egy bakolás belefért: meglátta, hogy Bolgyó átugrik egy árkot, és láthatóan úgy okoskodott, hogy hohóó, ha ugrálás van, akkor azt neki is kell ) Persze mikor beértünk, elállt a hó, jég, esõ, szél, minden, és kisütött a nap :mad: Szóval ez után a 20 perces terep után azt hittem, megdönthetetlen rekordot állítottunk fel :DTévedtem!Most szombaton bemutattam, hogy hogyan lehet 15 percben pályázni, és még terepezni is egyet Nemtúlzok, tényleg ennyi percet töltöttem Viking hátán, és tényleg pályáztam, és terepeztem is egy jót ennyi idõ alatt Mikor elhagytam a pályát, és kimentem az útra, elkezdett esni az esõ, és a bennem valahol élõ Mérleg úgy döntött, hogy az a három dolog együt, hogy elázzon az új nyergem, elázzak én, és még el is késsek, az már nem éri meg a mókát. Úgyhogy visszamentem, kitettem a lovat a karámba, és mint aki jól végezte dolgát, elmentem haza :yeah:(Blue másnap mondta, hogy este sötétedéskor még azt nézte, hogy hol csavargok kint még mindig, és vajon mennyire áztam szana meg szét? )

[BoKa]

És igeeenn!! Ugrottunk Vikinggel!! :yeah:Tegnap, másfél órás terep után, bent a pályán.A többi részletet majd valamikor, miután OtSfbgH legorombít, hogy tönkreteszem a ló lábát, a hátát, és egyebeket (Na jó, nem bírom ki, lelövöm magamtól: Az ugrás az úgy történt, hogy a tegnapi melegben, és a nagy bundájában vizes volt még nagyon mikor beértünk tereprõl, és lenyergelés után még sétáltattam kicsit a pályán. Jött mögöttem szépen rendesen, ahogy szokott. A pályán van pár kb. 20 centis akadály, nekiügettem, nagy lendülettel átugrottam, plüssló meg utánam, ugyanúgy Szóval már az ugratásnál tartunk, jaja )

[Filly]

Földrengést sehol a környéken nem észleltek?

[BoKa]

Nem tudom mire gondolsz Filly, ez a kecses angyalka úgy szökell mint egy.... izé..na jó, zsák krumpli

[vegeta]

Földrengést sehol a környéken nem észleltek?

Khm...ez Zsi...zsi..Zsurmó légies mozgásáról és nádszál termetérõl jutott eszedbe? ;) Képzeld teljesen ki van borulva, hogy nem jön be Bendegúznak, hiába ajánlgatja asszonyos popóját egész nap . Tegnap még össze is rúgtak. Aztán Zsurmó besértõdött, és elment megbosszulni a történteket Römin. Vele is verekedtek. Végignéztem tegnap, nem volt rajta sérülés, nem sántított?

[Filly]

Nem sántít, viszont van egy nagy pukli a bal hátsó combján. És ma délelõtt igenis láttam, hogy Bende megpuszilta!

[Adrienn]

Egyszóval kukkolsz

[Filly]

Nyílt színen csinálták a cafkák...

[Málna]

Kék fény bocs, ha már volt

Ez nagyon durva! Fõleg az a kép amikor ott fekszik a ló a földön és ... . :nem: :nem: Azt írta Horváth lajos h már etették és nagyon sajnálták õket... De hát akkor miért nem szól az állatvédõknek? Csak a kert hátuljában feküdtek a lovak holtan és oszlásnak indult a testük és a kutyák hordták szét! :mad: Az ilyen ember miért tart állatot? Ez jó neki? Szörnyû!!!! :mad: :mad: :nem:

[Ágimam]

