5186 válasz a témához

[KundK]

Amennyiben a fekete is színnek számit, olvassátok el ezt: [url="http://"http://index.hu/gazdasag/magyar/lo0226/"]http://index.hu/gazdasag/magyar/lo0226/[/url] [ 26 Február 2002, 18:47: Az üzenetet átszerkesztette: KundK ]

[Filly]

Basszus, lehalok... Index fõcím: "A magyar ló csak kolbásznak jó? - A szakma a lovassportot irányító kft. vízfejét akarja"Húúú, mondom, ez izgi, gyorsan [url="http://"http://index.hu/politika/belfold/lovi0226/"]megnézni[/url]. Erre kiderül, hogy a dolognak semmi köze a lovassportokhoz, annál inkább az ügetõhöz és a galopphoz, amit lósportnak hívnak :mad:

[KundK]

Kijavították! Viszont ami benne van, az sajnos semmi örömre sem ad okot.

[sheriff]

Ferenc!Te annyira, de annyira hülye vagy! Ezért (is)szeretünk! Én soha nem fogom neked azt a mondatot mondani, hogy: Na, ne hülyéskedj!Habár rossz szó ez! Itten alighanem egy Karinthy utód van születõben emberek! Emlélezzetek ezekre az írásokra! 2042-tõl ezek már a Lovas Akadémia hivatalos tananyagában lesznek, mint kötelezõ irodalom, ha barátunk így halad!

[BoKa]

Nem tudom, ki hogy van vele, de én a magam hülyeségein, bénázásain nagyon jókat tudok nevetni. Ezért aztán szórakoztatom is magamat, idõrõl-idõre ki is találok vmit. Az egyik legutóbbi pár hete történt. A bokámat kímélendõ (az ugra-bugra még enyhén szólva nem tökéletes) nem felszálltam a lóra, hanem vmi arra LÓfráló egyeddel feldobattam magam. Nem tudom, hogy hol járt az eszem megint, mit gondolhattam, de automatikusan, mintha a világ legtermészetesebb dolga lenne, mintha világ életemben azt gyakoroltam volna, a nyereg mögé ugrottam. Meg se próbálltam a nyerget megcélozni! Talán úgy gondolhata az egyik bogár ott benn, hogy kell még hely vkinek, vagy kipóbállom a szõrén lovaglást? Nem tudom, de a többiek nem nevettek annyira, szerintem irígykedtek, hogy nem nekik jutott eszükbe ez a trükk

[Gamma]

Sziasztok! Voltunk ma lovagolni és szegény Bogárnak izomláza volt nagyon sántított! :( Voltatok ma Pesten? I(Hajnalcsillag unokahúga vagyok, már írtam a bemutatkozóba... ;) ) [ 09 Március 2002, 22:00: Az üzenetet átszerkesztette: Gamma ]

[Fakó]

Bocs, ha ez egy kicsit off lesz, de szerintem jópofa. Ma egy lovas ismerõsömmel találkoztam, aki egy másik kedves illetõnek próbálta elmagyarázni milyen fajta kutyám is van nekem, és a laikus lótalan párának a következõ definíciót mellékelte Abadi kutyáról:"Nagy sárga tûzött kan, csillagos melkas, jobb elsõ négy lábujj kesely."Hát én szabályosan kifeküdtem a röhögéstõl pláne amikor láttam milyen képet vágott a már említett ismerõs .Tanulság? A lovas az már csak lószemmel látja a világot és fel sem tudja fogni, hogy van aki nem érti miért is sárga az, ami nyilvánvalóan egészen sötétbarna színû.

[Barb]

Sziasztok!Itt a tavasz! (Már ettõl igen szines lesz a világ - számomra legalábbis.)Pénteken az egész délutánt lónézéssel töltöttem abban a lovardában, ahol mac tartja a lovait. Ismét szerelmes lettem a Furiosoba, ahogy néztem a karámban és a futószáron azt a gyönyörû mozgást, ahogy a nap próbált kapaszkodni a fényes testbe, de minduntalan lecsúszott róla. Nincs rá szó, amivel elmeséljem, olyan jó volt csak állni a karám szélén, és nézni a futkosást. Az csak külön öröm volt, hogy miután Gift (már emlitette mac) kifutkosta magát, odajött hozzám, egy szinte vadidegen emberhez, és maradt is, nem ment el, miután érdeklõdését vesztette. A másik nagy szinfolt a hétvégén a szombat volt. Egy nemrég megrendezett bálon ugyanis tombolán kisorsolásra került egy 10 órás kõszegi lovasbérlet. Nagyon ritka, hogy pont egy lovas nyerje meg, de... nem lehetetlen. ;) Szombat reggel, dacolva az idõközben igencsak feltámadt széllel, elautóztam Kõszegre. Igaz ugyan, hogy a tulajjal azt beszéltem meg, hogy õ kint lesz mindenképp, és ehhez képest csak két lovász fogadott, akik rólam egyáltalán nem tudtak, a folytatás sokkal jobb lett. A délelõtt folyamán megoldódott a már-már örök problémának mondható dilemma: KISBÉRI VAGY ARAB? A kanca, amin lovagoltam egy fantasztikus órát, ugyanis kinézetre egy szinte tökéletes arab volt. A fejforma, a lábak, a menõkedv, minden... kivéve a magasságát. Magasabb volt ugyanis a "sokéves átlagnál", és mint megtudtam, az apja arab. Besütése viszont KISBÉRI volt! Úgyhogy mindenkinek üzenem, aki eddig egész jól elvitatkozgatott, hogy melyik a jobb: a legjobb a vegyes!! Amúgy egy szóval, király a hely, remélem, minél többet fogok tanulni az alatt a tiz óra alatt, és utána, ki tudja? ;) Üdv, nagy pussz a tavasz alkalmából:Barb [ 11 Március 2002, 15:27: Az üzenetet átszerkesztette: Barb ]

[Porfelhõ]

