5186 válasz a témához

[Ferenc]

Na, most Mindenkihez lesz egy kedves szavam / néha nagyon gusztustalanúl viselkedem /MAC: És a zöldkártyával mi van?Haflingi:Ha ez tényleg igaz, akkor máris elplagizálom!Sac:Nagyon jó lehetett. Az iszapbirkozástól eltekintve. Még mindig baromi irigy vagyok azokra, akik terepezhetnek. ;) Cavalier:Te még Nálam is gonoszabb vagy! Pedig Én már két éve nem kapok semmit a jézuskától!Ferenc

[Hajnalcsillag]

Volt már nektek olyan, hogy nagyon rossz volt a lovaglás? Én vasárnap majdnem sírtam annyira béna voltam.Iszonyú fáradt vagyok szellemileg és lelkileg, és ettõl nem tudtam normálisan csinálni semmit.Még az ügetés se nagyon ment...Szegény Bogarat csak kínoztam... :( Legközelebb egy zsák répával megyek, hogy kiengeszteljem.....hüp-hüp(nincs síró smiley)[ 05 Február 2002: Az üzenetet átszerkesztette: Hajnalcsillag ]

[Ferenc]

Hajnalcsillag:Én mint hobbylovas megtehetem, hogyha Nekem vagy Pakesznak nagyon nincs kedvünk dolgozni, akkor lovaglás helyett kiballagunk a pálya mellé a füre, elbeszélgetünk, legelészik, és egyikünk sem szerez vacak élményeket aznap.Ferenc

[Fakó]

Jó neked!Én vasárnap le mertem szálni a tanknak becézett sodri heréltrõl amelyiken kb harmadszorra volt nyereg. Hát azt az ordítást amit kaptam...

[BoKa]

Lehet, hogy a lovaglással is úgy van mint a sexszel: csak az amatõröknek okoz (mindig) örömöt, mihelyt profi lesz az ember, és muszáj, már nem jó? (bocsi)

[Porfelhõ]

...és, ha másnak jobban megy?Ha a körülmények összejátszanak ellenem, s az Amerikai kontinensen születek az indiánok között, s ha akkoriban az indiánok ismerték volna a kínai fröccsöntött ping-ponglabdát, akkor engem minden bizonnyal Ping-pongfelhõnek keresztelnek, hiszen olyan bámulatos ügyességgel tudok pattogni a lovon. (Sovány vigasz, hogy az indiánok ellenben ismerték a száraz kecskeszart - bocs Hux!). Ezt javítandó egy délelõtt vettem egy mély levegõt és elõször amióta ismerõsök vagyunk, felültem szõrén a lovamra. Lépés ment, ügetés..., hát..., szóval izé. Úgy kapásból nem ment annyira. Ám egy idõ után! Mint az álom. Már csak alig 40-42 centiméterre távolodtam el a ló gerincétõl, mondtam is magamnak, hogy ejha: megyen ez! Ki emlékszik G.Géza bátyánk egri csillagaira, amikor Sárközy cigány lovastálentumát vázolta igen szemléletesen? Na oan vótam ám. Deli vitéz. Csakhogy én nem csak le-fel pattogtam, hanem tudományos alapokra helyezve a lovaglás mûvészetét, a szélrózsa minden irányába kilengtem, egyenes háttal, mint a babkaró, legalább negyvenöt fokos szöget írva a ló gerincementén képezett képzeletbeli egyenesre, na mindegy, aki nem látta, váltson jegyet legközelebb!És így ment ez vagy húsz percen keresztül, amikor egy idõ után kevésbé pattogtam, viszonylag stabilan ültem, s belevigyorogtam a széles csömöri határba. Itt kell abbahagyni, a siker csúcsán - mondom magamnak, s megfogadtam a tanácsom, minthogy kezdõ lovas a tapasztalt lovas tanácsaira nyugodtan hagyatkozhat.De akkor berongyolt a pályára egy kislány, fiatal, ha még nem a csitri kategóriát nyomná, mondhatnám rá azt is: hamvas és harmatos, egy arabtv és egy orosz hegyiló keveréken, szõrén, kantár nélkül és dalolgatva, trillázva vágtázott néhány kört, ügetett, nyolcasokat írt le, kígyózott, ugrást váltott, olyan könnyedén, mint egy pillangó, vagy a moszkvai balettakadémia No.1. szólistája. Na most nehogy azt higyje valaki, hogy ez sokkal roszabb, mint amikor tömény kudarcélmény a lovaglás! Hirtelen arra gondoltam, hogy szerencsésebb lenne, ha erõt vennék magamon, s életem hátralévõ részében beérném egy párnázott hintaszékkel is. De erõt gyûjtöttem és igyekeztem elhessegetni magamtól a gondolatot. Azóta még több erõt gyûjtök, hogy még erõsebben tudjam hessegetni, mert nem igazán hajlandó elillanni.

[BoKa]

Gondolj arra, hogy kintrõl hátha úgy látszik, hogy direkt csinálod így, neked ez a saját stílusod ;)

[Huxley]

KödbefõttHárman mentünk ki ma a ködös hegyekbe lovagolni: vezetõnk, Melinda Indiánnal, a galamblelkû csõdörrel; Zsuzska Fánival, a pónival; én Donnával, a kis sodrott kancával. Donna mostanában, hogy nyílnak a csipái egyre többet virgonckodik, ezért Zsuzska le is futószárazta indulás elõtt. Szokásos gyors tempónkban, másfél-két óra alatt el is készültünk, és útnak indultunk.Itthon felejtettem a kesztyûmet, de az elsõ kaptató után már nem hiányzott; kellemesen kimelegedtünk. A csúszós, sáros emelkedõ után rátértünk egy avarborította kis ösvényre, kényelmes tempóban, lépésben haladtunk, nem történt semmi különös, ám egyszercsak azon vettem észre magam, hogy egy lóval alacsonyabb lettem. Elõször nem értettem mi történt: mind a négy lábával egyszerre botlott a ló? Vagy elnyelt minket az ösvény alatt lakó erdei lófaló szörny? Leszálltam az oldalán fekvõ Donnáról, hogy megnézzem, hová tûntek alóla a lábai. Na erre hempergett egy jót. Szóval csak errõl volt szó: nem veszõdött azzal, hogy lómódra, elõször mellsõ lábaira ereszkedjen le, aztán a hátsókra; egyetlen laza mozdulattal egyszerûen leejtette magát a puha avarszõnyegre, hogy meghemperegjen benne! Hát, ilyet még nem láttam, de legközelebb résen leszek. Pontosabban láttam már ilyet, kezdõ koromban feküdt el velem egy ló, de az egy hosszú, gondosan elõkészített mozdulatsor volt, amit csak tapasztalatlanságom miatt nem ismertem fel. (A nyeregnek szerencsére nem esett baja, mert nem is igazi nyereg, csak egy patrac szerû alkalmatosság, hevederrel, kengyelekkel.)Kis csapatunk jókedvûen haladt tovább, csak Donnát nyugtalanították a távoli ködbõl jövõ emberi hangok. Hamarosan meg is láttuk tulajdonosaikat: tájfutók voltak, akik elõttünk futottak az úton. A terv az volt, hogy vágtában megelõzzük õket. Tiltakozni kezdtem, lelki szemeim elõtt riadtan menekülõ futók képe sejlett fel, de megnyugtattak, hogy úgyis félreugrálnak majd, ha bevágtatunk közéjük... Erre még jobban tiltakozni kezdtem, én nem akartam tájfutó trófeát hazavinni, és különben is, a lovamnak sem tetszettek. Le lettem szavazva. Vágtázni kezdtünk, már majdnem beértük a futókat. Középkori hangulatú jelenet jutott eszembe: könyörtelen fegyveres lovasok üldöznek néhány védtelen gyalogost...A tájfutók félreálltak, jobbról kerültük õket: elõször Indián, majd Fáni suhant el mellettük. Donna úgy érezte, túl közel vannak hozzá a rémisztõ idegenek, ezért amikor melléjük ért, vágta közben ugrott még jobbra egy hatalmasat. Meglepett kiáltás szakadt fel a torkomból: meglepõdtem az ugrás miatt, aztán meg amiatt, hogy még mindig a ló hátán vagyok. Az egyik tájfutó jó lovaglást kívánt, de nem maradt bennem annyi szusz, hogy megköszönjem.Régen láttam utoljára mókust, de az nem volt olyan szép és olyan élénkvörös, mint az amelyiket azután pillantottam meg, hogy beértem a többieket és lépésre fogtuk a lovakat. A mókus felfelé szaladt egy fa törzsén, aztán átugrott egy másikra, és már el is tûnt, mire szóltam róla a többieknek. Egy kicsit kisütött a nap.Már fent jártunk a Normafánál, forgalamasabb helyekre értünk, ahol lóevõ autók, kutyák és emberek borzolták Donna idegeit. Melidáék tanácsára sokat beszéltem hozzá, amitõl meg is nyugodott. A markológépes teherautó, amelyre épp hatalmas fatörzseket rakodtak már meg se kottyant neki. Hozzá kell tenni, hogy a munkások is rendesek voltak, leállították a gépet, amíg elhaladtunk mellettük.A gyermekvasútnál (ex-úttörõvasút) a síneken és a gyalogos vasúti átjárón való átkelést gyakoroltuk. Donna elsõre nem értette, miért kell a buta rudak között kanyarognunk, amikor mellettük is elmehetünk, aztán megvonta a vállát, és másodszorra már szépen teljesített.Túljutottunk a lakott területeken, visszatértünk az erdõbe. Kicsit mintha az idõben is utaztunk volna visszafelé, az õsidõk felé, amikor az ilyen erdõkben még tényleg lóevõ szörnyek éltek. A nap csak egy távoli fehér korong volt az égen. A mélyebben fekvõ területken megült a köd a fák között, a magasból szemlélve elvarázsolt látványt nyújtott. Sajnáltam, hogy nincs nálam befõttesüveg, hogy hazavihessek egy kicsit a ködbõl, meg a tájból, hogy akkor is nézegethessem, amikor épp nem tudok a városból kiszabadulni.Hazafele menet Zsuzska kozák mutatványokkal szórakoztatott minket: földre esett cigarettáját próbálta a ló (azaz póni) hátáról lehajolva felvenni. Majdnem elsõre sikerült is neki! Azt hiszem készítenem kell egy olyan nyeregtáskát, amibe biztonsággal bele lehet tenni a fényképezõgépet, amíg elkészül, addig meg marad a befõttesüveg. ;)