ANGYI ISKOLÁBAN (1)Akkor, amikor a vendégek többsége átment Endréékhez kocsikázni, eljött az ideje, hogy Angyi útra keljen. A lószállítót a karám közepére állították, elõkészítették. Mintha egy máglyát raktak volna ott, aminek tetejére nemsokára felrakják az én kicsi csikómat. Tudtam, hogy hülyeség. Azt is, hogy túléltem a gyerekeim elsõ iskolanapját, (õk is ) azt is, hogy szükségük volt arra, hogy „itt hagyjanak”, hogy más kezébe kerüljenek, olyanokéba, akik sokmindenre meg tudják õket tanítani, amikre én nem.Olyan hirtelen tört rám a sírás, hogy magam is meglepõdtem. De szinte jól esett. Elindultam hátra, a telek végébe, ahol a három ló békésen ette a frissen kaszált füvet. Éreztem, hogy a torkomban dobog a szivem, s szorul össze a gyomrom. Nem volt most segítségemre a háziasszonyi teendõk gondolat-elterelõ sokasága, a sok kedves barát nyüzsgése, semmi mostmár... Odaértem. Hagytam, had egyenek nyugodtan, csak álltam elõttük, szemem fókuszában Angyi volt, ahogy belefeledkezve, elmélyülten ropogtatta a friss füvet. Felemelte a fejét, s kíváncsian nézett. Nem látott még sírni. (Fecó sem nagyon a 9 év alatt...) Aztán – látva, hogy semmi különös, csak valami furcsa hangokat ad ki ez itten... - tovább evett.A „Nagy utazás” c. dal jutott eszembe. Meg az, hogy szinte pár nap különbséggel éppen négy éve, hogy megérkeztek hozzánk. Milyen kicsik, milyen rémültek voltak... És mennyi kedves, boldogító-nevettetõ órát, napot, hetet... évet okoztak nekünk. Hát akkor: - szia, kicsi Angyi! Aztán próbáld ám lefogyasztani ezt a nagy kufferodat... – próbáltam viccelõdni. De nem ment. Sírva borultam a nyakába, éreztem a pihe-puha, finom, télre készülõdõ maciszõrt, ahogy az arcomhoz ér, éreztem az Angyi-illatot, kezemmel remegve simitottam végig a drága testét, fejétõl a farkáig, minden érzékszervemmel magamba igyekeztem szívni egész lényét. Odabújt, tág orrcimpáival belelehellt a nyakamba, pár pillanatig ott tartotta a fejét, aztán evett tovább. Jó, hogy olyan messze-hátul voltunk, mert akkorra már nem tudtam irányítani a zokogás hangerejét, nem tudtam semmit irányítani... Herceg is abbahagyta az evést, odajött, õ is megböködött az orrával, õ is beletúrta az orrát a nyakamba, úgy éreztem, vigasztalni próbál, - ettõl még jobban kellett sírnom. Eljöttem tõlük. Nem akartam „felzaklatni” õket a kétségbeesett, összezavarodott lelkemmel. Aztán már az sem vigasztalt, hogy viszonylag simán ment a „felszállás a vonatra”. Nem akartam a szállítóra felrakás körülményeit nehezíteni – az akkor már kontrollálatlan bõgésemmel. Amikor láttam, hogy Feri párja is könnyezik, szabadkoztam: - Úgy szégyellem, hogy így viselkedek. Ne haragudjatok, nem akartam én elhagyni magam. Nem tudtam, hogy ennyire nem tudom irányítani... - Sose bánd – mondta Andi. Sokkal jobb ilyet látni, mint szívtelen, érzéketlen kupecos adás-vételeket, búcsú nélküli, tárgyilagos lószállításokat...Aztán elindult az autó. Benne Angyinkkal, aki elment a „nagy útra”, a tanulás útjára, hogy jól képzett, kezes, megbízható lovacskánk legyen, amikor visszatér hozzánk. (folyt. minnyá köv.)

Edited by Ágimam, 2005 november 10. - 10:58.

[Ágimam]

