433 válasz a témához

[Kistáltos]

az igen! nagyon jó! :yeah:

[Mézszín Sörény]

Jégtû léptû téltündér jár kinn a fák között.
Ablakomra, fehér csoda virág költözött.
Ezer csillag, ahogy csillog, hópaplanra ér.
Alvó virág, nyugvó virág, nyár álmot ígér.

10 éves unokahugom írta.

Ebbõl a gyerekbõl még lesz valami. :yeah:

[Sütyi]

Csokonai: A borital mellett Nyelvelnek, barátom, hogy sok borral élek, Kurvanyjok, hiszen én velek nem cserélek. Nekem tereh gyanánt nincsen a lételem, Van borom, pecsenyém, egy-két tál ételem. Senki nem ruházza rám a sobrák nevet, Faszariságomért huncfut aki nevet. Alább írt sem jár a nyakamra ám senki; Ki tart adósának, ki húz a gyepre ki? Azért, hogy nem kapok a gyülevész kincsen, Mégis, jó barátom, semmi bajom sincsen. Azért, hogy a bankót nem gyûjtöm rakásra, Hiszem a jó Istent, mégsem szorít másra. A régi magyarság is eleget itt s ett, Mégis, aki munkált, az koldússá nem lett. Hanem hogy a német a Dunán áltúszott, A sok bolond módi országunkba csúszott. Maskarává tette a szép magyar dámát, Azólta nem tudjuk a pankrótok számát. Ha a szegény Zrínyi már ma feltámadna, Magyar emberekre csak itt s ott akadna. A gárdának fénye itt s ott sugározott, De hogy a némettel együtt bogározott: Az ugorkafán is narancsot keresett, Megbotlott a lába s a porba leesett. A Fáy-, Patay-ház is gazdagabb volt, Míg a magyar szokás belõle ki nem holt. Az öregek minden névnapon báloztak, Ettek, ittak, mégis nem bankrotiroztak. Vagy talán csak szégyen annyi borral élni, Szégyenebb, barátim, magunktól kímélni. Árpád nem szégyelte locsolni a torkát, Mert maga meghívta innya Hubát, Horkát, Szerencsen mindnyájan együtt ivogattak, Az áldomás közbe nagyot kurjantottak. Ugyanott Etele Gyulával végtére Egy nemesest is járt a Lehel kürtjére. Hát én külömb ember lészek úgy azoknál A rettenthetetlen vitéz magyaroknál, Ha magamtól egy-két pohár bort is szánok, Mint némely pénz után járó publikánok, - Nem - baszom az anyja hugyos németjének, Huncfut, aki hódol ocsmány manérjének. Szilágyi napestig szûntelen borozott, Egyszer, midõn Buda alatt táborozott: Az ellenkezõket mégis széjjel verte, Mátyásnak a magyar koronát megnyerte. Igyatok, barátim! igyatok, hiszen mit... Magyar ember kínál, ne féljetek semmit. Buzog még énbennem elhúnyt õsim vérek, Buzog is, még mástól kenyeret nem kérek. Azt pedig nem hiszem, hogy valaha légyen, Mert az igaz magyart nem érheti szégyen. Igyatok, kurvanyja, fiúk! a világnak, Kurvanyjok azoknak, akik minket rágnak Tudok én már annyit oláhúl, mint tótúl, Hogy nem ijedek meg hatlovas hintótúl. Igyatok, barátim! eb, aki nem iszik! Egyikõnk sem iszik, ha a sírba viszik!

[Mézszín Sörény]

[skatya]

Nem tudom, ismeritek-e, vagy volt-e már, nekem egyik kedvenc versem, bár nem túl derûs (de azért megtanultam ám!) A "Ló és ember" c. könyvben volt benne: Elzúgott a csata, a gyõzõ megy tova, Egy lovag maradt csak, a ménje mellett ül, Tévedt lándzsadöfés azt szúrta keresztül, Neki szánták, nézi hogy vérzik el lova. Oly nehéz elhagyni régi hû bajtársát, A már haldoklóra bús tekintetet vet, Lecsatolja róla a páncélt, a nyerget, Hogy megkönnyebbítse végsõ vonaglását. Visszavonulóra szól a kürt legottan, A ménnek még egyszer életre kap lelke, Füleit hegyezi bágyadtan ügyelve, Majd elnyúlik teste a földön halottan. (Lenau)