[Zsuzska]

Hux, lehet, hogy azért, mert át is éltem, de én nagyon jól szórakoztam... De az Fáni nevében is rosszul esett, hogy kedvenc vezérkancánkat (Fáni) másodiknak degradáltad! Hiszen mi voltunk azok, akik halálmegvetõ bátorsággal ugrasztottuk a tájfutókat a bokorba! ZsuJa, és köszi, hogy nem írtad le, miként is sikerült végül felszedni azt a cigarettát... [ 06 Február 2002: Az üzenetet átszerkesztette: Zsuzska ]

[Hajnalcsillag]

Ferenc!Nem volt muszály, megtehettem volna én is, hogy nem ülök fel csak gondoltam jól fog esni- kikapcsol...aztán mégsem....De megvolt a tanulólecke ebbõl is...Kb. olyan lehetett mint Sheriff kalandja Idegroncs-idegroncs hátán....Legközlebb összeszedem magam, és nagyon ügyes leszek!

[gekko]

Szerintem nem poén tájfutót(és mást sem) a bokorba ugrasztani,mint ahogyan te is más jelzöt talaltál volna az erdöben dolgozó munkásra ha direkt bömbölteti a masinériáját ha mellé ertek.Bár lehet ti is jót vidultatok volna,"hogy meg viccelt az a fránya bácsi" alapon.Na mind 1.Szerintem szomurú :(

[Zsuzska]

Szerintem meg nem kéne ezt olyan hûdekomolyan venni, természetesen idõben szóltunk, hogy álljanak félre, olyannyira, hogy ha nem tették volna, simán meg is álltunk és elléptettünk volna melletük. Õk se úgy értékelték a dologot, hogy mi milyen bunkók vagyunk, hanem jót nevettek, és ha végigolvasod, Huxnak még jó lovaglást is kívántak. Márpedig nem valószínû, hogy ezt teszik, ha zokon veszik, hogy elvágtázunk mellettük (rövid vágtában).Szóval, ha én azt mondom, hogy leesett az állam, te azt hiszed, tényleg, szó szerint leesett? ;) Ez itt egy élménybeszámolós topik, mindenki szereti kicsit túldramatizálni a helyzetet, hogy a többiek felfigyeljenek rá. Ez most sikerült, ha negatív irányba is. Üdv: Zsu

[gekko]

"Szóval, ha én azt mondom, hogy leesett az állam, te azt hiszed, tényleg, szó szerint leesett?" A félreértés elkerülése végett nem hülye vagyok csak nem találom viccesnek.Ìzlések és pofonok...Nem akarok hosszan erröl vitázni mivel ez a topik nem erre van kitalálva.Ha neked ez vicc akkor rendben,valószínü én mást kívantam volna,még ha szeretem is a lovakat.Az,hogy ha kell megálltok a lovakkal... rendben vagy bejön vagy nem ;volt már erre példa.De ne aggódj ha a kutya széttép 1 gyereket a kutyát lövik le nem a gazdát..."Ez itt egy élménybeszámolós topik, mindenki szereti kicsit túldramatizálni a helyzetet, hogy a többiek felfigyeljenek rá. Ez most sikerült, ha negatív irányba is." Aszem ez is valami hasonló. UI: Nem személyeskedni akarok hisz a többi írásod tetszik és szívesen olvasgatom a fórumot naponta.Csak ezt nem találtam jó bulinak.Bocs!!

idézet:

---

---

[Zsuzska]

Jó, ne ragozzuk tényleg tovább, egyszerûen csak arra akartam kilyukadni, hogy a "beugrott a bokorba" nem azt jelenti szó szerint, hogy beugrott, vagy hogy rá volt kényszerítve, hogy beugorjon. Ez a póni viszont az egyetlen paci, akire ki merem jelenteni, hogy ott és akkor fogom meg, ahol és amikor akarom. (Nem õrült, még csak nem is nyújtott, hanem szép nyugodt, rövid, összeszedett vágtában mentünk.)És hangsúlyozom: a tájfutók mulattak az egészen a legjobban!!! Na, vitát zárjuk le. Szörnyû, így írásban annyira könnyû félreérteni egymást... ha szóban meséltük volna, valszeg te is jót nevetsz rajta, mint ahogy az összes érintett. Üdv: Zsu

[mac]

Ferenc!El ne felejtsd felvenni a nyari tabor protokoll programjaba a tajfutok, maratonistak, valamint a nyugdijas vasorru babak sebessegrekord-megdontesi kiserletehez a segedlet adasat, szigoruan csak lohatrol, teljes vagtaban. Pontlevonas, ha a delikvens csupan masodikkent er celba. Buntetofeladat: lo kergetese gyalogos modon, annak kifaradasaig. Pluszpont: celszemelyek lora ulnek, wescos nyeregben a feladat alatt megtanulnak nem osszeszedett, hanem szedett_vedett modon Faradzs nevu lonak alcazott rodeobikan lovagoli, azt kifarasztva pedig a maradek par kilonyi csontot es bort az olukben a boxba bevinni es ott anatomiailag elrendezni, hogy igy uresen is meg lonak latsszon. (ezt azert, hogy a Seriff a lomaradekot meglatva ne irtsa ki az osszes taborlakot, azok rokonsagat, ismeroseit es szomszedait, a postast, gazoraleolvasot, es ilyesmiket)Na, eztet meg bele kene irnod.mac

[Huxley]

Szia Gekko, üdv a fórumon!Ne aggódj, egyikünk sem az a kamikáze-fajta, nem vagyunk õrült tekintetû, felelõtlen, tájfutóijesztgetõ, fékevesztett huligánok sem, és a lovakat sem a gyûrûlidércektõl kölcsönöztük. Képzelj magad elé egy békés kislovat, egy döcögõs 140-es sodrottat és egy olyan pónit, akit a hónod alá kaphatnál. Ezekkel a lovakkal ügetésben legfeljebb a tájfutók mellett tudtunk volna haladni, fej-fej mellett. Valahogy csak meg kellett õket elõznünk. Idõben szóltunk és õk félreálltak, mindössze ennyi történt.

