408 válasz a témához

[egyember]

igazság igazság igazság

[szomjas szamár]

felületesség, nagyképûség, ostobaság. :yeah:

[egyember]

ha az én 3 szavam neked ennyit mond csak sajnálni tudlak :(

[szomjas szamár]

az se rossz, de egy pár érv jobb lenne. nem érzed a feléd áramló türelmem, tán az egyetlen vagyok aki kíváncsi arra, amit gondolsz és akkor kifizecc egy ilyen üres válasszal. nekem mindegy, én belga vagyok

[egyember]

nem fogom kifejteni mert már kifejtetem sokszor....... viszont nem érdekel hogy ki mire figyel ,mert mindig az van amit én akarok s nem másért mert errös vagyok s a sok okos tóni meg gyenge harmat gyenge

[szomjas szamár]

mindig jön egy erõsebb.

[Nogajijasz]

Kedves Forkissima! Annak az okait, hogy Érdy vagy más miért nem publikál külföldön, nem tudom, és nem is érdekel. Én annyit tudok, hogy heves az ellenállás akadémiai vonalon, ha bármiféle publikáció jelenik meg pl Árpádról. A 907-es pozsonyi csatáról be vannak adva publikációk, ez biztos. Nincs a nemzeti tantervben, hisz akárkit kérdezek a környezetemben nem tanult róla, hacsak nem régésznek készül. Hallatlan, hogy erről a zseniális finnugor vezérről,(mert hát ugye Árpád kétségtelenül magyar volt, így finnugor... ) nem tanítanak a létezésén meg a barbár csürhe idehordásán kívül semmit sem! Ha még ő sincs elismerve zseniális hadvezérnek és egy komoly korabeli állam vezetőjének akkor milyen publikációt vársz!? Kérdésem továbbra is az, hogy az akadémikusok milyen finnugor sírokat, és temetkezést tudnak felmutatni? Használati tárgyaikat össze kéne vetni a honfoglalás korabeli sírokkal. Létezik ilyen tanulmány? Nagyon érdekelne, ha van kérlek közöld, mert tanulnék valamit... Ezt nem piszkálásként írom, komolyan érdekel. üdv!

Edited by Nogajijasz, 2012 augusztus 31. - 23:05.

[forkissima]

Ha nem tudod, az oké, csak ne állítsd be Érdyt tudósnak. Egyébként általánosban és középiskolában is tanultam a pozsonyi csatáról, persze simán lehet, hogy ma már nem tananyag. Árpád elismerésének nincs köze a hun-magyar vonalhoz, ha tényleg van kapcsolat, akkor illene erről minőségi tudományos publikációt összehozni. Válaszom továbbra is, hogy olvasd Fodor Istvánt.

[Fec]

A minap megszólalt ezügyben Gerõ András (akadémiai doktor?) történész is. Vele mi a helyzet? Publikációi vannak (egyéb), ráadásul elég nyumulós politikai vonalon.

[forkissima]

Mire gondolsz pontosan? Tudnál cikket linkelni? Róla mostanában a Romsics-vita kapcsán olvastam csak.

[Fec]

Nem cikk, hanem TV élõ? adás, aminek egyik aktualitása a magyarsággal kapcsolatos, hogy úgy fogalmazzak eddigiektõl eltérõ nézetek ekézése volt. Persze alászalagozva, hogy történész mitököm stb... Na mondom, utánnanézek kifiaborja. Van tudományos meg áltudományos publikáció bõven, akademikus cím stb. Csak a pali valahogy mégse hiteles nekem. Mondjuk nem értem, hogy "csak" a Romcics vita kapcsán ismerõs, mert legalább 3x szerepel hetente TV vitafórumokon.

[forkissima]

Mondjuk nem értem, hogy "csak" a Romcics vita kapcsán ismerõs, mert legalább 3x szerepel hetente TV vitafórumokon.

Ez valószínûleg azért van, mert Angliában élve nem nézek magyar tévét...

[Fec]

Hm. Pedig meghatározó közhangulat és tudatalakító. Legalábbis errefelé.

[Filly]

(Én Magyarországon élve se nézek tévét Errõl a fószerrõl se hallottam túl sokat )

[Filly]

Némmá, mit találtam:

Kiszely István: Ott kell keresni a magyarokat, ahonnan származnak
2010. január 23.


"Ki kell ábrándítanom önöket, mert én nem vagyok történész. Biológus, orvosember vagyok. Soha nem akartam a magyar õstörténettel foglalkozni. Nagy alapkutatásom az volt, hogy a múltat hozzuk össze a jelennel. A csontkémia, a csontpatológia alapján a csontból meg kellett állapítani, hogy hány éves, milyen betegsége volt, milyen vércsoportba tartozott. Késõbb a nagy mitokondriális DNS-kutatást végeztük egy jelentõs nemzetközi kutatócsoporttal.

Amíg az egyetemen voltam, a természettudományi karon, untam magam és fölvettem a kínai szakot. Bejártam a kínai követségre: pechemre akkor éppen rossz elvtársaknak minõsültek a kínaiak. Mindig azt tettem, amit nem illett tenni. Amikor a kínai követségnél kiléptem, megpofoztak, megrugdaltak: a végén már pizsamát, fogkefét vittem magammal, így két napig kipihentem magam. Amikor Kína nyitott a világ felé, 1967-ben kaptam egy kínai útlevelet.

Eljuthattam oda, ahova európai ember mai napig sem juthat el. Azt a feltárást folytattam, amit Stein Aurélnak, 1915-ben kényszerûségbõl abba kellett hagynia. Azkanában találtam 1200 olyan embert, amilyenek mi vagyunk, magyarok. Ha egy biológustól azt kérdezik, hogy hol keresi a magyarság eredetét, õseit, akkor válasza egyértelmû: ott, ahol olyan emberek éltek és ma is olyanok élnek, mint mi.

Egész õstörténetünket 1821-ben találták ki. Kutatásaim során megtaláltam a bécsi kancelláriának azt a leiratát, amelyben fölkérik az osztrák történészeket, hogy a rebellis magyaroknak egy olyan õstörténetet írjanak, amelyre nem büszkék. És akkor kitalálták azt a bohócságot (ma már annak vesszük, ma már elmúlt az ideje), hogy õseink valahol az Ob folyó alsó folyása mentén, az Uráltól keletre együtt éltek a finnekkel. Hál` Istennek a finnek 2003-ban átírták tankönyveiket. Az új finn történelemtankönyvek így kezdõdnek: "eddig az volt a nézet, hogy a magyarokkal rokonok vagyunk. Mára kiderült: barátság van, de genetika nincs." Ennyi. Õszinték. Akkor került sor a nagy genetikai vizsgálat végére.

A Monarchia elmélete szerint õseink átkelnek az Ural-hegységen, majd ott éltek gyûjtögetõ, halászó életmódot. Hogy mennyi ideig, azt nem tudják. Onnan valamilyen oknál fogva õseink lemennek Levedi törzsterületére, ahol több száz évet kell tartózkodnunk. Nekünk mindent az oroszoktól, a szlávoktól kellett megtanulnunk: a mezõgazdaságot, az állattartást, a szõlõmûvelést. A hithû monarchikusok négy, öt, hatszáz éves ott-tartózkodást írnak. Akkor megjelennek délrõl a csúnya arabok, ugye, mert nekünk hátba támadt népnek kellett lenni! (Hál` Istennek az arabok errõl semmit nem tudnak. Tizennégy évet tanítottam Kairóban, meg az arab világban.) Onnan bekényszerülnek a Kárpát-medence elõterébe. Az osztrák történészek nem tudták, hogy mennyi ideig voltak ott a magyarok. Mi pontosan tudjuk: negyvenöt évig. Jöttek a csúnya besenyõk, és hátba támadták a magyarok õseit, akik asszonyaikat, barmaikat hátrahagyva betódultak a Kárpátmedencébe, mert más választásuk nem volt.

