Ideológiát mindig lehet találni, hogy miért vegyem el a másét.
Ne legyünk álszentek... az egész írott történelem errõl szól. Ember embernek farkasa. Egy bizonyos szintig kivonhatja magát ebbõl az ember, no de ki az a marha, aki önként éhendöglik, miközben "embertársa" szükségleteit messze meghaladó mértékben halmozza fel a javakat? Szerinted mondjuk egy lézerjaninak mennyire rengetné meg a kis életét, ha jönne egy Robin Hood, és elszedné a tízóraipénzét meg szolgálati laptopját? Semennyire. Jut is, marad is abból a 18 millió forintos költségtérítésébõl, amit felvesz. De mondhatnék még példákat...
Nyilván ha a társadalmi újraelosztás jól mûködik, akkor ilyesmire nincs szükség. De ahol despotizmus van, ott elõbb-utóbb kitermelõdnek a Rózsa Sándorok, Patkó Bandik, Sobri Jóskák stb. Ez óhatatlan.
Az esik nagyon rosszul, hogy nem írod: bizonyos munkáltatók! Biztos vagyok benne, hogy nem mindenki ilyen.
Ebben tökéletesen igazad van, de én már csak úgy vagyok ezzel a dologgal, hogy akinek nem inge, ne vegye magára. Engem legalábbis a legkisebb mértékben sem sért, ha valaki a "hanyag, részegeskedõ lovászokat" szidja. Én nem részegeskedek, azt meg, hogy hanyag vagyok, tudom magamról, épp ezért egyáltalán nem zavar, ha más is tudja rólam. Senki sem tökéletes... ;-)
Azt írod: csak a munkavállalói oldalról írsz, de közben azt is, hogy gépesíteni kell. Készítettél pontos számításokat arról, hogy ez mennyibe kerül, és a bértartás áraiból mikor térül meg?
Lehet ilyen számításokat készíteni (bár ilyen alapon az egész lóiparba bele sem érdemes kezdeni), de a kérdés nem így merül fel, hanem hogy felveszel-e havi százért egy lovászt, aki egész nap a slagot bogozza és a vályukat tölti, vagy egyszer belenyomsz 200e-t, kiépítsz négy-öt kerticsapot a karámoknál, és onnantól fogva elég ha naponta egyszer végigmész ellenõrizni, nincs-e eldugulva valamelyik önitató. Meg ilyesmi. Gecisok idõt lehet nyerni a gépekkel. És ma már nem drágák.
Sajnos ilyen világot élünk, bátyó. Nem véletlenül pusztultak ki az utolsó kisiparosok is. Ahogy egy takácsot vagy mûbútorasztalost ma már nem tud (illetve nem akar) senki megfizetni, éppen úgy nem fogják megfizetni az átgondolatlan tartástechnológiát sem. Egyszerûen azért, mert az, ha az átgondolatlan tartástechnológia miatt 2-3x annyi idõ alatt csinálod meg ugyanazt, mint más, az az ügyfél számára nem egy értéknövelõ tényezõ.
Mi lenne az a cél, összeg, stb, amiért hajlandó lennél dolgozni? Napi nyolc órát, bejelentve, minden más juttatás nélkül? Tényleg érdekel!
Ó, hát ezt nem lehet csak így számszerûsíteni, mert rengeteg dolog függvénye. Adott esetben pl. nem mindegy, hogy a homlokrakodós MTZ volánját tekergetem, vagy egyszem magam hömbörgetem fölfelé a domboldalon, cuppogós sárban a körbálákat? Nem mindegy, hogy ide járok a közeli lovazdába 10 perc biciklivel, avagy naponta el kell autóznom 2x50km-et. Nem mindegy, hogy bejelentsz-e, avagy abból, amit kapok, kell még félre tennem öreg napjaimra, ne adj istók betegállományra. És még hosszan sorolhatnám.
De hogy valamit mégis mondjak neked válaszul: amikor legutoljára napi 8 óráztam, azt 87e nettóért tettem. Igaz, nem is szaggattam nagyon az istrángot, de azért megcsináltam, amit kellett. Azt nyertem meg vele, hogy egy szép napon a markomba nyomtak egy havi végkielégítést, és mehettem a fenébe. Aztán dolgoztam egy komának, akibõl a végén szó szerint értve úgy kellett a kizsarolnom a pénzemet, amiért megdolgoztam, mert azt gondolta, hogy megteheti, hogy lehúz egy havi munkabérre, mert úgysem fogok vele perre menni. Ebben igaza is volt, csak pechére ismertem az egyik politikusbûnözõt, akinek a seggét nyalta, és megkínáltam, hogy vagy fizet, vagy sztorizok róla. Aztán mentem egy másik komához, aki úgy vett fel nyolc órára, hogy akkor már meg volt a cége számlája inkasszózva, és annyi pénze sem volt, hogy a céges furgont megtankolja. Ezt persze másfél hét alatt kiszimatoltam, és félrehívtam, és közöltem vele, hogy attól tartok, hogy nem fogja a béremet kifizetni. Erre kibökte, hogy hát tényleg nem tud fizetni, de lássam be, hogy õ "csak az elõre meneküléssel húzhatja ki a cégét a szarból", mondom, jó-jó, na de legalább valami megrendelésed van-e, amibõl pénzt vársz, vagy raktárra termelünk? Erre aszondja, hogy nem, nincs megrendelése, de bármikor bejöhet. Mire én hogy én viszont nem engedhetem meg magamnak, hogy ingyen dolgozzak itt, úgyhogy csao. És volt még jópár kevésbé súlyos sztori is, úgyhogy most már ez a 8 órázás úgy általánosságban nem nagyon vonz. Igyekszem sok kicsi, de rendszeres jövedelemre szert tenni, hogy ha valamelyik pöcsfej megunja a pofámat, ne maradjak egyik pillanatról a másikra teljesen jövedelem nélkül, illetve hogy ha én unom meg valamelyiket, akkor ne kelljen a mérgemet nyelni, hanem simán kidobhassam a gallérjánál fogva. Volt is, akivel ezt már meg kellett tennem. Függetlennek lenni jó, mai fejemmel kétszer is meggondolnám, hogy feladjam-e egy állás kedvéért. Nagyon jól prosperáló cég, nagyon normális kollektíva, kötetlen munkaidõ, átlag feletti fizetés frankón bejelentve, pontos munkaszerzõdés és munkaköri leírás... kb. ez lenne az a tárgyalási alap, amivel elkezdenék egyáltalán foglalkozni... de ilyen nincsen, csak a mesében.