[Cavalier]

Nem tetszik ez a hozzáállás! A tájfutók ijesztgethetik szegény lovasokat a rikító lila jelmezeikkel, a lovasok meg nem riogathatják õket egy kicsit? Az én pacim egy majd 180 magas böszme kanca, amikor elkezd rotyózni döng a talaj a lába alatt... Egyik nap ijesztettünk meg egy embert így, nem tudom megijedt-e igazán, mi nem vettük észre csak amikor mellette voltunk. Tájfutókat _eddig még_ nem kergettünk, de ez is olyan dolog amit muszáj kipórbálni. Cav

[Hajnalcsillag]

mi egyszer régen a kukorica földön a kapásokat támadtuk meg...gyorsabban végeztek... ;)[ 07 Február 2002: Az üzenetet átszerkesztette: Hajnalcsillag ]

[Titok]

Felelet a Mondolatra, visszavágnak a Tatterosok! 0. típusú találkozások, avagy WESTERNLOVAS A FEDELESBEN A wescos gyanútlanul, de lovascuccban belép a lovardába. A szemfüles lovász rögtön elõtte terem, s a kérdést kertelés nélkül a wescosnak szegezi:-Melyik lovat hozhatom?Mire a mogorva wescos összeráncolja a homlokát, kissé felhúzza a bal szemöldökét s keze az övén díszelgõ coltra csúszik. A szegény lovász villámgyorsan visszabújik helyére és várja a következõ vendéget. A wescos végigsétál az istállón, westerncsizmás lépései kopognak a frissen söpört és fûtött kockaköveken. A nyergesben megragadja a western nyerget és mindenféle nehézség nélkül a vállára lendíti, indul visszafelé lovához. A sarkokból érdeklõdve és csodálkozva tûnnek elõ a lovászok pillantásai. A wescos nem cicózik, 2 perc alatt indulásra készen vezeti ki a hanyagul fölszerelt lovát, megáll a napfényben, kiszagol stetson-kalapja alól, chapsének rojtjait meglebbenti a szél. Miközben lovára száll, a ló lábai gyökeret vernek, és azon nyomban szikrát szórnak patkói a betonon, mihelyt a wescos belemélyeszti derelyeszaggatós sarkantyúját lova oldalába, mira annak szemei felcsillannak. Harsány JÍÍÍÍÍÍÍÍHÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ!!!!!!! kiáltással berotyóznak a fedeles lovardába, s a wescos egy laza kézmozdulattal 10 méteres sliding stoppal áll meg, de sajnos az érkezés nem lett tökéletes, hiszen a feszítõzabla hatására csillagvizsgáló fejtartással a jól besuttogott westernló se szó, se beszéd, seggreül, a westernnyereg szarva pedig második köldököt üt a wescos kockás flanelinges hasába. 3 már benn tartózkodó tatteros ló és lovas 1-1 sarokban falfehéren, vacogó fogakkal remegve eltátogja:-Legközelebb kérj helyet mielõtt bejössz, légyszi...Az egyes számú tatteros párost viszonylag hamar sikerül kiásni a sarokból, s újra nekilátva a bemelegítõ lesétáltatásnak éppen letelt a 7. perc 38. másodperce, ezért egy leheletfinom belsõ hajlítással kezd el munkaügetni a járáson. A wescos nem cicózik, üldögélõ lovának bal fülébe suttogja: FUSS!!! A jól besuttogott westernló viszont még nem látott falat, nem is tudja, eszik-e vagy isszák és egyáltalán hogy mûködik az, de mivel a westernló bátor és vakmerõ, bizony nekilendül a szemközti falat célba véve. Eközben a tatterosok összenéznek, s egy szót rebegnek alig hallhatóan: székülés. A wescosnak az utolsó utáni pillanatban a ló fejének 181°-os balrafordításával sikerül bevennie a kanyart, s a továbbiakban is ezt a taktikát folytatja. Úgy 1,5 óra vágta után amikor már elég habos a lova nyaka, gondol egyet, s ügetésre, majd lépésre vált. Felfedezi a hosszú fal közepén elhelyezett tükröt, hamar odaléptet lovával és belenéz a tükörbe. Köp egyet jobbra, s száját megtörli kockás flanelingének ujjával. Miután az összes rojtot megszámolta és leltárba vette chapsén, s minden egyebet rendben talált, körülkémlelt és nagyon furcsa jelenségre lett figyelmes: hatalmas betûk vannak a falon. Ezek nem lehetnek mások, mint a tatteros lovak elsõ olvasóleckéi. Azt gondolván, hogy a rejtélyre fényt derített, büszke vigyorral maga elé képzelt egy hordót, s megkerülte a jól besuttogott westernlovat patkó alakúra gyûrve. Levezetésképpen (furcsa módon) az eddigi menetirányával szemben vágtatott kicsit több mint egy órácskát. Eddig sárga lova sötétpejre váltott a szõrén átcsorgó izzadság miatt, és a wescostól hallott szavakra kicsit lelombozódott: -Végeztünk, Tüzesvas.A jól besuttogott westernló két hátsó lábára áll és egy jól irányzott rúgással kidönti a fedeles lovarda kapuját. A rögtön ott termõ lovászfiú pont az volt, amelyik fogadta a wescost a lovarda bejáratánál, s okulva a kezdõ szituációból, a levegõben csinált hátraarcot majd sugárhajtással elporzott. A wescos leszáll lováról és a helyére vezeti, ahol leveszi a hátáról a nyerget, minek következtében a ló nagy levegõt vesz s 10 centiméterrel megemelkedik marmagassága. A wescos helyére dobja a felszerelést a nyerges ajtajából, kilép az udvarra, nagyot szippant a levegõbõl, keze a coltjára csúszik, melyet kivesz veretes bõrtokjából, a magasba emeli, s a levegõbe lõ.Kilép a lovarda ajtaján s kõ gördül le szívérõl, s magában azt gondolja: -Ezek nem tudják mi a jó- s gúnyos mosollyal az arcán elindul és gondolatai a továbbiakban messze elkerülik a fedeles lovardát.

[Filly]

Újabb fényes csillag ragyogott fel éjsötét, komor egünkön, ünnepeljünk, népek!

[sheriff]

