Közzétéve 2009 március 20. - 10:32
Ezt most kaptam, gondoltam megosztom veletek is:
> Az igazi magyar õstörténetrõl
>
> 2008.
> november 26.
> 15:24:24
>
> Kiszely István
> jeles magyarságkutató
> volt az Erdélyi Napló-esték sorozat árpilisi
> meghívottja. A nagy
> közönségsikernek örvendõ elõadás szerkesztett,
> rövidített változatát olvashatják
> lapunk összeállításában.
>
> Ki kell
> ábrándítanom önöket, mert én nem vagyok történész.
> Biológus, orvosember vagyok.
> Soha nem akartam a magyar õstörténettel foglalkozni.
> Nagy alapkutatásom az volt,
> hogy a múltat hozzuk össze a jelennel. A csontkémia, a
> csontpatológia alapján a
> csontból meg kellett állapítani, hogy az alany hány
> éves, milyen betegsége volt,
> milyen vércsoportba tartozott. Késõbb a nagy
> mitokondriális DNS kutatást
> végeztünk egy jelentõs nemzetközi kutatócsoporttal.
> Amíg az egyetemen voltam, a
> természettudományi karon, untam magam és fölvettem a
> kínai szakot. Amikor Kína
> nyitott a világ felé, 1967-ben kaptam egy kínai
> útlevelet. Eljuthattam oda,
> ahova európai ember mai napig sem juthat el. Azt a
> feltárást folytattam, amit
> Stein Aurélnak, 1915-ben kényszerûségbõl abba kellett
> hagynia. Azkanában
> találtam 1200 olyan embert, amilyenek mi vagyunk,
> magyarok. Ha egy biológustól
> azt kérdezik, hogy hol keresi a magyarság eredetét,
> õseit, akkor válasza
> egyértelmû: ott, ahol olyan emberek éltek és ma is
> olyanok élnek, mint
> mi.
>
> Egy
> nyurga kortársunkat idézem: 'Hazudtunk éjjel,
> hazudtunk reggel és hazudtunk
> este'. Ennek az embernek teljesen igaza van. A nappalt
> kifelejtette. Ez a
> hazugság határozza meg a monarchiabeli magyar
> történelmet is. Egész
> õstörténetünket 1821-ben találták ki. Kutatásaim
> során megtaláltam a bécsi
> kancelláriának azt a leiratát, amelyben fölkérik az
> osztrák történészeket, hogy
> a rebellis magyaroknak egy olyan õstörténetet írjanak,
> amelyre nem büszkék. És
> akkor kitalálták azt a bohócságot (ma már annak
> vesszük, ma már elmúlt az
> ideje), hogy õseink valahol az Ob folyó alsó folyása
> mentén, az Uráltól keletre
> együtt éltek a finnekkel. Hál` Istennek a finnek
> 2003-ban átírták tankönyveiket.
> Az új finn történelemtankönyvek így kezdõdnek:
> 'eddig az volt a nézet, hogy a
> magyarokkal rokonok vagyunk. Mára kiderült: barátság
> van, de genetika nincs.'
> Ennyi. Õszinték. Akkor került sor a nagy genetikai
> vizsgálat végére. A Monarchia
> elmélete szerint nekünk mindent az oroszoktól, a
> szlávoktól kellett
> megtanulnunk: a mezõgazdaságot, az állattartást, a
> szõlõmûvelést. A hithû
> monarchikusok négy, öt, hatszáz éves ott-tartózkodást
> írnak. Akkor megjelennek
> délrõl a csúnya arabok, ugye, mert nekünk hátba
> támadt népnek kellett lenni!
> (Hál`Istennek az arabok errõl semmit nem tudnak.) Onnan
> bekényszerülnek a
> Kárpát-medence elõterébe. Aztán jöttek a csúnya
> besenyõk, és hátbatámadták a
> magyarok õseit, akik asszonyainkat, barmainkat
> hátrahagyva betódultak a
> Kárpát-medencébe, mert más választásuk nem
> volt.
>
> Európában
> egyedüli népként sokasodtunk
> harmincszorosára
>
> Kérem, ha
> a pudingnak a próbája az, hogy megeszik, a magyar
> õstörténetnek a próbája az,
> hogy ezerszáz év után harmincszorosára megsokasodva
> tudtunk megmaradni. Meg
> tudtuk tartani nyelvünket, meg tudtuk tartani élettani
> tulajdonságainkat,
> szellemi-, tárgyi kultúránkat, táncvilágunkat,
> mesevilágunkat, népmûvészetünket,
> hitvilágunkat. A honfoglalás idején a mai Franciaország
> területén hét millió
> ember élt, és ma Franciaországban csak ötvennyolc
> millióan vannak.