Kérem, ha a pudingnak a próbája az, hogy megeszik, a magyar õstörténetnek a próbája az, hogy ezerszáz év után harmincszorosára megsokasodva tudtunk megmaradni. Meg tudtuk tartani nyelvünket, meg tudtuk tartani élettani tulajdonságainkat, szellemi, tárgyi kultúránkat, táncvilágunkat, mesevilágunkat, népmûvészetünket, hitvilágunkat.

Nagyon szeretem, hogy itt vagyunk a református kollégium épületében. Nagyon szeretem a református kollégiumok könyvtárát. Török idõkben a török például nem jutott fel Észak- Magyarországra. A német választófejedelmek azt mondták, amennyiben a katolikus monarchia hozzányúl az új valláshoz, akkor vége a monarchiának. Osztrák volt három és félmillió, a németek pedig tizenöt-tizennyolcmilliónyian. A
sárospataki könyvtárban ugyanúgy megmaradt minden. Négyszázhatvan éves tankönyveket olvasok. Hál` Istennek nem katalogizálták. Nagyon vigyáznak rá, hogy ne katalogizálják, mert akkor a Széchenyi Könyvtár kiemeli, elviszi és csak kutatási engedéllyel kérhetõ ki. Elolvasom a négyszázhatvan éves tankönyveket és a következõ áll benne: a magyarság három hullámban jött be a Kárpát-medencébe.

361-ben, mint hunok, 568-ban, mint avarok és 895. május 10-én, mint Árpád népe. Akikhez 1235-ben hozzáköltöznek a jászok, 1243-ban és `46-ban a kis és nagykunok. A magyarságot a hunoktól a kunokig számítjuk. Ebbõl ki szokták emelni Árpád népének a vonulását és a vonulási területét. Ez a magyar õstörténet. A hunoktól a kunokig ez a népesség belsõ Ázsiából hozta magával kultúráját, nyelvét. Bejött.

Ezzel szemben mit tart Európa és mit tanítanak nekünk a Monarchia gondolatában? Attila pusztítva száguldott Európa, Ázsia és Afrika között és embervért ivott gyermekkorában és kutya szülei voltak meg szarvai. Mi a valóság? A hunokat 361-ben a római császár hívja be a Kárpát-medencébe, Meotisz vidékérõl, hogy kordában tartsák a Duna-Tisza közén lévõ szarmatákat és a Tiszántúlon lévõ gepidákat. Attila 395-ben Tápiószentmártonban született. Meghalt 453-ban. A maradék hun elmegy Csiglemezõre, a Mezõségre és benépesíti Erdélyt. Õk a székelyek. Ezt jól tudjuk.

Mit tartottak a székelyek magukról? Csaba királyfi népe! Most végeztük el a nagy mitokondriális DNS vizsgálatot egymillió négyszázezer emberen. Kiderült: a székelyek Attila hunjainak az utódai. Rajta van a világhálón, el lehet olvasni!. Csak amíg a finnek átírták a tankönyveiket, nekünk a Science és a Nature, azaz a világ legjelentõsebb tudományos folyóiratait leszedték a könyvtárpolcokról, nehogy megtudjunk belõle egyet s mást. Nem én tettem a világhálóra a mitokondriális eredményeket, hogy a magyarságnak genetikailag semmi köze a finnugorokhoz, hogy genetikailag legközelebbi rokonaink a belsõ-ázsiai török népek. Nem én tettem a világhálóra, mert ha én teszem, akkor azt mondják, hogy Kiszelyi István soviniszta, nacionalista, újabban meg azt mondják, hogy fasiszta vagy antiszemita vagyok. Ez a szlogen, ha az ember magyar akar lenni saját hazájában. Ne beszéljünk mellé! Valahova tartozni kell! Mi ide tartozunk, ezt vállaltuk és vállaljuk.

Széchenyi írta a naplójában: "minden mag, amit elvetek, ki fog kelni. De úgy kell tennem, mintha idegen kertész mûvelné azt, mert engem nem szeretnek az emberek". Ezt a részt soha le nem fordították a naplójából. Széchenyi németül írta a naplóját. Történészválogatások jelennek meg: hogy jön ahhoz a történész, hogy az én történelmembõl, az egyik legnagyobb magyar ember írásából õ válogasson?! Bocsánat, nem vagyok én amnéziás! El tudom olvasni és meg tudom érteni. A genetikai eredményeket az utrechti, a varsói rektor és a német akadémia elnöke tette a világhálóra tudatosan. Õrájuk nem lehet ráfogni, hogy fasiszták és antiszemiták.

Csodálatos imakönyvet nyomtatott a katolikus egyház a katonai tisztképzısök számára. Nem kenetteljes imakönyvet. Pont olyant, hogy befér a mellény bal zsebébe. Széchenyinek az imája van benne, az aradi 13-nak a kivégzés elõtti imája és Rákóczi Ferencnek az imája. Az utolsóoldalon egy mondat szerepel vastag betûvel arról, hogy végszükség esetén, mielõtt meghal, mit imádkozzon a kiskatona. Egy ismerõs katonatiszt, amikor hazajött, azzal fogadott: most volt kinn New York-ban és hozott egy könyvet. A könyv címe: Attila, hun király uralkodásának a titka. Odaát kötelezõ tankönyv a katonatiszteknek és a közgazdasági hallgatóknak. Sikerkönyv, hárommillió példányban kelt el. Elõszavában a mostani elnök Bush, Bill Clinton, a Chrysler gyár, a Ford gyár igazgatói, a szenátorok beírták, hogy ennek a szellemében uralkodtam, vezettem, ahogyan Attila hun király uralkodott. Megjelent a U.S. News-nak egy különszáma a világ tíz legnagyobb uralkodójáról: az idõszámítás utáni századokból csak Nagy Károly és Attila szerepel. Nálunk azt tanítják, hogy Attila csatát vesztett. Soha nem vesztett csatát Catalaunumnál! Azt mondta Aëtiusnak, a lovastiszt barátjának (mert Attila Aquileiában és Rómában nevelkedett), hogy: "te is vesztenél tizenkétezer embert, én is vesztenék. Nem ütközzünk meg!" És nem azért nem támadta és nem égette fel Rómát, mert félt a pestistõl, hanem mert "te jöttél ki, Róma püspöke, aki apám lehetnél, és te kértél engem." Az elsõ évezred legnagyobb embere volt.

A következõk az avarok, 568-ban jönnek be. Ugyanabból a törzsszövetségbõl szakadnak ki, amelybõl az õseink. Ugyanolyan kinézésûek, mint mi vagyunk, ugyanaz a motívumviláguk, ugyanaz az írásuk. Ugye az írással, a rovásírással nem volt szabad foglalkozni. A székelyderzsi, meg a többi csodálatos õsi írásunkat levakarták. Nem volt szabad a tizenkilencedik században propagálni!

Az avarok után, ugyanabból a második türk törzsszövetségbõl bejön Árpád népe. Kiszakadunk a második türk törzsszövetségbõl a negyedik század legelején. Onnan bemegyünk Közép-Ázsiába, arra a területre, amelynek a nevét sem volt szabad kiejteni: Turán. Aki a turáni magyarságról beszélt, az már megint mindenféle -ista volt. Ugyanis Turánban a szobdok, a bahtriaiak, a horejzmiek, délrõl a perzsák lejegyezték a kultúránkat, leírták az öntözéses gazdálkodásunkat, leírták a kereskedelmünket, leírták a hangszereinket.

Ezzel szemben a Monarchia történészeinek felfogásában nekünk ûzött, hajtott, gyûjtögetõ, halászó népnek kellett lenni!