0. típusú találkozások, avagy TATTEROS a prérinA tatteros kíváncsian, a szívébe már régóta befészkelõdött vágytól hajtva, talpig az alkalomhoz öltözötten (direkt nem fényesítette két óránál tovább a lakkcsizmáját, s kobak helyett fülvédõs inka sapkát tett a fejére) megérkezik a western egyik fellegvárába, a rosszhírû, lókínzó wescosok tatteros körökben csak suttogva emlegetett búvóhelyére, hogy részt vegyen egy cowboy túrán. Mérhetetlen undorát legyûrve, kíváncsiságának engedve vállalkozik a félelmetes útra. Célja, hogy saját gyötrelmes tapasztalatai alapján majdan leleplezõ hangvételû, iróniától szemernyit sem mentes, humoreszknek álcázott vádiratban számoljon be a tatterosok táborának a látott-hallott szörnyûségekrõl. S saját példáját elrettentésként állítsa gyanútlan lovastársai elé.A ranchra belépve a gonosz wescos lovász rá sem hederít. Tanácstalanul téblábol egy darabig, nézegeti a lovakat. Kissé meglepõdik. A lovak szemlátomást nagyon jó kondícióban vannak, valamennyien egy hatalmas legelõn legelésznek és rohangálnak. Ez elõször megzavarja, mivel tanulmányaiból jól tudja (s e tudat már vérévé is vált), hogy a lovakat 1,4*2,2 méter alapterületû állásokban kell kikötni, mindkét oldalukra, a lábaikat be kell fáslizni, s mindegyik mögött egy-egy lovásznak kell állnia trágyaszedõ lapáttal. De aztán felötlik agyában, hogy állítólag az õsi idõkben a lovak szabadon éltek, s mivel tudja, hogy a sötét erõk birodalmába, a sötét középkorba érkezett, már nem is csodálkozik annyira. Az elmaradottság immár szemel látható, kézzel tapintható számára. Lelke háborgása kissé csendesül.Unatkozni kezd, gondolja, társaság után néz! A karám környékén wescosok figyelik egy nyomorék kentaur mozgását. Idõnként laposüvegjeikbõl mézillatú italt kortyolgatnak vagy whiskys üvegeik nyakát összekoncintva iszogatnak. Közben harsányan röhögnek és a földre köpködnek. Mindegyik állig fel van fegyverezve. A mézillat közelebbrõl mér pörölycsapásszerû hatást kelt, minden valószínûség szerint folyékony nitroglicerinnel és békaepével keverve issza a mézet a rosszarcú társaság.A nyomorék kentaur nagyon meglepi Tatterost. A hellén mondák óta kihaltnak tekinti a tudomány, s tessék, a wescosok itt tartanak egyet a farmon. Habár nyomorék az a kentaur, de mégiscsak létezik! Nyomorék, mert a rendes kentaurnak nincs lófeje, ennek meg az is van. Az emberi törzs és fej a ló közepén nõ ki a ló hátából. Tatteros egy pillanatra elbizonytalanodik. Csak nem egy lovast lát? De nem, az nem lehet! - nyugtatgatja zaklatott idegeit. Ember nem ülhet így, nem lehet ennyire összenõve a lóval. Ez kentaur! Csak nyomorék. Ezt a hihetelen feltevést könnyebben elhiszi Tatteros, mint azt, hogy valaki így tudjon lovagolni. Lelke akkor hasad ketté, szíve akkor áll meg egy pillanatra, s akkor hasonul meg végleg addigi életével, csalódik végérvényesen érzékszerveiben, amikor a kentaur nyomorék része leszökken a lóról, s barátságosan megveregeti annak nyakát. Jól van, Vadóc! Elsõ lovaglásnak ennyi elég is lesz. - mondja a fõwescos a lónak, aki elégedetten fogadja az elismerõ szavakat.Úristen, ki vagy a mennyekben! Ez mégis ember! - nyögi magában Tatteros.A wescosok mindenrõl megfeledkezve tárgyalják, hogy a 4 éves, még soha embert nem látott ló lovaglásáig a suttogással eltöltött 3 perc sok-e vagy kevés. A vélemények megoszlanak. Tatteros felidézi magában a saját lovardájában szokásos módszert, melyet ilyen esetben alkalmaznának. Fél évig hosszú vezetõszárral vezetgetnék a lovat, s hetente minimum egyszer a legnevesebb fõvárosi (jobb helyeken külhoni) pszichológus foglalkozna a ló beilleszkedésének zökkenõmentes biztosításával. Egy évnél korábban semmi esetre sem ülne a hátára senki. Az igazán menõ tatteros helyeken soha nem is ül fel a lóra senki! - érzékenyül el Tatterosunk a szentimentális iskola tanításaira emlékezve. Ezek meg? 3 percet is sokall némelyik durvalelkû cowboy. Csak ne keltene olyan elégedett és nyugodt benyomást az a ló! - értetlenkedik Tatteros. Náluk a pszichológus folyamatos instrukciói és a heti rendszerességû, a lovarda teljes létszámával zajló konzíliumok ellenére bakolások, kitörési kísérletek, rémült tekintetû, rettegõ lovak fémjelzik az elsõ belovaglási kísérletet. Tatteros azzal nyugtatja magát, hogy itt a sötétség birodalmában nyilván nagy jártasságra tettek szert egyes wescosok a fekete mágia mûvelésében, s megbabonázzák a lovakat. Az nem lehet, hogy egy soha nem lovagolt 4 éves, embert sem látott lovat 3 perc alatt belovagoljanak és zabla nélkül iskolázzanak vele.Tatterosra ügyet sem vet senki. Mellõzöttségében egy idõ után pityeregni kezd. De a wescosok csak akkor figyelnek fel rá, amikor már elkeseredetten zokog az egyik box sarkában. Ekkor az egyik nagykalapos a coltját markolva odafordul hozzá, s megkérdi tõle: - Na mi van öregem? Lovaznál?A csendesedõ sirdogálás közben elhüppögött igenre a Quasimodo-t megszégyenítõ külsejû lovász elkapja a keze ügyébe esõ elsõ lovat, s kijelenti: - Vadóccal mész! (Jézus Mária! Ezt a lovat eddig három percig lovagolta a fõwescos, s fekete mágia ide, suttogás oda, de Tatteros nem sok kedvet érez a betöretlen csikóhoz. Félve súgja oda a lovásznak: Nem lehetne egy másikat?A többi sokkal vadabb! - közli a lovász. Ez meg már meg van suttogva! - súgja vissza, mert megsajnálja Tatterost, s nem akarja lejáratni a kemény fiúk elõtt.Hozd ezt a kisebb nyerget, azt a puskát, a két pisztolyt az övvel, a lasszót, a baltát, a bozótvágó kést, az elsõ és a hátsó nyeregtáskát, a borjúkötelet, a hálózsákot, mind a két lópokrócot, a sátorponyvát és a függõágyat! - utasítja a fõwescos Tatterost. (Újabb pofon! Náluk a fedeles lovardánál az a módi, hogy a snájdig tatterosokhoz odavezetik a felnyergelt, Domosedan injekcióval elbódított lovat. Méghogy a saját kezével cipekedjen! Borzalom!)Ellenõrizd le, hogy van-e nyeregtáskában kovakõ és tapló, edények, evõeszközök, élelmiszer egy hétre, kötelek, szíjak, zsinegek, zseblámpa, tájoló, kötszer, lidocain spray, nospa injekció, stb! - jön a következõ ukáz.A két whisky-t tedd a bal oldali elsõ táskába, a vörösboros kulacsot meg majd ide kösd fel! - áramlik tovább az értelemnek szikráját sem tartalmazó utasításhalmaz Tatteros felé.Tatteros megretten. Most már határozottan érzi, hogy nem kellett volna idejönnie! A puskáig megjegyezte a listát, de a többit már képtelen volt. Az egy kicsit azért megnyugtatja, hogy a puska nála lesz, azzal legalább nem õt lövik le.Egy lazának szánt mozdulattal le akarja kapni a nyerget a helyérõl. Sikerül is annyit mozdítani rajta, hogy a fejére esik. Kis híján meghal, hisz a nyereg úgy látatlanban is megvan 30 kg. De a fején többnek érezte. Minden erejét és maradék méltóságát összeszedve a földön vonszolva kicipeli a nyerget a ló mellé. Mikor a többi cuccért visszamegy, a szeme sarkából megnyugodva látja, hogy a fõwescos a jobb kezének két ujját használva a ló hátára hajítja a nyerget. Legalább nem neki kell valami darufélét hevenyésznie a kútgém felhasználásával, amivel a nyerget képes lett volna 50 cm feletti magasságba emelni.A ló mellé kihordott -a westernesek szerint valamirevaló lovagláshoz nélkülözhetetlen - cuccok egy 2,24 m magas halmot képeznek, aminek a kerülete 6,45 méter. Miután minden nyeregtáskát megtöm, a kupac magassága 14 cm-t csökken, kerülete nem változik. A wescosok jeletõségteljes pillantással összenéznek, s szó nélkül átrendezik a lovon a cuccokat. 