ANGYI ISKOLÁBAN (2)Aztán jött a telefon: - megálltunk pihenni, jól van, eszegeti a szénát. Kb. másfél óra, és odaérünk.Aztán: - Megérkeztünk. Simán, szépen, gond nélkül lejött a szállítóról, elfoglalta a helyét, eszeget. :)Fel voltam készülve, hogy Herceg magán kívül lesz, amiért elvitték a kenyeres pajtását, fogadott tesóját, barátját.(Tavaly tavasszal – még Mulatt érkezése elõtt – volt nálunk egy vendégpacc, egy 15 éves kanca a 3 hónapos csikójával. Pár hét alatt kiderült, hogy tönkre van az egyik lába, ráadásul nem bírta a „hízókúrát”, olyan kólikája volt, hogy azt hittem, itt pusztul el. Mielõtt visszavitte volna a gazdája, azért õt is sikerült rendesen felhízlalnom, de amikor elment, Herceg szinte örjöngött. Pár napig még enni sem nagyon akart. Hosszú napokig zajos volt ez a kicsi falu kétségbeesett nyerítésétõl, még hetek múltán is meg-megállt, magasra emelt fejjel, elõreálló fülekkel, hosszasan szimatolt a levegõbe – kereste Dalmát.)Amikor a lószállítóba berakás elsõ perceiben Angyi „közölte” Herceggel és Mulattal, hogy neki semmi kedve abba a sötét izébe bemenni, a két másik ló azonnal „védõsáncot” alkotva bújtatta maga mögé õt. Ezért el kellett õket zárnom a box-istállóba, s csak onnan kíváncsiskodhattak, hogy- s mint történik az ilyen utazás lóéknál...:)Az utcára szaladtam, hogy integethessek egy utolsót... Szomszéd Laci bácsi is kint állt. Láttam, neki is könnyes a szeme. - Milyen ügyesen, gyorsan felrakta ez az ember a lószállítóra a lovat - mondta. Kiderült, a kertjébõl végignézte a berakást. És sírt velem ott az utcán. Tudja, mennyire szeretem a lovaimat.Rémülten vártam, mikor kezdi Herceg a „gyerevisszahozzáááám” mûsort. Hát ez elmaradt. Volt egy-két nyerítõs keresõs hang, aztán hamar belenyugodott, szálazgatta Mulával a szénát, élte tovább a megszokott életét. :confused: Annyi változás történt csak, hogy ettõl kezdve Mulattnak nem kellett sorban állnia az itatónál, engedte, hogy együtt igyon vele, s a szénázó elõl sem zavarta el, nem kell különválasztani õket evéskor sem.Nem értem ugyan az egészet, de nagyon jó, hogy így van. Másnap reggel alig vártam, hogy jelentkezzen X. Megfogadtam, nem fogom megõrjíteni az örökös tudakozódásaimmal, hogy aludt, hogy ébredt, hány szál szénát evett, hány liter vizet ivott, stb. , Ehhez ugyan nagy önuralomra volt szükségem, de betartottam. Hál’ Istennek hamar jelentkezett, és már hétfõn megtudhattam, hogy "- A többi ló sorban állt kinn a legelõn, hogy megnézze: - ki jött?- Jól van, legelészik.- Amikor behoztam õket a legelõrõl, Angyi odajött hozzám... (este)"A második nap: "- Ez egy jó idegrendszerû, nyugodt, okos kis ló. Bújik bele a kötõfékbe...- Futószáron (nyereggel) nagyon jól megy, és jobb kézre is.- Már van egy barátja, egy hatalmas herélt. Vele van kint a nagykarámban, a többi meg körülveszi. Most ismerkedik a többiekkel. Látni, hogy jól be fog illeszkedni."A harmadik nap: (ma de.)"- Futószáron (nyereggel) nagyon ügyes.- Nagyon érdeklõdik a szamár csõdör iránt, aki a szomszéd karámban van... :yeah:" Délután:"- Többször ült rajta az egyik „tanitvány-kislány”, semmi bakolás, nem akarta lerúgni az égrõl a csillagokat, (mint itt ) A nyerget úgy tûri, mintha már egy éve rajta volna...- Mindenki a szívébe fogadta, szeretik ott a lovardában a tanulók, és mindenki."Hát egyenlõre ennyi. Szóval a „tanítóbácsi” szerint eddig jeles tanuló a mi kis Angyikánk ebben az oskolában...Nekünk az a dolgunk, hogy ebben az 1-2 hónapban minden erõnket (idõnket) arra összpontosítsuk, hogy mire hazaér ez a „jótanuló” kisdiákunk, fejlesszük a tudásunkat lovaglás-ügyben. Fecó azért is döntött az „Apassionata”-s karácsonyi ajándék mellett, mert így meg tudjuk majd látogatni Angyit, X-et, s veszünk egy kis leckét mi is ott abban a fantasztikus iskolában.Egyenlõre ennyi. Majd – talán hetente – beszámolok, hogyan halad a mi kis oskolás lovunk, s (remélhetõleg) mi is.

Edited by Ágimam, 2005 november 10. - 10:59.

[Join Up]

Jó volt olvasni, örülök, hogy minden ok.

Edited by Join Up, 2005 november 4. - 12:02.

[mókuska]

Ha nagyon hiányzik a kis Angyi csak nézz ide!

[Ágimam]

Ha nagyon hiányzik a kis Angyi csak nézz ide!