Tolsztov szovjet akadémikus írt egy könyvet 1973-ban Az õsi Chorezm címmel. Leírta a magyarok öntözéses gazdálkodását. Megjelent magyarul, de hamar betiltották, bezúzták, indexre tették (az én példányomat persze nem). Leírta, amit nem volt szabad, mert nekünk gyûjtögetõ, halászó népnek kellett lennünk.

De folytassuk. Turán területérõl, mivel ott voltak a szobdok, bahtriaiak, a nagy birodalmak, a Horejzmi Birodalom, átmegyünk a Kaukázus középsõ keleti részébe, Európa látókörébe kerülünk. Ott van Örményország, nyugatra Grúzia, délre az azeriek. Világosító Gergely, a nagy örmény szerzõ leírja a kultúránkat, a kereskedelmünket, a ruházatunkat. Egyetlenegy akadémikus kutatónk nem volt még Örményországban! Nem volt még a jereváni könyvtárban! Nekem õrült barátaim vannak csak, az egyik ilyen Ucsek Árpád. Ucsek Árpád a sztálini idõkben pravoszláv térítõként mint szerb pap térített Örményországban és most Magyarországra jött. Õ örmény ember. Elküldtem Jerevánba, hogy jegyzetelje ki, mi az, amit az örmény írók írtak rólunk. (Örményország négyezer éves királyság. Ugyanúgy Grúzia is, hihetetlen magas kultúrával rendelkezõ két ország. Itt van az ellentét: ugye, az újgazdag oroszok, és az õsi örmények, grúzok között.) Három oldal könyvtár-jegyzetet írt ki abból, amit az örmény szerzõk a magyarokról és a hunokról írnak.
Soha egy mondatot le nem fordítottak ebbõl!

1860-ban Iszpahánban (ez Perzsia délnyugati része, ma Iránnak hívják) elõkerült egy érdekes lelet. Talán emlékeznek erre a helyre: Iszpahánban dúsítanak most az irániak uránt. Ha lenne egy értelmes vezetõnk, mi is dúsíthatnánk. Európa leggazdagabb uránbányája Pécs mellett van. Mennyire megijednének a környezõ országok attól, hogy Magyarország dúsít. Erre fel bezárták az uránbányánkat. Nos: találtak Iszpahánban egy ötödik századi hun-örmény szótárt és nyelvkönyvet. Ennek van egy hatodik századi másolata, a szerzetesek lemásolták Jerevánban és van egy kilencedik századi török fordítása.

Egy másik barátom, Detre Csaba húsz évig dolgozott Iránban, Perzsiában. Csaba nem a piacra járt, és nem a nõket hajtotta, hanem beült a pravoszláv könyvtárba és kiírta a hun-örmény szótárt. Benne van a teljes magyar nyelvtan, és benne van a teljes magyar szókincs, a 2500 alapvetõ szavunk. Ugye, 163 finnugor szavunk van és 2700 török szavunk.

Na, ott vagyunk a Kaukázus közepében, bekerülünk Európa látókörébe, mert Arménia és Grúzia már nagy európai királyság. De mivel nem tudunk a három nagy, örmény, grúz és azeri birodalom miatt tovább sokasodni, fölmegyünk Magna Hungaria területére. Ahonnan a monarchikus õstörténet indul. Ötven évet tartózkodunk ezen a területen. Ekkor vettük át ezt a százhatvanhárom finnugor szót.

Hát ötven év alatt mi is átvettünk százhatvanhárom szót az angolból: flopy, meg disc, meg winchester…"


(Kiemelések tõlem.)

[packa]

Némmá, mit találtam:

Kiszely István: Ott kell keresni a magyarokat, ahonnan származnak

Akár így is történhetett, de ennek az embernek egy szavát sem hiszem.

[Filly]

Erre írtam már le jópárszor, hogy amikor véget ér a személyes kompetencia (nincs saját tudásunk hozzá), bejön a hit

[forkissima]

Filly, bocs, de ez egy tipikus konteo, még uránbányászat is van benne, teljesen komolytalan. A nyelv felépítése és nem a jövevényszavak a meghatározóak. Az, hogy ma hol élnek magyarok, nem ad támpontot ahhoz, hogy hol volt az õshaza.

Kiszely nem történeti nyelvész és nem történész, földrajz-biológia szakott végzett, ehhez képest orvosbiológusként aposztrofálja magát, nem véletlenül lett az a vége az ámokfutásának, ami. Ez a beszéde meg extra gusztustalan amikor a rendszer áldozatának próbálja magát beállítani, ugyanis különösen aktív ügynök volt, 1960-tól Feledy Zsolt néven rengeteg emberrõl jelentett egészen a rendszerváltásig, a katolikus egyházat meg az imakönyvet a szájára meri venni, úgy, hogy felszentelt bencés papként jelentgetett a katolikus egyház tagjairól, többeket börtönbe is juttatott, majd még papként szert tett egy menyasszonyra is. Ha továbbiakra is kíváncsi vagy a III/III-as múltjáról http://www.utolag.com/KiszelyIII.htm

A vita eredményeként a komplex õstörténet-kutatás módszere teret nyert
Finnországban. Az új eredmények és felvetések megfelelõ kritika után a helyükre
kerültek. Pontokba szedve:
1. Az antropológiai eredmények csak történetileg vizsgálhatók. A 20–21. századi
finn népesség génállománya nem cáfolhatja és nem is igazolhatja a finnugor
nyelvrokonság tényét. Régészeti feltárások csontanyagának elemzésével azonban
lehet segíteni az õstörténeti kutatásokat (a nyelvészetieket viszont nem).
2. A Nyugat-Európába helyezett finnugor õshaza nyelvészeti alapú hipotézisét
a tudomány nem fogadta el.
3. Ugyanakkor nyomós régészeti érvek szólnak a történeti nyelvészet által
feltételezett Urál–nyugat-szibériai finnugor õshaza ellen. Valószínûleg az õshaza
nemcsak erre a területre korlátozódott. Nyugati irányban elérhetett a Baltikumig.
4. A finn õstörténet kutatói a finnugor alapnyelv felbomlásánál (a Kr. e. 4–3.
évezrednél) korábbi korszak kutatásába is belekezdtek. Ez a korszak nyelvészetileg
nem vizsgálható. A régészeti és antropológiai adatok pedig nem adnak
felvilágosítást a vizsgált õsi kultúrák nyelvérõl. Tehát a Kalevi Wiik által ös.-
szefoglalt nézetrendszer a finnugorok õstörténetérõl, esetleges nyugat-európai
eredetérõl túlnyomórészt spekulatív, tudományos érvekkel nem igazolható.
Az új nézeteket képviselõ kutatók egyes mûveire a társtudományok felületes
ismerete, pontatlan idézése jellemzõ. Emiatt jogosan érte bírálat e mûveket.
Kalevi Wiik könyve, mely összefoglalóan ismerteti a vitát kiváltó, egyes elemeiben
tudománytalan új finn õstörténeti irányzatot, sajnos magyar fordításában
is számos tévedést tartalmaz (pl. régészeti kultúrák hibás nevei stb.).

