2021 válasz a témához

[Steve79]

Jucuus semmi gond. Azt én követtem el. (Off) De ezek szerint jól sikerült, ha ilyen sokan beszélnek róla tongue.gif ;)

[jm-horseman]

Helyzetjelentés Kecskemétrõl:Tegnap este óta folyamatosan esik az esõ, de most végre úgy néz ki, hogy nem csak 5 percre hagyta abba. A gyönyörû füvünk, amit most vetettünk sártengerré változott, ha a betoncsíkról véletlenül lehajt az ember kocsival, akkor beleragad a sárba. És egyre csak zuhog és zuhog. Ma reggel hajnali 1/4 háromkor arra ébredtem, hogy a tetõablakot slaggal locsolják. Aztán rájöttem, hogy "csak" az esõ esik. Tiszta melankolikus ez a szürkeség, meg ez a folyamatos kopogás, de megvan a maga hangulata. Szerintem az esõ nagyon szép dolog, de csak mértékkel. Ennek hatására írtam a következõ verset: Esõ A réten, hol zöld a fû, Arra jártam éppen, De fejem felett felhõk Szürkéltek az égen.Majd szitálni kezdett,Hullt az esõ, melyetTalán egy égi szentA földre pityergett.Csak egyre erõsödött,Zuhogott már régen,És én csak ott áltam,Ott álltam, és néztem.Mert csodáltam az esõt,A természet adta.Kincs, melyet az emberekSzéjjel nem oszthatnak.Ázott a föld, a rétenMély pocsolyák lettek,De csak nem hagyott alább,Ömlöttek a cseppek.És megöntözött mindent,Mindent, mit csak látott.Fát, füvet, és bokrokat,Mezei virágot.De kezdett elcsitulni,Lassan elállt végre,S a távolban megjelentEgy szivárvány képe.Nesztek! Így kell verset írni!

[jm-horseman]

Na mivan? Elájult mindenki? Miért nem fikáztok mi? gyerünk gyerünk!

[Porfelhõ]

Kezdjem, csak úgy kutyafuttában, minthogy öt perc múlva szekrényt kell rakodnom? akkor kezdem:A zöld szürke párosítás jó. A szürkéll két l. A (réten) a fû zöldell úgy általában, tehát a megállapítás közhely, mondhatni bárgyú. A "pocsolyák lettek" megfogalmazás magyartalan, a magyar nem használ segédigét, ez angolszász beütés, s ezt a formaiság oltárán sem szabad feláldozni. Mármint az elvet, h. nem élünk a segédigékkel. A csepp nem ömlik, hanem csepeg, pötyög, pöttyen stb. Ez képzavar. Nem lát, pláne! Értem én, hogy a megszemélyesítés költõi eszköz, de ez itt nem lehet az. A felhõre jobban illett volna, találóbb lenne.Ezzel együtt igen kedves vers. Tetszik. Ezért szántam rá ennyi idõt. Ismered Karinthy Szabolcska Mihály átiratát az Így irtok ti-bõl? Tudod:"Egyszerû, de tiszta nóta,amiket én dalolok..." S a drámai tömörségû mondatok félreértésének elkerülése végett (ez is magyartalan): szeretettel: Prflh

[Zabocska]

Wadóc!Alapvetõen tetszik a vers. Nagyon szépen fejezed ki magad. Ám a rím-ritmus dolgon lehetne még mit csiszolni, mert az enyhén zavaros. Van valami nyoma, de nem dolgoztad ki pontosan.Amúgy az alapgondolat, a tájképek és úgy összességében az egész szerintem .maugly!Tetszik a vers, ha nem is saját, örülök, hogy megosztottad velünk. (Bilbo jut róla eszembe- már akinek mond ez valamit)jm!Látom, nagyon szorgos vagy. A gondolat nagyon aktuális, nem rossz, de abban igaza van Porfelhõnek, hogy a szóhasználatod nem valami érzékletes. Viszont a gondolatmenet nálad is és Wadócnál is jó. (jm! Az elsõ 3 versszak 1. soraiban a fokozás szándékos volt? Mert jó.)Porfelhõ!Te eredetileg is magyartanár vagy vagy csak elõléptetted magad?

[Porfelhõ]

Zabocska!Nem. Nem.

[Wadóc]

Zabocska!Köszönöm. Direkt hagytam ilyen zavarosra, így jobban kifejezhetõ vált (legalább is szerintem) a nyugodtság-nyugtalanság-megbékélés a sorok áthajlításával és a rímek mellõzésével.

