Az úgy kezdõdött, hogy felkeltem péntek reggel 7-kor (tudom, ez még nem a világ, ennél korábban is kelhettem volna;)) Majd egész pontosan 41,5 óra ébrenlét után el is juottam oda, hogy aludjak!
Ámde, ez még önmagában nem is lenne gáz, csakhogy amit én ezalatt a temérdek idõ alatt mûveltem, gondolok itt úgy a 30-35. órák környékére. Hazaértem szombaton dél körül, és késõ délután elBKV-ztam barátnõmhöz, mert együtt mentünk ki a telkükre, hogy ott alszunk, meg dumálunk egy nagyot. Igazából nem tudom, hogyan tettem meg ezt az utat, még akkor sem voltam teljesen magamnál, mikor elsétáltam egyik megállótól a másikig, csak arra ébredtem fel idõnként, hogy a fejem ültömben hatalmasat dörren a buszmegálló plexi falán, amint hátracsuklik, vagy félig leestem már a buszon az ülésrõl. De nem baj, én jól viselem a szánakozó és rosszalló tekintetek tõrdöféseit, az öreg nyanyák meg különben sem tudják, mi okom volt nekem nem aludni elõtte!
Na jó, egy nagyon éber pillanatom volt, pont jókor: amikor átrohantam az autók elõtt, hogy elérjem a villamost!Na, a következõ gáz éjjel, olyan fél1 körül volt, amikor barátnõmmel úgy döntöttünk, hogy na jó, mostmár aludjunk, mert õ is fáradt volt, én meg persze nem, dehogy is. Namármost, én elõtte közöltem a csajjal, hogy remélem nem fogok beszélni álmomban. Hozzáteszem, nemtom, miért mondtam, mert beszélni nem szoktam, csak amikor alvajárok, de olyan már régen volt. Eme kijelentésemet mi is követhette volna, mint az, hogy az egész éjszakát hangosan végigpofáztam! Persze én semmire sem emlékszem belõle, és arról meg lövésem sincs, hogy miket álmodhattam, amik ezeket a dolgokat szülték. De reggel az egész család felvilágosított, hogy milyen vicces voltam.
Idézek magamtól: "Hahaha, nagyon vicces volt b@+!" vagy "Hát nem érted, kicsim, hogy nem tartozol ebbe a társaságba?!" (ezt gúnyosan kell elképzelni, szóval a "kicsim" az olyan lenézõ jelzõ ebben az esetben) vagy "Neeee, sicc innen!!!" (valami macska lehetett a háttérben). Hm, egy dolgot azért sajnálok; hogy én nem voltam jelen (mármint tudatilag)!
A szerencsés helybéliek igazi burlesk jelenetet láthattak... Na jó, nem, annyira nem volt vészes, de nem bírtam nyeregben a tetejéig. Vígasztal, hogy apám már lejjebb feladta ;) Aztán egyenesen mentünk jó sokáig, és bár kissé olyan érzésem volt, hogy nem is tudok biciklizni (ez lehet, hogy a csálé kormány hibája), nagyon jól elvoltam. A következõ vicces rész akkor következett, amikor hazfelé le kellett menni a hegyen. Kb 3 utcát utasítottam vissza (amiken mellesleg lóháton bármikor lemegyek), mire végre rávettem magam, hogy lekerekezzek az egyiken. Ezen viszonylag gyakran lóval is járok hazafelé menet, de nem tûnt még soha ilyen meredeknek, és ilyen hosszúnak! Egyenes menetben nem is tûnt fel, hogy a fékem már nem a régi (bár jól fog, de akkor is, olyan bizonytalannak érzetem - akárcsak magamat 
), a hátsó nem sokat ért egymagában, így igénybe vettem az elsõ fékemet is, amirõl meg tudni kell, hogy olyan szinten nyikorog, hogyha valaki az én ablakom alatta adna ki ilyen hangokat este 9-kor, tuti fejbelõném! Pláne, hogy emellé én is végigszenvedtem az utat, hogy tériszonyom van, meg ugye a fékem nem fog csak úgy hirtelen eldurranni, stb... Mikor végre leértem, fellélegeztem, majd jó hangosan elnézést kértem az utca lakóitól és további jó éjszakát kívántam 
Szóval jót bicikliztem.(ezt a sztorit elõször a Naplóba szántam, aztán rájöttem, hogy tök égõ, úgyhogy itt a helye... hiába, ez rám vall)