A mai Baskíria területén a Kr. u. 5. század közepe táján jelenik meg egy
Nyugat-Szibéria felõl érkezõ népesség. Hagyatéka a kusnarenkovói régészeti
kultúra. Ez a leletegyüttes átmenetet képvisel a nyugat-szibériai szargatkai
kultúra leletei és Bolsije Tigani temetõjének emlékanyaga között. Az átmenet
a temetkezési rítusban (a részleges lovas temetkezés megjelenése, amely a honfoglaló
magyarokra is jellemzõ volt) és a kerámiaedények formájában, díszítésében
is megfigyelhetõ.
A történeti forrásokban Magna Hungariának nevezett területet, mely nagyjából
a mai Baskíriával azonosítható (de valószínûleg nyugati és déli irányban
nagyobb kiterjedésû volt) nem tarthatjuk a magyarok õshazájának. A nyelvészek
a magyar nyelv kialakulását korábbra teszik, mint a Kr. u. 6. század, amikor
Baskíriában megjelent az említett nyugat-szibériai bevándorló csoport.
A magyarság kialakulásának területét kutatva e csoport korábbi lakóhelyét kell
megkeresnünk.
A Baskíria felé feltehetõleg türk nyomásra elindult népesség valószínûleg
Nyugat-Szibéria déli régióiból, az Isim és Tobol folyók vidékérõl indult el. Ez
a terület nevezhetõ a magyarság õshazájának. A Kr. e. 1. évezred közepén itt formálódó
etnikai egység emléke a szargatkai régészeti kultúra. A Kr. e. 2. évezredben
kezdõdött éghajlatváltozások miatt szétszakadt ugor (obi-ugor+magyar)
népességbõl ekkor és itt formálódik az õsmagyarság. Etnikai különválása együtt
jár a nomád állattartásra való áttérésével. E gazdálkodási forma a szárazabb éghajlati
viszonyok miatt egyszerre alakult ki a különféle származású és nyelvû
sztyeppi népeknél.

Forrás: http://www.tte.hu/eg...ki/4x_klima.pdf

Lásd még Fodor István, Veres Péter írásait a 2010/1-es Vasi Szemlében, illetve Fodor könyvét a témában.

http://www.vasiszeml...10/01/fodor.htm
A magyar õshaza területének meghatározásában legfontosabb szerepe a régészetnek
volt. E terület és korszak eseményeit tárgyaló történeti források
nincsenek. A magyar õshaza konkrét helyének meghatározását befolyásoló
nyelvészeti adatok nem ismertek. Újabb információk csak a régészettõl és az
antropológiától (DNS-vizsgálatok) várhatók.

[packa]

Erre írtam már le jópárszor, hogy amikor véget ér a személyes kompetencia (nincs saját tudásunk hozzá), bejön a hit

Be bizony és ha megnézed a múltját, nem is indokolatlanul.

[N.C.]

-( Hmm, ebbõl elég jól kijöttél... pedig pontos ütés volt.)

[Filly]

Igazából nincs közöm hozzá, és tényleg véletlenül akadtam a szövegre. De az nem mindegy, hogy ki hogy reagált rá Forkissima elég meggyõzõen... Persze, Packáról is kiderült, hogy hihetetlen természetfeletti képességekkel megérezte

[Filly]

Viszont az általam kiemelt részeknek utána lehet járni. Amúgy teljesen véletlenül a sárospataki Református Kollégium Könyvtárában könyvtáros az egyik barátnõm, mindenképp kikérdezem ezekrõl a tankönyvekrõl.

[froclee]

Szerencsém van birtokolni az alábbi mûvet, sokmindenre rávilágít, szemtanúk, kortárs udvari krónikások tollából - pro és kontra.

"A magyar nép IX—X. századi történetére vonatkozó elsõ írott külföldi
tudósítások : a kelet (arab-perzsa,- bizánci és szláv) és a nyugati források
megfelelõ részeinek, valamint az ide visszatekintõ hazai források szövegének
egybegyüjtött, magyar fordítással ellátott kiadása :"
http://www.antikvari...n...i&ID=362074

[Ernest]

Viszont az általam kiemelt részeknek utána lehet járni.

Amúgy teljesen véletlenül a sárospataki Református Kollégium Könyvtárában könyvtáros az egyik barátnõm, mindenképp kikérdezem ezekrõl a tankönyvekrõl.

Csinos? Majd én kikérdezem.

[Filly]

(Kissé zizi )

[packa]

Igazából nincs közöm hozzá, és tényleg véletlenül akadtam a szövegre. De az nem mindegy, hogy ki hogy reagált rá Forkissima elég meggyõzõen... Persze, Packáról is kiderült, hogy hihetetlen természetfeletti képességekkel megérezte

Semmit se éreztem meg, te írtad oda a nevét. Ha az ellenkezõjét írta volna, azt se hittem volna el neki.

[shepherd]

(Kissé zizi )

Az nekem pont jó. A Jóbarátokból Phoebe nálam normál.

[egyember]

Semmit se éreztem meg, te írtad oda a nevét. Ha az ellenkezõjét írta volna, azt se hittem volna el neki.

én is igy vagyok csak a zsidókal

[N.C.]

Off, vagy talán nem is, mert a magyarságról szól - meg zsidó is van benne, egyember is had' örüljön.

"csak" a Romcics vita kapcsán

- Azt nem értettem ( hogy klasszikust idézzek:"pedig én már sok mindent nemértettem!") Gerõ miért szakadt bele Romsicsba, burkolt antiszemitizmussal vádolva?
Az alábbi írás az? Akkor nekem is baj van a fejemben... Mondjuk a cikkben is írva vagyon a különbözõ politikai és más érdekek megjelenése.

Akinek kedve-ideje van, olvassa el:
http://nol.hu/belfol...azadi_traumaink
Kiragadott részletek:
"A történelmi Magyarország felbomlása a két világháború közötti történetpolitikai gondolkodás centrális kérdésévé vált. Az ezzel kapcsolatos diskurzust az egész korszakban a politikailag meghatározott bûnbakkeresés dominálta. A baloldal szerint a bukás alapvetõ oka „a magyar nemesi, népellenes, soviniszta, úri politika volt”, amelynek tragikus következményeit „a romok fölött rövid uralomra került demokrácia” már nem lehetett képes elhárítani. A jobboldal viszont a háború elõtti és alatti „destruktív mozgalmak nemzetellenes aknamunkájára”, a hátország defetizmusára, valamint a forradalmi vezetõk inkompetenciájára vezette vissza a történeteket.

A vádlottak padjára – ebbõl következõleg – ebben a megközelítésben nem Apponyi Albert, Tisza István és a régi elit más képviselõi, hanem Károlyi Mihály, Kun Béla, valamint a „zsidók” és „szabadkõmûvesek” kerültek. Annak belátásáig, hogy a történtekért sem Tisza és az „arisztokraták”, sem pedig Károlyi, Kun és a „zsidók” nem tehetõk felelõssé, vagy ha igen, akkor valamennyien, de még így is csak korlátozottan, viszonylag kevesen jutottak el. "

"„Zsidók és nem zsidók – jellemezte ezt a helyzetet Kovács András 1980–81-ben – mindmáig megkülönböztetik magukat a másiktól, és ezt többnyire rossz lelkiismerettel, elfojtott komplexusoktól terhelten teszik. Két sérült tudat szembesül egymással, és üt egymáson újabb sebeket; régi és új elõítéletek, gyanúk és félelmek egész épülete magasodik egy új alapon, amelyet a spontán védekezõ mechanizmusok a társadalmi tudatalattiba szorítottak vissza.”

1980–81 óta többmint 30 év telt el, s közben az ország belsõ berendezkedése és külkapcsolatai egyaránt gyökeresen megváltoztak. Kovács András diagnózisa azonban ma is érvényesnek tûnik, sõt számos jel szerint mintha még romlott is volna a helyzet."

[packa]

Off, vagy talán nem is, mert a magyarságról szól - meg zsidó is van benne, egyember is had' örüljön.

- Azt nem értettem ( hogy klasszikust idézzek:"pedig én már sok mindent nemértettem!") Gerõ miért szakadt bele Romsicsba, burkolt antiszemitizmussal vádolva?
Az alábbi írás az? Akkor nekem is baj van a fejemben... Mondjuk a cikkben is írva vagyon a különbözõ

Szerintem nem az, viszont egyemberre ráismertem.