[Szellemlovas]

Nesze nektek egyTüneményA távoli napnak egy vakító sugaraföldre szállt,mikor tiszta vizû, hegyi patakrandevúra hívta.Jókedvüket simogató, langymelegszellõ dagasztotta,s végül hûvös leheletû, nyári éjszakavitte õket csókba.Ölelkeztek, mint hajlongó fûszálakszélfútta réteken.Újra és újra egymás fölé kerültek,úgy csodálták a tiszta, kék eget.Mikor együtt voltak, mikor együtt nevettek,velük volt minden, ami jó, s minden rossz félreállt.Ugye így lettél? Ugye így születtél,te különleges, szép leány?2004-05-30

[Lombardo]

Gratula! Ez nagyon szép!

[Zsubaba]

Szép! Biztos örült az, akinek írtad! ;)

[Szellemlovas]

Has (hát-tal nem kezdünk mondatot) igen.Nem sok ideje ismerem, de nagyon közel került hozzám. Hálás is vagyok neki, amiért hosszú idõ után újra tudtam írni.Örülök, hogy nektek is tetszik, ha lesz újabb közkinccsé teszem. Igérem!Szia mindenki!

[Porfelhõ]

Lennék kicsit ünneprontó Szellemlovas verseivel kapcsolatban. Ha már fórum, oszt' csak úgy be lehet pofázni mindenbe tét nélkül. Nekem az a bajom velük, hogy túlságosan is dirrektek. A szerelmes versek halála - szerintem, szigorúan csak szerintem, tehát ez az álláspont nem megmásíthatatlan posztulátum! - a direkt fogalmazás. A csókolsz, csókollakra gondolok pl., vagy az ölelésre - mert, hisz a szerelemben ezek a "tevékenységek" evidenciák, minek külön leírni õket, amikor a képzet szinte automatikusan kapcsolja ezeket a cselekedeteket a szerelemhez?Az indirekt fogalmazásra, mert hirtelen nem jut jobb eszembe, talán József Attila Kopogtatás nélkül címû versébõl lehet a legszemléletesebb példát kiragadni. Õ azt mondja: "szalmazsákomra fektetlek, porral sóhajta zizegõ szalma.Mondhatná azt is:szalmazsákomra fektetlek, ölellek, csókollak,ölelsz és csókolsz" - de hát nem mondja, mert túlontúl triviális, közhelyszerû lenne.Másik példát is hoznék, ha szabad, az általam egyáltalán nem kedvelt, s nem igazán a költõi parnasszus csúcsát ostromló költõtõl, Eörsi Istvántól. A Szerelmes nimfa levelében ez áll:"Csak arra vártam, Jupiterre mondom,hogy mennykõ módjára vágódjál belém,fénycsíkot írva méhem éjjelén" - ez tulajdonképpen már kimeríti az irodalmi pornógráfia fogalmát, s inkább direkt, mint indirrekt megfogalmazás, ám nem lépi át a trivialitás határát.Ami fontos: nem bántólag írtam, s nem is biztos, hogy igazam van. Ki tudja kifürkészni a szerelem és a költészet titkos rejtekútjait? Egyszerû halandó biztosan nem.

[Szellemlovas]

Köszönöm az észrevételt.Mostanában "direkt" nem írok szerelmes verseket. Egyébként a szerelemben nem léteznek közhelyek. Mármint az igaziban. Az emberek 90%-a még a szerelem szót is kiröhögni való közhelynek tartja.Ez meg az én véleményem.Személy szerint inkább vagyok ilyen, mint olyan. [ Június 07, 2004, 19:22: Az üzenetet átszerkesztette: Szellemlovas ]

[Berni]