[Jucuus]

A következõt egy ismerõsöm adatlapján olvastam iwiwen, és nagyon megtetszett. Az ismerõsöm is találta vlahol. Nem érdekel, hogy mibõl élsz Azt akarom tudni, hogy mire vágysz, és hogy mersz-e találkozni Szíved vágyakozásával, nem érdekel, hogy hány éves vagy. Azt akarom tudni, megkockáztatod-e, hogy hülyének nézzenek a szerelmed miatt, az álmaidért vagy azért a kalandért, hogy igazán élj. Nem érdekel, hogy milyen bolygóid állnak együtt a holddal. Azt akarom tudni, hogy együtt tudsz-e lenni fájdalommal, az enyémmel vagy a Tiéddel, hogy vadul tudsz-e táncolni, és hagyni, hogy az extázis megtöltsön az ujjad hegyéig anélkül, hogy óvatosságra intenél, vagy arra, hogy legyünk realisták, vagy emlékezzünk az emberi lét korlátaira. Nem érdekel, hogy a történet amit mesélsz igaz-e. Azt akarom tudni, hogy tudsz-e csalódást okozni valakinek, hogy igaz legyél önmagadhoz, hogy el tudod-e viselni az árulás vádját azért, hogy ne áruld vele saját lelkedet. Azt akarom tudni, hogy látod-e a szépet, még akkor is, ha az nem minden nap szép, és hogy Isten jelenlétébõl ered-e az életed. Azt akarom tudni, hogy együtt tudsz-e élni a kudarccal, az enyémmel vagy a Tiáddel és mégis megállni a tó partján és azt kiálltani az ezüst holdnak, hogy "IGEN"! Nem érdekel, hogy hol élsz, vagy hogy mennyit keresel. Azt akarom tudni, hogy fel tudsz-e kelni egy szomorúsággal és kétségbeeséssel teli éjszaka után, fáradtan és csontjaidig összetörten, hogy ellásd a gyerekeidet. Nem érdekel, hogy ki vagy és hogy jutottál ide. Azt akarom tudni, hogy állsz-e a tûz középpontjában anélkül, hogy visszariadnál. Azt akarom tudni, hogy mi tart meg belülrõl amikor minden egyéb már összeomlott... -Oriah Hegyi Álmodó öreg indián

[Mézszín Sörény]

Egy napon a mester a következõ kérdést intézte tanítványaihoz: -Miért kiabálnak az emberek, amikor veszekednek? -Mert kijönnek a sodrukból - hangzott az egyik válasz. - De miért kiabálsz akkor, ha a másik is a te oldaladon áll?-kérdezte újból a mester. -Azért kiabálunk, mert azt akarjuk, hogy a másik hallgasson meg minket -válaszolt egy másik tanítvány. A mester erre tovább kérdezett: - És ezt nem lehet halkan elérni? Még sokféle válasz hangzott el, de egyik sem gyõzte meg a mestert. Végül kitört belõle: -Tudjátok miért kiabálunk, amikor haragszunk valakire? Az a helyzet, hogy amikor két ember haragszik egymásra, a szívük eltávolodik egymástól.Ennek a távolságnak a legyõzéséhez kiabálniuk kell, hogy meghallhassák egymást. Minél jobban haragszunk, annál hangosabban kiabálunk, hogy szót érthessünk egymással. Másrészt, mi történik akkor, amikor ketten szerelmesek egymásba? Õk nem kiabálnak, hanem szépen csendesen beszélnek. És vajon miért? Azért, mert az õ szíveik közel vannak egymáshoz.Egészen kicsi közöttük a távolság. Néha oly közel vannak egymáshoz, hogy suttogniuk is elég. És amikor a szerelem a legmélyebb, suttogniuk sem kell, elég csak hallgatniuk egymást. A szívük megérti egymást. Ez történik akkor , amikor két egymást szeretõ ember közel kerül egymáshoz. Befejezésül a mester a következõket mondta: -Amikor vitatkoztok, ne engedjétek, hogy a szívetek eltávolodjon egymástól, ne mondjatok ki olyan szavakat, amelyek még jobban eltávolíthatják õket, mert elérkezik a nap, amikor a távolság olyan nagy lesz, hogy többé soha nem találjátok meg az egymáshoz vezetõ utat.