[Nogajijasz]

Erre írtam már le jópárszor, hogy amikor véget ér a személyes kompetencia (nincs saját tudásunk hozzá), bejön a hit

Ezt Packa sokszor alkalmazza a hozzám hasonlókra. Egyébként meg tetszik a hozzászólásod, mivel itt igazolódik az, hogy keleten bizony rá lehet akadni azokra a leírásokra amik elvesztek a kereszténység felvételekor.

Forissima!

A Te hozzászólásodat külön köszönöm, végre mindenki láthatja, hogy mind a két fél a magyarság eredetéről igazat szól, végre van időmeghatározás ami szintén azt igazolja, hogy népünk nyelve és eleinte ők maguk is egy északi kultúra volt sok évezreddel ezelőtt, (fehér ember kialakulása) majd a kr.e-i második évezredben az etnikai és társadalmi áttérés megtörtént és a türk népekkel keveredve, egy új nép jött létre. Mind kultúrájában, mind genetikájában. Csak mondom,hogy ez mind krisztus előtt volt, de mi amikor türk népként jelenítjük meg a magyarokat a kr. u. 300-1000-ig tartó időszakot taglaljuk, amikor már a magyarok évezredek óta tértek át a türk kultúrára. (Atilla,Baján,Árpád stb.) mind ebben az időszakban volt...
Nem értem, hogy akkor az akadémiai történészeknek mi a problémájuk? Én mindig is tudtam, hogy miről beszélek! Még egyszer köszi Forki!


üdv!

Edited by Nogajijasz, 2012 szeptember 3. - 10:30.

[forkissima]

A Te hozzászólásodat külön köszönöm, végre mindenki láthatja, hogy mind a két fél a magyarság eredetérõl igazat szól, végre van idõmeghatározás ami szintén azt igazolja, hogy népünk nyelve és eleinte õk maguk is egy északi kultúra volt sok évezreddel ezelõtt, (fehér ember kialakulása) majd a kr.e-i második évezredben az etnikai és társadalmi áttérés megtörtént és a türk népekkel keveredve, egy új nép jött létre. Mind kultúrájában, mind genetikájában. Csak mondom,hogy ez mind krisztus elõtt volt, de mi amikor türk népként jelenítjük meg a magyarokat a kr. u. 300-1000-ig tartó idõszakot taglaljuk, amikor már a magyarok évezredek óta tértek át a türk kultúrára. (Atilla,Baján,Árpád stb.) mind ebben az idõszakban volt... Ez nem igaz, lásd alább, hogy miért nem.
Nem értem, hogy akkor az akadémiai történészeknek mi a problémájuk?
A khm, 'problémát' alább kifejti Fodor István, egy egész könyve van a témában, talán olvasd el, meglepõ dolgok vannak benne. Érthetõvé válik, hogy hun-türk hagyományõrizni remekül lehet rokonság nélkül is. ;)

Kiszely használhatatlan, így rá Nogaj én nem építenék, az pedig, hogy ki minek ír le egy népet egy középkori forrásban éppen segíthet, de nem feltétlenül, ugye van már pl. ez a régészet nevû dolog is ami valamivel jobban tisztázza a dolgot. De mondjuk ha abból, amiket már leírtam erre a fórumra még mindig nem derül ki, hogy miért fontos a forráskritika (csak egy példa, hamisított kódexek) és miért kell mellérakni minden egyebet amit eddig kiderítettek és csak utána következtetéseket levonni és nem Kiszelynek bemondásra mindent elhinni, akkor sajnos marad a hun-türk tudat, mint alternatíva.

Ezzel nem a hagyományõrzést akarom kritizálni, van aki pl cowboyként nyomja, más indiánként, csak nem árt szerintem a hobbinkban vagy ha ez az életünk, az életünkben is igényesnek lenni. Olyanokat bemondásra elhinni, hogy az MTA és úgy általában az egész történésszakma megrendelésre hamisít immár bõ másfél évszázada történelmet (és ezért õket nem vagy alig olvasni), de nulla tudományos publikációval, ám annál érzelmeket manipulálóbb könyvekkel, honlapokkal, youtube videókkal rendelkezõ emberek tudják a tutit, na ez a szellemi igénytelenség. Pont ezért remélem, hogy a hazai történészek felébrednek végre, és kicsit több hiánypótló ismeretterjesztõ cikket, könyvet írnak.

Ez meg már biológia, etnikai áttérés nincs. Társdalami áttérésrõl sem hallottam még. Esetleg életmódot vált egy társadalom, vallásra tér át, beolvad más népbe stb. Lovasnomád életmódra térnek át mindenféle sztyeppei népek, akár nyelvrokonok, akár nem, változik az éghajlat, fejlõdik az emberiség (szerszámok, háziasítás).

Nem, nem jött létre új nép, és nem, nem értünk egyet.

"E régi népalakulatoknak pontos leírása meglehetõsen nehéz feladat, nem csupán azért, mert eléggé keveset tudunk a régi korok szociális viszonyairól, hanem azért is, mert láthatóan szinte minden eset különbözött egymástól. Az viszont vitathatatlan, hogy e csoportoknak olyan, igen jellemzõ tulajdonságaik voltak, amelyek megkülönböztették õket a hozzájuk hasonló, más embercsoportoktól. E tulajdonságok közül a legfontosabb alighanem az ún. mi-tudat volt, tehát annak felismerése és vállalása minden egyén részérõl, hogy õ ahhoz a bizonyos embercsoporthoz tartozik. A régi etnikai csoportok esetében (s jórészt még ma is) egyértelmûen tetten érhetõ a mi – õk szembeállítás, ami a régiségben az etnikai viszonyulás leglényegesebb eleme volt. E tudati tényezõnek a legfontosabb kifejezõi az õsi népnevek (idegen szóval: etnonim) voltak. Mármint azok a népnevek, amelyekkel saját magukat nevezték, tehát az önelnevezések. (Tudnivaló ugyanis, hogy a legtöbb népnek két neve van: az önelnevezése és az a név, amelyen mások hívják õket. Ilyenek vagyunk mi, magyarok is, bennünket a külföldiek általában más névvel illetnek – Ungarn, Hongrois, Hungarian, vengr.) Egy adott közösség tagjai magukat jelentéssel bíró, ún. "beszélõ" népnévvel illették, amelyek pozitív tartalmat hordoztak. Magát minden ilyen népcsoport értelmesnek, beszélni tudónak, bátornak tartotta és nevezte.

Nem véletlen tehát, hogy annak az embercsoportnak, amely önmagára használt népnévvel rendelkezett, már volt mi-tudata, vagyis etnikai tudata, tehát már önálló etnikumként létezett. Éppen ezért bármely etnikum, nép kialakulásának egyik legfõbb bizonyítéka a népnév. Ne feledjük azonban, hogy csak az etnikum által önmagára használt népnév, vagyis az önelnevezés. Az idegenek által valamely más népre használt elnevezések igen sok módon jöhettek létre, de a lényeg az, hogy ezek a népnevek nem tükrözik az adott nép etnikai tudatát.
E korai etnikumoknak még számos, lényeges tulajdonságuk volt. Számos olyan kulturális jeggyel rendelkeztek, amelyek összefûzték õket. Ezek közül, mint a korai népnevek jellemzésénél is láthattuk, az volt a legfontosabb, hogy e csoportok tagjai általában egy nyelven beszéltek. A közös nyelv ugyan nem az egyedüli és kizárólagos ismérve egy bizonyos etnikumhoz való tartozásnak, de nyugodtan elmondható, hogy talán a legdöntõbb ismérve. A közös nyelv elvesztése, más nyelvre való áttérés rövid idõn belül az etnikai tudat megváltozásához, azaz egy másik etnikumba való beolvadáshoz vezet.