Aranyos vagy! Igen, nagyon hiányzik. :( Mondjuk nem tudom, mit keresett az a vadászkalapos (Endre barátja, vagymi) ott a lovak körül... :mad: (Látszik, hogy Herceg védte volna Angyit, ez meg ott "tüsténkedett" )

[Ágimam]

ANGYI ISKOLÁBAN (3)Elõzmények: - ANGYI (és Mr. X ) - 3582. hsz.,- ANGYI ISKOLÁBAN (1) - 3920. hsz. - ANGYI ISKOLÁBAN (2) - 3921.hsz.Eltelt tehát jó egy hét, és újabb hírek vannak a "kis oskolásról". Minden nap jó híreket kapok.Épp egy hete, 3.-án egy másik kislány ült rajta. Mentek lépésben, futószáron, a kislány teljesen beleült a nyeregbe, aztán lépésben kiemelkedett az ütemekre. (Vagy hogy kell az ilyesmit mondani...)Azt modta X, - már ekkor - hogy õ is ráülhetne, de nem akarja siettetni a dolgokat, különben is, minek terhelje, mikor ott vannak a könnyû súlyú fiatalok kéznél...7.-én Angyi kiment a többi lóhoz a nagy karámba, hamar befogadta a többi ló, s lett is hamar egy "barátnõje" , akivel jól elvannak.Egy érdekesség: Angyi nálunk egyetlen egyszer (kb.1 éves korában) mutatta a sárlás jeleit. Azóta soha (sem fizikai, sem hangulati változást) nem tapasztaltuk. Mi eddig abban voltunk, hogy rejtett sárlású.X. beszámolója szerint, amikor kikerült a többiekhez, Angyi úgy sárlott, ahogy egy kancának illik...(Heeej, de nagy a kísértés, hogy befedeztessem egy jóképû, telepapiros hucul-fiúval )Akadt aztán a barátnén kívül egy "védelmezõje" is, egy naagy herélt személyében, egy másik kanca meg a csikójaként kezeli. Azon gondolkodtam, milyen jól szocializálódik így a mi Angyikánk (Hercegre is ráférne egy ilyen "bentlakásos" suli...),és igaz ugyan, hogy sosem volt magában, mennyivel színesebb, többféle kapcsolatra alkalmat adó egy ilyen nagyobb ménesben az élete.Nagyot vágtázott a legelõn a többiekkel,s szemmel láthatóan remekül érzi magát.Rákérdeztem, vajon mennyi idõ kell a biztonságos, általunk (nagyon kezdõk) is lovagolható szinthez való betanításhoz. X. azt mondja, az elsõ hónap (egy nyers, de ilyen kis okos lónál) kell a lovashoz szoktatáshoz, ahhoz, hogy egyedül és másik ló után is közlekedjen, megismerje, megtanulja jól a segítségadásokat.Ezután (a második hónaptól) kezdõdik a folyamatos, tulajdonképpeni idomítás. Ahhoz, hogy teljesen megbízható legyen a számunkra is, még kell plusz egy-két hónap. Gondolom, sok függ attól, milyen lesz az idõjárás, hisz esõben, havas latyakban nem megy a munka.Mindenesetre, ha azt szeretnénk, hogy jól kiképzett lovat kapjunk vissza, türelmesnek kell lennünk. Egyszer hozta csak rám a frászt X: ... mert hogy van egy jó híre meg egy rossz... melyiket kérem elõször? - melyiket-melyiket , hát a rosszat...- A lovatok valószínû, tojik rátok, mert rengeteg barátja lett itt! (lovak-emberek) És teljesen jól érzi magát a ménesben. Püffneki. Ez télleg nem jó hír. Bár attól függ, honnan nézem. Ha Angyi szempontjából, akkor nem is olyan rossz. De akkor mi a jó hír? - A jó hír, hogy felvettem nektek videora (navééégre! mióta könyörgök!), ahogy futószáron, önállóan lovagol rajta az egyik fiatal lány. Nagyon jól irányította, szépen ügettek együtt. Szóra indul ügetésbe, kis pöccintéssel az oldalán a csizmával. Nagyon finom, érzékeny lesz a segítségadásokra. Élénk, de nyugodt. Gyorsan tanul, és nem önfejû. Igazi "mûszer"lesz.Rá sem ismertek majd, ha kiizmosodik. - Csak addig ti is gyakoroljatok valahogy - kéri - hogy ki tudjátok majd használni a tudását...A tanítóbácsi összegzõ véleménye, hogy Angyi nem egy "üngyübüngyü" lovacska, hanem egy olyan ló, akibõl sokat ki lehet hozni, és rengeteg örömet lelhetünk benne, ha okosan bánunk vele. És "A" után X-tõl is megkaptam a "dícséretet", nincs elrontva! Pontosan ezt mondta: "Jól sikerült felnevelned!" Azóta már X is lovagolja, ma volt vele pályán, azt mondja, remekül megy, vágtáztak is kicsit, napról-napra fejlõdik. (Van egy gyanúm: X imádja Angyit... :yeah: )Akkor most nekem nagyon rá kell kapcsolnom lovaglásügybõ' kifolyólag... ( Istenem, mekkora show lenne, ha beügetnék Angyival jövõ nyáron Tatárra.... Néznétek mi? )