1,35 tized másodperc alatt felszerelik a lóra az odahordott tárgyakat, s Tatteros ájuláskörnyéki állapotával cseppet sem törõdve kijelentik, hogy még a közös cuccokból is raknak a lovára, mert még alig van rajta valami.Húzd meg a hevedert, és rögzítsd! - veti oda fogai között a fõwescos.Tatteros kezd pánikba esni. Nincs nyeregszárny! Nincs nyeregszárny! - dobol az agyában a felismerés. Hát akkor hogyan húzza meg a hevedert? Azt õ úgy szokta volt, hogy felhajtja a nyeregszárnyat, kobakjával megtámasztja, s elõbb az egyik felrántószíjon, majd a másikon is húz. De itt nincs nyeregszárny. Erõt vesz magán, s megpróbálja magát túltenni ezen a szörnyûségen. De felrántószíjak sincsenek! Csat sincs! Csak egy okádék vastag és hosszú szíj, aminek rendeltetése teljesen ismeretlen számára.Köss rá egy nyakkendõ csomót! - sercinti a fogai közül a percek óta a mozdulatlanul álló lován ülõ fõwescos. Tatteros hitetlenkedve néz az arcába. Most ez komoly? A ló nyakába kell kötnie ezt a nyakkendõszerû szíjat? A Quasimodo külsejû lovász megelégeli a dolgot, s egy követhetetlen mozdulattal megköti a felrántószíjra a nyakkendõcsomót. Tatteros tudja, hogy nem jegyezte meg a mozdulatot, de azzal is teljesen tisztában van, hogy soha az életben nem teszi ki magát még egyszer ilyen megaláztatás sorozatnak, a lábát be nem teszi western farmra, így nem is lesz szüksége erre a mozdulatra.Indulás elõtti pillanatok! Tatteros nem cicózik! Megigazítja cicanadrágját, felhúzza szarvasbõr kesztyûit. Matat egy darabig a kobak szíjai után, de hamar rájön, hogy az inka sapkát nem kell hárompontos rögzítõvel a fejére erõsítenie. Jobb kéz a a szárakat, a lovaglópálcát és a sörényt összefogja, bal kéz a nyereg hátulsó kápáján, majd Tatterosunk a bal lábát felemeli a földrõl, s talpával hátrafélé tartja. Várja, hogy nyeregbe emeljék! A wescosok és lovászuk értetlenkedve nézik. Görcsöt kapott a lába vajon? Miért nem huppan föl végre? Tatteros egy perc mozdulatlan álldogálás után végre rájön, hogy õt ugyan senki nem teszi fel a lóra. Nyeregbe száll hát, miközben gyomra a földig süllyed, majd átmenet nélkül a torkába ugrik. Ekkor eszmél rá ugyanis, hogy a nyers csikóra szállt fel éppen.Érdekes módon a belovagolatlan csikó nem csinál semmit. Csak áll nyugodtan. Mágia, mondom én! - gyõzködi magát Tatteros. A saját tíz éve lovagolt lova, életének legnyugodtabb pillanatában sem volt ilyen problémamentes. Na, mindegy, lényeg a lényeg: Élek! - ismeri fel a helyzetet Tatteros. Halálfélelme a normális szintre süllyed vissza. Amint nyeregben érzi magát, Tatteros máris nyeregben érzi magát. Na majd most, majd most megmutatja ezeknek! Felveszi a nagykönyvbõl alaposan megtanult testtartást. Váll, csípõ, boka egy vonalban, szárak feszesen összeszedve, váll hátra, derék meghúzva. Egy pillanatig úgy érzi, hogy a cowboyok megütközött pillantása az elismerés jele. Adj neki szárat! - köpi a szót a fõwescos. Kelletlenül engedelmeskedik.Még adj! - böffen a cowboy újra. Hülye ez! - gondolja Tatteros, de azért enged a száron mégis.Mondom, hogy adj neki szárat! - néz rá értetlenül a wescos.Anyád! - gondolja Tatteros, s mérgében odadobja az egész szárat a ló nyakába.Majdnem jó már! - bólint a cowboy!De azért engedj még rajta, ez egy majdnem kész ló, nem kell tépni a száját. - állítja pofátlanul a 3 percig lovagolt csikóról a wescos. A western szárak a földig lógnak, a csikó türelmesen várja, hogy meredt testtartású utasa elengedje magát. Õ meg azt tanulta, hogy a lovat el kell engedtetni. Itt meg a ló engedteti el a lovast? Tatteros már semmit sem ért, sorsába beletörõdötten ellazul, s a szabályos testtartásra fittyet hányva, szándékosan székülésben helyezkedik el, hogy ezzel is gúnyos véleményét hangsúlyozza. A csapat elindulása után azonnal rémülten tapasztalja, hogy kurvára jól érzi magát. A nyereg baromi kényelmes, a székülés eszméletlenül stabil ülést biztosít. Az elsõ nyeregtáskában pont kézre esik a whiskys üveg, a boros kulacs meg jobb helyen nem is lehetne.Kicsit zavarja csak, hogy eddig nem látott PÁLYÁT a farmon. Nyilván nem a kis fika körkarámban fognak lovagolni, reménykedik. Nem azért jött ide, hogy az otthoni pályánál valamivel azért mégiscsak kisebb körkarámban nyomorogjon ennyi wescossal összezárva. Úgy gondolja, hogy a tanya mögött lesz a PÁLYA. De jaj! Szörnyûséges sejtelem vesz erõt rajta, amikor látja, hogy a csapat eleje a nyílt mezõk felé kanyarodik. Tudja, hogy lóval csak PÁLYÁN lehet lovagolni. A ló idegrohamot fog kapni, ha nem PÁLYÁN használják. Erre már volt példa a saját lovardájában. Jól emlékszik az esetre. A ló-pszichológus is megmondta nekik az eset után, hogy ezt még egyszer nem szabad megkockáztatniuk. Mind a ló, mind a saját érdekük ezt kívánja.A kocka el van vetve! - gondolja Tatteros, s a halálba induló mártír vértanúk határozottságával ered a csapat nyomába. Nagyon sok dolog idegesíti, a lovaglás egyetlen percét sem élvezi. Példának okáért madarak csicseregnek. Zaklatott idegeinek olybá tûnik a hangjuk, mintha az agyát smirgliznék. Aztán meg letérnek a földútról, s árkon-bokron át vágtatnak egy erdõ felé. Vadak ezek, mindig is tudtam! - gondolja magában. Még az útról is letérnek, nemhogy PÁLYÁJUK lenne.Mindegy! Ürítsük fenékig a méregpoharat! - adja lelkét az ördögnek végre.És ott a következõ szörnyûség, egy árok. Tatteros lovak csak PÁLYÁN mennek, csak épített akadályokat rombolnak elõszeretettel. Ez meg szemmel láthatóan nem épített árok. Azaz lehet, hogy épített, de nem ugráshoz épített. Tateros tudja, hogy innen gyalog fog hazamenni, hisz nyilvánvaló, hogy lovaik azonnal szívinfarktust kapnak az ároktól. Az árok partján látja, hogy másfél méter mély víz van az árokban. Itt a vég! - rebegi maga elé a halál árnyékában. Már nem fél. A görcsös halálfélelem elmúlt. Egyszerûen már meg is halt. Ezt biztosabban tudja, mint a lovának otthon adagolt vitaminos takarmánykiegészítõ összetételét, melyet pedig álmából felverve is fúj.Az összes ló átmegy az árkon, csak az övé nem. Akármit csinál vele, nem megy át. A fõwescos visszajön, hogy majd az ö lova után átmegy a csikó Tatterossal. De nem megy. Mindenki visszajön, visszamegy, visszajön, visszamegy. Tatteros és a csikó marad ahol volt. A fõwescos lovat cserél Tatterossal. A csikó átmegy a wescossal, a wescos lova nem megy Tatterossal. Tatteros leszáll, s átugorja az árkot. A szár a kezében, s húzza a lovat. Nem jön. Tatteros visszaugrik és tolja a lovat. Nem megy. Megpróbálja megemelni, hogy majd ölben átviszi, de a 480 kg-tól azonnal sérvet kap.A fõwescos ekkor letekeri a lasszót, s szemmel láthatóan felé célozva át akarja dobni. Úristen! Itt fognak meglincselni a szerencsétlenkedésem miatt? - villan át az agyán. De aztán megnyugszik, mert fa nincs a környéken. Nádcsomóra meg nagyon nehéz embert felakasztani.Kösd a nyeregkápára! - adja az ukázt a cowboy. Majd átvontatunk.Mi vagyok én, uszály? - dühöng Tatteros, de végül megnyugodva látja, hogy lova a vízbe lép, s átevickél a túlpartra.Innentõl - a fülsértõ és idegesítõ madárcsicsergéstõl eltekintve - zavartalanul halad a csapat a cowboyok szent és kultikus áldozati kegyhelye, a KATLAN felé. Tatterosnak fogalma sincs, milyen lehet a KATLAN. Nyilván primitív épületekrõl, hevenyészett boxokkal rendelkezõ istállóról, csak hidegvizes zuhanyról, érdes törölközõkrõl és más, a primitív és elmaradott wescosoknak talán megfelelõ, de valamirevaló tatterosnak evidens módon alkalmatlan helyrõl és körülményekrõl lehet szó.A csapat 6 óra lovaglás után egy erdõvel borított, a sötétedés miatt egyre kevésbé bizalomgerjesztõ helyen hirtelen megáll. Tatteros nem száll le a lováról. Egyrészt biztos benne, hogy azonnal továbbindulnak, hiszen már majdnem sötét van, s a cowboyoknak egészen biztosan van