[Mézszín Sörény]

"Az igazság hirdetése csak azok feladata lehet, akik az igazságot ismerik. Viszont, akik ismerik az igazságot, és annak hirdetését elmulasztják, azok nemcsak az igazság, de a jövendõ ellen is vétkeznek, mivel a jövendõ egészséges és bölcs kibontakoztatása szempontjából az igazság széles körû ismerete nélkülözhetetlenül szükséges." (Wass Albert) HUN IMÁDSÁG (Õskeresztény vers) MIATYÁNK ISTENÜNK BENNÜNK VAN ORSZÁGOD. ELÕTTÜNK SZENT NEVED, S TÖRVÉNY AKARATOD. MINDEN NAPUNK GONDJÁT, MAGADON VISELED. BÛNEINKET, MINT MÁSNAK, NEKÜNK ELENGEDED. TE KEZED VEZET KÍSÉRTÉSEKEN ÁT, S LEFEJTED RÓLUNK A GONOSZ JÁRMÁT. TIÉD A NAGYVILÁG ÖSSZES HATALMA, ÜDVE, MINDÖRÖKTÕL KEZDVE, LEGYEN MINDÖRÖKRE! “Valójában semmit sem birtokolsz, csak õrzöl egy darabig. S ha képtelen vagy tovább adni azokat, akkor azok birtokolnak téged... Bármi legyen is a kincsed, úgy tartsd a markodban, mintha vizet tartanál. Mert ha megszorítod eltûnik. Ha kisajátítod, tönkreteszed. Tartsd szabadon és örökre a tiéd marad..” (Buddha) Egy öreg Cherokee indián meséli az unokájának, hogy nagy harc dúl a lelkében, és ez a harc két farkas között zajlik. Az egyik gonosz és tele van dühvel, irigységgel, bánattal, fájdalommal, arroganciával, önsajnálattal, bûntudattal, kisebbségi érzéssel, hazugsággal, hamis büszkeséggel, felsõbbrendûséggel. A másik jó és tele van békével, örömmel, szeretettel, alázatossággal, reménnyel, szerénységgel, jósággal, kegyességgel, bõkezûséggel. Az unoka kis gondolkodás után megkérdezi: "és melyik farkas fog gyõzni"? Az öreg azt válaszolta: "amelyiket etetem."

[Mézszín Sörény]

Himnusz az Élethez Az Élet egyetlen esély - vedd komolyan! Az Élet szépség - csodáld meg! Az Élet boldogság - ízleld! Az Élet álom - tedd valósággá! Az Élet kihívás - fogadd el! Az Élet kötelesség - teljesítsd! Az Élet játék - játszd! Az Élet érték - vigyázz rá! Az Élet vagyon - használd fel! Az Élet szeretet - add át magad! Az Élet titok - fejtsd meg! Az Élet ígéret - teljesítsd! Az Élet szomorúság - gyõzd le! Az Élet dal - énekeld! Az Élet küzdelem - harcold meg! Az Élet kaland - vállald! Az Élet jutalom - érdemeld ki! Az Élet élet - éljed! (Teréz Anya)

[Taxis]

És írja meg, hogy nagyon hosszú volt a tél, de most már vége van, és a juhok is bárányoznak már, és... és írja meg, hogy én is várom már, hogy visszajöjjön onnét... és hogy... lehet, hogy ott minden sokkal szebb, mint itt, de itt most már tavasz van, ezt írja meg, hogy tavasz van, és... a virágokról írjon neki, meg a madarakról, meg hogy este... írja meg, hogy egy kis ökörszem fészket rakott a tûzifa között, és máshonnan kell vegyem a fát, és hogy már csak õ hiányzik egyedül... ezt írja meg, Birtalan bácsi. Hogy már csak õ hiányzik egyedül.

[Kistáltos]

"Az állatok között is vannak elõkelõ lények. Van állati nemesség is - s ez csaknem vigasztaló, mikor mindenfelé a nyáj uralkodik és tenyészik." ( Márai S.)