Edited by Ágimam, 2005 november 10. - 16:00.

[hubertus]

Drága Ágimam! Valahogy az utóbbi idõben kiesett a "Kis színesek" a látókörömbõl, ezért még csak most olvastam, hogy mi minden történt Veletek. Nagyon sok sikert kívánok Nektek! Angyival ugyan mi gond lehetne, hiszen a neve is árulkodik, hogy õ egy

[Ágimam]

Drága Ágimam! Valahogy az utóbbi idõben kiesett a "Kis színesek" a látókörömbõl, ezért még csak most olvastam, hogy mi minden történt Veletek. Nagyon sok sikert kívánok Nektek! Angyival ugyan mi gond lehetne, hiszen a neve is árulkodik, hogy õ egy 

Köszi, Hubikám, mindenki azon van, hogy legyen már ebbõl a pereputtyból (Herceg,Angyi, ménesgazda, én) egy valamiravaló lovas csapat...

[mókuska]

És lesz is, minden csak türelem kérdése!

[vinka]

Sziasztok!Nekem is van egy "érdekes" történetem. Régebben egy csõdört lovagoltam. Kicsit kattant volt néha szegénykém, meg nem volt túl emberbarát (nálunk sikerült javítani ezen valamennyit). Tulaj úgy döntött, hogy eladja. Vasárnap reggel jönnek megnézni az érdeklõdõk. Szombat délután még kivittem terepre a lovat, mozogjon egy kicsit a "bemutató" elõtt. A szokásos útvonalon nem tudtam végigmenni, mivel az erdei ösvényre rádõlt egy nagy fa. Lefordultam egy kis mellékútra. Éreztem, hogy megbotlott egy fatörzsben a ló, de nem sántított utána, így mentem tovább. Mikor kiértem az erdõbõl, lenéztem és láttam, hogy a bal elsõ lába (ami egyébként zoknis ) tiszta vér. Leszálltam, rosszul lettem, agyon aggódtam magam. Rögtön telefonáltam Apumnak, hogy baj van. Hazavezettem a lovat (fél órás séta), nem sántított, de azért inkább nem ültem rá. Biztos voltam benne, hogy a tulaj meg fog ölni! Bevittük az istállóba, mondtam apunak hogy nézze meg. Megnézte, kijött és elkezdett röhögni. A ló beleléphetett egy málnabokorba, ugyanis málnadarabkák voltak a lábán...az volt az a piros valami, amit én vérnek gondoltam az enyhe sötétedésben És tényleg az volt...hála Istennek semmi baja nem volt a lábának. Na nembaj, legalább sétáltam egy jót

[Csuti]