annyi eszük, hogy még világosban elérnek a KATLAN épületeihez. Másrészt abban is biztos, hogy ezen a napon már nem tudna lóra szállni többé. Egész eddigi életében összesen nem ült ennyit lovon, mint ezen az egyetlen napon, noha a legtapasztaltabb tatterosnak számít a saját lovardájában.A cowboyok azonban lovaikat leszerszámozzák, kikötik vagy egyszerûen elcsapják, s tábortüzet kezdenek rakni. Tatteros sírva fakad. Nem szégyelli könnyeit. Ennyi kínzás, embertelen bánásmód és szörnyûség után mit szégyelljen? Ez természetes. Ezek a vadak csak direkt az õ idegeivel játszadoznak. Bizonyára csak mímelik, hogy itt hosszabb idõt akarnak tölteni. Mindjárt felröhögnek, hogy milyen jól megtréfálták Tatterost, s továbbindulnak végre a menedékhelyül szolgáló KATLAN felé. Durva és faragatlan fickók és nõk ezek.De nem! Nem röhögnek össze gúnyosan. Gyûjtik a rõzsét, kezdik fõzni a vacsorát, iszogatnak. Az egyik félnótás még énekelni is elkezd. S egyre többen dúdolgatnak a fogaik között, a tûz mellett heverészve. Közben kissé értetlenül és gyanakodva figyelik a lován üldögélõ és a fáradtságtól dülöngélõ Tatterost. De nem szólnak hozzá.Mikor indulunk már a KATLAN-ba? - kérdi végül megtörten az áldozat.Hova? - kérdi az egyik cowboy, aki még csak 10 éves és társaival éppen akadályversenyhez épít pályát, s közben teszteli is azt.Hát ez a KATLAN! Megérkeztünk. - mondja még nevetve, majd játékosan felszalad a majdnem függõleges löszfalon vagy 50 méter magasra, s onnan integet vidáman.Nem jössz te is játszani? - kiáltja le Tatterosnak, aki pont most határozta el, hogy élete további szakaszában szadista pedofil lesz. Most nagyon utálja a gyerekeket.Minden ereje elhagyja. Egyszerûen lefordul a lováról. Esdeklõn néz a hozzá legközelebb álló cowboyra.Inni! Adj inni! - kérleli egy csepp vízért epekedve, ereje végén járva.Nesze testvér! - nyújtja felé kétliteres rozsdamentes bögréjét félig megtöltve a cowboy.Igyál cimbora!S Tatteros végre egy jót hörpint a színtelen folyadékból.Utána 34 percig a klinikai halál állapotában tartózkodik, s késõbbi visszaemlékezése szerint magával Szent Péterrel is vált pár szót. Menj vissza a pokolba! (Vagy azt mondta, hogy a KATLAN-ba? Erre nem emlékszik pontosan.) Nincs helyed még a Mennyekben! - veregeti meg a hátát a szent.Feleszmélve újra az elátkozott helyen találja magát, s kezében még ott a bögre. Beleszagol. Vagy vitriol vagy vodka. Tökmindegy! Az eredmény ugyanaz.Tatteros megvacsorázik. A 10 éves kedves kisgyerek eteti kanállal, mert annyira fáradt, hogy maga nem bírna enni. Egy hangyaboly tetején jóízû álomra szenderül. (Késõbb azt állította barátainak, hogy ekkor valójában meghalt, s reggel valamitõl érthetetlen módon feltámadt.)Hajnalban ébred. A KATLAN-ban köd gomolyog, keleten kél a nap. Tatteros vacog a pokróca alatt. Sokkal jobban át van fagyva, mint egy eltévedt eszkimó Grönlandon. De valamiért mosolyog.Ezt maga is észreveszi, s nem érti. A tábor szélén a lovakkal együtt legelészõ õzek láttán szeme párás lesz. Na, na! Csak nem érzékenyülök el itt? - kérdi magától. Eszébe ötlik, hogy a Himaláját megjárt barátja mesélte, hogy a fagyhalál elõtt mosolyognak az emberek, s semmi sem fáj nekik. Hát eljött értem is a kaszás! - ötlik fel benne. Le van szarva! Jó itt! Ez szép halál! - morogja maga elé, s a mellette heverõ kulacsból egy nagy adag vörösbort kortyol. Ott rohadjon meg mindenki, ahol van! Ez itt kurva jó! - döbben rá.A wescosok mosolyogva üdvözlik reggel. Na, hogy aludtál? - kérdik tõle. Tõle! Szólnak hozzá! Micsoda változás!Hú de hideg van, a szentvárosát! - közli vigyorogva, s a bal kezénél a földön heverõ laposüveget a legközelebb fekvõ, hálózsákjából éppencsak kipislogó wescos felé nyújtja. Kösz, haver! - nyúl érte a másik.Brrrr, ez jólesett. - kommentálja a megkínált.Na, ha olyan jólesett, add csak vissza! - kéri mosolyogva, s õ is meghúzza az üveget.Aha, a hírhedt mézes pálinka! - konstatálja.Felpattan, s a lova után néz. Nem ismer magára. Eddig délelõtt 11 elõtt ki nem kelt az ágyból hétvégén, s a lova is csak délután 3 körül láthatta õt, amint a másnapi, különösen hosszúra tervezett (30 perces) lovaglást egyezteti a fedeles gondnokával. Most meg itt fitteskedik hajnali fél ötkor. Na mindegy. Több is veszett Mohácsnál! - indul a lovához.A négy éves csikó örömmel üdvözli. Annyira azért szentimentális még, hogy ezt saját maga és a ló között a tegnapi út során létrejött spirituális kapcsolatnak tulajdonítsa, s ne a ló elé a földre kiöntött zabnak, melyet a nyeregtáskából hozott a lónak. (Földre önteni zabot? Ki hallott már ilyet? - kérdezi magában. De azonnal válaszol is: Hát hova a túróba tegyem neki? Tiszta wescos lettem! - retten meg egy pillanatra. Ha én ezt a (lovas)klubban elmesélem?! - mosolyodik el magában.Egy másik korán kelõ lép mellé, s az is a lovát simogatja. Elmegyünk itatni? - kérdi az ismeretlen. Oké! Menjünk! - örül meg neki, hogy végre tehet valamit a lováért. (Hiába a szentimentális beidegzõdés!)Gyere, beugrunk a szomszéd tanyára, s megitatjuk õket. - invitálja a társa.Messze van az a tanya? - kérdi.Á nem, itt van a szomszédban - jön a válasz.Elindulnak. Tíz kilométer megtétele után már látni a tanyát a távolban. Vajon milyen messzire lehet ellátni a prérin? - töpreng Tatteros. De érdekes módon nincs felháborodva, vígan poroszkál tásrsa nyomában.Az itatás után visszatérnek a táborba. A többiek is itatnak. Aztán szedelõzködni kezd a csapat. Tatteros azt veszi észre, hogy jól érzi magát. Megdöbbenésére a nyakkendõcsomót is egyedül köti meg a felrántószíjon. Máig nem érti, hogy csinálta. A fõwescos leellenõrizte, de nem nyúlt hozzá, csak jóváhagyólag biccentett. Tatteros bolgog és elégedett.A belovagolatlan csikóra úgy ül fel, mint egy vén, agyon gyakorlatoztatott iskolalóra. Valahogy eszébe sem ötlik, hogy futószárazzon, meg ilyesi. Mi van velem? Mi történt velem? - tépelõdik. Észreveszi, hogy a szárat olyan hosszúra hagyta, hogy szinte a fõldet súrolja. Ez, amit csinál, az összes addig tanult ismeretével ellentmondásban van. Így nem lehet lovagolni állapítja meg, s maga is röhög azon, hogy akkor meg mit csinál mégis? Nagyon úgy néz ki, hogy lovagol. Hiiijjjjjáhhhhijjjj! - rikkantja el magát hirtelen, s a szárat a ló nyakába vetve, lábait a legkényelmesebb és legbiztosabb ülést nyújtó székülésbe igazítva, kissé hátradõlve vágtatni kezd a tágas prérin, szembe a kelõ nappal. Vagy harminc wescos robog a nyomában hujjogva. Mikor megállnak, Tatteros könycseppeket dörgöl ki a szeme sarkából.A szél, ugye? - kérdi somolyogva a fõwescos.Persze. - mondja õ, de tudja, hogy a wescosok tudják, hogy ez nem igaz. De nem bánja. Már nem bán semmit sem.Hazafelé még megkérdi az egyik wescost, hogy mennyibe kerül egy western kalap. A nyergek árát ismeri a fórumról. Számolgatni kezd. Basszuskulcs! - summázza a végeredményt. De sokat kell görcölnöm mostantól.A wescosok farmjára visszaérve segít a lovakat leszerszámozni, eszik még valamit, s lassan elbúcsúzik.Mikor jössz? - kérdi az egyik wescos.Asszem a hét végén. Addig nem tudok. - mondja.Jó, akkor hétvégére Vadócra nem szervezünk senkit. - közlik vele.Oké, kösz! - válaszolja, és elindul haza. A kocsiban számbaveszi az angolnyergére szóbajöhetõ potenciális vevõket. A csizmája vadonatúj, arra már megvan a jelöltje. Zsebében ott lapul egy cetli, rajta a Wild West western szaküzlet címe: Szöllõ utca. A Flórián közvelen közelében. Még arra is emlékszik melyik busszal tud majd odamenni.A történetben szerplõ személyek és valóságos személyek közötti hasonlóság pusztán a véletlen mûve. Akinek nem inge, ne vegye magára!