Mazeppa(számlálhatatlanadik levél a túlsó oldalra, most épp kicsit mérgesen)Kíhûlt vágy - oszló lótetem. Üldözött, bukott Kentaur,Hiába vágtattam vadul, most holdfény csillan véremen.Álmomban szilaj méneden szálltam,Ma már úgy érzem, büntetés. Elkerülhetetlen küldetés.Megfogtál, megbéklyóztad gyors lábam.Sorsod eleven árnylovasa lettem, ostorcsapásodra riadtan szállt a kín.Most inaszakadtan, véres orrlikain utolsó lehellet s keselyûk felettem.Horpaszán tajtékos, hullámzó remegés.Rettegõ, öngyilkos futás.Bevégeztetett. Utolsó rúgás.Párásan fojtó, átizzadt lebegés.Megtört szemében holdnak tükre, tágra nyílt csillag-tó.Kiszáradt, kicsorbult, múlandó. Eltûnik, szétoszlik - talán örökre.Õrült száguldásom gyengeség bosszúja.Istállót, féket nem ismerõ, ember-nem járta szellem-puszták lova.Elfogtad – elfogtál. Fegyvered lettünk értem és ellenem.Miért gondoltad, csak nekem kell kulcsra zárnom hûlt helyed?Karodba kaptál s felkötöttél…Célhoz adtál még nem járt utat - már semerre sem vezet, mutat Eladtál, kiátkoztál, megöltél„Én fekszem itt a kihûlt földön…” – álmunk szobor-merev dögén,Elrejt, beborít a sötét.Megrémít, nehogy csendjébe törjön, ki eloldná véres csuklóm ágait…Elnyírná köteled, mert magamat fojtom minden mozdulattal.Még bízom, kibontom csomódat, itthagyott szerelmed szálait.Éj-takaró alatt várom, bárki jöjjön…Már nem téged – más kell, egy új isten-ember.Vertél már eleget megvakult szemeddel.Talán akad élõ rám-ítélt a Földön…Ki bír a kötéllel, nem taszítja ló-dög,Vezérré tehet majd egy új életemben.Átölel, hogy létem végre elfeledjem.Ám de ha nem jön el – elvisz majd az ördög!(Róna István emlékének)

[Apple]

Nem az én versem, de én kaptam (vajon kitõl ) Utólagos engedelmével:Mi a mi szerelmünk? - Ki tudja?Kit ölelt már ki úgy,Mint ahogy te fonsz karodba,S mint tartalak szorosan fogva én;Ki tudja, mi a mi szerelmünk?Kinek csiklandott bõrén a csók már úgy,mint nekem ajkad nyomán,Mint mikor lehelletem siklik nyakad vonalán?Mi a mi szerelmünk másnak?Kik adták úgy szívük zálogba egymásnak,mint nekem halk becézõ hangod,S ahogy én füledbe súgok...(2003. szept. 9.)

[Apple]

Homokba írtam kedvesem nevét (Edmund Spenser)Homokba írtam kedvesem nevét,de jött a hullám, s rajzom elsöpörte.Leírtam újra minden betûjét,de jött a dagály, s munkám eltörölte.Hiú ember, hiú vágy -szólt pörölvea lány - megfogni a pillanatot,hisz magam is így omlok egykor összeés nevemmel együtt elpusztulok.Tévedsz! -felelte- híred élni fog,ami porba hal, az csak földi lom,szépséged a dalaimban lobog,s dicsõ neved a mennybe fölírom.S ott szerelmünk, bár minden sírba hull,örökké él, s örökké megújul.

[Apple]

idézet:

---

Eredeti szerzõ: Berni: "Én fekszem itt a kihûlt földön" [/QUOTE]Hmm, csak nem egy Republic-idézet? Egyébként szép vers, bár nekem kicsit nyomasztó.

[Porfelhõ]

Berni, az állam leesett, Istenemre mondom! Így: Gondolkodtam, kihez lenne leginkább mérhetõ (hülye reflex ez, tudom), Kassákhoz-e, vagy Nagy Lászlóhoz (az idézet tõle és nem a Republictól származik, az együttes csak felhasználta N. L. versét egyik dala epilógusaképpen), de semmihez nem mérhetõ, illetve igen, önmagához, s ettõl olyan, amilyen. Illetve ettõl az, ami. Vers. Minden, minden szempontból. Köszi, hogy adtad!

[Porfelhõ]

idézet:

---

Eredeti szerzõ: Szellemlovas:Egyébként a szerelemben nem léteznek közhelyek. Mármint az igaziban. Az emberek 90%-a még a szerelem szót is kiröhögni való közhelynek tartja.Ez meg az én véleményem.Személy szerint inkább vagyok ilyen, mint olyan. [/QUOTE]A szerelemben valóban nem léteznek közhelyek. Ez így igaz. De a szerelemnek, mint jelenségnek a közvetítése válhat közhelyszerûvé. Tehát nem maga a szerelem, hanem a közvetítés válhat azzá, ami két külön dolog. A másik meg, ha az ember versel, nagy ívben kell tenni rá, hogy ki mit gondol verse tárgyáról. Mitévõ lett volna Petõfi, ha azok véleményére adott volna, akik pokolba kívánták a forradalmat? Szegényebbek lennénk egy igazi forradalmi költészettel pl.