Helló Mindenkinek!Tegnap elmentünk lovardanézõbe Mórra (Hétkuti lovarda), Gántra(Herczogékhoz) és Sukoróra (ahol MM Mester dolgozott) Vronyval.Móron két régi lovunkat látogattuk meg, Rejtõt és Hadnagyot. Az a lovarda olyan gyönyörû és kedvesen fogadnak minket, mindig szívesen megyünk hozzájuk. Rejtõt éppen lovagolták a fedelesben, Hadi pedig a legelõn volt, jó messze az istállótól. Raktunk ki szórólapot a bolhapiacról!Aztán autóval lementünk a legelõ végére, csakhogy dróthálós kerítéssel volt elkerítve, így nem tudtunk bemenni a lovakhoz. Elkezdtük odacsábítani a lovakat egy kis jutalomfalattal, mind jött kivéve Hadit. Már majd megfagytunk, annyit küzdöttünk és mikor megfordultunk, hogy otthagyjuk õket, akkor végre elindult hozzánk õ is. Szemügyre vettük közelrõl is a kis gézengúzt, beszéltünk hozzá, aztán összefagyva indultunk tovább. (A szomszéd tanyán mangalicák vannak, lefotóztuk õket, nagyon kis aranyosak és folyamatosan túrnak. )Átautóztunk Gántra, nagyon szép a táj arrafelé! Láttuk a méneseket legelni az óriási legelõkön. Aztán megnéztük a gyönyörûséges fedezõméneket Gánton. Acorn volt a kedvenc egyértelmûen. Beszéltünk az öreg Herczoggal, aki egy igazi régi vágású úriember.Utána Csákvárnak vettük az irányt. A Bokodi tanyát nem találtuk meg sajnos. Aztán Lovasberény irányába mentünk, majd Nadapon át, ahol láttunk 2 lovardát, végül Sukorón megnéztük MM volt lovardáját és nagyon-nagyon tetszett nekünk. Szép, rendezett hely. Biztos ebédidõben érkeztünk, mert emberekkel nem találkoztunk, csak egy teknõctarka cica fogadott minket.Jó kis nap volt! Kikapcsolódásnak, kirándulásnak, okulásnak nagyon jó dolog lovardákat látogatni országszerte!Bocs, képeket nem sokat csináltunk, mert kevés volt a fény. Móron a gyönyörû lovardáról csináltam már régebben is képeket, csak egy képtár meghalásnál elvesztek, majd feltöltöm valamikor újra.

[Csuti]

Most látom, hogy mégis fent vannak a móri lovarda képei. És még a következõ 2. Nagyon tuti hely.

[BoKa]

Hát én akkora hülye vagyok, mint hat másik...Pár héttel ezelõtt vettem egy banánt. Akarom mondani nyeregtáskát, a nyereg mögé kötendõt, jó kis orkán anyagból. Állítólag vízálló, made in Taiwan :-) Mindenestre jó kis zörgõs cucc Pár hétig hánykolódott ide-oda, aztán vasárnap meguntam, és lovaglás után felkötöttem a nyereg mögé. Mert kaptam egy zacsi pilóta kekszet, és nem volt hova tennem (és ha már ott voltam, tettem még bele egy patakaparót, szentbálamadzagot, mert sose lehet tudni, és egy zseblámpát.. ) Tegnapra errõl ... hmmm.. már el is felejtkeztem Mint a huzat. Még akkor se tûnt fel az idegen test a nyergen, amikor felöltöztettem Vikinget. Aztán észrevettem, kénytelen voltam... 4-kor indultunk ki terepre, szürkült már. (Ilyenkor Viking is félõsebb a szokásosnál). Lépés után oké, ügethetünk kicsit. "ááááá, segítségsegítség, miezmiez, követkövet, úristenúristen". Mondá Viking a lábainak, azok meg elindultak, rongyolva, felfelé a baromi meredek hegynek. Úgy mentük fel, ami a csövön kifért :o Nem lobogott a sörényünk, egyikünké sem, simán vízszintesen állt :eek: Szegénykém, nagyon bepánikolt, hogy valami ütögeti a hátát a nyereg mögött, és közben még zörög is! A legtöbb ló ekkora ijedtségtõl szerintem ilyenkor a világból kiszalad volna, õ még az út vége elõtt megállt De addig olyan iramban rohant fel, hogy csak néztem. Marha meredek domboldal volt, mégis úgy rongyolt fel, mint a szél. Barmi gyors a kicsi ló. Eddig egyszer engedtem neki, hogy úgy menjen, ahogy akar, de azt hiszem akkor volt még benne még egy sebességfokozat :valamilyenszmájli: Hát.. nem tudom, hogy azért állt le, mert sikerült megfognom, vagy mert kifogyott a szufla, vagy mert lehiggadt addigra. Mndenesetre azon a dombon még felügettünk, na nehogymá' alapon.Ennyit a bemelegítésrõl :(Aztán (lépés után) leszálltam, megzörgettem rajta a banánt, amitõl kicsit forgolódott, majd lehajolt legelni :-D (Persze folytattuk a terepet, az elején kicsit gyorsabban ügetett, meg feszültebb-bizonytalanabb volt, de aztán gyönyörûszépen fejeztük be, mint mindig)Legalább nem mondhatom, hogy unja a ló a banánt

Edited by BoKa, 2005 november 17. - 11:02.