Tájfutó II. Andalgunk a széles csömöri határban, mármint a nõm és én. Én a nõm hátán, ernyedten néhány kiadós vágta után. A legkényelmesebb székülésben lötyögök és közben énekelek. A nõm igen érzékeny a dalokra. Rám figyel, ha tetszik, amit énekelek, s tüntetõen elõre szegezi fülét, ha olyan nótára gyújtok, amit utál. A széki és csángó dalok általában tetszenek neki. Dés László dalait valamiért utálja, azt olvastam az Álmoskönyvben, hogy a Kisbériknek ez fajtasajátja, az arab telivérekkel ellentétben, de ez mindegy.Éppen a "Hej, mi zörög, mi zörög a sûrû erdõben...?" kezdetû andalgósba kezdtem, amikor a ló, bocs: a nõm hátraveti fülét, figyel. Már vártam, ez a lassú, már-már kesergõ dallam az egyik kedvence, mosolyogtam is magamban, hogy felfigyelt rá ez a kajla... Amikor azon kapom, hogy sunyít. De úgy, mintha valamelyik Dés számot fütyörészném. Mondom, neki: - Te Anya! Hogy vasalná rád a Teremtõ a temetõkaput, most mi a bánatért duzzogsz? (bennsõséges a viszonyunk, már egy ideje tegezõdünk is tudniilik)-, amikor kirúgott. - No megállj, te vén betyár, mindjárt megkapod a magadét! Rázendítek én valami ó-dák dojnára, aztán csikorgathatod a fogadat (azt is utálja). S már-már rá is zendítettem, de valaki olyan alaphangot adott mögöttem, mint egy repedt rézfazéké. Nézek hátra, hogy hát mi a bánat... A bánat nagy volt, de a felháborodás is. Kb. 65-70 éves tájfutó méltatlankodott, hogy rúgós lóval nem kellene veszélyhelyzetet teremteni.Mondom a bácsinak, hogy mennyire igaza van, s elnézést kértem tõle, hogy a széles határban pont abban a patanyomban kocogott (másfél méterrel a ló mögött), amelyet én, illetve a nõm hagyott. A füle hallatára összeszidtam a lovat, s ráripakodtam, hogy kérjen elnézést a tájfutótól a vehemenciája miatt, s azt is megparancsoltam neki, hogy legközelebb legyen toleránsabb azokkal a tájfutókkal, akik a végtelen határban és a két méter széles földúton éppen a patanyomban óhajtanak kocogni.Csillag mindezt megígérte illedelmesen, a bácsi morgott, én énekeltem és szépen hazaandalogtunk az istállóba.

[BoKa]

idézet:

---

Eredeti szerzõ: Porfelhõ:Andalgunk a széles csömöri határban, mármint a nõm és én. Én a nõm hátán, ernyedten néhány kiadós vágta után. A legkényelmesebb székülésben lötyögök és közben énekelek. [/QUOTE]Ezek után megértem, miért csak édes kettesben mentek ki mindig ;)

[KundK]

Ugyan angolul van, de aranyos: [url="http://"http://www.militaryhorse.org/forum/topic.asp?ARCHIVE=&TOPIC_ID=838"]Orosz huszárok[/url]

[Filly]

Itten a melóhelyen az úgy van, hogyha az ember 6 után is maradni akar (akar a rosseb...), szólni kell az õrnek, mert ekkor engedi ki a 2 rotit az udvarra. Most az õr sétált körbe az épületben 6 elõtt egy kicsivel. 2 perc alatt kiderült, hogy van egy lova: Kamaraerdõn, Deák Tibiéknél tartja

[Titok]

hú Filly 100000 bocsi de szõke vagyok és nem értem. :( Miért derült ki, hogy derült ki, mi derült ki? Most mi vannnn? :confused: :confused:

[Haflingi]

Titok!Nme akarok beleavatkozni, de szerintem ez úgy derült ki, hogy kivételesen beszélgattek....

[Porfelhõ]

Titok, mit nem értesz ebbõl? Világos, mint a Nap!

idézet:

---

Eredeti szerzõ: Filly:Itten a melóhelyen az úgy van, hogyha az ember 6 után is maradni akar (akar a rosseb...), szólni kell az õrnek, mert ekkor engedi ki a 2 rotit az udvarra. Most az õr sétált körbe az épületben 6 elõtt egy kicsivel. 2 perc alatt kiderült, hogy van egy lova: Kamaraerdõn, Deák Tibiéknél tartja [/QUOTE]Ha az ember dolgozik, vélhetõen biztonsági õrök is vannak a környezetében. Olyanok, akik sétálnak körbe. Namármost, ha kicsivel hat elõtt sétál egy õr, abból egyértelmûen kiderül, hogy lovat tart. Ha két rotival õrködik, akkor asszem a világ legegyértelmûbb dolga, hogy a lovát Kamaraerdõn tartja. S ha az õr van annyira voluntarista, hogy Õ néz körül, s nem várja meg, amíg neki szólnak, akkor abból (a deduktív analitika legegyszerûbb összefüggései révén) egyenesen következik, hogy Deák Tibinél tartja a lovát.Ej, Titok, Titok... Ennyire?

[Porfelhõ]