> Kilencszeresére sem tudtak sokasodni. Mi egy idegen
> világba érkeztünk. Egy más
> világból jövet meg tudtunk harmincszorosára sokasodni.
> Ezt a csodát egyetlen
> európai nép nem tudta megtenni. Gondolják végig! Mi,
> amikor beérkeztünk
> Európába, idegenek voltunk és - fogadjuk már el - most
> is idegenek vagyunk.
> Minden európai nép indoeurópai: a skandináv, a francia,
> az angol, az ibériai, az
> itáliai, a görög, a szláv mind indoeurópai. Mi egy
> másik világból jöttünk, és
> ennek a kultúrának minden részét meg tudtuk tartani.
> Nemrég egy etruszk temetõt
> dolgoztunk fel Olaszországban, utána az olasz
> kollégáimmal elmentünk egy
> pizzériába. Megkérdezi tõlem az olasz kollégám, hogy
> tudom-e, mi a különbség, az
> olaszok és a magyarok között? Azt mondta: 'amit ön
> itt lát, az semmi nem olasz.
> Mi átvettünk mindent. Átvettük a föníciaiaktól, a
> görögöktõl, az illíréktõl,
> venétektõl. Itt semmi nem itáliai. Itt ülünk az
> asztalnál. Ott a Milánói dóm. A
> gótikát Franciaországból vettük át. Az asztalon itt a
> terítõ. Az elsõ szövést a
> kínaiak végezték el. Itt van a paszta, a tészta, ami
> Itáliának a
> jellegzetessége. Az elsõ tésztát Telekurgesztánban
> négyezer éve találták fel.
> Ott, ahol Önök éltek. És mi van a Pizzában? Van
> tészta. Mi lepényt ettünk. Önök
> behozták a kovászt. Van rajta paradicsom.
> Közép-Amerikából vettük át. Van rajta
> formaggio, sajt. A szarvasmarhát, a juhot és a kecskét
> ott háziasították,
> ahonnan önök származnak. De mi mindent átvettünk,
> magunkévá tettük és
> kifejlesztettük. Önök egy sokkal magasabb kultúrából
> érkeztek, mint amilyen
> Európa kultúrája, és a történelem folyamán csak
> vesztettek, csak koptak, csak
> adtak. Kérem, önök többet adtak a világnak és
> Európának, mint amennyit kaptak
> belõle, vagy tõlük.' Olasz kollegám szavaira
> elgondolkoztam. Jézus Mária! Hát ez
> az olasz ismeri a magyar õstörténetet. Ismeri azt a
> csodát, amit mi
> véghezvittünk?
>
> A
> magyarságot a hunoktól a kunokig
> számítjuk
>
> A német
> választófejedelmek azt mondták, amennyiben a katolikus
> monarchia hozzányúl az új
> valláshoz, akkor vége a monarchiának. Osztrák volt
> három és félmillió, a németek
> pedig tizenöt-tizennyolcmilliónyian. A sárospataki
> könyvtárban ugyanúgy
> megmaradt minden. Négyszázhatvan éves tankönyveket
> olvasok. Hál`Istennek nem
> katalogizálták. Nagyon vigyáznak rá, hogy ne
> katalogizálják, mert akkor a
> Széchenyi Könyvtár kiemeli, elviszi és csak kutatási
> engedéllyel kérhetõ ki.
> Elolvasom a négyszázhatvan éves tankönyveket és a
> következõ áll benne: "a
> magyarság három hullámban jött be a
> Kárpát-medencébe. 361-ben, mint hunok,
> 568-ban, mint avarok és 895. május 10-én, mint Árpád
> népe. Akikhez 1235-ben
> hozzáköltöznek a jászok, 1243-ban és `46-ban a kis és
> nagykunok. A magyarságot a
> hunoktól a kunokig számítjuk. Ebbõl ki szokták emelni
> Árpád népének a vonulását
> és a vonulási területét. Ez a magyar õstörténet. A
> hunoktól a kunokig ez a
> népesség Belsõ-Ázsiából hozta magával kultúráját,
> nyelvét. Ezzel szemben mit
> tart Európa és mit tanítanak nekünk a Monarchia
> gondolatában? Attila pusztítva
> száguldott Európa, Ázsia és Afrika között és
> embervért ivott gyermekkorában és
> kutya szülei voltak meg szarvai. Mi a valóság? A hunokat
> 361-ben a római császár
> hívja be a Kárpát-medencébe, Meotisz vidékérõl, hogy
> kordában tartsák a
> Duna-Tisza közén lévõ szarmatákat és a Tiszántúlon
> lévõ gepidákat. Attila
> 395-ben Tápiószentmártonban született. Meghalt 453-ban.