[Adrienn]

Ja? Azt hittem az lesz a sztori, hogy a pilótakekszbõl pilótamorzsa lett a többi cucc miatt, mire észrevetted? Vagy még nem is nézted ;)

[BoKa]

Nem, errõl el is felejtkeztem

[Keselyüstök]

Az elsõ pillanattól fogva gyámoltalan egy szépség, még gyönge és reszket, de hamarosan már pálcikai lábain áll és szeretõ szívre talál.Nem erõlteti, ráér még vele, inkább pihen és erõsödik.Már szabadon futkároz, ficánkol, ám nem távolodik el anyjától.Ismerkedik minden újal, tanul szüntelen.Találkozott oyan lénnyel, mint Õ maga és baraátokra lelt hamar.Eljött az idõ, elhagyja a rétet, lába betonra lépett.Anyja hátára nyereg került és egyedül otthagyták Õt.Nemsokáig maradt tétlenül, egy kedves, puha kéz érinette mezítelünül.Fejére kötõ került, mit Õ nagyon szépen tûrt.E naptól kezdve beindult az élete. Társaival járnak terepre, s sokat foglalkoznak vele.3 év után a legelõrõl végle kikerült, és homokos pályára csücsült.Anyját rég nem látta, de nem is gondol vissza a múltra.Most a szeretetet mástól kapja.Megismerkedett a körkarámmal, a bizalom örök szabályával.Lassan 4 éves, erõs... szép csõdör lett.Felkészült, életét már nem Õ irányíthatja.Sok szép és rossz élény vár még rája,de bizalommal lép erre az útra.Fején a kantár, hátán a nyeregszívében ott az óriás terep.Magasra emelt fõvel, büszkén lépked a ranch mellett el.Borjúkat hajt szüntelen, mert élvezi, tetszik neki.Bár képzése a versenyekre megkezdõdött,Õ ezt csak játéknak, szórakozásnak fogja föl.Futóra szált, s csak várt és várt.A verseny elött egy nappal, megismerkedett az ottani lovakkal.Eljött hát a nagy nap, bemutatója lesz a "NAGY"nak.Team penningben és trailben is szerepel.Másnap reggel nem volt meglepve, az aranyat söpörte be.Pályáfutása felfelé ívelt, míg egyszercsakegy csúnya balesett betett, lába tört szegénynek.Azt hitték ekveszítik, de ezt nem gondolták végig.1 évig állt tétlenül, magányosan.1 valaki tartott ki mellette és segítette.Nem erõltethet semmit, pihen, erõsödik.Csak most gondolja végig. Élete közepén visszagondol, mi is volt ez a kis költemény.Hiányzik már a régi élet.Egy kis idõ után, ismét a nyereggel a hátán viszi szeretõ és kitartó gazdáját.Nyugdíjas évei közepette mégegyszer visszagondol régi életére.Fokozatosan leveszik a terhet és biztosítják neki a kellemes, jó létet.Ismét boldogan rohangál, fel s aláa régi jó barátokkal, kiket csikókora óta ismer.Gyorsan öregszik a kincsem. Minden nap ajándék,minden nap öröm nézni, hogy ez az állat meddig tûri.Tûri és csak tûri, mígnem egy õszi napfényes reggelen harcos, erõs lelke az örök mezõkre léps ott folytatja gyõztes életét.

[Keselyüstök]

Életem nagy részét a városban töltöttem.Megtanultam szeretni azt amit megkaphatok az élettõl.Nem szerettem a nagyvárosban élni soha, még akkor sem, ha a külvárosban laktam.Mindigis próbáltam kijutni ebbõl a felfordult, rohanó világból.Egész életemben vonzott a szabadság, a nyugalom.A szél fúvása, a madarak csicsergése, az esõ halk csepegése a teljes harmónia számomra.Imádok kimenni az erdõbe, femászni egy fára, vagy külni egy dombtetõre és onnan bámulni a tájat, anélkül, hogy bárki is megzavarna.Imádom hallani a fû susogását, a lovak dobogását. Ez mindig megnyugtatott.Ez a legfontosabb számomra. Maga a szó : LÓ, szinte a gyönyör meg megvilágosítja életem minden percét.Szememben a legnemesebb, a legcsodásabb lények a világon.Pompás, leírhatatlan érzés amikor ezt a lenyûgözõ állatot megéri az ember.Abban a pillanatban, ahogy a szemébe nézel, magával ragad egy ismeretlen érzés... ami felmelegít, de mégis minden alkalommal végigfut rajtad a hideg.Te is, és hidd el... Õ is vágyik arra, hogy szeressék.Egyetlen álmom van, ami miatt érdemes élnem.Egy nap a saját legelõmön láthassam, a saját tornácomról, a saját függõágyamból nézhessem, csodálhassam a ménesem.Amikor minden álmom valóra válik, egyszerûen csak hátradölök, s lehunyott szemmel mosolygok majd.