Csömörbõl vödörbe Egy mondat a kudarcélmények tucatjáról, avagy tucatkudarc, kudarctucat, s így tovább Csütörtökön azzal a gondolattal ébredtem, hogy pénteken, lehet, fölakasztom magam, a sajtóban a 14-e volt a szabadnap, 13-án este, azaz szerdán, lapzárta után egy vendéglátó helyiség asztalához ültünk olvasószerkesztõink gyöngyével, mondjuk úgy: Íjász Lacival és megittunk fejenként 3x1 kis vodkát, meg egy sört, de nem ez tartotta meg bennem a lelket, amelyik, ha nem kötözöm magamhoz nadrágszíjjal már a hét elején kiszökik belõlem, hanem az a gondolat, hogy költözködés ide-vagy oda, én másnap reggel kimegyek az istállóba, s csak este jövök be onnan, ez egészen transzba hozott, lefekvés után, míg rakétagyorsasággal forgott velem az ágy, s úgy egyáltalán: az egész világ, azt igyekeztem rendszerezni, hogy másnap mit fogunk gyakorolni a lóval, merre terepezünk, vágtabeugratásnál nem tolok nagyot rajta a heveder mögött lévõ külsõ lábbal, hadd lássuk, mi lesz, fölhúztam az órát a szokásos hajnali hatra, csörgött is, földhöz vágtam, egy órás késéssel ébredtem s azzal a gondolattal, hogy másnap, lehet, fölakasztom magam, de ezt már mondtam, mindegy, telik a hely (tölik a höly), kólikáztam, a gyomrom felsõ fele helyet cserélt az alsóval, kávé maradt tegnapról, hidegen, cukor nélkül bedöntöttem, hogy, hogy nem, a már háromnegyedrészben kiürített lakásban kezembe akadt az "Elrontott ló utóidomítása" címû alapmû (Meggyes, azt elõbb-utóbb vissza kéne adnom neked), föllapoztam, rájöttem, mi mindent csinálok bénán, akkor arra gondoltam, hogy max. egy Babetta való nekem, de tényleg, nem ló, pánikszerûen hívtam Blueberry háziorvost tanácsokért, részben igazat adott nekem, vagyis, ha nem is deklaratíve, de indirrekt módon megerõsítette a könyv nyomán horgadt alpérzéseimet, de azt is mondta, hogy semmi gond, mert amíg nem tökéletes az ülésem, addig azt a bizonyos fajta, fullkombinált segítséghalmazt, ami a rákérdezett feladat megoldásához kellene, nem igen tudom precízen végrehajtani, gondolkodóba ejtem a lovat (szerintem már a puszta megjelenésemmel is, hogy hm..., ez mi? – na jó, ugorgyunk), még jobban elkeseredtem, hogy talán a Babettára sem igazán vagyok alkalmas, jobb lenne, ha kikapcsolódásképpen valami búcsús-kerekes, csattogósszárnyú lepkét tologatnék magam elõtt terkot alsónadrágban és térd alá érõ, körbegyûrûs, színes zokniban, szandálban, mondom, gyötört a kólika, hasogatott a fejem, kimentem az istállóba, nekiláttam felszerelést ápolni, mire kiderült, hogy a kengyelszíjat valamelyik ormótlan és faragatlan tahó bevonta egy fényes mûbõrrel, semmire nem jó, csak arra, hogy ne igya be a szíj az olajat, viszont fényes, na mindegy, azt lehámoztam róla, közben arra gondoltam, hogy Isten igazából, legfeljebb arra lennék jó, hogy mûbõrrel bevont hevederszíjakról tépkedjem a mûbõrt, felhívtam Blueberryt, hogy menjünk el levest enni, elmentünk, rámnézett és egybõl megmondta, hogy én elõzõ nap éppen három stampedli vodkával és egy sörrel ittam többet a kelleténél, késõbb megtapasztalhattam, hogy a forró fokhagymaleves olvasztott sajttal és pirítóssal alkalmas a kólika okozta traumák enyhítésére, visszamentem az istállóba, egyetlen sikerélményem volt, hogy vakaróval lepucoltam a lovam farát, aki éppen nem sárlik, de nekem már olyan édesmindegy volt, hogy aszontam, még is jobb, ha egy ló rúg agyon, mintha fölakasztom magam, az istállótársak lélegzetvisszafojtva figyeltek, ahogy blazírt módon takarítom a lovam farát, az meg csak áll, kisebb dolga is nagyobb volt annál, hogy fölrúgjon (most hazudok, mert az adrenalin-szintem a 100-as skála 1600-as szintjéig ugrott, a blazírtság olyan messze állt tõlem, mint szürkemarhától a hátúszás), na jó, ez kicsikét pozitív érzés volt, fölnyergeltem, léptem, lépegettem vagy húsz-huszonöt percet, ügettem, ügetgettem vagy ugyanannyit, aztán kipróbáltam, hogy mi van akkor, ha vágtabeugratásnál a heveder mögötti lábbal nem tolok csak megtartok, erre mi történik, vajon mi történik, na?, a világ legtermészetesebb dolga, a ló beugrott vágtába, jó reggelt Porfelhõ koma, mondtam magamnak, elindultam terepre, erre föl a ló úgy ment, mint Szputnyik, több dolgon fölhúzta magát: világos fûszálon, sötét fûszálon, fekete nejlonficnin, fehér nejlonficnin, balkanyartól, jobbkanyartól, egyenes szakasztól, füves szakasztól, homokos szakasztól – ébren van még valaki??? –, kék égtõl, felhõs égtõl, verébtõl, fácántól, õztõl, gumiabroncstól, tõlem és magától, szóval a tereplovaglás az a gyakorlatban két óra heveny fickándozás volt, leszámítva az ügetõszakaszokat, mert azok egy versenyfutással értek fel és leszámítva a vágtaszakaszokat, mert azok (na jó, egy kb. 200 méteres összeszedett, kulturált ciklustól eltekintve) szintén, rágassuk át a zablát ilyenkor, már-már hallom a jótanácsot, átrágattam nem is egyszer, két métert ment is utána száron, utána bevillantak neki rég elfelejtett hajdani trükkjei, ami valójában egy, éspedig: szár fölött megy, hû de nagy trükk, ámbár hatásos, visszatánc az istállóba, lejáratás (ami részint abból állt, hogy többek füle hallatára járattam le viselt dolgaival, elmondtam ennek-annak, többek között bájait anyagi ellenjuttatás fejében áruba bocsátó konzumhölgynek, utolsó felvirágzását ünneplõ dizõznek, mintha-mintha a matróna megjelölés is elhangzott volna), lejáratás után megint nekiláttam takarítani, de minek, gondoltam magamban, ez legyen a következõ gazdájának a gondja, beboxoltam (nem, nem cipõkrém, hagyjuk a vigyori szörnyecskét!), majd kiültem a tanpálya karámjára, ott gubbasztottam és végignéztem, miként tréningez egy military lovas a csõdörével, amikor feltûnt a nagyon furi vágtaülése, na az olyan volt, hogy se nem vadászülés, se nem teljes vágtakiülés, mondom, mijaz jamit csinálol he?, leszállt és elmagyarázta, már nem emlékszem pontosan mit mondott, de ma csak azért nem akasztottam fel magam, mert ki szeretném próbálni ezt a furi vágtaülést – hossssssszú kilégzés, vége.U.I. Miért írtam mindezt? Hogy ne csak nekem legyen rossz napom.