[Titok]

Hát, most kéne nekem fehér zászlót lobogtató westatteros szmájli!!! Szép volt Sheriff! Méltó válasz. ;)

[Ferenc]

SheriffEz igen. Csak úgy pezseg az irodalmi élet. Egyre jobban várom a tavasz, ideje lenne túrázni egy jót. ;) A nyeregszárnyas megfigyelés nagyon király. Megnyugtató, hogy a lócsere miatt mégsem lettél szótlan.TitokJó próbálkozás volt, de Te sem gondolhattad komolyan, hogy szembeszálsz a nagypofájú weszkósokkal. Tudsz róla, hogy a Tatterba is lesz western tanfolyam? Oda elmegyek, mégha OTP kölcsönt kell is felvennem! Képzeld el, ahogy 10-12 weszkós a Tati fedelesében rikongat. Már elõre hízik a májam. Ferenc

[Barb]

Sziasztok!Lehet, sokaknak nem lesz "kis szines" a következõ, de nekem bearanyozta a tegnapi napomat.Sikerült ugyanis lóközelbe jutnom. Már emlegettem több helyen, hogy idétlen idõk óta nem tudtam kimenni, mert mindig akkor esett az esõ. Tegnap délután aztán a gyönyörû napsütés megtette hatását. Mindent hátrahagyva kijelentettem, hogy "én márpedig most lónézõbe megyek".Kalandos út végén (arra jártam, hol a madár is eltévedne) kikötöttem a falu utolsó utáni háza elõtt. Enyhe bizonytalansággal léptem a kapuhoz, ahol csak egy biocsengõvel találkoztam: egy kutya jelezte, hogy jött valaki.Mac pont ott volt, úgyhogy elkalauzolt a tulajhoz, aztán el is köszönt (de nem sokáig volt távol...). Találkoztam fentebb emlitett barátunk undoritóan szép lovaival, meg még néhány másikkal is. Olyan szelid csikókat még nem láttam, mint amilyen mac két csikója: lehet, hogy csak az ujdonság varázsa voltam, de egyik sem akart csipni, harapni, amugy "csikósan" játszani velem.A mac által irt "Egy ló naplója" cimû irásban emlitett Giftet sikerült kinéznem magamnak, mint leendõ kedvencet. Az valami álomszép állat! Szeretem az arabokat a kecses testükkel, de ez a kosfejû, nagy paci... szerelem elsõ látásra (az én részemrõl legalábbis).Csõdört ritkán láttam még, úgyhogy, bár a boxában volt már, lévén, hogy sötétedett, nagy élmény volt nekem a Furioso csõdör.Mac, remélem, jól emlékszem a dolgokra, ha valami nem úgy van, javits ki:)Hála és köszönet mac barátunknak!Barb

[Neduddki]

Én vizuális alkat vagyok, elképzeltem, amit Sheriff írt:

idézet:

---

Jobb kéz a szárakat, a lovaglópálcát és a sörényt összefogja, bal kéz a nyereg hátulsó kápáján, [/QUOTE]Ezt idáig a ló jobb oldaláról tartom elképzelhetõnek, de a dolog még érdekesebb lesz:

idézet:

---

majd Tatterosunk a bal lábát felemeli a földrõl, s talpával hátrafélé tartja. Várja, hogy nyeregbe emeljék! [/QUOTE]Ez viszont szerintem már bal oldal. Most szegény tatteros mi a frászt csinál? Vagy csak én nem vagyok igazi tatteros, mert nekem így még soha nem sikerült felszálnom?

[Zsuzska]

Neduddki!Elõször én sem értettem, de aztán rájöttem, azért, mert túl tatteros vagyok. Valahol már le lett írva, hogy a wescosok többnyire hátrafordulva lovagolnak a nyeregben. Ezt tatterosunk úgy látszik, már megfigyelte, csak Sheriff elfelejtette beleírni.

[mac]

Barb:Az, hogy szerelem elõ látásra, az nem fedi a valósagot. Te el voltal olvadva! Ilyet már régen láttam: egy ló, a fejét kidugja a boxból, mélyen lehajtva, hogy igenis, a nyakamat is tessék!, te pedig ott állsz elõtte, kis piros szívecskék rajzanak körülöttetek, rózsaszín ibolyaillattal telik meg a levegõ, a madarak szerelmes csivitelésbe kezdenek, a nap felragyog, tömjénes, fényes fénypászma ereszkedik le rátok a felhõk közül...Túl enyhén fogalmaztál. de még én is csak a szélét tudtam leírni. ;) mac

[Ági1]

Hû Sheriff, ez nem volt semmi.Én imádom a sportwesternt, és nagyon szeretek PÁLYÁN lovagolni és gyakorolni a pacimmal, de most toporzékolni és visítani tudnék, hogy én nem mehetek el egy ilyen jó kis túrára! Ráadásul szerintem aludni sem fogok tudni. Ja és tanulnom is kellene még ma este! De hogy koncentráljon az ember bármire is úgy, hogy egyfolytában zöldellõ mezõk, madárcsicsergés, napsütés és szélben lobogó sörények járnak az eszében? [ 14 Február 2002, 18:55: Az üzenetet átszerkesztette: Ági ]

[mac]

Hajjaj!Sheriff, látlak magam elõtt, ahogy olvasod Titok írását: homlokodon egyre méjülõ, göcsörtös vén fa kérgéhez hasonlatos ráncok gyûrõdnek fel, vastag kövér izzadtságcsepp húzza nyálkás nyomát az álladig, aztán lusta koppanással érkezik a szóköz billentyûre, hetvenöt szóközt beszúrva az éppen szerkesztett forráskódba, fejed körül izzó glóriaként pára gyülekezik, ahogy a vérnyomásod emelkedése nedvességet présel át homlokod pórusain, szíved ritmusa megemelkedik, normális dobbanása ideges zakatolássá válik, tested adrenalint termel és kezed remegve elõször csípõd felé rándul, de aztán a tasztatúrához nyúlsz. Igen! Az élet gyõz! Leereszteni a gõzt, megszabadulni a nyomástól, a gyomor rándulásait legyõzni, az emberi mivoltot megmenteni! És lám, isteni szikra lobban, szavak, mondatfolyamok dagadnak, kiszakadnak ujjaid közül és Tolsztoji mû kerekedik a monitoron, hogy mi, egyszerû halandók esdeklõ alázkodó lélekkel igyuk szavait...Tök jó volt Sheriff!Egyszer ki kéne adni egy Sheriff összest, bõrkötésben, arany betûkkel mélynyomásban.( bocsika )mac, a bûntudatos [ 14 Február 2002, 19:14: Az üzenetet átszerkesztette: mac ]

[Ilusta]

Ami Sheriff írásainak "bõrkötésbe" történõ elraktározását illeti, félig megtettem, van egy lovas barátnõm akinek kinyomtattam az izgalmasabb Sheriff irásokat (hadd tanuljon belõle). Mondtam neki, hogy ezeket érdemes áttanulmányoznia. Na a csaj visszaszólt, hogy "szuperek a történetek!" " Van még?"Hát most majd eggyel több lesz!Jó volt nagyon!Sheriff!Lassan pénzt kérhetsz az írásaidért!