[juice]

Sebek "Nagyon sok súlyos sebet meggyógyít az idõ és viszont sok jelentéktelen seb idõvel fajul halálossá. A téged ért bántalmakat bízd az idõre és igyekezzél elfelejteni, de siess jóvátenni a legkisebbet is, melyet máson ejtettél. Vigyázz! Amit megbocsátasz az el van intézve, amit megbosszultál az befejezetlen dolog, mely idõvel halálossá válhat. Sokszor eszembe jut egy ismerõsöm mondása: ,,Örökké fáj, hogy bosszút álltam és örökké szégyeltem, hogy azt megbocsátották nekem." (Szenthelyi-Molnár István)

[PozitívFeri]

"Fórumisták között is vannak kivételek" Positivus Frankus római költõ

[LANDGRAF]

Senki sem hazudik, csak tetteti,hogy nem lát!

[Gabo]

„Aki álmodozik, az nem él, s nem is tud élni, mert a fantáziájában kiéli magát.” „... szerintem mindannyian tudjuk mit jelent félni. A bátorság azonban azt jelenti, hogy félek, de mégis azt csinálom, amit akarok; tehát a félelem nem lesz a tanácsadóm. Majdnem olyan, mint az a helyzet, amikor esik az esõ vagy havazik, és mégis elmegyek oda, ahová akarok, csak felöltözöm. Az érzelmek, különösen a félelem, olyanok, mint az idõjárás. Ha valaki úgy kezeli az érzelmeit, mint az idõjárást, tehát van egy érzése, de annak ellenére megcsinálja azt, amit akar, az az ember bátor.” „A szabadság, a szabad akarat, hogy mit kezdünk azzal, amink van.” „Mondjuk, az élet az olyan, hogy én itt állok, és millió labda jön felém. Vannak kék labdák, piros labdák, fehér labdák, fekete labdák, mindenféle színû labdák repülnek felém. Ha van egy ideálom, akkor az olyan, mintha azt mondanám, hogy nekem fekete labdák kellenek. S akkor hiába jön felém mindenféle labda, egyik sem kell, várom a fekete labdákat, és káromkodom, hogy olyan kevés fekete labda van, sohasem jön fekete labda! De már egy piros elment, amit elkaphattam volna, vagy tizenöt sárga, meg rózsaszín, meg mindenféle, nekem azonban nem kellenek, mert én olyan ember vagyok, aki feketére vágyik. Tehát, ha az embernek van egy ideálja, akkor rengeteg dolog történhet meg, de õ elsétál mellettük. Észre sem veszi az ilyen kegyeket, mert van egy ötlete, van egy elképzelése arról, hogy neki mi kell, s ki õ, s közben elveszíti azt, amije éppen van, mert valami másért küszködik. Szerintem ez rettenetes dolog. Mikor pedig végre kap egy feketét, akkor rájön egy év múlva, hogy a fekete nem is jó.” (Feldmár András-idézetek)

[Mézszín Sörény]

Rainer Maria Rilke: Oltsd ki szemem Oltsd ki szemem: én mégis látva látlak, tömd be fülem: én hallom hangtalan szád, lábatlanul is elkúszom utánad, és hogyha kell, száj nélkül esküszöm rád. Törd le karom és megragadlak én, szívemmel, mint egy kézzel tartalak, fogd le szívem, agyam dobog hibátlan, s ha lángod agyvelõmbe csap, viszlek tovább, vérem zuhatagában.

[Mézszín Sörény]

Weöres Sándor: Anyámnak Termõ ékes ág, te, jó anya, életemnek elsõ asszonya, nagy meleg virág-ágy, párna-hely, hajnal harmatával telt kehely, benned kaptam elsõ fészkemet, szívem a szíveddel lüktetett, én s nem-én közt nem volt mezsgye-hegy, benned a világgal voltam egy. Álmom öbleidbe újra visszatér - álmom öbleidbe újra visszatér! Alabástrom bálvány, jó anya, életem hatalmas asszonya, szemed Isis smaragd-dísze, tiszta, szép, hajad Pallas bronz-sisakja, színe ép, csak arcodon lett keményebb minden árny, mint délutáni égen vércse-szárny. Elsõ szép játékom, jó anya, gyermekségem gazdag asszonya, a kamaszkor tõled elkuszált, szemem a szemedbe nem talált. Így tûnõdtem: "Mért szült mért szeret, ha örökre élni nem lehet? Énmiattam annyi mindent öl, temet! Mért nem tett a hóba inkább engemet!" A kamaszkor tõled elkuszált, férfi-szívem újra rád-talált, férfi-szívem a szívedre rátalált, megköszön most percet, évet és halált. Álmom karjaidba visszatér, álmom karjaidba visszatér... Erõs ház, szép zászló, jó anya, sorsomnak nyugalmas asszonya. Majd ha cseppig átfolyt rajtam mind e lét, úgy halok az õs-egészbe, mint beléd. Kamarás Klára: Elégia Ott ült az ablak mellett. Emlékszem, varrt szegény. A tû parányi sebet ejtett napbarnított kezén. Tizennyolc éves voltam, ki még semmit sem látott, s megváltani készültem gõgösen a világot. Ahogy anyámra néztem, egyszerre megviláglott: Nem csak kereszthalálért, szürke napok sodráért is lehet valaki áldott.