Sajnos, nekünk, magyaroknak nem kell a szomszédba mennünk mostanság, hogy a nyelv-vesztés és az asszimiláció eseteire példákat találjunk. A trianoni békediktátummal elszakított területeken ugyanis szinte mindenütt tanúi lehetünk a magyar lakosság szórványosodásának, majd a szórványban élõk asszimilációjának. Ezernyi példát sorol fel Gazda József önmagáért beszélõ címû könyve: Az Istennel még magyarul beszélgetünk. Magyar szórványok a Kárpát-medencében. (Budapest 2002. Püski.) Igen, a magukra maradt öregek még magyarul szólnak a Teremtõhöz, de a végsõ út megtételét követõen végleg omolni kezd az õsi templom is. Ilyen helyeken magyar iskola már rég nincsen, az etnikailag vegyes házasságokban is végleg elhal a magyar szó. S egy-két nemzedék múlva már teljessé válik a beolvadás, az utódok már nem is emlékeznek (hol akaratlanul, hol akarattal) arra, hogy kik is voltak õseik. Úgy vélem ezért, hogy helytelen úton járnak azok a néptörténettel foglalkozó kutatók, akik hajlamosak alábecsülni a nyelv szerepét a néptörténetben.

A korai idõszakban bizonyára az is jellemezhette az etnikumokat, hogy nagyjából közös területen éltek. Enélkül ugyanis nem is jöhettek volna létre, hiszen állandó kommunikáció, érintkezés hiányában nem alakulhat ki sem a közös nyelv, sem a kultúra azonos jegyeinek összessége, sem pedig az összetartozás-tudat. A közös lakóterület a késõbbiekben nem minden nép esetében igazolható, egy etnikum jelentõs csoportjai szakadhattak ki s költözhettek más vidékekre, de az összetartó etnikai tudat még sokáig megmaradhatott náluk. Ennek több példáját szolgáltatja a korai magyar történelem is.
A másik szemléletes példát Julianus nevezetes utazása szolgáltatja, aki 1236-ban a Volga és Káma egybeszakadásának vidékén fellelte az ott maradt magyarok utódainak egy csoportját, akik tudták, hogy testvéreik nyugaton élnek. Pedig ekkor már közel félezer esztendeje elköltözött innen a magyarság többsége. Mégis megtartották õsi nyelvüket s az együvé tartozás tudatát is.

A népek történetérõl szólva igen fontos tudnunk, hogy a néppé válást követõen egyetlen etnikum sem marad változatlan formában, a történelem alakítja õket tovább. Ettõl függetlenül azonban az illetõ nép még ugyanaz marad, legalábbis az esetek többségében. Fentebb már említettük, hogy az õsmagyarságról még keleten leváltak egyes néprészek, így a Magna Hungariában maradt keleti magyarok, vagy a Kaukázus déli oldalára szorult szavárd-magyarok. Ugyanakkor csatlakoztak is hozzájuk csoportok: a székelyek távoli õsei és a kazár kagán ellen lázadó kabarok. Ettõl azonban ugyanúgy nem jött létre új magyar nép, mint ahogyan a késõbben beolvadt idegen népelemek (szlávok, németek, örmények) hatására sem. Ezért nagyon fontos megkülönböztetnünk két folyamatot: a néppé válást (vagy etnogenezist) és a késõbbi néptörténetet. Ne feledjük, hogy e két fogalom nem szinonim kifejezés, hanem két, történetileg különbözõ, egymást követõ folyamatot jelölnek.

Az õsmagyar nép kialakulása utáni idõszakban az eurázsiai pusztákon mozgékony életmódot folytató népek légiója kereste helyét az új körülmények között. A népek közötti, ún. interetnikus kapcsolatok a korábbinál jóval élénkebbekké váltak. A pusztai népek közötti háborúk, a nagy nomád birodalmak kialakulását megelõzõ harcok (mint amilyen a szkítáké, szakáké, szarmatáké, hunoké vagy a türköké volt) számtalan steppei népcsoportot sodortak el helyükrõl, s az új hazát keresõk újabb és újabb népeket kényszerítettek vándorútra. Beindult a "steppei láncreakció." A VI. század közepe körül az õsmagyarságot is bizonyára ilyenfajta népmozgás kényszerítette nyugat-szibériai hazájának elhagyására s nyugati irányú vándorlásra. Átkeltek az Urál-hegységen, s annak nyugati oldalán, a Bjelaja folyó völgyének tágabb körzetében vertek új tanyát. Mintegy kétszáz évvel késõbb, 750 táján alighanem egy újabb háborús konfliktus miatt kelt ismét útra a magyarság nagyobb része, s húzódott – a Volgán átkelve – nyugatabbra, a Don-Donyec folyók körzetébe. Itt a kazár kagán alattvalói lettek, itt választottak maguknak elõször fejedelmet, Levedit, akinek nevérõl kapta e szállásterület a Levédia nevet. Száz év múltán a kazárokkal is kenyértörésre került sor, mivel befogadták a kagán ellen fellázadt s vereséget szenvedett kabarokat. Ekkor ismét felszedték õseink a sátorfájukat, megint nyugatabbra költöztek, nagyjából a Dnyeper és a Duna-delta közti területre, amelyet saját nyelvükön Etelköznek neveztek. (Mivel a török etil szó folyót jelent, Folyóköz volt e haza neve, amihez hasonló földrajzi neveink ma is vannak, ld. Rábaköz, Bodrogköz, Temesköz stb.) Innen aztán 895-ben már a végleges hazába, a Kárpát-medencébe vezetett az útjuk.

Ha jól meggondoljuk, valóban csodálatra és ugyanakkor csodálkozásra méltó dolog, hogy elindul egy finnugor nyelvû nép az Irtis-Isim-Tobol folyók vidékérõl, majd három és félszáz évvel késõbb hazát teremt magának a Kárpátok által koszorúzott medencében, megtartva a steppén ugyancsak ritkaság számba menõ nyelvét és etnikai tudatát. Mert a nagy eurázsiai pusztai övezetben a magyarság kialakulásának idején az óiráni népek voltak túlnyomó többségben – a fentebb már emlegetett szkíták, szarmaták, szakák – majd a Kr. u. 300–500 körül a török nyelvû népek óriási hulláma árasztotta el ugyanezt a területet – a hunok, onogurok, türkök, szabirok, kazárok. Rokon nyelvû népekkel tehát õseink szinte kialakulásuk percétõl kezdve nem is érintkeztek. (Talán csak még rövid ideig nyugat-szibériai hazájukban a szintén nomáddá vált obi-ugor csoportokkal.) Márpedig kapcsolatokat tartaniuk kellett mind iráni, mind pedig török szomszédaikkal. A kereskedelmi, politikai, katonai és családi kapcsolatok pedig mind megkövetelték a nyelvi kommunikációt, s joggal feltehetõ, hogy nem a nagy többségben lévõ irániak és törökök tanultak meg magyarul, hanem a ritka nyelvet beszélõ õsmagyaroknak kellett – legalábbis valamennyire – elsajátítaniok szomszédaik nyelvét. Ez pedig hosszú távon a kétnyelvûséghez, majd a nyelvi beolvadáshoz kellett, hogy vezessen. Mi lehet az oka, hogy ez nem így történt?
Eszerint a magyar nyelv különlegessége a steppei környezetben mindkét oldalról megnehezítette a kommunikációt: egyrészt a magyarok nehezen tanulták meg szomszédaik iráni vagy török nyelvét, de számukra is komoly erõfeszítést igényelt a magyarok nyelvének elsajátítása. Ez a kommunikációs gát valóságos védõburkot vont az õsmagyarság köré, segítette az említett etnikai endogámia fenntartását is, valamint a magyar anyanyelv megõrzését is. Ez fontos tényezõje volt tehát õseink etnikai megmaradásának, de kétségtelen, hogy önmagában e nyelvi adottság nem biztosította volna a fennmaradást. Ahhoz elengedhetetlenül szükség volt a magyarság önállóságának (legalábbis valamilyen szintû önállóságának) megõrzésére is. Nem nehéz belátnunk ugyanis, hogy ellenkezõ esetben az erõsebb szomszédok martalékai lettek volna a magyar törzsek és nemzetségek, véglegesen szétszakadtak volna az összetartó népi kötelékek, elkerülhetetlen lett volna az etnikai beolvadás. Hogy ez nem így történt, az is nyomós bizonyítéka annak, hogy õseink mindig rendelkeztek elegendõ erõvel ahhoz, hogy megvédjék magukat a külsõ támadásoktól, s elkerüljék a szétszóródást eredményezõ megsemmisítõ katonai vereséget. A kazár kagán alattvalójaként is megõriztek bizonyos fokú politikai és katonai önállóságot, ami biztosította az etnikai tudattal rendelkezõ magyar népesség egybenmaradását. "

