3293 válasz a témához

[Cavalier]

Eljutottunk ide is, 23 év után, hogy már nincs lovam, egy se. Mirage nincs már pár éve, Marvin se pár hete. Nem is lesz már, úgy néz ki, nem akarom, nem tudom még egyszer (újra és újra) végignézni, hogy betegek lesznek és elfogynak. Aztán méltatlanul elviszi egy dögszállító autó, vagy beletoljuk egy gödörbe. A kutyák is öregednek, Égisz is elment idén tavasszal, a többieken is már látszik a kor. Nem tudom, más hogy bírja ezt, én egyre kevésbé, leginkább sehogyse. Meg lehet próbálni valahogy eltávolodni tőlük, csak baromira nem fog sikerülni, hiába tűnik úgy pillanatnyilag. 
A másik fura meg az, hogy az is vagy tíz éve elmúlt, hogy a fórumra írjam ki az ilyeneket akkor, amikor megtörténnek. Mindegy, remélem már jó helyen vannak, felhőkön vágtatnak vagy az univerzumba ágyazódva boldog energiacsomagokként együtt rezegnek, az biztos, hogy nem nyom nélkül hagyták itt ezt a világot. 

 

 112.jpg   50,35KB   1 downloads

 

[Robi]

Nálam ez valahogy úgy van, hogy amikor elmegy valaki a velem élők közül, akkor bennem keletkezik egy nagy vagy mégnagyobb lyuk. Aztán inkább hosszabb, mint rövidebb idővel ez elkezd összehúzódni de sohasem tűnik el. A mellkasom már olyan, mint egy ementáli sajt, tele kisebb-nagyobb lyukakkal. Ha fájó is, jó ezekbe bele nézni. Aztán egyszer csak összeér az összes és én is csak egy lyuk leszek.

 

Mikor dönteni kell (új jószág, betegség... ) esetén, akkor a lent és a fent küzd egymással. A remény és a ráció. Végül a fent győz, de a lent nagyon makacsul küzd.

Most két új nagy lyukra tettem szert. Három hét alatt két kutyát vesztettem. Küzd bennem a lent a fenttel. Most fog tüzelni a szuka. 8 éves, még egy almot szeretnék tőle, de csak jövőre. A nagy kérdés, hogy tartsak-e meg magam egy szukát a későbbi pótlásra vagy ők már kiszolgálnak engem?

A növekvő korral egyre érzékenyebbek vagyunk, nehezebb "megújulni. Én is elmúltam 17, de a nagykorúság egyik kritériumának még nem felelek meg. Még nem nőtt be a fejem lágya (legalább is a családom és sok más szerint). Szerencsére. Így még lehetnek terveim, reményeim.

[Robi]

Egy fogadásnak köszönhetjük a világhírű indiánregényeket

[Robi]

Így élnek a szabadság igazi vándorai

 

[Robi]

[Robi]

Régi idők pusztuló tanyái a Jászságban

[Robi]

Matula bácsi világ életében öreg volt, mégis rosszul öregedett

 

[Robi]

"Kevéssé ismert, hogy a városnak tömegesen lettek az ostrom alatt új, addig nem látott lakói. A magyar hadsereg ellátó oszlopai fogatoltak voltak, és a gyűrűbe szorult két német SS-lovashadosztály szintén rengeteg lovat tartott állományban. A városba az ostrom során így legalább 40 ezer ló került, és az ő sorsuk is rendkívül tragikusan alakult."

[Robi]

Az egyetlen magyar kocsmatemplom, ahol néha még a pap is koccint egyet

[Robi]

Próbálták civilizálni, de István a mocsarat választotta

[Robi]

Álmodtam. Így 17 felett már van a múltból minek keverednie.

Matematika felmérő, amit a harmadikos tanítónő tartott, pedig már legalább 12 voltam. Több feladatlap, köztük egy színes, fényes, nyomtatott csík több apróbb feladattal. Az első néhány szokás szerint könnyedén ment, aztán egynél megakadtam:

Írja fel (így magázódva, ami akkor nem volt szokás velünk szemben) a 7000-t római számmal.

Különböző variációk forogtak a fejemben, de az 5000 jele csak nem ugrott be. Annyira felpörgetett, hogy fel is ébredtem. Akkor sem sikerült megfelelő megoldást találni. Bekapcsolom az ámítógépet segítségül. Megnyugodtam, a hiba nem csak az én készülékemben volt.

Már nem tudtam újra elaludni, így a lovak kaptak egy korai etetést.

[Robi]

„Lehet, hogy mindig Győrben volt a püspök, de Sopronban voltak az Esterházyak.”

[Robi]

A világhírű magyar földrajztudós elveszettnek hitt fotóhagyatéka mutatja be, milyen volt száz éve a világ

 

A korondi patak szakadéka a parajdi sóhegyben

[Robi]

A boltosok nem szolgálták ki, senki nem patkolta meg a lovát, és minden alkalmazottja sztrájkolni kezdett – így született meg a bojkott kifejezés