Edited by Mézszín Sörény, 2009 május 3. - 18:15.

[LANDGRAF]

A jó cselekedetek is karmát szülnek!

[Kistáltos]

Bolond szívem egyre csak zakatol. Néha szeretném, ha megállna - pihenni. De bolond szívem tovább zakatol.

[repüló]

"Isten nem kérdezi meg tõle az utolsó ítéletkor, hogy "ki vagy te?". Isten csak annyit kérdez: "Szerettél, amíg éltél?" P.Coelho-A gyõztes egyedül van

[Babszem]

" Amikor gõgösen hisszük, hogy az életünk a kezünkben van, olyankor szétcsúszhat minden és a pánik nyitja fel szemünk, hogy alázattal legyünk életünk és sorsunk felé.." (iwiw)

[repüló]

Csepeli Szabó Béla - Emberként élni Élni szeretnék, élni, Kis csárdákba betérni, Tiszta asztalnál ülni, Jókedvben elmerülni, Menni, dalolva egyre Nap-aranyozta hegyre, Rónán, erdõkön által, Néhány hû jóbaráttal, Élni: felemelt fejjel, Vívni fergetegekkel, Pásztortüzeknél állni, Kovácsként kalapálni, Leülni hidak alján, Makadámkövek halmán, Élni: félelem nélkül, Esõt várni az égbül, Pirult kenyeret szegni, Folyóknál tekeregni, Eldõlni nagyszerûen, S hemperegni a fûben, Megbámulni a várost, A párától homályost, Õszi avarban járni, Békés egekbe szállni, Óvni Kisfiam, Lányom, S Anyámat: meg ne fázzon!, Élni szeretnék, élni, Fészkembe hazatérni, Lesni a naplementét, Vetkõzõ párom keblét, S úgy ölelni, hogy benne, Õ is örömét lelje, Élni vágyban lobogva, Vénen is mosolyogva, Élni! Emberként szépen, S meghalni hóesésben.

[Kistáltos]

"Ijesztõ, ahogy ezek a faóriások lassan haldokolni kezdenek, tegnap reggel még a koronájuk csúcsán volt észrevehetõ egy kis vörösség, ma már az egész fát átlengi valami rõt szín, mintha bengáli tûz égne a lombjai között. Az ember alázatot tanul a gigászok türelmétõl, ahogy ezek a gesztenyék és platánok az õszt elviselik: moccanás nélkül, egy helyben állnak, s reggelre, mint egy sárga tócsa áll a lábuk körül az éjjel lehullott avar. A növények magánya rettenetes, százszorosa az emberének, és magányos haláluk ezerszer olyan szánalomra méltó. Minden bajunk, gondunk eltörpül itt e fák alatt. Ahogy õk nem tudnak nevetni, úgy nem tudok én sem, és a sorsomat bevárni sem tudom úgy, mint õk. " Örkény István

[Kistáltos]

"A mélybe csak tested merült el, Csak õ tünt el a föld alatt, De lényed lényege ezer felé Szóródva is köztünk marad."

[Taxis]

:( Remélem nem valaki miatt, hanem "csak úgy..."

[repüló]

Egy rövidke világkép (Paulo Coelho - A gyõztes egyedül van): "A nemes célért elkövetett bûn erény, a gonosz célt szolgáló erény pedig bûn." és amiben már régóta hiszek, hogy fenntart, mozgat egy értékes kapcsolatot: "Ewa már a jelenlétével is képes fényt gyújtani a körülötte lévõk lelkében, és ki tudja hozni belõlük a legjobbat, életre kelti õket a múlt hamvaiból, tele ragyogással és reménnyel."