[Zabocska]

Berni! Bár a ritmus dolgában nem ártana kicsit alakítani, de szerény véleményem szerint: a téma és a kifejezésmód maximálisan kárpóltol a dologért. :Sajnos nincs olyan szörnyecske, amelyik jól illusztrálná a tisztelettel adózást.: ;) Nagyon- nagyon tetszik!!!!!!Szellemlovas! Szerintem fejlõdsz. Bár tényleg nem ártana némileg burkoltabban írni (az úgy valamivel még mûvészibb), de tetszett.

[Berni]

Köszönöm azoknak, akiknek tetszik, van pár versem, gondoltam, felrakok ide én is egyet, ki mit szól hozzá. Még kettõ van, amit nagyon szeretek, meg még pár, ami sajnos facsarós, rakok még kettõt, most már kíváncsi vagyok, ehhez ki mit szól...éhezés – halotti tor(in memoriam R.I.) „Csontig vetkõztem, beengedtelek bordáim közé, lásd magad, s mondtam, csak mondtam, már nem is neked, hogy te is milyen messze vagy, s hogy még messzebb a szép szavak, s hogy nincs tovább, de mint holt kráterek torkába, még besüt a nap, hogy jobban lássam, ami elveszett, s te, mint ki múzeumban lépeget, mustrálgattad a csontokat, elképzelted, hogy te a föld felett, én meg máris a föld alatt, s mikor magadra hagytalak, néztél rám, mint eleven feszület.” (Bertók László – Eleven feszület)megkínáltál magadból - s jóllakván azon kaptam magam, elmentél,csak ízed – illatod maradtesztelen habzsoltam, belédrágtam tudatlan önmagam,hittelen aszkéta böjt után – mohón magához ragadtemlékszel? fintorogtam mikor elõször számba vettelek, undorral köptelek ki majdnem,csak nyeltem élvezetlen, ittam rá egy-egy korty véredet,gondoltam, így megmaradsz bennem – de jaj, nem!néha rágós voltál s keserû – máskor legédesebb mannám,s egyszertõl csak minket éreztem – szerettelekélveztem minden ízedet, karodban ébredõ reggelek, nem benned éltem – csak neked, mégis eltemettelek…elfogytál – halálba martalak, módszeresen csontig rágtalak,ne maradj másnak! önzõ étvággyal felzabáltalakarcom lágy hajadba fúrtam, fejed meglékeltem éles két szememmel,tekinteted mögött kerestelek – már nem találtalakszéttrancsíroztam melledet – most épp bordáid közé vájok,életre pumpállak ujra, tudom! annyiszor csináltam…majd összeraklak ismét, meggyógyulsz belõlem,van mibõl - hisz léted oly sokszor falánkan magamba zártam…és szólok majd – ébredj, kedves… – illetve szólnék, de nem megy…tévúton akad meg az utolsó falatbordák vas-ketrece nem enged, fuldokló szívedet bezárja,elapadt, éltetõ vérfolyó – rég megittalak,megfáradt szemedbe nézek, csontvázujj csúszik torkomba,hogy mentsd magad,hogy itthagyj, okádjak, többé már ne fájjak, belõlünk többet ne kívánjak,és elfelejtsem, hogy megkóstoltalak…idegkötéltáncostükörjégen táncol kristályból metszett pengeélentétován lép - húsbavág mélyenha futva jár elolvad egészennem tudni bûnös vagy vétlenengedelmesen hittelekde mégsem

[Berni]

Amúgy nem az én mûfajom (hú, ez kicsit felfuvalkodós kifejezés) csak néha rámjön...

[Jucuus]

Ezt most kreáltam:Vágyom egy barátra, ki Mindíg boldogan vár.Vágyom egy barátra, ki csaholva fogad, felugrál.Vágyom rá, hogy órákat sétáljunk, vágyom, Hogy a fûben heverve pihengessünk.Fark csóválással jelzi örömét,Õ az én kutyám lenne, csak nem engedik...