[Bazs81]

Nem csak neked volt rossz napod. De én biza elhatároztam, hogy ha addig élek is, nekem biza lesz egy jó napom is. Legalább egy, az elkövetkezendõ 4 éven belül.Bizabiza. A lepényhal elõször.És a remény hal meg utoljára. [ 15 Március 2002, 17:22: Az üzenetet átszerkesztette: Bazs81 ]

[Apple]

Azért, hogy énse maradjak ki a kudarcélményekbõl (annak ellenére, hogy volt már rosszabb is ):Ma kimentem lovardába. Elõször csikó (Cirát) lábát ápoltuk le, mert most a változatosság kedvéért neki van vmi baja. Aztán elindultam, hogy megsétáltassam magam mellett, vezetõszáron. Illetve, csak elhatároztam, hogy megsétáltatom. merthogy ebbõl az sült ki, hogy elkezdett ágaskodni, bakolni, rúgni, rohanni. egy ideig álltam a sarat, de aztán a vállam felmondta a szolgálatot, és nem bírtam tovább tartani, így elengedtem, elkerülve ezzel, hogy tovább húzzon maga után, illetve kirántsa a vállam. rohant egy kört, majd megállt. na, ennyi volt a sétáltatás. (mellesleg épp borogatás alatt van vállam... )na, aztán lehoztam Carment, viszonylag hamar, nemúgy, mint legutóbb, amikor buta fejjel elindultam zab, alma ilyesmi nélkül Megfürdettük, megszárafdt, felszálltam rá. Azt tudni kell, hogy rendesen már hetek óta nem lett megdolgoztatva szintén a lába miatt...Vitt is ki pályáról, mint a rongyot, hiába dõltem hátra, húztam szárat, szorítottam lábbal, hiába. 2x vitt be a tömegbe, ami a patamosó körül gyûlt össze. ha ügetésbe váltottam (volna) õ már rohant. úgyhogy gazdagabb lettem egy kis vállrándulással, egy kis kudarcal, és egy izomlázzal.DE azért volt jó oldala is, hogy kimentem. amíg vártuk, hogy értünk jöjjenek, bementem Ciráthoz, és kb. 20 percig szaglászott, amíg elõtte guggoltam. Aztán követett mindenhova a boxban. Jó ez a csikó. (amikor épp nem rossz )üdv: epöl

[Huxley]

Hogy mik vannak![url="http://"http://www.oakwoodusa.net/mall/saddlemate.htm"]http://www.oakwoodusa.net/mall/saddlemate.htm[/url]

[Barb]

Sziasztok!Úgy tünik, a biológiai ritmusom több emberrel nem egyezik, mert nekem az elmúlt napok igen jóra sikerültek.Pénteken felvonatoztam Pestre, és ha már ott voltam, és ráértem, elmentem a Tattiba. (Valaki nem találkozott 14-15 óra között két egyáltalán nem lovasnak öltözött csajjal? ) Megnéztük a VII-es, meg a VIII-as istállót - a többibe nem mertünk bemenni, nehogy a Tulajdonosok kidobjanak -, megnéztük azokat, akik olyan csodás idõben a fedettben rótták a köröket - de milyen köröket! - aztán a kint edzõket is. Éppen kint volt egy nyárifekete-szerû szinü nem tul magas pacc, elõször dijlovagolt, aztán dijugratott, aztán megijesztett egy pej heréltet, aki el akarta vinni a rajta ülõ lányt kétszer is. Persze nem sikerült neki...Ma meg egy fantasztikus 1,5 órás terepen voltam Kõszegen, aztán meg felülhettem egy nálam is magasabb dijugró lóra (általában irigyek odaadni másnak az ilyeneket), úgyhogy a mai nap is közelitett a tökéleteshez És még nincs vége!

[Zsuzska]

Lótaxi Az én biológiai ritmusom úgy látszik, Barbéval egyezik, ugyanis az én lovas napom is iszonyú jól sikerült ma. Kora délután Mithornt és egy leányzót, majd egy paciktól elijesztett mégegyet, Gyugyu tündéri kislányát próbáltam bevezetni a lovaglás rejtelmeibe. Ezek után kissé elfáradtam, és tudtam, rajtam már csak egy lovaglás segíthet. Gyorsan fel is pakoltam drága Milcsire a nyerget-kantárt (ez azért nagy szó, mert nála ez nem mindig egyszerû mûvelet, de jól haladunk ), Melindát megsürgettem (ebbõl a szempontból jó wescosok lennék - sose tudunk idõben elindulni), de így is lement már a nap, mire útnak indultunk. A lovaglás egyszerûen tökéletes volt, azt hiszem most elõször sikerült úgy igazán Miltonnal is azt a kölcsönös bizalmat és együttmûködést megtapasztalni, amit a kis Fánival a télen már sikerült. Fantasztikus élmény volt, mikor a Makkosmária elõtti mezõn az erõs alkonyatban átvágtázva jobbra nézve gyönyörû lilában játszó eget, balra nézve pedig a zöldeskék égen feljövõ Hold sarlóját láttam... Ezek után beértünk az erdõbe, ahol már nem sokat láttunk, de a lovak jól ismerik a terepet, úgyhogy egy percig sem aggódtunk. Még vágtázgattunk egy keveset, aztán megbeszéltük, hogy az utsó vágtás részt már kihagyjuk, és jó hosszan hazasétálunk, hogy a vedlés alatt álló pacik rendesen meg tudjanak száradni. Épp rákanyarodtunk a betonút melletti avarra (ami a Várszegi-féle lovardához vezet, a budaörsi hegyen), mikor csörgött a telefonom: betörtek a telkünkre, anyukám hívott, hogy jó lenne, ha odamennénk, mert apukám ugyan már elment, de le van merülve a telefonja - hívjuk fel, amint odaértünk. :( Erre ismét megszaporáztuk a lépteinket, ahol tudtuk, de így is már csak akkor értünk oda, mikor apukám és a biztonsági szolgálat embere épp mentek. Kár nem történt, csak egy kis kupi, ugyanis a biztonsági szolgálat autójától megijedhetett a lator és elmenekült. Anuy megnyugodott, mi meg még minden jó, ha vége jó alapon vágtáztunk egy sort, de így is jó sokat sétáltunk, mivel annyira nincs közel a telkünk a lovakhoz. Mire visszaértünk, persze nem lett világosabb, és mivel nem szeretek a hegyrõl egyedül hazabóklászni a sötétben, megvártam Melindát, aki szintén lefele készült a faluba egy barátjához, lóval. Ezek után több se kellett, lassan mondhatom, hogy jó szokásunkhoz híven egy arra alkalmatos halmocskán felhuppantam Melinda mögé Indián farára, és így vonultunk hazáig. Mi eredetileg lóbusznak neveztük el az általunk alkotott képzõdményt, de egy arra járó ember lelótaxizott, így ez rajtunk ragadt. Anyukáméknak még megadtam azt az örömöt, hogy 2 perccel érkezés elõtt rájuk telefonáltam, hogy nézzenek ki az ablakon, mire õk kijöttek az erkélyre és nagy boldogan integettek. Nagyon tetszett nekik, hogy mekkora feltûnést keltett az 1-es út menti járdán poroszkáló ló 2 lovassal a hátán. Ezt amúgy mi észre se vettük, csak azt, hogy általános jókedvvel mustrálnak minket az emberek. Hát, asszem így lett tökéletes ez a nap!