[Kistáltos]

"Mindenki a hegy csúcsán szeretne élni, nem is sejtvén, hogy a valódi boldogság éppen abban rejlik, ahogyan oda feljutunk. " akármelyik kiképzõs topicba is betehettem volna...

[Kistáltos]

Rá kell ébrednünk, hogy éppoly mélységesen félünk élni és szeretni, mint meghalni.

[repüló]

Rá kell ébrednünk, hogy éppoly mélységesen félünk élni és szeretni, mint meghalni.

Jaj annak, aki ezt nem tudja, de világosság annak, aki rájön végre.

[Kistáltos]

Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy szegény, boldogtalan ember. Hosszú-hosszú vándorlás után rátalált a híres, öreg bölcsre, akit régóta keresett, hogy tanácsot kérjen tõle. - Mondd bölcsek bölcse, mit tegyek, hogy gazdag és boldog legyek? - Menj el a nagy tóhoz, és dobd a parton lévõ kavicsokat a vízbe, amíg meg nem találod azt a kavicsot, amelyik meleg. Õrizd meg azt a követ, s akkor gazdag és boldog leszel. Elvándorolt a szegény, boldogtalan ember a nagy tóhoz. Fölvette az elsõ követ, hideg volt, behajította a vízbe. A második is hidegnek bizonyult, azt is a vízbe hajította. Hetek, hónapok múltak, s õ egyre csak dobálta a vízbe a hideg köveket. Egyik nap már alkonyodni kezdett, õ fáradtan hajladozott, amikor a következõ kavicsot fölemelve váratlanul forró meleget érzett kezében. Karja azonban máris lendült a megszokott mozdulattal, és a forró kõ elmerült a tóban... \

[repüló]

Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy szegény, boldogtalan ember. Hosszú-hosszú vándorlás után rátalált a híres, öreg bölcsre, akit régóta keresett, hogy tanácsot kérjen tõle.

- Mondd bölcsek bölcse, mit tegyek, hogy gazdag és boldog legyek?

- Menj el a nagy tóhoz, és dobd a parton lévõ kavicsokat a vízbe, amíg meg nem találod azt a kavicsot, amelyik meleg. Õrizd meg azt a követ, s akkor gazdag és boldog leszel.

Elvándorolt a szegény, boldogtalan ember a nagy tóhoz. Fölvette az elsõ követ, hideg volt, behajította a vízbe. A második is hidegnek bizonyult, azt is a vízbe hajította. Hetek, hónapok múltak, s õ egyre csak dobálta a vízbe a hideg köveket. Egyik nap már alkonyodni kezdett, õ fáradtan hajladozott, amikor a következõ kavicsot fölemelve váratlanul forró meleget érzett kezében. Karja azonban máris lendült a megszokott mozdulattal, és a forró kõ elmerült a tóban...

\

..amire aztán az aranyhal megelégelte az állandó kõzáport és odaúszott a zokogó szegény emberhez. - ha megígéred, hogy nem bántasz többé ezzel a fránya kõhajigálással, teljesítem három kívánságod. De ígérd meg, hogy nem leszel telhetetlen, mert amíg te a köveket dobáltad, mások talán már megtalálták a boldogságot és sajna a készleteim végesek, nekik is kapniuk kell belõle. - A szegény ember bólintott, mit tehetett volna egyebet, ott hagyta a tavat és hazament a kedveséhez, aki már nagyon várta az urát, mellesleg a karja is elfáradt, a kövek is fogytán voltak és otthon már rotyogott a finom bográcsgulyás, amit annyira szeretett.

[juice]

Teréz anya munkatársai a következõ imádság mindennapi elmondásával egyesülnek imában a szeretet misszionáriusaival: Urunk tégy méltóvá bennünket, hogy az egész világon szolgálhassuk azokat az embertársainkat, akik szegénységben és éhségben élnek és halnak meg. Add meg nekik a mai napon a mi kezünk által mindennapi kenyerüket, és a mi megértõ szeretetünk által adj nekik békét és örömet. Uram, tégy engem békéd eszközévé. Hadd vigyem a szeretetet, ahol a gyûlölet uralkodik, a megbocsátást oda, ahol a vétek él. Hogy egyességre hozzam azokat, akik széthúzásban élnek, s az igazságot vigyem oda, ahol a tévedés az úr. Hadd vigyem a hitet, hogy szétoszlassam a sötétséget; a reményt, hogy megszûnjék a kétségbeesés; fényt oda, ahol sötétség az úr; s az örömöt vigyem oda, ahol szomorúság és szenvedés az élet. Uram, add, hogy inkább én igyekezzem vigasztalni, mint hogy vigaszra várjak; inkább én törekedjem megértésre, mint hogy megértést óhajtsak; inkább én szeressek, mint hogy szeretetet igényeljek; mert önmagunkat elfelejtve találjuk meg önmagunkat, és ha meghalunk, azzal ébredünk az örök életre. Ámen