[Porfelhõ]

Jucuus, csak hogy fájdítsam a szívedet! Dsida Jenõnek "megengedték", hogy legyen kutyája, jókat is sétáltak! Az öt részes lírai riportjának ez a "nyitódala": ÚTNAK EREDÜNK ÉS SZERETJÜK EGYMÁST Szép farkaskutya, Tinti, örülj! Leakasztom a szegrõl csörgõ láncodat. Ujjongón, az ölembe ficánkolsz, hátsó lábadon ülve, nyifogva könyörgöd az örvet, nagybundájú nyakadba. A szájkosarat szagolod víg lelkesedéssel, erõs fogaid közt tartod az ostort, mindez a séta elõjele, izgalom és gyönyörûség. Nos, mehetünk... Rövid úton elérjük a városi aszfalt végét, messze maradnak a házak, a kertek, az autók, megszabadítlak a szíj s lánc terheitõl, körülötted tág a világ, szabadon szökkensz fel-alá a mezõkön: gerjed a föld, bujasága, tenyészete sarjad a hévben, erjed a rög dús élete, terjed az illat, elõtör, emberi, állati nyomnak, ezer haragos-levü gyomnak jószaga incselkedve csapong remegõ szimatodhoz.Énmagam is szabadon nyújtózom a tárt levegõben, jó a szivem s tele van derüvel, ropogó kacagással. Szépszemü, drága kutyám, hegyesen meredõ fülü pajtás, hûszivü társ, aki pajkos, fürge, acélos inakkal kísérsz engem, amerre dobál a szeszély: kusza ösvény zegzugain, hegyeken, pipacsos, zizegõ buzaföldön, könnyelmû, fiatal csacsi életem édeni útján, jaj, be nagyon kedvellek, jaj, be vidulva szeretlek!Háromszáz kötetes, gonddal gyûjtött kicsi könyvtár áll a szobámban lásd, az utolsó szálig eladnám, hogyha befogna a sintér s akkora pénzt követelne váltságul, hogy nem tudnám kiteremteni másként, - szálig eladnám, bár szivesen kölcsön sem adok most, nem szeretem, ha zsiros kéz ujjnyoma terped a könyvön. Drágább vagy te nekem, hidd el, valamennyi regénynél; India szobrainál s Hokusai túsrajzainál is, Goethe, Petõfi, Catullus, Arany s Ady verseinél is, mert hiszen élsz s zuhogó, tüzesáramu vér fut eredben. Még nem is említettem, a multkor a könyvkirakatnál félnapig álltam s néztem az "Ars amatoria" kedves címlapját, a sokáig gyûjtött pénz a zsebemben, mégis odább mentem, hogy szájkosarat vegyek, undok szájkosarat, mert "ebzárlat" van, a városatyák így fundálták ki, hogy elkeserítsék városi sétánk perceit és - ó, nincsen elég baj az emberi fajjal, - szájkosaratlan ebekre lesengnek a kajlabajúszu rendõrbácsik a sarkon, amíg vidoran fütyörészve sétafikálnak a tolvajok és betörõk körülötte.Látod-e most már, hogy milyen áldozatos szeretettel érzek irántad, Tinti barátom, elég a bizonyság? Szinte fölösleges is bizonyítanom, érzed amúgy is, hosszu vöröslõ nyelveddel belenyalsz tenyerembe s kéjesen elmordulsz... Ám peckesen és vicsorító foggal jársz, ha veszélyt szimatolsz közeledni felénk a külváros gyanus uccáin vagy az erdei cserjék sanda homályából: feltámad benned a farkas élõ húsba maró, vérengzõ ösztöne, tajték ver ki a szádon, inad feszül ugrani készen a rabló torka felé, hogy felhörgõn tusakodva, halálig védelmezz a merénylõ gyilkos erõszaka ellen.Így jöttél mellettem a multkor is, ugrani készen, távol, a Bükkerdõ bús; elhagyatott, kusza mélyén s nem tudtam mire vélni; mikor lám, zörren a zordon tüskebokor s egy marconaképü cigány kibotorkál, bújva közelg, szeme villog, vállát verdesi göndör nagy haja, meg-megperdül a roppant fejsze kezében. Négy lépésnyire téged is észrevesz: éles, acsargó szemfogadat, felborzolt szõrödet. Ingadozik pár pillanatig, bámul vad, sûrübozontu szemével, végül alázatosan nyûtt szalmakalapja után nyul, "Isten tartsa, tekintetes úrfi!" - morogja s odébb áll.

[Jucuus]

Porfelhõ! Ez nagyon szép.