[Csapos]

Kesely kicsijány, ezt Te írtad?

[Varázsló]

Keselyüstök! Nem könnyû szavakba önteni lovak utáni sóvárgásunkat, de átjött, amit érzel!

[Hasufel]

Kesely!Ismét :kocc: Leírtad szerintem azt amit a legtöbben éreznek itt!Köszönet érte ;)

[Keselyüstök]

Apu: Igen, én írtam. Összeszedtem pár füzetet, több oldalnyi "anyagot". És abból ezt a kettõt ide szántam. Benne lesz a suliújságban is.Hasu: Igen, tudom. Rakhattam volna egy csomó zárójelet (pl.: mint itt mindenki a fórumon) egyes mondatok után.Ha már senkinek nem tudom elmondani az érézseimet, gondolataimat, vágyaimat, akkor leírom.

[Csapos]

Nekem bejött, ügyes voltál.De.....

[Keselyüstök]

Jó... a helyesírási hibákat, meg az egyes szóismétléseket nem kell nézni!! ;)

[Arodoet]

Kesely: :yeah:

[ezustnyul]

Pályafutásom során többször magyarázták meg nekem "rendkívül hozzáértõ" szakemberek, oktatók és egyéb felsõbb réteg, hogy nekem miért nem érdemes egyáltalán lóközelbe mennem. Volt vagy 4 alkalom, amikor azt is eldöntöttem, hogy kész, vége, szarabb ember már nem lehetek, úgyhogy hagyom az egészet a pi.ba, és soha többet lovardát meg sem közelítek. Megjegyzem ez persze nem jött össze, de egyik alkalommal a következõ történt:Egy hasonló alázás és életkedv-elvétel után otthon összeszedtem dédnagypapi-nagypapi-keresztszülõk-szülõk-ismerõsök által összegyûjtött, 6 gyûjtõbe rendezett (nem volt az rendezve, összevissza voltak) kb 1000 bélyeget. Szépen kiválogattam belõle a lovasokat. Minden szakágból (voltizs, díjugratás, díjlovaglás, galopp, military, western, póló) egyet-egyet kiragasztottam az íróasztalom elé, és a többit szépen sorban elégettem egy öngyújtóval. Kábé 11 éves voltam. :)Na, lehet röhögni. :)ezust

[Ágimam]

Pályafutásom során többször magyarázták meg nekem "rendkívül hozzáértõ" szakemberek, oktatók és egyéb felsõbb réteg, hogy nekem miért nem érdemes egyáltalán lóközelbe mennem. Volt vagy 4 alkalom, amikor azt is eldöntöttem, hogy kész, vége, szarabb ember már nem lehetek, úgyhogy hagyom az egészet a pi.ba, és soha többet lovardát meg sem közelítek. Megjegyzem ez persze nem jött össze, de egyik alkalommal a következõ történt:Egy hasonló alázás és életkedv-elvétel után otthon összeszedtem dédnagypapi-nagypapi-keresztszülõk-szülõk-ismerõsök által összegyûjtött, 6 gyûjtõbe rendezett (nem volt az rendezve, összevissza voltak) kb 1000 bélyeget. Szépen kiválogattam belõle a lovasokat. Minden szakágból (voltizs, díjugratás, díjlovaglás, galopp, military, western, póló) egyet-egyet kiragasztottam az íróasztalom elé, és a többit szépen sorban elégettem egy öngyújtóval. Kábé 11 éves voltam. :)Na, lehet röhögni. :)ezust

Tuttam, hogy ilyen vagy! :yeah:

[ezustnyul]

Milyen? :kocc:

Edited by ezustnyul, 2005 november 26. - 15:11.