[Apple]

Kerteskövi látogatás Reggel Rettegett Ivánnal elmentünk Bazshoz, aztán kimentünk lovakhoz a lovardába egy kis kényeztetésre:) (részemrõl megint bementem cirátomhoz szagleckét venni ).Aztán elindultunk. Közben dugó volt autópályán, bementünk egy falusi kávézó-kocsmába, ahol ittunk cappuccino-t, amitõl aztán én jól bealudtam az út tovább részében. Aztán végre megérkeztünk. Az idõ pocsék volt, de minket ez cseppet sem zavart, Bazs kattintgatta a digitkamerát jobbra-balra-fel-le Bementünk megnézni a csikós kancákat, szépek voltak, kiscsikók meg alig álltak még a lábukon Aztán odamentem egy kiscsikóhoz, aki feltûnõen bátor volt, nem szaladt a box másik végébe. Simogattam, mittomén. Aztán megkezdtük az emberi lélek keresését, ugyanis senki em volt ott rajtunk kívül. Aztán találkoztunk egy lovásszal, az körbevezetett minket, megmutatta Mycolt-ot ( leendõ csikónk apja), majd elmondta, hogy az a csikó, akit fent említettem, kiderült, hogy 2 hónapos, anyját el kellett altatni... :( Így mégnezebben hagytam ott. Pedig már szõttem magamban az álmot, hogy zsebre vágom Aztán amikor mindent megnéztünk, elindultunk vissza. Hát, kb. ennyi volt. Nagyon szép a hely, szép paccok vannak, mi kell még? részemrõl mára ennyi Epöl [ 04 Május 2002, 15:48: Az üzenetet átszerkesztette: Apple ]

[KundK]

Megint egy fekete. :( Több mint 30 millió forintra tehetõ az a tûzkár, amely a Hortobágyon hétfõn hajnalban a Kutica tanyán keletkezett, ahol három nádtetõs hodály égett le a bennük tartózkodó lovakkal és gyöngytyúk-állománnyal együtt . A nagy erejû, szinte orkánszerû szélben gyorsan terjedtek a lángok, leégett két 640 négyzetméteres és egy 180 négyzetméter alapterületû nádtetõs hodály. A tûzben 800 gyöngytyúk, 16 ló és három csikó veszett oda. Az utómunkálatok során hat jármûvel 30 tûzoltó jelenleg is a helyszínen dolgozik.

[Idegen]

:eek:

[Bazs]