És a lényeg:

"Itt most röviden térjünk vissza Szûcs Jenõ fentebb idézett gondolatához, aki arra mutatott rá, hogy a magyar nép nem jöhetett létre a IX. században valamilyen török nép által véghezvitt "megszervezés" útján. Nem, mert akkor az összetartozás tudatával nem rendelkezõ magyar csoportok semmiképpen nem kerülhették volna el a jóval erõsebb szomszédokba való beolvadást. Ez a történetietlen ötlet egyébként a két világháború közti idõszakban igen népszerû volt, fõként a az õstörténet kérdései iránt erõsen érdeklõdõ nyelvészek körében. Õk ugyanis abból az alapvetõen hibás nézetbõl indultak ki, hogy aki egykor nomád volt, az nem is lehetett más, mint török nyelvû. S mivel a magyar nyelvben számos honfoglalás elõtti török (helyesebben: bolgár-török) jövevényszó van, a magyarság nem válhatott másként nomád néppé, mint valamely török nép erõs hatása, amelyik "megszervezte", tehát nomád néppé tette õket. Ezért hangoztatták unos-untalan, hogy a magyarság ugyan finnugor nyelven beszélõ, de "törökös" életmódot vivõ népesség volt egykor. Ma már fölösleges is bizonygatni, mennyire naiv és minden alapot nélkülözõ felfogás volt ez. Nagyon sokféle nyelven beszélõ nomád nép élt egykor a tágas pusztákon, s a nomád életmód nem "törökös" vagy "iránias" életvitel. (Mint ahogyan a finnugorok sem okvetlenül "halászó-vadászó északi erdõlakók" voltak, amint azt oly gyakorta hangoztatták egykor õstörténészeink.) Aki ilyesmit állít, az menthetetlenül összekeveri a gazdaságtörténeti, etnikai és nyelvi fogalmakat. (Ehhez vegyük még hozzá, hogy ma már azt is egészen biztosra vehetjük, hogy a finnugor népek közül sem egyedül az õsmagyarság tért át a nomád vagy félnomád gazdálkodásra, hanem néhány obi-ugor csoport is, akik késõbben – a középkorban – az irtisi és barabai tatárok közé olvadtak be, vagy északabbi területekre húzódtak.) Ebbõl a szempontból annak sincs jelentõsége, hogy 1930-as könyvében Németh Gyula a hét magyar törzsnévbõl ötöt török eredetûnek vélt. A török nyelvi környezetben élõ magyarság körében ugyanis etnikai tartalom nélkül is keletkezhettek törzsnevek, a törzs tagjainak nyelve és etnikuma ugyanis nem volt föltétlenül azonos az uralkodó nemzetség és a katonai kíséret etnikumával. Mindennek legfõbb bizonyítéka az, hogy a magyarság megtartotta finnugor eredetû nyelvét, és nem törökösödött el. (És nem is volt kétnyelvû, amint azt sokan még ma is gondolják Bíborbanszületett Konstantin szavaira hivatkozva, hiszen a kétnyelvûség a beolvadás elõtti utolsó lépcsõfok. Arról van itt csupán szó, hogy a magyar arisztokrácia – anyanyelve mellett – természetszerûen beszélte a környezet török nyelvét is.)

Régóta ismert, hogy a régi török népek közül õseink az onogur-bolgárokkal (vagy más néven bolgár-törökökkel) kerültek a legközelebbi kapcsolatba, akiknek nyelvébõl igen fontos fogalmakat jelölõ mintegy 250 jövevényszót vettek át. E történeti és nyelvi kapcsolatok nézetem szerint a VI. század második felében kezdõdhettek a Volga-vidéken és még a honfoglalás után, a X. században is tartottak, amíg a kabarok nyelvileg végleg be nem olvadtak a magyarságba. Tõlük ered az a népnév is, amellyel a külföldiek bennünket neveztek és neveznek (Hungarian, Ungarn stb.) mind a mai napig. Méghozzá nyilvánvalóan azért, mert õseink hosszú ideig az onogur-bolgárok szomszédai voltak. Az orosz õskrónika szerzõje ugyanúgy ugri-nak nevez bennünket, mint Aszparuh bolgárjait, s össze is keveri a két népet, de mivel meg is akarja különböztetni õket, a bolgár ugrik mellé odabiggyeszti, hogy belije, azaz "fehérek," nekünk pedig a "fekete" jelzõ jutott. Semmi köze tehát az idegenek által használt népnevünknek a hunokhoz, mint ahogyan még ma is álmodozza néhány dilettáns "õskutató." (A magyarság hun rokonságának eszméje nyugat-európai tudós találmány, amely Kézai Simon XIII. század végi krónikájában plántálódott át véglegesen magyar földre. E kérdés alaposabb vizsgálatára azonban itt nincs terünk.) "

[egyember]

ki aza szücs lajos nem e az a ember aki a bolsevikok allat a s velük karöltve tanitota a történelmet hamisan s butitota a népet , számomra az is kérdéses hogy tudja e melyik a jobb s bal keze , s ki vagy te hogy egy Kiszelyt kétségbe vonsz, nem e egy jogász ? ime egy komcsik által bezáratot zenekar dala émelygésetekröl s mielöt valaki nácizna a gitáros zsidó Gyáva vagy mert tõlünk félsz mint egy kispolgár pont úgy élsz otthon van a gépkocsi az emeletes ház, a pénz Szemedet ne takard a világot nézd így nem közénk való vagy inkább akkor maradj otthon nem hiányzol sehonnan Nézd õt, ki máshogy él, nézd õt, ki senkitõl se fél ahol rájön ott csinálja ahogy akarja úgy kiabálja hogy hahahahahaaa Gyáva vagy mert elfutsz ha baj van mindenkit itt hagysz a szarban meglapulsz, kivárod a végét te mosod fel a halottak vérét nem ismerlek meg téged elkerüllek, feledlek végleg eladod magad hogy könnyen élhess inkább ordítok és szemem véres

[froclee]

Csak nem az ügynökmultja miatt vetted védelmedbe?
Vagy van mégegy belõle?
Kiszely István
"2008-ban a Jobbik és a Magyar Gárda által létrehozott Attila Király Népfõiskola vezetõje lett.
Amikor ügynök múltja nyilvánosságra került, eltávolították a népfõiskolából."

http://hu.wikipedia....stv%...pológus)

[Ernest]

Na, innen nehéz a dolog. Vajon aki erkölcsi toprongy, az jó régész tud-e még lenni? És fordítva.