> A maradék hun elmegy
> Csiglemezõre, a Mezõségre és benépesíti Erdélyt. Õk
> a székelyek. Ezt jól tudjuk.
> A magyarságnak genetikailag semmi köze a finnugorhoz
> Kétféle történelem van. Az
> egyik történelmet a történész írja. De hát a
> történésznek mindig szüksége van a
> vajas-kenyerére egy kis szalámira, a történész mindig
> kiszolgálja az adott
> hatalmat. A másik oldalon van a nép, mi, akik az igaz
> történelmet írjuk, mert
> egymásnak adjuk át az ismereteket, a kódolt ismereteket
> a vasárnapi ebédeknél, a
> kukoricafosztásnál, a beszélgetéseknél. Mit tartottak
> a székelyek magukról?
> Csaba királyfi népe! Most végeztük el a nagy
> mitokondriális DNS vizsgálatot
> egymillió négyszázezer emberen. Kiderült: a székelyek
> Attila hunjainak az
> utódai. Rajta van a világhálón, el lehet olvasni! Csak
> amíg a finnek átírták a
> tankönyveiket, nekünk a Science és a Nature, azaz a
> világ legjelentõsebb
> tudományos folyóiratait leszedték a
> könyvtárpolcokról, nehogy megtudjunk belõle
> egyet, s mást. Nem én tettem a világhálóra a
> mitokondriális eredményeket, hogy a
> magyarságnak genetikailag semmi köze a finnugorokhoz,
> hogy genetikailag
> legközelebbi rokonaink a belsõ-ázsiai török népek.
> Nem én tettem a világhálóra,
> mert ha én teszem, akkor azt mondják, hogy Kiszelyi
> István soviniszta,
> nacionalista, újabban meg azt mondják, hogy fasiszta vagy
> antiszemita vagyok. Ez
> a szlogen, ha az ember magyar akar lenni saját
> hazájában. A genetikai
> eredményeket az utrechti, a varsói rektor és a német
> akadémia elnöke tette a
> világhálóra tudatosan. Õrájuk nem lehet ráfogni, hogy
> fasiszták és
> antiszemiták.
>
> Széchenyi
> írta a naplójában: 'minden mag, amit elvetek, ki fog
> kelni. De úgy kell tennem,
> mintha idegen kertész mûvelné azt, mert engem nem
> szeretnek az emberek'. Ezt a
> részt soha le nem fordították a naplójából.
> Széchenyi németül írta a naplóját.
> Történészválogatások jelennek meg: hogy jön ahhoz a
> történész, hogy az én
> történelmembõl, az egyik legnagyobb magyar ember
> írásából õ válogasson?!
> Bocsánat, nem vagyok én amnéziás! El tudom olvasni és
> meg tudom érteni. Attila,
> az elsõ évezred legnagyobb embere Csodálatos imakönyvet
> nyomtatott a katolikus
> egyház a katonai tisztképzõsök számára. Nem
> kenetteljes imakönyvet. Pont olyant,
> hogy befér a mellény bal zsebébe. Széchenyinek az
> imája van benne, az aradi
> 13-nak a kivégzés elõtti imája és Rákóczi Ferencnek
> az imája. Az utolsó oldalon
> egy mondat szerepel vastag betûvel arról, hogy
> végszükség esetén, mielõtt
> meghal, mit imádkozzon a kiskatona. Egy ismerõs
> katonatiszt, amikor hazajött,
> azzal fogadott: most volt kinn New York-ban és hozott egy
> könyvet. A könyv címe:
> Attila, hun király uralkodásának a titka. Odaát
> kötelezõ tankönyv a
> katonatiszteknek és a közgazdasági hallgatóknak.