Szeles sarokKét vendégem akadt ma, akiket Iván hozott lovagolni reggel. (Õ természetesen a feladat könnyebbik végét fogta meg, otthagyott minket, és távozott a kellemes, fûtött, biztonságos irodájába.) Eszter és Adrienn, a két lovasom voltak már többször, tudnak is lovagolni, de nem kevés segítségre szorulnak. Ez kb. annyit jelent, hogy én fogom ki a lovakat a legelõrõl, ápolok, nyergelek, segítek kengyelt állítani, hevedert húzni, lóra szállni, etc. Lovaglás közben azonban többnyire nincs velük gond, nem kell félteni õket. A mai három kiszemelt hátasjószág Carmen, Tök, valamint Gabi barátnõm Sárga nevû ( ) sárgája volt. Ez utóbbit magamnak szántam, mivel a legnehezebb lovaglású, amellett kölcsönló, és bármi történik vele, én felelek érte. Sárgáról annyit érdemes tudni, hogy egy böszme nagydarab herélt kisbéri (volt is bennem némi töprengõ ellentmondás, miközben hátára tettem a weszkónyerget ), mindamellett nagyon jófej. Elsõ ránézésre talán nem kifejezetten tetszetõs, inkább kocsilovat idéz (az is volt már pályafutása során), viszont iszonyatosan menõs. Ha egyszer elindul, az isten se fogja meg. Carmenen tegnap ültem, s már akkor olyan érzetet keltett a lovaglás, mintha egy tetanuszos görcsbe rándult idegcsomó lenne alattam ló helyett. Sajnos tegnap sem sikerült vele olyan terepet menni, ami elég lett volna neki, mert egy kissrácot vittem ki, és sem Tök, sem vele a gyerek nem bírta volna Carmen eszeveszett tempóját. Hiába no, a háromheti kényszerpihenõ, plusz az emelt abrakadag kukoricával, vitaminnal, meghozta a hatását. Elõre féltem a mai lovaglástól, amikor egy nálam gyengébb lovast kell majd ráültetnem, azok után, hogy nekem is munkát adott megfogni, és ellovagolni.Mintha mindez nem lett volna elég a kedvezõ elõjelekbõl, ráadásul hozzájött még a 120 km/h-s süvöltõ szél. Úgy indultam neki a mai napnak, hogy a 3 lovas és a 3 ló közül remélhetõleg legalább 1-2 túlélõ kikerül majd.Sárga már rögtön indulás után, a karámok végétõl 40-50 méterre figyelmeztetett: nem a megszokott ló van alattam (s nem csak azért, mert 30 centivel távolabb került a föld). A nádas zörgésétõl ilyedt meg, s addigi elõrehaladó, viszonylag egyenes vonalú mozgását azon nyomban oldalirányúvá módosította. Hatalmas nagyot ugrott jobbra, s egyúttal alólam is kifelé, gyõztem velemenni. Ilyen bevezetõ után néhány meglepõen nyugodt, lassú ügetõszakaszt abszolvált a társaság, azzal a közjátékkal, hogy kissé megijedtem, amikor egyszer csak a semmibõl elõtûnve egy erdei manót láttam felénk futni a mezõn. Aztán kiderült, hogy nem manó, hanem az idõs, Petinek, bértartónknak az apósa. És csak azért szaladt, mert megismert messzirõl, és egy sörre akart meginvitálni. Mivel vezettem éppen, elutasítottam. Ezek után az események kissé felgyorsultak. A lovak is, mivel eltértünk az egyik megszokott útvonalunktól. A lépés jármód már nem volt jellemzõ, a piaff és passage keverékeként jellemezhetõ helyben ügetés annál inkább. Sárga és Carmen ezt a gyakorlatot kiválóan be is mutatták, a flegma Tököt hálistennek nem lehetett kibillenteni békés nyugalmából. Az volt a tervem, hogy átkelünk a fõúton, ami Cinkotáról vezet Nagytarcsára. Az átkelõhöz vezetõ földúton azonban egy helyen valamilyen régi víztartály hevert az út mellett. Több se kellett Sárgának, aki mostanáig erre az alkalomra várt. Egy 180°-os piruettel kecsesen megperdült, majd éktelen bakolásba kezdett, visszafelé vágtázva. Ennek okán megbeszélésre került sor kettõnk között, mondván, hogy nem úgy van az, kiskomám! Megállítás, visszafordítás, nézzük csak meg azt a rémisztõ dolgot mégegyszer. Hát megnéztük mégegyszer, majd mégegyszer, s mindkétszer ugyanezen eseménysor követte a megnézést. Ezek után ráhagytam a dolgot, s visszamentünk arra, amerrõl jöttünk. Ha egyedül lettem volna vele, egész biztosan elment volna a tartály mellett, és nem térek el eredeti utamtól. De a két lovassal, a másik két, egyre idegesebb lóval ezek után nem akartam megkockáztatni a lónevelést, majd utána a közúti átkelést. Az egész nem ért annyit, hogy valamelyik ló egy kocsi elé ugorjon.Ezt követõen egy rövid séta után úgy gondoltam, megpróbálkozhatunk egy viszonylag lassú vágtával, s reméltem, a lányok is elbírnak a lovakkal. Gyors eseménysor játszódott le. Balra kellett volna kanyarodnunk az egyenes útról, ami hazafele vezet. Carmen ezt természetesen nem így gondolta, és elporzott toronyiránt. Sárgát megpróbáltam befordítani a kanyarban, de míg õ a távolodót figyelte, és az utat nem, majdnem nekiütköztünk egy távvezeték-oszlopnak. Ezután, minden mindegy alapon utánaengedtem Carmennek. Sárga úgy vélte, hogy ez egy futóverseny, melynek célja gyorsabban futni a szélnél, s melynek a rajtjánál a másik ló jogosulatlan elõnyhöz jutott. Három vágtaugrással beérte Carment (aki pedig nem egy lomha, lassú ló), és további hárommal a szelet is megelõzte. Szájában a megszokott feszítõ helyett sima csikózabla volt (nem tudtam gazdájától a saját kantárját elkérni, a mi készleteinkbõl kellett hát gazdálkodnom), eleve reménytelennek tûnt tehát, hogy meg tudjam fogni. Odaadtam neki a szárat, gondolva, hogy majd utána fokozatos felvételekkel le tudom lassítani. Közeledtünk a rendelkezésre álló 300-400 méteres útszakasz végéhez, így ideje is volt ennek nekilátni. Félfelvételek, reszelés, semmi. Eszembe villant, hogy Sárga valószínûleg felvette vasbeton szájvédõjét, s olyan érzésem volt, mintha azt a néhány tonnás betondarabkát ráncigálnám a szárakon keresztül. Nemhogy a nyakát, fejét, de még a szája sarkát sem tudtam megmozdítani. Éppezért kompromisszumot kötöttem magamban, és úgy döntöttem: inkább a vetés vesszen, mint mi. Belekormányoztam szépen a szántásba, és ott alig egy kör megtétele után meg is állt szépen. Hasonló módon sikerült végül Eszternek megállítania Carment is, majd bevártuk a messze mögöttünk higgadt, lassú vágtában közeledõ Tököt.Ezután, valamint némi rábeszélés árán mentünk még egy kört, hogy ne érjünk egybõl haza, s a lovak se lehessenek annyira megelégedve magukkal. Nem vágtáztunk többet, nem akartam kísérteni a sorsot. (Milyen reklám lenne az, ha egyik vendégem kitöri a nyakát? Oda az üzlet!)Hazaérve Eszternek sikerült még egy esést is abszolválnia a pályán, miután ugrani akart Carmennel, de Carmen nem akarta. Valamint Sárga barátommal is jót mulattunk, amikor visszavittem a villanypásztorba, õ pedig kitépte magát a kezembõl kötõfékestül, vezetõszárastul, mindenestül. Kicsit fogócskáztunk, majd megpofoztam, és kölcsönös rokonszenvünket eképp megerõsítve búcsúztunk el.A mai napot eredményesnek könyveltem el, mivel sem ló-, sem emberéletben nem esett kár, s még kedvét sem szegte senki.Még a héten sor kerül a második fordulóra!