[Nogajijasz]

Kit érdekel Kiszely?? László Gyulát is lehetne említeni hiteles történészként, bár úgy látom itt csak az a hiteles akit annak hisznek. Forkissima! Csodálom,hogy az ilyen terjedelmes posztoknak a beszúrásából még nem lett eleged. Hiába minden, ha engem akarsz meggyőzni ,mert én ezekkel tisztában vagyok, az lehet, hogy a többieknek szántad információnak. Egy biztos szűk látókörű az a történész aki pusztán a nyelv alapján már meghatározza egy nép kultúráját és harcmodorát. A finnugort tartják külön iránynak, egy az óiráni népektől teljesen különálló népcsoportnak. Óriási hiba. Mert akkor a finnugor nyelvek éppen, hogy a ragozó nyelvcsaládba tartoznak és nem latin vagy angolszász flektáló nyelvcsaládba. Ragoz a finn, a japán, koreai, sőt az összes altáji nyelvcsalád nyelvei is ragozó nyelvtípus. Tehát nem értem ezt a hihetetlen ellenkezést továbbra sem, mikor el lett ismerve, hogy a magyarok finnugor eredettel rendelkeznek, de könyörgöm értsd már meg, hogy közben a kultúrája hun-türk lett és nem azért rokonok a hunok mert onnan eredünk, hanem túlnyomó részt azért mert keveredtek ázsia népei. Ennyi. Ez nem olyan mintha cowboyok vagy indiánok lennénk... Kicsit több közünk van a lovasijász népekhez mint a western kultúrához... És igen Forki ezek a dolgok sokkal egyszerűbben lezajlottak és nem foglalkoztak, nem magyarázkodtak ennyit mint most te meg én. És nem éppen,hogy nem tanulták tanulhatták meg nehezen egymás nyelvét mivel ragozó nyelv volt mind. A latin nyelvűek is megértik egymást,még a románt is ami egy neolatin tákolt nyelv, mégis a félig olasz húgom érti... Szóval a finnugor eredet féligazság, a magyarság történetének első oldalain jelenik meg, a türk népként való önazonosság pedig a könyv 2/3-a. A mai magyar nyelv finnugor és török szavakból állt, és a legtöbb nyelvész egyetért abban, hogy csoda ,hogy fennmaradt, de 1000 előtt épp a rokonság miatt maradt fenn, 1000 után pedig épp a kárpát-medencébe "zártsága" miatt. ;) Ja és engem, de szerintem a lovasijászok nagy többségét nem az érdekli ,hogy finnugor a nyelvünk, hanem hogy Árpád és magyarjai olyan türkök voltak mint ide Óbuda! :DD üdv!

Edited by Nogajijasz, 2012 szeptember 4. - 22:28.

[forkissima]

Kiszely III/III-as múltja, nagyon gáz. http://www.utolag.com/KiszelyII.htm

Örni, egyébként nem régész. Földrajz-biológia szakos tanár, és teológiából doktorált. Soha nem fogadta el a langobárd emberrõl írt kandidátusi értekezését a Tudományos Minõsítõ Bizottság, ügynökként viszont volt annyi hátszele, hogy bekerült a Régészeti Intézetbe (csonthisztológiával foglalkozott), beutazhatta a világot a 60-as, 70-es években a feleségével együtt, akkor ugye ehhez extra megbízhatónak kellett lenni. Arról, hogy mennyire nem vehetõ tudósként komolyan, a fenti honlapról pár dolog a témát kutató Ilkei Csabától:

"A kötet szerzõi a máig nem cáfolt tények mellett azt is megállapítják, hogy Kiszely "Közszereplõként átvilágítási papírokkal rendelkezik arról, hogy nem érintett ügynökügyekben, ami önmagában is az átvilágítási törvény csõdjét mutatja."

Kiszely István titkos megbizott 481 jelentése 5 kötetben kb. 1500 oldalon olvasható az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárában, ahol megtalálható a volt állambiztonsági nyilvántartó 6-os kartonja is róla.

Miután január 29-én ifj. Hegedûs Lóránt református lelkész megjelentette közleményét, miszerint Kiszely Istvánt kitiltják a Hazatérés Templomából, s megjelent a "Heti Válasz" cikke is, röviden kiegészítettem Kiszely portréját az interneten azzal, hogy az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárában található dokumetumok szerint Kiszely nemcsak egyházi vezetõkrõl, bencés rendtársairól, az ELTE-n tanuló társairól, a titokban mûködõ katolikus ifjúsági csoportokról jelentett, hanem saját családi rokonságáról is, mindenekelõtt felesége Hankó Ildikó rokonairól.

Az elõzõekre reagálva (lsd. Nemzeti Hírháló és barikád.hu) Kiszely István elõbb közölte, hogy az átvilágítás 1997-ben az MTV-nél érintetlennek találta, s nem róla van szó, hanem "A hajtóvadászat az egyház és a jobboldal ellen folyik." Majd elismerte, hogy politikai hangulatjelentéseket írt ugyan, de "...soha egyetlen emberrõl, egyházi személyrõl kompromittáló írást nem adtam le. Amennyiben ilyen jellegû írást találnak az archívumban, azt utólag valakik gyártották." De ennél tovább is ment. Mivel felajánlottam neki: ha megnevezi melyik általam felsorolt személlyel kapcsolatban nem jelentett, úgy szívesen nyilvánosságra hozom az eredeti dokumentumot, erre azt a méltatlan és komolytalan ostobaságot válaszolta, hogy ezeket a jelentéseket én gyártottam vagy gyártattam. Ezért önmagában nyomban beperelhetném, de csak mosolyogni tudok, gondolják el, nem kevesebbet állít egy tudós, mint hogy az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárában lévõ 1500 oldal túlnyomó többségét én gyártottam vagy gyártattam, ebbõl dolgoznak a kutatók, következéskép ebbõl írta könyvét Ungváry Krisztián és Tabajdi Csaba is. Ehhez a képtelen formális elutasításához hozzátette tartalmi érvét is: "A rágalmak nem igazak: magyar vagyok, nemzeti és keresztény."[u]

Az elõbbiek miatt Kiszely István nem csak felhatalmazott, hanem kényszerített is jelentéseinek nyilvánosságra hozatalára, amelyhez tudományos kutatóként amúgy is jogom lett volna, hiszen az egyházak tevékenységének üldözése az adott kor meghatározó történelmi eseménye volt, a végrehajtó állambiztonsági szervek titkos hálózatának pedig az egyik legaktívabb, legtermékenyebb, legsikeresebb és egyúttal legtipikusabb személye a "Feledy Zsolt" fedõnevet viselt Kiszely István volt, aki – az életrajzi lexikon szerint - konzervatóriumot végzett, katolikus teológiát, biológia-földrajz szakos tanár, a Magyar Néppárt és a KDNP volt országgyûlési képviselõjelõltje, az I. kerület alpolgármestere, Torgyán József Földmûvelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztériumának tudományos tanácsadója.

[packa]

Na, innen nehéz a dolog. Vajon aki erkölcsi toprongy, az jó régész tud-e még lenni? És fordítva.

Szerintem meg az a kérdés, hogy hiteles tud-e lenni.

[Filly]

Forki, te milyen szent háborút vívsz? :confused:

[Ernest]

Forki, te milyen szent háborút vívsz? :confused:

Azt hittem, egyetértesz vele.

Szerintem meg az a kérdés, hogy hiteles tud-e lenni.

Szarva közt a tõgye válasz. Mert el tud válni két dolog az emberben. Van gyönyörû vers, mit fasiszta költõ írt. Vagy attól már nem szép a vers? És van híres regény, mondhatnánk nemzeti eposzunk, aminek szerzõje apró szemeteket is írt.

Edited by Ernest, 2012 szeptember 5. - 7:50.