> Sikerkönyv, hárommillió
> példányban kelt el. Elõszavában a mostani elnök Bush,
> Bill Clinton, a Chrysler
> gyár, a Ford gyár igazgatói, a szenátorok beírták,
> hogy ennek a szellemében
> uralkodtam, vezettem, ahogyan Attila hun király
> uralkodott. Megjelent a U.S.
> News-nak egy különszáma a világ tíz legnagyobb
> uralkodójáról. Az idõszámítás
> utáni századokból csak Nagy Károly és Attila szerepel.
> Nálunk azt tanítják, hogy
> Attila csatát vesztett. Soha nem vesztett csatát
> Catalaunumnál! Azt mondta
> Aëtiusnak, a lovastiszt barátjának (mert Attila
> Aquileiában és Rómában
> nevelkedett), hogy: 'te is vesztenél tizenkétezer
> embert, én is vesztenék, ne
> ütközzünk meg!' És nem azért nem támadta és nem
> égette fel Rómát, mert félt a
> pestistõl, hanem mert 'te jöttél ki, Róma
> püspöke, aki apám lehetnél, és te
> kértél engem.' Az elsõ évezred legnagyobb embere
> volt. Most építjük vissza
> Tápiószentmártonban a palotáját. Priscos Rhetor
> pontosan leírja. Amúgy
> megdöbbentõ a kerítése, a székely kapu, a nagykapu, a
> kiskapu, a galambdúc,
> minden. Most ötmilliárdba kerül, meg van a pénzünk:
> magyar beruházó, ha értelmét
> látja, akkor ad pénzt. Kocsi Jánossal, a
> tápiószentmártoni Kincsem Park
> tulajdonosával közösen építjük. Idén kezdjük,
> jövõre kész.
>
> Háromezer
> éves magyar szakácskönyv
>
> A kásaevõ
> európaiaknak megmutatjuk a kultúránkat! Azért mondom
> kásaevõ európaiaknak, mert
> a következõ könyvem az Eleink lakomája címmel jelenik,
> meg. Sikerült fondorlatos
> módon megszerezni Belsõ-Ázsiából száz, háromezer
> éves hun receptet. A világ elsõ
> szakácskönyvét. Az újgúrok mentették meg hun
> írással. Akkor, amikor Európa még
> köleskását evett, mi már tíz fûszerrel készítettük
> a kenget, a pörköltet és a
> takenget, a gulyást és, valamint a csörögét és az
> öhömöt. Elõször angolul adjuk
> ki, hogy a kásaevõk megismerjék a kultúránkat. Utána
> magyarul. A következõk az
> avarok, 568-ban jönnek be. Ugyanabból a
> törzsszövetségbõl szakadnak ki, amelybõl
> az õseink. Ugyanolyan kinézésûek, mint mi vagyunk,
> ugyanaz a motívumviláguk,
> ugyanaz az írásuk. Ugye az írással, a rovásírással
> nem volt szabad foglalkozni.
> A székelyderzsi, meg a többi csodálatos õsi írásunkat
> levakarták. Nem volt
> szabad a tizenkilencedik században propagálni! Elolvastuk
> a szarvasi tûtartót.
> Elõször odaadtuk a Magyar Tudományos Akadémiának,
> annak az akadémiának, amelyik
> se magyar, se tudományos. Én huszonhét évet szolgáltam
> a 'Magyar' 'Tudományos'
> Akadémiát és 2000-ben otthagytam. Azt mondtam: nem
> óhajtok egy olyan testületben
> lenni, amely hazudik, reggel, éjjel, este. Nem óhajtok
> õstörténetben
> irányelveket és a Petõfi-ügyben hazugságokat mondani.
> Én olyat akarok tanítani,
> ami igaz. Az avarok után, ugyanabból a második türk
> törzsszövetségbõl bejön
> Árpád népe. Kiszakadunk a második türk
> törzsszövetségbõl a negyedik század
> legelején. Onnan bemegyünk Közép-Ázsiába, arra a
> területre, amelynek a nevét sem
> volt szabad kiejteni: Turán. Aki a turáni magyarságról
> beszélt, az már megint
> mindenféle -ista volt. Ugyanis Turánban a szobdok, a
> bahtriaiak, a horejzmiek,
> délrõl a perzsák megírták a kultúránkat, leírták
> az öntözéses gazdálkodásunkat,
> leírták a kereskedelmünket, leírták a hangszereinket.