[sheriff]

idézet:

---

Eredeti szerzõ: Bazs:Aztán kiderült, hogy nem manó, hanem az idõs, Petinek, bértartónknak az apósa. És csak azért szaladt, mert megismert messzirõl, és egy sörre akart meginvitálni. Tényleg ismert téged az illetõ. De nem eléggé! Szeles idõben nem sört kell kínálni, hanem whiskyt.Mivel vezettem éppen, elutasítottam. Hiszi a piszi![/QUOTE]

[Porfelhõ]

Vasárnap és hétfõ maga volt a pokol. Vagy kétszer nekiszaladtam, hogy leírjam, de nem vött rá a lélök. Meg hát aztán: Bazsnyócvanegy megírta szinte ugyanazt, amit én terveztem, úgyhogy nem mindegy, hogy pokol by Bazsnyócvanegy copyright 2002 vagy by Porfelhõ copyright 2002? Teljesen mindegy. Na ugye. Igazam vót.A vasárnap nálam spec. azért volt kiábrándító, mert a nõm teljesen úgy viselkedett, mintha nem lennék a hátán. Mondtam is neki, hogy Te vén satrafa, hesszölj má' hátra rám is egy kicsit azzal a két kajla füleddel, de á..., meg se parittyázott. Nagyon rossz, amikor a ló nem parittyázza meg az embert. Ennél csak az rosszabb, ha megparittyázza – belebonyolódtam, igen, de mindjárt teszek annak érdekében, hogy kibonyolódjak; például teszek ide egy pontot.Empírikus megfigyelésem szerint a következõkbõl áll, amikor a ló nem parittyáz: megy. S a cudaréletû félisteneknek sem hajlandó venni semmiféle adást. Mi az, hogy beleléptek a bal kengyelbe? Mi az, hogy jobboldalon pulzáló mozgás késztet balkanyarra? Mi az, hogy a nyakamon a kantárszár? Semmiség. Komolytalanság. Pimf ügy. A lovas kis hal. Mondhatni sneci. Ezt gondolja, és csak megy. Nem parittyáz.Az oda se neki másik alfaját hétfõn volt szerencsém alaposabban megfigyelni. Egész pontosan az egy óra húsz perces idõtartamú tereplovaglás egy óra tizenöt perce alatt. A maradék öt perc volt az, amikor Ló Õkegyelme, Fényessége Elsõ Csillagfényvirág cárnõ aszonta, hogy jól van, elfogadom a zablát öt percre, de csak öt percre (legyen neked is gyereknapod), majd szár fölé megyek és dzsa' tovább.Több módszer van szárra állítani a lovat, tudom. Én az X+n-dikkel is próbálkoztam. Ez csak kancáknál alkalmazható, ha és egyáltalán. Anettkának szólítottam. Nem jött be. Mentünk tovább. Mögöttünk szárba szökkent búzamezõk (azok bezzeg szárban, na jó), illegális hulladéklerakók és ámuló õzek maradtak el fénysebességgel. De ez hétfõ volt, amirõl nem óhajtok beszélni. Ellenben itt volt a mai nap és az olyan volt, mint maga az álom! Kezdõdött azzal, hogy ismételten lepucoltam a lovam farát és életben maradtam. Mondta közben persze, hogy ne nyúlkálj, ne piszmogj, de aztán belekezdett valami végeláthatatlan történetbe, hogy mi történt elõzõ nap a karámban (mellesleg a szokásos: Ibrahim és Sissy összevesztek, Bella és Clary pletykáltak), s annyira belefeledkezett mondandójába, hogy mire észbekapott, hogy föl kellett volna rúgnia, már szépen lepucoltam a farát.A pályán meg olyan volt, mint egy kisangyal. Az elsõ kengyelterhelésre reagált, minden fordulatot könnyûszerrel végrehajtottunk, de olyan flegma egyszerûséggel, mintha soha nem lett volna a vasárnap meg a hétfõ. Kicsit vissza is éltem a helyzettel, mert annyira tetszett, hogy vagy egy órán keresztül csak forgolódtunk össze-vissza a pályán. A vágta annyira összeszedett volt, hogy le is rúgtam magamról a kengyelt, kengyel nélkül vágtázni szintén felemelõ érzés volt, de ami ennél is jobb, csak testsúllyal fordítani a lovat vágtában, szóval leesni semmiképp nem tudtam volna, mert ha borulok, fölröpülök a levegõbe a boldogságtól, egyszóval ma kárpótolt kicsi szívem legnagyobb csücske a két elõzõ napért, amelyeket atomjaiban tett tönkre, s noha már vagy két hónapja nem kap semmi jutalomfalatot kézbõl, cserébe az élményért amit nyújtott, sürgõsen belinkeltem a képébe egy fél almát. A végén még csókot is kapott, de azt mondta, az alma jobban bejön (bemegy) neki, úgyhogy ha és amennyiben valamiféle ingert érzek az õ dicséretére, úgy azt legközelebb egy almával, vagy esetleg egy kiló almával, illetve egy répával, alkalmasint négy-öt kiló répával vezessem le.Érdemes ám élni, mi, kom'asszony, mondtam ennek a tündérléleknek, válaszolt is, valami olyasmit, hogy mimimi-böböbö-mimi-bö-mi-böböböböbö, nem értettem pontosan, de ahogy kivettem a szavaiból, Õ is valami hasonlóképpen gondolta.

[Apple]