[Kistáltos]

Géczi Edit: Amíg alszol Szemeidre lehelek egy csókot, Csak, hogy álmod csodaszép legyen. "Jó éjt!" Súgok százezernyi bókot, Csak hogy érezd, mennyit érsz nekem. Ajkaidat simogatom lágyan, Hogy édesen aludj, csendesen. Csókolnálak, csak ennyi a vágyam. Nem szabad. Csak nézlek kedvesen. Átölellek, amikor már alszol. Hogy tudd, soha nem vagy egyedül. Nappal szívem szerelmével harcol, De éjjel csak hozzád menekül. Dúdolok, hogy védjelek a zajtól. Hogy ne halld a külvilág neszét. Simogatlak csendben, amíg alszol, Mint anya az alvó gyermekét. És majd reggel, amikor felébredsz Nem leszek ott, ha nyitod szemed Hogy ott voltam, nem tudod, csak érzed, Hogy lélekben ott vagyok veled.

[Mézszín Sörény]

A vak véletlen. Nevezhetjük sorsnak. Sodródunk, mint falevelek, néha összesodor bennünket a szél... Néha jó repülni a széllel, néha zavar, hogy másfele visz, mint vágyunk.

[Kistáltos]

"Az én szívem sokat csatangolt, de most már okul és tanul. Aki halandó, csak halandót szerethet halhatatlanul."

[haha]

"Holott náddal ringat, Holott csobogással, Kékellõ derûvel, Tavi csókolással. Lehet, hogy szerelme Földerül majd mással. De az is ringassa, Ilyen ringatással." József Attila: Ringató “Ez a legnyomorultabb érzés. Mikor hiányzik valaki. Körülnézel, nem érted. Kinyújtod kezed, egy pohár vizet keresel tétova mozdulattal, egy könyvet. Minden a helyén van életedben, a tárgyak, a személyek, a megszokott idõbeosztás, a világhoz való viszonyod nem változott. Csak éppen hiányzik valami. S ha nagyon pontos és figyelmes leszel, ha idejében kelsz és késõn fekszel, ha sokat vagy emberek között, ha elutazol ide vagy oda, ha belépsz bizonyos helyiségekbe, végül találkozol azzal, aki vár. Természetesen tudod, hogy ez a reménykedés egészen gyermekes. Már csak a világ végtelen esélyeiben bízol. Hol keressed? S aztán, ha megtaláltad, mit mondjál neki?… És mégis várod.” (Márai Sándor: Az igazi)

Edited by haha, 2009 augusztus 1. - 14:11.

[nuttella]

József Attila harmadszor is: Hegyes fogakkal mard az ajkam, Nagy nyíló rózsát csókolj rajtam, Szörnyû gyönyört a nagy vágyaknak. Harapj, harapj, vagy én haraplak. Ha nem gyötörsz, én meggyötörlek, Csak szép játék vagy, összetörlek, Fényét veszem nagy mély szemednek, Jaj, nem bírom. Nagyon szeretlek. Úgy kéne sírni, s zúg a vérem, Hiába minden álszemérem, Hiába minden. Ölbe kaplak. Harapj, harapj, vagy én haraplak.

[Kistáltos]

Ez nagyon túlfűtött ...

Edited by kistaltospk, 2009 augusztus 3. - 6:32.

[PozitívFeri]

hurka dal Meleg van! Nagyon meleg van. Ég a zsírom, serceg a pörcöm, jönnek a gázok én nem fázok! Meleg van, nagyon meleg van. Nyílik az ajtó, néma sikoly, megszúrnak késsel. Lekennek mézzel, meleg van, nagyon meleg van! Kifolyik a belem némán szótlanul, nem hagytak engem még soha sótlanul. Már nem sokáig bírja testem, érzem, meleg lesz a vesztem. Meleg van , nagyon meleg.