> Ezzel szemben a Monarchia
> történészeinek felfogásában nekünk ûzött, hajtott,
> gyûjtögetõ, halászó népnek
> kellett lenni! Tolsztov szovjet akadémikus írt egy
> könyvet 1973-ban, "Az õsi
> Chorezm" címmel. Leírta a magyarok öntözéses
> gazdálkodását. Megjelent magyarul,
> de hamar betiltották, bezúzták, indexre tették (az én
> példányomat persze nem).
> Leírta, amit nem volt szabad, mert nekünk gyûjtögetõ,
> halászó népnek kellett
> lennünk. Gondolják el történészeink magas agyi
> fejlettségét: mondjuk, bejön
> félmillió ember a Kárpát-medencébe és akkor az
> asszonyok kimennek az erdõbe
> csiperkegombát gyûjtögetni és ebbõl etetnek
> félmillió embert. Nem tudom, hogyan
> képzelik.
>
> De
> folytassuk. Turán területérõl, mivel ott voltak a
> szobdok, bahtriaiak, a nagy
> birodalmak, a Horejzmi Birodalom, átmegyünk a Kaukázus
> középsõ keleti részébe,
> Európa látókörébe kerülünk. Ott van Örményország,
> nyugatra Grúzia, délre az
> azeriek. Világosító Gergely, a nagy örmény szerzõ
> leírja a kultúránkat, a
> kereskedelmünket, a ruházatunkat. Egyetlenegy akadémikus
> kutatónk nem volt még
> Örményországban! Nem volt még a jereváni
> könyvtárban! Nekem õrült barátaim
> vannak csak -, mert õrült emberrel érdemes barátkozni.
> Az egyik ilyen Ucsek
> Árpád. Ucsek Árpád a sztálini idõkben pravoszláv
> térítõként, mint szerb pap
> térített Örményországban és most Magyarországra
> jött. Õ örmény ember. Elküldtem
> Jerevánba, hogy jegyzetelje ki, mi az, amit az örmény
> írók írtak rólunk.
> (Örményország négyezer éves királyság. Ugyanúgy
> Grúzia is, hihetetlen magas
> kultúrával rendelkezõ két ország. Itt van az
> ellentét: ugye, az újgazdag
> oroszok, és az õsi örmények, grúzok között.) Három
> oldal könyvtár-jegyzetet írt
> ki abból, amit az örmény szerzõk a magyarokról és a
> hunokról írnak. Soha egy
> mondatot le nem fordítottak ebbõl! 1860-ban Isfahánban
> (ez Perzsia délnyugati
> része, ma Iránnak hívják) elõkerült egy érdekes
> lelet. Talán emlékeznek erre a
> helyre: Isfahánban dúsítanak most az irániak uránt. Ha
> lenne egy értelmes
> vezetõnk, mi is dúsíthatnánk. Európa leggazdagabb
> uránbányája Pécs mellett van.
> Mennyire megijednének a környezõ országok attól, hogy
> Magyarország dúsít. Erre
> fel bezárták az uránbányánkat. Nos: találtak
> Isfahánban egy ötödik századi
> hun-örmény szótárt és nyelvkönyvet. Ennek van egy
> hatodik századi másolata, a
> szerzetesek lemásolták Jerevánban és van egy kilencedik
> századi török fordítása.
> Egy másik barátom, Detre Csaba húsz évig dolgozott
> Iránban, Perzsiában. Csaba
> nem a piacra járt, és nem a nõket hajtotta, hanem beült
> a pravoszláv könyvtárba
> és kiírta a hun-örmény szótárt. Benne van a teljes
> magyar nyelvtan, és benne van
> 2500 alapvetõ szavunk. Ebbõl két évvel ezelõtt
> Csomakõrösön megjelentettek
> néhány oldalt az õstörténeti napok keretében. Mivel
> nem tudunk a három nagy,
> örmény, grúz és azeri birodalom miatt tovább
> sokasodni, fölmegyünk Magna
> Hungaria területére. Ahonnan a monarchikus õstörténet
> indítja az õstörténetet.
> Ötven évet tartózkodunk ezen a területen. Ekkor vettük
> át az ismert 163 finnugor
> szót. Hát ötven év alatt mi is átvettünk
> százhatvanhárom szót az angolból:
> flopy, meg disc, meg winchester.
>
> Forrás:
> Erdélyi Napló
> -
> 2008
Ez nagyon KUUUUUlL 