Bogárinvázió Ma végre kijutottam lovardába, és örömmel nyugtáztam, hogy remek idõnk van.Délre ki is értem, nem elsietve a dolgokat, hisz mint tudjuk: "Nyugalom, a hosszú élet ritka!" .Negyed egy felé kijött Bazs is, addigra én már kihoztam a karámból a lovakat. Hárman mentünk ezúttal, Bazs (Sárgával), Ricsike (Tökkel), és jómagam (Carmenen). 1 körül el is indultunk, ahogy azt szoktuk Carmen és Sárga ment, mint akit farba lõttek, de azért nem volt vészes a dolog. Ellenben velünk, Tök ráérõsen cammogott megettünk, néha rángatta a fejét, amire Ricsike (szvsz túl erõsen) azzal válaszolt, hogy két káromkodás közben meghúzta a szárat (feszítõzablával a végén).Mentünk tovább. Vágtáztunk egy rövidet, majd bosszúsan nyugtáztuk, hogy valamilyen oknál fogva az átkozott muslicák odasereglettek, de gyanítom, a kobakunkra buktak, hisz Bazson nem volt, de rá nem is szállt egy se... Aztán átmentünk egy úton, ahol azzal kellett megbírkóznunk, hogy idiótábbnál idiótább sofõrök mellettünk gyorsítottak fel 100 km/h-ra, és hát amikor ezt egy Skoda, vagy Wartburg próbálja megkísérelni, nem éppen csendes a végeredmény. Lovaink egész nyugodtan tûrték (ellenben velem...végig attól tartottam, hogy egy rossz fûszálrezdülés, és Carmen azonnal beugrik az útra egy kocsi elé...). Osztán megérkeztünk A PATAKHOz .Arra eddig még nem jártam, de nem örültem a látványnak... Merthogy mint megtudtam volt, ahhoz a vizesárokhoz érkeztünk, amit egy-két napja a beszámolójában Bazs megemlített. Sárga egy kis huza-vona után átment, én következtem. Carmen feltûnõen bátran egyezett bele, hogy átmenjünk a túloldalra. Egy kicsit talán gyorsabban is mentünk át, mint kellett volna, aminek az lett a vége, hogy majdnem leléptünk a "hídról"... Amint kicsit magamhoz tértem, és már nem remegett a lábam az ijedtségtõl, körbenéztem, mi a helyzet. Nos, Töknek nem volt nagy kedve átjönni. Keskeny is, muszájból is kell átmenni, és különben is? Miért nem jó ez az oldal? Sokkal finomabb itt a fû. Kb. 10 perc után nagy nehezen átjött.Ezután már nem történt sokminden, hacsak az nem, hogy az egész szám tele volt a rohadt kis muslicákkal. Amúgy amikor hazajöttem, és levedlettem, még két dög szállt ki a pulcsimból. Hát, kb ennyi volt a mai lovaglás, de ismétcsak jól éreztem magam üdv: Apple [ 28 Március 2002, 20:39: Az üzenetet átszerkesztette: Apple ]

[Bazs]

Jajj, te jány, most ezután hogy kerekítsek ide énis egy szép hosszú beszámolót? Nagyjából így történt minden, s ami a lényeg, Sárga komával megbeszéltük minden rendezetlen ügyünket, úgy, mint a múltkori víztartály, ami mellett most sikerült mindenféle hisztéria nélkül elhaladni, valamint az említett patak, ami 2-3 hónappal ezelõtt okozott némi gondokat. Szép nap volt ez, na.B

[Apple]

---OFF---Bazs, bocse, de én is igen-igen igyekeztem, hogy elõbb megírjam, mint te ---OFF---

[Porfelhõ]

Elõljáróban: Hajrá Epöl! Éljenek az élménybeszámolók. Szorítsuk nagyon mélyre a Tattersál honlapgyártás gyakorlati teendõit! – Miért jött nekem, vak? – Igen.Még kölyökkoromban olvasta fel jóanyám azt a karcolatot, amely a következõket vázolta. A szerzõ rohant valahova, s befordulván egy utcasarkon, beleütközött egy járókelõbe. Csúnyán rápirított: nem lát a szemétõl? Hova tette a szemét? Amikor a járókelõ elnézést kért az ütközésért, s mentségére azt hozta fel, hogy világtalan.Nem volt ennyire durva a mai esetem, de hasonlóképpen éreztem magam. Egy idõsebb úr lovat tart áprilisig az istállóban. Mappát, a négy éves angol telivért. Néha kijön hozzá, futószárazza, lovagolja.Ma éppen beléptettem a lovat, amikor megérkezett az idõsebb úr, odaállt a pálya szélére és szerfelett csodálkozott azon, hogy "gatyaszáron" van a ló. Azt kérdezte: miért? Ilyet nem szabad csinálni. Csak egy-egy keményebb, kiadósabb munka után szabad ilyen laza száron járatni a lovat. Mert "különben azt csinál a fejével, amit akar" - így az úr.Én meg hetykén odavetettem neki, hogy á, dehogy. S bizonyságképpen megfordítottam a lovat szár nélkül, majd még egyszer ellenkezõ irányban, s foghegyrõl odaszóltam a "tatának", hogy nézze, így is veszi a ló az adást. Elkullogott, majd visszajött a lóval. Megkért, tartsak ellent a nyeregnek, amíg fölszáll rá az egymásra rakott négy raklapról. Fölült, illedelmesen megköszönte a segítséget, majd elmondta, hogy azért kell neki megtartani a nyerget, s azért a raklapról ül föl a lóra, mert 76 évesen az "ember" már nem annyira rugalmas.Hát izé... Onnantól kezdve már nem voltam annyira hetyke gyerek. Sõt öt perc múlva már az istálló környékén sem voltam. Így utólag már nem érzem annyira gázosnak a helyzetet, csak az jár a fejemben, hogy szeretnék én is 76 évesen négy éves angol telivért lovagolni.

[Apple]

hátigen, Porfelhõ Ma, amikor bementem a nyergesbe, csak 3x vágtam be a fejem az oda ideiglenesen felakasztott lófej-szoborba...Ahhoz képest egész egyenesen járkáltam fel-s alá

[Porfelhõ]

Epöl, ez a lófejszobor most hogy jön ide?Télleg nem értem.

[Apple]

Ja, csak megjegyeztem mert kihagytam a beszámo-ló-ból nem te vagy az értetlen, én írtam értetlenül

[Bazs]

Én is szeretném, ha 76 évesen, egy angol telivér hátán érne a halál. Szép halál lenne.

[Zsuzska]

Hé, azért ez a bácsi reméljük még le is szállt a paciról... tongue.gif

[Bazs]

Na én sem úgy gondoltam, hogy rögtön meg kell neki halni

[sandokan]

[url="http://"http://kep.tar.hu/sandokan/index.phtml?aid=27519096"]http://kep.tar.hu/sandokan/index.phtml?aid=27519096[/url]Talán sikerül bemutatnom egy-két Bronco fotót a hétvégérõl?

[Zsuzska]

Jól láttam, hogy a packón NEM westernnyereg van?

[sheriff]

Rögtön megüt a guta a tipi miatt! :mad: Rögtön belehalok a röhögésbe Brandy? angol nyerge miatt!