[Adrienn]

Nagyon ki akarnám próbálni, hogy a leírás minden tatterosra igaz-e?

[sheriff]

Nem igaz mindenkire. Van akit úgy lehajít a Vadóc, hogy rögtön a nyakát szegi!Silverado temetési statisztikáit azonban csak kivételes esetben publikáljuk. Pl. ha azt kell bizonyítani, hogy melyik tábor (wescos vagy tatteros) élõerõiben keletkezett nagyobb veszteség. A DZSIHÁD FOLYTATÓDIK!

[Adrienn]

Még mindig nem riadtam visssza!

[Bogi]

Jók vagytok, teccig a "csata". Én is kinyomtattam a páromnak, hogy olvasgassa otthon.

[Filly]

Sheriff! Szerintem neked van egy ikertesód, és felváltva alszotok Kicsit aggódtam, amikor elkezdtem olvasni legújabb remekmûved, hogy a wesco-nyeregbõl leszállni nem tudó tatteros is meg leszen benne jelenítve, de megnyugodtam... Egy aprócska kis színesecske tegnapról: a lovaglás elején épp ecsetelgettem Krisztiánnak, a fõnöknek, hogy az egyik fõbb hibám, amin javítanom kell, hogy ha valami gáz van, akkor elõre dõlök egy kicsit, ahelyett, hogy hátra dõlnék. Ezek után egy nagyon klassz, sikeres, jókedvû másfél óra következett, aminek a végén a lesétáltatásnál már csak a kantárszár legvégét, a csatot fogtam. Egyszerre csak azt vettem észre, hogy a ló vágtázik, én meg fekszem a hátán Valamitõl megijedt, kilõtt ezerrel, engem a menetszél meg lefektetett a seggére. Nagy nehezen tudtam csak felkepeszteni, meg begyûjteni a szárat, meg megállítani a lovat, mire Krisztián egyetlen megjegyzése: "Na ugye, hogy tudsz te hátradõlni!"

[Angi]

Sziasztok!Amit elmesélek, azért teszem mert a májam akkorára dagadt, és ha nem mesélem el, félek hogy úgy marad .Minden délelött, pontban 9 kor kiszoktam menni az Én drága lovacskámhoz. Ma valahogy úgy adódott, hogy sajna nem volt rá érkezésem, de bepótoltam délután. Kiszállok a kocsiból, és látom hogy a kis drága már messzirõl les, de mikor oda értem hozzá, faképnél hagyott mint atom.. Bármikor közeledtem hozzá, elfordult tõlem, egyszerûen mint aki vérig van sértve. Nem igazán értettem a dolgot. Gondoltam rossz napja van. Aztán mikor arra téblábolt a lovász, kérdezem tõle, hogy történt ma valami?? mert olyan fura a pacó, mint aki sértõdött. Közben megérkezett a másik lovász is, aki kéretlenül elkezdi mesélni, hogy pontban 9 kor, oda állt a karám széléhez, és elkezdett nyeríteni a kapu felé, és közel másfél órán keresztûl csak nyerített, és nyerített..Azt mondják a lovászok, hogy veszettûl hívott, és keresett Engem, de Én csak nem érkeztem.. Majd szép lassan lenyugodott, és beletörõdött. Hát egybõl tudtam mi az Én kis drágám sértõdésének a tárgya . És ilyenkor hízik az ember vagy 2 kilót

[BoKa]

De jó neked, ezt szeretném én is megélni

[Angi]

Ja, és azt kifelejtettem a dologból, hogy a csikóm 5 hete az enyém kb., és 3 hete mindennap foglalkozok Vele. Ime az eredménye..

[BoKa]

Tipikusan a Kisherceg esete a szelidítetlen rókával

[Ferenc]

Lovaglási alapismeretek 1.A lovakkal való ismerkedés igen nehéz és lassú feladat, ezért néhány tanáccsal kívánjuk könnyíteni a kezdõk dolgát. Mint tudjuk, a lovasember saját kárán tanul, nem másokat majmolva mászik fel a tudás fáján.A lovat többnyire kikötve találjuk. Elsõ lépésben meg kell állapítanunk, hogy milyen idegrendszerrel rendelkezik jövendõbeli hátasunk. Szigorúan hátulról közelítjük meg, majd egy nagyot csapunk a fenekére. Ha nem következik be eszméletvesztés, akkor egy nyugodt lóval van dolgunk. Persze lehet bamba is, de ennek meghatározása a további leckék anyaga. Eszméletvesztés esetén idegesebb természetû állattal van dolgunk. Ez lehet alkalmi idegesség is, ezért 2-3 naponta újra tesztelni kell.Következõ feladat a ló tisztítása. A ló fenekéhez állunk, bekapcsoljuk a porszívót, majd hátulról elõre haladva kitisztítjuk a ló bundáját. Hosszúszõrû lovaknál ajánlatos a nedves takarítógép használata is. Ilyenkor ne felejtkezzünk el a vízkõoldó tablettáról, mert különben kissé merev lesz a lovunk. Ezután következik a hajszárító. Szárítás közben ügyeljünk arra, hogy ne kunkorodjon össze a szõrzet, mert különben kitesszük magunkat a "nicsak, milyen nagy mangalica" típusú beszólásoknak.Nagyon fontos a fogak tisztítása. A ló feje mellé állunk, bal kézzel megfogjuk az alsó álkapcsát, a jobb kezünkkel pedig húzni kezdjük a füleit hátrafelé. Amikor hátasunk a kívánt méretûre nyitotta a száját, akkor az ökölbe szorított jobb kezünket hüvelykujjal felfelé a szájába dugjuk. Az ily módon kipeckelt szájban már könnyen takaríthatunk a bal kezünkkel.Mire a fogak tisztításával végzünk, addigra a ló szõrzete tökéletesen száraz. Hogy szép és erõs legyen, egyenletesen bekenjük a lovat lenolajjal. A lenolajos szõrre felcsatolt nyereg a természetes kiválasztódás elvén elõsegíti a stabil üléssel rendelkezõ lovasok képzését is.Másik sarkalatos pontja a takarításnak a paták karbantartása. Egy jól felkészített lónak a "lábat" parancsra az adott lábbal 45 fokos szögben hátrafelé kell rúgnia, ily módon fellazítva a patára rakódott szennyezõdéseket. Erõs szennyezettség esetén célszerû a combunkat a rúgás útjába helyezni, így az ütközésnél a komolyabb szennyezõdések is könnyen eltávolíthatóvá válnak.A sörényt és a farkat szálanként ellenõrizzük. A kopott, töredezett, matt színû szálakat egy erõs rántással kitépjük. Ha nincs elég idõnk a mûveletre, akkor a kitépendõ farokszálakat összegyûjtjük egy kézbe, erõsen megmarkoljuk, és a másik kezünkkel tépünk ki egy szálat. Így a ló erejének felhasználásával egyszerre letudjuk a feladatot. Ügyeljünk arra, hogy puhára essünk. Mire a sörény tépéséhez érünk, addigra valószínûleg lovunk már nagyon unatkozik, ezért a sörény tépésénél a karunkon elhelyezett harapásokkal próbálja tudtunkra adni játékos hangulatát. Ezt határozottan utasítsuk vissza, takarítás közben szó sem lehet játékról!Sokan megfeledkeznek arról, hogy a lovaglás veszélyes sport. Mi ne tegyünk ilyet. Minden lópucolásnál gyakoroljuk az elsõsegély egy nagyon fontos elemét, a szívmasszást. A sérültet helyettesítõ személy odaáll egy falhoz, lovunk pedig adott jelre a személy enyhe, ritmikus falhoz nyomásával megkezdi a masszást. Természetesen éles helyzetben célszerû elõször a nyerget levenni a lóról. Sikeresen megpucoltuk a lovat. Elsõ alkalommal ennyi elég is.Ferenc