[Porfelhõ]

A hét végén misztériumjáték zajlott a Börzsönyben. Rózsaszínbõl mélylilába csapott át az égalja, sejtelmesen zúgtak az erdõk, s a felhõk..., a felhõk vad gomolygásban tolongtak a folyton színeváltozó égen. És ekkor éreztem, hogy nekem írnom kell! Alkotni! Teret engedni, utat nyitni az érzéseknek és az érzelmeknek! Megtettem! Úgy törtek fel a gondolatok, mint forró láva az Etna mélyérõl! Katarktikus lelki és szellemi állapotba kerültem, elegyedtem a nyers természettel, az õselemekkel, az arcom beletemettem a szélbe és csak róttam, róttam a sorokat.Ezeket a mély és õszinte érzelmeket foglaltam legújabb versembe, amit most megosztok veletek!IdillJ. R. Tolkien emlékére írta Prflh tündérlény verseÁtlósan a tarka megyén,taktikusan jön egy tehén.Na...? Na milyen?

[Apró Rém]

tündéri költemény

[Porfelhõ]

Köszönöm, köszönöm hû rajongótáborom!

[Porfelhõ]

Engedve a tömeges unszolásnak, ismét közzéteszem egyik legszebb versemet, ami tulajdonképpen egy prelírai korszakom fundamentális alappillérére épített bázismû.U(Négyszakaszos vándorvers, +EXTRÁK)Írta Porfelhõ tündérlény verse1.Nyitott kapu.Sovány batyu.2.Útilapu.3.Pogácsábabesült hamu.4.Nyugati PUElsõ extra(csak elõfizetõknek!)(5.)APU! APU!Második extra(6.)ANYU! ANYU!

[BoKa]

Úristen (ez meg az én versem. Tömör, kifejezõ, és megdöbbenést átadó ) [ Június 15, 2004, 13:31: Az üzenetet átszerkesztette: BoKa ]

[Zsubaba]

Igen, BoKa; Õ az!

[Jucuus]

Írtam 3 db versikét. A kedvencA kedvencektõl eddig mindíg búcsúznom kellett.A kedvencek eddig mindíg elmentek.A kedvencek száma nagy, ménesnyi,A kedvencek velemélnek mindörökké.De egy mindíg marad!De egy mindíg szeret!De egy mindíg várja ölelésemet!De ez az egy is mindíg búcsúzik!Azonban ma van egy, aki mindíg vár!Azonban holnap vár és vár!Azonban Õ marad már! SzellõSzemedbe néztem és hittem,Zavart lelked megnyugodott, végre.Ezekkel a szemekkel beszélgetünk,Látom bánatod, kívánságod,Lelked mutatod, Oh! az enyém, ha lehetnél/vagy...Õ az akit én igazán szeretnék/szeretek.(bocsánat a zavarosságért) HadbánHa valaki látott korábban,Annak lelke, s szeme sírt,De, ha most megnéz,Boldogságot lát, egy új életet.Ám a múltad örökre benned él,Nem felejted el soha, ami Téged ért!

[tokio]

Idegen városUgyanolyan, mint a többi százIdegen országUgyanolyan színes pusztaságTovábbállokAz utcák is megnyílnak nekemIngyen adják mégsem élvezemMár nincs benne semmi izgalomBelülrõl ismerem és kívülrõl tudomFáj, pedig minden rendben vanAkárhol élek én elmennék boldoganMár csak az öledben érzem otthon magamIsmerõs városUgyanolyan, mint a többi százIsmerõs országUgyanolyan színes pusztaságTovábbállokÁllnak az utcák is velemEllenállnak mégis elveszem(Efemer dalszöveg)

[Borcsa]

Porfelhõ mintájára: Weöres Sándor,Sörös vándorNem tom' hogy hol halottam, de nem az én költeményem...

[Borcsa]

Nem tudja valaki véletlen hogy kinek a verse ez?Akkor inkábbel -gat -getekrémületemben.

[Apple]

Mikor melletted ébredek - Millei IlonaMikor melletted ébredek a nyári szél száz verset suttog, táncot járnak mind a lombok. Nézlek. Hallgatom a lélegzésed. Mikor melletted ébredek felröppennek a madarak, álmában is nevet a Nap. Égek. Hallgatom a szívverésed. Mikor melletted ébredek csillagfény vesz körös-körül, mert szerelmünk beteljesül. Élek, mikor testem megérinted.

[Jucuus]

Ez nagyon tetszik. valahogy át tudnám élni...

[Apple]

[kylie]

Mert mindenkit megölünk,akit szeretünk,Tagadni ne is akard!Van úgy,hogy nézés is öl,S van méreg,bókba takart.Gyávák gyengéd gyilka a csók,De a bátrak fegyvere a kard!

[Dé]

Ez nagyon szép!